Tíz dolog...
1. Két bátyám van. Három és nyolc évvel idősebbek nálam. Összetartó és remek tesók vagyunk a mai napig, a távolság ellenére sem szakítottuk meg a kapcsolatot. Évente többször találkozunk hol itt, hol otthon, Clevelandben.
2. Édesanyám nem szeret annyira utazni az életkora miatt, de még mindig okítja az általános iskola diákjait. (kicsit mindig is sajnáltam őket, mert nagyon szigorú, ami a matekórákat jelenti)
3. Nem voltam stréber én, csak érdeklődésem középpontjába kerülő tantárgyakkal jegyeztem el magam, meg mentem feleségül a művészetekhez.
4. Remekül érvényesítettem az önfejűségem, az akaratom mindig, mindenhol.
5. A kaparós sorsjegyek megszállottja vagyok. Mindig veszek párat, úgysem nyerek, de egy kis szórakozás kijár mindenkinek.
6. Nagyon aktív életet élő, mozgásigényes és sosem lusta jellememmel igazából sokakat kiugrasztok a megszokott otthonüléses formájukból.
7. Szeretem a karácsonyt. Nem nyitok vitát ebből.
8. Alkoholt nem iszok sűrűn, ha mégis, akkor: Mojito vagy Piña Colada; édes vörösbor; meg sör jöhet.
9. Nem fogok kimenekülni sehonnan sem, ha épp valami klasszikus zene szól, valahol megszokott nyugtatni az ilyesmi... de tényleg.
10. Bolondulok a maine coon cicákért, valamint a leopárdokért, utóbbival nem tudnék ugyan mihez kezdeni, de tetszik a foltos "ruhája".

Pár mondat...
Nem vagyok naiv kislány, lehet a vidámságommal, szőkeségemmel és az öltözékemmel néha ezt sugallom, viszont ismerj meg, aztán nem fogsz a külső alapján senkit megítélni. Távol áll tőlem az, hogy megmondjam másoknak, hogy mit tegyenek az életükkel. Tanácsot adok szívesen, már ha kéred.
Könnyen elpirulok egy-egy kedves bók után, jólesik a dicséret, de én sem szoktam fukarkodni, ha arról van szó. Mindig belenézek mások szemeibe, valahogy szeretem tudni, milyen színű a szeme annak, akivel beszélgetek, meg persze ezzel zavarba tudok bárkit hozni, olykor magamat is, amikor nem tudok beszélni.
A nyugalmam megzavarhatja bárki bármikor, amikor dolgozom, akkor maximális odafigyeléssel és kellő finomsággal tedd. Nem fogok összeverekedni veled vagy neked ugrani, mint egy vadmacska, ha netán megzavarsz, csak azért légy kellőképp felkészülve. Ha ideges emberrel beszélgetek, szívesen elviszem spinningre vagy lőtérre, igazán kecsegtető az, ahogy ilyesmi hobbik során levezethető feszültség.

Lehet ez az éden
Nekem ez a csöndes suttogás
Csak zörejek a szívben
Nem is értheti más...

Sosem vágytam egy világváros utcáira, zajára, nyüzsgésére. A szabadság érzete vett arra rá, hogy maradjak itt. Itt a Nagy Almában. A művészet iránti szeretetem nem itt kezdődött, de itt folytatódott. Szabadnak éreztem magam, mikor útra keltem Cleveland kertvárosában található családi fészekből. Az édesanyám nem volt boldog attól, hogy én máshol szeretnék továbbtanulni és talán élni is. A két bátyám megértőbb volt, főként az idősebb, aki szintén egy vándormadár, de ő másféleképpen. Ő a katonaságnak szentelte magát. Én pedig művészetnek. A fiatalabbik bátyám meg édesanyám követte a tanári pályán.
Gyermekkorom óta érdekelt minden, ami művészettel kapcsolatos. Történelem, festészet és képzőművészet, fotográfia és a többi... Valahogy viszont elmerültem a restaurációk és a kiállítások tengernyi szépségébe, nehézségébe. Ebben megtaláltam önmagam. Ezen foglalkozásokba, amelyek egyszerre vallanék hivatásnak és hobbinak is. Talán ezekkel sikerült feledtetnem azt, hogy a biológiai apám egy szörnyeteg. Egy olyan ember, akit én nem tudok jellemezni emberséges tulajdonságokkal. Majdnem tönkretette a családunkat azzal, hogy benne volt egy sorozatos rablógyilkossági ügyben. Én nem beszélek róla sohasem. Nem érdemel említést.

Maradunk végleg
A földön csillagok közt
Átutazók, átutazók...

- Billy, azzal ott nagyon vigyázzatok. Történetesen az én fejem lesz felismerhetetlenségig szétmarcangolva, ha annak baja esik!
Óvatosságra intem a srácokat, akik segítenek berendezni a kiállító termet. A hangomból is hallatszik valami nőiesen keménykezűség, ha van ilyesmi. Nem kiabálok senkivel sosem, de akkor eléggé elborulok, amikor megzavarnak engem.
- Ez akkor menjen abba a madaraknak szánt kalitkába? Bocsi, tudom, üvegből van.
Egy másik srác kérdezte röhejesen, én pedig mutattam, hogy bizony, oda kell kerülnie. A farmerem szakadt része továbbszakad, amikor lehajolok felvenni egy cukorkás zacskót. Egyesek imádnak elhagyni dolgokat, mások akkor sem veszik, amikor látják, inkább átlépnek rajta.
Amikor Billy meg a srác együtt hozzák ki a műteremből azt a képet, amelyen az elmúlt napokban dolgoztam, követtem őket végig, majd pedig a helyére kerülésekor kicsit mosolyogni kezdtem. Azt hiszem, túl jól sikerült. Reméljük, hogy leglátogatottabb helyszín lesz a múzeum művészeti részlegén.
Otthon érzem magam New Yorkban. Megtaláltam már majdnem mindent itt. Majdnem. Hiányzik valaki még, akivel megoszthatom a szívem, akit őrületbe kergethetek a sok pirítóssal, meg azzal, hogy a lakásom minden szegletében van csoki elrejtve.

Hova tűnt, hova szállt el a múltból a játék?
Nem tudom, nem tudom
Hova tart, hova üldöz, hova hív?
A boldogság nem egy árnyék, bennünk él...

A munkára koncentrálok. Ugyan legtöbbször kihagyom a kiállítások kezdő napjait, nem sok kedvem van mindenkivel ölelkezni, kezet fogdosni, puszikat adni, jópofizni minden egyes emberrel. Mondjuk, most kivételesen csak társ-tervező voltam itt, a munka többségét a kollégám csinálta. Én nem vagyok annyira tökéletes tudású a tizennyolcadik századi európai művészetből. Persze, sokat tudok róla, de a kollégám sokkal kiválóbb belőle.
- Én most lelépek, ha szükséged van rám, tudod, hol vagyok.
Érintem meg kollégám kezét, aki amúgy élvezi minden percét a köszöngetéseknek, meg ő az, aki az egyik csoportnak épp elmeséli az egyik kép sztoriját.
Végigjárom a termet, néhányan tényleg nagyon nagy beleértéssel nézik a festményeket, mások pedig sima érdeklődő turista jelleggel érkeztek. Valaki szétszedte a kordonként használatos vörös bársony szalagot az egyik helyen, amit én megigazítok épp.
Nem messze onnan látok egy arcot. Nem először. Olyan mintha már ismerném, de nem tudom, kicsoda lehet. Összeszorul a gyomrom, amikor felbukkan ott, ahol én is megfordulok. Nem vagyok paranoiás, de ez most azzá tesz. Talán csak egy brooklyni tősgyökeres lakos, akinek csupán véletlenül ugyanazok a helyek tetszenek, amik nekem.