A héten ez már a második, szokásos rutin kiruccanás. Azokat meg felettébb nem kedvelem, mert akkor csak annyi a dolgom, hogy fuvaroztatom az embereket. Oké, nem mondom, szeretek kormány mögött ülve röpködni, deee... valahogy nem ez a zsánerem. Attól ezerszer jobb a gép előtt püfölni a klaviatúrát és fejben pedig egy rendszerben lenni. Valójában ez izgat az egészben, és az, hogy mindig van lehetőség új fegyvereket kipróbálni, amit felhasználhatok majd a tervezésnél. Egy ideje azonban dög unalom itt lenni. Mégsem fogom azt mondani, hogy ja, bocs, civil vagyok, hazamentem vakációzni. Azért rám is vonatkoznak szerződések és megállapodások és nem egy szimpla ejnye-bejnyét fogok kapni.
A megadott időre beindítom a propellereket, hogy mire ideérnek, addigra elinduljunk, amint az utolsó csapattag is felért a gépre. Méretes gép, de van ennél nagyobb batár is, na, azt az igazi élvezet vezetni. Fél órán belül a bázisra teszem a gépet, s alig várom, hogy végre végre a gép elé kerüljek és dolgozzak tovább azon, amit megkaptam anyagnak. Egy olyan helyen, ahol dög meleg van és homok folyik még az ember kisujjából is. Ezt viszont élvezem, bírom a meleget.
Rövid felfrissülés után a gép elé ülök, hogy tovább dolgozzak, Jake is mellém kerül egy idő múlva.

Az elsőnél azt hiszem, hogy csak tikkelt a szemem, nem ittam eleget. A rendszer azonban változik, s ezt kevesen veszik észre. A másodiknál megáll a kezem a klaviatúra felett.
- Jake? - De felesleges kérdeznem, tudom, hogy tudja, s keze már nyúl is a vészgomb után, de kintről már megelőzik, s megszólal a vészjelző. Míg a többiek a bázis menekítésével foglalkoznak, addig az adatokat mentem le, mert nem igazán jó, ha másokhoz kerülnek az infók. Életbe lép a kiürítési terv.
- A francba! - Ezek közelebb voltak, mint gondoltuk, nem fogjuk tudni befejezni. Már csak azt várom, hogy vagy a helyiségbe törnek be, kintről hallva fegyverropogást, vagy csak a dobbanást érzem és a robbanás hangját hallom, ahogy felülről dobják ránk az áldást. Egyikre sem vágyom.
- Wallem! - Az őrnagy hangját hallom.
- Igen? - Totál nem figyelek oda, automatikusan válaszolok.
- Magáé az orvosi részleg!
De még itt vagyok!
- Orson őrmester átveszi - francba! Tény, jobb ebben, de nagyon benne voltam fejben és iszonyat nehéz kijönni onnan.
Felveszem a maszkot, legyürőm az állam alá, majd a sisakot, is felveszem, rajta a szemüveggel, a fegyvert is kezembe kapom és haladok az orvosi egység felé. Ahová már csak el kéne jutni.