Messages

Angyallány

Edit

Nyugodj meg! Nincs vége a napnak, és örülök, hogy ennyire lelkes vagy.
De válaszolva az üzidre, elmondanám, hogy anyám lekvárja fenomenális! Még Nonna is elismeri, hogy lekörözi az övét, pedig ő aztán igen kényes a dicséretre, és ritkán hajlandó beismerni, hogy nála valaki jobbat alkothat a konyhában. Nem mellesleg, az övé sem éppen utolsó, ha már így belemegyünk. Csomószor van, hogy egy egész üveggel bevágok csak úgy az íze kedvéért. Aztán meg mikor meglátják az üres befőttes üveget (vagy a helyét) rögtön engem vesznek elő, mert tudják, hogy nagy bolondja vagyok. Pedig azért előfordul, hogy apám, vagy Nonno is el-elcsen egy-két kincset érő üveget míg az asszonyok nem figyelnek. Mert hát nem úgy van az, hogy a férfiember csak azt ehet, amit elé raknak, ugyebár.
Azt hazudni, hogy van egy bátyád meg szerintem nem akkor nagy bűn. Bár nekem lett volna ennyi sütnivalóm, hogy ilyesmit mondjak, pár gyepálást megúsztam volna kölyökként, ha azt hiszik, van egy idősebb tesóm. Ehelyett én voltam az az idősebb tesó. Mindegy, ennek is megvolt a maga haszna. A kishúgit meg nem bántom amiért pasizik de attól még nem könnyű elfogadni, hogy felnőtt. Azt meg főleg nem, milyen viharos szerelmi élete van a lánynak. Egy időben majd' minden este valaki más várta a kapuban. Állítása szerint egyikükkel sem volt komoly a dolog, csak ismerkedés, de...hát a fene se tudja. Hol röhögcsélve, kivirulva jött haza, hol meg egy sűrűn könyörgő srácnak vágta dühösen a képébe a kaput. Ezeddig egyszer sem szólt, hogy bárkit el kéne intéznem, szóval azért remélem, hogy okosan csinálja a dolgait. Ja, és ezek után biztos, hogy ti ketten nem lehettek egy légtérben. Összefognátok ellenem, és két nő túlerőben már épp elég odahaza anyám és Nonna személyében, ha megkapom a fiatalabb verzióikat, biztos hogy az artériámba állítok egy szikét. (És igen. Kitartok amellett, hogy amit nekem szabad, azt neki nem, és pont. Élek a nagytestvéri jogommal.)
Oké, tessék szépen lehiggadni. Zenekar megrendelve, étterem lefoglalva, templomban várnak minket. Vittorio atya vár minket, aztán csapunk egy igazi olasz-magyar lakodalmat. Nem kell az amerikai esküvő, de a keringőt máris elkezdem tanulni. Azért ne röhögj nagyon, ha sűrűn nézem majd a cipőmet, hogy rá ne lépjek a lábadra.
Amúgy Olaszországban vannak helyek, amit annyira nem szeretek, a középső országrész, meg az északi régió például ilyen. Nem mondom, hogy utálom, mert Torino a szívem csücske, de az otthonom, és Nápoly, meg alapvetően a déli rész azért ezerszer jobban tetszenek. Szeretem az ismerős helyeket, a völgyhidat, a partot, a dombokat, a ligeteket és az ottani fényeket. Amúgy Magyarország nincs is messze az északi határtól. A térképen négy centi. Mondjuk minden relatív, de pár óra autózással elérhető, repülővel meg talán két óra. És elég kicsi a területe Olaszországhoz képest, de érdekes helynek tűnik. Azt írják róla, hogy nagyon vendégszeretőek az ottaniak, és belőled kiindulva el is hiszem. Mondjuk nem tudom, hogy lehet tenger nélkül élni. Azért lehet, hogy egyszer megnézném. Főleg, mert azért az a bizonyos 1953-as magyar-angol 6:3 elég legendás.
Amúgy meg te nem látsz engem mulatni, de azt sem, hogy most épp fülig pirulok. Nem tudom hol tanultam, talán inkább azt mondanám, hogy szeretek meglepetést okozni. Örülök, ha valakinek örömet szerezhetek. A bókokat meg szívből adom. Azért azt elismerem, hogy apám és Nonno is adott annak idején néhány hasznos tanácsot.
Na, de nem húzom az időt, mert bevallom, csodás téged a távolból figyelni, de lassan kezdem úgy érezni magam, mint valami hibbant zaklató. Szóval, gondolom összeraktad már a cetliket. Ha minden igaz, és nem csaltak ezek a szemtelenek (mert hát mindent kinézek én belőlük) akkor már tudod, hogy mit írt ki. Azt East River Park Fire Boat House bejáratánál várlak. Aztán csak óvatosan a nyakbaugrással! A képet pedig nagyon szépen köszönöm, ígérem nagy becsben fogom majd tartani!

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Mérhetetlenül cuki vagy!   És nem téged nevettelek ki, hanem azt, hogy mennyire édes lehettél, és hogy milyen szemléletesen tudod megfogalmazni az emlékeidet. Ez utóbbit csodálom is benned, meg kell mondjam. Jár érte egy kézcsók!   Apukád amúgy azt hiszem beleesett abba a helyzetbe, amibe a lányos apukák szoktak általában. "Szerelmes" lett a kislányába, gyanítom mindkettőbe, amit teljesen meg tudok érteni. Marinda - bár nem a lányom, de a húgom, szóval talán érthető - iránt hasonlóképp érzek a mai napig. Még mindig azt a csöpp kis tündért látom benne, aki a borzas, sötét hajával, rózsaszín fürdőruhában két pofára tömte magába anya lekvárját egy nagy karéj kenyérre kenve a parton, térdelve a homokban. Persze csak a kenyér belsejét ette meg, és még tele volt a szája, mint egy hörcsögnek, de már rohant Ennio meg a többiek után a vízbe. Hogy szedte a csöpp kis lábait!   Este meg olyan fáradt volt, hogy apa a nyakába vette, és elaludt a fejére borulva. Egyszer jól meg is szentelte nagy szendergésében az öreget. Csak azt érezte, hogy valami meleg folyik le a hátán...  
De a lényeg, hogy nehezen tudom felfogni néha, hogy már nem az a kislány, hanem felnőtt nő, akinek vannak tervei, meg karriercéljai. És...pasiügyei...          
Mindenképp javaslom apukád tudományát bevetni! Célt érsz a házi készítésűvel, és hidd el, nem von le a gesztus értékéből, ha elmondod, hogy édesapád munkáját érdemes dicsérni. Egy férfi a konyhában még mindig az egyik legerősebb tudatalatti vonzerő egy nő számára. Most amúgy rosszul kéne éreznem magam, amiért arra ösztönözlek, hogy vesztegess meg valakit??? Hmm...    
A keringőt akkor meghagyom a leendőbelidnek, feltéve, hogy nem én leszek az.   Na, nem kell frászt kapni, még nem rendeltem meg a zenekart, és a templomot sem foglaltam le! Vicces arcod van, mikor meglepődsz, aztán mosolyogni kezdesz, hogy nem komoly a "fenyegetés"!  
Nem mellékesen pedig...heh?????     Mondanám, hogy értettem amit írtál, de ez mégis mit jelent? Sajnos nincs időm most google fordítózni, mert akkor nem tudok neked írni és közben intézkedni is. Ne haragudj!  
Nem kell Juve indulót énekelned, főleg, mert félek, hátha lapulnak valahol a környéken afgánok, vagy stadionba igyekvő drukkerek. De ami késik nem múlik! Bátor vagyok és néha szeretek kockáztatni.     A Juve induló amúgy nagyon szép, alkalomadtán majd eléneklem neked. Ugyan nem vagyok olyan tehetséges énekes, mint az öcsém, azért még eltalálom a hangokat egészen pontosan. Ha meccsre megyek Ennioval, körülöttünk mindenkinek tátva marad a szája, ha belelendül az éneklésbe! Túlzás nélkül állítom, hogy az egész stadion nem tudja úgy előadni az indulót, ahogy ő egyedül! Mert amúgy tipikus olaszok vagyunk, csak a megszokott vonásokat köztünk furcsán osztotta fel a Mindenható. A húgom igazi olasz szépség, okos, tehetséges, temperamentumos. Az öcsém született muzsikus, igazi vidám olasz, nagy hanggal és folytonos életimádattal, göndör hajjal, és persze az elmaradhatatlan tornádó-méretű pusztítással, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretné. Én meg lettem a csendesebb, higgadtabb (amíg ki nem hoznak a sodromból), visszafogottabb focista. Ez van.  
Ó, hát a helyzet az, hogy...nem jelszót kér.   Vagyis de, de a jelszó...jól figyelj!
1. Picit melegíts be, de elég főleg csak lábra és csípőre. Picit nyújts, csípőkörzés, törzskörzés. Mozgasd át magad! Ha kész vagy, akkor pedig jöhet az első feladatod. Ne aggódj, Biagio kidobóként dolgozik, de amúgy edzőtermet üzemeltet, pontosan tudja, mikor végzel alapos munkát é vigyáz is rád, nehogy megsérülj. Ja, és nem azért nevet ki, mert nevetségesnek tart, hanem mert szerinte eltúlzottan romantikus vagyok ahhoz képest, hogy egyszer beszéltem veled. Mások a nászútjukat nem szervezik meg így, mint én ezt az egy napot. Ami azt jelenti, hogy vagy én vagyok túl érzelgős és túlzásokba esem, vagy Biagio unokafivérem barátnője nem szerezhet erről tudomást, mert követelni fogja rajta.  
A feladatok pedig:
1. Meg kell csinálnod tíz-tíz térdfelhúzást váltott lábbal
2. Ugyanígy tíz-tíz kitörést váltott lábbal
3. Biagio ad neked egy ugrókötelet, ezzel ötven ugrást kell csinálnod.
4. Igyál egy kis vizet.
5. 25 guggolás
6. Egészségedre. Most már bemehetsz a focipályára.
Ha bejutottál, láthatsz majd egy festőállványt, rajta egy fehér festővászonnal. A földön és egy állványon találsz különböző színű festékeket és ecseteket. Van védőruha is, kötény is, bátran vedd fel. Innen pedig a képzeled szab csak határt és az idő amit erre szánnál. Én nem sietek sehová, alkoss valamit!   A képet utána Biagio elviszi, de csak annyi időre, míg megszárad. Utána természetesen a tiéd. Ja, és kapod a következő cetlit. Ó, és az asztal sarkán találsz egy másik meglepetést, de ezt most már nem titkolom. Egy kis karamellás tej. Ezúttal ne ezzel kezd a festést szerintem. Jó mulatást!  

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Hát ezen ismét felnevettem. Tündéri lehettél a milliónyi ékszerrel. De azt hiszem minden kislány életében eljön az a pillanat, amikor felpróbálja anya ruháját, belelép a jóval nagyobb magassarkúba és a tükör előtt illegeti magát. A húgomnál is volt ilyen. Még egy hatalmas kalapot is a fejére biggyesztett. Nem is ez volt a legszebb az egészben, hanem az, hogy valahogy felmászott és leszedte a karneváli maszkot, amit egy velencei kirándulásról hoztak anyáék. Aztán egy széket vitt a nagy tükör elé, arra állt fel, hogy a szoknya leérjen a földig. Gondolhatod, hogy elmorzsoltam egy szívinfarktust, mikor beléptem a szobába és egy fekete tollas maszkos, hatalmas kalapos kis rém fordult felém...
Ennio öcsém egy hónapig demonstrálta az arckifejezésemet és görnyedt a röhögéstől. Persze, könnyű volt, mert ő mögöttem jött épp, nem szembesült a rémisztő látvánnyal. Élmény az élet, ha kisebb testvérei vannak az embernek, szóval abszolút el tudom képzelni anyukád reakcióját, amikor szembesült vele, hogy drága kislánya dívának állt.
A hurrikánt nem tudom elintézni, de ha megfelelek számodra, egy rumbát, sambát, bachatat, kizombát nagyon szívesen eltáncolok veled bármikor. Ugyan keringőzni nem tudok, mert az nagyon északi nekem, de ha ez a szíved vágya, ezt is szívesen megtanulom.


Ez Mrs. Spencert pedig - javaslat - puhítsd meg a bájaddal, és azzal, hogy időnként csempészel neki némi nyalánkságot. Hidd el, háromszor-négyszer áldozol, cinkosoddá avatod, és a tenyeredből fog enni, mindent elintéz neked. Nem azért tanácsolom, mert odahaza Signora Cannata, Antonio Cannata professzor felesége épp ezzel próbálta elkerülni a szembesülést, hogy a férje időnként más-más diáklányoknak tart különórát az irodájában. Hasonlóképp gyűlölt minden diákot, undok volt és borzalmasan kiállhatatlan, mindenbe belekötött. De aztán Amelia nagyi sütött némi különleges, csak általa kitalált és elkészített finomságot, s becsempésztem az asztalára. A többit kitalálhatod. Mindent elintézett nekem. Sosem volt gond, hogy késtem a papírmunkával.
Örülök, hogy ízlik neked a smoothie, és most, hogy már eléggé eltelítődtél, akkor mondom is a következő helyszínt.
Ezúttal sétálnod kell egy kicsit, úgy négy háztömbnyit. A Grand Street 263. alatti focipályáig. Ki tudja? Talán ezúttal én is ott leszek...
Szólj, ha odaértél, és mondom a teendőidet.

Ps.: Pierrenek minden jót kívánok, ha bármiben állhatok szolgálatára, keressetek bátran. Amúgy - hacsak nem szeretnéd bemutatni - annyira nem izgatom magam rajta. Téged szívesebben ismernélek meg, ha nem bánod. Az imádatot pedig örömmel veszem, mert akkor a jelek szerint tetszenek a kis meglepetés-bonbonjaim.


 

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Il caffè, per esser buono, deve essere nero come la notte, dolce come l'amore e caldo come l'inferno. Örülök, hogy ízlett a kávé, és remélem elég energiát is biztosít az estéhez.
Téged követni, Drága? Egyfelől, a világ végére is! Másfelől...el tudnád hívni egy laza andalgásra a Katrina hurrikánt? Minden sértéstől mentesen, téged követni gyakorlatilag fizikai képtelenség, de esküszöm a Mindenhatóra, hogy én imádom ezt a szertelenségedet, meg hogy egyik gondolatodat követi a másik, és a közös pontok között hét mérföldes távolság van. Olyan vagy, mint a villám. Gyors, fényes és cikk-cakkos! Sose változz meg!
Lucia néném, áldja meg az ég a gyönyörű szívét, mint említettem, lassan elindít valamiféle mozgalmat, hogy minket, fiatalságot kondícióban tartson, de legalábbis lásson normális, házi kosztot is enni az előrecsomagolt amerikai vackokon kívül. Csak míg ott jártam, abban a röpke pár pillanatban milliárdszor ígértette meg velem, hogy meglátogatom, elmesélem, hogy ízlett a kávé meg a sütemény, meg persze a többi, amivel engem megtömött, és tovább etethet. Ne aggódj, lesz lehetőséged megkóstolni a híres petrezselymes, fokhagymás, tárkonyos vagy Isten a tudója mit tartalmazó tésztájából, aminek a receptjéért egész Catanzaro, de tán még Calabria is a lelkét eladná az ördögnek. De ő aztán nem hajlandó elárulni senkinek. Szentül megfogadom, hogy biztosítom majd a lehetőséget, hogy megkóstolhasd. Amúgy érezd megtisztelve magad. Mert ezt nem ad ám akárkinek, nehogy azt hidd! Havonta egyszer (talán) különleges csemegeként hajlandó csinálni, igaz, olyankor az utcasarkon túl áll a sor, hogy vihessenek belőle. Mit mondjak, a családunk meglehetősen étkezésközpontú!
Egyébként halkan súgom meg, hogy óvatosan azzal, amit írsz. Úgy röhögtem azon, hogy afgán terroristákat lehetne vallatni az énektudásoddal, hogy majdnem kifejeltem a helyéről egy hirdetőtáblát. Holnap magyarázkodhatok majd a viziten, ki vágott homlokon.

A szicíliai esküvők legendásak, bár mivel részben te magad is olasz vagy, el tudom képzelni, hogy akár járhattál is egyen-kettőn. Ha nem, érdemes mielőtt pótolni a lemaradást, mert fantasztikus hangulatúak szoktak lenni. Nálunk mindig óriási esküvőket tartottak, mert sokan vagyunk, sok családtag és barát tartozik a "La famiglia"-ba. És igen, nálunk szegről-végről mindenki rokon, ezért is hivatkozok mindenkire nagynénimként és bácsikámként, akkor is, ha még szomszédok sem voltunk az üknagyanyáinkig visszamenőleg. Kérlek nézd el ezt nekem, még annyira nem vagyok magabiztosan jártas az angol nyelv ezen területén, beszéljem akármennyire jól is a nyelvet.
És igen, Francesco bácsi rengeteget tud beszélni, állítása szerint azért, mert az utasai nagy része telefonál, így egész nap hallgatnia kell, csendben vezetni. Nála ez meg kínhalállal ér fel. Hát pótolja amikor csak tudja, mert többet kerepel mint mikor a család nőtagjai egy kupacba gyűlnek tésztagyúráskor.
És most, hogy már mindent kibeszéltünk, jöhet a következő mese.
Nem vagyok bolondja az epernek, bevallom töredelmesen. Megeszem, ha van, de ha nincs, akkor sem törik össze a szívem. Na, de a lényeg, hogy ez is 'családi' munka volt, mert az epret drága Nonno Giuseppe szervezte le, mert az ő unokája, Arianna egy kertészetben dolgozik, ahol ezek a csodás eprek teremnek. Hajnalban kellett miatta kelnem, hogy elmenjek érte. De esküszöm, megérte a fáradtságot, mert még nekem is összefutott a nyál a számban, ahogy megláttam és megéreztem az illatát. És igen, látom az arcodat...pontosan! Az, amire gondolsz! Epres Smoothie, a'la Fabrizio! Ezt is a köpenyemre terítetted, gondoltam, ha már egyet a mosodának ajándékoztál mert láb alatt voltam (egyértelműen az én hibám volt) illik pótolnom az elmaradt finomságot! Fogyaszd egészséggel, remélem befér még a pisztácia mellé! Ha végeztél, már kapod is a következő helyszínt, és persze a kettes számú cetlit! Kitartás, már nincs sok vissza! Eddig pazarul vetted az akadályokat!

PS: Pierre-t üdvözlöm, és igen, kérnék róla teljes vérképet, labort, problémától függően UH-t, MRI-t, CT-t. Bár lévén, hogy érsebész vagyok, lehet, hogy elég lenne egy kontrasztos vizsgálat...
De nyugalom, nem fogok utána nyomoztatni a gyakornokokkal a kórházban. Az etikátlan viselkedés lenne részemről, és megérdemelnék egy Nonna Amelia féle fejmosást is. Mert ilyet úriember nem csinál. Tehát...nem csinálom.




 

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Semmiért ne kérj elnézést, Kedves! Ezt a napot pontosan erre szántam, nem sietek sehová. Nyugodtan élvezd ki minden percét, mert pontosan ez volt a célom ezzel az egész kis 'hadművelettel'. Valami olyan emléket adni, amid eddig nem volt, és ezt abszolút és kizárólag boldog emlékként szeretném, ha elraktároznád. Ami persze nem jelenti azt, hogy a korrektív visszajelzést nem fogadom el.  
És hát a kávé...  nos, bevallom, picit ötvöznöm kellett a dolgokat, mert valóban, az automatánál kávéval öntöttél le, a kantinban karamellás tejjel, de...most komolyan, milyen férfi lennék, ha automatás kávét küldtem volna ki Lucia nénémmel? Nem mellékesen, ha így tettem volna, valószínűleg már nem találtad volna meg az ásót és az üzeneteimet is hiába várnád. Lucia néni felsőbb utasításra élve temetne el. Nem azért, mert nem szeretne, hanem mert drága jó Nonna Amelia a szívéhez kapna a szégyentől és két napig járna a templomba imádkozni a lelkem üdvösségéért. Kisírná a két szemét is, hogy mikor lettem én egy 'lókötő', egy 'szoknyapecér' egy 'lelketlen huligán', mert egy igazi úriember ad bizonyos dolgokra, és a hölgyekkel való illedelmes bánásmód a mi családunkban nem az, amit csak úgy elhanyagolhatunk.     Ehhez pedig hozzá tartozik, hogy ha már egyszer időt veszek el a drága életedből, akkor az igazi tartalommal töltsem meg, adjam meg a módját, ne pedig 'amerikai módra' lopjam el azt. Mert ez főben járó bűnnek számít. Mondjuk az is, ha kihagyjuk az ebédet. Szóval itt azért van dilemma, hogy vagy a közös étkezések számítanak túlzottan az átlaghoz képest, vagy épp ellenkezőleg. Az udvarlás módja és menete az, ami végtére is annyira nem lényeg, pont a közös étkezések szintjén számít?
Én inkább az elsőre szavaznék, mivel tapasztalataim szerint - nálunk legalábbis - az enni vagy nem enni, jószerével hasonló horderejű eldöntendő kérdésnek számít, mint a(z) Hozzá mész vagy nem mész hozzá? / Elveszed vagy nem veszed?  
Örülök, hogy ízlett, és Lucia nénémtől nem is számítottam másra, mint hogy megtöm azért némi harapnivalóval. Míg csináltam a kis meglepetésedet nekem is állandóan teletömte a számat.     Hol ezt kellett megkóstolnom, hol azt, hol a ravioliját, hogy a szószból kellett mintát vennem, hogy szerintem kell-e még bele bazsalikom, vagy sem. Szerinte mindenki túl vékony, minden fiatal éhezik, és rohanva eszik, csoda, hogy nem halunk éhen halomra.   Remélem azért nem etted magad degeszre. Kell még a hely abban a pocakban.  
A következő pont pedig, amit meg kell látogatnod, az a Da Nico Restaurant. A Mulberry street 164 szám alatt található, nem messze a Grand streettől. Itt nem kell versikét mondanod, megnyugodhatsz. Ha már ennyire jól kitanított Gino bácsikám, teljesen elég, ha felállsz a pultra, és teli tüdőből elénekled a Juventus csapatindulóját!  
A nyakba ugrást bevállalom, egye fene, de csak mert úgy látom, ez neked valamiért nagyon bejön. Szóval szárnyalj, Angyalom, én meg kibiztosítom magam, nehogy a nagy lendület kivigyen minket a Föld gravitációs teréből!  
Most pedig, ha már teljesen kiborultál, megnyugtatlak: nem kell énekelned.     Egy taxi vár odakint, ő Francesco bácsi, aki elvisz majd, mert gyalog elég messze lenne. Nyugodtan bízd rá magad. Ha odaértél, mondom, mit kell tenned.
Addig pedig egy személyes megjegyzés: Valóban ráncolod az orrocskádat, de engem jobban megfogott, ahogy lehajtod a fejed és zavarodban a füled mögé tűröd a hajad. Olyankor a szempillád árnyékot vet az arcodra és egészen tündérivé válsz. Én így (is) szépnek látlak.
Ja, és igen, a cetli. Látod, lányos zavaromban, hogy minden a helyén legyen, majdnem meg is feledkeztem róla. Tedd csak el biztos helyre a kis cetlit, és őrizgesd. Majd a végén megtudud, mit rejt a feladvány. Minden helyszínen kapsz egyet majd. Vagyis...majdnem mindegyiken.

Ps: Remélem Pierre már jobban van, és ha bármit tehetek érte, a gyógyulásáért vagy azért, hogy jobban érezze magát, szólj bátran!
Ps2: Ki az a Pierre???  



 

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Viccelsz velem? Abba ne hagyd! A kantin után jöhet egy cukrászda, aztán kávézó, aztán egy iskolai előkészítő menzája! Minden nap más illatot szimatolhatnak rajtam a műtőben, a rendelőben. A kávé például pont illett az ultrahanghoz, a beteg meg is jegyezte, hogy milyen finom karamella illatú itt a fertőtlenítő.
A zavarba ejtés pedig nem volt szándékomban, kivéve, ha ez pozitívumként értékeled, mert akkor nagyon is az volt a szándék! Mit szándék?! Színtiszta akarat! Ha nem, akkor viszont csupán ártatlan tévedés. Esetleg balga ügyetlenség!
Na, de örülök, hogy odaértél, és ez esetben tartozom is egy kis történettel. Ha felemeled azt a kis kúpot, egy poharat fogsz találni alatta. Nem meglepő, ez bizony egy kávé. De nem akármilyen kávé! Ez egy olyan kávé, ami ugyan hasonlít az általad rám borítottra, mivel egy csipetnyi karamellt csempésztem bele a pohárba, de mégis más lesz. S hogy miért? Mert ez egy IGAZI, HAMISÍTATLAN *dobpergés* Caffé Napoletano! Ennek a kávénak a különlegessége pedig egyrészről a kávéőrleményen és annak pörkölésén múlik, a másik fele pedig a Campania tartományban termesztett mogyoróból készült mogyorókrémen múlik, amit érezhetsz is, ha megkóstolod. Kevés helyen tudják jól csinálni, és odahaza valóban tökéletesebb, de azért remélem így is elnyeri tetszésedet a csakis neked elkészített és kikísérletezett kávékülönlegesség, egy csipetnyi karamellel, és sok-sok szeretettel. A mogyorókrém és a kávéőrlemény pedig egyenesen Olaszországból érkezett, méghozzá a nagybátyámék földjéről, Nápolyból, saját kezével írta meg a kis üveget, mert tudja, hogy bolondja vagyok ennek a krémnek. De neked szívesen megbontottam, Bellissima!
Ééés igen, lebuktam, bizony, néhány lépésnyire voltam tőled mikor bejelentkeztél. Meg kell mondjam, bűbájos vagy, amikor zavarba jössz. Ahogy olvastad a kis versikét ...hát nem csodálom, hogy Gino bácsikám a raktárba akart zárni, hogy inkább ott tartson maga mellett és egész este veled cseverészhessen. Elbűvölő személyiséged van, mondták már?
És mielőtt még visszaadnád Lucia nénémnek az ásót és azzal kergetnél meg, már sajnos tovább kellett indulnom a következő helyszínre. De te élvezd csak a kávét, remélem valóban ízleni fog, és hamarosan újra jelentkezem, hogy merre indulj tovább.
Ps: Ne hidd el Gino bácsi egyetlen történetét sem rólam! Azt sem, hogy nálam rendesebb fickó nem létezik, meg azt sem, hogy én voltam az olasz labdarúgás eltántorított üdvöskéje, és velem verhetetlen lett volna az olasz válogatott. És nem, nem igaz, hogy pucéran rohangáltam a kertben nyáron és miattam égett ki a kedvenc fügefája a kőfalnál. Mind szemen-szedett igazság!



 

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Ez esetben akkor virtuálisan kézcsókom a kisasszonynak,    és igazán örvendek a szerencsének. Örülök, hogy az ötletem ilyen hatást váltott ki. Őszintén szólva úgy gondoltam, hogy egy hozzád hasonló, különleges hölgynek valami egészen különleges jár. A tárgyak nagy része egy idő után feledésbe merül. De az élmény, az érzés örökké kísérni fogja az embert.  
Ezért is gondoltam arra, hogy ma - ha benne vagy - ezt az emléket ajándékozom neked. Az a tudat pedig, hogy még sosem csináltál ilyesmit külön öröm, mert azt jelenti, nem volt még rajtam kívül olyan ember, aki ilyennel próbálkozott volna. Hogy ez zseniális húzás volt vagy vérciki és idióta? Hááát...majd a végén eldöntöd!  
Jut eszembe, van valamilyen étel allergiád vagy intoleranciád amiről érdemes lenne tudnom? Olyan dolgok amiket imádsz, és olyanok, amiket ki nem állhatsz? Csak, hogy megjegyezzem. Tudod. Szükség esetére.
A köpenyért egy percig se aggódj, némi tisztítószer és víz csodákra képes, a mosoda elintézte már. Sebész vagyok, hidd el, nem a meggy vagy az eper az, ami a legerősebb foltot hagyja a ruhámon időnként.   Amúgy pedig nem is a teljes kínálat szerepelt rajta. Sem ketchup, sem mustár, sem pedig az a furcsa sárgás trutymó nem volt még a repertoár része, amit itt szószként emlegetnek. Szóval van még néhány tiszta cuccom amin kipróbálhatod a festőtudományod, ha netalántán a ruhadesignerek világa felé kacsintgatnál.  
De ne tereljük el itt a szót, mert rád bizony mozgalmas kis feladatok várnak. Az első: az East Houston Street és a Norfolk Street sarkától nem messze van egy pici kávézó. Gaia Café a neve. Az alagsori szinten van, szóval jól figyelj, hogy megtaláld. A pultnál ismételd el:
"Szél szárnyán érkezett, felhők felett.
Az óhaza nevelte, új otthonra itt lelt.
Hozta az, akit senki nem várt.
Viszi az, aki sem itt, sem ott nem járt."
Tudni fogják miről van szó. Pár percig eltart, míg megkapod, de amint a kezedben van, arra kérlek, írj nekem, és mellékelek egy történetet. Addig nem ér sem belenézni, sem belekóstolni, sem megszimatolni, bármi is legyen az, amit kézhez kapsz. Nyugodtan foglalj helyet majd, pár percig élvezheted Gino bácsikám hamisítatlan olasz vendégszeretét.   Ne csalj! Azért piros lap jár!    
Ó, és őszinte leszek, a legkevésbé sem zavar az, hogy édesapád rendőr és hogy szintén olasz. Ha építőmunkás lenne, vagy golfpálya őr, netán kertész, ezen a hozzáállásomon az sem változtatna. Engem úgy tanítottak, hogy tisztelettel bánjak a szebbik nemmel, és ez nem félelemből fakad, hanem mert soha eszembe sem jutna, hogy direkt fájdalmat vagy bánatot okozzak. Egyszerűen nem vagyok erre beállítva.
Azért remélem a rosszfiús szívtipró imidzsem minimál stílusa nem tántorít el a további játéktól!  

Ps: Vigyázz Gino bácsikámmal, egészen odavan a csinos szőke lányokért. Nagyon hamar az ujja köré csavar, mire észbe kapsz, már odaígérted magad neki feleségül. Lucia néném nekem meg kitekeri a nyakamat.  
 

Type your message here

Send

Messages

Angyallány

Edit

Szia Angyallány! A jelek szerint kíváncsivá tettelek.   Ennek igazán örülök!  
Aggodalomra semmi okod, ígérem, nem esik bántódásod és mindent elkövetek azért, hogy ezen a kis kalandos utazáson igazán jól érezd magad! Amennyiben igent mondasz, különböző helyekre foglak irányítani, ahol feladatok várnak rád.   Ha megcsinálod őket, cserébe mindig kapsz majd valamit, amit gondosan meg kell őrizned, de csak a végén árulom el miért. Mindenhová egyedül kell menned, csakis üzenetben leszünk kapcsolatban. Ám mielőtt megadnám az első instrukciókat, szeretném tudni, valóban készen állsz-e a játékra? Bármit kérek - persze az illendőség és a józan ész határain belül - megteszed? Reményeim szerint nem fogod majd megbánni.   Cserébe bármikor kérdezhetsz bármiről, és nem hagylak magadra. A játék végén pedig vár rád egy kis meglepetés. Készen állsz, Angyallány? Üdv - FGran_Bianconeri55
 

Type your message here

Send