Ledobom magam elé a telefonomat, és káromkodok egy cifrát. Ismét kikapcsolva. Akárkit hívtam fel a barátaim közül, egyik se vette fel nekem a telefont, már megint. Maya a jó ég tudja merre lófrál, John gondolom Lucyval, Jake pedig kapja be, mert ő sem. Bár lehet, hogy ügyeletes, de akkor is csessze meg, miért nincs itt, mikor én épp magam alá akarok kerülni? Duzzogva fordulok még jobban magamba. A hangszórókból hamis, de felettébb jókedvű éneklés hallható, egy lelkes amatőr bontogatja a szárnyait a nagyméretű kivetítő előtt. Whiskeyvel öblítem le a tequilát a bárpultnál ülve, amit kikértem. A hely, ahová betértem elég messze van ahhoz a kórháztól, hogy senki miatt ne kelljen aggódnom. Fáradt vagyok és elgyötört, és egyszerűen csak rohadt szarul érzem magam. Az este egyetlen fénypontját ez a béna karaoke est jelenti, így legalább míg rajtam kívül más is totál idiótát csinál magából, nem akarom kinyírni magam. Tessa és köztem egész pontos szabályok lettek lefektetve megint. De míg az előzőeket könnyedén átléptem, most ezt már azt hiszem nem fogom tudni. Félre lettem állítva. Azt mondta, a gyógyulásomra kell koncentrálnia, nem zavarhatnak be esetleges érzelmek a szakmai viszonyunkba. Ezzel még ki is békültem volna, mert ez eddig is állandóan téma volt köztünk, valahogy mégsem zavarta különösebben az, hogy lefekszünk egymással. Sőt, nem egyszer ő kezdeményezte a dolgot, vagy provokálta ki. Most azonban...ugrik egyet a gyomrom...most épp valaki mással van randizni. Nyilvánvalóvá tette, hogy nem akar tőlem semmit. Elkísér az esküvőre, mert már igent mondott, de ez lesz az utolsó privát akciónk, onnan csakis a rendelőben, rendes rendelési keretek közt lesz hajlandó velem foglalkozni. - Tutira Benjamin dugja a nőmet. - iszom ki az újabb tequilát, és ahogy eszembe jut az a minden lében kanál kis görcs, aki az asszisztensének adja ki magát, de valójában egy kecskepatás álnok pokolfajzat, úgy levágom a pultra a poharamat, hogy csak úgy csattan. - Még egyet - intek a csaposnak, aki elém is tölti az italokat. - Kérünk egy újabb jelentkezőt, hogy feldobja az esténket. Gyerünk, ne legyenek szégyenlősek, mire várnak - kiabál a szervező, vagy műsorvezető, vagy mi a franc a csajszi a színpadon. A rikácsolása az őrületbe kerget, ezt hallgatom már vagy négy órája. Így gondolok egyet, aztán felállok a székről. - Majd én jövök - intek, és lelkesítő tapsvihar kerget a színpadra. A fények elvakítanak, és találomra rányomok az első számra, amit vélhetően fel is ismerek. A zene elindul, és mivel annyira nem ismert a szám talán, én viszont ismerem, eléggé becsípve már kezdem el énekelni. Lay where you're laying Don't make a sound I know they're watching They're watching
All the commotion The kiddie-like play Has people talking Talking.....
A Sex on fire a Kings of Leontól hatalmas sikert arat. A szám felénél ledobom magamról a vörös inget és trikóban riszálok tovább, miközben éneklek. A közönség tombol és az amúgy is jó hangulat tovább fokozódik. Élvezem az éneklést, bár sajnos nem sokat látok a reakciókból, mert a felém irányuló lámpák szinte teljesen elvakítanak. A refrénnél a fejem felett tapsolva bíztatom a közönséget, hogy tapsoljanak velem, amit meg is tesznek, sőt, még ordítva énekelnek is. Ezután még eléneklem Lady Gaga Bad romance-ét és már lejönnék, amikor rábeszélnek még egyre, így Blake Shelton - Footloose-ával zárom a sort. Rendesen ki is tikkadok a nagy kornyikálásban, halántékomról is folyik a víz, mikor visszatérek a pulthoz a helyemre. Újabb italt kérek ki magamnak, és még egy darabig gratulálnak nekem, mert szerencsére nincs se botfülem, se fahangom, és a mozgásom is elmegy, de aztán egyedül maradok megint. Realizálva, hogy kicsit alul vagyok öltözve, megpróbálom magamra venni az ingem, és ahogy elém teszik az italt, ismét meredhetek magam elé, míg valaki megint megpróbálkozik egy Whitney Houston számot előadni, mellékesen borzalmas hangokat adva ki magából. Azt hiszem lassan ideje lenne lelépnem. Megfordulok, és az asztalra csapva egy ötvenest, vagy százast, már nem is figyelem épp le akarok mászni a székről, amikor hirtelen egy nő ütközik belém. - Elnézést kisasszony - nyögöm, mikor hirtelen ismerős vonásokat vélek felfedezni - Cornelia...te vagy az? - kérdezem kicsit kábán, és ahogy felismerem benne kedvenc rezidensemet, megfeledkezve arról, milyen viszonyban is váltunk el egymástól, felnevetek örömömben, és magamhoz húzva megölelem - Te jószagú málnabokor, mit keres a kedvenc rezidensem egy ilyen bárban? - kérdezem, majd kicsit eltolom magamtól, hogy szemügyre vegyem. Első megállapítás: Cory veszélyesen dögös. Második: az első megállapítást ismételjük meg mégegyszer. - Te jó ég, azt hiszem még sosem láttalak igazán. Elképesztően szép vagy, ha megengeded, hogy ezt mondjam neked. Eskü, nem szexuális zaklatásnak szánom. Meghívhatlak egy italra? Iszol egyet az exeddel? - kérdezem nevetve, és jót szórakozok a saját kis poénomon, mert bár köztünk sosem volt semmi, valahol mégis exnek számítok. Az ex-főnöke vagyok, vagy ex-mentora, vagy valami ilyesmi. Cserébe nem bánom, ha a környezetem azt hiszi, volt közöm ehhez a gyönyörű nőhöz. Hadd egye csak a penész az összes kant. Meg csajt. Ha jól látom az a szőke a sarokban nagyon erre felé sandítgat, és úgy látom nem az én szoknyám alá akar bevágódni.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Cory & Jamie - Mistakes and consequences
Szomb. Júl. 29 2017, 20:34
Cory && Jamie
Vannak hibák, amik megváltoztatják az életedet…
Adrian és Will után óvatosabb lettem a férfiak terén, na nem a számukat csökkentettem, hanem a szívemhez való jutás esélyét. Nem akartam érezni, nem kívántam azonosulni a szerelmes nővel, mert ez már túlnőtt engem. Hány fronton kell még elbuknom, hogy békén hagyjanak? Adrian felbukkanása összekuszálta a terveimet, nem számítottam két hónap után, hogy ellátogat hozzám. Az érzelemmentes szex lett a túlélésem kulcsa, de elrontott mindent azzal, hogy „beszélgetésre” invitált. Miről csevegjünk? Belém akarsz rúgni még egyet? Hiányzott a fiam, de azt se állítanám, hogy nem léteztem nélküle. A hétköznapjaim rutinjából kiesett, nem szükségeltetett, hogy éjjel háromszor keljek fel egy síróbaba mellé, nem kellett tápszert adagolnom, pelenkát cserélnem. Megpróbáltam, de többek szerint sem illettem bele az otthonülő anya szerepébe. Megfogadtam a tanácsát, és lemondtam róla. Kövezzenek meg, ha ezek után nem érdekel, hogy Adrian beállít, és az új dadusról csacsog, meg Dylanről. Kizártam az életemből, amikor kilépett a fiammal együtt az ajtón. Hetek elteltével egy virág, meg egy mosoly megoldja a köztünk húzódó szakadékot? Nem. Nem akartam érezni, az ürességet választottam, és a munkámat a megannyi jelölttel, akik csak a bugyimba kívántak bejutni, és nem az analizálás, meg az esküvői harangok megkongatása volt a céljuk. Imádtam a céltalan, csak döngetésre vágyó hímeket, mert hasonlóan működtem, csak nőben. A kórház a jelöltek melegágya, elég egy kivágottabb felső, egy gyenge mosoly, és már nem érdeklik, hogy mi van a maszk mögött. A magyarázkodás elcsépelt, az erőltetés meg undorító. Tessa nem segített, hogy közelebb kerüljek a megbékéléshez, de megfelelt ez az életmód. Elnyertem William pénzét, gazdagabb lettem, mint valaha, és megtehettem bármit. A szerelem már csak a mesekönyvekben szerepelt, mert két férfi kitépte a mellkasomban dobogó izomköteget, és marakodás közben ezer darabra törte. Egyiküknek sem számítottam igazán…létezik még olyan, akinek én is kelleni fogok, és nem a testem, meg a lelkem, hanem én? A rossz szokásaimmal, a bűnös oldalammal, az érzelmekre képtelen részemmel együtt? Belefáradtam a keresésbe, elkezdtem élvezni az életet, és felgyújtottam minden hidat a hátam mögött. Ünnepelni akartam, hogy felszabadultam a romok alól, és végre nem a szobámban gubbasztottam. Orvosnak tanultam, újabban a nőgyógyászat csábított, a gyerekgyógyászatot kerültem, és még benne volt a pakliban az idegsebészet is. Új álmot építettem, mert a család már nem jöhetett szóba. Nem fogok bezárkózni…ha megkérdeznék még talán a szülést is letagadnám. A gyászt elnyomtam, nem marcangoltam magam. Meghalt. Vége. - Szergej…nem kell ma este a védelmi háló. для вас? /Érted?/ – váltok hirtelen oroszra, és megpaskolom a bicepszét. Az új hobbim, hogy az ügyelet alatt a szótárt bújom, és egy fülessel szaladgálva az orosz nyelv rejtelmeit teszem a sajátommá. - Értem. Paprika spray. – nyomja a kezembe, és a kocsiajtó fele fordulva hagy magamra az utcán. A bár bizalmat kelt bennem. Inni akarok, és táncolni. A stílusom is éles váltáson esett át. A hajam vadítóan hullámos, vörös rúzs teszi ribancossá a megjelenésemet a csipkés, átlátszó sötétkék felsővel, és a fölé húzott, a mellemig érő bőrkabáttal. A farmer hétköznapi, de a tűsarkú már nem olyan szokványos viselet. Veszek egy mély levegőt, és a füsttől nehézkes helyiségbe lépve megcsap valakinek a hangja. Ismerős, de túl nagy a tömeg, és nekem alapoznom kellene. A pultig sasszézok el, a srácnak friss ropogós százasokat csúsztatok, hogy ne kíméljen, és máris előttem landol egy vodka. Uzorra húzom le, még a szájbalzsamomat se szeretném letörölni, így jöhet a második kör. Hármat küldök le, hogy biztos legyen a hatás, és háttal, a két kezemet ráfektetve a pultra szemezgetek a felhozatalból. Kiszúrok egy vézna alakot, és bevetem a női bájaimat, hátulról támadom be. A jelekből olvasok, mert a fenekére csapok, és magam felé fordítva kapom le. Az ingyen pia biztosítva, a tánc meg a Bad romance-be sodor. Micsoda igazságokat rejt Lady gaga száma, csápolva vonaglok, és lehunyt szemhéjakkal élvezem, hogy a nyakszirtemet rágcsálja a kezdő lurkó. Egy idő után megunom, és a pultot célzom megint be, de valaki vállának ütközöm. A tekintetem az ismeretlen ismerős arcára siklik, és egy széles mosolyt csal az ajkaimra a bárszéken ülő férfi. - Én vagyok. – kuncogom el a választ, de máris a mellkasához húz, és átlépve az etikai, meg még ki tudja hány szabályt, de az illata rabul ejt, és kéklő íriszeim nagyra nyílnak. - Bulizni…és inni ez volt a cél. – üvölteném túl a zenét, de nem megy sok sikerrel, még szerencse, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. - Szép? Na, ezt már régen hallottam. – bizalmaskodóan simítom a tenyeremet a felsőtestére, és a meghívásra rávágom az igent. Elválva tőle foglalok helyet a mellette levő széken, és megtámasztva az államat lesem a fenevadat. - Ma nem csajos italokra vágyom. Jöjjön a keményebb, és lepj meg Jamie… - szikra lobban a szememben, vegye ezt felhívásnak, az sem érdekel. A tegezés sem véletlen, már nem a főnököm, és a csatabárdot már hetekkel ezelőtt elástam.
Az éneklés nem okoz gondot. Nem vagyok egy képzett operaénekes, de mondhatni egész eladható amit a mikrofon előtt elő tudok adni. Sydneyben Mayáékkal rendszeresen mentünk bárokba, és olykor előfordult, hogy ez egy őrült karaoke partiban végződött. Az éneklésem vidámságot és élénkséget hoz a közönségnek, de igazából egyáltalán nem szórakozom jól. Nem az énekléssel van baj. Csak azzal, hogy senkinek nem énekelhetek. Tessa...azt hiszem, túlságosan belelovaltam magam abba, hogy van köztünk valami. De nem ugyanaz a cél vezérel bennünket, és be kell látnom, sokkal jobbat érdemel annál, hogy rám pazarolja a legszebb éveit. Én káosz vagyok a rendben, rebellis, aki sosem arra megy, amerre mennie kéne. Gyakran túl kiszámíthatatlan vagyok és szeszélyes. Ezt el kell ismernem. Azt hiszem nem vagyok jó ember. Legalábbis az az érzésem, ezért nem akarhat velem lenni ténylegesen. Iszok. Nem is értem magam, miért gondolkodok ezeken a dolgokon. Kéne magamnak valami életcélt találnom. Valamit, ami segítene átlendülni a nehézségeken. De ötletem sincs, a műtéteken kívül mégis mi érdekelhetne még. Motorom van, és annyi pénzem, mint a pelyva, házam Sydneyben, a tengerparton, és lakásom Seattle frekventált helyén. De még ez sem tud igazán érdekelni, és ezt tényleg nem tudom megérteni. Mi a jó franc bajom van nekem, de tényleg? Lehajtom az utolsó italt is, és kidobok egy kis pénzt a pultra. Menni kéne, érzem, hogy nem szabadna tovább maradnom, mert baj lesz belőle. De a sors másként rendezi a sorsomat. Cornelia Jones feltűnése igazán meglep, de örömmel tölt el, és most, hogy van bennem elég pia, még hangot is merek neki adni. Cory a kedvenc rezidensem Emma után. Megközelítően tehetséges, csak ridegebb és magabiztosabb, mint Emma volt. Nosztalgiával gondolok a dús ajkú, sötét szemű Grangerre. Leszólítom, és magamhoz ölelem, és örülök neki, hogy nem vág képen egy lazaccal. Nem mintha attól tartanék, hogy nyers lazaccal szaladgál a hóna alatt, de akkor is. Örülök. - Inni? Én már ittam! És jó volt - bólogatok, és nem is fogom fel, miket beszélek. Kissé izzadt vagyok, és azt hiszem kellően részeg ahhoz, hogy ez ne zavarjon különösebben. Józanabbik énem ordibál a fülembe, hogy ne lépjek túl egy határt, de persze nem figyelek rá. Azonnal szemet szúr, hogy Corynak vannak mellei. Majd kiesik a szemem, mert bizony csodás mellek nevetnek felém a felsőjéből, amit persze nem lenne ildomos észrevennem, de mit tegyek? Gyarló az ember, és a szemem még ép. A bókot hárítani próbálja, de nem hagyom magam, bár az érintése a mellkasomon kissé zavarba ejtő, legbelül élvezem. Nem látom rajta, hogy nem tetszene a jelenlétem, ez pedig némi önbizalmat ad. - Ó, pedig te mindig is csodaszép voltál, kedvenc rezidensem. Bizony. Nagyon is sokan észrevettük, hogy különlegesen szép vagy. Ezt nem tagadhatod. - mondom, aztán meghívom egy italra. Nem akarok rátelepedni, de kétségbeesetten szükségem lenne ma este egy barátra. Vagy valami olyasmire. Se Maya nem elérhető, se Jake, se John. Tessa pedig...Tessa épp egy másik pasassal randizik. Senkim nincs, aki egy jó szót is szólna hozzám. Így Cornelia most egy ajándék az égiektől. A vagány megjegyzés meglep, így felhúzom a szemöldököm. - Keményebbet szeretnél? Keménnyel éppenséggel tudok szolgálni - mondom kissé kétértelműen, aztán átvetem a karomat a vállán, úgy húzom az oldalamhoz és vezetem a bárpulthoz. - Hé, ez a gyönyörű nő itt egy szabadnapos sebész. Nem csak szép, de vág az esze is, és velem van. Kezdetnek tequilát kérünk neki, hogy kiélvezhesse a szabadnapja minden percét. Így van, emberek? - mondom büszkén túlkiabálva a zenét, mire a körülöttünk lévő pasik örömujjongással üdvözlik a szexis szépséget. Élvezem, hogy végre felélénkült egy kicsit a társasági életem, és bevallom, büszke vagyok, hogy Cory itt van és ezért minden pasast megeszi a penész. Miután lehajtjuk az első adagot, újabb kört kérek ki, majd Coryra emelem átható, világoszöld pillantásom. - És mondd csak, drága, szépséges exem, de most tényleg. Mit keresel te ezen a lepukkant helyen? Mert hogy én mit keresek, azt tudom. Én történetesen ájulásig akartam inni magam, hogy ne is gondoljak arra, hogy a nőm, aki nem a nőm, épp ma randizott egy másik pasival, hogy kizárjon engem az életéből. - mondom, és kissé elhomályosult látással pillantok az órámra - Feltételezem, az elszántságából kiindulva, és a pasas nyáladzását alapul véve, nagyjából most döngetheti az a köcsög a nőmet. Az én nőmet. Hogy lenne impotens az a seggfej. - morgom, majd rádöbbenve, hogy túl sokat beszélek, ismét Coryra pillantok - Szóval? Mit keresel ma este a bunkó, lekezelő, selejtes és hasznavehetetlen exmentoroddal ebben a bárban? Újabb kör tequila kerül elénk, és míg válaszol, lehúzok még egyet. A citromot a számba véve nagyot szívok a savanyú nedvből. Az ideg szétvet, ha elképzelem, ahogy az a ficsúr épp Tessával hentereg. Vajon élvezi vele is úgy, mint velem? Talán jobb nálam, és most hálát ad az égnek, hogy kifogott egy sokkal jobb pasit, mint én? Jesszusom, remélem nem nagyobb a farka mint az enyém, mert tutira eret vágok magamon, ha megtudom! Utálok szerelmesnek lenni.
koraszülött, gyermek és magzati sebész, szív-, ér- és mellkassebészeti kutató orvos
★ play by ★ :
Jensen Ackles
★ hozzászólások száma ★ :
148
Re: Cory & Jamie - Mistakes and consequences
Vas. Aug. 06 2017, 12:53
Cory && Jamie
Vannak hibák, amik megváltoztatják az életedet…
A kikapcsolódás nekem is jár, és egy nehéz műszak, meg az Adriannel való találkozás után, hogy is mondjam, de totál elvették az eszemet. Kifordultam önmagamból, ma üvöltöztem Skylerrel is, pedig nem érdemelte meg. Rossz napot fogott ki, és nem kívántam azt sem, hogy kinyaljon. Élvezem, ha hozzám ér, vagy körberajong, de ma éjszaka még ez sem gyógyíthatta be a sebeimet. Szergejnek leadtam a drótot, hogy nem tartok igényt a szolgálataira, de amennyire makacs tud lenni, szerintem ezzel nem üldöztem el. Valahol itt van a tömegben, mert azért fizetem, hogy megóvjon a rossztól. A szex nem tartozik bele a tiltólistába, de ha valaki rám mászna, és erőszakoskodni kezdene, akkor már közbe lépne, mert ezért adok neki heti…ajaj kiszámolja, hogy mennyiben fáj ez nekem, ha Will óta már el se tudnám költeni a pénzemet. Gazdag vagyok, mások szemében egy elkényeztetett fruska lehetek, de mit számít a külvilág véleménye, ha jól érzem magam a bőrömben? Szeretem a mostani életemet, csak Adriannek nem kellett volna feljönnie a lakásomra, hogy Dylanről kérdezzen. A fiam jó kezekben van nála, de én nem akarom látni se. A szüleimmel se beszélek a válás óta, a magam útját járom, és abba nem fér bele a mintaanya szerep, melyben már el is buktam. A tánctéren nézek körül, ki is szemelek egy pasit magamnak, de a csókon, meg egy kis tapin kívül nem jutunk semmire. A nyálát csorgatja, nincs benne semmi kihívás, csak egy újabb szemét, aki a saját élvezetét tartja fontosabbnak. A pult felé közelítek, nem ártana még egy vodka. Szergejre fogom, hogy rászoktatott az orosz itókára, de nagyon ízlik, és segít a rémálmaimat is a helyén kezelni. Már éppen intenék, de beleütközöm valakinek a vállába, és beszólnék az illetőnek, de meglep a kiléte. Jamie az, az én mentorom, az istenített szakorvos, akiért az egyetem alatt is oda voltam, de azóta túl sok minden történt velünk. A gyerekeim születése alatt ő volt a kapocs, meg Dylanhez is…de erre most gondolni sem akarok. Jókedvűen veszek el a karjai között, és egy mosollyal jutalmazom. Eszméletlen, ha úgy nézel a másikra, ahogyan eddig még nem tetted meg. Szexi, igaz részeg, de attól még döglenek utána a nők. A barátnőim is sokszor álmodoztak róla, hogy ágyba bújnának vele, és most eszembe jut az a fura fogadás még az egyetemről. Ejha, ha tudná, hogy pénztéteket tettünk meg annak idején a testére. Beleharapok az alsó ajkamba, és kicsit ki is düllesztem a melleimet, amire aztán rákap. Melyik pasi ne tenné? A szoptatás ugyan elmaradt, de a méretem nem lett kisebb, és két melltartószámmal hordok nagyobbat. - Én is ittam, de ez nem jelent semmit. – látom a tekintetén, hogy már túl van pár körön, de én még nem estem át a ló túloldalára, pedig nagyon szeretnék. A bókolása zavarba hoz, hiszen a főnököm volt, és nem is akármilyen. Néha ordított, keményen leckéztetett, és most ez az énje nem fér össze a fejemben a sármos pasival, aki szépnek tart. - Többen is? Kik lennének azok? – előbb már letegeztem, lehet rosszul tettem, de ő sem riad vissza, hogy a keresztnevemen szólítson. Meg akar hívni egy italra, nekem meg nagyobb a szám, mint kellene, és egy kis flörtbe csábítom bele. Cory mit csinálsz? Ó, tabu, mint Adrian. Menekülnöm kellene, mégsem teszem, és követem a bárpult felé, ahol egy kisebb férfitársaságba botlunk. A keze a vállamon pihen, túl közel vagyunk egymáshoz, és közöttünk ez szokatlan. - Nem vagyok még szakorvos. – kiabálom túl a tömeget, de az éljenzés, meg a két tequila mellett esélyem sincs. Megfogom a kis poharat, és elmerülve a zöld íriszekben hajtom le. A citrom után nyúlok, de jön a következő, és nincs megállás. Az egyik felem még ellenkezik, de elnyomom a jó Corneliát. Ma este szórakozni jöttem, és pár ital a volt főnökömmel bőven belefér. Belemerülünk az okokba, hogy ki miért van itt, én meg csak nyelem a piát, és bólogatva hallgatom. - Egy nő miatt vagy itt? Hol van…áá szóval mással hempereg. – keserűen nyalom körbe az ajkaimat, és intek a pultosnak, hogy váltsunk másra. Nekem a vodka kell tisztán, és nem engedek belőle. - Nem érdemel akkor meg. Hagyjad elmenni. – nem nagyon érti, amit mondok, mert éppen ekkor lép fel a színpadra két ökör, hogy valami szerelmes duettet adjanak elő. - Én? – nevetve hajolok át, és vállára ejtem az egyik kezemet. - Felejteni vagyok itt. Nem akarok szerelmes lenni. Nem akarok kötődni, mert fáj. Tudod milyen érzés Jamie, amikor folyton a szemedre vetik, hogy nem vagy elég jó? Már nem akarok megfelelni senkinek. Élvezni akarom az életet, kötelezettségektől mentesen. – merülök el a smaragd szempárban. - Erre igyunk. – emelem az ajkaihoz a poharat, hogy megitassam, de minduntalan a tekintetem is követi a mozdulatsort.
Kezdőlap
