American Gothic

Vendég

Liberty „Billie” Parker

Karakter típusa:

saját

Teljes név:

Liberty Parker

Becenevek:

Szigorúan csak Billie!

Születési hely, idő:

Queens-ben születtem 1997. december 31-én.

Kor:

22

Lakhely:

Queens-ben élek.

Szexuális beállítottság:

Ülj le, töltök!

Családi állapot:

****

Csoport:

Elég dolgos.

Tanulmányok:

Miss Bettany Kernshaw rajztanodájában mindig oldószeres macskaszag van.

Munkahely:

Heti kétszer tetoválok, esténként bárokban töltök vagy poharakat gyűjtök.

Hobbi:

Hobbinak számít, ha valaki a fejébe veszi, hogy a város összes lépcsősorán megiszik egy üveg bort?

Play by:

Charleen Weiss

Jellem

Erős. Rendkívül erős. Olyan földönkívüli a kisugárzása. Vagy a sugárzása, ha már földönkívüli. Minél tovább nézem őt, annál simább a bőre. Fakó, de nem olyan fakó, mint egy frissen meszelt fal, nem is olyan hidegnek tűnő, bár igazán csak akkor érezhetné az ember a hőmérsékletét, ha hozzáérne. De nem szabad hozzáérni, a-a, sosem szabad hozzáérni. Érinthetetlen.

Gyönyörű. Rengetegen bámulják, több órán át egy nap. Lehet, hogy heti több nap, és ezért pénzt kap. Ez a munkája: hogy bámulják. Biztosan érzi a pórusain mások tekintetét, felborzolja a szintén tökéletes alakú és állagú szőrtüszőit, jól lakik csendélet létével, és fürdik a leheletek gyomormelegében.

Szürke szemű. Az evolúció tökéletes hibája, színhiányos mutáció, burjánzó bestia, kihagy egy lépést, és úgy megy tovább, mintha övé lenne a világ, tudatában van természetfeletti képességeinek, és használja is azokat, másokon kísérletezik, de néha az is eszembe jut, hogy mások agyával táplálkozik.

Magas, iszonyatosan magas torony, rodoszi kolosszus, és legalább olyan könnyen szétteszi a lábát, mint egy erre teremtett szobor, márványkalapácsként vág fejbe pontosan a homlokod közepén, ahol aztán marad egy rúzsfolt, amit te csókoltál saját magadra, ő pedig damillal varrja be a száját és szemhéjait.

Hatalmas, izmai majd’ szétrobbannak, héroszi teste alatt beszakad a padló, súlyos nehezéket hord magával, amivel magához kötöz, mert bizonyosan szereti a bondage-t, olyan típusúnak tűnik, hasa kockáinak domborulatain végigcsúszva ágyékának ízületei hasítják fel bőrét, majd az ecset csusszan egyet lába közé, és árnyékot kap hatalmas férfiassága.

Szeretek aktot festeni.

Múlt

Gyerekkoromban Vivian akartam lenni. Nem kurva, hanem szerencsés. Gondolj csak bele: a 40 éves, őszülő Richard Gere ámítóan szögletes állával és beható, fekete tekintetével megjelenik az erkélyed alatt, és azt üvölti, hogy „Hercegnőm, jöttem megmenteni!”, te pedig majd’ kiesel az erkélyen a boldogságtól, mert egy felelősségteljes, okos, sikeres és gazdag üzletember vagy hollywoodi színész – nem tudom, melyiknek örültem volna jobban – téged választott vágyai és hobbipénztárcája tárgyává, és ha mindent ügyesen csinálsz, ahogy kéri, akkor örökké tiéd a világ. Az én filmemben ebből csak a „ha mindent ügyesen csinálsz, akkor” manifesztálódott kevésbé kellemes eredménnyel. Meg a csóróság.

Lissandra Benedict 18 évesen hozzáment Faszfej Parkerhez, mert teherbe esett – velem, és mert Lissandra akkor még füvezett, Parkernek meg mindig volt egy ismerőse, aki még sosem került kapcsolatba a rendőrséggel, tehát biztonságos forrást jelentett a családi kamrának.

Does smoking marijuana make you a bad parent? No.

Faszfej Parker általában be volt tépve, amikor hazaértem az állami iskolából, természetesen egyedül, mert Lissandrának általában körmöshöz, fodrászhoz vagy bulizni kellett menni, de Parker mindig adott vacsorát, ha otthon volt, a kedvencem a ketchupos popcorn és a bolti salsás cigarettacsikk lett, ünnepnapokon pedig nyakon önthettem még sütőrummal az aroma kedvéért. Lissandra sem volt egy előkelő konyhatündér, bár néha megpróbáltak együtt főzni, többnyire metamfetamint, hát büszke vagyok a szüleimre a magasztos szándék miatt, de az egyik ilyen próbálkozás a WC méretű gyerekszobámba került, a másik után pedig Faszfej Parkert lecsukták, Lissandra valahogyan kivágta magát, bár Parker erőteljesen szerette volna bebizonyítani, hogy nem egyedül csinálta.

DIVORCE [dee-vorse] = to finally get rid of that asshole

Az új daddy Liliomtipró Emilio Giovanni Luciano Massimo Leonardo lett, aki korábban az újgazdag bevándorlók életét élte Queens-ben. Ezután is azt élte, csak most már Lissandrával, bár a mai napig nem tudom, mit evett benne, mármint Liliomtipró Emilio az anyámban. Új életet kezdtem, tiszta vagyok és nagyon is JHÓÓÓ anya!

Anya, Liliomtipró Emilio meg akar dugni.
Fejezd be az ostoba képzelgéseidet, és szerezz magadnak saját FHÉRFIT!
Anya, a férjed a falhoz szorított, és benyúlt a bugyimba.
Ha még egyszer megpróbálod elcsábítani a FHÉRJEMET, akkor kirúglak a házból!
Anya, Emilio…
Semmirekellő kis RHIBANC vagy! Rossz példát mutatsz a húgodnak, itt sem kellene lenned!

Lissandra Benedict nem volt normális. Egy idő után ezzel kezdődött minden magyarázatom, amivel megpróbáltam élhetőbbé tenni az életem. Lissandra Benedict nem volt normális. Valamikor szép nő lehetett, mielőtt a drogoktól és a szüléstől tönkre nem ment a teste, de most megint jobban néz ki, mióta állítása szerint nem drogozik, de szerintem csak a pénztől virul a bőre. Mert Liliomtipró Emilio villában lakik az anyámmal és az új gyermekével, talán az egyetlennel, és Lissandra most nagyon jhóóó anya.

All the other kids with their fucked up beasts, you better run!

Clyde Barrow a VIP bokszban ült a Purgatóiumban, amikor először találkoztunk. Beléptem a bárba, amiről néhány perccel később ki fog derülni, hogy Barrow tulajdona és az igazi Clyde Barrow-hoz kicsit sem méltó ügyletek melegágya. Leültem a pulthoz, az ölembe vettem a hátizsákom, ami tartalmazta mindazt a két pólót és egy nadrágot, amivel elköltöztem otthonról az utcára aznap este, és kértem magamnak egy pohár tequilát. Barrow, akinek valódi nevét ez a történet technikai okokból nem tartalmazza, leült mellém, és megkérdezte, hány éves vagyok. Azt mondtam, hogy 21, de nem hitte el, úgyhogy gyorsan bevágtam a kiöntött tequilát, és már húztam is el a francba. Ő megállíttatott a kidobóval.

Bonnie made a bad deal with Clyde again.

- Elnézést, Miss Kernshaw! – a rajztömbömet keresztbe fordítva beesek az a rajzterem ajtaján.
- Miss Parker, ha még egyszer késik, kénytelen leszek elbocsátani! – Miss Bettany Kernshaw egy ötven körüli „macskás nő”, aki háromhavonta elad egy kortárs festményt brooklyni galériájában. A festményein többnyire meztelen férfiakat ábrázol irigylésreméltóan kreatív tökfedőkben, mármint tényleg, amiket ő fallikus önkifejezésnek hív, és ennek biztosan van annyi értelme, hogy szakmailag is megállja a helyét, ha a galériája évek óta nem ment csődbe, és van olyan önmagára gerjedő péniszhuszár, aki modellt áll neki, hogy majd a nappalija dekorfalára kiakassza a 80x150 cm-es festményt.
Leülök a helyemre a másik öt nő mellé, előveszem az ecseteimet, és nekilátok a festékek kevergetésének az állvány előtt. A másik öt nő 30 és 60 között lehet valahol, mindegyik igazi „macskás nő” hosszú, lenge rongyokban, amikben inkább néznek ki hajléktalannak vagy őrültnek, mint művésznek, de Miss Kernshaw rajziskolájába bárki járhat, aki kifizeti a tandíjat.
- Miss Parker, ismét lemaradt a fontos információkról, de az óra elején elhangzott, hogy holnapig fizetheti be az e havi tandíjat! – Miss Kernshaw hangszínéről és hanglejtéséről mindig McGalagony jut eszembe, és esküszöm, hogy néhány megmozdulása pontosan olyan, mintha a következő pillanatban változna macskává.
- Holnap bejövök, és befizetem – néhány dollár hiányzott még a havi tandíjból, egy héttel ezelőtt már megvolt, de Barrow elvitte egy részét, mert egy ügyfele nem fizetett idejében, de neki meg perkálni kell az adósságot. Egy éve már, hogy a Purgatóriumot csődeljárás alá vonták, így még csak eladni sem tudta.
- Ez az utolsó figyelmeztetés, Miss Parker, nem nézem el többet sem a késést, sem pedig az egy heti lemaradást a tandíjjal! Vegye le a napszemüvegét!
- Rendben, Miss Kernshaw – lehajtottam a fejem, és rövid hezitálás után levettem a napszemüveget. Sötét üvegén láttam a tükörképemet. Egész jó munkát végeztem reggel a korrektorral.
- Sötét a szeme alatt! Megint nem aludta ki magát? – elkezdett felém lépdelni a festőállványok között. – Miss Parker!!! – megugrottam ijedtemben a széken, ahogy már a fejem tetejénél rikkantotta el magát. – Soha nem lesz magából elismert művész vagy bárki, ha nem képes száztíz százalékban az alkotásra koncentrálni. Minden este csak…bulikra jár, másnap le van folyva a kék és lila szemfesték a szeme alá. Így nem lehet megjelenni művészek között! – közel hajolt, én pedig mozdulatlanul, pislogás és levegővétel nélkül álltam a tekintetét. – Kenje gyakrabban balzsammal a száját, mert megint felrepedt az ajka!
Miss Bettany Kernshaw tökéletes helyen volt a tudatával ott, ahol volt. Semmit sem kellett tudnia arról, hogy heti hét napot dolgozom éjszaka több bárban vagy néhány délutánt a tetováló szalonban, sem pedig arról, hogy nem szoktam csak úgy megbotlani a küszöbön vagy leesni a lépcsőn és beverni a fejemet, nem szoktam az arcomat vagy a nyakamat kapargatni, az ajkaim nem érzékenyek a szélre és a hidegre, és nincs kék vagy lila szemfestékem. Soha semmit nem kellett neki túlmagyarázni, kitalálta magának hazugságaim körfonatait.

Do you remember making love on the hill at the top of Topanga?

- Ne kéresd magad! – amint leteszem a hátizsákom a konyhapultra, odanyomsz a széléhez, ahogy hátulról nekem fekszel.
- Fáradt vagyok, Barrow – tudom, hogy ellökni nem bírlak, de valahogy sikerül kimásznom tested szorításából. A legközelebbi kint hagyott pohárral csaphoz megyek, megengedem a vizet, de a hirtelen lökéstől kiesik a kezemből a pohár, és szétcsattan a kagylóban.
- Nehogy azt hidd, hogy elérhetetlen vagy – megrántod a karomat, és magad felé fordítasz.
- Nem, nem vagyok az, és később megkaphatsz, csak kérlek, hadd pihenjek egy kicsit – nem könyörgök neked, nem úgy, ahogy szeretnéd, pedig tudom, hogy most sokkal jobban kéne tőled félnem, mint általában, mert most be vagy állva, és ilyenkor bármit teszek, az ellenkezőjét akarod.
- Most akarlak – nagyon erősen szorítod a csuklóm, a tenyeremből közben több helyen csöpög a vér a pólódra.
- Barrow, engedj el – erőtlenül próbálom kihúzni kezemet az ujjaid közül, de csak arra eszmélek fel, hogy egy csattanást követően sajogni kezd a járomcsontom. Ilyenkor egyik pillanatról a másikra változik a tekinteted, a düh zavarodottsággá, majd görcsös bűntudattá alakul át, elengedsz, én pedig arrébb löklek, hogy odamehessek a papírtörlőhöz.
- Ne haragudj, Libby – óvatosan elkezdem törölgetni a csuklómra folyt vért, majd elindulok a fürdőszoba fele. – Libby, sajnálom, nem akartam! – követsz, de úgy teszek, mintha semmit sem látnék és hallanék belőled, mintha nem érzékelném, hogy újra és újra olyan néven szólítasz, amitől rendszerint hányás tör rám. Felkapcsolom a tükör fölötti villanyt, előkotrom a gyógyszeres dobozok közül a szemöldökcsipeszemet, és egy gyors öblítés után elkezdem kihúzgálni azt a néhány, bőrömbe ragadt üvegszilánkot. – Liiiiibbyyyyy! Hallod? Haragszol? – az apró fürdőszoba bejáratából üvöltesz nekem az ajtófélfának támaszkodva, zsebre dugott kézzel.
- Nem haragszom, de megmondtam, hogy ne szólíts így! – végzek minden kis szilánkkal, legalábbis úgy tűnik, úgyhogy leöntöm egy adag fertőtlenítővel. Kurvára csíp, de hozzászoktam. Gyakori a használata a Barrow-lakban.
- Naaaa, Libby! – mögém lépsz. – Billie - gyengéden elkezded simogatni a hasamat, aztán a melleimet, és finoman a kagylóhoz nyomsz.
- Bekötöm a kezem, és jövök az ágyba.
- Azt a szexi ápolónő ruhát vedd fel – a tükörben látom, ahogy a nyakamban vigyorogsz, a fogaid elsárgultak a fűtől, egy el is van törve egy verekedés óta. De ilyen élettel, amit te művelsz, 36 éves létedre nem nézel ki rosszul.
Amikor kimész a fürdőből, előveszek néhány ragtapaszt, a tenyeremre ragasztom őket, aztán átkötözöm gézzel. Kidobom a kagylóból a véres vízben lebegő fecskendődet, amit nem rég használhattál, és megvárom, amíg lekavarog a víz a félig eldugult lefolyón. Felnézek a tükörbe.
- Billiiiieeee! Hol vagy már?! Áll a farkam! – csak nézem magam, a járomcsontomnál kivörösödött a bőr, de nem lesz nagyobb baja, könnyű lesz elrejteni holnap. Elmosolyodom, mert úgy könnyebb, és bemegyek a hálószobába.

O'er the land of the free and the home of the brave

Vendég

Gratulálunk, elfogadva!

Kedves Billie!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát tudod, rendbe kell szednem rendesen a gondolataimat, mert nagyon érdekes és sokfelé ágazó, gondolkodásra késztető előtörténetet hoztál. American Gothic 2624752903

Bevallom a jellem résznél csöppet megijedtem, mert nem tudtam hova akarunk ezzel az egésszel eljutni. Aztán megértettem, hogy más bemutatásán keresztül, mutatod be önmagad….ez kissé kaotikusan hangzott, de azt hiszem nálam átjött a mondanivaló. Ha félreértettem, akkor sorry.
Liberty. Különös név egy olyan gyereknek, aki egy mérgező közegbe születik, és tulajdonképpen az egész élete egy olyan hullámvasút, ami folyamatosan lefelé halad, és még egy halovány remény sincs arra, hogy majd emelkedni fog. Különös oldaláról fogod meg a történet szemelvényeidet, gyakorlatilag totálisan bele, a mélyére ásol Billie lelkének, és megmutatod még a legsötétebb zugokat sincs. Az egész írást átlengi valami különös és érzékelhető melankólia, amelyben a reményt talán egyedül a művészet jelenti, vagy jelenthetné számodra. Nem indult jól az életed, és tulajdonképpen nem is jutottál előbbre benne, mert egy olyan lelkileg tökéletesen roncsoló kapcsolatban élsz, amiből minden bizonnyal még okkal nem törsz ki. Vajon mi lehet az oka?
Egyébként nálam már a történet indító része egy erős kezdés volt. Valahol a kilencvenes évek tündérmeséje sok nehéz sorban élő, vagy éppen a testét áruló lányban ültette el a reményt arra nézve, hogy az ő személyes, külön bejáratú Edward Lewis-a eljön érte is. És ha már a filmnél tartunk, nagyon is igaz lehet rád az egyik leghíresebb idézet belőle: „Ha az embert lenézik, azt maga is elhiszi.A rosszat mindig könnyebb elhinni.”
Én remélem, hogy egy napon majd belátod, hogy egyre kevesebb lesz az idő ami előtted van, semmint ami mögötted, és addig kell a dolgokon változtatni amíg erre lehetőséged van.

Elképesztően erős és nagyon egyedi hasonlataid vannak, a fogalmazási mód meg számomra mindenképp figyelemfelkeltő volt. Az biztos, hogy különlegeset alkottál. Most utadra is engedlek, színt admin ad majd neked.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!

Avatar || Vezetéknév || Keresztnév || Munkahely

» American idiots •• Brodie & Dan