Eddigi életem egész kényelmesen eltöltöttem úgy, hogy különösebben más emberek irányába nem tápláltam igazán érzelmeket. A család kivétel volt, az egy olaszosan szent és sérthetetlen egységet jelentett természetesen. Szeretem a nőket. De egy ponton túl már nem érintettek meg igazából. Valaki, aki jól mutat az ember mellett, el lehet vele ütni kellemesen az időt és egyébként kicsit fűszerezi a jelenlétével a hétköznapokat, ennyi. Szóval kijelenthetjük, hogy nem akárki és akármi tud engem megfogni tartósabban. Nincs ebben nagyképűség, hogy mellém valami igen magas nívó szükségeltetne, egyszerűen csak így alakult, a legtöbb nő csecsebecse számba ment, mert végül a többség nem mutatkozott ennél többnek, másra alkalmasnak. Ennek ellenére mindig is kerestem azt, hogy ki az, aki ebből a képből kilóghatna. Az esélyt mindenkinek megadtam. Emery is megkapta. És lehet meglepő, de ő vizsgázott eddig a legjobban. Benne egy olyan csiszolatlan gyémántot találtam, akit tényleg érdemes megszerezni. A szó szoros értelmében megszerezni és nem csak arról van szó, hogy egy smaragd lenne a nyakkendőtűre, hanem ennél sokkal-sokkal mélyebb okokból és célokból.
Csakhogy előbb meg kellett szereznem őt. Mindenestől. Valami ilyesmit szeretett volna ő is, csak rosszul fogott hozzá, így kénytelen voltam más megoldásokkal élni, de végül csak ide jutottunk: összeolvadva a gyönyörben, egymás leheletét és tekintetét egyaránt fogva tartva, olyan egységet képezve, ami valahol nekem is új tapasztalat, nem csak neki. Viszont az is igaz, hogy én jobban uralkodom magamon. Miért? Mert van célom és azért is, mert én hosszabb ideje járom azt az utat, amin Emery csak most indulhat el, amire csak most eszmél rá. A valós önállóság. Bár paradox módon ez az önállóság mégis velem kapcsolódik össze neki s ez tetszik. Ez is része a méregnek: az igazi szabadságot először velem kóstolja meg.
A szenvedélyes aktus bőven több egy szimpla együttlétnél, a vágyak szabadon engedésénél és ezt mind a ketten tudjuk. Éppen ezért, mikor véget ér s a gyönyör pillanatainak lassú lecsengését élvezzük közösen, pár szóval ezt fel is vetem. Emery válasza megmosolyogtat.
- Össze is kell, hogy aztán végül a hamvaidból újjá születhess igazán. - nyomok egy puszit most az orra hegyére és végigsimítok fürtjein. - Innentől semmi sem lesz ugyan az. - teszem hozzá még egyszerűen, mert ez az igazság. Erre egyébként a beszélgetésünk is elég lett volna, annak gondolataitól se tudott volna menekülni, legfeljebb időlegesen.
- Neked hagyom, hogy az irodámban pihend ki magad. - mondom egyszerűen, mert igazából számítok erre. Ha itt pihenné ki magát lent, az sem ütközne akadályba, más is teszi itt. De neki jár egy kis eltérő bánásmód. S ha már különleges bánásmód, még abban is részesül. Egyelőre nem általam, de a közeléből se mozdulok el, csak kiélvezem a műsort és a művem is egyúttal. Tűz lángol a smaragd szemekben, de csak azért, mert én nézem és a lángok nekem szólnak. Hiába van mögötte most más... de persze az se elhanyagolható. Mélyre akarom lökni a perverzió világába, még jobban, mint ahol eddig is volt (mert a szenttől elég messze áll a kisasszony) s ehhez bizony kell az is, ami most történik. Felejthetetlen élménnyé formálni az egészet, valami vágyott tiltott gyümölcs legyen, ami után mindig vágyódik... s aminek én elég komoly része vagyok.
Andre némi bemelegítés után egyre mélyebbre mozdul szépen, fokozatosan építkezve és téve próbára méretes szerszámával Emery képességeit, ahogy egyre keményebben dugja a lány fenekét, közben nyakát csókolja s kebleit gyúrja erős tenyerével, majd egy ponton hajába markolva húzza fel Emery-t, ahogy ő is felegyenesedik s a leányzó a térdein kell, hogy megtámaszkodjon így még a férfi tartja és mélyre merül fenekében. S második delikvensünk ekkor érkezik, hogy a bőr felületen hanyatt feküdve Emery alá kerüljön, Andre pedig kissé lejjebb eresztve teszi lehetővé, hogy a másik fekete srác szerszáma hüvelyében tűnjön el. A vad menet igazán innen kezdődik, ahogy a két férfi között feszül teste ismét, de most máshogy, mint korábban. Ketten dolgozzák meg alaposan, négy sötét tenyér barangolja be testét és kényezteti, veszi birtokba, míg én figyelem a jelenetet s csak akkor egyenesedem fel, amikor a kéj és eufória már maszkként merevedik Emery arcára, alig tudja világát... ekkor lépek hozzájuk, hogy az én kezeim is a testére kerüljenek s hamarosan az adjon neki támaszt, ahogy a másik kettő elhúzódik, cserébe viszont én kerülök mögé. Fenekére csapok, majd én is a hajánál fogva tartom meg térdein, ahogy fenekébe hatolok egy határozott lökéssel. térdeim magassarkús lábai mellé kerülnek és egy-egy határozott mozdulattal nyomom azokat a fekete topánkáknak, hogy összezárjam lábait és az élményt még intenzívebbé tegyem mindkettőnknek.
- Csodás kis segged van! - mormolom a fülébe hátulról s fülcimpájába harapo, majd mögé adok puszit. Pár lökés után kezeim csípőjére kerülnek s szilárdan rámarkolnak csípőlapátjaira, mert Andre kerül elé, hogy ő túrjon barna fürtjeibe s kéjtől ziháló ajkai közé tolja szerszámát és fel-felmordulva élvezze ki Emery édes ajkait, míg közel nem ér, mert akkor hátrahúzódva heves morranással élvez el Emery pofijára és ajkai közé valamelyest, hogy ellépve ugyan ezt megismételje vele a másik fekete srác, míg én kitartóan és kíméletlenül tolom, amíg újabb orgazmus nem robban testében, ami végül engem is magával repít s elégedetten szedve mélyen a levegőt húzódhatok hátra. De Emery-t nem engedem el, mert félő, hogy összeesne. Inkább elfektetem a bútordarabon lágyan.
- Remélem minden vágyad teljesült, amit a kigondoltál. - jegyzem meg könnyed mosollyal, amíg rendbe szedem öltözékem. Nem mondhatja, hogy önző lettem volna, a kérését is megkapta végül, igaz az én szabélyaim szerint. És egy leckével együtt, amiből a jelek szerint tanult. Most már érezheti abból is, ahogy gondoskodni kezdek róla, hogy nem egy kósza kaland volt és végső soron minden mellett valóban törődöm vele. Felnyalábolom akár egy menyasszonyt (egy igen buja, perverz álomba illőt jelen állapotban), hogy felvigyem az irodámba ígéretemhez híven. Itt gyengéden ismét a kanapéra fektetem a hátára, hogy aztán egy vizes kendőért ellépve az irodám mosdójába aztán az arcát szedjem kicsit rendbe, majd nyomok a homlokára egy puszit és hagyom pihenni, ha szeretne. Én addig is az íróasztal mögött látok munkához, mert az italrendelési listát csak át kéne még nézni...