Vágjunk bele egy egyszerű bevezető játékkal, aminek az a címe: két igazság, egy hazugság. Én elmesélek itt egy-két bevezető sztorit, a kedves olvasó pedig eldönti miben hisz és miben nem. Nem vagyok jó a bemutatkozásokban, önéletrajzokat és az életemről szóló könyveket sem írtam soha, ezért a megismerésem csak a képzelőerődön múlik. Lássunk neki!

► A valódi szüleim kiléte számomra ismeretlen, ahogyan minden más ami ennek körülményeit foglalná össze. Egyes információk szerint lakástűzben vesztették életüket, mások szerint csak a törődésük hiánya késztette őket hanyatt-homlok menekülésre az életemből. Egy embert tartok igazán csak számon szülői példaként, az pedig egy férfi, aki a negyedik fogadószülőktől való elköltöztetésem után figyelt fel rám és fogadott be miután két szóváltás közepette észrevétlenül lenyúltam az óráját. Tehetséges fiatalként könyvelt el, aki egyszer még az életében sokra viheti majd, ha más nem, hát cirkuszi fellépőként. Nem tisztességesnek, inkább túlélőnek nevelt. Megismertette velem az emberekkel járó árnyoldalakat, a csalás mesterségét, az átverés művészetét. Kiképzett egy olyasfajta világra, ami a magamfajtának, az eldobottnak sosem fog igazán kedvezni, ha mások után lohol majd vagy az ő elismerésükért sóvárog. Azt vallotta, hogy amit igyekeznek belénk nevelni és eladni jó emberi tulajdonságokként, az nekünk csak a vesztünket okozná, ezért egy olyan ajándékot nyújt át nekem nevelése által, ami egy életen át árnyékként kitart mellettem és a legnehezebb helyzetekben sem hagy majd magamra.

► Három nő társaságában nőttem fel - anya, húg, nővér - hiszen jó apám a férfiakra nem méltó gyávasága miatt valahol útközben kiesett a családi kosárból úgy érezvén neki ez a szerep nagyon nem fekszik. Nincsenek elkényeztetésre jellemző személyiségjegyeim, sem a családfő jelenlétéért könyörgő késztetéseim, hiszen egyedüli férfiként a családban ez a szerep az én tulajdonomat képezte. Édesanyánk a belét is kidolgozta, hogy jó életünk legyen négyünknek mi pedig lojális szárnysegédként ugyanezt tettük mellette. Általában tapló, olykor haszonért barátkozó típusnak írnám le magamat, akinek a józan esze mellett néhány ember irányába a szíve is ott van a helyén. A család fontos alappillére a jellememnek, mindazonáltal a kötődés kifejlesztése nem az én asztalom. Kissé csapongó, életigénylő emberként ismernek mások, akit nem kell kétszer kérni az őrültségek végrehajtására.

► Olyan ember vagyok, aki megválogatja a társaságát. Ritkán beszélek, inkább csak kiforgatom mások szavait, ennek hiányában viszont többségében odafigyelek a környezetemre és annak impulzusaira. Tanulok belőle, felfedezem és a megfelelő időben a javamra fordítom. Hűséges embernek tartom magamat, ezt bizony számomra embere válogatja. A barátságok nekem értékesek, jóllehet egy kezemen képes lennék megszámolni azokat az embereket, akiket így is nevezhetek, ám ha egyszer az utamba akadnak, tűzbe is mennék értük akár. Mások vezér típusnak könyveltek el, de közel sem rendelkezem az irányításmániásokra jellemző tünetegyüttesekkel, sokkal inkább ez abban mutatkozik meg, hogy összetartom a csapatot a nehéz időkben. Mint egyfajta békebíró a sok marha között, akik olykor másra se vágynak csak egymás torkának esni, ahelyett hogy néhanap használnák a nyakukra rögzített tököt. Kedvességem vitatható, többnyire megjátszott. Nem vetem meg a kikapcsolódás semmilyen formáját sem, és könnyedén alkalmazkodom: szerephez, helyhez, eseményekhez. Ezzel szemben a döntésimet, terveimet jól megfontolom, mielőtt végrehajthatnám őket. A hazugság számomra létfontosságú, mint másoknak a levegő, habár egészen megvisel és feldühít, ha ellenem fordítják a saját fegyveremet.

Mexikóváros, 2017 nyár
- Mit mondtam neked Alonso? Ha még egyszer beteszed ide azt a rusnya képedet, kikaparom a szemeidet!
A küszöböt szinte csak sikerül átlépem a fülledt levegővel gazdagított helyiségben, ahol szinte utolsókat leheli ki a falra rögzített légkondi, a pult mögött álló hölgy viszont már szokásos modorával üdvözöl.
- Téged is jó látni, Mimi! Melyik profilomat is szeretnéd megcirógatni először a körmeiddel? - finoman megpaskolom arcom két oldalát, kihívásként értelmezve szavait,mire csak egy sértődött fújtatást kapok cserébe és erőszakosabban kezdi el a kezében lévő anyaggal dörzsölni a pult felszínét.
- Mit akarsz? - megáll eddigi mozdulatsorai közepette és villámokat szórt mélybarna tekintetével egyenesen engem próbál megsemmisíteni.
- Hiányzott a koktélod és a mosolyod, Mimi. Ennyi nem elég?
Erőltetett nevetés hagyja el ajkait és egyenesen a fejemhez vágja a kezei között szinte porrá őrlődött anyagot. - Na ezzel nem etetsz meg, Alonso! Craig már rég nincs a környéken sem, szóval ha megint egy egész hónapig tartó bajt akarsz hozni a nyakamba, akkor azt máshol kell keresned. - kezd bele hamis feltételezéseibe, de engem jobban leköt a közelünkben lévő hölgyemény jelenléte, aki félig az italát kevergeti, félig pedig a mi beszélgetésünkre összpontosít. Nem tagadom, legutóbbi ittlétem során eléggé felkavartam Mimi körül az állóvizet, de ma, ebben a szent percben csak egy ember miatt vagyok itt. Ő pedig már félig tudatán kívül is közös táncunk részese lett.
- Neked aztán őstehetséged van arra, hogyan tipord el mások lelkivilágát. - elrugaszkodok a pulttól és megkörnyékezem a hosszú, barna hajjal megáldott hölgyet, akiről már első ránézésre lerí, hogy nem idevalósi. A testtartása, öltözködése és ahogyan megpróbálja gyorsan elfordítani a tekintetét, mintha ő sose hallgatózott volna. Azok a nők akikkel eddig találkoztam és amilyen a pult mögött gyanúsan méregető perszóna is maga, ők már rég melegebb éghajlatra száműztek volna csak azért, mert volt merszem megközelíteni őket. Ő viszont..ő más. Ezt pedig akkor is egyszerű lett volna kitalálni, hogyha nem azzal a feladattal küldtek volna a városba, hogy keressem fel Ruby Raymondot és könyörögjek ki tőle egy fuvart hazafelé - kissé komplikáltabb módon, mint ahogyan első leírásra tűnik.

***
Miss Raymond nevetésének hangja csilingelve tölti be ezt a lepukkant helyiséget és szint visz annak falai közé. Amikor éppen odatéved a tekintetem vagy újabb kört italt rendelek abból a förtelmesen kinéző italból, ami Ruby tetszését elnyerte, Mimi csak egy hess már kézmozdulattal jelzi, hogy kezd elege lenni társaságom hangos megnyilvánulásaiból.
- Ezt meg kell mutatnod még egyszer, de most már figyelni is foglak! - követelőzik, miután sikeresen lenyúltam a pénztárcáját, a fülbevalóját, de még a karperecét is. Mindezt ő viszont úgy tűnik felettébb viccesnek találja.
- És fedjem fel a titkomat? Nem, kizárt. - a fejemet csóválom, ám mielőtt teljesen elveszítené irányomba az érdeklődését, gyorsan mentésbe kezdek a süllyedő hajó iránt. - Mutatok inkább jobbat. Gyere. - könnyed mozdulattal húzom magamhoz közelebb a székét és felé fordulva igazgatok egy tincset a füle mögé, miközben a második szintet kockáztatom meg. Persze ettől már kevésbé beszédes, ami miatt szinte hallani vélem a háttérben pakolászó Mimi megkönnyebbült sóhajtását.
- Szeretnélek megismerni még jobban, de csak akkor zökkents ki, ha tévedek, rendben?
Ruby bólint egyet megértése jeleként, én pedig félmosollyal nyugtázom ezt. - Okos. Gondolom ez egy olyan tulajdonság, amit a férje aligha értékelt, inkább a kinézetét preferálta. - felemelem kezét és ujjammal végigkövetem a gyűrűjének nyomát, ahonnan az ékszer hiányzik. - 2 év? - Ruby szólásra nyitja a száját. - Másfél. - javítom tévedésemet, mire elengedi a szólásra hajlamos késztetést, egyértelmű zöld utat biztosítva ezzel nekem a folytatásra. - Meg is értem, hogy lelépett. Közös utazás lett volna? - újabb közbeavatkozás a részéről. - Évfordulói ajándék? Auch! Ne sértődjön meg, de senki se iszik ilyen italt, aki nem szenved. - a pohara felé biccentek, amit ő is szemügyre vesz. - A helyében én sem akarnék mást csak elfelejteni. Másfél évet beáldozni a semmiért? Főleg, hogy megcsalt téged? - erre már Ruby is hátrébb húzódik a székén, észrevehető távolságot képezve ezzel közénk.
- Mit művelsz? Honnan tudod ezeket? - tekintete arcvonásom és a kijárat között cikázik. Lezseren hajtom fel az italomat, mielőtt felállnék a helyemről és még utoljára lehajolhatnék hozzá, hogy véleményemet a tudtára adjam. - Egyesek szerint a bosszú akkor a legédesebb, ha ugyanazt követed el, amit a másik adott neked. Ha aláírja a papírokat, kifutsz az időből. - indulok meg a pult felé és egy cetlit halászok elő farmerem hátsó zsebéből, rajta Mr. Raymond adataival, amit egyenesen Mimi elé tolok. - A rendelésünket ő állja. - mutatóujjamat a papírra szegezem. - Vigyél neki valami erősebbet. Szüksége lesz rá. - azzal hátat fordítok a bent lévő embereknek és elhagyom a helyiséget.