2015 végén helyeztek át engem a gazdasági bűnügyek osztályáról a drogelhárításhoz, és nem sokkal később osztottak be minket egymás mellé társnak. Mára a legjobb haverom vagy, de hogy mindig így volt-e? Pff, abszolút nem.

Az egész ott kezdődik, hogy lehetetlenül különböző helyekről származunk. Te Brooklyn egyik gettósabb negyedében nőttél fel, úgy ismered az utcákat, mint a tenyeredet; megvannak a magad forrásai, a magad démonjai a múltból, amik nem hagynak nyugodni. Sok testvéred volt és annál kevesebb pénzetek, korán nyilvánvaló lett, hogy semmi sem fog az öledbe hullani. Sosem voltál kivételezett, mindig téged vettek elő először, ha valami rossz történt, és csak tűrni tudtad, jobbat nem.

Az egyetlen, amiben mégis hasonlítunk talán, hogy mindketten apánk nyomdokába léptünk; míg az enyém a katonaság berkein belül igyekezett egyre feljebb tornázni engem, addig Te a szolgálat közben lelőtt apád emlékét fenntartva csatlakoztál a rendőrséghez huszonegy éves korodban. Hosszú évekig szolgáltál járőrként; és itt ismét visszakanyarodunk oda, ahol különbözünk.

Szerinted sok dolgot nem érthetek, mert mindig kivételezett voltam – a családom, a pozícióm, a bőrszínem és a szerencsés csillagzatom miatt is –, míg te mindenért küzdöttél; meg van  a magad véleménye a katonaságról is (amit én a mai napig büszkén emlegetek fel, mindennek ellenére), holott a középiskola és a rendőri léted között magad is szolgáltál egyszerű gyalogként a nagyok játékában.

Hamar ráébredtél, hogy nem neked való környezet. Nem tudsz csak úgy parancsokat követni, folyton csak menni és küzdeni, ahhoz túlzottan emberközpontú vagy. Hogy miért villog mégis ott a válladon az "Army" felirat, azt talán csak te tudod; még nekem sem sikerült megfejtenem, bár azt mondanám, emlékeztetőnek szánod magadnak.

Különbözünk, te meg én – és valószínűleg pont ezért egészítjük ki egymást a nyomozások során olyan jól.

// Hogy pontosan milyen régóta társak, illetve a fent leírtakon kívül milyen a kapcsolatuk, az egyeztetés kérdése. Én nagyon örülnék egy amolyan 'bromance'-nek velük, de ha Santos inkább megtartaná a titkait magának, nem fogok az utadba állni. Mindenesetre, az biztos, hogy jól kijönnek egymással, és közeli barátok.

Röviden talán úgy tudnám összefoglalni, hogy Cole a fej, Santos pedig a szív. Nagyon különbözően látják a világot, más a megközelítésük, de a céljuk ugyanaz. Santos nagyon becsületes, de van egy jó nagy gyengepontja, mégpedig a múltja, a családja, a gettóban megismert emberek, vagy azok, akik rájuk emlékeztetik. Próbál segíteni nekik, ahol tud;  Cole-t eredendően a szervezett bűnözésiek csapatába szántam, de végül drogügyes lett belőle, Úgy gondolva, ez kicsit ilyen best of both worlds szituáció. Lényegében némileg foglalkoznak a tipikusan "maffiának" nevezett csoportokkal (bár a klasszikus értelemben már nem olyan nagy játékosok a pályán a kilencvenes évek óta), és újabban nagyon hangsúlyossá vált az úgy nevezett Gang Squad.

Hektikus utcai bandák, főleg afroamerikaiak, de akad bőven külön ázsiai vagy latino származású is, akik egymással versengenek a területekért (drogterjesztés, nők vagy szerencsejáték barlangok futtatása a fő profil, csempészettel egybekötve), legtöbbször erőszakos, véres kimenetelekkel, lövöldözésekkel, amiknek ártatlanok is áldozatául esnek. A helyzet talán nem olyan rossz, mint a Bronxban, de nyugodtnak így sem nevezhető.

Nem szeretném csak úgy lógva hagyni őket, és nagyon szívesen ötletelek majd a partnerrel konkrét nyomozások tekintetében; Cole részéről is van személyes vonzat, hiszen a húga, Torrie belekeveredett valami ilyesmibe, de Santos valamely rokona (kortól függően akár a fia is) is kereszttűzben ragadhat.

Igyekszem minél kevesebb konkrétumot emlegetni róla a reagokban, hogy módosítható és formálható koncepció maradjon. A PB-hez abszolút nem ragaszkodom, egyedül a név kötelez valamelyest, a tény, hogy színesbőrű egyénről legyen szó.   (Ha nagyon muszáj lenne, akkor esetleg nőről is szó eshet, de jobban örülnék, ha megmaradna férfinak.)

Nagyon várom!   //