Őszinte leszek, most valami nagyon frappáns bemutatkozóval akartam előállni, de annyi mindent csináltak már, hogy nem tudok újat kitalálni. De bízom benne, hogy a szimpla, egyszerű, mezei is jó lesz. Szóval szia, Lily vagyok! Egyébként mit szeretnél tudni? Nem vagyok ám semmi extra. Amint látod elég sokat mosolygok. Valóban szeretek is, ne kérdezd miért csak úgy jön. A legtöbb ember amúgy is olyan komor és szomorú, de egy mosollyal tök jól fel lehet őket dobni. Plusz, ha pozitív vagy, akkor sokkal könnyebben átvészelsz egy csomó dolgot. Most szomorú lehetnék, mert... nem tudtam megvenni azt a ruhát a boltban, vagy hogy kifogytak a cipők a méretemben, vagy mert nem találok magamnak olyan párt, aki mellett hosszabb időt kibírnék. So what? Örülök, annak, amim van, mert valakinek még kevesebb jutott. Meg van munkám, egy jó egyetemre járok és vannak barátaim.
Rendben nem mondom, nekem is van szomorú pillanatom, mint mindenkinek. Olyan nincs, hogy egy embernek csak tiszta rózsaszín az élete. Ha valaki olyan bánt meg, akit szeretek, akkor nekem is lehervad a mosoly az arcomról. A másik ilyen pillanat, ha csalódok. Vagy másokban, vagy magamban, bár az a ritkábbik. Nincsenek nagy elvárasaim másokkal szemben, kivéve, ha párkapcsolatról van szó. Na ott aztán tényleg magasan van a mérce. Nem tehetek róla, egyszerűen csak olyan valakit szeretnék aki... tökéletes nekem! Tudjátok, aki kedves velem, de azért elviseli, ha szekálom, érti a poént, de ha kell komoly és szeret. Plusz nézzen ki jól. Hülyeség, hogy a külső nem számít, igenis az is ad.
Másik eset, ha nem látsz mosolyogni: Irányítás. Ne próbálj meg irányítani. Nem fog sikerülni. Elég önfejű vagyok ahhoz, hogy a saját utamat járjam be még akkor is, ha mindenki mondja, hogy rossz ötlet. És akkor mi van? Majd megtanulom a magam kárán. Nem elsőre, nem is másodszorra, talán harmadjára sem, de sokadjára igen. Meg van egy olyan rossz szokásom, ha valaki nagyon erősködik velem szemben, akkor már csak azért sem hajlandó azt tenni, amire kérnek. Upsz?
Amit mindig mondanak nekem, hogy okos vagyok. Nem vagyok buta, ez tény. Jó átlagom volt és be is jutottam egy egyetemre. Most épp vendéglátósnak tanulok, pusztán azért, mert amúgy is egy bárban dolgozok, de ha étteremben tudnék, vagy elmenni egy hotel éttermébe vagy bárjába dolgozni... na az nagyon tuti lenne. Meg ott a diplomásokat megbecsülik és könnyebben előre is juthatnak. Plusz ha elég okos vagyok, hogy elvégezzek egy egyetemet, akkor miért ne próbáljam meg?
Oké szóval felfogtuk, hogy szeretem az életemet és imádom, amit csinálok, amit tanulok és lehet, hogy nem vagyok gazdag, de azzal, amit keresek megvagyok, plusz anyuéknál lakok, amíg nem leszek főállásban, szóval a lakbérrel sem kell foglalkoznom. De annak ellenére, hogy ilyen kis vidám, meg effektíve kedves vagyok tudok persze gonosz és szemét is lenni. Persze csak szeretetből! Addig örülj, amíg foglalkozok veled és szívatlak, mert ha már nem, akkor nem érdekelsz. Vagy ha utállak, akkor nagyon komolyan megpróbálok tőled megszabadulni. Például pár ex. Komolyan a "nem" szóból mit nem lehet felfogni?
Persze nekem is van olyan, mikor fogom magam és csak egyedül hallgatok zenét a szobámban, vagy inkább a munkába és a tanulásba temetkezem, mert kicsit besokalltam a hülye emberektől, akik szabadon járkálhatnak az utcán. Ez ritka, de megeshet.
Azt már mondtam, hogy nem vagyunk hulla gazdagok. De nem vagyok hátrányos helyzetben sem. Úgy értem... elvagyunk! Nem voltak soha anyagi gondjaink, igaz nem vagyok az a lány, aki megvehet. amit csak akar, hanem oda kell figyelnem mennyit költök. Valószínűleg ezért is kezdtem már el korán egy bárban dolgozni. Illetve... "korán" pár éve. Oh, de... ne legyen már in media res, kezdjük az elején.  

Szóval anyu tanár egy középsuliban, apu meg egy irodában dolgozik. Tudom, naaagyon izgi, úgyhogy ugorjunk. A szüleim mindig úgy neveltek, hogy legyek magabiztos és igenis tegyem azt, amit én jónak látok. Ez így is lett, csak a ló másik felére estem szerintem. Nem elég, hogy nem hagyom, hogy bárki parancsolgasson, még szembe is megyek velük. Tudom, hülyeség és nem kéne, de mindegy. A lényeg, hogy a családom tényleg úgy nevelt, hogy ebben a világban bármit elérhetek megfelelő kitartással és magabiztossággal. Plusz sokat foglalkoztak velem és nem hagyták, hogy elkallódjak, ha tanulásról van szó. Sokan nem tartják fontosnak és csak hanyagolják, pedig ha jövőt akarunk, akkor szerintem kell. Éppen ezért voltam szorgalmas. Nem mondom, hogy minden tárgyból kitűnő, mert akkor hazudnék. Nem voltam jó töriből és fizikából például, de a művészi dolgok sem feküdtek annyira. Türelmetlen vagyok na. Lehet hogy kitartó, de a nagyon sok időt igényelő dolgok néha az őrületbe visznek. Mint például egy rajz kiszínezése. Egyáltalán a megrajzolás már fárasztó még színezzem is ki?
Szóval így telt el az óvoda. Sokat panaszkodtak rám, mert nem voltam hajlandó néhány dolgot megcsinálni. Sőt sokat. Pusztán azért, mert nem akartam. Már akkor is azt hitték, hogy valami baj van velem haha. Ezért képesek voltak pszichológushoz vinni. Micsoda hülyeség. Pedig én eskü tök nor... na jó, ezt nem mondom. Még a végén azt hiszek, hogy normális vagyok, ami nem, talán egy picit fura. de normálisnak lenni unalmas, nemde?

Általánosra megtanultam magamat kontrollálni. Tök jól elvoltam, egészen kellemesen teltek az éveim, már akkor is volt egy-két srác, akiknek bejöttem és akikkel elmentem mondjuk egyet sétálni. Semmi extra. Aztán a középsuli... na az volt egy igazi változás. Új suli, új emberek... azt hittem nehéz lesz. Nem mondom, hogy könnyű volt mondjuk, de annyira irdatlan nehéz sem. Találtam valakit, aki... tényleg megért. Maeve. A lehető legjobb barátnőm azóta is. És bárcsak mást kontextusban használhatnám ezt a szót, mint amire most gondoltok. Nagyon jó barátok vagyunk, miatta ismerkedtem meg Harlowal és Colsonnal. Plusz most mondhatnám, hogy miatta szoktam rá a fűre, de ez saját döntés volt azt hiszem. Szóval a lényeg, hogy a suliban egy osztályba jártunk, Maeve és én és... most jön a nyálas filmbeli része a dolgoknak. Beleszerettem. Hah! Szívás mi? Sose mondtam el neki és nem is akarom. Jó ez így. Volt azóta pár kapcsolatom, de nem tudtam elfelejteni nagyon. Bevallom ő csak túl jól megért engem. Valószínűleg azért vagyunk legjobb barik. De azután kicsit változtak a dolgok. Nem tudom, hogy csak azért, mert rajta kívül kevés embernél éreztem, hogy megértenek, vagy mert a baráti társaságukba keveredtem, de az a kis cuki kislány úgy elillant. Utána lettem olyan, hogy kellett nekem a magány, ha túl sok volt az emberekből, plusz utána sok exemet elüldöztem azzal, hogy nem az a hű de romantikus lány voltam, hanem ténylegesen szerettem szekálni őket mondván, hogyha nem értik a poént, akkor nem is kellenek. Plusz eddig sem, de ezek után már tényleg nem foglalkoztam azokkal, akiket nem szerettem. Azért mondom mindig, hogy inkább örülj, ha piszkállak, mert addig vagy fontos, ha nem teszem, akkor már nem. Plusz nem mondom azt, hogy nem azért szoktam rá a fűre, mert túl sok volt az idióta körülöttem, vagy mert be akartam illeszkedni. Talán mind a kettő. Talán egyik sem, csak kipróbáltam és rájöttem, hogy tök jó, ha néha belassul a világ. Fogalmam sincs. Nem is érdekel.

És most szenteljünk egy kis részt a szerelemi résznek: Igen biszex vagyok. Ez azt jelenti, hogy a pasik és a lányok is bejönnek. Általánosban nem igazán randizgattam, mert... az olyan kis gyerekes volt anno. Most már tényleg voltak rendes kapcsolataim, de néhány hónap után, már nehezen bírtam őket. Unalmas volt, nem élveztem és folyamatosan azt éreztem, hogy csak szidnak és nem képesek úgy elfogadni az emberek, mint ahogy vagyok. Ez olyan szomorú nem? Maeve sose volt ilyen velem. Most már értitek miért szeretem? De nem tudom elmondani. Nem lehet. A barátságunk totálisan tönkremenni, ha rájönne. Nekem az nem kell, legalább barátok legyünk. Bár bevallom, már kicsit sok, hogy ennyire nem bírom kiverni a fejemből. Erősen kétlem, hogy a lányokhoz vonzódna, vagy még sose mondta. Éppen ezért nem reménykedek és tovább kéne lépnem, de nem igazán tudok. Valaki, akivel minden nap találkozol nem fog csak úgy kisétálni az életedből, amíg elfelejted és nem is szeretném.

Nem sokkal az után, hogy megtaláltam az új barátaim és belekezdtem az új hobbimba rájöttem, hogy ezt nem fogom tudni mind fizetni. Szóval valami munka után néztem. Éppen ezért mentem el felszolgálónak. Vagy pultos. Nem tudom, hogy épp azon a héten mi leszek. De annak ellenére, hogy csak diák vagyok egészen jól fizetnek, legalábbis nekem eleget és így kapok egy kis időt is, amikor magam lehetek. Jó persze a vendégeket ki kell szolgálni, de miközben mosolyogva megkérdezem mit kérnek, addig is magam vagyok és nincsenek ostoba kérdések felém. Rövid időn belül pedig meg is szerettem és most vendéglátós egyetemen tanulok. Tényleg annyira élvezem, hogy ezt akarom tanulni és ezzel akarok foglalkozni a jövőben is. Ha nem is úgy, hogy én rohangálok az italokért, de legalább úgy, hogy benne legyek az üzletben. Már az is több lenne, mint a semmi.

Aztán BAM ismét fordulat következett be a csapatunk életében. Én is elég későn csatlakoztam már, nem hogy Sage. Harlow mutatott be minket neki anno. Emlékszem velem milyen volt, mikor Maeve bemutatott a csapatnak. Nem igazán mert nyitni felém hónapokig. Sőt ő inkább csak messziről szemlélt. Míg Maeve és én tökre összebarátkoztunk, meg elvoltunk, addig Harlow nem igazán örült nekem szerintem. Az elején nagyon is úgy éreztem, hogy utálja, hogy itt vagyok. De pár hónap alatt kiderült, hogy nem így van, csak kezdetben nem bízott bennem. Szomorú, de legalább most már jóba vagyunk. Sőt ő az egyetlen, akinek elmondtam, hogy mit is érzek a legjobb barátnőm iránt. Tiszta fura, nem? Azzal ennyire jóba lenni, akiről végig azt hitted, hogy gyűlöl. Mázli, hogy nem.
De visszatérve... hát nem repestem, meg persze a többiek sem, az örömtől, hogy Harlow beállított valami full idegen csajjal. Jó, most lehet lincselni, hogy én is így kerültem ide persze, de ha rám rossz szemmel néztek mikor idejöttem, akkor én is tehetem ezt nem? Szóval a lényeg, hogy kicsit kibuktunk, hogy a mi kis helyünkre hozta, de aztán... egészen megkedveltem? Nincs bajom vele. Elvagyunk amúgy, meg mindig tud füvet szerezni, így nincs okom arra, hogy utáljam. Elég laza a csaj, és könnyedén veszi a dolgokat. Ez tetszik benne. Csak szét ne essen a nagy lazaságában. Egyébként okésnak néz ki szóval talán nem nagy gáz, hogy nálunk lóg? Nem tudom, nem én vagyok a főnök.  

A következő bekezdést pedig nem ide szeretném leírni, hanem egy játékban. Vagy inkább sokban, mert annyi minden van, ami még történhet, így alig várom, hogy én magam is megtudhassam mi fog történni következőleg.