A leírás csúnya szavakat is tartalmaz.

Meglátod. Odáig leszel érte, vagy elkönyveled egy manhattani picsának. Gyönyörű nő, aki ezt tudja, de nem hangoztatja. Megszólal és a száján nem a butaság folyik. Művelt, okos és határtalanul kedves belső rejtőzik a szép arc mögött.
Gyermekkora nem volt jónak mondható, ezért megtanulta értékelni, amije van és igyekszik segíteni azokon, akik rosszabb körülmények között kénytelenek élni. Rendszeresen jár jótékonysági estekre és szervezi is azokat, látogatja a gyermekkórházakat, árvaházakat, valamint tart táncórákat olyan gyerekek részére, akik nem tudnák megfizetni, hogy beiratkozzanak egy csoportba.
A kedves lélek mellett azonban elfér a makacs, hisztis szipirtyó is, aki akkor bújik elő, amikor kávé-, csoki-, illetve alváshiány lép fel nála.
Mindene a sport és a munka, előbb találkozni vele a parkban, mint egy koktélpartin. Egyébként mindenben maximalista, ennek köszönhetően került tíz évvel ezelőtt Londonból New Yorkba és küzdötte fel magát egészen az Upper East Side-ra, mint a gazdagok egyik legkedveltebb személyi edzője és a frissnek és menőnek számító Cheetah tánccsoport és edzőterem egyik alapítója.


Foszlányok a múltból és jelenből

Feküdni a terem közepén, nézni a mennyezeti lámpákat, melyeknek a fele már le van kapcsolva. Szaporán veszem a levegőt és érzem, hogy jó helyen vagyok. A legjobb érzés ez a világon. Hosszú és fárasztó nap volt, de még mindig van erőm, hogy hazaérve beleássam magam a meghívók kiküldésébe a két hét múlva rendezendő estre.
Már a portástól búcsúzom, amikor megpillantom a bejáratnál Őt. Az első sokk után, miután a földbegyökerezett lábaimba visszatér az élet eldobom a sporttáskám és futni kezdek. A nyakába ugrok, ő átöleli a derekam és megpörget a levegőben.
- Nem volt időm virágot venni, csak ezt - Nick széles mosollyal az arcán húz elő a zsebéből egy kis gumilabdát. Pont olyan, mint amilyeneket gyerekként gyűjtöttünk, az automatában kapható kis gumilabda, ez éppen zöld és fehér színekben pompázik.
- Mit keresel itt? - teszem fel az elsődleges kérdést miközben szétpuszilgatom az arcát.
- Munkaügy, nem lövöm le.
- Meddig maradsz?
- Pár hétig boldogítalak, de nem leszek a terhedre, foglaltam szobát.
- Elkísérsz egy jótékonysági estre? - ajkamat lebiggyesztve kérdezem, mert tudom, ennek nem tud ellenállni. És nem is tud, csak nevetve bólint.

...

Férfiak jönnek, mennek, de egy ideje egy állandó van, akivel ha hívjuk egymást, nem a piros gombra nyomunk. Max az egyik tanítványom apja, elvált férfi két kamaszkorú gyerekkel. A kapcsolatunk nem szigorúan titkos, mert eljárunk étterembe és szórakozni, de nem is elég komoly ahhoz, hogy erről bárkinek direkt beszéljünk. A gyerekek sem tudják és ez így van jól. Általában vagy nálam, vagy egy hotelben találkozunk. Első sorban a szexről szól, viszont megbízunk egymásban már annyira, hogy gyakran hosszas eszmefuttatásokba bocsátkozzunk, vagy a meztelen képek küldözgetése helyett elmeséljük egymásnak a napunkat.
Max a férfi, aki a derekán egy törölközővel fogad a lakásán. Kivételes alkalom ez, de ragaszkodott hozzá. Magához húz, s a csókjából érzem, hogy az elmúlt egy hétben hiányoztam neki.

...

Az esten, amire a meghívókat két nappal később küldtem ki, most itt állok talpig feketében a férfi oldalán, aki gyerekkorom óta a legjobb barátom, mégis olyan a jelenléte, mintha egy szellem lenne. Olyan, amit nem tudsz megfogni, nem tudod, mikor megy el megint. Mert tudom, hogy bár most a derekam öleli, talán holnap reggel már csak a búcsúleve lesz az ajtóm előtt.
Tíz éve, mikor elköltöztem Londonból, a kapcsolatunk nem szakadt meg, napi szinten beszéltünk, de aztán jöttek a munkák, az utazások, párkapcsolatok és a sűrű beszélgetések kitolódtak hetekre, majd hónapokra. Az utóbbi nyolc hónapban egyszer beszélgettünk, az alap hogy vagy, mit csinálsz mostanság kérdések merültek fel.
Imádom őt, valójában nem csak, mint barátot, de ő sosem kezelt többként, mint a kishúgát és bizalmasát. Most sem. Az én partneremként jött, mégis mással fog távozni.

...

A költözés nehéz ügy, de megéri. Egy gyönyörű lakás bérlőjévé válni már majdnem egy álom beteljesülése. Tökéletes kilátás a Central Parkra, pipa. Csendes szomszédok, pipa. Garázs a lakáshoz, pipa. Jó élet, pipa.
Akárhányszor a kicsomagolatlan dobozokra pillantok, elmosolyodom.

...

Valami hiányzik. Vannak barátaim, van munkám, most már egy rendes lakásom is. Talán a család. A szüleim, akik sosem voltak igazán a szüleim és attól a perctől kezdve, hogy elköltöztem, szinte nem is beszéltünk. Ők Londonban üvöltöznek egymással tovább, míg én itt a kanapémon belegondolok, mi lett volna, ha akkor nem küzdök a céljaimért. Eljöttünk volna Nickkel? Túlélem a két drogos felnőttet, akik a szüleimnek nevezték magukat?
Míg ezen gondolkodok, az instagram feldobja az állatmenhely ajánlását. Ez hiányzik. Egy kutya.

...

Azt hittem, ez lesz életem legjobb napja. Elmegyek a kutyusért, akivel pár alkalommal már találkoztam és elkezdődhet a nagy kaland. Az összeszokás és szerelem egy négylábúval. Igen. Azonban ezen a reggelen a terhességi teszt is olyan pozitív lett, mint a korábbi jókedvem.
Én. Terhes.
Egy gyerek.
Két apajelölt.
Ó, hogy arról elfelejtettem mesélni, hogy azon az estén Nick mégsem mással lépett le...?