Olyan mint egy skorpió. Mármint, nem mint az állat. Az a jegy, a nem tudom hányból, amire a hippi kurvák szeretnek hivatkozni. Oh, 18+ a tartalom, I guess.

Ha szeret akkor nagyon tud szeretni, ha gyűlöl... Nem, azt nem szeretnéd megismerni. Hangulatember tud lenni, adja a nagymenőt és közben keresi fiatalkora ártatlanságának foszlányait. Kifordult magából a világ és nem tudja hol tart benne, az anyja viszont egy dologra megtanította. Akár mi is van, mindegy hányan és hányszor küldtek a földre, fel kell állnod. Mindig azt kell mutatnod hogy erős vagy. Tudod milyenek az emberek... Mint a kutyák. A félelem a vér szaga, amint megérzik rajtad már ki is csináltak. Ez a bronxi mentalitás. Nem, ezt nem tanítják a sulikban.

Energikus, sokat tud adni, bátor és vakmerő, sokszor belemegy a hülyeségekbe. Sajnos a csirkés játék nála tökéletesen működik is. Féltékeny, haragtartó, nárcisztikus, mindig az a lényeg hogy neki jó legyen. Csak nagyon ritkán tud mások javára lemondani dolgokról. Szoknyavadász, egy nagy gyerek, nem akar semmilyen felelősséget vállalni, kerüli a komoly pozíciókat és feladatokat. Legalábbis nagyon szeretne minél távolabb maradni az ilyenektől.

Tud érzékeny lenni, megvannak a maga kételyei saját nagyságával kapcsolatban. Ragaszkodik, nem sokakhoz de néhány emberhez, próbál más lenni. Próbál nem olyanná válni amitől az anyja óvja, szeretne olyan életet mint ami volt neki, mégis másmilyet. Nem tisztázódott le még benne minden, merre tart, milyen is valójában, vajon jó helyen van-e. Viszont a kérdéseire addig nem találja meg a választ míg ki nem száll a nők lábai közül és nem tölt egy kis időt saját magával kettesben. Nem törődve azzal milyen képek jöhetnek fel, csak szembenézni az igazsággal, mitől annyira retteg.


* My sweet, innocent childhood!

Mi volt az első emlékképe? Nehéz lett volna megmondani. Az anyja ahogy veszekszik a zsarukkal? Egy ordításba fúló telefonbeszélgetés a titokzatos balfasszal? A seggfej aki sosem küldött elég pénzt és az anyját a "szarban hagyta"? Vagy azok a nagyon magas, érdes figurák, mindegyik a bácsikájának nevezve magát? Általánosban, amikor a családját kellett lerajzolni, majdnem egy tucatnyi ember állt a képén. Miután a tanára kellemetlen kérdéseket tett fel, nem megfelelő stílusban, ráadásul pont az anyjának, amaz bement az iskolába és elmagyarázta a szitut. Ez került két székbe és három férfi tanárba. Végül az anyja került ki győztesen a buliból és többet semmilyen kérdést nem tettek fel a rajzzal vagy a családi kapcsolatairól.
Lorna Barrel sosem hagyta hogy mások csak úgy baszakodjanak vele, főleg nem valami kis huszonéves szűz kurva aki csak képről látott... Érted a lényeget. Ő annak volt a híve hogy élesen megrajzolja a határokat és szépen mindenkinek elmondja hol is van a helye. Ezért is volt a bandában, nem a kis útszéli kurvák titulusát viselve egy motor hátsó ülésén szorongva. Nem-nem. Neki volt saját motorja és az ő háta mögé ülhettek be, ha épp akarta. Látszólag sosem volt senkibe sem szerelmes, elmondása alapján senki sem érhetett fel hozzá, az ügyvéddel viszont kétszer is bajba került, meg sem gondolva hogy elvetetné bármelyik magzatot is. Ez ugyan vethetett fel volna kérdéseket, a hangsúly azonban ebben az esetben a volna szón van. Lornánál senki sem kíváncsiskodott. Egy kívülálló azt hihette volna hogy csak ordítani fog vele de sajnos nem az volt a helyzet. Kifejezetten jól tudta forgatni a pillangókést, amit nem is félt használni, még ha gyilkosságig nem is jutott el. Próbálta kerülni a komolyabb balhékat, mindezt csak azért mert ott voltak a fiúk. Értük bármit, bármikor megtett, mégha keményen is bánt velük. Próbálta őket távol tartani a bajtól, az apjuk kívánsága miatt is, de őszintén... Mindezt bronxban, a kutyák törzshelye fölött? Még neki is lehetetlen feladat volt.    
Johnny ő és Lorna. Akit nem lehetett anyának hívni mert különben tockos adott a fejükre. Főleg akkor ha mindezt csinos férfiak előtt tették meg... Igen korán megtanulták hogy sosem szabad a korára vagy a családi állapotára utalni. Azzal egy olyan szörnyet szabadítottak útjára amire nemhogy Bronx de egész New York nem állt készen.
Mindezektől eltekintve ő úgy gondolta hogy jó gyerekkora volt. Ha épp kisebb-nagyobb időszakra az anyja a börtönbe is került akkor mindig volt valaki aki vigyázott rájuk. A kocsmába akármikor mehettek, ráadásul egy tök csomó menő dologra is megtanították! Hogyan kell zárat feltörni, kitölteni a sört, melyik fű tiszta és melyik kevert... Ezt semelyik más osztálytársa nem tudta. Ugyan kettejük közül Johnny volt a megfontoltabb, aki próbálta őt is visszatartani a bajtól de a bandától ő sem távolodott el. Amikor ezek a kis leckék felmerültek, akkor nem lépett félre, őt sem küldte el máshova. Csak kikerekedett, fénylő szemekkel figyelt. Legalább olyannyira tisztelve akart lenni mint az anyja, ha épp nem jobban. Ezek a leckék pedig, főleg számára, elengedhetetlenek voltak. Paul csak a vicc kedvéért volt ott, annyira nem hatotta meg a hatalomjáték és fennkölt szavak amik néha a bátyja ajkait elhagyták. Mintha nem is egy picsából távoztak volna. Hihetetlen. Csak forgatta a szemeit amikor a felnőtteket figyelte és próbálta őket utánozni. Mint öltözködésben és viselkedésben. Még a képregényeit is eldugta amikor bementek... Álszent barom. Ő boldogan csapta ki az aktuális X-Ment az asztalra és merült bele a mutánsok csodálatos világába. J meg kerülgethette a főkutya asztalát, hátha jut neki is egy-két eldobott csont.
Nem tudhatta mi járt a másik fejében. Többet tudott a titokzatos apafiguráról? Ő akarta a nadrágot viselni és megmutatni a világnak? Volt benne egy dac, vágy, melyet maga sem tudott megmagyarázni? Sosem beszéltek arról. Paul, még ha nem is mondta ki, büszke volt rá. Olyan jó nagy testvére volt. Mindig próbálta visszatartani a faszságoktól de benne volt a hülyeségekben ha kellett. Nem volt egy karótnyelt fasz, csak épp mindenre nem lehetett rávenni, nem úgy mint őt. Ő nem volt annyira könnyen rángatható az érzelmei által.

** I'm not a chicken!

Az élete egy teljes nyugodt mederben folyt. Mármint, ha az anyja kisebb-nagyobb börtönlátogatásait és a motoros bandához köthető, igen szoros, családi viszonyt annak lehet tekinteni.
A középiskolában persze bajkeverőnek számított, a jegyei nem voltak túl fényesek ám csodák-csodájára mindig megúszta a bukást. Johnny olyan volt mint mindig, nem szállt ki a Pokol Kutyáinak a seggéből, próbált, az anyja ellenkezése ellenére is, lassan olyanná válni mint ők. A látogatások a kocsmában rendszeresek voltak, főleg mert az anyja ott volt mint pultos, viszont egyre jobban a műhely kezdte el érdekelni az italok helyett. Amit Lorna nem is tudott volna jobban támogatni. Úgy gondolta a kocsik talán távol tartják a bajtól. Ennél naivabb nem is lehetett volna. Ugyan sokszor nem kereste, mégis rátaláltak a bonyodalmak.    

- Hé Paul, csirke vagy... – épp a suliból tartottak haza, Richie pedig nem tanult a múlt eseményeiből, már megint bunyózni akart. Elsőre, J miatt visszafogta magát, ám a varázsszavak… A bűvös mondókat mindenki ismerte.

- Minek hívtál? - fordult meg gyorsan, még csak lehetőséget sem adva Johnnynak hogy visszafogja. Rögtön lendült a keze és gondolkozás nélkül ráugrott a másikra. Minekután megint csak Johnny-nak kellett szétszedni őket és elrángatni a helyszínről, nehogy a tanárok vagy a zsaruk legyenek a gyorsabbak.

Ha volt pár dolog amivel senki sem próbálkozhatott az két dolog volt. Egy, Paul-nak hívni, az csak az anyja, saját magának tett ígérete volt hogy megváltozik és a gyerekei is különbek lesznek. A fennkölt meg hülye nevei… Persze nem jött össze és két hónap múlva már ugyanúgy viselkedett mint annakelőtte, viszont rajta meg ott ragadt ez a totál gáz név. Kettő, csirkének nevezni. Ha valamire, hát erre kifejezetten allergiás volt és azonnal megtorlást vett, nem számított mekkora vagy milyen alak ejtette ki száján. Emiatt sajnos többször került bajba mint szerette volna.
Akkor is, ugyan véresen, szakadt ruhával de győztesen került ki a verekedésből, megmutathatta a testvérének, ő is olyan jó tud lenni mint a kurva banda tagjai. Akkoriban a banda mellett vagy után? Szóval, valahol az első három dolog között, a főnök lánya is izgatta a fantáziáját. Mármint nem Lucasnak, Johnnynak. A hülye palotapincsi viselkedés mellett még azt is végignézhette ahogy a szőke picsa után csorgatja a lányát. Ő inkább maradt a valóság talaján és a fontos dolgokkal törődött. Meghúzni minden lányt aki csak a környékére téved. Szűzirtó, ezt a nevet adták neki, talán nem is ok nélkül. Nagyon sokszor sikerült elsőként betalálnia a célba, még ha nem is azzal a tervvel szemelte ki a lányokat. Ő csak szeretett volna egy jó estét, tehetett arról hogy még más nem járt ott előtte? Az anyja alapos fejmosása, és verései után még el is kezdett rendesen használni gumit. Kicsit lassan érett meg a komolyabb dolgokra, bár a szexuális fejlettsége és étvágya meghazudtolta a korát.
Egyedül DeeDeevel is azért nem kezdett ki mert a főnök lánya, nameg Johnny nagy szerelme volt. Szerette annyira a bátyját hogy békén hagyja a hozzá közel állókat. Ő nem is sejtette hogy a lány érzett volna akármit iránta. Ahhoz túl ritkán beszéltek. S persze férfi volt. A titkos rajongókat magától nem nagyon vette észre.

*** New sister?!

A középiskola után sikerült szereznie egy szakmát, úgy tűnt az élet már nem is lehetne jobb. A kutyák műhelyében kapott egy munkát, a nagy pofája ellenére rendesen is dolgozott, az anyja sem volt börtönben, Johnny is haladt a céljai felé, járhatott a nagykutya lányával. Ekkor jelent meg a csaj. Mármint... hugica? Ő nem is nagyon értette az egészet. A balfasz, aki a gyermekkora árnya volt, valójában egy ügyvéd volt? Az öltönyös alak akit egyszer vagy kétszer még látott is? Mindezen csomag mellé egy sosem látott testvér. Őszintén? Leszarta az egészet az elején. Oké, ott van a csaj, felőle ott is maradhatott ahonnan jött, nem fűzött hozzá semmilyen komolyabb érzelmeket. Johnny kezdte el tartani a kapcsolatot, ismerkedett meg jobban vele. Őt is akarta hívni de általában inkább lemondta. Egy karót nyelt liba pont nem kell az életében, meglesznek egymás nélkül is.
Beletelt némi időbe és erőfeszítésbe hogy elfogadja a létezését és még némi érzelmeket is párosítson hozzá. Igazából akkor kedvelte meg igazán a csajt amikor előbb avatták taggá mint Johnnyt. Ez majd megőrjítette, amin rendkívül jól szórakozott. A híres szavak, amik elhagyták ajkait a nagy alkalom tiszteletére; LOL. Ennyiben az ő részéről rendeződött is a dolog. Továbbra sem értette hogy miért ekkora nagy ügy ez neki. Mindig amolyan tiszteletbeli kölykök voltak, senki sem rakta ki őket. Nem is volt ennél komolyabb pozícióra szüksége, még ha ezt hangosan nem is mondta ki senkinek.

**** Johnathan is gone now...

Az az idióta... Még mindig olyan mintha egy rémálomban lépkedett volna. Nem. Nem hitte el. Nem hitte el hogy az egyetlen, pontosabban az egyetlen igazi testvére valahol el van ásva, megszabadulva tőle mint egy adag nem kívánt szeméttől. Inkább tényleg lett volna igaz hogy lelépett a drogokkal. Boldog életet kívánt volna neki, őt megverhetik, kitagadhatják, üldözhetik, csak... Csak azt a látványt ne. Végig, ahogy lépkedett a nővére mögött azon imádkozott hogy ez egy nagy tévedés legyen. Esetleg őt öljék meg ilyen sunyi módon. Bármi, tényleg, bármi csak Johnny halála ne. Diane mégis olyan komoly volt és magabiztos. Még csak fel sem merült benne hogy miképp szerezhetett információkat erről, teljesen meg volt róla győződve hogy hazugság.

- Diane, ez faszság. Az informátorod egy fasz. Szerintem nagy J már rég Mexikóban sütteti a seggét. - próbálta előadni magát míg előhúzott egy cigit és rágyújtott. Remegett a keze, örült hogy ezt nem láthatja a másik. Ám amint felnézett Diane már megállt és visszafordult felé. Friss földhántás terült el előttük. Falfehéren, majdcsaknem remegő tagokkal, levette a kabátját és megragadta az ásót. Nekikezdett az ásásnak.
Nem kellett sokáig robotolnia, a gerinctelen kis férgek még csak egy normális nyughelyet sem tudtak kiásni neki. Amint a testhez ért, azt majdnem megsebezve, leborult a földre és a két kezével kezdte el eltakarítani a homokot. Mint egy megszállott úgy tolta, markolta, kereste az arcot mely már a több napos bomlás hatására teljesen elváltozott. Még így is felismerte a vonásait. A ruhát, a bőrdzsekit amit annyit számított neki.
- MI A FASZ?! Diane, ez mi a fasz?! Ez nem lehet! - ordított a nővére felé, első zavarában nem is tudva hogy mit csináljon. Érintse meg, keltse fel? Nem, a férgek, a mindenféle alantas kúszómászók már elkezdték a munkájukat. Ahogy egy bogár kimászott testvére szájából undorodva megugrott és hátrébb vetette magát. Erre a látványra nem volt felkészülve.
Szeretett volna menő lenni, mint a nyomozók a filmekben, némán bagózni a test fölött és megígérni a bomló hullának a vendettát. Ő azonban nagy nehezen egy fa mellé vergődött hogy visszaadja azt ami aznap a gyomrában landolt.
- Ez nem J... Ez nem Johnny. Ez nem az én Johnnym! Nem tudom ki ez! - szólalt meg nagy nehezen később, visszafordítva fejét D felé, ködös tekintettel próbálva fókuszálni a nőre. Akkor és ott elvesztette a tartását, nem tudott az egész képpel mit kezdeni. Ugyan egyszer már látott hullát de az még friss volt, épp hogy nem szólalt meg. Akkor meg... Nem, nem akart visszanézni. A kép sajnos már így is túl élesen a fejébe ivódott, örökre üldözve őt az álmaiban.

***** My world fall apart

Egy világ szakadt a vállaira. Az anyja, a nyomozás, a vendetta amiért mindenkinek habzott a szája... Az egy dolog amit ő is teljes szívéből kívánt és bármelyik pillanatban készen állt hogy megtorolja ezt a sérelmet. Mégis, sok volt minden, legszívesebben elszaladt volna de Lornát nem hagyhatta ott. Mostmár tényleg csak ő maradt neki. Aki... Felállt, csinálta amit kellett, valami viszont megtört benne. Próbálta azt mutatni hogy ő mindennel képes elbánni, a tekintete viszont sokszor elárulta. A gyász kioltotta az egykor heves fényt melyért oly sok férfi rajongott. Tényleg azzá vált aminek sokan gondolták. A megkeseredett, ötvenes csapos aki épp szakállt nem növesztett a lepukkant helyen. Már nem számított ha megemlítették a korát, sőt. Azt akarta Lucastól hogy anyának hívja. Ezt általában nem tudta megcsinálni. Próbálta úgy élni a napjait mint amikor még Johnny is ott volt. Szerette volna azt a nyugodtságot ami az ő jelenléte adott, nem pedig a káoszt ami nap mint nap körbevette.
Egyedüli biztos, vagy nem annyira stabil pontot DeeDee jelentette később. Kicsit furcsa volt neki amikor összejöttek, még ha egy év el is telt Johnny halála után. Nem tudta saját magának sem megmagyarázni miért jelentette ki hogy a csaj a barátnője. Persze benne volt hogy a nagykutya ezt akarta, a lány meg nem ellenkezett. Azt persze senki sem kérdezte hogy ő tényleg akarja-e. Jó is volt a közelsége és nem is. Nem voltak jók egymásnak. Elméletben úgy tűnt hasonlítanak, ám a legnagyobb hátránya ez is volt a kapcsolatnak. Amikor mind a ketten jó hangulatban voltak akkor táplálták egymás lángját, készen álltak hogy meghódítsák a világot. Ám amikor felütötte a fejét a féltékenység, jogtalan harag, csak bántották a másikat. Úgy volt vele hogy teljesíti azt amit az anyja és egykor J is akart, ha kell elveszi DeeDee-t és a nagykutya sem baszogatja majd. Ezért sem volt másnak joga hozzányúlni. Ami nem jelentette azt hogy ő nem dugott volna félre, mondhatni folyamatosan. Amire igazából, Denys-en kívül, senki sem szólt be. Az egyik dolog melybe kapaszkodott, a múltra emlékeztette, eltudott merülni az új ízekben, illatokban, az új ágyakban melyek sokszor édes álmokat hoztak.
Ebből a céltalan túrából később Diane és Benji rázta fel valamennyire. Amikor meglátta a kissrácot azt hitte Johnny nézett vissza rá. Vagy ez csak a sérült szívének a vágyakozása lett volna? Nem merült bele ilyen apró részletekbe, csak boldog volt. Fontos volt neki Diane és a gyerek is, nem maradt már más, ők nem a halálra emlékeztették folyton. Nem csak a megkeseredettség áradt belőlük... Jah, egyébként van egy férje is. Aki szerinte meleg. Várja mikor "jön elő a szekrényből" hogy beköltözhessen és boldog kiscsalád legyenek hármasban. Büszke Diane-re, megmentette Johnny és a család becsületét, azon dolgozik hogy megtalálja a gyilkosokat. Ugyan kicsit lassabban halad, ami miatt néha baszogatja is, panaszra mégsem lehet oka. Hiszen neki is ugyanaz a célja mint neki.
Igaz?