Unottan tekintett körbe a termen, igazából aznap este senki sem ragadta meg a fantáziáját. Vajon a maszkok okozták a kellemetlen meglepetést vagy csak kezdett ráunni a közönségre mely általában az olyan helyeken fordult meg? A barátnői már találtak partnereket arra az éjszakára, csak ő állt magányosan a pultnál, talán jóval józanabbul is mint ahogy azt akkor szerette volna. Az egyik banda hülye kérései miatt már eleve késett, a lányok meg persze nem várták meg az alapozással, a többieket meg behozni... Túl jól tűrte az alkoholt hogy pár martini után már a feje tetejére is álljon. Nem fogta vissza azonban a többieket, végülis ő is meg lett volna sértve ha valaki elrángatja az épp akutális szerelme mellől. Csak azon gondolkozott hogy merre lesz majd az ő partnere arra az éjszakára? Ezért öltözött ki annyira és még talált egy hülye maszkot is a bulira? Ahogy járkált a tömött teremben, némileg elégedetlenül konstatálva hogy sok idős pali is belekeveredett a kis hamvas kisfiúi mögé, a VIP részleget szúrta ki a távolból. Ott bezzeg egyik sem viselt maszkot. Látszik hogy csak a szegényebb közösségnek volt érdeke hogy ingyen bejuthasson. Vagy az csak a nőknek szólt? Összekeverte, annyit tudott biztosan hogy valamit viselnie kell az arcán mert ez volt a dress code-ban. Igazából nem is ilyen jellegű bulira számított. Talán felvehetett volna egy bugyit is... ~ Késő bánat. ~ konstatálta unottan, míg felmérte a vörös kötél mögötti kis társaságot. Egyik férfiról ugrott a másikra a tekintete, míg az egyik magas, sötéthajú alakot kiszúrta magának. Már amennyi lehetősége volt, megnézte alaposan, leginkább a fenekét vizsgálta volna meg de ahhoz nem volt túl jó a betekintési szög. Tudta hogy valahogy be kell jutnia hozzá. Végre volt egy küldetése az éjszakában.
Sajnos a hivatalos bejárat résznél egy biztonsági őr állt, bár ahogy elnézte a szalagot... Nem lett volna annyira bonyolult átsurranni alatta. Nem egy láthatatlan lézermező állt kettejük közé, ha sikerült volna valahogy elterelnie annak az egy kopasznak a figyelmét akkor a tömeg gondos takarásában hamar be is osont volna. Persze itt volt a probléma, mégis hogy oldja meg hogy másfele nézzen? Próbált nem túl feltűnően viselkedni de pörögtek az agytekervényei. Végülis úgy döntött hogy hívnia kell a felmentő sereget, ez arra a napra nem egy egyszemélyes melónak ígérkezett. Gyorsan bekapcsolta a snapchatet és írt Lizzie-nek, aki ki tudta merre kóbotolt a bárban. Kicsit meglepődött amikor két percen belül már reagált is, látszólag minden figyelmét rá összpontosítva. Pont egy szerencsés időben kapta el vagy ennyire nem jött be neki a barna csődöre? Egy gúnyos mosoly költözött ajkai szegletébe de nem akarta azzal rontani az esélyeit hogy ezt megkérdezi a másiktól. Hiszen legalább egy negyed órát vitatkoztak arról hogy meleg-e a kölyök vagy sem, valahogy úgy érezte hogy a beszélgetés végén a másik orra alá dörgölhette volna hogy mennyire igaza volt. Azonban ezzel a saját terveinek egyúttal búcsút is inthetett volna. Azt pedig nyilván nem tehette meg, főleg amikor a jóképű idegen úgy fordult hogy teljes belátás nyílt a kis foghagymagerezd popóira. Akkorra vált igazán sziklaszilárddá az elhatározása, miszerint mindenképp bejut hozzá. Szóval megkérte a lány segítségét, hiszen ő is már rengetegszer segítette ki, egy két perces figyelemelterelési akció pedig igazán nem volt nagy meló. Legalább lett volna valami amit később elmesélhetnek a klubban, nem? Lizzie szerencsére nem volt egy félénk kislány, talán azért is találták meg olyan könnyen a közös hangot, hamar belement a játékba, egyre vadabb elképzeléseket vázolva hogy miképp is vonja magára a figyelmét. Elit igazán annyira nem is érdekelte hogyan éri el, csak legyen sikeres. A többi már rajta múlott amúgy is.
Egy olyan tíz perc múlva fel is tűnt a lány, tekintetével látszólag őt keresve. Miután nem szeretett volna idejekorán lebukni ezért egy nagydarab pasi mögé bújt el, a válla mellett kukucskálva vajon merre is tart a művelet. Miután Lizzie nem látta nem tudta mit tegyen, ám az újabb snapchat üzenet, valamint a felszólítás akcióra, beindította a műveletet. Eli nem tudta pontosan kivenni hogy végül melyik terv mellett döntött pontosan, csak azt látta hogy nagyban kapálódzik, a torka felé mutat, egy egész jó ájulási jelenetet produkálva a semmiből, amire persze sokan köré gyűltek. Ha tudta volna hogy ilyen színészi hajlamai vannak... Már réges rég bevette volna a hasonló jellegű bulikra. Gondolatban megtapsolta, örök hálával a szívében lépett az egyik oszlophoz s csatolta le, majd vissza a kötelet, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lett volna hogy neki is abban a társaságban a helye. Eli pedig, mint gyakorlott hazudozó és végletekig pofátlan alak, amit a legtöbb helyen ügynöknek hívnak, a legnagyobb nyugalommal masírozott végig az emberek között. Néha ellövött egy rövid köszönést, mintha régi ismerősei is lettek volna a tömegben, míg nyugodt ám határozott tempóban közelített az aznapi kiszemelt nagyvadjához. Nem tudta hogy egyedül van vagy vár valakire, mindenesetre kihasználta a pillanatnyi szerencséjét, a sokadikat azon az éjszakán és közelebb lépett a másikhoz, a jobb oldalán jelenve meg a perifériáján.
- Hello idegen. Talán nem szokás errefelé de... Meghívnálak egy italra. Mit szólsz? - pillantott fel a magasabb alakra, ajkain nyugodt, önbizalommal telt mosoly ült. Gondolkozás nélkül megszólította a másikat, még csak egy pillanat erejéig sem fordult meg a kis szőke fejében hogy esetleg az nemet mondana neki. Nem is igazán kérdés volt amit feltett, inkább kijelentés. Hiszen, miért is utasította volna el a másik? Egy elegáns, csinos, vékony nő volt aki láthatóan nagyon adott magára. Kezdve a menő tervezők által készített ruhán át, a finom fehér bőrig és ajkakig, mely édes titokokat sejtettek a maszk alól mely vidáman mosolygott rá. Egy kiscica képében érkezett el a nagyragadozó a férfihoz, látszólag nem ismerve a visszavonulás fogalmát.
Kezdőlap
