Fabrizio Grandi, aki egyszerre rendelkezik hamisítatlan calabriai felmenőkkel, valamint apai ágról szicíliai ősökkel. Családja generációk óta az orvostudományt erősíti elsősorban apai ágról, anyai oldalról pedig, ahogyan öccse Ennio fogalmazott "már talárban született jogász família" az övék. Fabrizio, ahogyan az apja Thomaso szintén az orvostudományt választotta és jelenleg a catanzaro-i Villa Del Sole kórház egyik rezidens érsebésze.(apja ugyanennek a kórháznak az igazgatója, egyben elismert traumatológus sebész szakorvosa, szóval az elvárás elég magas). Az édesanyja betegjogi képviselő.Öccse, a két évvel fiatalabb Ennio kettő éve él New Yorkban, ahol hangmérnökként saját stúdiója van, a húga Marinda a római La Sapienza-n tanul jelenleg és szintén orvosnak készül, most éppen a fül-orr-gégészet érdekli, de egy éve még a plasztikai sebészet volt amire felcsillant a szeme.Ezek a relatíve száraz tények róla. De hogyan is kerül Fabrizio New York-ba, és hogyan is kerülünk mi kapcsolatba egymással? Az egész úgy egy éve kezdődött azzal, hogy a férfi egy ajánlatot kapott, mely szerint egy évet, egy remek ösztöndíj keretén belül a Presbyterian Kórház-ban tölthet, ahol egy kimagasló tekintéllyel rendelkező professzor mellett még több és mélyebb tudást szerezhet az érsebészeten belül. Ez volt az a pont, ahol a menyasszonya és az ő elképzelései nem találkoztak. A lány marasztalni szerette volna, minél hamarabb esküvőt és családot, ám Fabrizio nem érezte még késznek magát - vagy csak nem volt benne biztos, hogy a megfelelő lány mellett van- elköteleződni, így aztán elfogadta a felkérést. Ezzel pedig gyakorlatilag borítékolható volt, hogy a lány visszaadja a gyűrűt.
Én csupán néhány hete találkoztam először vele, amikor egy barátomat látogattam meg a kórházban, és szerencsétlenségek egész sorát indítottam el: először az automatánál sikeresen leöntöttem kávéval, aztán a büfénél alig egy órán belül egy epres smoothie-val, és másnap egy adag karamellás tejjel. Nevetve meg is jegyezte, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor szóljak és inkább leveszi magáról a köpenyt. Végül még aznap tölthettem vele el kettesben egy órát, miközben beszorulva a liftben várakoztunk, hogy kiengedjenek bennünket. Akkor elegyedtünk beszédbe és tudtam meg, hogy ő is olasz (én a papám révén vagyok az) és csak átmenetileg van itt. Aznap este az instagramon váratlanul bekövetett és like-olni kezdte a képeimet. Néha vicces és kedves kommenteket fűzött hozzá, és ez így ment hetekig. Valahogyan megmaradtunk ebben a virtuális közegben, és nem nagyon léptünk tovább. Végül egy nap egy furcsa kis csomagot kaptam. Apró dobozka volt, benne csupán egy mobiltelefon, amelynek PIN-kódja is mellékelve volt, és egy felirat: "ha szereted a meglepetéseket és az izgalmat, akkor kapcsold be, és egy különleges útra viszlek." Bár kétségeim voltak, de az aláírást látva a mosolyom egyre szélesebb lett az arcomon. Fabrizio insta neve volt az, én pedig tudtam, hogy bármi is ennek a meglepetésnek a vége, tudni szeretném, így beütöttem a PIN számot, és a telefon egy fél órán belül csörgött.//Fabrizio neve, családneve és amit tényként megírtam az kötött, mivel a karaktert nem csak én várom, hanem az öccse, Ennio is és ezekre már több helyen történt hivatkozás. Hogy milyen meglepetést rejtett a telefon, arról üzenetben szívesen mesélek majd, de ha neked is támadt más ötleted erről azt szívesen fogadom. Küldj üzenetet ha megérkeztél,kérlek.   //