- Nem vagytok kicsit túl fiatalok, hogy ilyenkor egyedül mászkáljatok? – méregetett minket a taxisofőr, elszakadva a telefonjától, mikor beültünk hátra. Pár utcával lejjebb hívtam, hogy Jocelynék ne ébredjenek fel rá. - Nem mászkálunk, taxit hívtunk – pillantok a férfira, majd a zsebemből előhúzott pénzgurigát felmutattam. – És van pénzünk. De hívhatunk valaki mást is. - Nem kell, rendben vagyunk – rázta meg a fejét, majd pillanatokkal később már gond nélkül haladtunk át a városon. Nem ismertem se a helyet, se az embert, aki a buliért felelt, Sage mondta, hogy el fog rá menni. Úgy volt, hogy nem fogok menni, de amikor összetalálkoztunk a folyosón, végül meggondoltam magam. Ő kiosont volna, én pedig csak mosdóba, de végül vele együtt léptem ki a házból. Gyalog akart menni, de inkább hívtam egy taxit. Most úgy is több pénz van nálam, mint akarnám, így legalább nem kell elszámolnom vele Jocelynéknek. Egyszer már találtak nálam pénzt. Állítólag csak azért, mert kiesett a pulóverem zsebéből, mikor a mosatlant szedték össze a szobámban, amit szanaszét hagytam. Tudtam, hogy kamuznak, mert az egyik fiókba tettem, nem a pulóver zsebébe. Akkor kitudtam vágni magam azzal, hogy egy osztálytársamtól nyertem el kártyában. A fejmosás meg volt, akárcsak a büntetés, de jobb, mintha tudnák, hogy füvet árulok. Hát még, ha tudnák, hogy Sage is benne van. Nem az én ötletem volt, de rajtam vernék el. - Itt a számom, legközelebb engem hívjatok, ne a taxi társaságot! – búcsúzott tőlünk a sofőr egy cetlit átnyújtva, amire a telefonszáma volt firkálva. Nagyon elégedett volt azzal a plusz pénzzel, amit kapott tőlem. - El kellett költenem. A múltkor már majdnem rácsesztem – felelem Sage kimondatlan kérdésére egy váll rántással, de lehet egyébként se érdekelné. Arra kínosan oda kellett figyelnem, hogy mit viszek a Kershaw házba és főként, hogy hol rejtem el. A múltkor egy órán át kellett bizonygatnom, hogy nem dohányzom, mikor találtak egy összegyűrt cigisdobozt nálam. Azt mondtam, hogy tolltartónak használom. Kétlem, hogy hittek nekem. - Szép csomagolás, egyébként – jegyeztem meg, mikor a táskámból előhúztam az egy tenyeremben elférő dobozt. Ez valami születésnapi buli volt, a születésnapos pedig ügyfél volt. Az elején még figyeltem és ellenőriztem, ahogy Sage összekészíti a cuccot, de mostanra belejött. Nem olyan nehéz, ha az ember ráérez. Van a negyed, a gramm, a feles, a csík, a nyolcas és az uncia. Az uncia 28 gramm, egész pontosan 28,35 , de minden díler lefelé kerít, hogy a maradék az övé maradjon. A nyolcas 3,54 gramm, a csík 1,77 és így tovább. Nem én találtam ki, nekem is így mutatták, mikor kezdtem, szóval én is ezt a rendszert használom. Most pedig már Sage is. A csomagban pedig, amit a kezemben tartottam, négy uncia volt. Én nem így akartam volna odaadni, de Sage szerint így poén. Én azt hittem majd egy nejlonszatyorba csomagolja, de ki tett magáért. - Oké, akkor szólj, ha látod, odaadom ezt neki – mondom, miközben beléptünk a helyre, amit a srác testvérei intézhettek. Legalábbis úgy rémlik, hogy van két nagykorú, egyetemista testvére, mert bármilyen lazán is veszik a korhatárt pár helyen, egy ilyen bulit azért nem rakhat össze az, akitől még személyit kérnek. Kibérelhették a helyet egész estére, mert bár volt pár biztonsági, de egyik se kérte el tőlünk a személyinket, sem másét. Gondolom hasonlóan voltak, mint a sofőrünk. Kaptak annyit, hogy ne érdekelje őket hány évesek vedelnek. – Van itt még valaki, aki kért cuccot? Neveket írj fel legközelebb, azzal, hogy „a büdös szájú” nem sokra megyek! – mondom neki, túl kiabálva a zenét, ami olyan hangos volt idebent, hogy a saját gondolataimat is alig hallottam. – Szerezz egy sört nekem, oké? Addig odaadom ezt – lóbálom meg a kezemben lévő dobozt, mikor kiszúrom a seggarcú vevőnket, majd eltűnök a tömegben. Úgy tíz percbe telhet bele, mire sikerül, és Sage-t is megtalálom, de van egy olyan érzésem, hogyha kért is nekem egy sört, azt megitta, amíg én elvoltam. Nem, mintha olyan nagyon szeretnék inni. Az apám elintézte, hogy ne alkohollal akarjam magamat megölni. – A részed – nyújtom neki a pénzt, a többit pedig zsebre vágom. Itt senki se figyel, kétlem, hogy a többség van annyira józan, hogy elláson két méternél tovább anélkül, hogy forogni kezdjen vele a világ. – Mit bírsz ezekben a bulikban? Egy csomó seggfej iszik és teszi magát. Nem is ismerem őket, pedig egy suliba járunk – legalábbis azt hiszem. Biztosan vannak máshonnan is, ahogy azokon a bulikon is, amikre Jennie szokott vinni. – A tesóddal miért nem szoktál eljárni? Dannel – vagyis a farokkal, de azt hiszem Sage van annyira jóban azzal a barommal, hogy ne értékelje túl pozitívan, ha neki állok szidni a bátyát. Tudja, hogy nem bírom a képét, csak nem érdekli. Pedig Danre minden igaz, ami az itteniekre. Seggfej, iszik és teszi a fejét. Legalábbis gondolom, mert egyébként nem látom be, hogy mi a francot lehet kedvelni benne. Talán az anyjától fél, hogy kétszer is ki lesz tagadva, ha kiderül, hogy Sage-t magával viszi bulizni.
Will Hudson nem tartozik azon emberek közé, akikkel minden nap együtt lógok a suliban. Még csak abba a kategóriába sem sorolnám be feltétlen, hogy beszélőviszonyban vagyunk. Srác létére túl felszínes ahhoz, hogy szavakkal szóljak hozzá. Egyszerűen már a jelenlétét sem tudom elviselni, de ő ettől függetlenül mindig széles mosollyal köszönt az iskola folyosóin. Még az sem tántorítja el, ha csak grimaszolok üdvözlés helyett. Pont ezért gondolkoztam el azon, hogy vajon mennyire lehet egy tízes skálán komplett Will, hiszen elsők között hívott meg a szülinapi bulijába, amit hétköznap tart egy szórakozóhelyen. A szülei elég gazdagok ahhoz, hogy kibéreljenek egy ilyen helyet a gyereküknek, s ő él is a lehetőséggel. Ugyan én nem mondtam se igent, se nemet a meghívására, mégis egyértelmű volt mindenki számára, hogy fel fogok tűnni ma este. Arra viszont már nem gondoltam, hogy másodmagammal fogok menni. Seth nem az a srác, aki annyira odavan az ilyen jellegű összeröffenésekért, ám ma este mégis úgy határozott, hogy velem tart a legnagyobb örömömre. Mikor úgy határozott, hogy jön velem nem adtam egy percig sem jelét annak, hogy mennyire örülök neki. Egy komor okét válaszoltam, majd visszavonultam a szobámba elkészülni. Miért tölt el ekkora boldogsággal, hogy Seth velem tart? Ez egy olyan kérdés, amit elég nehéz megválaszolnom, de azt hiszem ahhoz van leginkább köze, hogy ez a mai egy olyan társaság, akiket én sem bírok különösebben. Mindössze alkalom arra, hogy egy kicsit kirúgjak a hámból és áruljunk. Mindig össze kell kötni a kellemeset a hasznossal, a mai este pedig a legjobb példa erre. - Utálom az ilyen seggfej sofőröket. Inkább örülne annak, hogy fizetünk és van emiatt egy kis betevője. Miért kell rögtön kötöszködni, mert fiatalok vagyunk? – sóhajtok fel már a járműből kiszállva. Egy pillanatra meg is torpanok a járdán és csak figyelem, ahogy elhajt a taxis a következő áldozata után kutakodva. A karomat összefonom magam előtt, s egy kicsit jobban összehúzom magam a dzsekit, hiszen kicsit lengébben öltöztem fel a kelletténél. Napközben olyan jó idő volt, miért gondoltam azt, hogy este is hasonló lesz? – Mivel csesztél rá majdnem? – fordulok Seth felé. Én igazából annak csak örülök, hogy kifizette a taxit helyettem. Jelenleg arra gyűjtögetek, hogy legyen pénzem érettségi után elköltözni otthonról és a saját lábamra állni. Nem akarom, hogy egész életemben anyáék tartsanak el olyan luxus körülmények között, amiért semmit sem tettem. Még mindig úgy gondolom, hogy Daniel járt a legjobban közülünk. - Egyre jobban megy, ugye? Már nem szoktam vele baszakodni. Az első pár alkalomnál elég fura volt a csomagolás. Nem tudom megmondani, hogy miért. Egyszerűen csak az volt – rántom meg a vállam. Úgy csodálom a Seth kezében lévő árut, mintha a szemem fénye lenne és attól tartanék, hogy bármi baja eshet, mert nem nálam van. Nem mondanám meg neki, de elég sokat gyakoroltam, hogy ez így nézzen ki. Még videókat is néztem róla YouTube-on – meglepődnél, hogy mennyi ilyet lehet tanulni az interneten -, hiszen senki sem akarja, hogy amatőrnek tűnjünk, mert akkor nem feltétlen kellene tőlünk az anyag sok embernek. Én sem vásárolnék hiteltelen emberektől. Magabiztosan mutatom az utat Seth-nek, hogy merre kell menni, mintha jártam már volna itt. Igazából csak követem a hangzavart, ami az előttünk lévő épületből szűrődik ki. Vajon mennyi idő kell majd ahhoz, hogy a rendőrök véget vessenek a bulinak? - Ott van – szúrom ki egyből a csajt, akinek összekészítettem a cuccot. Nem nehéz észrevenni, hiszen bőven kilóg a tömegből. Elég magas lány és rikító vörösre van festve a haja. Egy olyan durva árnyalatra, amit én sosem mernék bevállalni. Nem azért, mert ne tetszene csak azt hiszen ennyire extrém még az én stílusom sincs. - Akkor fogok írni neked egy listát arról, hogy ezekből a becenevekből, amiket én használok az emberekre megértsd, hogy ki kicsoda. Például a büdösszájú Felicity Cromwell, aki valószínűleg késik. Minden buliba az utolsók között jön meg, mert szerinte gáz este tizenegy előtt érkezni. Egyébként még Tommy Jenkins írt üzenetet ma, hogy kellene neki három gramm, de nem tudom, hogy ő itt lesz-e ma este – magyarázom, s közben nekem jön egy csaj, amitől grimaszolni kezdek. Mikor bocsánatot kér tőlem kifejezéstelen arccal szimplán bemutatok neki. – Legyen – adom be a derekam. Igazság szerint, ha Seth nem mondja, akkor én ajánlom fel, hogy ideje lenne elmenni valami alkoholért és a sör az tökéletes kezdetnek. Az egy olyan ital, amit bármikor képes lennék meginni. Sokszor nem azért fogyasztom, hogy berúgjak tőle, hanem mert szeretem. Nincs különösebb oka. Elég hosszú a sor, de könnyen előre tudok törni. Van előnye annak, hogy ilyen vékony és csontos vagyok, mert könnyedén át tudok csúszni az emberek között és csúnya módon nem félek használni a könyököm, ha valaki nem akarna átengedni. Innentől már egyszerű a dolgom és hamar kikérek magunknak két sört. Mivel elég szomjas vagyok, így nem várom meg míg Seth visszatalál hozzám. Inni kezdem a hűsítő italt. Már első blikkre elfogyasztom az üveg felét és azon töröm a fejem, hogy miért nem kértem egyből hármat. - Köszi – elveszem tőle a pénzt, amikor megtalál a tömegben. Azt hittem több ideig el fog ez húzódni, de igazából örülök neki, hogy ennyi időn belül visszatalált hozzám. A biztonság kedvéért még megszámolom a pénzt, mielőtt hanyagul a zsebembe dugnám és átnyújtanám neki a sört. – Ez a szerencsenapod, mert nem ittam bele – mosolygok rá. Őszintén szólva elgondolkoztam rajta, hogy ezt az üveget is megtartom magamnak, de valami csoda folytán nem így lett. - Kikapcsolódásnak tökéletes. Dübörög a zene, az emberek táncolnak és isznak. Nem kell foglalkozni a problémákkal. Itt csak egy folt vagyok a tömegben. Senkit sem érdekel, hogy mi történik, nagy valószínűséggel a nagy részére emlékezni sem fognak. Minden annyira könnyűnek tűnik az ilyen bulikban – mondom úgy Seth-nek, hogy közben elfordulok tőle és a tömeget kezdem el pásztázni a szememmel. Számomra elég sok az ismerős arc, de a felének el sem tudnám mondani a nevét. Valószínűleg azt sem, hogy melyik osztályba járnak, de azt be tudom lőni már, hogy melyik társasághoz tartoznak. – Ő más világ és amúgyis idősebb tőlem jóval. Ő bemehet olyan bulikba, amikbe én jó eséllyel csak négy év múlva – válaszolom kimérten. Néha azért megfordul a fejemben, hogy nem lenne rossz eljárni Daniel társaságával sem, de végül sosem kérdezem meg tőle, hogy megengedné-e. Túlságosan elvagyok a magam kis világában. Nincs szükségem arra, hogy a bátyám idegeire menjek már annyival is, hogy egy buliban kell néha rám pillantgatnia.
It's not a relapse if it's warranted. It's a hall pass.⚶
‑ Üzleti faszság. Ha egy fiatalt ezzel eléggé megtud ijeszteni, az többet fizet neki, hogy ne szóljon a szüleinek. Elég gáz, de… olyasmi, mint a részeg turistákat hazavinni egy városnézés után, amiről csak reggel tudnak majd, ha látják az üres pénztárcájukat – vontam meg a vállam, kissé talán túlzottan is bő lére eresztve a magyarázatot, de ilyenkor úgy érezhettem magam, mint, aki tényleg tud is valamit. Szóval kihasználtam. Ritkán talált meg ez az érzés, általában csak értetlenül néztem, míg a többiek értőn bólogattak. ‑ A cigivel meg a fűvel. Ben egy kicseszett drogkereső kutya. Jocelyn észrevette, hogy nagyon nézegeti az egyik pulóveremet, amiben ott volt a doboz. Szerencsére üresen, de a szaga… ‑ az volt, és hiába hazudtam róla, ők se hülyék, szóval innentől kezdve biztos voltam abban, hogy Bennel együtt fogják átnézni a szobámat minden egyes alkalommal, mikor nem vagyok ott. ‑ Biztos mert ragasztószalaggal tekerted körbe az egészet – vontam meg a vállam vigyorogva. Ami persze jó megoldás, a ragasztószalag mindenre is jó, de egy ajándék csomagolásnak kissé érdekes küllemet biztosít. De még így is jobban csinálta, mint én. Én beleraktam volna egy nejlon szatyorba. ‑ Váó – szóltam el magam, bár nem tudom, hogy a lány termete, vagy haja váltotta ezt ki belőlem. – Szóval ilyen lenne Dan csajként – mosolyodtam el, de kissé féltem. Amit nyilván sose vallottam volna be. De ez normális, nem? Kell legyen az emberben valami alapvető túlélési ösztön, ilyen az, hogy fél attól, ami magasabb. Ez a lány pedig pont úgy nézett ki, mint aki simán gerelyhajíthatna velem, ha úgy tartja kedve. ‑ Azt hittem, hogy mindenki itt lesz. Jenkins focizik, nem? – szóval úgy voltam vele, hogy neki kötelező minden bulin ott lennie és villognia. Vagy csak túl sok sorozatot és filmet láttam, mióta van működő tévé a szobámban. Akárhogy is, az ilyen alkalmak voltak a legjobbak az árusításra. Mindenki piál, szóval nagyobb eséllyel hozz rosszabb döntéseket, mint amúgy. És pénzt se tudnak számolni. Én pedig készségesen segítek benne nekik. ‑ Nem hiszed, hogy jól megtudom számolni? – kérdeztem kissé száj húzva, mikor a pénzt számolja, de jobban belegondolva, én is így tennék. Sage tud róla, hogy elvittem Jocelynéktől pár cuccot, szóval nem olyan meglepő, ha felmerül a gondolat benne, hogy talán őt is lehúzom. – Az se zavarna. Régen az volt a meglepő, ha volt még le nem járt tej a hűtőnkben. Meg, ha működött egyáltalán a hűtő – biztos ezért romlott meg benne minden olyan gyorsan. Csak most esik le. A számlákkal szinte folyton késett az apám, ha egyáltalán befizette, a halála után pedig én voltam az, aki ezt intézte, csak nem volt miből. A pénzünk nagy részét az anyám drogra költötte, a maradékot pedig valami haszontalan szarságra. Valószínűleg ő se gondolt arra, hogy a hűtő nem csak úgy magától hűt. ‑ Ja, de holnap úgy kell foglalkozni a problémákkal, hogy kurvára fáj a fejed, és talán elkaptál valami nemi betegséget. Vagy gyereked lesz – vonom meg a vállamat, elvigyorodva, ha felém kapná erre a fejét. – A könnyű dolgok mindig átbaszáson alapulnak. Mint mikor valaki odajön az utcán segíteni. Valójában csak a táskádból nyúlja le a tárcád, míg felsegít a földről. Az emberek elvesznek, adni meg legfeljebb betegséget adnak – mondhatni ez volt az életfilozófiám. Az egyik. Adta volna magát, hogy én is jól érezzem magam az ilyen közegben, de nem ment. Nem hiszem, hogy azért, mert ezelőtt sose jártam volna ilyen helyekre. Inkább csak, mert…tudom, hogy mivel jár, ha az emberek önfeledtek és nem foglalkoznak a holnappal. Főleg erőszakkal. Ma megtehetek bármit, holnap úgyse emlékszek rá. Kaptam már párat így. ‑ Amilyen sötét, ha elég közel állsz hozzá, észre se vesznek – vonom meg a vállamat, és bár Dant akartam sértegetni, közben leesett, hogy mit mondtam. Néhány pillanatig bennem van, hogy magyarázkodjak, de végül inkább elengedem. Nem a bőrszínére értettem. De azt is beleszámítva, csak még igazabb. Ez rasszista? Inkább kortyoltam egyet a sörből, de kissé fintorogva nyeltem le. – Csak nem bírom az izét – feleltem magyarázatul, ha Sage furcsállva nézett volna. Ritkán ittam, a személyes tapasztalataim sose mondatták velem azt, hogy megérné. Apám még ezt is sikeresen elbaszta nekem. Alkoholista se lehet belőlem. ‑ De ő nem árul füvet. Te igen. Szóval… bizonyos értelemben már lehagytad – vonom meg a vállamat. Ezt persze a többség nem értékelné pozitívumként, de … Dan csak a felszínen kemény. Nagydarab, de egy olyan közegben, ahol ezzel kezdenie is kéne valamit, hamar kifulladna. Ha létezne Isten, ő születik arra a lepratelepre helyettem. – Úgy értem, lehet jobban keresel, mint ő. Mit is dolgozik? – kávéért rohangál egy ügyvédi irodában, azt hiszem. Vagy talán már kirúgták onnan is. Nem lepne meg, ha Sage ezzel az egésszel közel olyan jól keresne, mint a bátyja. ‑ Biztos megfojtana, ha tudná, hogy bevettelek az üzletbe – jegyzem meg, ahogy kortyolok egyet, ezúttal pofa vágás nélkül leküzdve. Nem csak Dan, de valószínűleg az egész család. Máglyán égetnének el, amiért lehúzom Sage-t az én szintemre. Így gondolkodnának. Sage-t leszúrnák, én pedig mehetnék, amerre látok.
Kezdőlap
- Utálom az ilyen seggfej sofőröket. Inkább örülne annak, hogy fizetünk és van emiatt egy kis betevője. Miért kell rögtön kötöszködni, mert fiatalok vagyunk? – sóhajtok fel már a járműből kiszállva. Egy pillanatra meg is torpanok a járdán és csak figyelem, ahogy elhajt a taxis a következő áldozata után kutakodva. A karomat összefonom magam előtt, s egy kicsit jobban összehúzom magam a dzsekit, hiszen kicsit lengébben öltöztem fel a kelletténél. Napközben olyan jó idő volt, miért gondoltam azt, hogy este is hasonló lesz? – Mivel csesztél rá majdnem? – fordulok Seth felé. Én igazából annak csak örülök, hogy kifizette a taxit helyettem. Jelenleg arra gyűjtögetek, hogy legyen pénzem érettségi után elköltözni otthonról és a saját lábamra állni. Nem akarom, hogy egész életemben anyáék tartsanak el olyan luxus körülmények között, amiért semmit sem tettem. Még mindig úgy gondolom, hogy Daniel járt a legjobban közülünk. 