Timothy Ellis, teljes nevén Timothy Connor, az Ellis házból, aki harmadik ezen a néven, az Elefántkedvelők, a Környezetvédők és a Star Wars birodalom védelmezője, a hörcsögök nevelője, az édesburgonyák királya, a Fogyni kívánók elsődleges segítője. Rövid bemutatkozásából az derülhet ki az emberfia számára, hogy megszállottan rajongott a Trónok harca című sorozatért, de az utolsó évad annyira kiakasztotta, hogy inkább elkasszáltnak tekinti mintsem végig forgatottnak. #nightking4president
Timothy kiskorában igazán visszahúzódó személyiségű gyerek volt, nem igazán barátkozott a többiekkel mert félt attól, hogy kinevetik elálló fogai miatt. Ezért minden idejét az édesanyja és a nagymamája társaságában töltötte, ennek köszönhető a főzés iránti szeretete és tudása. Vidám gyerek volt, megvolt mindene és mindig számíthatott a családjára ezért egy normális családkép alakult ki benne, felnőtt életében pedig ezt szeretné majd egyszer viszont látni.
Jelenleg Timothy marketingesként és személyi edzőként dolgozik egy Fitocracy nevű cégnél, mely megköveteli tőle a komolyság és megbízhatóság, valamint kreativitás és jó kommunikációs készségek jelenlétét. Személyi edzőként tekintélyre van szüksége, türelemre és jó hallgató képességre, ezekkel mind rendelkezik. Így amikor a munkahelyén kívül van nagyon laza, szeret bolondozni és minden hülyeséget kipróbálni. Ő az a személy, akit, ha felhívnak éjjel azzal, hogy le kéne ugrani valami városba bulizni akkor összepakol és már megy is. Mindenben lehet rá számítani, legyen szó munkahelyi, baráti vagy párkapcsolati dologról.
Mikor kapcsolatban van akkor csak arra a személyre figyel, ha valakinek sikerül elterelnie a figyelmét az aktuális párjáról, akkor valamiért nagyon különleges az illető. Alapjáraton hűséges típus, mostanában mégsem találja a helyét az 5 éve tartó kapcsolatában. Rengeteg változáson esett át Ő maga is a kapcsolat elejétől kezdve, néha már nem ismer magára, mert úgy érzi minden rá van erőltetve. Néha jól esik neki, ha nem kell gondolkodnia, de szereti, ha megvan a beleszólás vagy választás joga. Jelenleg ez nem opció.
Kissé megalkuvó személyiségű, nem szereti a konfliktusos helyzeteket így inkább elfogadja a másik ötletét vagy amit rá szeretnének erőltetni csak ne kelljen feleslegesen veszekedni órákat. Legalábbis a párkapcsolata terén inkább ilyen, papucsnak azért nem nevezném, mert ha betelik nála a pohár akkor tud robbanni elég rendesen. Különös helyzetben van jelenleg, így a személyisége is akképpen változik kivel van épp dolga, ki mit vár el tőle és szeretne elérni.
Lehet, hogy klisés, de a végső célja az, hogy boldog legyen. De nem biztos, hogy mindent felakar majd áldozni ezért. Hosszú út áll még előtte.


1996. augusztus
- Játszhatnék veled? A többiek kinevettek… - éppen a sárga vedrembe szeretném bepakolni az összedőlt homokváram összetevőit mikor is megzavarnak benne. Jobb kezemet szememhez emelem, napellenzőként használva azt majd felnézek a hang irányába. Egy szőke göndörhajú lány áll velem szemben, hatalmas, fekete keretű szemüveggel orrán és kisírt szemekkel. Kérdőn pillantok a fiúk irányába, akik hangosan nevetnek és mutogatnak rá.
- Gyere. – ejtem ki végül hosszas gondolkodás után átnyújtva a kék gereblyémet. – Timo vagyok, és te? – kérdezem érdeklődve miután elfogadta a felé nyújtott szerszámot és együtt kezdjük újjá építeni az előbb összedőlt birodalmamat.
-Sarah. – csilingel a hangja ahogyan kiejti ezeket én pedig elbűvölve nézem Őt.

Ekkor ismertem meg a lányt, aki utána az életem részévé vált, megrengetve azt a gyökereinél majd belém rúgva hagyott a földre esni.

2006. március
-Mimoooo! Add vissza az emlékfüzetemet! Azt mondtad butaság és nem akarsz belerajzolni semmit, akkor hadd adjam tovább a lányoknak. – sipító hangja megtöri az osztályunk csendjét, mindenki belemerült a házifeladatok másolásába míg én szorgosan kiloptam Sarah táskájából az említett füzetet.
-Nem, nem! – próbálok ellenkezni és minél magasabbra tartom, hogy ne érje el. Úgy ugrándozik körülöttem mint egy nikkel bolha, nevetésünk betölti az egész teret, de nem tágítok. Hiába kérlel, baromi szépen ráadásul, hogy adjam vissza neki, nem teszem. Így már főleg nem, mert a többiek is felfigyeltek rám és nem akarom, hogy tudják mit írtam bele.
Felmászik az egyik padra majd olyan pankrátori ugrással közelít irányomba, letarolva és megszerezve az emlékkönyvét. Gombóc keletkezik a torkomba, és nehezen kapom a levegőt, ahogyan arcát fürkészem. Várok. Csak másodpercek telnek el, de mintha évek lennének, sőt évszázadok.
-Igen, elmegyek veled randizni. – fülig érő vigyorral néz vissza rám miután elolvasta az apró kérdést a saját oldalamon. Közelebb lép majd olyat tesz, amit még soha, szájon puszil. Olyan igazi suta első gyerekszerelem módjára. Nagyon fura.

2012. november
- Hozzám jössz feleségül? – remeg a kezem, ahogyan próbálom kinyitni az apró szív alakú dobozkát úgy, hogy a tartalma ne guruljon el. Már hónapok óta készülök erre a lépésre, mégis olyan nehéznek tűnik ezt most meglépni. Mindent megterveztem, egyeztettem mindenkivel és többszöri variáció után sikerült kiválasztani a legszebb gyűrűt. Beharapom az alsó ajkamat és várom válaszát, közben a térdem is sajog a föld keménysége miatt.
-Hogy a fenébe ne!? Naná! – ugrik egyből a nyakamba, ami miatt majdnem elgurul a gyűrű, de még mielőtt eltűnne a süllyesztőben gyorsan felhúzom az ujjára. Sír, én is sírok, és minden olyan tökéletes, ahogyan az óvodás kiközösítettségünk szépen lassan szoros barátsággá majd szerelemmé alakult állt. Mintha az égiek is egymásnak teremtettek volna minket.
- Annyira szeretlek. – simítok végig arcán, eltűrve egy tincset a füle mögé. Imádom ezt a nőt.
-Én is szeretlek.  

2013. augusztus. 17.
- Nagyon izgulok. – tördelem a kezeimet az oltár előtt állva. Mindenki engem néz és várjuk Sarah érkezését, viszont minden pillanattal egyre nehezebb lesz. Nem félek attól, hogy nem jön el, mert erről beszélt az utóbbi pár hónapban és tudom, ismerem már annyira, hogy nem tenne ilyet velem.
- Minden rendben lesz Timo. Biztos a forgalom miatt késnek. – a tanúm, a legjobb barátom, kezét a vállamra teszi és próbál megnyugtatni, de érzem, hogy valami nincs rendben. És nem azért, mert nem kéne mindennek rendben lennie, hanem mert történt valami. Érzem. Tudom. Órámra pillantok, már 20 perce itt kéne lenniük, de semmi. Mélyet sóhajtok és kérdőn pillantok anyám irányába mire, Ő Sarah édesanyjára néz. Mindketten tanácstalanok.
- Felhívom. – ekkor már hatalmas gombóc van a torkomban. Kimegyek az udvarra és már épp hívnám, mikor kijön az apám. Megfagy bennem a vér, ahogyan végig nézek rajta és látom kisírt szemeit. Én is a sírás küszöbén állok, de mielőtt megkérdezném mi történt egyből megölel, jó szorosan.
- Volt egy baleset. Úgy sajnálom.

Napjainkban
- Clemi, kérlek ne kezdjük ezt újból. Megígértem, hogy elveszlek, nem? – ingerülten masszírozom mutató és hüvelykujjammal az orrnyergemet, próbálom stimulálni az idegeket, hogy ne robbanjak szét. Nagyon elegem van ebből a házasság dologból, meg úgy mindenből, ami ezzel kapcsolatos. Csak élni akarok. Nagyon.
- Nem rázhatsz le megint. Tim, kérlek. – megkapaszkodik a vállamba, szeretnék mondani neki valamit, de nem megy. Nem ezen a napon, nem, amikor Saraht kellett volna elvennem.
- Mennem kell, majd hívlak. – leseprem a kezét a vállamról, majd nagy léptekkel viharzok ki a lakásból. Az utca végéig meg sem állok, ahol előveszek egy cigarettát a titkos zsebemből és meggyújtom. Mélyen szívok belőle egyet, majd előveszem a telefonomat is és felhívom Rozét.
- Találkozzunk. Most. – szűkszavú vagyok, de most muszáj kibeszélnem magamból a nővére hülyeségeit. Muszáj kezdenem valamit ezekkel az érzésekkel, meg azzal, hogy amúgy rohadtul nem akarom elvenni Clementinet.