Anyának lenni nem egyszerű fealadat és rengetegszer kerültem olyan helyzetbe, melyet nagyon, de nagyon nehezen tudtam megoldani, hisz nem kaptam meg a megfelelő segítséget. Ám ennek megértéséhez vissza kell tekintenünk a múltba, meg kell ismernetek életem azon szakaszát, melynek a világtól kapott legcsodálatosabb dolgot köszönhetem, Eviet.

Ha valaki hét évvel ezelőtt azt mondta, hogy anya leszek és megteszek majd mindent egy férfiért, akkor kinevettem volna. Nem hittem a szerelemben, nem hittem másban, mint a kitartásban és a küzdelmekben, önmagamban és a lábaimban.. Hisz versenytáncos voltam akkoriban, elég sok versenyt nyertem meg és a szüleim mindebben támogattak, már olyan messze eljutottunk, hogy saját menedzserem lett.. Szerelem volt első látásra, pedig mint mondtam nem hittem benne, sőt. Eleinte nem is foglalkoztam azzal a kellemes érzéssel, melyet akkor éreztem, amikor hozzámért, velem foglalkozott és miattam mondott le meetingeket. Így telt pár hétig, míg el nem jutottunk oda, hogy meghívott vacsorázni, sétálni este és ilyen kis kifogásokkal nem randi randizni. Aztán megtörtént az első csók, az első ölelés, az első pár.. hát igen. Teljesen beleszerettem, megtettem volna érte mindent és meg is tettem. Mert ő jelentette a mindent akkoriban, gyerek voltam és azt gondoltam sosem fogok senkit sem annyira szeretni, mint őt.
Aztán egy éjszaka, amikor már annyira berúgtunk, hogy nem számított semmi megtörtént a csoda, melyet ő csak balesetnek titulál. Teherbe estem. Ő apa, míg én anya lettem. Egyetlenegy pillanatra sem volt kérdéses, hogy mit fogok tenni a bennem növekedő élettel. Megakartam tartani, mégis csak az én gyermekem és nem tett semmit, nem érdemelte meg a halált. Azonban Steve nem volt ilyen.. úgy gondoltam meg kell szabadulni a bajtól mielőtt még minden kiderülne. Hogyan ért véget a történetünk? *elkezdi ujjait tördelni és oldalra pillant* Hát egyszer elhívott vacsorázni, azonban az étterem helyett egy specialistához vitt, aki minimális kockázattal elakarta tüntetni a.. "bajt". Gondolkodás nélkül mentem ki arról a helyről és csak hátra sem néztem.. nem gondoltam meg magam, tudtam hogy mit szeretnék. Aznap este még egyszer megkérdezte, hogy milyen döntést hoztam, válaszom után pedig döntés elé állított.. vagy ő vagy a gyermek. Nemrég azt mondtam, hogy mindent megtettem volna érte, ám a szerelem varázsa elmúlt.. tűnőkép volt, egyetlen apró átmeneti zavar a fejemben, mert nem volt kérdéses kit fogok választani, hogy ki érdemli meg a figyelmet, az energiát.. a kicsit választottam. Azonban a napjaim meg voltak számlálva, el kellett mondanom a szüleimnek valamikor, mielőtt maguk vennék észre, hogy a ruháim elég.. kicsik lettek. De féltem, próbáltam addig halasztani, ameddig csak lehetett, mert nem akartam, hogy megtudják, hogy túl korán tudják meg, mikor még.. ugyanazt tették volna, mint Steve.
De eljött az a nap, amikor megtudták, amikor mindent elmeséltem, amikor mást nem tükrözött a szemük, mint csalódottságot. Szerintük rosszul döntöttem, szerintük a táncot kellett volna tovább folytatnom, kitartanom Steve mellett, még ha nem is vélték helyesnek a kapcsolatunkat.. azon a napon valami megváltozott, elhidegültünk. Nem rám fordították a figyelmüket, nem velem foglalkoztak, hanem a bátyámmal. Távolságot tartottunk egymás között, nem bíztunk meg a másikban többé és hiányzott az édesanyám, hiányzott a nő, aki olyan sokáig tanácsokkal és tippekkel látott volna el. Talán nyíltan nem mutatták ki utálatukat Evie felé, azonban a túlzott szeretet sem.

Fáradtan, kimerülten és kissé feszülten értem haza, pedig még nem is volt késő, azonban egy esküvő és egy hisztis menyasszony nem is jó párosítás. Nagyon remélem, hogy én nem vagyok ilyen és Brandonnak kötélből vannak az idegei. De most haladjunk szépen sorjában, szóval mikor hazaértem Evie a szobájában nézett egy mesét vagyis nagyon reménykedem benne, hogy mesét néz és nem valami horror filmet, mert a bátyám.. elég rossz hatással van az én kis hercegnőmre, aki egyre inkább kezd herceges lenni. Talán meg kéne mondanom a testvéremnek, hogy többet nem lehet az unokahúgával, mert elrontja.. Végül elindulok a szobája felé, szépen halkan miután ledobtam a táskámat, kulcsaimat és a kabátomat is. Halkan lopakodom és nézem Eviet. - Szia kincsem. Mi jót csináltatok Georgiaval? - kérdezem tőle mosolyogva, majd felém fordul, feláll az ágyról és mosolyogva ölel magához, amint elém ér.
- Szia anyu. Semmit. Csak beszélgettünk. - sóhajtok egyet mikor csokit vélek felfedezni az arca szélén. Komolyan mondom a testvérem és a leendő sógornőm is azon vannak, hogy elkapassák az én lányomat. Még egy sóhajt hagyja el a számat. Leguggolok Evie elé és a szemébe nézek. - Georgia néni adott neked csokitortát ma is? - kérdezem tőle őszintén, mire ő csak megrázza a fejét. Nem fogja beárulni és ez a legrosszabb az egészben, inkább hazudik nekem. - Nem anyu. Georgia nem tenne ilyet. - csak mosolyogva forgatom meg a szemeimet. Nem tenne ilyet.. milyen fura, hogy minden adandó alkalommal édességgel tömi meg. Azonban ezzel semmi gond, legalább jól kijönnek és szeretik egymást, többet nem is várhatok el Georgiatól és Brandontól, hogy fogadják el a kislányomat. Az elején nagyon féltem, féltem megismerkedni a vőlegényemmel, féltem hogyan fognak egymáshoz viszonyulni, de szerencsém volt.
- Nem az a baj Evie, hogy csokitortát ettél tilosban, hanem hogy hazudsz nekem, a szemembe. - nézek a szemébe, olyan szigorú vagyok, most vegyél komolyan tekintettel. Ő csak lehajtja a fejét és sóhajt egyet. - Sajnálom anyuci. - én csak elmosolyodom és egyik ujjamat álla alá teszem, majd felemelem a pici fejecskéjét, hogy a szemébe nézhessek. - Csak ne forduljon elő többször, hogy hazudsz. Rendben? - erre ő csak bólint egyet és én nagyon reménykedem benne, hogy komolyan is fogja venni. Nem szeretem, ha hazudnak, ha becsapnak és átvernek.. - Na de mesélj nekem a napodról. - és amint kimondom ő már mondja is és mondja és mondja és mondja, miközben én figyelmesen végighallgatom őt. Imádom, amikor mesél, amikor megnyílik és érzem, hogy megbízik bennem.