Egy pofátlanul idegesítő firkász - ezt többen aggatták rám, mert nem állok félre, nem állok le, nem hagyom, hogy félrevezessenek. Többnyire a politikailag érintett cikkekért vagyok odáig. Komolyan... gyűlölöm a politikát, a korrupciót, a tiszteletlenséget és becstelenséget. Emiatt vagyok apámmal kölcsönösen rossz viszonyban. Ő is ott van. Ő sem másabb tőlük. Anyám meg rohan utána kecsesen. Tudom, nem a legaranyosabb vélemény a szüleimről, de ez van.
Kiállok magamért, de leginkább másokért. Olyanokért, akik megérdemlik tiszta szívből. Gyerekek, nők és férfiak. Sokáig úgy voltam vele, én nem akarok az utcára kivonulni és kiabálni bármiféle szavakat, de végül úgy döntöttem, hogy talán lesz annyira ereje az ilyennek másokkal másokért, hogy elérünk valamit. Bármit. Egy icipici reményt. Jó dolgot. Nagyon jót!
Vadhajtása vagyok a családomnak. Fekete bárány. Ahogy tetszik. Mindig is őrült, megrögzött személyiségem volt. Úgy vagyok vele, így is szerethető vagyok, hiszen vannak, akik mindig ott vannak mellettem. Bizalmas baráti kör. Mindenkit lehet szeretni, nem igaz? Azokat is, akik úgy szöknek át egy határon, hogy más megélhetést keressenek. A migrációt úgy fogadom el, ha valaki ténylegesen azért érkezik, hogy dolgozzon, családja legyen, és ne űzzön terrorista baromságot. Tényleg teljesen elfogadó vagyok, nincs problémám a saját neméhez vonzódó; nudista strandokat előnyben részesítő; kaviárt és kagylót zabáló vagy épp más rasszból való emberekkel. Sőt, néha pont belőlük talál az ember jó barátokat.
Őszinte vagyok, nem látok bele teljesen mások szívébe, gondolatába, lelkébe, de az biztos, hogy ki tudom szűrni, hogy hazudik -e vajon. Persze, engem is át lehet verni, én is átszoktam verni másokat, hiszen volt, hogy teljesen másnak adtam ki magam. Tehát én sem vagyok szende, ártatlan nézésű kislány, aki ezzel varázsolja el a többi résztvevőt. Utáltam az iskolai rendezvényeket, mindig hátul akartam lenni, ahol nem vagyok a középpontban.
A szerelmi életem... katasztrofális. Nem teljesen, de még nem talált rám a nagy Ő. Nem is keresem igazából, ha jön, jön, ha nem, nem. Élvezem az életet addig. Karrierista vagyok jelenleg, de ha lenne valaki, aki miatt ragaszkodnék a családhoz, akkor természetesen a háttérbe tudnám valamennyire szorítani munkám vagy vállalnék más egyszerűbbet ennél.


Az egyik informátorom felhívott néhány órája, hogy szeretne beszélni velem, mert hallott valamit. Nem mindig mond hasznavehető infót, épp ezért ódzkodom tőle, de őt igazából egy, már nyugdíjba vonult elődöm adta nekem kölcsönbe. Jelenleg egy kis garzonfélében él, de azt hiszem, a volt felesége miatt kényszerült ilyen helyzetbe. El tudom képzelni, milyen indokkal küldte el a pokolba a fickót. A világvége meg a Bronx határán lévő helyre először a GPS sem akart rövidített úton elvinni, hátha meggondolja magát az ember, hogy tényleg ide akar -e menni. Tipikus olyan hely, mint a horrorfilmekben. Piszok jót vigyorogtam magamban, amikor a navigációs rendszerem is beadta a derekát, és elvezetett oda, ahová kell.
Földszinti garzon. Be lehet ugrani a teraszra is akár. Vagy bármelyik ablakon. Túl koszosak, foltosak a reggeli eső után. Nem nagyon törődnek itt a takarítással. Nos, ez nem a lényeg, majd lemosom magamról a mocskot.
Ahogy az ajtóhoz érek, már ki is nyitja nekem. Elneveztem Mickey M.-nek a telefonomba, de meghagytam a Mickey nevet valóságban is. Szereti, azt állítja.
- Gyere be - mondta, körbeszemlélt a folyosón, eléggé paranoid.
- Kösz! Helló, Mickey! - megköszöntem, hogy beengedett, mert tuti figyelte a jövő-menő forgalmat az úton. - Mivel tudsz nekem szolgálni? - elindultam a konyhába, vagyis minden egybefüggő a lakásba, azonban valamiért azt láttam elsőként rendezettnek, utólag már megbántam, hogy nem kértem meg őt, hogy találkozzunk egy tisztább, emberbarátibb helyen. - Mikor voltál utoljára... a mosogató környékén? - támaszkodtam neki a konyhapultnak, és elkezdtem mutogatni az alig ötven centire lévő mosatlan hegyekre.
- Iszol egy kávét velem? - isten mentsen meg, hogy még két bögre legyen a halom tetején ezután, ezért nemmel biccentettem. - Tudok neked egy új esetet. Találtak egy női holttestet a folyónál. Megfojtották. Szexuálisan is bántalmazhatták. Biztosan hallottál erről... Nem azonosították egyelőre, Jane Doe-ként van jelen a halottkémnél, de a kép alapján azt hiszem sejtem ki az a nő. Emlékszel arra az ügyészre, valami Abberline a neve, a volt felesége az. Szerintem sokat tudott a férje másik oldaláról. Ő gyilkolta meg, vagy felbérelt valakit rá - mindvégig beszélt, egyszer sem állt meg, még a lélegzetét is visszafojtotta.
- Ugye, tudod, hogy ilyenre már más is azonnal ráharap? Amúgy nem tudom, hogy belefér -e jelenleg, mert most két másik cikken is rajta vagyok - fontam össze karjaim, mert valahogy ez a hely ijesztő is egyben. - Kapcsolódhat más ügyekhez? - kérdeztem meg, mert másképp nem állna rá erre Mickey M., hacsak nem történt volna más is.
- Ha lenne rá időd, csak nézz utána. Keress benne közös pontokat más nyomozásokkal, ennyit kérek - reményteljesen bólintottam, utána pedig útnak indulok, de az ajtónál először megint ő bámult ki a folyosó két oldalára, ezután intette, hogy mehetek.
Nem először találkozom ezzel az Abberline névvel. Interjút is készítettem vele, még az első munkáim egyike volt kezdőként. Az autóba rákerestem a férfira, a volt feleségére. Lehet, hogy belefér majd egy kis kutatás az este. Mert miért is ne?! Holnap úgysem megyek be dolgozni, terepmunkára ítéltettem magam. Kitérő is belefér mindig.