True words are like rain: they wash everything clean.
Az élet sosem egyszerű, ezt már nem egyszer hallottam, illetve tapasztaltam meg a saját bőrömön. Mindig van valami. Mire az ember az egíik problémát megoldja már nyakába szakad a másik. Pedig nem keresem a bajt, inkább igyekszek távol maradni tőle. Valahogy mindig megtalál, de már meg sem lepődök rajta. Aki ilyen szakmát választ magának vállalja a veszélyeket, a kihívásokat, és hogy valamivel folyton lefoglalják a szabad gondolatait is. A papírhalom az asztalomon egyszerűen olyan, mintha sosem akarna elfogyni. Pedig már 8 óta folyamatosan gépelek, iktatok, rendezem őket, lényegi változást mégsem látok. Hiába, így jár az aki egy darabig tojik a z ügyintézésre, és egy szusszal akarja magát átrágni egy hónapnyi munkán. Kimegyek ebédelni, mivel már fél kettő, és a reggeli feketén kívül más még nem került a gyomromba. A kijárat felé igyekezve Beckyt pillantom meg. A kis formás, szőke csajszit, aki a legújabb a csapatban. Még csak fél éve van itt, de a rövid szoknyájával, és mélyen dekoltált blúzával könnyen elérte, hogy érdeklődjenek utána. Elég sokat koslat utánam, mindig adja a buta kis nőcskét, az elesetett, akit segíteni kell. - Szia, Matthew! Jött pár leveled! - nyújtja át a borítékokat mosolyogva.- Figyelj tudnál segíteni? Volna itt ez az ügy, de megakadtam. - ártatlan, kiskutya tekintettel néz rám. Mást kérdés nélkül hajtanék el a francba. De őt nem. Hogy miért nem? Azért, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva belém van esve, és az ilyen kis szívességeknek mindig az a vége, hogy egy ágyban kötünk ki. - Nagyon szívesen, felgyöngyölítjük együtt. - kacsintok rá, majd rácsapok az elhaladó gömbölyded fenekére. Ó, igen, ma esti préda megtalálva. Nem megyek messzira, csak a szomszédos étterembe, ahol röpke fél óra alatt megebédelek, és sietek vissza. Ötkor ugyanis dolgom van. Rám bíztak egy tanúvédelmis lányt, nekem kell minden nap ránéznem, hogy minden renbdne van-e, megynugtatni, támogatni. Nem nehéz feladat, elég rövid idő alatt le lehet tudni ha nincs baj. Viszont első alkalomról lévén szó most kicsit hosszabb lesz, meg kell még ismernie, a bizalmába férkőznöm. Még biztos friss a seb, óvatosan kell vele bánni. A munkámat nagyjából befejezem, majd a motoromra pattantva odaérek a megbeszélt helyre. Egy kellemes kis olasz kávézó, terasszal, élő zenével, és isteni americanoval. Helyet foglalok egy árnyékos széken, majd az óramra pillantok. Háromnegyed. Kicsit korán jöttem, ám ez sose baj. A pontosság az egyik legfőbb erényem, százszor inkább én várjak valakire, mintsem megvárassak bárkit. Egy precíz férfi mindig idejében jelenik meg mindenhol.
De nekem soha nem kellet semmire gyógyszer, ha fájt is valami magától múlt el.
Senki nem kérdezte tőlem, van-e kedvem ehhez, vagy mennyi. Az öltözőben állok, könnyeim csorognak az újabb kudarctól. Elestem. Megint. Hiába akarom annyira, van egy pillanat, miután a földre kerülök. Már egész kényelmes ott lent. Lassan szedem össze magam, nem akarok elmenni. Nem akarok találkozni vele, nem akarok nyílt helyen lenni, nem akarok beszélni róla. Még nem tudok. És sejtem, neki se hiányzik. Törvény írja elő, kényszerítve van bele, ahogy én is.Viszont sokat tettek értem, rengeteget köszönhetek nekik, így amennyire tudom, összeszedem magam. Nagyot nyelek, erőt gyűjtök, és újra meglepődöm azon... egyszerűen mindig van. Valahol mindig van bennem annyi, hogy felkecmeregjek a padlóról. Hogy kilépjek az utcára, és járjak-keljek, mint bárki, akinek nem tették teljesen tönkre az életét. Tudom, itt az új esély, egy esély arra, hogy valaki más lehessek, egy olyan esély, amiért más ölni tudna, és mégsem tudok vele mit kezdeni. Próbálom nyújtani az utat, amennyire csak tudom, mégis odaérek. - Jó napot - egyből ülök is le vele szembe, kicsit hátrább tolva a székem. Kezeim összekulcsolom a mellkasom előtt, mintha ezzel bármitől meg tudnám óvni magam.
True words are like rain: they wash everything clean.
Még ma is emlékszem az esküm két legfontosabb alapillérére: az igazságszolgáltatás, és az ártatlanok védelme mindenek felett. Ha szükséges akár az életünk árán is. Nem számít milyen rázós a helyzet, mekkora áldozattal jár, tennünk kell a kötelességünk minden áron. Ha pedig el kell buknunk, fel kell magunkat áldozzuk tudjuk jó célért tettük. Mert egy igazi férfi nem párnák közt hal meg otthon, hanem a harcban esik el. Na, jó, most olyan voltam akárcsak egy katona, itt nincs háború, maximum néha kisebb tűzharcok. Mégis ha az ember fia terepen van sosem tudhatja mikor jött el az ő ideje. Hiszen mind csak gyalogok vagyunk ezen a sakktáblán, a nagyobb jót szolgáljuk. Azokért vagyunk, akik másként nem lennének biztonságban. Ha már ártatlanok itt is érkezik a mai alany. Szinte még kislány, mégis sok szörnyűségen ment keresztül, nem volt aki megvédje. A kiérkező járőrök már csak a kórházba tudták elvinni, és a tanúvédelmi program keretein belül segítettek neki elrejtőzni, hogy új életet kezdhessen. Ennyi neki is kijár, főleg hogy az a féreg még szabadlábon van. Amíg nem kapják el kénytelen részt venni a programban, és minél kevesebb figyelmet magára vonni. - Jó napot, Miss Millborrow! Jó látni magát! Hogy van? Sikerült kipihennie magát? - teszem fel a szokásos kérdéseket a lehető legbarátságosabban. Még alig ismer szegényke, nem ronthatok ajtóstól a házba. Nem is szabad, nem a sebek feltépése a cél. A történteket pszichológussal kell feldolgoznia, ő a szakember, az én feladatom pusztán a támogatás, és figyelni, hogy minden jól menjen. Megbizonyosodni róla, hogy megfelelően működik velünk együtt. Nem derült-e ki a személyazonossága, nem tapasztalt-e bármi gyanúsat. Nem bukkan-e fel a semmiből úgy új szomszéd, osztálytárs. Előfordulhat, hogy felbukkan egy szaglászó, készen kell állnunk rá, és őt is felkészíteni mit kell ilyenkor tenni ha ilyesmit vesz észre.
Kezdőlap
