Talán azon ritka kivételek egyike vagy, akik a gyerekkorukat boldog családi környezetben tölthették el, persze a húgod időnként hajlamos az idegeidre menni és kifejezetten szokása lett kérdezés nélkül elemelni néhány ruhadarabodat a szekrényedből. A legtöbb barátnőd szüleivel ellentétben, a tieid még nem váltak el, sőt, egy-két, kisebb-nagyobb vitát leszámítva, talán komolyabb súrlódás sem volt közöttük; büszkék rád, amiért önerőből jutottál be egyetemre és magabiztosan egyengeted az utad, néhol kicsapongva, de egy percig sem elől vesztve a célod.

Úgy hitted, mindent tudsz önmagadról, a családodról, nem húzódnak a háttérben nagyobb titkok annál, hogy mélyen hallgatsz arról, hogy már réges-régen túl vagy az első szál cigiden vagy az előző este nem feltétlenül csak moziba mentetek a haverokkal.

Ez így is volt, ameddig az egyik éjjel, mikor lábujjhegyen igyekeztél a szobád felé settenkedni, hirtelen meghallottad anyukád hangját a konyha felől, ahogy először valami Francescáról beszél, majd nem sokkal később hozzáfűzte, hogy technikailag az előbb említett nem a lánya, másrészről, tökéletesen elégedett az új családjának az egyengetésével, és egyáltalán nem kíván foglalkozni a régivel. A múlttal, amit hátrahagyott.

Valószínűleg beletelt néhány napba, míg megemésztetted, és váratlanul, mikor éppen kettesben maradtatok, megkérdezted tőle, mégis ki az a Francesca, és miért nem hangoztatta eddig, hogy van még egy lánya, aki történetesen a féltestvéred.

És amikor pusztán felemás válaszokat kaptál, úgy döntöttél, felkeresel engem.
A féltestvéredet.

//Useri melléklet: alapvetően egy kicsit törtetőbb, maximalista lányt képzeltem el, aki tesz is azért, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan ő szeretné, és elég nehezen tűri, ha valami gikszer kerül a gépezetbe a tervét illetően. Talán éppen ezért nem hagyta annyiban a féltestvér-témát: nem szeret felemás információkra támaszkodni és elvarratlan szálakkal kombinálni, főleg, ha a családjáról van szó. Mivel Lotte élete az elmúlt években igencsak problémás volt, könnyen lehet, hogy az apja felhívta az anyját, és éppen ennek a beszélgetésnek egy szeletét csípte el, amit viszont az anyjuk bármiféleképpen elferdíthetett, innentől kezdve, csupán kettőnkön áll a vásár, hogy mit kerekítünk ki ebből.
Várlak nagyon!