Magam sem tudom már követni, hogy mit csinálok éppen ebben a helyzetben. Szeretnék egy normális beszélgetést vele, ahol őszinték lehetünk egymással, közben mégis feszélyez az őszinteség, mert néha eléggé kellemetlen a tény, amit a másikról megtudunk. Mint most ez a házasság. Mi a francnak akarja ilyen gyorsan elvenni őt az az idióta? Ha már az egyik fél nem akarja, az már úgyis halott ügy, és Lana undorodik ettől. Elgondolkozok egy pillanatra. Miért is töröm magamat egyáltalán? Le kellene lépnem a fenébe, hogy megoldjam a saját problémáimat, ehelyett itt vagyok, és még mélyebbre ásom magamat az amúgy is nyakamig felérő gödörben. Gratulálok Keith Hill. Irtó szerencsés fickó vagy, mint mindig. Lana közelebb lép hozzám, és már számítok mindenre. Jó nagy pofonra, tökön rúgásra vagy bármi egyébre, ezért mintha védekezőbb lenne a testtartásom, hogy felkészüljek a támadásra, ehelyett orron pöcköl, és annyira elképedek, mint még sosem. Mi történik pontosan most?
- Lana. – nyögöm ki a nevét hitetlenkedésemet szűkszavúan kifejezve, de ami még utána jön, az jobban lesokkol. Ki ez a nő velem szemben, és egyáltalán kimondja valójában azokat a szavakat, vagy csak a képzeletem játszik velem? Majdnem röhögésben török ki, de nem teszem, mert meglepődöttségem még csírájában elfojtja ezt az egészet. A közelsége feszélyez, és megmondani sem tudom milyen hatással van rám ez most. A fejemben a vészjelző pirosan villog, ordibál, üvölt, én pedig úgy állok ott, mint akinek a lábai nem mozdulnának, és ez valahogy így is van. Földbe cövekeltem azoktól a mondatoktól, mellyel a húgom próbál lekenyerezni, vagy magam sem tudom, mit csinál éppen. Abszurdnak érzem a pillanatunkat, bármennyire is örülök, hogy végre normális beszélgetésben van részünk, vagyis ő beszél, én meg kussolok. Kedvem szottyan arra, hogy megkérdezzem részeg-e vagy sem, esetleg abban a pizzában volt valami, amiből én ettem, és az zavarja meg a képzeletemet, mégsem teszem. Túlságosan normális ez a dolog, és már-már félelmetes. Ezután fog jönni a nagy pofon, vagy valami előugrik, és addig csépel a földön, mígnem meg nem ígérem, hogy elhúzok innen? A lehetőségek tárháza széleskörű, én pedig nem érzem magamat eléggé felkészültnek.
- A jó részére nem hinném, hogy kíváncsi lennél. Untatna a sztori. – mosolyodok el zavartan, mert most ennyire telik tőlem. Valaki csípjen meg, Lana Hill kedves velem. Aztán jön a hab a tortán, mégpedig a terhes barátnő gondolata. Két apró kéz simul arcom két felére, és a tekintete az enyémet keresi. A kurva életbe. Nem mondhatom ezt, mert nem hazudok, de bárhogyan is próbálom majd beadagolni neki, úgysem lesz számára eléggé hiteles.
- Szeretném, ha leülnél. – kérem meg rá komolyan, és lefejtem kezeit az arcomról, majd teszek egy lépést hátra. Bármi is megfordult most a fejemben, ha nem öntünk tiszta vizet abba a bizonyos pohárba, mindig csak egy helyben fogunk toporogni.
- Ha őszinteséget akarsz, legyen, de nem fog tetszeni. Szóval leülnél kérlek, hogy túlessünk rajta? – nézek még egyszer rá miután elmondom neki kérésemet, és visszahelyezkedek a motorháztetőre, ami már előbb is kényelmet nyújtott számomra. Érzem, hogy ez a bájos, és nyugodt pillanat olyan gyorsan el fog múlni, mintha hurrikán söpörne végig közöttünk, miután megtudja azt, amit én is. Hiszem, hogy tanulok a hibáimból, de azzal olyan szinten áltatnám magamat, hogy nevetséges, és ha most nem nyögöm ki neki azt, amit akarok, sosem fogom megtenni, csak mikor már túl késő.  

Music |    |

A helyzetünk nem egyszerű, hiszen sosem volt az, és bár kedvem lenne egyszerűen csak elsétálni, és hagyni az egész témát a fenébe, mégsem teszem meg. Ha most nem vagyok vele őszinte, akkor sosem teszem, és akkor mi értelme ennek az egésznek? Nem várhatom el, hogy Lana megkedveljen. Azt már rég elcsesztem. A lelépésem csupa önzőségből fakadt, amely kéz a kézben állt a nyilvánvalótól meneküléstől. Queens volt a menedékem, a mentsváram az egész helyzettől. Nem éreztem, hogy Hillnek lenni az otthont jelentette volna a számomra, és a szüleimként titulált emberek sem voltak már azok. Mindig megvolt ez a fura érzés bennem. Távolságtartóak voltak, és amikor kedveskedni próbáltak, azt is csak muszájból tették, nem azért, mert így érezték. Mintha mindig is ott lett volna közöttünk az a szakadék, és egyik sem volt merész hozzá, hogy átugorja. Minden ember fél az eséstől, ők viszont egyenesen rettegtek attól, hogy közelebb engedjenek ezáltal magukhoz. Egyedül Lana volt az, aki biztos pontot jelentett. Ő vele képes voltam beszélgetni, elhülyülni, de őt is hátra kellett hagynom, mert egy idő után felemésztettek a dolgok. Most viszont mégis ott vagyok, ahol a part szakad. Újra a Hill birtokon, a bizonytalanság teljes érzésével. Felülök a motorháztetőre, és újabb pizzáért nyúlok. Nem hajlandó leülni mellém, ahogyan azt sejtettem, és az előbbi könnyedség is eltűnik arcának vonásairól. Már nem próbálkozik a kedvességgel, hiszen újra magára öltötte azt az álarcot, mely megvédte őt a hozzám hasonló szemétládákhoz.
- Akkor ne ülj le. – felelem, és beleharapok a kezemben lévő ételbe. Beszélnem kell, de a bizonyítékra is szükség van, ezért a telefonomat is előveszem.
- Gondolom, nem érzed hitelesnek még mindig a sztorimat a terhes barátnőről, és bevallom, mikor idejöttem, ez volt a fedősztorim. Pénz kellett, de erre te is rájöttél. Odaát Queensben rengeteg piti munkát vállaltam el, szétgüriztem az agyamat, és mégis azt vettem észre, hogy semmim sem marad. Aztán megláttam apáékat az újságban, és egyszerűnek tűnt a megoldás. Mindannyian ismertetek már jól, kinéztétek volna belőlem ezt az egészet, és mikor megkaptam a jegyemet, éreztem, hogy nyert ügyem van. De tudod, megesnek az olyan esetek, hogy amikor túlságosan is hangoztatsz magadnak valamit, a végén te is elhiszed a saját baromságaidat. Most már kezdem bánni. – kezdek bele, bár így még nem sokat árultam el.
- Timo iderángatása felesleges lépés volt a részedről, ha rólam akartál volna információkat megtudni. Már egy jó ideje nem láttuk egymást, hiszen volt egy kis balhénk, pontosabban szétvertem a lakásukat, mikor lenyúlták a pénzemet. Aztán még pár napig találkoztunk, majd végül ennyi volt. Elvágtuk ezt a köteléket. Ő is kiakadt, ahogyan te is, amikor megemlítettem neki az egész terhes barátnő sztorit, aztán meg fura lett, és baromira nem értettem, hogy mi baja lehet. – folytatom tovább, majd Lana felé fordulok egy pillanatra, de aztán túlságosan is vonz az előttem lévő kilátás.
- Kiderült, hogy az elhidegülésünknek volt oka. Ugyan én sem pedáloztam, hogy megmentsem a barátságunkat, viszont ő még annyira sem tette. Nem válaszolt semmilyen üzenetemre, a hívásaimat kinyomta, és a szülei azt mondták, hogy nincs otthon, amikor odamerészkedtem. Az ok viszont az volt, hogy a terhes barátnő nem is annyira hazugság, mint hittem. Rengeteg baklövésem közül egy csaj járt pórul, aki a tudtom nélkül az én gyerekemet várta, és mielőtt lelépett volna ismét Queensbe, képes volt ezt csak úgy szimplán benyögni. Titkolta előlem, mert ismert milyen ember vagyok, és jogosan is tette. – osztom meg vele a gondolataimat, majd sóhajtok egyet.
- A csaj látni sem akar, de mivel Timo volt az egyetlen kapocs közöttünk, ezért ő hozzá menekült. Mióta elment, igyekeztem vele felvenni a kapcsolatot, de mindegyik teljesen felesleges próbálkozás volt a részemről. Nem várom el, hogy higgy nekem, csak adj egy kis időt, hogy összeszedjem magamat. – fordulok felé, de a jó kedvemnek lőttek.

Music |    |