But little does she know That I'm a wolf in sheep's clothing 'Cause at the end of the night It is her I'll be holding I love you so, hey That's what you'll say You'll tell me Baby baby please don't go away But when I play, I never stay To every girl that I meet, yeah, this is what I say: Run run run away, run away baby

Before I put my spell on you

future wife & future husband

Túl másnapos ahhoz, hogy a főbb stációkon túl értse is a történéseket: címre kell menni reggel hatra, templomi ruhában és most van öt harminc. Még van idő bebaszni a mikróba egy jeges-vajas péksüteményt, a szájába venni egy kanál instant kávét, leöblíteni spritetal, majd átkopogni a három C-be - a bolgár szomszéd fénykorában akasztófa mellett volt hóhér, a dobverőujjak elbánnak a Windsor-csomóval, neki már csak tarkóról torokra kell pozicionálnia azt.
Arcot mos, fogat, öt ujjal átgereblyézi a haját, a konyhafiókból előhalászott borotvát használat nélkül visszateszi, mert lemerült, kabát alá hónaljtokot igazít és az sms-től számított tíz perccel később már ott sincs.
A következő negyed órát lehunyt szemű relaxálással tölti az autóban amit érte küldtek - a fülesen keresztül részletekkel terheli meg álmos lelkét a kolléga, ő pedig azon túl, hogy megérti a feladatot növekvő kétségbeeséssel konstatálja, hogy a mikróban maradt a kakaóscsiga.
Helyszínen nem köti senki orrára, hogy a rendőrségtől van, részben mert a yard bántóan kevés megbecsülést kap az állampolgároktól akiknek a védelmére egy emberként felesküdtek, másfelől pedig fedett akciót követel meg tőle a főnök: szerepe szerint sofőr-testőr-kabáttartó egy gazdag bige mellett, aki nem gyanúsított ugyan, de sikerült belekeverednie. Általa Anton szabad bejárással bír a házba, a pincében rejtegetett szerverfarm közelében lehet (ami egyébként okos húzás Mr Howard részéről, hisz a felhő alapú tárhely minden, csak nem biztonságos) és megkeresheti azt az egy tűt a szénakazalban, ami valamiért fontos az IUnak.
Ezt követően letáborozik a méregdrága autó kormánya mögött, hátradönti az ülését és a telefonja segítségével nekiáll meghackelni Rebecca Howardot, hogy képet kaphasson róla - mit szeret, mit nem és miért nem...

BIG MOUTH

I think the very word stalking implies that you're not supposed to like it

Sajnos az elmúlt egy évben túlzottan is hozzá voltam szokva ahhoz, hogy minimum a hét öt napján nem egyedül töltöm az éjszakát, magyarán Jaidennek ilyenkor minimum kutya kötelessége volt mellettem aludni – bár persze többre értékeltem, ha valami más elfoglaltságot is találtunk, de ennyire ne menjünk bele a részletekbe. A lényeg úgy is az volt, hogy szerettem magam szeretve érezni Jaiden által és… az utóbbi időben nem egy kétely gyötört annak kapcsán, hogy valami nincs rendben. Persze, a gondolataim nem voltak alaptalanok, mindennek megvolt a maga előzménye: mondjuk kezdjük azzal, mikor kibukott, hogy ugye titokban szervezkedem az esküvő kapcsán… az valahogy annyira nem tetszett neki. A fejemhez vágta, hogy ő azt szerette volna, ha saját erőből, szülői rásegítés nélkül rendezzük meg a nagy eseményt, mire én az arcába vágtam a nagy igazságot: ha olyan esküvőt szeretne amilyet én, akkor azt nagyjából nyolcvan éves korunkra tudjuk kivitelezni. Aztán azon is felhúzta magát, mikor rájött, hogy Aliciával merre szoktuk úgymond jól érezni magunkat… mert hogy VIP részleg ide vagy oda, akkor sem kellene ennyire elengednem magam. Ez után már én se tudtam annyira tartani a számat, a csontvázak pedig csak hullottak és hullottak kifelé abból a bizonyos szekrényből.
Elvileg megbeszéltük a dolgot, gyakorlatilag mégis éreztem: ez a vita valahol egy fordulópont volt a kapcsolatunkban és ha nagyon végig akarom gondolni, akkor bizony a folytatás nem az úgynevezett happy end felé mutatott. Nagyon nem.
Mint ahogy azon a korai reggelen is mellette kellett volna ébrednem, de bizony egy „halaszthatatlan programra” hivatkozva már nem láttam három napja. Persze, beszéltünk telefonon, de az mégse volt ugyanolyan. Meg aztán, nem lett volna ellenemre, ha képes kísérőmként funkcionálni azon a bizonyos eseményen, amin kénytelen voltam részt venni, de… ez nem fért bele az idejébe. Mint ahogy lassacskán én sem.
Mivel egy természetvédelmi, állatokkal kapcsolatos programnak néztem elébe gondoltam drága unokatesómat is elhívom, elvégre az ő lelkesedése ragadós volt, az pedig kész tény, hogy mennyire oda meg vissza van mindenért, ami a földünk megóvásával kapcsolatos. Pontosan emiatt lepett meg, hogy ő se ért rá. Végül is beletörődtem, elvégre nem vezetett volna sehova, ha lecsapok neki is egy hisztit, de egyáltalán nem tett boldoggá.
Épp ezért úgy tűnt, egy kísérőm lesz… Rodrigo dublőre. Biztos voltam benne, hogy egykori testőrömet nem Rodrigonak hívták, egyszerűen csak nem voltam hajlandó megjegyezni a nevét. Miért? Mert egy faragatlan tuskó volt. Láttam minden egyes alkalommal a tekintetében a lenézést, ahogy engem nézegetett, csak a két lábon járó csinos bankkártyát látta bennem, ami egy idő után egyre idegesítőbbé vált. Az ember azt hinné, hogy nevelnek némi modort ezekbe a testőrökbe, de úgy látszik manapság bárkiből az lehet, ha növeszt némi izomzatot. Na pont emiatt nem sajnáltam soha, ha teljesen véletlenül leöntöttem valamivel a ruháját, vagy az parancsoltam neki, hogy terítse a lábam elé az öltönyét, hiszen a fene fog magassarkúban sárban sétálgatni. Persze, ki is kerülhettem volna a tócsát – amit persze megtettem, mert annyival, hogy letakarjuk a tócsát, attól az nem tűnik el – de hol maradt volna a bosszúszomjas szórakozásom? Tudtam én, hogy látványosan nem terrorizálhatom arcátlansága miatt, mert a nyakamba zúdít mindenféle érdekvédelmi szervezetet, de… kitalálhattam miképp tegyem a mindennapjait a pokol egyik bugyrává.
De őszintén: embertelen dolognak tartottam ezt a korán kelést. Hatkor már az előre kiválasztott ruhába bújtam bele, majd egy gyors reggeli utána már csak a sminkemet kellett tökéletesítenem. Így végül eljött az a pillanat, hogy én készen álltam a napra, de az emlegetett új fiút sehol se láttam. Később persze értesítettek, hogy az illető már az autóban vár rám nagyon lelkesen, ami egy újabb sóhajra késztetett, aznap sokadjára. Egyre jobban vágytam vissza a pihe-puha ágyamba.
Így lyukadtunk ki ott, hogy amint kiléptem az épületből célirányosan a jármű felé vettem az irányt – ha azt is eldugták volna valahova, akkor biztosan visszafordultam volna a szobámba. Ki a fészkes fenét érdekel annyira hajnali hétkor néhány bolhás vakarcs, hogy ennyi kínt kelljen átéljen? Keresgélhetem a testőröm és a szállítóeszközöm is… komolyan, magas szintű faragatlanság lett volna mindenki részéről.
Mélyen azt hittem, hogy a drága úriember ki fogja szúrni, mikor megérkezem, de… nem úgy tűnt. Olyan nyugodtan ült a volán mögött és merült bele valamibe a telefonjába, mintha ott se lennék. Felhúzott, de persze… ennek nem adhattam jelét. Jobb kislánynak neveltek. Így kopogtattam be neki az ablakon, arcomon egy kedves mosollyal – már amennyire ment ez így nekem, ilyen korai időpontokban.
- Szép jó reggelt… remélem nem zavartam meg bokros teendői közepette – ahh, rendben, elszúrtam, ha tényleg barátságos akartam volna lenni, akkor nem ezzel nyitok, de… a mosolyom akkor is elragadó volt! Akadt olyan ember a világon, aki nem tudta volna kihallani a hangomból az iróniát, csak színtiszta érdeklődésnek vélte volna a kérdést, épp ezért valahol reméltem emberünk ebbe a kategóriába tartozik. Ha meg nem, akkor nem ad hangot a dolognak. Agyérgörcsöt kapnék, ha még egy szentbeszédet kellene végig hallgatnom édesapámtól, hogy a testőrök feladata az én testi épségem megóvása, nem pedig az, hogy rajtuk vezessem le a stresszt.