Kinézet: A vak is megmondhatja, hogy nem törzsgyökeres amerikai. Apai ágon a nagyszülei kínaiak, de az apukája is már New York-ban született. Anyukája mindig is Manhattanban élt. Ő már nem is beszéli a kínait, na jó van egy-két szó, amit felfog, de hogy ő beszéljen... na az eléggé vicces lenne. Egyébként nincs benne semmi különös. Talán a szőke haja, de azt is csak festeti. Eredetileg sötétes barna, de nem fekete, neki viszont a szőke jobban bejött, mivel így színesre is tudja festetni, bár csak ritkán teszi meg. Átlagmagasságú, olyan 173 centi, ami lényegében egész jó magasság szerinte. Nem kigyúrt, nem jár edzeni, inkább amolyan vékony alkat, de nem csontkollekció. Viszont amit mindenki észrevesz, hogy igazi kis babaarcú. Emiatt fiatalabbnak is nézik sokszor.
Család: Ez elég bonyolult, mivel... hát... az anyukája és az apukája nem jöttek ki jól. Nem a pénzügyi gondok miatt, mivel az sosem volt komoly, inkább az apuka viselkedése okozta, hogy végül elváltak. Szegény Cedric, még csak 10 volt, de utána már sosem kereste az apját. Ő sem bírta annyira, hogy hiányozzon neki. Illetve inkább félt tőle. Aztán 13 éves volt, mikor az anyukája elkezdett ismerkedni egy másik férfival, rá két évre pedig összeházasodtak és hozzáköltöztek. És mit tesz isten... ugyanennyi idő elteltével betoppant egy mostohatesó. Na persze emiatt nem panaszkodik. A bátyja, akire sose vágyott, de most örül, hogy van neki.
Személyiség: Eléggé MELEG szívű és tényleg nagy MELEGSÉGGEL fogadja az embereket. Viccet félretéve, tényleg imádja az embereket és nagyon szeret velük barátkozni, csak éppen nem nagyon mer. Visszahúzódó és csendes alkat, aki akkor szólal meg, ha kérdezik. Nem igazán mond ellent senkinek, sőt... nem mond ellent, csak ha nagyon nagyon úgy érzi, hogy nem helyes, amit csinál. Ez a másik, rettenetesen becsületes. Nem lop, nem csal, nem hazudik. Csak egy dolgot hallgat el mindenki elől. (Hint egy picit feljebb) Úgy írhatnám le pontosan, hogy ölelgetnivaló, szerény kis bárányka, aki nem álmodik nagy dolgokról és nem is akar túl sokat elérni az életében, csak annyit szeretne, ha azzal foglalkozhatna, amit a legjobban imád. Fotózni. Már régóta gondolkodik, hogy egy újsághoz megy dolgozni és oda készít fotókat. Leginkább a természetet fényképezi, mivel sok időt tölt ott eleve.
Hobbik: A fényképezést, már átbeszéltük, meg nagyjából azt is, hogy szeret kint sétálgatni. Rettenetesen szeret akárcsak a városon belül elmenni egyet tekeregni, mivel szerinte az eléggé megnyugtató, valamint akkor tudja összegezni a gondolatait. Ezen kívül még folyamatosan a neten lóg, ha otthon van. Játszik, vagy éppen filmezik... mindegy az, csak valamit kezdjen magával.

Attól eltekintve, hogy apa eredetileg kínai, anyu meg amerikai. De manapság már ez sem meglepő szerintem. Sőt, egyre több ilyen ember van és szerintem ez tök jó! Nem is értem, hogy a származás miatt miért ítélnek el embereket. Ugyanaz a vér folyik az ereinkbe és mindenkinek egyformán vannak jogai. Szóval akkor miért ne? De nem azért vagyunk itt, hogy ezekről beszéljünk, hanem az átlagos életemről ugye? Tényleg nincs benne semmi különös.
Apa és anya nagyon szerették egymást, de tényleg. Olyan jóba voltak, hogy nem is értem mi történt köztük. Illetve de... Apát nagyon szigorúan nevelték. Ennek megfelelően engem is. Anyu pedig egy idő után nem tudta elviselni apa rideg viselkedését felénk. Szóval inkább elváltak. Utána pedig... nem kerestem aput. Féltem tőle. Pláne akkor lett volna ijesztő, ha megtudja, hogy fotós akarok lenni.

Durván 3 év kellett anyunak, hogy valamennyire talpra álljon és ismét elkezdjen randizgatni. Nem mondom elég gyorsan talált is magának valaki mást. A bácsi, akit talált egészen kedves volt és elfogadta, hogy anyunak már van egy fia. Sőt, egészen meg is kedvelt azt hiszem. Saját fiaként bánt velem, elvitt különböző rendezvényekre is. Azt is felajánlotta, hogy szólítsam apának, de nekem ez még egy kicsit új volt. Nem volt ám olyan könnyű megszokni, hogy nem a valódi apám áll előttem és nem ő játszik velem naphosszat. De persze őt is megszoktam, sőt egészen megkedveltem. Azt mondta akár a családi vállalkozásba is beszállhatok, de... én nem vagyok valami nagy zseni a matekhoz, meg az ilyenekhez. Jobban preferálom a művészetes dolgokat.

Két év múlva, mikor még mindig együtt voltak a papa megkérte anyu kezét. Ezek után már tényleg nem volt mit tenném, valahogy neveznem is kellett, mivel ez azt jelentette, hogy hozzá költözünk. Így kitaláltam, hogy apa helyett papának fogom hívni. Így majd tudok különbséget tenni. Na de, ami a lényeg, hogy az életem gyökeresen megváltozott. Sosem voltunk gazdagok, meg szegények sem igazából, olyan... normális keresetből éltünk egy normális életet. Most meg? Egy hiper szuper mega atom király luxus lakásban fogok lakni, ráadásul a papa elvitt vásárolni is egyik nap azzal a mondattal, hogy kérjek, amit akarjak, megkapom. Szóval... egyből mentem is és kértem egy kamerát. Persze a legújabb technikát és vagy négy különböző lencsét hozzá. Meg persze egy új gépet, amire egy csomó játékot rakhattam. Dettó a telefonnál. A szobámba is kértem pár új díszítést, mert most elég egyszerű és semmilyen. De megígérték, hogy kifestik jövő héten, hogy ne csak fehér falak vegyenek körül, hanem legyen benne egy kis minta, meg kék is. De egy falat, a legnagyobbat meghagyták nekem, hogy később a saját festményemmel alakítsam át.
Bár én nem kértem, azért a papa elvitt ruhát és cipőt venni is. Szóval most a legdivatosabb ruhákat kaptam, meg a legnagyobb márkáktól vásárolunk. Plusz a hajamat is befestettem. Először feketére, mert azt hittem jó lesz, de végül a szőkénél maradtam.

Ellenben alig, hogy odaköltöztünk valami tényleg furcsa lett...Én. Igen, 15 éves voltam, mikor rájöttem, hogy meleg vagyok. Hogy hogyan? Ekkor kezdtem a középiskolát. Ti is tudjátok, hogy a végzősök mennyire gonoszak. Így egy nap... az egyik osztálytársamat, aki srác volt meg engem kirángattak a suli elé és nyíltan csókolóznunk kellett. Először undorodtam, de aztán... jó volt. Nagyon is. Aztán már összeállt a kép. Sose vonzódtam a lányok iránt. Mindig kérdezgettek róluk, de sose volt véleményem. Ellenben a fiúkról mindig megállapítottam, hogyha lány lennék, akkor kivel jönnék össze. Plusz több lány barátom is volt, mint fiú. Velük megtaláltam a közös hangot. A srácok mellett eléggé feszélyezve éreztem magam néha. De sose mondtam el senkinek. Nem merem. Kitagadnának! Megutálnának...

Valamiért azt tűnt fel, hogy az ember életében két évente jönnek a fordulatok. Nem elég, hogy 15 évesen konkrétan egy átlagos srácból átmentem a NAGY CULLIGAN mostohafiába, de ez a nap...Szóval úgy kezdődött, hogy szokásosan játszottam, mikor anyáék kihívtak, hogy megkérdezzék mit kérek enni. Aztán én állva elmondtam nekik, mikor hallom, hogy valaki csönget. Gondoltam úgyis állok, így csak odarohanok az ajtóhoz és kinyitom. Velem szembe pedig egy full random srác jelenik meg. Ázsiai az tuti.
-Segíthetek?- kérdezem tőle. Lehet csak a papához jött munka miatt, vagy eltévesztette a címet. Mondjuk ki téveszti el a címet, egy ilyen luxus házban?
-Min-Hyuk Aron Culligan vagyok. Ha minden igaz, itt lakik az apám.- mondja, mire nekem csak leesik az állam.
-Culligan?! PAPAAAAA!- De ahogy hívtam, már meg is bántam. Olyan hülyének éreztem magam. Ha ő Culligan akkor... akkor... a papa rokona?!

A kérdésemre a válasz pedig szinte azonnal kiderült, mikor meglátták egymást. Van egy mostohabátyám. Wow... nem várt fordulat kettő. Na persze nem bánom. Hihetetlenül imádom a bratyómat, ahhoz képest, hogy totál mások a szüleink eszméletlen mód jól kijövünk. Persze anyu elég furcsán áll hozzá, nem is tudja mit kezdjen vele, engem nem érdekel különösebben, a lényeg, hogy nagyon bírom. Sose kértem a sorstól, hogy megáldjon egy tesóval, de most, hogy van egy kicsit könnyebb az életem. Pláne, hogy rávett, hogy menjek a Columbia Egyetemre, ahol ő is dolgozik.

Most már húsz éves vagyok. Egy szuper egyetemre járok, ahol segítségnek ott van a bátyám. Itt jelenleg azt tanulok, amit szeretnék. Vagyis... mondjuk. A papa még mindig hisz abba, hogy segíteni fogok a vállalkozásban, így tanulok marketinget de... nem tetszik. Szépen lassan fejlődök is a fotózásba, bár örülnék, ha kapnék megint új cuccokat a kamerámhoz. De egyébként élvezem az életem!

Szóval összegezve a húsz évem:
-Elvált szülők szerencsétlen gyereke, aki fél a saját apjától
-Ellenben kaptam egy új papát, aki bónuszként még szeret is
-Full gazdag lettem, így bármit megkapok, amit szeretnék, bár ezzel nem élek vissza
-Kaptam egy tesót, akit imádok!
-Az életem 180 fokos fordulatot vett, mikor rájöttem meleg vagyok... ezen még dolgozni kell
-És vannak barátaim, akikkel tök jól kijövök