New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something

• a városhatár átlépése •
üdvözlünk •
new yorkban
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
• szavak sokasága •
csicseregj csak •
kedvedre

• Ismerõs idegenek •
éppen jelenlévõ •
lakosaink
• legújabb bejegyzések •
frissen íródott •
történetek
Nathan Boyle
Today at 10:28 am
Dane Larsen
Today at 7:58 am
Marco Right
Yesterday at 11:46 pm
• népszámlálás •
csoportjaink •
képviselõi
Csoport neve
Bûnüldözés
7
13
Diákok
33
24
Egészségügy
14
8
Hivatal
6
9
Média
15
20
Munkások
25
15
Oktatás
7
6
Törvényszegõk
8
19
Üzlet
14
21
Összesen
129
135

The missing piece - Meghan&Ryder
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyKedd Jan. 24, 2023 10:07 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Másodpercek leforgása az egész, hogy szokásunkhoz híven újra eljussunk egyről a nullára. A korábbi értelmes beszélgetésünk lassan olyanná válik a fejemben, mintha egy alkoholmámortól itatott memóriazavar lenne és egyedül annak a ténye tartja elméletemet a valóság peremén, hogy nem ittam olyan sokat, amitől ne lennék tisztában a helyzettel vagy a tetteimnek következményeivel.
Meghan ismételten zaklatott, én pedig szusszanok egyet. Talán immáron sokadjára jutunk el ehhez a ponthoz, ahol az egymásba fektetett nüansznyi bizalmunk fogja magát és képen töröl a naivitásunkért. Nem reagálok vagy tartom őt vissza, mert felesleges lenne. Ő nem félne tőlem kevésbé, én meg nem látnám értelmét annak, hogy üldözzem őt, lévén a közöttünk lévő ismeretség zavaros, de egyben távolságtartó eseményeinek. Hol közelebb, hol távolabb, de sosem stabilan megállva félúton. Ő bízni akar bennem, de nézzünk szembe a tényekkel: itt lehetnénk hónapokat is, akkor sem felelnék meg annak az ábrándképnek, amit ő kerget.
Az ajtó zárjának eltéveszthetetlen hangja kijózanít hat rám, de mielőtt arra kérhetném Meghant, hogy menjen fel az emeletre, ő már a korábbi események tükrében hasonlóan cselekszik.
A fegyveremet magamhoz veszem és megközelítem a hátsó ajtót. A kilincs egyik oldalra, majd másikra forog és a bent lévő csend miatt szinte tisztán hallatszik mikor adja meg magát a bejönni készülő próbálkozásainak. Kitartom a kezemben lévő fegyvert, így mire kinyitódik az ajtó, az egyenesen a kint álló férfire szegeződik.
- Ó te jó ég! - hőköl hátra, kezei pedig a magasba lendülnek. Nem telik bele másodpercekbe sem, hogy memorizáljam kivel állok szembe.
- Mi a fenét keres itt?
- Én csak..csak jöttem ellenőrizni a házat. - Martin eleinte zavartan kezd bele a magyarázatába, végül felbátorodik. - Szabadna..hogy..tudja a fegyvert ne rám szegezze?
Úgy tűnik, hogy az az információ, ami az agyamig eljutott, az a kezem irányába már félúton elakadt. Magamban szitkozódva teszem vissza a tokjába, majd végigfuttatom kezeimet zihált tincseimen és közben a riasztót is kikapcsolom. Más sem hiányzik a fejemnek, mint ez a monoton vinnyogás. Martin volt az, aki a mi alkalmazásunkban ellenőrzés alatt és rendben tartotta ezt a házat. Kitakarította és megjavította azokat, amiket az idő vagy időjárás megstrapált annak érdekében, hogyha valamelyikünknek szüksége lenne a helyre, akkor ne a teljes renoválással kelljen kezdenünk.
- Joe nem kereste fel magát? - kérdezek rá az immáron nyilvánvalóra, mire csak a fejét ingatja. Magatartásából ítélve a korábbi félelmével vegyült idegessége alábbhagyott.
- Sajnálom, hogy zavartam. Ha tudtam volna.. - kezd bele, de feltartom a kezemet ezzel is érzékeltetve vele, hogy a bocsánatkérése ebben a félreértett szituációban nem releváns.
- Martinez értesíteni fogja, ha megüresedik a hely.
Bólint egyet, de mindketten tudjuk, hogy ennél több információ nem kell ahhoz, hogy egy lapon legyünk.
Chad nem sokkal Martin távozása után veszi fel velem újra a kapcsolatot és a hangjából ítélve egyáltalán nem boldog. Az pedig sosem jó, mert ha a cégünk egyetlen napsugara mérges, akkor az mindenki hangulatát a süllyesztőbe küldi. - Mi történt az előbb?
A fürdőbe sétálok át, majd megnyitom a csapon a hideg vizet és amíg vállammal a fülemhez szorítom a készüléket, addig a tükörképemet is felmérem. - Ha én azt tudnám. Gondolod ennyi idő alatt kialakulhat valakiben a Stockholm szindróma?
Chad elhallgat a vonal túlsó végén, én pedig kihasználva ezt az átmeneti szünetet felfrissítem párszor az arcomat.
- Egyszer esküszöm agyvérzést fogok kapni tőled. Nem viccelek. - Chad az idegességtől fáradtan dünnyög a telefonba, de még érzem, hogy a kiakasztó létezésemen kívül még más is zavarja őt.
- Mi történt? - a kezemben lévő törölközőt visszaigazítom a tartóra, majd most már normálisan a kezembe veszem a telefont.
- A levél, amit kaptál korábban...
- Ugye nem mentél el érte? - vágok közbe egyből.
- Én nem és tudom, hogy azt mondtad egyikünk se menjen a közelébe, de Tanner azt tanácsolta jó lenne ha te mégis vetnél rá egy pillantást.
Pazar. - Mi áll benne?
- Egy idézet. Várj, felolvasom..szóval: Mindig vigyázni kell (...), hogy személyes tulajdonságok ne befolyásolják soha az ember ítéletét. Ez rendkívül fontos dolog. Számomra a kliens sohasem más, mint a probléma egyik tényezője. Az érzések megzavarják a világos gondolkodást. A látszat nagyon gyakran csal." Mond ez neked valamit?
Most rajtam a sor, hogy elhallgassak és ezzel arányosan azt is érzem, miképpen az idegesség szinte az uralma alá vonja minden sejtemet. Hogy a bennem megrekedt harag szédítően vesz támadás alá, mint valami rég nem látott ismerős, akit próbálnánk kizárni az életünkből.
- Ryder, ott vagy még?
Chad már kevésbé hangzik mérgesnek és sokkal inkább aggodalommal telik meg a hangja.
- A mai videóhívást tudasd a többiekkel is, hogy töröljük és csakis a testvéreknek biztosíts egy termet, ahol tudnak beszélni Meghannal. Nekünk más dolgunk lesz.
- Meglesz. - Chad nem kérdez, még ha időközben kételyek is merülnek fel benne, akkor sem. Annak a ténye, hogy nem zárom ki őt teljesen úgy tűnik most bőven elég neki.
- Tanner a közelben van? - idegesen járkálok a konyhában, végül megrekedek a pult mögött.
- Ma átpasszoltak neki egy ügyet, szóval az egész délutánja be van táblázva. - feleli Chad hezitálás nélkül, mintha már számított volna korábban is erre a kérdésre. Ahogyan én is, úgy ő is érzi, hogy ez most más.
- Próbáld őt elérni és holnap délelőttre leszervezni csak hármunknak egy megbeszélést. Elintéznéd nekem? - a pulton könyökölve támasztom meg a fejemet, ami az italtól és az egyre hangosabb gondolatoktól nyüzsög. Legszívesebben a pultba verném bele, hogy pár percre elcsendesedjen a valóság.
- Tudod, hogy igen. - feleli megértően. - Megleszel vagy tehetek még érted valamit?
- Csak ezt. A többit meg már úgyis tudod. - kétlem, hogy még egyszer le kellene őt terhelnem azzal, hogy mennyire fontos a biztonságuk. Bízom Chadben, ezáltal pedig abban is, miképp nem fog hülyeséget csinálni a távollétemben és a többieknek sem engedi meg ugyanezt.
A telefonhívás és Chad szavai némiképp helyrerakják a gondolataimat és már nem érzem azt, hogy ösztönösen rontanék neki az ismeretlennek.
A laptopot a kezembe kapom és még teszek egy kitérőt az egyik földszinti fiók felé, mielőtt az emeletet közelíteném meg. A szobaajtó előtt lelassítva veszem elő a zsebemből a szobához tartozó pótkulcsot és nyitok be Meghanhoz. - Tíz perc múlva bejelentkeznek majd a testvéreid és most csak hárman lesztek, mert nekem még pár hívást el kell intéznem. - teszem le az ágyra a laptopot és fel is nyitom neki. - Később áthívom Caitlynéket, hogy Tom rá tudjon nézni a sebedre, holnap pedig terveim szerint kimozdulunk és beszerzünk pár új ruhát. Addig pedig jó lenne, ha félre tudnánk tenni ezt a kommunikációmentes viselkedést és megkönnyítve egymás dolgát jeleznéd, ha valamire szükséged lenne. - a kezemben lévő kulccsal babrálok. - Neked is fárasztó, nekem is, ne tegyük egymásnak ennél is nehezebbé. Csak gondolj arra, hogyha minden jól megy, két nap múlva végre megszabadulhatunk egymástól. - nézek körbe, majd ki is szúrom az asztalra ejtett kulcsot, amit egyből bezsebelek. - Bármennyire is élvezem a szabadulójátékokat, örülnék ha erről már tényleg leszoknál. Ha egyedüllétre vágysz csak beszélj és megkapod. Egyáltalán nem nehéz. Szóval..hozhatok valamit?



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die
mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyKedd Jan. 24, 2023 6:59 pm


Ryder és Meghan
Mit jelent bezárva lenni? Sok aspektusból vizsgálhatnánk meg a kérdést, de az igazság az, hogy két síkon különböztetjük meg ennek a tartalmát. A fizikai korlátainkat egészen könnyedén fel tudjuk fogni: például nem mehetsz ki a házból, vagy nem mehetsz át a szomszédos városba, de mi van a mentális határainkkal? Megállni, hogy ne egyél sütit nem a világ legnehezebb dolga, de mi van akkor, ha a külső tényezők kényszerítenek rá, hogy a seggeden maradj, és egyedül vívd meg a csatádat? Az életveszély elsőre nem ijesztő, hallottuk már a kórházakban, egy balesetnél, ahol tudod, hogy éppen azon dolgoznak, hogy ezt elhárítsák a dokik, vagy éppen a tűzoltók, rendőrök. Az állandó életveszély, ahol a sarkon is leselkedik rád valami ki nem mondott baj, na, ez az igazi félelem és mentális leépülés alapköve. Az elmúlt két évemben felépítettem egy életet, ahol megtanultam a korlátaimmal együtt élni, megértettem, hogy az önvédelem azért kellett, hogy életben maradjak, megvédjem a testemet és az ép elmémet az exem fenyegetőzéseitől. Damian a kórházban feküdt, potenciálisan nem bánthatott már, de lelkileg olyan sebeket szereztem tőle, melyek az évek múlásával sem gyógyultak be. A mostani rezgések, a kétségbeesés, a megannyi hazugság felhozták a mélyről ezeket az eltemetett érzéseket, és nehezen kontrolláltam az új lakótársammal karöltve. Az összezördüléseink nemcsak a személyiségünk eltérőségéből adódtak, hanem a feldolgozásra váró traumából is. Soha nem lőttek még le, nem tudom, hogy egyes emberek hogyan kezelik a pisztoly létét, de mint kiderült én ama átlagba tartozom, akik félnek és sírnak, ha ilyenfajta erőszak részesévé válnak. A biztonság a Maslow-féle piramis ékköve, ezen alapokra fektetik a többi szükségleted tényezőit. Ez az egy tétel felboríthat mindent, ha nincs meg…és akkor kezdődik a lejtőn való lecsúszás is.
A kezdeti fázisokon már túl vagyok, ahol féltem és sírtam egyedül, előfordult, hogy a legapróbb tettek is arra sarkalltak, hogy megnyíljanak a könnycsatornáim, de aztán ott van az idő múlása, igyekszel alkalmazkodni az új környezethez, megismered ezeket a korlátokat is, és már úgy tűnik, hogy kezd kiépülni egy újabb köröd, de aztán akadnak pillanatok, amik visszahozzák a tisztánlátásodat. Belesüppedtél a hamis illúzióba, hogy ez is működhet, így is lehet élni, hogy valakinek a kitalált menyasszonya vagy, az éppen megismert emberekkel ebédelsz, és kiragadva a szürkeségből megérint a boldogság szele. Az időjárás változik, még érzékeled, hogy a lágy szellő simogatása nem múlt el. Pitét eszel egy férfival, akihez valami kimondhatatlan módon elkezdtél vonzódni. Már nem keresed a miérteket, mert a környezet elhitette veled, hogy ez valami jónak a kezdete. Nem kattansz be az álmaidtól, nem nézel minden áldott másodpercben a hátad mögé, hogy követnek-e, és már a sérülésed sem okoz akkora riadalmat, mint az elején. Hozzászoktál a kötésekhez, a házhoz, ahol nincsenek ruháid, személyes tárgyaid, de egy hamis életnek a részei. Elkalandozol, hogy mi lenne, ha az lenne az igazság, ami éppen zajlik veled. Belelovalod magad egy beszélgetésbe, amit normális körülmények között fel sem hoztál volna az illetővel, de most még ez is szabad. Nem láttad ittas állapotban addig, mert az öltönye és a száraz tények homályosították el az összképet, de most észreveszed az apró jeleket. Egy mosoly a szája szegletében, kéken izzó szembogarak, vágytól duzzadó izmok, és a karjai megadhatják az otthon biztonságát. Egyetlen emberre vetíted ki a vágyaidat és a félelmeidet is, ami nem feltétlen rossz, de tudod, hogy bármikor a visszájára fordulhat a történet. A telefoncsörgése ébreszt fel, de még lebegsz, mert csak a munkatársa hívja, de amint kihangosítják a telefont, és szembesítenek vele, hogy egy óra múlva a családod körében fogsz beszélgetni…már nem ugyanaz, mégis arra vágysz, hogy szakadjon meg a kapcsolat, és hagyjanak időt kettőtöknek, mert az előbbi téma lezáratlanul maradt. Esdeklően nézed őt, és ketten várnak rád. Hadakozol az agyaddal, hogy mi lenne a helyes döntés a helyzetünkben, de végül kinyomod a hívást és az ösztöneidre bízod a folytatást. Közel van a változás, most átléphettek egy olyan határt, amit nem kellene, de mit izgat a jövő? Sosem éreztem még azt, hogy meg kellene élnem a jelent, ennél jobban nem sóvárogtam rá, hogy valakinek a bőréhez érjek. A tapintása hűvös és erős, mint azok a görög szobrok. Megcsodálod a remekművet és a kezeddel tapasztalod ki, hogy milyen mélységig fantáziálhatsz még róla. A kezed…a kezem, összezavarodok. Felpillantok a kéklő örvénybe, az ajkaimat harapom be, és tudatom vele…éreznie kell, hogy továbbléphetünk. A zuhany alatt már majdnem megtettük, de nemet mondott arra…észnél kell lennem, most éppen felemás cipőben járunk, mert neki nem tiszták a gondolatai. Józan vagyok, tudom, hogy mit csinálok. A szeretet önzetlen formája ölt alakot, a kijelentésem függőben marad, és amikor már azt érezném, hogy a jó úton járunk, akkor kirántja a lábam alól a talajt. Megragadja a kezemet és háttal fordít magának. A másodperc törtrésze alatt semmisülök meg, borzongás cikázik végig a testemen a tudattól, hogy elhúzta a karomat, és megszakította a varázst. Az érintése mentén lúdbőrözöm, de nem tudom eldönteni, hogy a jó értelemben-e. Lehunyom a szemhéjamat és a légzésemre koncentrálok. A ruhám szegélyének a szélén kalandozik, a pántomat a vállam mélyedéséig tolja el. Előbb még a szívem repesett érte, most a félelem ölt alakot. Tudom, hogy rajtam van a sor, hogy válaszoljak neki, de rútul tör ránk a valóság. Megköszörülöm a torkomat és oldalra döntött fejjel reflektálok.
- Arra volt szükségem, hogy elhitesd velem a biztonságot. Nem szeretetre szomjazom, hanem a biztonságra, amit egy férfi tud nyújtani Ryder. – halkulok el, már nincs bennem az előbbi tűz, csak az üresség érzése, hogy megfosztott a szemkontaktustól és megint úgy fordította a helyzetet, hogy neki jó legyen.
- Neked van szükséged szeretetre, nem nekem. – szabadítom ki magamat az öleléséből és vele szembe fordulok, hogy lássam a reakcióját. A könnyek ott égnek a szemem sarkában.
- Azt hiszem ez kijózanító volt mindkettőnknek. – mérem végig sután, aztán magára hagyom a konyhában és elindulok a lépcsők irányába, de megszólal a riasztó. Valaki a hátsó ajtónál van. Automatikusan lódulok neki az emeletnek, a könnyeim potyognak és valami zárható szoba után kutatok…


credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 967

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyKedd Jan. 24, 2023 3:57 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

A túlzásba vitt alkoholfogyasztás nem tartozott sosem a kedvenc programjaim közé. Sem az egyetemi éveim, sem pedig a felnőtté válással járó rideg valóság nem tudott átbillenteni a korábban meghúzott határaimon, habár hazudnék azt állítani, hogy nem volt rá példa, amikor egy pohárnál többet engedtem meg magamnak. Chad tudna mesélni erről, hiszen jó nagyrészt hozzá volt köze az átmeneti kisiklásomnak, még ha nem szándékosan sodort tetteivel a szakadék szélére. Megfontolt embernek vallom magamat, aki nem engedheti, hogy bármi is elhomályosítsa az ítélőképességét. Nem érezhetem vagy éreztethetem másokkal, hogy alkalmatlan vagyok a munkámra és adhatom azt a képet a külvilágnak magamról amely felé bizalmatlansággal fordulnak. A partneremet ért támadást azonban képtelenség volt józanul elviselni. Napokig törzsvendég voltam a kórházban, váltva egymást Lanaval és úgy éreztem beleőrülök a tétlenségbe. Chad állapota stabil volt, az orvosok is biztató szavakkal járultak elénk akárhányszor kérdésünk akadt, de annak a ténye, hogy az irányítás nem az én kezeim között volt a tettesekkel szemben egy olyan nyomot ütött elveimen, ami minden sejtemet izzó tűzként emésztette fel. Magam akartam megtalálni őket és a fejükbe verni a súlyát annak, amit elkövettek. Hinnem kellett egy rendszerben, akik felesküdtek mások védelmére és arra, hogy azok a rohadékok a legvégén méltó büntetést kapnak majd. Hinni akartam, tényleg, de amikor nem a kórházban ültem a kényelmetlen fotelek fogságában, akkor pörögtek a gondolataim és nem tudtam hogyan létezzek és várjak nyugodtan lakásom négy fala között. Adta magát a nem túl ésszerű megoldás és az általa meghozott rossz döntések. Ennek viszont már több éve.
A mai botlásom mélyen belül épp ezért dühít. Egy olyan helyzetben amiben Meghannal vagyunk nem engedhetek meg magamnak egy ilyen kisiklást és kelthetem benne annak látszatát, hogy alkalmatlan vagyok az ígéretem betartására. Ma hibáztam és bár gyűlöltem bevallani még magamnak is, de mást nem hibáztathattam az alkohol többlet elfogyasztásáért. Amúgy sem voltam - vagy akartam -, az a személy lenni, aki bűnbakokat sorakoztat fel, ha valamit sikerült elszúrnia. Dühönghetnék Tomra vagy akire csak szeretnék, attól még kevésbé leszek bűnös a saját melodrámámban.
Nyugodtabb azonban már csak akkor leszek amikor visszaérünk a házba. A tudat, hogy újra kettesben vagyunk az ismeretségünk óta most először hoz megkönnyebbülést számomra. Abszurd, hogy elég csak egy váratlan eseménylánc ahhoz, hogy más színben tűnjön fel valaki az életünkben. És bárhogy is számolok el magamban ezzel, az a nő aki aznap első számú ellenséget játszott a vérnyomásommal most prioritást élvezett az életemben. Az övé az enyémmel szemben és felett. Mert amíg ő biztonságban van, addig minden mással elég csak utána foglalkoznom.
A beszélgetésünk egy különös témakört vet fel és bár némi befolyással bírt az alkohol rám, ettől függetlenül még képes vagyok őszinte nyilatkozatot adni irányába. Mielőtt azonban belemerülhetnénk a szeret, nem szeret részleteibe és kivesézhetnénk ki mennyire érdemli meg a mások által átnyújtott érzelmi többletet, a telefoncsörgés tesz róla, hogy mindez a kiszámíthatatlan jövő ígéretévé váljon. Talán jobb is így, hiszen Meghan gyorsan változó arckifejezése tagadhatatlan bizonyíték volt arra, hogy ő még mindig igyekszik emberibb színben feltüntetni. Valami jót remél belőlem, amiben már régóta én sem hiszek.
Chad nem volt hülye gyerek sosem és most is könnyedén kiszúrta, hogy élete legfontosabb szereplőjével - ergo velem -, nincs minden rendjén. Itt már felhozhattam volna bármilyen ellenérvet vagy belemerülhettem volna a saját jogilag pontos védelmembe, semmit sem ért volna. Az ítélet megszületett, én meg részegnek lettem elkönyvelve. Ami helyenként pontatlan és elnagyzolt, de ki vagyok én, hogy ilyen körülmények között megvétózzam a partnerem bölcs szavait?
A helyzet akkor válik abszurdból komikussá amikor hölgytársaságomat arra kéri, hogy kísérjen be a zuhany alá. Szegény, ártatlan és naiv társam bizonyára nem számolt ennek könnyen kiszámolható következményeivel, de Meghan tiltakozását elnézve úgy tűnik ő maga már igen és van egy érzésem, hogy még időt is hagy Chadnek a felzárkózásra. Voltunk már kettesben a zuhany alatt, de a jelenlegi hangulat túlontúl is meghitt. Egy kis szurkálódás itt, egy kis pofátlanul végigmérlek ott és félő, hogy az a bizonyos kijózanítás túl jóra sikerül majd.
Én csak várakozok egy darabig és Meghant mérem fel. Meri vagy nem meri? Fura végigkövetni kívülállóként más érzelmi vivódását és a hölgyemény most éppen egy elég erős döntésmeghozatalon megy keresztül. Hol bizalmatlanság teszi borússá vonásait, aztán a következő pillanatban ezek ahogy jöttek úgy tova is szállnak. Meghan ő olykor..une femme incroyable et imprévisible.
A családias kis helyzetünk, amit a vonal túlsó végén lévő partnerem és mi itt párban testesítünk meg akkor vesz érdekes fordulatot amikor Meghan úgy dönt a három már tömeggé kezd válni és szimplán kinyomja a hívást. Eleinte csak érdeklődően figyelem a közeledését, aztán magasabbra szökik a szemöldököm ahogyan a felsőmet lassan bontogatja, mintha éppen ünnepi szezon lenne én meg valami ajándék lennék a fa alatt. Jó kérdés azonban, hogy valóban azt kapja majd, amire vágyott?
Azt viszont már nem bírom ki hogy ne mosolyodjak el és ingassam lassan a fejemet amikor ismét előjön közöttünk a szeretet téma, csak valahogy a viszonzatlanság is belekerül mint bonyolító tényező. Uh, mintha forró talajon járkálnék ezzel az egész számomra idegen világgal.
Kétszer sem gondolom végig amikor eleinte válasz nélkül hagyva a megjegyzését elkapom a mellkasomon nyugvó kezét, hogy megakadályozzam a további érintést és ügyelve arra, miképp ne okozzak neki fájdalmat fordítok a helyzetünkön melynek következtében hátulról van lehetőségem hozzásimulni.
- Erre van szükséged tőlem? Kötetlen és viszonzatlan szeretetre? - amíg egyik kezem a combjára simulva halad komótosan ruhájának alsó szegélye felé, addig a másikkal finom mozdulatsorral tolom le válláról a fekete anyag vékonyra szabott pántját. A haját igazítom el az útból miközben csak leheletnyit érintem bőrének ruhátlan felületét, ajkam pedig ösztönszerűen félmosolyra görbül. Lennének ötleteim, de valahogy jobban érdekelnek az ő elképzelései. - Mire vágysz, Meghan?



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyVas. Jan. 15, 2023 1:27 am


Ryder és Meghan
Annyi minden történt az elmúlt napokban, hogy azon sem csodálkoznék, ha az oldalamra borulva kántálnám, hogy megőrültem. A lövés már maga egy trauma volt, de azt az életemben nem hittem volna, hogy hosszú napokon keresztül egy olyan emberrel leszek összezárva, akit eleinte nem kedveltem, sőt kijelentettem volna, hogy ő lenne az utolsó élő a Földön, akihez kötődnék, vagy kezdenék vele valamit. A kezdeti ismeretség nem alapozta meg a bizalmat, egymásban láttuk az ellenséget, megkockáztatom, hogy fejben megöltem volna egyetlen nézésemmel. Ryder Gillies sok esetben kiállhatatlan, nem bírja ki, hogy ne az övé legyen az utolsó szó, de ami még ennél is rosszabb, hogy elhiszi magáról, hogy a legjobb. Nem tévedhet, az ő pajzsán nem jut át egyetlen bűnöző sem, és mégis volt rés azon a pajzson, mert kaptam egy golyót a vállamba. Túldramatizálom, ha egy kicsit bűnösnek vélem a velem történt eseményfolyam miatt? Elindultam a városból, hogy kikapcsolódjak és kicsit szórakozzak, bár ez az utóbbi kategóriába sorolandó. Szorított a határidő, hogy leadjam az első három fejezetem kéziratát, különben búcsút mondhattam a szerződésemnek a kiadónál. Új ügyfélként nem tehettem meg, hogy kijátszom a leírtakat, és mégis úgy alakult, hogy jelen helyzetben nemhogy a gondolataim papírra vésése vált kérdésessé, hanem a kezem épsége is. Az életem forgott kockán, nem törődhettem azzal, hogy mi lesz a munkámmal. A bizonytalanság beférkőzött a bőröm alá, aggódtam a múltamban feltűnő emberek miatt is, meg szerintem a világ bajait is a vállamra vettem volna, ha tehetném. Magamba zuhantam egy kicsit, de segített a Caitlyn és Tom féle ebédötlet. A szép ruha, és a társaság egy rövid időre elfeledtették velem, hogy milyen szörnyűségek állnak a hátam mögött, és normális lánynak érezhettem magamat. Nevetgéltem, szépnek láttam magam a tükörben, az időpontját sem tudnám megmondani annak, hogy mikor éreztem utoljára ilyet. A mostani állapotok is ezen a vonalon haladnak tovább, amikor ki lettem szakítva az éttermi látogatásból. Ryder ittas fellépése nem sokban járult hozzá, hogy továbbra is a szomszédjaink mellett maradjunk, ezért egy buta hazugságra hivatkozva mentettem ki magunkat a bajból. A bátyám gyerekének a születése egy kis füllentés volt, bármelyik rokonra gondolhattam volna, de valahogyan Devon jutott az eszembe. Vajon Rachel és közte mikor fog beállni változás, és dönt úgy a bátyám, hogy végleg otthagyja a SEAL-t, vagy legalább egy kis időre hazamegy a feleségéhez, hogy legyen idejük megbeszélni a családalapítást? Mindegy, mert az biztos, hogy két testvérem is a Nagy Almában van az eltűnésem miatt, ami megint odavezet vissza, hogy veszélyben vagyok. A pite fölötti üldögélés tart a jelenben és egy olyan beszélgetés részesévé válok, ami hamar változhat át forróvá, vagy éppen negatívvá. Ryder mellett sosem mondhattam, hogy jóra fordulnak a dolgok. Az egyik pillanatban még együtt néztük a sorozatot, a következőben fegyvert fogtam rá. Mi magunk se értettük, hogy mi történik velünk, akkor mit vártam volna a sorstól? Ryder és én is más vártunk a jövőtől, talán akadt egy keresztmetszet, ahol az életem volt a tét, de másik úton jutottunk el oda már fejben is. Most mégis azt érzem, hogy nem raboljuk az időnket, hanem önkéntes alapon igyekszünk alkalmazkodni a másikhoz. A viselkedése az elviselhetőbe csapott át, eleinte nem tetszett, hogy megingott a védelmi vonalam, de aztán mosolygott és átragadt rám is az öröme. Enyhén hajolok előre, hogy a villára tűzött pitéből falatozzak, aztán meg elmerüljek az egyik legfontosabb témában, ami a szeretet. Miért éppen ezt vetem fel a társaságában…fura váltás, de kíváncsi vagyok a véleményére. A kék szemeit fürkészem a válaszadás közben, bár bele sem merülhetünk igazán, mert megcsörren a telefonja. Eljött az ideje annak, hogy visszaszálljak a földre, és szembenézzek az igazsággal. Túlságosan elmerültünk egymás életében, és ennek az lesz a vonzata, hogy többet látok bele az együtt töltött időbe, mint kellene.
- Vedd fel. – erősítem meg a kijelentésemet. Önkéntelenül emelkedem fel a székről, hogy magára hagyjam a beszélgetőpartnerével, de aztán megállít abban, hogy a vonal túlsó felén lévőtől kér időt.
- Rajtad múlik, hogy melyik feledet mutatod meg, ami egyéni döntés, hogy mennyire vagy hajlandó kockáztatni a remélt nyereményért. – hosszasan tartom fogva a tekintetét, de aztán elfordul és máris megszakad az a bizonyos pillanatunk. Megrázva a fejemet hátrálok a mosdó irányába, mert pisilnem kell az étterem óta, azonban ismételten megakadályoz a műveletben. Mr. Rutherford hangja túlságosan hivatalos ahhoz, hogy a kettőnk közötti fesztelenségre gondoljak.
- Jó napot Mr. Rutherford. – hol előbb a telefonra, aztán meg a másik jelenlévőre sandítok a párbeszéd közben. A nekem szánt üzenetet nem tudom értelmezni, és most esik le, hogy hamarosan a családom jelenlétében kell beszélnem, ami még nagyobb kétségbeesést szül bennem. Már elszoktam New Yorktól. Hány napja is vagyunk bezárva….hat vagy hét?
- Milyen nap van? – szakad fel belőlem az oda nem illő kérdés, de mintha észre se vennének, mert hamar jutunk el a megoldásig, hogy kijózanítsam a testőrömet.
- Zuhany? – kérdezek vissza, mint a nem figyelő diák az órán.
- Igen…az segíteni fog. – elég a felém jövő férfi, hogy egérutat keressek, de fölém magasodva bír a maradásra. A légzésem felgyorsul, de annyira kicsire préselem össze magamat, amennyire tudom. A tekintetem felvezetem rá és a zavaró kékjeire. Ketten várják tőlem a csodát, de a fizikai jelenlétben benne van a pár napja megtörtént incidens az ominózus helyiségben. A csókon agyalhat ő is, mert megnyalja a szája szélét, én meg elkezdek szédülni.
- Meg tudja csinálni Meghan? – jön a határozott érdeklődés.
- Nem….nem tudom. – rántom el a barna szembogaraimat az emlegetett férfiról, már túlságosan intimek a gondolataim is, és mintha olvasna bennük. Bárcsak el tudnám rejteni a valóságot, de elpirulok és az egész nyakam is eme színben pompázik.
- Akkor… - folytatná a cégvezető, de én lépek oda a telefonhoz, hogy bontsam a vonalat. A kikapcsolás nem tart sokáig, de az érintés, hogy a kezemre fonódik egy másik kéz az örökkévalósággal ér fel. A sűrű szempilláim tövéből mérem végig a mozdulatot, aztán sóhajtok egyet.
- Nem állok készen. – már csöppnyi humor sincs bennem, egyszerűen elég volt a játszmákból. Elé sétálok és a mellkasára csúsztatva a kezemet, simítok végig a fekete anyagon. Lágy az esése, de az alatta lévő izmok érdekelnek. Az első gomb megadja magát, aztán a következő is, amíg a csupasz mellkasára nem tudom igazgatni a kis tenyeremet. Áhítatosan fedezem fel és lassan vezetem fel a tekintetem rá. Pontosan a szíve fölött állok meg és egyesítem a ki nem mondott kérdéseinket.
- A szeretetet bárki megérdemli Ryder viszonzás nélkül. – suttogom kettőnk közé, miközben az ajkaira siklanak a barnáim.

credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1000

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptySzomb. Jan. 14, 2023 1:09 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Ott érzem minden gondolatomban annak lenyomatát, hogy jelenleg nekem mást kellene tennem, máshol kellene lennem, mint idekint Meghannal sétálgatva, de a szervezetemben elterjedt alkohol szokatlan eufóriája még a szokatlan pillanatot is kellemesebb színben tünteti fel. Beszélgetünk ugyan, bár olyan érzés, mintha egy-egy információ csak abban az aktuális másodpercben ragadna meg, amíg azt felszínen tartjuk, mert mihelyst áttérünk egy másikra, az előző szinte a semmibe vész. Keveredik bennem az étteremben történtek és a fegyverrel kapcsolatos téma is. Majd ugrunk egyet és éppen azt ecseteljük, hogy a múltamban milyen visszavonhatatlan döntéseket hoztam. Nem mintha változtatnék bármin is amit akkoriban tettem. Meghan ugyan az életem háromnegyedével nincs tisztában, de már egy olyan verzióról kerget vad álmokat, amik a jelenünkből nézve már nem sokat változtatnának. Visszakérdezésének hatására a fejemet csóválom. - Nem. Te le se állnál hülyíteni olyanokat, akikkel garantáltan nincs jövőtök. Nem vagy az a nő, aki figyelemre éhezve szívatja a férfitársadalmat csak mert élvezi, ha körülzsongják. - gondolkozok el egy röpke perce. Bár lehet pont nincs igazam, ezt az ítéletet azonban már nem rajtam múlik meghozni.
Jó érzés újra azzal a megkönnyebbülést hozó biztonságérzettel találkozni, ami akkor fut végig rajtam miután bezárom magunk mögött az ajtót és megnyugtatom magamat is azzal kapcsolatban miképp ide már senki nem juthat be. Csak annyi időt vagyok hajlandó tölteni idegenek közelében, ami feltétlenül szükséges, utána viszont rendszerint menekülőre fogom a dolgot. A tárgyalásoknak is van egy időkerete és ezt általában sikerül is betartanunk. Ha túl korán végződik, az ügyfél sietteti a dolgot, amögött mindig van valami amit azt illető nem akar nekünk elmondani. Márpedig ha rejtegetőzéssel indulunk, az mindig kockázatos. Tudnunk kell minden részletet ahhoz, hogy a saját biztonságunkat helyezzük mások épsége elé. Ezért van az, hogy a gyors alkudozókat kiszórjuk és nem kötünk velük üzletet. Másoknak talán megéri a rizikós plusz ügyfél, de nekünk az embereink élete mindig is elsődleges szempontot fog képezni. Aztán ott van a másik véglet, amikor elhúzódik a tárgyalás. Ők az akadékoskodó ügyfelek. A mindent is megkérdőjelező energiavámpírok, akik a végén ugyan beleegyeznek minden feltételünkbe, de előtte még jól esik nekik alkudozni. Náluk a szükséges időkereten túli időszakot átpasszolom Chadnek, aki még plusz öt perc után kikíséri az ügyfelet. Visszatérve, jó újra limitált létszámmal létezni.
Az édesebb ízvilág mindig is közel állt hozzám, így a pite elfogyasztása egy teljesen elfogadható lépésnek tűnt a részemről. Meghan érdeklődése kiapadhatatlan forrásként működik és miközben hol őt, hol magamat etetem, azért próbálok részesévé is válni a társalgásnak. Olyan kérdéseket tesz fel, amikre válaszolnom sem kellene, mert ő maga is pontosan tudja mit felelnék rájuk, aztán valahogy témát váltunk és az a nagybetűs szeretet kerül elő. Ingoványos talajhoz érünk, de nem fújok visszavonulót. Még nem.
- Haszon. Profit, nyereség. Folytassam még? - sorolom fel az általam említett szó szinonimáit, ha nem lett volna túl egyértelmű a kérdésem, de mielőtt túl nyersnek tűnnék, el is mosolyodok mellé. Ma nem haragszom a világra. Ma együttműködő vagyok és Meghan arckifejezését elnézve talán túl őszinte is? A szeretetről kezd el nekem beszélni és felhozza az oroszlán szívéhez felé vezető utat is, aminek hatására csak hümmögve egyet nyúlok ismét villámmal a pitéhez. Értem én minden szavát. Azt is honnan érkezik neki ez a nagy ragaszkodása a szeretet iránt, de nem egy életet élünk. Nem ugyanazokat tapasztaltuk, nem egy utat jártunk végig. És amíg neki biztonságos szeretni valakit, érzéseket mutatni mások irányába és időt ölni egy ki tudja meddig tartó kapcsolatba, amit csak a remény tart össze az örökké felé vezető úton, addig nekem ez soha nem adatik majd meg. Én választottam, amikor ebbe az irányba tereltem az életemet. Hoztam egy döntést a jövőmről és annak következményeimről, majd kitartottam mellette, mert az ami várt rám, amire magamban felesküdtem, sokkal fontosabb volt, mint lehorgonyozni valaki mellett. Nem cáfolom meg az ő véleményét, de nem is értek vele egyet. Ennek kifejtése azonban a telefoncsörgéssel együtt elmarad és amikor kiderül a hívófél kiléte, egyből a készülékért nyúlok.
- Egy percet kérek, Chad, aztán a tiéd vagyok.
A fülemtől tartom el a telefont, majd Meghan felé fordulok. - Mindenki csak azért a részedért szeret, amit hajlandó vagy magadból megmutatni, de az nem teljesen te vagy. A kérdésedre válaszolva, igen, létezik ilyen, de talán azért, mert még nem ismer eléggé. - a telefont újra a fülemhez érintem, hogy ne várakoztassam meg Chadet sem.
- Csak nem a világ legjobb partnerével beszélek?
Chad mindig is tökéletesen értett ahhoz, hogy a mi a franc? kérdést úgy tegye fel, hogy még eszedbe se jusson kikerülni a választ. A vonal végén lévő sürgetés és értetlenkedés keveréke pedig elég indok arra, hogy megakadályozzam Meghant bármerre is készülne most elszökni.
- Meg.. - akadok el. - ...közösen akar velünk beszélni. - hangosítom ki a készüléket, melynek túlvégén Chad képtelen befogni a száját.
- ...egyszerűen nem értem, hogyan lehetsz ennyire...
- Chad, ki vagy hangosítva. - köszörülöm meg a torkomat.
- Elnézést. Ms. Montillio, maga is itt van, ugye? - megvárja a választ, majd csak ezt követően folytatja tovább. - Nem tudom mi történik odaát, de amit az előbb hallottam felettébb nyugtalanító. Egyszerűen nem fér a fejembe hogyan lehetsz részeg..
- Nem vagyok részeg. Csak pár pohár volt. - javítom ki őt a magam védelmében, mire Chad sóhajtása szinte betölti a konyha terét.
- Nagyon pompás, szóval tényleg az vagy. Akkor Meghan, magával beszélek, mert a megfontolt partnerem odaveszett. Elmondom mit fogunk csinálni. Van még körülbelül egy óránk a videochates hívásig, addig azon leszünk, hogy elejét vegyük ennek a katasztrófának és minimalizáljuk a problémát. Ki kell józanítanunk Rydert amennyire csak lehet, és nála erre egy módszer létezik, mégpedig a hideg zuhany. - kezd bele, de mielőtt közbeszólhatnék, Chad leállit ebben.
- Ryder, te most hallgatsz! Meghan, gondolja menni fog ez? - újra társaságomnak szegezi a kérdést, én meg feltekintek az említett hölgyre, miközben két karomat a pult tetején támasztom meg.
- Arra én is kíváncsi lennék. - rugaszkodok el a pulttól és egyenesen Meghan felé sétálok, majd előtte állok meg. - Nos úgy tűnik itt az idő a leleményes megoldásokra, amivel a zuhanyzóba csábíthat.
Szokásos mosolyom terül el képemen, miközben megadom neki az esélyt, hogy kíváncsiságomnak eleget tegyen.
- Ryder. - rivall rám türelmetlenül a partnerem.
- Psst, Chad. Adj neki időt. Megoldja. - és egy részem bízik is abban, amit most hangosan is kimondtam.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyKedd Jan. 10, 2023 9:38 pm


Ryder és Meghan
Caitlyn és Tom olyan társaság voltak, akikkel szívesen töltöttem az időmet. A házasságuk példaként tornyosult előttem, és habár kamuból hasonló jövőt láttak velünk kapcsolatban is, valahogyan elszomorított, hogy ennyi idősen csak hazugságból lehetek valakinek a menyasszonya, és nem azért, mert úgy szeretnek, ahogyan vagyok. Pusztán a létezésem miatt kellett volna, hogy érjek valamit, de az ember elbizonytalanodik, ha olyasmit lát, mint egy jól működő frigy. Ellentétek voltak, Caitlyn beszédesebb volt, közlékeny és néha már idegesítően kedves, és Tom a másik oldalon a maga kis nyugalmával, önzetlen szeretetével még egy kicsit az én szívemet is meglágyította. A készülődés előtti kis aggodalma ébresztett rá, hogy mennyire fontos egy társ szerepe az életünkben. Ryder és jómagam is csak azért vagyunk ebben a helyzetben, mert veszélyben van az életem. Amennyiben még mindig az unalmas hétköznapjaimat élhetném, akkor a szobám mélyén sorozatoznék, vagy az új könyvemet írnám, ki tudja, talán még a macskámon élném ki a legjobban a szeretetemet. A magány ott van mindenhol, nem kérdezi meg, hogy akarod-e, vagy sem, egyszerűen veled együtt lélegzik, alszik és a bőröd alá mászik. Az elmúlt napokban kaptam hideget és meleget is, de egy állandó pont volt, amibe kapaszkodhattam, vagyis inkább ez egy személy. Ryder bármennyire is az idegeimre ment, attól még a közelemben volt, és csak nagy nehézségek árán tartotta a távolságot, ha megmakacsoltam magamat, és megsértődtem valamin. Az együttalvást is meg lehetett szokni, persze féltem tőle, mert akadtak már igen érdekes pillanataink, de ha valakinek hallod a szuszogását még az éjszaka közepén is, akkor valami megmagyarázhatatlan nyugalom száll meg. Pánikrohamok, halálfélelem uralták az éjszakáim nagy részét, ha nem éppen öntudatlanul, lázasan feküdtem a lőtt sebem végett, de ha nem lett volna mellettem Ryder, akkor még a mai napot sem élem meg. Az erdőben tényleg azt hittem, hogy végem lesz. A másik oldalon azt vártam, hogy mikor fog felbukkanni a gyilkosom, hogy a cipője orrát lássam utoljára, mielőtt a hátamba, vagy a fejembe ereszt még egy golyót. Nem a legvidámabb gondolatok egyike, de a traumát nem tudtam kiűzni az álmaimból sem, így visszatért az exem is. Damian kilométerekre volt tőlem, és mégis uralkodott felettem. Már azt hittem, hogy túl vagyok rajta, és tessék megint előjöttek a rémálmok, megijedek, ha valaki a közelembe akar jönni, támadásnak vélek minden egyes kedves szót, mármint, ha az egy idegen férfitól érkezik. Meg tanulni értékelni a hétköznapokat egy új szempont lett, és hálás voltam, hogy két olyan ember ébresztett rá, akik éppen a szomszédjaink voltak jelenleg. Az ebéd nem sül el valami jól, mert Ryder alkoholt kap a poharába az áhított víz helyett, és ismerve a határait nem fogja kibírni, hogy eljátssza a megértő vőlegény szerepét. A mosdóban szembesülök vele, hogy ebben mekkora igazságtartalom volt, mert szinte könyörög nekem, hogy menekítsem ki. Meg kell vallanom, hogy a kisördög ott csücsült a vállamon, de végül beadtam a derekamat, és egészen másfelé vittem el a délutánunk folytatását. A vele töltött időtől tartottam, nem tudtam, hogy mire számítsak egy félig józan testőrrel, aki fegyvert rögzített a lábához, és úgy beszél, mint egy tizenkilencedik századi úriember. A házunk nem volt messze az étteremtől, talán egy tíz perces sétára, de ezen időtartam alatt is megannyi eseményt éltünk át közösen. A veszekedés, hogy mennyire jó ötlet átvennem tőle a védelmező szerepet nem volt valami okos döntés, és még időben kapta el a kezemet a lábától, mielőtt kiemeltem volna a pisztolyt a tokjából. Kitartottam a véleményem mellett, de belül éreztem, hogy igaza van. Nem lennék képes meghúzni a ravaszt, és ha arra kerülne a sor, hogy elsajátítsam ezt a fajta képességet, akkor visszatáncolnék. Megannyi erőszakos jelenetnek voltam már a tanúja, de nem én akartam lenni az erőszaktevő. Az áldozati azonosulás jobban ment, onnan is nehezen léptem ki, de a másik oldalon lenni…fogalmam sincs, hogy milyen érzés lenne. Azokat kellene megkérdezni, akiknek nincsen szíve, vagy képtelenek úgy igazán a félelemre. Nem maradunk a témánál sokat, inkább beavat egy egyetemi történetbe, ahonnan kiderül, hogy ketrec harcolt. Fellelkesülök a múltja iránt, és megmosolyogtatom, ahogyan reagál rám.
- Ugyan, szerinted nem lennék képes a hűvös nőt játszani, vagy jobbat mondok az elérhetetlent? – észre kellene vennem, hogy a kezemet fogja, de nagyobb jelentőséget tulajdonít neki, mint én magam, aztán persze nem hagyja szó nélkül a kifejtett véleményemet se, pedig tényleg nem ártana, ha nem látna bele mindenbe valami rosszat. A kedvem átmenetileg elmegy a folytatástól, de éppen akkor érünk haza, és egy újabb „ ki a főnök” párbeszédet bonyolítunk le a riasztó és a zár előtt. A szememet is befogja, hogy ne lássam meg a kódot. Viccesnek nem mondanám a reakcióját, de az előtérben megbotlom, és ő az, aki a segítségemre siet. Évelődünk egymással, a cipőmet lerúgom a lábamról és a kabátját is leveszem, aztán a konyha irányába terel, hogy egy közös piteevésbe vonjon bele. Ódzkodom eleinte az evéstől, de meghozza a kedvemet és a kérdése kapcsán kisebb szófosással lepem meg.
- Lenne, de mára elég. – öltöm ki rá a nyelvemet, de olyan béna vagyok, hogy a végén ő szúrja fel a süteményt a villára és hajol oda a számhoz vele.
- Ez nem ér, el fogok hízni. – ellenkeznék, de betolja a számba, én meg úgy kell, hogy megrágjam, viszont nagyon finom. Caitlyntől el kell kérnem a receptet, bár biztosan nem én fogom elkészíteni, de anyának jól jönne. Hirtelen túlságosan is önfeledtté válok a társaságában és egy személyesebb kérdést eresztek meg.
- Haszon? – döntöm oldalra a fejemet és elfogadom inkább a süteményt, mert kíváncsi vagyok, hogy miképpen vélekedik arról, hogy képes lenne kedvelni vagy szeretni engem. Nyilván nem azt kérdeztem tőle, hogy elvenne-e feleségül, mégis őrült tempóban dobog a szívem, mert mi van, ha még kedvelni sem tudna?
- Éppenséggel szeretem a macskákat, de folytasd… - kérlelem őt a széken egy kicsit hátrébb helyezkedve, de egyetlen momentumra sem engedve el a kékjeit. A megfogalmazása nyers, de őszinte…egy olyan tükröt tart elém, amit még nem láttam. Nincs kedvem nevetni, de már enni sem, mert megvan a súlya a válaszának. Csendesen fürkészem őt, aztán megrázom a fejemet.
- Ez pontosan elég volt. – egyenesedem ki ültömben, és a pultra helyezem a kezemet. – Tudod Ryder a szeretet ismérve nem a hátsó szándék. Az oroszlánt is meg lehet szelídíteni, még akkor is, ha vadállat. Mindenki megérdemli, hogy szeressék, függetlenül a természetétől, a vagyonától. Pusztán a létezés miatt, hogy ő maga van, mert minden ember más, és mindenki vágyik a szeretetre, csak van, aki keveset kap belőle, és van, aki sokat. Úgy érzed nincs olyan ember a földön, aki ne tudna szeretni úgy, ahogy vagy? – lassan mélyülök el a tekintetében, amikor megcsörren a telefonja. Én magam is összerezzenek, mert itt volt valami. Érzem, hogy ez fontos lett volna…neki és nekem is.
- Mr. Rutherford az. – lesek a kijelzőre. – Vedd fel. – halkulok el és felállok a székről, hogy ne zavarjam meg.

credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1182

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyVas. Jan. 01, 2023 9:43 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Minél nagyobb távolság választ el minket az étteremtől és egyben a szomszédainktól, annál elemibb erővel lesz úrrá rajtam a pillanatnyi elégedettség. Sajnálatos módon a józanságomat kegyetlenül elmaró következmények az ajtón túlra is követtek és felszínen tartották magukat a Meghannal folytatott beszélgetéseink során is. Józanul maradt agysejtjeim az utolsókat rúgva is emlékeztettek a szabályrendszeremre. Az elveimre, amik gondos odafigyeléssel vették körül az életemet és nem hagytak kiskapukat vagy támadófelületet rajtam. Most is csak úgy cikáztak, pörögtek körkörösen szaggató fejfájást idéző sebességgel és emlékeztettek arra ki vagyok..kinek is kellene lennem jelenleg. Valami erődnek vagy védelmi hálónak, ami Meghan miatt épült fel, most mégis megkérdőjelezhetővé válnak általa minden szándékaim. Hitetlenséget mérnek tetteimre és téves információkkal látják el Meghant. S' hangozzék bármilyen nevetségesen is a fejemben, hogy ilyen állapotban én ne tudnám nyújtani a maximumot, attól még minden itallal mérgezett sejtem és gondolatom emlékeztet arra a jó pár kortyra, amit hűsítőként szántam a szervezetemnek, de csak még több problémát tudhattam magaménak általa.
Kéz a kézben rójuk az utcát ami fura érzést hagy hátra bennem. Tudatosan taszítom el magamtól a kéretlen gondolatokat, a csontként megrágott eszméket amik túlgondolásra késztetnének és csak hagyom a maga medrében sodródni a pillanatunkat, miközben célként a hazajutást létesítem előnyben.
Meghan továbbra is kételkedik bennem, a józan eszemben és hősiesen vállalja magára az irányító szerepének terhét meg a szavaival ellentétben a hőst is, aki rosszkor volt rossz helyen. Megmosolygom elszántságát és mindösszesen valahol ennyire is vagyok képes jelenleg. Elfogadni és meghallgatni az ajánlatát, majd magamban szórakozottabban a kelleténél lezárni. Sosem kellett engem irányítani és nem is tudtam elviselni. Ahogyan mindig, most is tudom mit csinálok és nem vagyok - még -, annyira hasztalan, hogy felesleges veszélybe sodorjam őt. Kívülről siralmasnak tűnhet a helyzetem, de belül még magam vagyok. Megtépázott ugyan, részint jobb kedélyűbb verzióm, de attól még én-én vagyok.
- Megtanulhatsz, de nem fogsz.  
Értem én honnan jön ez a nagy fellángolása a fegyverek irányába, de elég csak időközönként elkapni a pillantását akárhányszor előkerülnek az én bajtársaim a tokjukból. Ez a fajta ellenszenv sosem volt és nem is lesz egy bimbódzónak ígérkező kapcsolat előszele. - De ha ennyire nagy fegyverpárti lettél hirtelen, fogadj inkább testőrt és kapsz vele együtt egyet. - vonok vállat, mint aki az évszázad akcióját rázta volna a kisujjából. - Legalább elkerülöd vele, hogy egy életre megnyomorítsd magadat lelki sérülésekkel. Gondolatban persze nagyon állat vagánykodni a rossz fiúk között és biztos vagyok benne, hogy a hirtelen feléledt Lara Croft pillanatod miatt végigpörgetted már fejben, hogy milyen lenne igazságosztót játszani a kint járkáló mocskok ellen, de a valóság komplikáltabb ennél. Van egy határ amit már nem érdemes átlépned, Meghan.  
Ezen véleményem mellett pedig töretlenül ki fogok állni továbbra is.
Lényegesebben lelkesebbé válik ahogyan a múltam egy nem annyira publikus szeletébe avatom be őt. Tisztán kiérződik minden egyes szavából mennyire kedvére vált volna ez a helyzet, ezt pedig aligha tudom megjegyzés nélkül hagyni. - Óvatosan a rajongással, Ms. Még a végén két lépés távolságot kell majd tartanom tőled a beteges vágyálmaid miatt. Feltűnően csillogni kezdtek a szemeid a ketrecbe zárt látványomtól. - szökik magasba szemöldököm erre, de a hangszínem komolytalanságról árulkodik. Ki vagyok én, hogy elítéljem kit és mi indít be?!
Önkéntenül is felröhögök, ahogyan kiakad a kézfogással kapcsolatos elméletemen. A hozzátett verziók pedig csak még inkább olajként funkcionálnak a szórakozottságomat tápláló tűzre.
- Én a parkot választanám. Privátabb és az utca közepével ellentétben több az eldugottabb hely. - riposztolok minden egyéb gondolkozás nélkül, jóllehet nem az a fajta vagyok, aki a nemi életéből műsort csinálna a lakáson/házon kívülre. Azon belül azonban bármelyik helyiségre többnyire kapható vagyok.
A bejutásunk majdnem a földön kikötésbe torkollik, de még időben kapcsolunk mindketten, hogy elkerüljek ennek kellemetlen velejáróit. Megválva a kabátomtól és a cipőmtől sétálok át a konyhába és egy kézmosás után halászom elő a pitét, hogy az édesség iránti vágyamat csillapítsam valamivel. Nem tudom Tom miket kevert ebbe az italba, de eléggé nyomorultul érzem magamat miatta. Akkor milyen lesz a másnap?
- Látsz itt valakit még rajtad kívül, akivel megtehetném? - fordulok irányába a tőle kapott kérdésre és megvárom amíg csatlakozik hozzám, közben viszont én is visszadobok neki egy kérdést, melynek válaszára nem kell tőle sokat várnom. Egy kisebb falat pitével a számban hümmögök egyet, majd csak ezt követően szólalok meg.
- Miért, van ennek még folytatása? - egy oktávval feljebb verekedi magát a hangszínem, majd a fejemet csóválom meg. - Nem, kösz, jók vagyunk. - tartom fel még az egyik mutatóujjamat is megerősítésképpen, de miután végignézem az első bénázási kísérletét, én magam szelek egy keveset a pitéből és nyújtom felé.
- Ma eldöntötted, hogy olyan kérdésekkel fogsz bombázni amikre már tudod magad is a választ? Egyél! - félmosollyal adom meg körülményesre sikeredett riposztomat. Nocsak, még a végén az is kiderül, hogy néha nem is olyan rossz átpasszolni nekem az irányítást!
A következő falatot magamnak tartogatom, de miután felteszi a számomra meglepő kérdését, inkább felé nyújtok is egyet. Teli szájjal talán kevesebb lehetősége lesz ilyeneken gondolkozni.
- Miféle hasznod lenne az én szeretetemből? - vigyorodok el, hátha kibújik az a bizonyos szög a zsákból és kiderül miért is jó ez egy másik embernek. Mindezt követően aztán egy szusszanás után komolyabban is nyilatkozok. - Elég szerethetőnek tűnsz, ami azt illeti. Olyan vagy, mint egy macska, ami néha halálra idegesít, de azért mégis babusgatod, mert közbe meg olyat tesz vagy úgy néz, hogy képtelen vagy ellene a sértődött felet játszani, hiszen tudod, hogy valahol a jó szándék vezérli. Érted mire gondolok? - kérdezek vissza, nehogy majd csak a végén derüljön ki, hogy nem egy lapon vagyunk, én meg feleslegesen koptatom a számat. - De elmondhatom Meghan, hogy engem és a szeretetet nem jó és nem is egészséges egy fedél alá hozni. - mosolyodok el keserédesen és miután eszek a pitéből, újabb falatot nyújtok felé.
- Tanulmányozhatsz egy oroszlánt éveken keresztül, szeretheted is őket, de mégsem merészkedsz oda a közelükbe, mert közben tudod, hogy veszélyes is és természetéből fakadóan fájdalmat okozhat. - gondolkozok el, majd felnézek a szemeibe annak reményében, hogy remélem érti a hasonlatot. - Valahol csodállak Meghan, de tőlem be kell érned ennyivel.  
Sosem sült még ki semmi jó abból, ha valaki érzelmi kötődést mutatott irányomba, számomra ez a szó pedig olyan, amit nem értek és definiálni sem tudnék igazán. Vannak az életemben fontos emberek, akikért tűzbe is mennék, de nem tudnám megmondani, hogy valaha is rá tudtam volna mutatni bármelyik érzelmemre és azt mondani, hogy: igen, ez szeretet és én tényleg azt érzem, amiről mindenki beszél vagy amivel éppen meggondolatlanul dobálózik. A másik verzió pedig, annak a nyers gondolata hogy valaki ilyet táplál irányomba és ennek okán kerül veszélybe pedig csak még jobban eltaszít attól, hogy mélyebben elmerüljek ennek értelmezésében.
- Kíváncsi vagy még valamire? - adom meg neki a lehetőséget, amit eddig bizonyára nem nagyon tehettem meg.  



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptySzer. Nov. 30, 2022 8:52 pm


Ryder és Meghan
Mi tagadás megijedtem, amikor kettesben maradtam a drága kamuvőlegényemmel. Ryder szeret uralkodni a másik felett, és ezt nem felejti el hangoztatni is úton-útfélen. A sarokba szorítástól a szívem majdnem kiugrott a helyéről, és kerestem a menekülő helyszíneket, mint a két lába köze, vagy a WC-n való átugrás, de még nem születtem olimpiai adottságokkal, és nem törtem élsportolói babérokra sem. A kérése, hogy minél hamarabb tűnjünk el az étteremből meglepett, valami másra számítottam a jelen tudásom alapján. Az alkohol már ott munkált a szervezetében és egyáltalán nem tetszett eleinte a viselkedésében beállt változás. Az asztal alatt nem véletlenül kutakodtam, és a fegyver láttán csak még jobban kiborultam, mert tudatosult bennem, hogy miért vagyunk itt. A kikapcsolódás elkezdett a lejtő széle felé sodródni, kapkodtam a fejemet, és igen azon voltam, hogy keresztbe tegyek neki, de ahogyan az arca az enyémmel került egy magasságba, szerintem a nevemmel sem voltam tisztában. Az eltelt napok folyamában így alakult közöttünk a kapcsolat, az egyik pillanatban még öltük egymást, aztán történt valami és a szikra életre kelt. Az illata az a tipikus férfias illat volt, és mégis elütött minden eddig megismert férfiétól. A közelében nem a félelem táplálta az emóciókat, hanem az izgalom. A szám szélét kezdtem el rágcsálni, és mérlegelni az ajánlatot. Mit kaphatok azért, ha igent mondok neki? A zuhany emléke elevenedett meg előttem, pedig csak egyszer néztem fel a szemébe, de talán akkor mindketten ugyanarra asszociáltunk. A hideg vízcseppek égette sebek, a türelmetlenség hevében fellépő vágy, és a felismerés, hogy a határokat még nem léptük át eléggé ahhoz, hogy tudjuk ez visszafordíthatatlan eredményekkel járna. A Pittsfiledben történt eseményeknek nem lesz szemtanúja, sem fültanúja, abban is biztos voltam, ha visszatérünk a régi életünkhöz, akkor egyikünk sem fogja megemlíteni az otthon maradt családtagoknak, és barátoknak, hogy egymásnak estünk. A bezártság különös érzésekre sarkall, de ebben a jelenlegi, levegőtlen szituációban nem bánnám, ha a józan észt a mosdón kívül hagyná, és úgy csókolna meg, mint ott a ránk zúduló víztömeg alatt. A szekundum elillant, és én voltam az, aki bátorkodtam a tettek mezejére lépni. A két szomszédunk előtt azt hazudtam, hogy a családomban egy új tag érkezését várjuk, és nagyon fontos, hogy telefonon is a részeseivé váljunk. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de általában nekem csak így bevillannak a képtelen magyarázatok, milyen jó, hogy szakmába vág a fantáziám ereje. A kezét megfogva hagytuk el az ebédünk helyszínét, és menekültünk ki a friss téli levegőre. A hidegben nem fáztam, azon zakatolt az agyam, hogy az előbb még rajta csüngtem volna, most meg kiakaszt, hogy bárgyún mosolyog, és hülyeségeket hord össze.
Egy kisebb hadakozással éljük meg a bokája környékén való matatást, de végül a pisztoly marad a helyén a tokban, én meg felegyenesedem egy kis segítséggel ötvözve.
- Az életem sosem volt játék Ryder, de mi van, ha nekem kell kettőnk helyet az észnek lenni? Látszólag az egyenes állás sem megy neked. – mérem végig a barna szembogaraimmal, de miért éppen most választja azt a percet, hogy összehasonlítson a társával.
- Neki is van annyi esze, hogy tudjon vigyázni magára. Miért nem lehet elhinni, hogy nem minden helyzetben te vagy a hős? A barátod is annak köszönhetően él még, hogy én nyeltem le helyette a mérget, amit az állításod szerint neki szántak. Megannyi szituációban volt veszélyeztetve az életem, és nem te mentettél meg. – tagadom le az általa kreált igazságot, de az biztos, hogy önbizalomért nem kell a szomszédba mennie. Ki gondolta volna, hogy neki aztán még ehhez is van arca. Részegen fitogtatni az erejét, na az megy.
- Nem vagyok rászorulva, hogy megmondd nekem, hogy mit szabad, és mit nem. A jövőben akár meg is tanulhatok lőni. – hazudni könnyebb, mint beismerni az igazságot. Nem fogok fegyvert használni, még akkor sem, ha ezen fog múlni az életem. Nem lennék képes rá, hogy meghúzzam a ravaszt, de nem kell tudnia, hogy mennyire taszít ez a fajta erőszakos megnyilvánulás, vagy maga a tény kiborít, hogy meglátom nála a fegyvert. Az egyetemi éveibe való betekintés egy újabb oldalát mutatja meg. Szórakoztatólag hat rám, hogy ennyire szabadelvű, és nem érdekli, hogy mit szólok hozzá, de mégis feltöltődöm mellette és elfelejtem, hogy mekkora veszélyben vagyunk.
- Téged ketrecben…hát beismerem, hogy fogadtam volna rád, ha akkoriban ismerlek meg. Még az is előfordulhat, hogy csíptelek volna, de ez már nem fog kiderülni. – mosolyodom el, és meghagyom a diadalittas momentumot neki, hogy másokat mentett meg a verekedéstől. A bátyáimat juttatja eszembe, akik szintén bárkit letaroltak, már akkor is, ha csúnyán néztek rám az iskolában. A történetet számtalan más módon tudnám folytatni, de a csendet választom, hogy az ő nagy pillanata legyen ez. A megnyílás csak akkor jön igazán, ha bízunk a hallgatóságban, és élvezzük a másik társaságát. Valójában kedvelhet? A következő percekben összefűződik a két kezünk, és úgy haladunk végig az utolsó pár méteren a házig. Nem hoznám fel, de ő mégis megteszi, nekem meg egyből egy édes jelző jut az eszembe.
- Ebből melyik igaz ránk? A birtoklás, vagy a nyilvánosságra hozás? Nem tudok arról, hogy a valóságban a párod lennék Ryder, vagy a tulajdonod. Szerintem aranyos, ha egy fiú megfogja a lány kezét, akit szeret, ez is egyfajta kifejezése annak, hogy együtt vannak. Miért szebb lenne, ha a kapualjban csókolóznánk, vagy a parkban esnénk egymásnak? Ti férfiak mindenben a rosszat látjátok. – forgatom meg a szemeimet, és el is engedem a kezét, mert abszurd, hogy megint elrontja a kedvemet ezzel.
- Te sem tudod az enyémet. – veszem elő a kulcsot és be is illesztem a zárba, aztán eltakarja előlem a látást. A sötétben tapogatózom, amíg beüti a kódot, de még részegen is megy neki.
- Ha megszökök, akkor nem ez fog megállítani benne. – sóhajtok egyet immár a házon védett falain belül, de hamarosan elbotlom benne, vagy ő jön nekem, nem sikerül azonosítanom a baj forrását, de szinte azon nyomban utánam kap.
- Csak annyira, mint te beszédes. – mosolyodom el, és adok egy puszit neki, ha már színt vallott előttem. – Még az is lehet. – hagyom rá, és megválok a csizmától, meg a kabáttól is, de a kezem némileg zsibbad. A kijelentésem nem marad függőben, miközben kinyitja a hűtőt, csak a tekintetemmel követem nyomon, mert elindulnék az emelet felé, és mégis evésre csábít.
- Velem osztanád meg a pitét? – szökik fel az egyik szépen ívelt szemöldököm, de elfogadom a felkínált széket, és lehuppanok mellé. A bal kezemmel fogom át a villát, de ügyetlen vagyok, és csak arrébb tolom a pult tetején. – Mindig meg akarod nekem mondani, hogy mit kellene csinálnom, beosztanád a fél életemet is, de köszönöm azt megteszem helyetted én is. Nem tudsz lazulni, csendben lenni a sorozatok alatt. Okoskodsz, nem látod be, ha nincs igazad, és gyűlölöd, ha valaki valamit jobban tud nálad. Elég lesz? – incselkedem vele, de kikapja a kezemből a villát és kis szelettel a pitéből nyújtja a számhoz.
- Megetetsz? – villantok rá egy mosolyt, de odahajolok és leharapom róla. – Hmm…ez jó. – hunyom le a szemhéjamat, aztán a következőt kérem, de ellopja előlem. – Most én kérdezek tőled. – folytatom, és megvárom a második falatot is, és ha lement a torkomon utána szólalok meg. – Képes lennél szeretni engemet? – döntöm oldalra a fejemet.


credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1182

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



Ryder Danforth imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyVas. Nov. 27, 2022 10:00 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

A túlzott alkoholfogyasztás nem lehetett opció abban a józan világképben, amit az életemnek vallottam. Noha egy-két alkalommal még én is elő tudnék hozakodni amikor mégis bekövetkezett, - és bántam is minden percét utána -, mindazonáltal igyekeztem kerülni az ilyen momentumokat. Elképzelhetetlennek tartottam, hogy a hétköznapjaim mámor-ittasan teljenek el egy olyan stimuláló szer hatására, ami csak elhomályosítaná a józan ítélőképességemet. Szükségem volt arra, hogy tisztán lássam a környezetemet és annak szerteágazó részleteit. Arra, hogy ne halmozzam fel magam mögött a hibáimat és ott legyek fejben és testben is, amikor az embereimnek szükségük volt rám. Annyi minden létezik a világon, amik könnyedén elterelhetik a figyelmünket és egy olyan életfelfogásban, amit a tulajdonomnak vallhattam, még egy plusz ilyen kitérőt nem engedhettem meg magamnak. A véletlenek gúnyos humorú játékának azonban más tervei voltak velem. Tom itala nem tartalmazott kellemetlen utóízeket, amiket ne tudhattam volna be az étel fűszervilágának és nem tartalmazott semmilyen figyelmeztető jelzést sem, ami a jelenlegi következményekre hívhatta volna fel az érdeklődésemet. Kinézetre egyszerű víznek tűnt, de a szervezetem egy egészen más hatást tapasztalt, aminek most cseppet sem örültem. Már az nagy szó nálam, hogy hagytam magamat, magunkat belekényszeríteni ebbe a tőlem távol álló programba és elhagytuk a védelmet nyújtó házat. Minden sejtemben éreztem a feszültséget és még a legapróbb változókra is odafigyeltem, még ha azok csak ártatlanul berögzült mozdulatsorok is voltak. Az én felfogásomban semmi sem csak egyszerűen hétköznapi. Én mindig a mögöttes tartalmat kerestem és a valódi szándékot mások tettei és szavai mögött. Annyiféle emberrel találkoztam már a hivatásom során, hogy nehezen tudtam csak bizalmat szavazni már az első alkalommal. Az meg már részletkérdés, hogy az ötödik alkalommal is csak ímmel-ámmal adom be a derekamat. Túl sok rossz szándékú, ártó felfogású alak létezik, emiatt pedig minden esetben szükségem volt arra, hogy biztosra menjek a másik féllel kapcsolatban. A munkánk az óvatosságról, az odafigyelésről szólt. Arról, hogy akkor reagáljuk le a lehetséges fenyegetéseket és veszélyeket míg mielőtt azok elérhetnék kiszemeltjüket. Mi nekünk áthatolhatatlan pajzsként kellett szolgálnunk a védenceink előtt. És amíg számukra megteremtjük a biztonság fogalmát, addig mi elveszítjük annak jelentését. Hihetünk a rendszerünkben, de két lábon járó védelmi zónaként mi a veszélyre vagyunk kiélezve, hogy más sose tapasztalhassa meg annak érzését. Félelmetes és egyben még rajtam is túlmutató érzés most mégis más kezébe helyezni az irányítást, ennek ellenére meg kell tennem. Léphetnék másképpen is; felfedhetném az álcánkat, majd hatásosan begyakorolt módszerekkel nyomást helyeznék a másik két félre a hallgatásukért cserébe. Megtehetném, de csak hátrányba keverednénk vele és ahogyan azt a kínai filozófus Confucius is mondta: „Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!”
Olykor még tudatában vagyok annak mit művelek, de a hangulatom nem a megszokott ritmust követi. Meghan védelmének tudata nem szorult háttérbe még a szórakozott habitusom ellenére sem, így amikor úgy dönt kezébe veszi az irányítást és egyben a bokámhoz szegezett fegyvert is, egyből kapok az alkalmon, hogy megállítsam őt elképzeléseiben. Lehet, hogy szétszórtabb vagyok az átlagnál, de még komplett idióta biztos hogy nem.
- Nem kérdeztem és tudtommal nem is mondtam. Felesleges bizonygatnod felém a képességeidet. - gondolkozok el visszaigazgatva a fegyvert a helyére és közben próbálok visszaemlékezni arra a pontra, ahol ezekkel a szavakkal jellemeztem volna. Veszélyesnek tartom, hogy fegyver van a kezébe? Határozottan - de ez nem személyes. Vivienne kezébe sem adnám oda, mert a fejemet leüvöltve elzárná egy széfbe, és még néha Chadnek sem. Utáltam, hogy ennyire félvállról vette a kiképzéseinket és nem volt hajlandó kivenni a részét, ha önvédelemről vagy fegyverhasználatról volt szó. A fegyver veszélyes, képzetlen kezek között pedig még kiszámíthatatlanabb. Most pedig valahol úgy érzem nem vagyok felkészülve arra, hogy szeszélyes kisasszony még köz-és önveszélyes is legyen.
- Ahogyan az életed sem játék, Meghan, ezért is van nálam. - vonom le a számomra egyértelmű következtetéseket, majd szusszanok is egyet mellé. - Titeket komolyan össze kellene kötni Rutherforddal. Mindketten azt gondoljátok két kedves szó után, hogy mindenki csak jót akar, pedig ez nem így van. Aztán a végén jövök én, mert ki más tenné és kimentem a hátsóját a bajból, hogy a végén úgyis visszakerülhessen ugyanoda. Az élet mesés körforgása. - nyugtázom magamban, elvégre Chaddel a barátságunk ebből az alapból indult és a mai napig is megesett, hogy visszatértek ezek a sémák. Ő naivan hitt a jóságban, én meg már sokszor azt is megkérdőjeleztem, ha éppen egy nyugodt napom volt és kerestem a hibákat a szokatlan képletben. Nem voltunk egyformák, de jobb is, mert valószínű már rég megfojtottuk volna a másikat.
- Úgy jutottunk el... - megállok a mondandóm eme pillanatában - ...hogy hallgatnod kellene rám és nem ismerkedni a fegyver gondolatával. Sem most, sem később. Sőt, soha! - tartom fel mutatóujjamat, hogy ezzel is jelezzem mennyire nem díjazom az ötletet.
- Számtalanszor. És irtó jó voltam benne, hogy megruházzam azokat a férgeket. - mosolyodok el szinte már büszkén a fiatalkori tetteimre, de valahol sosem maradt hátra bűntudat bennem, hogy akkor helyben hagytam őket. Egytől egyig megérdemelték. - Az volt a gond, hogy néhányan a ringen kívülre is hozták magukkal a stílusukat és betaláltak bárkit, akit csak kiszemeltek maguknak. Nem is gondolnád, de ezeknek néha pár jól bevitt ütés elég volt ahhoz, hogy visszavegyenek az arcukból. - én pedig örömmel segítettem nekik a helyükre rázódni.
Csak jókat mosolygok Meghan harciasságán és kérdéseinek sorozatán. Ő még mindig azon van felpörögve, hogy az én jelenlegi állapotom befolyásolja majd a további eseményeket, pontosabban a védelmének sziklaszilárdságát, engem viszont jobban leköt annak fura mellékhatása, amit kettőnk andalgása okoz.
- Aranyos. - ízlelgetem magamban ezt a számomra nem gyakran használt szót. - Egy újszülött kiskutya talán igen, az, de ez egyelőre inkább abszurd. Egyszerre hozol vele nyilvánosságra olyat, ami nem tartozik másokra és mutatod be a birtoklásodat a másik felett. - gondolkozok el az egyszerű kézfogás jelentésén az én felfogásom fényében. Igen, ez számomra minden, csak nem aranyos.
Sokat nem időzünk az utcán és egy részemet szinte átjárja a nyugalom, amikor kirajzolódik előttünk a védett ház teljes életnagyságban. - Ha tudnád mikor van a születésnapom, már rég bent lennél. Miféle menyasszony vagy te?  
Ő a kulccsal babrál, én pedig ezt követően befogom a szemeit, amíg a kódhoz tartozó számokkal szabad utat varázsolok magunknak. - Ne kíváncsiskodj, mert még a végén megszöksz. - nagy nehezen azért csak sikerül bejutnunk és miután biztosra megyek kétszer is, hogy minden zár a megfelelő helyén van, elindulok én is a hangforrás irányába, akit majdnem sikerül elsodornom.
- Néha kegyetlenül ügyetlen vagy. - röhögöm el magamat a szemeinek fürkészése közben, de még nem engedem el őt, csak minden megmaradt értelmemmel követem végig a szavait, míg nem egy puszi nyomát nem hagyja az arcomon. Szusszanok egyet alig észrevehetően, mégsem érzem azt, hogy nemtetszésem kifejezésének épp itt lenne a megfelelő helye vagy ideje.
- Szóval ha jól értelmezem épp egy zsarolásra való alapot adtam a kezedbe? - dobom meg szemöldököm. - Amúgy is, ha nem védenélek meg, akkor minden bizonnyal kirúgnának. - mosolyogva és egyben finoman koppintok egyet az orrára mutatóujjammal, majd elengedve őt indulok meg a konyha irányába, ahol az első dolgomnak érzem kinyitni a hűtő ajtaját.
- Visszatérve a korábbiakra...komolyan azt mondtad, hogy idegesítő vagyok?
A szomszédunktól kapott pitét emelem ki onnan, majd két villát is a fiókból hozzá és a pultra téve őket paskolom meg az egyik üres széket Meghan részére. - Kár lenne érte, ha tönkremenne. Közbe meg persze elmesélhetnéd azt is, hogy mégis mitől mászol a falra tőlem. - az egyik villát a kezembe kapom és feltűröm pulóverem mindkét ujját a könyökömig, hogy ne zavarjon. - Bármit mondhatsz, nem harapok. Ez a vesztemet okozó kalóriabomba most jobban leköt majd és örülnék, ha nem egyedül kellene eltüntetnem.   



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyVas. Nov. 27, 2022 8:06 pm


Ryder és Meghan
Nekem még az újdonság erejével hatott az a tény, hogy kimozdulhattam a védett házból, és mint egy szerelmes, de kétségbeesett menyasszony igyekeztem fenntartani a látszatot. Caitlyn és Tom társasága visszacsempészte ebbe a nyomasztó időszakba a normális élethez való viszonyulásomat, és a kelleténél jobban szórakoztam. Nem érdekelt, hogy órákkal ezelőtt gubbasztottam a fürdőszoba padlóján, és attól tartottam, hogy a mellette időző férfi meg fog ütni. Már egy másik időzónának tűnt, miután megdicsérte a kinézetemet, és a szokottnál jobban figyelt rám. Nem akartam jelentőséget tulajdonítani neki, mert ez volt a feladata. Az elmondása alapján az élete árán is védelmeznie kellett, hogy hazavigyen a családomhoz. Már nem is emlékeztem a család a fogalmára, mert összekuszálódtak a napok, és nem éreztem azt, hogy valaha is hazamehetek. Nem telt el sok idő az ideérkezünk óta, de már egy egész esztendőnek érződött a velünk történt események fényében. Ryder nem könnyítette meg a helyzetemet, és minden áldott nap még a plusz terheken felül vele is meg kellett küzdenem. A csendért ölni tudtam volna, de az ebéd nem annak kedvezett. Nem faltam akkora mértékkel, mint szerettem volna, a gyomrom még érzékenyen reagált a reggeli rosszullétek miatt, több vizet és kólát fogyasztottam az édesség előtt, de a végén kiderült, hogy aki igazán kirúgott a hámból az nem más, mint a „vőlegényem”. Összekeverték a poharakat, és a Tomnak szánt koktéllal lett gazdagabb a partnerem. Ebben az állapotban nehezen kelt volna a védelmemre, de őszintén? A frászt hozta rám azzal a ténnyel, hogy a bokájához biztosította a fegyvert, és úgy járt-kelt a városban, mint egy normális férfi. A szomszédjaink nem tudtak róla, hogy milyen veszélynek vannak kitéve, ha összetűrésbe keverednek vele, de óvni akartam a törékeny barátságunkat. Nem tetszett, hogy mindenben talál kivetnivalót, és hangosan járat le. Egyik férfinak sem engedtem volna meg, hogy így megalázzon, ezért kértem meg Caitlynt, hogy menjünk ki a mosdóba egy rövid időre. Nem kellett pisilnem, de a sminkemet fel kellett volna frissíteni, meg egy csajos csevej sem ártott volna. Először nyíltam meg a kamuházasságunkkal kapcsolatban, mert nem akartam én hozzámenni, még az eljegyzést sem terveztem eljátszani, de még ma reggel is azzal volt elfoglalva, hogy be kell szereznünk egy gyűrűt. A kis történetébe nem illett volna bele, ha itt vásárolunk ékszert, mert készült egy nem létező odaát a Nagy Almában…hoppá nem rémlett az, hogy mit hazudtunk a lakóhelyünkről, vagy minek állított be kettőnket. A családtól való elmenekülés sem állta volna meg a helyét, mert személy szerint nem így cselekedtem volna a valóságban. Amennyiben nem tetszik az eljegyzés formája, akkor nem mondok igent, és lehetőséget sem hagyok neki, hogy elraboljon egy kisvárosba. A tükör előtt állva döbbenek rá, hogy kopognak az ajtón, de mire odaérnék már Cait beelőz. Ryder nem vesztegeti az idejét, hogy utánam jöjjön, és még rátegyen egy lapáttal az amúgy is labilis játékunkra. Nem díjazom, hogy kettesben akar maradni velem, nem lesz annak jó vége, de betol a mosdóig, és szinte felfal a szemével. A forgatókönyv szerkesztése kicsúszik a kezemből, amint megérzem a közelségét, és a kékjeiből áradó vadászokra jellemző….úristen, miért ver ilyen gyorsan a szívem, mert a mellemet nézi? Be van rúgva, holnap arra sem fog emlékezni, hogy eljöttünk ebédelni, és a másik baj, hogy még hátravan a fél nap, nekem meg illene kezdenem valamit a helyzettel. A kérlelés a meglepetés erejével ér fel, tudom, hogy nemet kellene mondanom neki, és megnézni, hogyan ég be a többiek előtt, de akkor ostoba lennék, és felelőtlen is. Az álcánk lebukásával szórakozom, de annyi józan eszem még maradt, hogy megragadjam a kezét, és egy rögtönzött hazugsággal álljak elő a vendéglátóinknak. Természetesen Caitlyn helyeselve bír minket a távozásra, ha már egy baba van útban. Aljas voltam, hogy ezt hoztam fel, de jobb ötlet nem jutott az eszembe, és még ezen morfondírozok akkor is, amikor kiérünk az utcára. A kezünk összegabalyodva, és a súly a vállamon csak növekszik azzal, hogy meg kell óvnom az életünket. Egyetlen utca választ el a biztonságtól, de túl hosszúnak tűnik az út odáig. Megkísérlem a lehetetlent, hogy legyőzzem a félelmemet, és megállásra késztetem őt. Nem tudom, hogyan tűnhet egy erre sétálónak, amikor lehajolok a bokájához, és ott matatva szedném elő a fegyvert, de a markolatán megállapodnak az ujjaim. Kegyetlenül nehezemre esik elszánni a lépést, de végül ő maga akadályoz meg benne.
- Nem vagyok ügyetlen fruska. – hangoztam a meggyőződésemet, de korántsem ritkaság, hogy kalamajkába sodródunk, ha a középpontban van a kezem. Ügyesen fejti le az enyémet, és segít felkelni a földről, de még zavaromban is csak a kékjeit tudom figyelni, mert a kezemet cirógatja a tudata nélkül. – Nem olyan nagy szám? Egy… - hallgatok el, amikor lepillant a bokája irányába, de zokszó nélkül fűzöm össze a kezeinket, és haladok vele a célunk felé. – A fegyver nem játék, és igenis nagy szám. – ellenkezem suttogva, de totálisan szétszórt ebben a minutumban. Érződik a hangján, és a viselkedésén is, hogy nem a megszokott Ryderhez van szerencsém, ő már kioktatott volna és a ház mélyén feküdnék egy takaróba bújtatva. – Hogy jutottunk el a közelharchoz a fegyverhasználattól? – értetlenkedve meredek fel rá, mert magasabb, mint én, de azt hiszem, hogy a fallal is egyszerűbb lenne párbeszédbe bonyolódnom. – Az egyetemen verekedtél? – miért nem lep meg a most elhangzott információ, az már igen, hogy a barátja védelme miatt tette. Egy másodpercre megállunk, és valahol eltéveszti a személyemet. – Meghan szerinted rossznak tart? – évődök vele és szorosabbra fogom a kezünket, de ez nem állít meg abban, hogy egy kicsit kíváncsibb legyek a közöttünk esedékes szakadékba hullás előtt. Olyan éles váltásokat ütemez be, hirtelen ereszti el a kezemet és gyanúsít meg. – Miért akarnálak megtámadni? – vonom fel az egyik szépen ívelt szemöldökömet. – Az ivás miatt kinyílt a szád, és lankad az éberséged. Nem szokványos párosítás, és nem érdekel a hátam mögötti néni leskelődése. Fényes nappal van Ryder, mi lenne, ha nem provokálnál? – kérdezek vissza egy mosoly kíséretében. A másik oldalára terel át, ami a járda belső felét jelképezi, és megint a keze az enyémet keresztezi. Meleg a tenyere, az enyém meg hideg, de szótlanul hallgatom végig a monológját. – Tudod, az nem baj, ha néha olyasmiket is csinálsz, ami első az életedben. Kinevethetnek, de tudd…ez akkor is aranyos tett. – lendítem a magasba a kezünket, amíg el nem érünk a házhoz. Ott rajtam van a sor, hogy megálljak. – Tudod mi a riasztó száma? Üsd be. – szólítom fel a cselekvésre, de nem lát normálisan sem, ezért segítek neki irányba tenni az ujjait, aztán kiszedem a zsebéből a kulcsot is. – A védelmed csillagot érne. – forgatom meg a szemeimet, és amint beérünk a nappali területére, ott lököm le a lábamról a csizmát, de a fordulás közepette nekem jön és majdnem ellök. – Ryder… - rivallok rá, de ahogyan a hátam után kap, szinte a mellkasának ütközöm neki és a döbbenetet mellőzve von a karjai közé. – Majdnem elestem. – suttogom és a kékjeibe merülök. – Meghan pedig csak, hogy tudd…nem tart rossz embernek. Idegesítőnek igen, de rossznak nem. Ma bizonyítottad, hogy rosszak voltak az előítéletek veled kapcsolatban. Védelmező tudsz lenni, mint egy oroszlán. – csúsztatom a tenyeremet az arca peremére, hogy egyenesben tudjam tartani, de a sérült kezem közénk ékelődik. – Nem fogom senkinek sem elárulni, hogy fogtad a kezemet. – nevetek fel szelíden és egy puszit nyomok az arcára. – Te kis gardedám. – teszem mellé a cuppanás pillanatában.


credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1182

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyVas. Nov. 27, 2022 6:35 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Hiábavaló próbálkozásnak tűnik az idő részéről, hogy elvesz az életemből mások társasága által öt vagy tíz percet, ettől még nem függetlenül válok általa nyugodtabbá. Nincs az a körülmény, ami miatt helyeselném jelenlegi programunkat tekintetbe véve ittlétünk okát. Pittsfield nem álomutazásaim helyszíne, de jól elrejtőzhet az ember, ha egy kis magányra vágyik. Ám az én életem különös kontrasztba állt mindig a két oldallal; az egyedüllétet kereste, de vágyott a pörgésre. Arra a nyüzsgésre, amelyet a munkahelyem által élhettem át. A kiképzések fontosságától kezdve a megbízásunkból érkező adrenalinig. Most mégsem vágyott rá egyetlen porcikám sem, hogy itt üssem el az időmet idegenek és egy olyan nő társaságában, aki minden egyes nap elteltével bebizonyítja azt, miszerint még közel sem ismerem.
A környezetem felmérését követően kedvem szerint kerülném a további társalgást, ha a szerepem nem kívánná meg ezt teljes mértékben. Egy olyan pár történetét megeleveníteni, akik tőlünk a leginkább távol állnak megfelelő kihívásnak tűnik mindkettőnk részéről, mindazonáltal jelenleg mégsem tapasztalom azt, hogy ez a fajta izgalom jó hatással lenne rám. Az étel elfogyasztása közben csak néha szólalok fel, de jobban örülök, ha a másik két fél beszél inkább magáról. Valahol tudatában voltam én magam is, hogy nem kerülhetjük ki hosszútávon a másokkal való ismerkedést és zárkózhatunk el teljesen a külvilágtól, hisz az még gyanúsabbá tett volna minket. És bár élveztem volna, ha kimaradunk az ilyen kellemetlenségeket éreztető programokból, de abban a képletben ahol Meghan védelmére kell koncentrálnom és a legjobb tudásom szerint megőrizni azt, ez egy olyan feltételnek hatott, ami a velejáróját tekintette a semmiből kialakuló új életünknek. Abszurdum az egész, aminek a részesévé váltunk az elmúlt pár nap leforgása alatt, de valahogy közelében sincs még annak a káosz alkotta bizonytalan egyvelegnek, ami a hazatérésünk után fogad majd minket. Chad próbált napirenden tartani és olyan információkkal ellátni, amit feltétlenül tudnom kellett. Az ittlétünk alatt a kommunikáció olybá tűnik sokszor elmaradozott, de a ma délutáni kamerás bejelentkezésünkhöz még jómagam is mélyen belül sok reményt fűzök. Jó híreket akartam hallani vagy ha a realitás talaján maradunk akkor legalább csak olyanokat, amikből leszűrhetem, hogy végre jó úton vagyunk és ami a legfontosabb, miszerint haladunk. Jó lett volna már a városba visszamenni és az úgynevezett frontvonalról irányítani a minket érintő eseményeket, mert így folyamatos csúszásban voltam az otthoniakkal. Amíg ők a munkájukat végezték, addig mire mi szorosan betáblázott napunk során eljutottunk ahhoz, hogy becsatlakozzunk, addigra már bőven túl voltak négy-öt probléma megoldásán is. Ez a lemaradás pedig tagadhatatlanul zavart. A cégen belül minden mi hozzánk futott be először. Mi voltunk ott Chaddel az első sorban, akik bezsebelték az első ütést, amihez legjobb képességeink szerint alkalmazkodtunk. Amióta viszont itt vagyok úgy tűnik valahol jóval három sorral hátrébb kullogok a valós problémáktól és csak remélhettem, hogy ez minél előbb változni fog.
A mellettem ülő hölgyemény társaságában az unalom nem létező fogalom és ha úgy tartja kedve, akkor meggondolatlanul feszeget olyan határokat is, amiknél tudatában van a kockázatnak. A fegyver megemlítése is egy ilyen kategória.
- Én hívtam fel a figyelmet? - ám szavakban ugyan nem folytatom, de tudomásom szerint ő volt az aki az asztal alatt ismerkedett velem egy olyan egyértelmű és elmaradhatatlan tartozék miatt, ami nélkül ki sem mozdultam volna. Lehet nem ugyanazt a csatornát nézzük, de hiába a körülmények megtévesztő hangulatának, mi még nem egy igazi randin vagyunk a barátainkkal, ahol megengedhetjük magunknak az átgondolatlan viselkedés luxusát. Bármi történhet, nekem pedig az ő védelmét kell előtérbe helyeznem, nem a másik két fél lelkivilágát. Ugyan tisztában vagyok azzal miféle kapcsolatban áll a fegyverekkel, ellenben magam sem tudok napirendre térni jelenlegi kiakadása felett. Évek óta hordom magamnál, tudom hogyan kell elrejtenem és hülye sem vagyok, hogy mutogassam mindenkinek. Ellenben ez a kettősség amit művel teljesen kiakaszt: attól tart, hogy észreveszik nálam, erre még jelzésértékűen rugdos az asztal alatt és ő maga az, aki felhívja a figyelmet rá? Nonszensz.
Megjátszott mosollyal reagálok a szavaira, de az italom elfogyasztása jobban leköt - ám mint ahogyan az utólag kiderült, ez a melléktevékenység nem is volt olyan jó döntés a részemről. Annyira kívántam ma elkerülni messziről az alkoholt és annak kártékony hatását, hogy már csak a harmadik pohárnál kerülök szembe annak valós tényével melynek tudata cseppet sem válik kedvenc információmmá. Az pedig még szorosabbra fűzi idegrendszerem körül az idegesség fonalát, ahogyan Meghan kettesben hagy a dokival. És ha még mondandóm is akadna felé, akkor sem lennék vevő a társaságára, ám a lányok eltűnése után ennek érzete csak még jobban hatványozódik bennem.
Egy darabig tűrök, teszem mi egy úriembernek a dolga, aztán megunom a várakozást. A gyors útbaigazítást követően keresem fel a lányokat, akik még az odaérkezésem pillanatában is odabent tollászkodnak, noha Caitlyn nagy örömömre megindul kifelé, én viszont személyesen Meghannak nem ezt a sorsot szánom. A fürdőben elállva menekülőútját sok minden fordul meg a fejemben, aminek talán nem itt lenne a helye, sem a ideje. Az italhoz amit korábban ittam - bármi volt is benne -, nem szokott hozzá a szervezetem semmilyen formában sem az évek során, ámbár jól ismertem azt az énemet, aki alkohol befolyása alatt állt; szóbeszédekből, utólag kitörölt és háromszor is leellenőrizett képekből és a másnappal érkező kellemetlen velejáróiból. Nem felvállalhatatlan, de jelenlegi helyzetünk pillanatában a magunk érdekében elkerülendő.
Fel sem fogom igazán mit teszek, amikor Meghant kérem meg az egérút megteremtésére, de talán az évek alatt gyökeret vert bizalmi játékok egyikének tudhatom be mindezt. Valahol mélyen belül elnyomottan tiltakozik bennem a segítségkérés, de most képtelen vagyok hallgatni rá. Nem akarok, nem tudok szót érteni a kint lévőkkel, az őszinteséggel pedig a lebukásunkkal járó ítéletet írnánk egyenesen alá. Ám nagy meglepődésemre Meghan beleegyezését adja, mégis félelmetesnek érződik rábízni magamat és kívülállóként végigkövetni annak összemosódásnak induló pillanatát, ahogyan magunk mögött hagyjuk a másik két félt és az éttermet egyaránt.
Az alkohol hatását a friss levegő sem képes elnyomni. Szórakozottság keveredik az idegesség érzésével a szervezetemben és bár nem tudnám megragadni a feszélyezettségemet kiváltó gondolatot, de Meghan felszólításával még a halovány reménysugár is félve illan el, ami rávezethetett volna kuszává vált érzéseim megmagyarázására.
- Megálltam.
Kijelentésemet követően magasba szökik a szemöldököm, de tetteinek miértjéről csak később kapcsolva szerzek tudomást. Megmosolygom a viselkedését, de mielőtt a fegyver kikerülhetne a helyéről, rámarkolok mancsommal apró kezére és a fejemet is csóválom mellé. - Nem mondták még neked, hogy ahova nem szabad, oda ne nyúlkálj? -
Szerkezetében talán már értelmesnek sem hat ez a mondat, ám a fejemben még attól értelemre talált. - Az olyan hölgyeknek mint te nem való egy ilyen veszélyes tárgy. Még a végén bajt hozol ránk. - rosszallóan cseng a hangom, mégis mosollyal zárom szövegemet, miközben a kezét megfogva segítek neki abban, hogy felegyenesedjünk mindketten, majd egy körbetekintés után pillantok le ismét arcának vonásaira, végül szusszanok egyet.
- Tudod és hihetsz nekem, ha azt mondom, hogy nem olyan nagy szám. Mármint tudod mi.. - jelzésértékűen pillantok le a bokám irányába, miközben összefűzöm ujjainkat, hogy azért haladjunk is a védett ház irányába. - Használtam már miután éveket gyakoroltam hozzá, de nem szeretem. Túl egyszerű a folyamata, szinte minden hülye képes már rá. Amit viszont baromira bírok az a közelharc. Amikor az egész testedet és erődet felhasználod és tudod gyönyörűm, annyi jó dologra felhasználható a tested.
Nem olyan messziről hallok valami neszt, ezért egyből odakapom a tekintetemet, de csak az enyhén feltámadt szellő hatása volt az, semmi más. Így tovább folytatom mondanivalómat. - Elmondok valamit neked. Egyetemen pár alkalommal részt vettem illegális verekedéseken. Csak így tudtam elkapni az egyik gyereket is, aki Chadre rászállt anélkül, hogy baj lett volna belőle és még jól is kerestél vele. - mosolyodok el az emlék hatására. - Sok mindent onnan sajátítottam el. De hé. - fordulok felé. - Ne szólj róla Meghannak. Nehogy már a végén több bizonyítéka legyen, hogy annyira rossz vagyok.  
Magamba szívva a levegőt hallgatok el egy kis időre, mire eszembe jut a korábbi kérdése. - Nem támadhat meg senki. Egyedül vagyunk és amúgy is boldogan szétrúgom bárki seggét, aki a közelünkbe jön. - mosolyodok el szinte már büszkén, majd megtorpanva egy pillanatra engedem el a kezét. - Vagy pont te akarsz megtámadni?
A mosoly még szélesebben terül el arcomon. - Provokálni akarsz, Ms. Montilio? Felmérni, hogy alkalmatlan vagyok, amiért ittam egy keveset, mhm? - vonom fel a szemöldökömet kihívásszerűen. - Mondanám, hogy tegyél egy próbát, de a hátad mögött lévő ház mozgó függönyéből ítélve közönségünk akadt és nem jönne jól, ha kihívnák ránk a rendőrséget. - a másik és biztonságosabbnak ható oldalamra irányítva őt fűzöm össze ismételten az ujjainkat a továbbhaladás érdekében. - Életemben...vagy inkább talán soha nem járkáltam így nővel utcán, mint veled.
Jelzésértékűen lendítem finoman magasabbra kezeinket. - Otthon már rég szétszedtek vagy kicsináltak volna az ilyen nyilvános magamutogatás miatt.  



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptySzer. Nov. 23, 2022 7:18 pm


Ryder és Meghan
A kimozdulás felér egy orgazmussal is, igen határozottan kijelenthetem, hogy az elmúlt napok viszontagságai után már nem is vágyom másra, csak egy kis pletykára, a pezsgésre, hogy emberek között legyek, és ne csak a képernyőn, meg a telefonon halljam mások hangját. Ryder nem feltétlen rossz társaság, csak még nem ismerjük egymást annyira, ezért nem is tudhatjuk, hogy mivel bosszantsuk és mivel haragítjuk magunkra a másikat. Kézikönyvet egyikünk mellé sem társítottak, pedig könnyebb dolgom lenne, ha elolvashatnám a róla szólót, mert annyi kirakós darabka kerülne a helyére, hogy meg se tudnám mondani. A kiállhatatlansága mögött rejtőzik egy olyan énje is, amit bírnék kedvelni. Figyelmes és a maga módján kedves is, mondjuk nem igazán jó dolog vitába szállni vele, mert abban a tévhitben él, hogy az utolsó szó őt illeti meg. Borzalmas, hogy mennyire makacs és rendszerető, már az sem mindegy, hogyan helyezem le a párnákat az ágyon, sőt mikor kelek fel, arra külön menetrend van összeállítva. Megértem, hogy a káosz közepén kapaszkodnia kell valamibe, de mi lenne, ha arra fordítaná a meglévő idejét, hogy egy kicsit megismerje a szomszédokat, és ne úgy nézzen rájuk, hogy potenciális bérgyilkosokra. Az egyik részem igazat adna neki, ha nem láttam volna a másik oldalát Caitlynnek. Aranyos és törődő, ma délre kölcsönadta a ruháját is. Nálunk odahaza ennek nincsen hagyománya, hogy kézről kézre járna a szoknya, vagy éppen egy designer ruha, mindenki irigy és a saját tulajdonával foglalkozik. Heather sem különb, mint az átlag, de nálunk az a szerencse, hogy nem is vagyunk egy méret, és így nem kell azon vitatkoznunk, hogy melyik ruhámat akarja lenyúlni, nem utolsó szempont, hogy a stílusunk is merőben eltérő. Én a visszafogott, otthonias darabokra vagyok ráhangolódva, simán előfordul, hogy egész álló nap mackóban vagyok, egy kinyúlt pólóval egyetemben, ellenben nem vetem meg az estélyiket sem. Ritkán adatik meg, hogy valami nagyszabásún vegyek részt (tudom, hogy az a cél, hogy ez a jövőben változzon, de még én magam se tudom, hogy készen állok-e rá), de Caitlynnek hála előtört a nőcisebb énem. Ryder hivalkodó, már-már szexuális túlfűtöttségről tanúbizonyságot adó kékjei is abban erősítenek meg, hogy jól áll nekem a fekete.
Az étterem hangulatos, mind a négyen kezdünk ellazulni, bár van, aki a kelleténél jobban is, ha arról van szó. A fiúk egyetemesen hallgatnak, én csevegek jóformán a velem szemben ülővel, de roppantul élvezem ezt a társaságot. Tom és Caitlyn történetének nem minden epizódját ismerem, de amit elmesélt nekem odafent az emeleten…hogy is mondjam, de még jobb színben tüntette fel előttem. Kedveltem őt a maga egyszerűségében, már azt sem bántam, hogy hívatlanul állított be a házba, mert mindig arra sarkall kettőnket, hogy kimozduljunk a komfortzónánkból. A zene hiányozna az alkohol mellé, amit a fiúk szürcsölgetnek, pontosabban csak Ryder, miközben a kezemet támasztom le az asztallapon és beavatom a két szomszédunkat a nem létező kapcsolatunk kezdetébe. Az ex kitalációja a spontaneitásom eredménye, meg kell hagyni, de nagyon jól improvizálok, és kezdek belelendülni, de van, aki visszaránt, és más szemszögből mutatja be a történteket. Mindaddig jól mulatok, amíg el nem kezdődik valami lejtő.
- Az igen még nem egyenlő a házassággal, szívem. – sandítok oldalra, hogy érzékeltessem vele a mondandója súlyát. Nem kell eljátszanunk az álompárt, hiszen én egészen mást meséltem Caitlynnek a kapcsolatunkról. Megemlítettem, hogy nem vagyok abban „biztos”, hogy hozzá akarok menni ehhez a férfihoz. Ray vagy Ryder, kinek hogyan tetszik, de a veszekedésünk után nem éreztem úgy, hogy hazudni tudnék a boldog menyasszony státuszról. Lerítt az arcomról, hogy pokoli reggelen vagyok túl, és ez az ebéd a csúcspontja a napomnak. Az asztal alatti mozgásra nem figyelnék fel, ha nem szúrná ki a szememet a fegyver. Megint végigszáguld rajtam az idegesség, de ezt most már át tudom fordítani a mérgembe. Lassított felvételként rúgok bele a lábába, de neki mindenáron fel kell hívnia a másik kettő figyelmét is rá.
- Tudod, hogy nem szeretem, ha még fel is hívod a figyelmet rá. – erőltetett mosollyal az arcomon kortyolok bele a kólámba, de amint a többiek valami kajás témát vetnek fel, oda is hajol hozzám. – Majd ügyelek rá, hogy megfeleljen a komplexusodnak az, amit érdemelnél. Egy pofon nem volt elég. – nézek vele farkasszemet, aztán az evésre koncentrálok, mert kezd forrni az agyvizem. Gyűlölöm, ha valaki cinikussá tesz egy olyan témát, mint a fegyverviselés. Ha nekem feltűnt, akkor másoknak is felfog, nem akarok a partnere lenni, ha a frászt hozza a szomszédjainkra. Biztosan meg tudnám magyarázni Tomnak, hogy a túravezetés mellé szükséges a pisztoly is, mert nagyvadak támadnak ránk a bokorból. Az elém kerülő italt áttolom a drága vőlegényemnek, aki már vicsorog is, de a hangos felszólalást választom riposztként.
- Igazán kedves vagy Cait, de én nem ihatok alkoholt. – aztán fel is vetem a mosdó lehetőségét, hogy egy kis friss levegőhöz jussak Ryder nélkül, amire a szomszédunk rá is kap. Egyetlen mosoly nélkül kerülöm ki a székemet és indulok meg a folyosón. A mosdóban csak az előtérben állok meg, mivel egyedül amúgy sem tudnék elmenni, de jólesik, hogy csak mi ketten vagyunk idebent.
- Annyira sajnálom Marcie az előbbit…el is felejtettem, hogy te nem ihatsz. – nem tudom, hogy mire céloz vele, de ráhagyom és megnyitom a csapot, de látja, hogy nem boldogulok egyedül, ezért megnyitja helyettem. Az arcomra fröcskölök egy kis hideg vizet.
- Én tényleg nem tudom, hogy a felesége akarok-e lenni Raynek. Mármint szeretem, de ennyi elegendő egy házassághoz, vagy a családalapításhoz? Mit gondolsz? – pillantok rá oldalasan, mire elgondolkodik. – A bizonytalanság teljesen normális, főleg a mai veszekedés után. Kimondtad, hogy szereted és hát a gyerek… - vonja meg a vállát, de valaki bekopog az ajtón, ezért ő megy előre. Fogalmam sincs, hogy ki az, de hamar derül fény a titokra. Ryder toppan be, ezért automatikusan menekülnék kifelé, de a kezével tartja meg az ajtót, a másikat meg a derekamra vezeti, hogy bent tartson.
- Azonnal megyünk. – mosollyal válaszolok Caitnek, de egyáltalán nem vagyok higgadt. A kérdésétől lúdbőrös lesz a hátam, miközben egyre csak lépdelek hátrafelé. Nem tudom, hogy mi a szándéka azzal, hogy idebent maradtunk, de a szívem majd kiugrik a helyéről ijedtemben. Az arcom két oldalára szorítja a kezét, és megbabonázva figyel a kékjeivel. A pillantása éget, és nem tudom, hogy az, amit látok igaz-e. Vágyódna? A közelében lenni olykor maga a mennyország, de néha a pokolba is belecsábítana, ha rajta múlna a folytatás. A csempének ütközöm neki, és már nem sok kell, hogy kibújjak alóla, de akkor meg az ajkaimat kezdi el szuggerálni. Nekem is feltűnt, hogy nincs társaságunk, és tulajdonképpen bármi történhetne. A levegőben ott vibrál a „mi lenne, ha” kezdetű mondat, de egyelőre csak a pillanat törtrészén egyensúlyozunk. A tekintetével falna fel, látom, hogy benne is ingázik a kettősség, hogy mennyire jó ötlet lenne megérinteni a nyakam peremét. Nagyot nyelek, és megpróbálom felfogni, hogy miket mond.
- Miért…be vagy rúgva? – szökken ki a szirmaim közül az egyértelmű kérdés, de választ nem kapok rá, csak pislogok egy sort. Az utolsó momentumban én dönthetek. Kínozhatom tovább, és akkor támaszkodhatom a segítségre, vagy bevállalom, hogy egyedül maradok vele a házban…és….és….és..error. – Segítek. – nyögöm ki és abban a szekundumban el is szakítom tőle a pillantásomat. Kell a terv. Nem fog az agyam, hogyan mentsem ki magunkat, de majd kitalálok valamit. A kezét fogom meg, és billentem ki a transzból, hogy minél hamarabb cselekedjünk. Az ajtót meglöki helyettem, de én vezetem. Fura átvenni felette a hatalmat, de más körülmények között nem is tettem volna meg. – Bocsássatok meg nekünk, de most kaptunk egy hívást otthonról. Az anyukám azt mondta, hogy a bátyám felesége szül, és szeretne velünk videótelefonálni, nem gond? – érdeklődöm ártatlanul a sűrű szempilláim alól. – Jaj, dehogy. Később még átnézünk. – integetve állnak fel, én megpróbálok nem sietni, de a kabáttal meggyűlik a bajom, amit rám terít Ryder végül, és mindent megköszönve indulunk meg a nyílt utca felé. Ötletem sincs, hogy mennyire tettem jól, de még mindig a kezét szorítom és trappolok előre. – Mi van, ha valaki megtámad? – hüledezek, aztán hirtelen fékezek le és az ép kezemmel támaszkodom meg a mellkasán. – Állj meg. – határozom el magam, és leguggolva szedem ki a tartóból a fegyvert, vagyis igyekszem, de a hideg tapintás. Őrület, hogy önszántamból teszem ezt.



credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1326

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptySzer. Nov. 23, 2022 4:25 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Gyanakvásom újdonsült ismerőseinkkel kapcsolatban a nem betervezett programunk kezdetekor sem hagyott alább. Meghant ugyan igyekeztem a közelemben tartani és védeni őt a kint leselkedő lehetséges fenyegetésektől, de közben meg kellett találnom azt az idegőrlő határt, ahol egyszerre lehettem a felvigyázója és a vőlegénye is egyben. Ez pedig nagyobb kihívásnak ígérkezett, mint ahogyan azt sejteni lehetett volna.
A két lány könnyedén megtalálta az összhangot és ez Meghan hangulatára is kihatással volt. Jobb kedvűnek tűnt és élettel telibbnek, amiért akár hálás is lehettem volna Caitlynnek, de tudtam jól, hogy mindez nála csak átmeneti állapot. Ugyanis mihelyst átlépjük a védett ház küszöbét én magam azt az énjét kapom majd teljes verzióban, ami az ellentéte jelenlegi valójának. Örültem volna, ha ilyen marad? Kétségtelen. Ám személyem képtelen volt megtestesíteni azt Meghan számára, amire igazán szüksége lett volna és egy idő után rá kellett jönnöm, hogy talán nem is érdemes küzdenem a lehetetlennel. Én azért vagyok itt, hogy megvédjem és ennek kellene legfőképp prioritást élveznie. Észrevehetően minél tovább küzdöttem vele vagy tettem a kedvére, annál jobban a háttérbe szorult az eredeti indoka ittlétemnek. Ez pedig olyan luxus volt, amit semmiféleképpen nem engedhettem meg magamnak.
Egy átlagos napon és egy másik helyzetben talán még élvezném is az ittlétet. Kevesebb embert igénylően ugyan, de a hangulata attól még ugyanaz maradna. A rendelésünk könnyedén tűnik el a tányérunkról és idestova három napja most érzem azt először, hogy a szervezetem hálás, amiért nem küldöm őt is a józan eszemmel együtt melegebb éghajlatra. Az elmúlt napok maximumra tekerték a káosz-fokozatot és követhetetlenné tették azt, aminek rendszeresnek kellett volna lennie. Magam sem tudom megsaccolni már hány órát aludtam összesen, ellenben érzem magamon, hogy közel sem a normális mennyiséget. Több alkalommal gyötört a fejfájás, vele együtt pedig a türelmetlenebb énem is aggasztóan hadonászott a háttérben, hogy felhívja magára a figyelmet, ha már az egyéb kellemetlenségek önmagukban ne lennének elegendőek. Kezdtem ebben a szanaszét hulló közegben jómagam is elveszni, de minél többször voltam azon, hogy létrehozzak egy követhető és mindkettőnk szervezetét a normalitás talajára terelő rendszert, annál gyorsabban borult fel dominó-effektus módjára minden törekvésem. Ha egy nyugodt reggelire vágytam, akkor veszekedés lett belőle. Az alvást felváltották az őrködéssel járó tevékenységek. Ha kimozdulni vágytam, az újabb félreértésekbe ütközött. Valahogy úgy éreztem nem jutunk egymással egyről a kettőre és hiába hoznám le a csillagokat, utána már a sötétség lenne az elsődleges probléma. Kezdtem fáradni és nem fizikailag, hanem inkább szellemileg, a körülöttünk lévő káosz pedig még frusztráltabbá tett. Ennek nyilvánvaló érzetével pedig aligha kívánom megajándékoztatni programunk másik két szereplőjét, akik úgy tűnik még szorosabbra akarják fűzni a közöttünk elinduló ismeretséget. Mivel az eljegyzés körülményeiről én beszéltem korábban, így most teret engedek Meghannak a szereplésre. Lebeszélni képtelenség volt vele bármit is ez ügyben, szóval kíváncsi voltam miképpen oldja meg és ha szükséges, csak akkor kívántam közbeavatkozni. Szerencsére ez elkerülhető volt, de az újabb probléma Tom segítőkészségét illetően már nem. Kedvem lenne felállni innen és elhúzni a fenébe mielőtt még Meghan azt is kitalálja, hogy Tommy feküdjön be közénk éjszaka mint elválasztóvonal kettőnk esetében. Mégis bármennyire is gondolkozom menekülő stratégián, annál inkább vall kudarcot minden a fejemben.
Nem túl őszintén elmosolyodok Meghan megjegyzésén, majd iszok még egy keveset a poharam tartalmából. - Dacára ennek mégis hozzám jössz. Akkor azért annyira szörnyű csak nem lehettem.  
Ujjamat végighúzom poharam vékonyan futó peremén és miközben a másik két páros beszámolóját hallgatom, Meghan tovább nyugtalankodik mellettem, ám magam sem értem jelenleg mi váltotta ki ezt belőle. Már csak ezért sem, mert jelenleg jobban leköt az a kellemetlen információ, ami a poharamban lévő italt írja körül, amiből már nem is egy adag csúszott le. Egy-két ital elfogyasztását még nem szoktam a világvégeként megélni, ellenben most amikor minden éberségemre szükség van még egy korty gondolata is nemtetszést vált ki belőlem. Úgy, mint aki baromira élvezné baklövését és nem az ideg létesítene vele szexuális kapcsolatot éppen, csóválom a fejemet, mire a mellettem ülő belém rúg egyet, aminek hatására lepillantok a tett helyszínére.
- Cicám, mégis mit művelsz? - szólalok fel hangosan, hogy felhívjam a másik kettő figyelmét is ezzel. -  Nem gondolod, hogy az ilyen asztal alatti ismerkedési formán már rég túlestünk? - vonom fel szemöldökömet érdeklődően, miközben a kezemmel a combjára simítok rá és közelebb is hajolok hozzá közben.
- Viselkedj szépen. - szólalok meg egy mosollyal az arcomon azután, hogy Caitlynék magukkal kezdenek el törődni, Meghan meg közben fojtott hangon a magammal hozott fegyverről csicsereg. - Máskor az asztal alá beborulással többre mennél. Tudod, az felpiszkálja a hőskomplexusomat.  
Térek ki a találkozásunkról szóló sztorijára, de direkt nem reagálok a fegyverrel kapcsolatos kiakadására, mert egyszerűen hülye kérdést tett fel. Az ő élete veszélyben, mi pedig kint vagyunk az utcán. Talán nem véletlenül lapulunk a jó ég tudja minek a háta mögött pár mérfölddel. Ezek után csak nem várhatta tőlem, hogy majd a házban hagyom a fegyvert.
Érdeklődően tekintek az elém tolt italokra, ellenben a hozzá fűzött megjegyzését már nem igazán értem. Jól láthatóan társaságunk egyig tagja sem tart fegyvert a fejéhez, hogy megigya, én pedig a három pohár után köszönöm, de nem is kívánok többet belőle.
- Kényszeríts.  
Mosolygok fel rá, de nem vagyok túl lelkes, ahogyan a mosdó felé igyekezve kikerülnek abból a sávból, ahol még láthatom őket. Utánuk menni viszont azután, hogy Tom feltart a beszédével nincs túl sok lehetőségem. Ámbár simán elővehetném a fegyveremet és késztethetném őt arra, hogy fogja be a pofáját, de azzal a lebukásunkat segíteném elő.
Nem kérdeztem és nem is akarom tudni, hogy mi volt abban a nyomorult italban, ami Tommy nagy kedvence, mert még az hiányzik miképp az összetevőkön pörögjek. Már megittam, a hatása azonban gyakorlatiasan szórakozik a szervezetemben. Még mosolyogni is lenne kedvem, ha nem éppen a paranoiás énem kerülne felszínre mulatságos valóm helyett, ami csak egy parancsot közvetít józanságom felé: Menekülj innen!
- Bocs, Tom. - nem zavartatva magamat zökkentem ki a beszélgetőpartneremet szövegeléséből, noha kommunikációnak aligha nevezhetném ezt. Elvégre az elmúlt pár percben ő jártatta a száját megállás nélkül, én meg? Nekem meg fogalmam sincsen miről is volt szó. Jobban lekötött ugyanis, hogy hol az órám lapját kémleljem, hol pedig azt az ösvényt, ahol a lányok elhaladtak korábban. Mennyi ideig tarthat egy ilyen mosdólátogatás? Öt perc? Talán tíz? Másodpercek leforgása alatt is tudom, hogy bármennyi időt is töltsenek el odabent, én a töredékét sem fogom itt kibírni. - A lányok pontosan merre mentek?  
- Egyenesen, aztán jobbra végig a folyosón. - mutatja, én pedig egy biccentéssel köszönöm meg és indulok el az előbb navigált irányba. Caitlyn jön ki előbb, akit egy mosollyal köszöntök miközben elhaladok mellette, majd mielőtt Meghan hozzá hasonlóan kiérhetne, még az ajtóban elkapva őt akadályozom meg ebben.
- Te még maradsz velem. - egy kezemet a derekára simítom, másikkal a mosdó ajtó lapját támasztom meg és hátrálásra késztetem Meghant épp csak annyira, hogy az ajtó végül becsukódhasson mögöttünk. Gyorsan körültekintek, hogy meggyőződjek csak magunk vagyunk, majd csak ezt követően vezetem figyelmemet ő rá.
- Mire kértelek indulás előtt szépségem? - két tenyerem közé fogva arcát kényszerítem őt bele egy szemkontaktusba és jelenleg én is érzem, ahogyan a pulzusom hevesebb értékeket produkál. - Azt mondtam, hogy maradj mindig a közelemben.
Úgy irányítom őt, hogy a hideg csempe és közém szorulhasson be és miközben egyik kezemmel a falat támasztom meg mellette, másikkal a haját simítom ki arcából. - Pont így, ahogy most vagy. - félmosoly kúszik az arcomra és a tekintem a szemeiről most az ajkaira vándorol le.
- Nem tudom mit adott a doki, de a hatását már érzem. Azelőtt kell innen lelépnünk, mielőtt végleg beütne, mert elég sanszos, hogy valakinek ma még nekimegyek.  
A nyakának ívét fedezem fel kékjeimmel, majd a ruhájának sokat takaró szegélyét, ami elegánsan és egyben szemet gyönyörködtetően emeli ki Meghan domborulatait. - Ki kell vinned innen. - szusszanok egyet elterelve figyelmemet mellkasának hipnotizálóan ütemes mozdulataitól. - Találj ki valamit, hogy eltűnhessünk. Bármit.  
Újra a szemeibe mélyedek el. - Nem tudom mi volt az italban és nem bízok magamban annyira, hogy rajtuk kísérletezzek. - szavaim komolyságát tekintetem is hasonlóképp tükrözi. Tudnom kell, hogy egy oldalon állunk ebben vagy sem. - Megtennéd ezt értem, Meghan?



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyHétf. Nov. 21, 2022 9:20 pm


Ryder és Meghan
 A reggeli veszekedésünk lenyomata még ott ég a koponyám belső falán, mint egy emlékeztető, hogy bármennyire is legyek egy megjátszott menyasszony, attól még nem téveszthetem szem elől az igazságot. Ryder és én annyira különbözünk, annyira másképpen látjuk a világot, hogy képtelenség, hogy akár egyetlen napra is fegyverszünetet kössünk. A békés időknek is megvan a maga varázsa, de azt hiszem, hogy nem nyugodtam volna le a kellő mértékben, ha Caitlyn nem siet a segítségemre. Örökké hálás leszek neki, hogy ebben az átmeneti időben is a javamat szolgálta a jelenlétével. A lakótársam szerint mindenki gyanús és idegesítő, de már belefáradtam abba, hogy mindenkiben a rosszat keressem. Az életem egy akciófilmre hajaz az elmúlt pár napban, és torkig vagyok vele, hogy egy normális programon sem tudok részt venni anélkül, hogy valaki ne lenne a nyomomban, vagy ne akarna az életemre törni. Caitlyn és Tom valóban házasok és valóban itt élnek, de semmi hátsó szándékot nem tudok felfedezni a személyiségünkben azon kívül, hogy a drága Mr. Gillies-nek már a fing is különös köd a levegőben, mintsem az emberi szervezet egy kiadós válaszreakciójának fogná fel. Hallatlan, de nem jutok napirendre a viselkedése felett és az abban beálló változásban. A folyosón állva várakozom a megjelenésére, és ha ez még nem lenne elég, akkor az én testem lesz az igazi áruló. Miért dobog gyorsabban a szívem, ha meglátom őt, miért érzem azt, hogy a kabát viselése is meleg ebben a házban? Bármennyire is figyelmen kívül óhajtom hagyni az izmait, és a kék szemét, annál jobban esek a bűvkörébe. Igazi rosszfiús kinézete van, de a legjobb értelemben. Gyerekkorom egyik kedvenc film a Grease jut róla eszembe, már csak egy fekete bőrdzseki kellene és akkor azt mondanám, hogy onnan lépett ki, de csak magamban mosolygok a hasonlaton. Megbabonáz a kedvessége, a homlokomra ejtett óvatos puszi…túlságosan könnyen süppednék bele abba az állapotba, hogy higgyek neki, de mindketten tudjuk, hogy a felszín alatt egészen más húzódik meg. Oscar díjat érdemelne az alakítása miatt, bár tudom, hogy ez rossz feltételezés, de már abban se vagyok biztos, hogy meg akart csókolni…távoli emléknek tűnik a jelenből az a momentum, amikor a zuhany alá söpört és megálljt parancsolt a saját és az általam generált viharnak. Meg tudtam lépni, amit sok ideje nem, de ébresztőként is szolgált, hogy mennyire hamar veszítem el a fejemet és szavazok neki bizalmat a nagy semmire. Az állandó levertség másodpercek alatt illan el a testemből és vigyorogva fogadom a hűvös szél érintését az arcomon. Odakint érezni a tél minden neszezését, ugyan hó alig van, de a kezem is megfagyna, ha nem éppen az ujjai melegítenének fel. A távot rövid időn belül tudjuk le, és a legnagyobb meglepetésemre egy nagyon kellemes étterembe sodródunk. Cait és Tom elég jól ismerik a helyet már abból is, ahogyan letegeznek a tulajdonossal és saját asztalt kapunk. Az este még messze van, talán emiatt megy könnyedén a foglalás is, de az udvarias bemutatkozást követően már egy sokkal elszeparáltabb részen telepedünk le. A kabátom lesegítése és a leülés között megint Ryderre sandítok, aki gálánsan kihúzza nekem a széket, akár egy odaadó vőlegény. Meg kell hagyni, ha nem beszél, akkor egészen kellemes a modora, de azt is tudom, hogy már fejben a megannyi menekülő útvonalat járja körbe, mint egy megszállott. Ryder nem ad a véletlenre, a puhatolózó kérdései a saját javát szolgálják, de inkább figyelek a másik két félre, néha kiegészülve Rosie-val, mintsem az ő észjárásának nyomába eredjek. A kóla a legideálisabb választás, nem zakatolok többet az italon, mert az ételek egész sora fekszik előttünk az étlapon. A hagymás rostélyos szimpatikus, mindketten bizalmat előlegezünk meg a meghívóinknak, aztán a rendelés leadása közben, megkapjuk az első sokkoló kérdést. Az „eljegyzésünkről” lemaradtam, de azt hiszem, hogy rögtönöznöm kell, mert a mellettem ülő szájában megalszik a tej is, amíg azon fáradozik, hogy egy épkézláb történettel rukkoljon elő. A hazugság úgy jön az ajkaimra, mintha én magam vetettem volna papírra, de a munkában már megállapodtunk és az állatkertet szeretem is. Az ex csak színesíti a múltunkat, meg reális táptalajt ad, hogy nem vele nőttem fel és világra szóló barátságból lett szerelem. Nem vagyok híve az émelygésnek, de aztán az Alana név csak onnan ugrik be, hogy így hívta Mr. Rutherford feleségét, akivel csak futólag találkoztam össze a mérgezés napján. Annyi minden történt abban az épületben, hogy megfogadtam soha többet be nem teszem a lábamat oda. Caitlyn és Tom csüngenek a szavainkon, és én is élvezem, hogy a középpontban lehetek.
- Az esetlen énem vonzott, jó tudni. – negédesen nevetek fel csilingelő hangon, és szorítok rá jobban a kezére, mire Cait sem bírja ki és egy puszit nyom Tom arcának bal oldalára. A kezem megrándul és meg is látszik rajtam az átmeneti probléma, de hamar jön az érdeklődés, és nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy Tomra igent mondjak, bár érzékelem, hogy ácsingózik a partnerem beleegyezésére is, amit én nem kértem ki direkt. Kelletlen felel rá, a testéből áradó merevség csak még hangsúlyosabbá teszi, hogy ennyivel nem úszom meg a későbbiekben, de inkább ez, mintsem még napokig az ő segítségére szoruljak.
- Én is így gondolom, szívem. – szorítok vissza, de a közelebb hajolása és a fülemben elhangzó szavak csak megerősítésként szolgálnak az előbbi feltételezésemre. Bólintok és elhúzom a nyakamat a ráhintett csóktól. A kaja a menekülési pontom, már így is éhen halok, de amikor feláll mellőlem és felszeleteli a húst, akkor menten elröhögném magamat, de csak szolidan horkantok fel.
- Igazán figyelmes vagy kedvesem. – nyájasan biccentek felé és markolom fel a balommal a villát, de az ügyetlenségemben többször elakadok, azonban eltolom a közeledési szándékát a keze érintkezésében. Nem hiányzik, hogy még az orrom alá dörgölje ezt is ma délután. A hús valóban isteni, a gyomrom bukfencet vet és apránként nyelem le, nehogy megülje. A kólából is kortyolgatok, de miközben nekem egy pohár fogy el, a fiúk már a második körnél járnak. Caitlyn megállás nélkül beszél, nekem az evés a fókuszpontom, nem bánom, hogy csendben maradhatok, de aztán a kérdésére kíváncsian pillantok Ryderre. A túravezető volt a megbeszélt séma, nem tért el tőle…szép.
- Ne gondold, hogy ennyire egyszerűen ment…elfelejtette elmondani, hogy velem csalta meg a barátnőjét. – vigyorgok tovább, de azt hiszem erre csak egy újabb nevetés a válasz.
- Tom a barátnőmet hívta először randira, nem vagy egyedül Marcie. – legyint egyet, én meg annyiban hagyom a témát. A fiúk harmadik pohara kezd sok lenni és amint lepillantok az asztal alá…mit veszek észre. A kezemben megáll a villa is, mert egy fegyverrel szemezek éppen. Mi az istennek hozta el?! Mérgesen kapcsolódom be akkor, amikor kiderül, hogy alkohollal van megbolondítva az itala.
- Remek. – rúgok bele a bokájába, hogy vegyen észre. – Szívem csak mértékkel, tudod, hogy milyen tudsz lenni, ha iszol. – ingatom meg a fejemet, Caitlyn viszont maga is rendel mindenkinek egy kört. – Azért vagyunk itt, hogy ünnepeljünk. - szólal meg. Kihasználom az alkalmat Rosie idecsábítása közben és most én csökkentem a közöttünk lévő távolságot. – Te megőrültél? Minek hoztad el a fegyvert? – akadok ki fojtott hangon, de Caitlyn elém tolja az italt. – Ezt garantáltan te fogod meginni, az utolsó cseppig. – tolom elé mindkettőt és magamban forrongva úgy teszek, mint aki belenyalt. – Caitlyn kijössz velem mosdóba? – vetem fel ártatlan képpel a kérdésemet.


credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1170

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyHétf. Nov. 21, 2022 7:52 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Ha valamit megtanulhattam a Meghannal eltöltött néhány nap alatt az az, hogy sose becsüljem le mindazt, amit esetenként tartogathat számunkra a folytatás. Amikor az ember egy kiadós veszekedés után azt hinné, hogy nincs tovább, a következő pillanatban már egy négyes randira készülődve találja magát és arra a pillanatra várva, amikor menyasszonya végre valahára kilép azon az ajtón, amit már egy jó ideje szuggerálni kényszerül. Tom nyugodtságát jelen helyzetben messzemenőkig irigyelem. A semmit nem sejtő járkálását a helyiségben miközben udvarias hanghordozással társalog a vonal túlsó végén lévő számomra idegennel, miközben a partnere valahol odabent az ajtón túl talán felforgatja majd az életünket. A lebukás veszélye ígéretként lebeg ott felettünk és minél több időt töltünk el a szomszédaink közelében, annál nehezebben tudjuk majd elkerülni azt, ha netalántán bekövetkezne. Annyi kis apró információn csúszhatunk el, amit nem volt lehetőségünk még ennyi idő elteltével sem átbeszélni normálisan. De valóban mit is várhatnék? Kettőnk zavaros kapcsolatát se tudjuk higgadtan kezelni akkor miért lennének másabbak ennél a képzeletbeli jegyességünk részletei? Ideges vagyok és ezt az egész lényemben érzem. Olyan helyzeteknek leszünk részesei, amikre nem voltunk felkészülve. Helyesbítek: amire én nem voltam felkészülve. Nincs gyakorlatom hogyan kell a boldog vőlegényt játszani vadidegenek előtt, amikor még akkor sem tudom gatyába rázni a kapcsolataimat, ha azok pusztán két fővel rendelkeznek. Ha valaki mellett kikötöttem annak a kapcsolatnak minden feltétele privát elbánást élvezett. Nem tűztük ki dicsekedve a közösségi platformokra a napjainkat vagy dörgöltük más orra alá sikeresen alakuló úgynevezett megállapodásunkat, hogy azzal felesleges irigységet váltsunk ki olyan emberekből, akiknek egyáltalán nem érdekelt a véleménye. Jóllehet eddig egy kezemen megtudnám számolni hány kapcsolatom volt erre a státuszra érdemes, ellenben egyiknek sem volt velejárója, hogy produkálni kelljen magunkat mások előtt. Mi a kritériuma ennek? Talán az ebéd egy pontján neki kell kezdenünk túllicitálni egymást? Miről is szól ez pontosan? A versenyről vagy csak szimplán négy ember jól érzi magát, amikor nekem már a kettő is zsúfolt? Tanácstalan vagyok, de az a tudat nyugtat mélyen belül, miszerint az új helyzetekhez való alkalmazkodással sosem akadt problémám. Ha valami nem a tervek szerint alakult, akkor felmértem a helyzetet és aszerint döntöttem. Most viszont nincs előre meglátogatott helyszín vagy tervek hada a védenc kimenekítésére, és az egyetlen, amit a mai nap folyamán igazán felmértem az Meghan volt miután az ajtón kilépett. Az ilyen helyzetekre használjuk azt a szakkifejezést otthon, hogy sikertelenül zárult művelet.
Az étterem valóban nincs messze, melyet a lépéseimnek száma és a kiindulási ponttól eltelt percek is ugyanúgy alátámasztanak. Már nem csinálok ügyet abból, hogy kézen fogva andalgunk Meghannal az utcán, mert jobban leköt helyette az utcákon elhaladók felmérése. A környezetünk, amely az én fejemben néhány ponton menekülőutakként raktározódik el, míg több másikon fulladási pontot jelez. Olykor sétánk során közelebb húzom magamhoz Meghant és arra az oldalra helyezkedem, amivel elérhetem, hogy meglátásom szerint kevesebb interakció érje majd őt a többi ember által.
Caitlynék nem ismeretlenek már az étteremben és ezt a lelkes köszöntésük is jól példázza. Az úgynevezett Rosie csak időközönként fordul meg később az asztalunknál, ha éppen a rendelésünket kívánja begyűjteni vagy éppen a kért italokat hozza meg. A köztes időszakban viszont négyesben hagy minket, így legalább észrevétlenül vehetem szemügyre a hellyel járó kockázatokat és – ha a helyzet úgy kívánja –, a lehetőségeket. Egy ideig leköti ez teljes mértékben a figyelmemet, de Caitlyn érdeklődésének hatására kénytelen vagyok most már a jelenre is figyelni és nem tovább menekülni előle. Bármennyire is szeretnék minél távolabb kerülni ettől, a helyzettől amit nem tudok nevén nevezni mégis ennek ellenére a kellős közepén létezem.
Caitlyn kíváncsiságát a lehető leggyorsabban terelem el magamról, hogy inkább a személyzetről szerezzek információkat a kérdés nyilvánvaló feltevése nélkül. Ugyan úgy tűnhet neki, hogy bólintásommal a szavaira adok jelzést, de fejben éppen most mértem fel arányokban elosztva az esélyeinket. Most viszont, hogy úgy érzem valamiféle halovány terv is kezd kialakulni a fejemben ami által ismerős terepre érkezhettem, kezd az én hangulatom is oldódni ebben az abszurdum helyzetben. Ami természetesen Caitlyn érdeklődésével egyenes ágon lefelé vezető irányt vesz. Meghan az aki megfogalmazza a választ, én meg úgy ülök mellette, mint akinek bármelyik percben támadásra kellene készülnie. Az étlapot szorongatom a kezembe, noha Rosie rendelésfelvételekor már én is letettem a voksomat a Caitlyn által annyit emlegetett étel mellett. Teljes figyelemmel és minden idegszálam megfeszülésével követem végig Meghan sztoriját, aki könnyedén merül bele a hazugságoktól csöpögő részletekbe és tarja fogva vele úgy Caitlyn figyelmét, aki észre se venné, ha valahol esetleg sántítana is a történet. Okos kislány. A probléma viszont ott kezdődik, amikor Meghan egy olyan nevet említ, aminek jobb esetben semmit sem kellene jelentenie, de egy Alana nevű nő igazán meghatározó része volt az enyémnek. Bólintok ugyan, noha szólni aligha merek mert attól tartok most olyat is mondanék, ami tönkretenné az egészet. Kényszeredetten mosolyodok el, ahogyan az egyik hazugság a másikat görgeti maga előtt és már ott tartunk, hogy a kicseszett Indiana Jones se érhetne a találkozásunk eseményeinek nyomába. Meghan enyémen nyugvó kezét fogom meg az asztal felett és bár egy szót sem szóltam eddig úgy tűnik a visszakérdezés kapcsán most ennek is elérkezik az ideje.
- Az én Marciem néha olyan kis esetlen, de végül is ez hozott össze minket. Abban a pillanatban nem is volt már kérdéses, hogy csak ő kell nekem.  
Mosolyogva kontrázok rá az elhangzottakra, ami abban a pillanatban az arcomra is fagy ahogyan Tom segítségét kéri a sérülését illetően. Volt már olyan érzésük, hogy valaki csak azért él és lélegzik, hogy az idegükre menjen? Ha oldalra pillantok életem állítólagos nőjére valahogy ez a személy elevenedik meg előttem. Tudja, a francba is de még mennyire, hogy tisztában van vele mit vált ki ez a játszadozása belőlem, de ennek ellenére is úgy dönt, miképp neki pont, itt az ebédünk kellős közepén kell elkövetett bűneimért revánsot vennie. Tom mintha a beleegyezésemet kérné fordul irányomba én pedig egy aligha őszinte mosollyal fejezem ki véleményemet. Félő, hogy amihez hang is társulna az kevésbé lenne ennyire kellemes.
- Egy hozzáértő rápillantás nem árthat. - húzódok közelebb Meghanhoz, ám következő szavaimat a fülébe súgva adom a tudtára. - Nagyon remélem, hogy tudod mit csinálsz.
Mielőtt még elhajolnék tőle egy csókot hintek nyakának felületére és veszem fel vele a szemkontaktust egy minimális időre, hogy tudja: ha ezt elszúrja nekünk, akkor kurvára nem leszünk jóban egymással még ennyire sem.
A rendelésünkre nem kell sokat várni, én viszont automatikusan állok fel a helyemről és sétálok át Meghan másik felére, hogy megszokásunkhoz híven kisebb szeletekre vágjam fel neki az ételét. Caitlyn jót mosolyog ezen, de most az egyszer mindenféle vélemény nélkül hagyja ránk az egészet. Ennek ellenére a folytatásban lelkesen pótolja be a kimaradt beszédmennyiséget és avatja be az asztalnál ülőket a Tommal kapcsolatos élményeibe, melyek elregéléséből bizonyára mi sem maradhatunk majd ki. És csak hogy válaszoljak is korábbi, egyben kimondatlan kérdésemre: az egész nem másról, mint egymás túllicitálásáról szól.
- És te mivel is foglalkozol Ray? - fordul felém Caitlyn, miután Rosienál megtörtént az újabb italrendelés felvétele és mivel jómagam pohara is kiürült, így én is igent mondtam egy újabb körre.
- Túravezető vagyok. Amikor Marcieval megismerkedtem épp a környéken jártunk a csoporttal és szabadprogramot kaptak. Tudjátok, ez a szokásos ekkor és itt találkozunk szisztéma. A többit meg hát ismeritek. - mosolygok rá a mellettem ülőre, Cait viszont csak sóhajt egyet.
- Annyira bájosak vagytok. - törődik bele menthetetlen és irántunk érzett rajongásába, aztán egy éles fordulattal témát is vált. - Na és hogy tetszik az étel? Ugye, hogy isteni?  
- Valóban az. Ami azt illeti van egy különleges citromos utóíze. - kezdek bele, mire Caitlynék arckifejezése egyből érdeklődőbb lesz, majd hirtelen és szó nélkül összenéznek Tommal. Caitlyn kuncogni kezd, ezért párja veszi át a magyarázatot adó fél helyét.
- Csodálkoztam is, hogy miért más az én italom. - kezd bele.
- Tommynak Rosie mindig csinál egy kis frissítő koktélszerűséget némi citrommal és alkohollal megbolondítva. Kinézetre víznek tűnik, talán ezért is keverték nektek össze, a citrom meg elnyomja teljesen az alkohol szagát. - magyarázkodik tovább Cait.
A kurva életbe. - Hát ez..csodás. - És ismételten abba bele.
- Először nem érzed a hatását, de isteni jó, mert később totál ellazulsz tőle. Mi imádjuk. Neked is jót fog tenni édesem, hisz annyira feszült voltál egész este. - mosolyog rám együtt érzően, én viszont kevésbé vagyok ennyire lelkes, mikor a harmadik poharam tartalmának is már elfogyott a fele.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyHétf. Nov. 21, 2022 6:26 pm


Ryder és Meghan
Bárcsak elmondhatnám, hogy régen mennyire vágytam egy nővérre. Anya mind a négyünket ugyanúgy szeretett, talán apán látszott meg az árnyalatnyi különbség, hogy három fiú után váratlanul csöppentem a család életébe, és emiatt a kelleténél jobban és óvott és védett is. Általában hozzám jött be utoljára ’jó éjt’ puszit adni, el is nyújtotta a rám szánt idejét, és mesékkel szórakoztatott, amikor a többiek már az igazak álmát aludták. Szerettem kettesben lenni vele, akkor úgy tűnt, hogy más nem is létezik a világon csakis mi ketten. Anya ellenben gyakran szolgáltatott igazságot, de igyekezett velem is időt tölteni, de egy anya élete nem könnyű három éhező fiú mellett. A barátnőkkel csak az óvoda után kezdtem el jobban megismerkedni, de a bátyáim elüldöztek mindenkit a közelemből. Egy másik lánytestvérrel egészen más szellemben nőttem volna fel. A játékban a babáknak, és a plüssöknek lett volna prioritása, a titkaink megosztása éjszakába nyúló csacsogásokkal, és fantáziálgatásokkal telt volna el, de hiába minden vágyálom, már felnőttem, és megszoktam, hogy állandóan pukizás és böfögés vesz körbe. Caitlyn a legjobbkor érkezett, mielőtt elmérgesedett volna a helyzet köztem és Ryder között. A veszekedéseink száma exponenciálisan emelkedett, de mára értük el a tetőpontot, és bevallom kezdtem belefáradni az örökös harcokba, amikor amúgy sem éreztem a legjobban magamat. Cait csak kedves volt, és egyszerűen állt hozzám. Nehezen tudtam feltételezni erről a jelenségről, hogy hazudna, önmagát adta és ez roppantul imponált a hazugságok útvesztőjében. Marcie szerepe nem illett rám, nem lettem volna ennyire megbocsájtó, valószínű, ha Ryder valóban a vőlegényem lett volna, akkor az ominózus eljegyzés után a tökein vertem volna le a nekem okozott károkat. A füllentés és a játék a védelmemet szolgálta, de némi igazságot elárulhattam a velem egy szobában tartózkodó szomszédnak is. Caitlyn önzetlen és vidám alkat, ami belőlem már jó ideje hiányzik. Egyből Heather-t juttatja az eszembe és feléled bennem a honvágy, hogy mindent egyetlen suhintással hagyjak a hátam mögött, és meg se álljak hazáig, nem törődve a rám leselkedő veszélyekkel. Torkig voltam a bezártsággal, a fekvéssel, a sírással. A tükörben való átalakulásomon még én is meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy ekkora változást képes előidézni némi pirosító és rúzs. A halott menyasszonyomból egy üde és kívánatos menyecske lettem, nem kis hálát érezve a segítőm iránt. A fekete ruha tette fel az i-re a pontot, megmondani se tudnám, hogy mikor éreztem magamat utoljára nőnek, annak az igazi magabiztos vadócnak, aki jól érzi magát a bőrében. A kezem korlátozott használata mellett is tündököltem, az aurám színe megváltozott…Heather tuti jósnővel fárasztott volna, és ezen a kis felvetésen el kellett mosolyodnom.
Nem kellett sokat várnom, hogy elhagyjuk a szobát, de előtte még a lábamra került egy csizma is. Izgatottan álltam meg a lépcső tetején és azt hiszem rajtam kívül ketten is keresték a szavakat a lépcső alján állva. Ryder totálisan átalakult, nem ismertem rá a hétköznapi énjére, a fekete eddig is jól állt neki, de ma határozottan kiemelte a muszkuláris testalkatát. A kezeiben duzzadt az erő és az én barna íriszeim a kelleténél többször kalandoztak el, mire felért hozzám. A kabát is egyfajta gesztus volt, de a bókra nem voltam felkészülve. A reggeli műsorszámunk után nem vártam tőle túl sokat, de a homlokomra ejtett puszi és a finom birtokló mozdulat a derekamon már így is többet mutatott, mint amit ebben a párosban megköveteltünk volna egymástól. A védelmem a cél ma délben is, vagy délután…az időpont lényegtelen, mert elhagyjuk a házat és nem lesz mellettem senki rajta kívül. Ész érvek sem kellett volna ahhoz, hogy a közelében maradjak, de az összefűződő ujjainktól a szívem repeső mozdulatokkal akart kitörni a mellkasom fogságából. A hatása kézzel lett volna tapintható, ha most valamilyen műszerrel mérték volna fel a vele kapcsolatos vonzalmamat. Kipirultan követtem lefelé, és még akkor sem eresztett el, amikor bezárta a házat és ellenőrizte a kódokat. A számba harapva élveztem ki a napok óta esedékes friss levegő hideg cirógatását a bőrömön. Nem rettentett meg, sőt roppant mód felélénkített, hogy kiszabadultam és oxigénhez jutok. A testem a vártnál jobban bírta a rövid sétát, Ryder egyetlen alkalommal sem sürgetett, ha kissé meginogtam, akkor hozzám igazította a lépéseit, majd ezt követően meneteltünk előre a második utcáig. A belső udvarról üvöltött, hogy az otthoni ízek hamarosan nemcsak ígéretként ölelnek körbe, de a gyomrom is hálás lesz valami anyához hasonló kosztért. A közvetlen beszélgetésből kimaradunk, szolidan állok meg a társam mellett, miközben a tulajdonos neve is elhangzik, és be leszünk mutatva neki. A néninek őszbe vegyülő hollófekete haja van, amolyan mamás teste, de süt belőle az életerő…bárcsak láthatnám az anyukámat. Hiányzott a spanyol nevetése, a hangos parancsosztogatása a karácsonyi menüsor elkészítése alatt. Imádtam a családomat és ma a szokottnál is nagyobb volt az zűr. A hátsó részen kapunk egy asztalt, nekem még olyan gáláns kísérőm lesz, aki kihúzza nekem a széket, és ezt megint nem tudom hova tenni. Leenni a fejemet könnyebb lett volna a nyakamról, mint megérteni ennek a férfinek az észjárását. A hajbókolás nem marad el a részemről, de hamarosan már az italok megrendelésén bíbelődünk. A kóla mellett teszem le a voksomat, a gyomromnak kell egy kis indító löket az ételek elfogyasztása előtt. Ryder megint a vízre szavaz, még életemben nem láttam valami alkohol, vagy más egészségtelen ital közelében…jó ismerem vagy másfél hete. Úristen ez idő alatt is mennyi minden történt velünk, többet között jelenleg a menyasszonya vagyok gyűrű nélkül. Remek. Caitlyn kérdése zökkenti ki a mellettem ülőt a gondolataim mélyéről, ezen viszont kénytelen vagyok elmosolyodni.
- Olasz ételek vannak terítéken? – érdeklődöm, de végül az étlapot nyomja a kezembe Cait a válasz helyett. – Nézd meg nyugodtan Marcie, de az egyik főfogás a hagymás rostélyos lesz. Isteni és vétek lenne kihagyni. – kacsint rám, de engem már az olvasás foglal le. – Somlói galuska…anya egyik kedvence. – tágulnak ki a pupilláim, és elkap a kedv, hogy édességet is rendeljek majd az ebéd után. Az italok szervírozása közben a fél szemem Ryderen van, és majdnem hangosan köhögök fel, ahogyan tudós módjára mered a poharam tartalmára. Elvéve tőle azért még meg tudom emelni és bele is kortyolok, aztán óvatosan csúsztatom le az asztal lapjára. – A micsodát? – egyszerre kapjuk fel a fejünket, és zavartan nézünk össze. A forgatókönyvről nem beszéltünk, megint improvizálnunk kell. – Az állatkertben volt, ahol dolgozom. – vágom rá, és megpróbálom feltűnés nélkül folytatni. – Rosie áll meg mellettünk egy füzettel. – Bocsánat…ki mit kér? – támasztja meg az állát Cait. – Én akkor kipróbálom a hagymás rostélyost hercegnő burgonyával és kérek utána egy kis Somlóit. – Cait felkuncog, aztán a rendelésemet duplázza, végül a fiúk adják le, de még szinte ki sem hűl Rosie helye máris rám förmed. – Folytasd…az állatkert. – úgy csillog a szeme, mintha moziban ülnénk, vagy én lennék a pápa. – Ja…igen…szóval Ray az előző barátnőjével jelent meg…hogy is hívták? – pillantok rá, de kontrázok is egy olyan névvel, ami eszembe jut. – Alana…igen. Nagyon viccesek voltak. Én a szibériai tigrisnél voltam etetésen, mikor véletlenül beborultam és képzeljétek el ki mentett meg? – hagyok némi hatásszünetet, a kezemet az övére fektetve. – Hát…Ray. Otthagyta Alanát…valami megmozdult bennem már akkor is, de aztán hetekig nem hallottam róla és végül megint az állatkertben akadtunk össze, de akkor már egyedül jött, ugye szívem? – oldalra sandítok, de megrándul a szám széle a fájdalomtól. – Ó…még mindig fáj a kezed? – aggódva érdeklődik tőlem Cait. – Igen…sajnos. Úgy tűnik, hogy a bátyám hülyesége határtalan. Szóval nemcsak a paintball az élete, hanem a lövészet is…azt hiszem annyira lassan gyógyulok, hogy az igazi golyó volt. – fintorodom el, de erre már Tom sem marad csendben. – Ne nézzelek meg ebéd után? – tudom, hogy nemet kellene mondanom, de már nem érdekel, így rászorítok a balommal Rydre kezére. – Azt örömmel venném Tom. – mosolyodom el, de nem nézek rá a mellettem ülőre…ez van, ha nem hagy teret nekem.


credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1252

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyHétf. Nov. 21, 2022 4:06 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Abban az örökkévalóságnak tűnő percekben melyet Tom társaságban töltök várakozással, a rossz verziótól a legrosszabbig eljutok és cseppet sem segít, hogy egy árva hangot sem hallok, ami fentről érkezne. Caitlyn olyan nőnek tűnik, akiről észre sem veszed, de már lyukat beszélt a hasadba az állandó kvízkérdéseivel. Aki egyszerre tálal ki magáról és a szokásairól mindent majd a következő fordulóban már téged faggat. Vajon Meghan mit mond el neki? Minden esélye megvan arra, hogy egy mondattal akár véget vessen az ittlétünknek. Bevallja, hogy nem azok vagyunk, akiknek oly könnyedén eladtuk magunkat? Nem bízik bennem, a rohadt életbe még nagyon nem, a mai veszekedéssel meg inkább többet fejlődtünk vissza, mint a célravezető irányba. Félt...fél tőlem, tart a reakcióimtól, mindentől amit tehetnék vele és amit nem fogok megtenni vele. A gondolat hatására kényelmetlenül mozdulok egyet a fotelbe, de a fejemben cikázó műsorszám mellett a beszélgetőpartneremre is odafigyelek. Az már tisztázódott, hogy Meg nem bízik bennem, de vajon én eléggé megbízom benne ahhoz, hogy ne tegyem magamat kész idegronccsá idelent amiatt, hogy ők miről is beszélgetnek? Talán a választ önmagamnak sem ismerném be, de azzal, hogy még egy helyben ülök és nem az ajtón dörömbölök odafent Meghant követelve akár meg is adtam magamnak azt.
Tom eltereli egy minimális időre a figyelmemet és addig sem a lépcsőt kémlelem, amiről tudom, hogy egy jó ideig senki sem fog lefelé jönni. Kérdéseket teszek fel neki, ő pedig mit sem sejtően avat be életének részleteibe, miközben én minden szavában a mögöttes tartalmat keresem. Azt, amire oda kell figyelnem jobban, amit szem előtt kell tartanom annak érdekében, hogy ne árthasson Meghannak. Dolgoztam már együtt rohadékokkal – védtem is őket sajnálatosan –, és jól ismertem már a fajtájukat. Tom nem egy közülük, de a nyájas viselkedése is baljós lehet. Miért nem gondolhatok rá egyszerűen csak egy átlagos szomszédként, aki ténylegesen ismerkedni akar az újonnan érkezőkkel? Miért nem hagyhatom békén Meghant és engedhetem meg neki mindenféle ellenkezés nélkül, hogy kettesben legyen Caitlynnel? Nem ismerem őket, egyszerűen túl kevés időt töltöttem a közelükben ahhoz, hogy a kételyeim ellenkezőjére bizonyítékot nyerhessek. Nekem az ittlétünk során Meghan védelme a legfontosabb. Az, hogy ne essen bántódása az én társaságomban és amikor elérkezik annak napja, akkor ugyanabban az állapotban juttassam őt haza, ahogyan korábban ő elhagyta a nagyvárost. A lövéssel ugyan ez a képlet már hibádzik, de egy életre okultam abból az esetből ahhoz, hogy ne hagyjak lehetőséget az ismétlésre.
A készülődés folyamata egy teljes kínzással ér fel. Nem vagyok türelmes alkat, a fenébe, de még mennyire nem. Legfőképp akkor mutatkoznak meg rajtam ennek tünetei, amikor olyan dologra kell várnom, ami nem tartozik a munkaköri leírásom közé. Márpedig egy nőre várni – vagy a mi esetünkben kettőre –, nem olyan, amit egy reggel folyamán Marie az asztalomon hagyna és anélkül, hogy ne röhögne miatta a képembe, nyugodt szívvel rám is bízna. A nyakamat tenném rá, hogy odabent mindenki teljes mértékben tisztában van azzal milyen kapcsolatban is állok a női nemmel anélkül, hogy megosztanám magánéletem apró részleteit vagy sem. Most ebben a helyzetben, teljesen kiforgatva a megszokott valóságomból talán rám sem ismernének és néha már azt hiszem én sem magamra.
Caitlyn folyamatos hátráltatása csak olaj a tűzre és miközben észrevétlenül elhintek a plafon felé fordulva egy kibaszott panaszos sóhajt megpróbálom visszafogni már egy ideje kikívánkozó véleményemet. Szívem szerint mindkettőt elküldeném a fenébe és ott folytatnám a napunkat, ahol abbahagytuk. Veszekedéssel vagy reményeim szerint veszekedés mentesen. De nem tehetem, mert a Kertváros Gyöngye távol tart Meghantól. A védencemtől, aki egyáltalán nem az ügyfelem.
Két kezemet csípőre teszem és úgy járkálok fel és alá, mint akinek be van sózva a hátsója, de rá kell jönnöm, hogy ezzel nem megyek semmire. Tom még mindig telefonon értekezik – habár a szavaiból ítélve most már a munkahelyéről hívták őt –, én meg valami elfogadható szerelést kutatok fel a nem túl nagy választékból. A fekete, rám már mondhatni szűk felsőben egy domborzati térkép modellnek is elmehetnék, de a többi meg úgy néz ki mintha nagyapáink hagyták volna ránk megszánva a jövő nemzedékét vele. Szusszanva egyet lendítek egyet a szekrény ajtón, hogy rásegítsek a minél előbbi becsukódásra, majd annak a reményével lépek ki a  helyiségből, miképp legalább a várakozási időm némileg lecsökkent.
Caitlyn csicsergését követően tekintetemmel egyből Meghant keresem. Először fel sem fogom a rajta eszközölt változást csak az állapotát mérem fel és az arra utaló jeleket, hogy távollétében bármi baja is eshetett odafent, majd végül arcvonásain állapodok meg. Vendégünk jókedvéből ítélve Meghan úgy döntött nem árul el minket, de minél közelebb lépkedek hozzá annál inkább úgy tűnik, hogy vele ellentétben a józanságom velem annál inkább megtette. Minden egyes hozzá közelebb vezető lépcsőfok megtevésével siklik végig rajta tekintetem. A fekete árnyalatban pompázó ruháján, mely a megfelelő helyeken emeli ki idomait, míg végül egy magassarkú csizma mivoltában vágja hozzá szemlélőjéhez a semmit nem érő könyörületet. Basszameg!
Egy kulturáltabb, de annál őszintébb dicsérettel együtt állok meg előtte és bújok bele annak a piszkosul mázlista Raynek a bőrébe. Aki anélkül érintheti az előtte álló nőt, hogy elszúrná tetteivel az egész életét. És aki csak és kizárólag annyi időre létezik míg teljes megsemmisülésre ítéli vele a józan eszemet.
Kettőnkre tartozó kérésemet a kívülállók kedvéért szerelmes szavak módjára suttogom bele úgynevezett kedvesem ajkaiba. Szinte már engedélyt kérek arra, hogy megvédhessem, holott tudom magamról nagyon jól, hogy szemrebbenés nélkül törném el a kezét az illetőnek, akinek csak eszébe jutna megközelíteni őt. A védelme számomra nem alku tárgya, de közönség előtt meglehetősen komplikálttá válik kivitelezni, hacsak Meghan nem lesz a partnerem ebben. Mert bármennyire is vágyom őt e közé a falak közé kényszeríteni és a külvilág minden szennyezett rezzenésétől megvédeni, tudom jól, hogy most nem tehetem. Nem tagadhatom meg tőle a közös program lehetőségét és űzhetem őt annak a tudatába, miszerint rabként kell léteznie a közvetlen környezetemben.
Odakint nem sokan járkálnak, csak szinte mi sétálunk az utcán kéz a kézben, előttünk pedig újdonsült baráti társaságunk két tagja lépked. Mindezek ellenére közel tartom magamhoz Meghant amennyire csak lehet és figyelek minden mellettünk elhaladó személyre vagy gyanúsnak ható elemre.
Tom leírása a helyiségről jól visszaadja azt a hangulatot, amit ő korábban már említett, ez pedig az ő szavahihetőségének ad számomra hitelt. Üdvözlöm jómagam is tisztelettudóan a bejáratnál minket köszöntő idősebb hölgyet és ahelyett, hogy elengedve Meghant előrehaladnék annak érdekében, hogy felmérjem környezetünket a biztonsági kockázatok tekintetében, egyszerűen csak ráhagyom az irányítást a Caitlyn által említett Rosie nevezetű nőre. Még ha azt kelletlenül és úgy teszem, mintha a fogamat húznák vele.
A tömeg hiánya némiképp nyugodtabbá teszi a hangulatomat, miközben a Meghanról lesegített kabátot a háta mögött igazgatom el precízen a szék támláján és helyet foglalok partnerem mellett. Ő sokkal jobb hangulatúnak tűnik, az arcvonásai pedig élettel telibbnek. A megjátszott udvarias mosoly  helyett őszintének hat a reakciója, melyet a szemei környékén lévő vonások is visszatükröznek. Én vele ellentétben még nem találtam meg a megfelelő alkalmat feszélyezettségem képzeletbeli kezének elengedésére.
- Csak egy pohár szénsavas ásványvizet szeretnék, köszönöm. - válaszolok a nekem feltett kérdésre, de a figyelmemet leköti a hely berendezése. Kamerának nem látszik semmi nyoma, ahogyan az egész elég jól elszigetelt ahhoz, hogy bárki is észrevehessen minket.
- Ray drágám, minden rendben?
Caitlyn hangja zökkent vissza az abszurdan kialakult négyesünk közé, minek hatására mosolyt erőltetve az arcomra bólintok egyet. - Abszolút. Kellemes hely ez és amint látom már úgymond törzsvendégnek számítotok itt. - hárítok enyhe érdeklődő éllel a hangomban, mire Cait egyből reagál.
- Javítanék, ha szabad. A kedvenc törzsvendégnek. - kuncogva pillant Tomra, majd ezt követően vissza rám. - Rosie egy angyal és mindig felszabadítja nekünk az asztalunkat, bármikor is szóljunk neki az érkezésünkről, ő csodatevő módjára megoldja. Marco a szakácsuk és Sebastian pedig isteni ételt készítenek. Ha tehetném és tudnám, hogy nem készítenélek ki vele titeket, akkor örömmel végigkóstoltatnám veletek az egész étlapjukat.
Szóval hárman vannak. Még nyomon követhető létszám. - Ne becsülj le annyira! - riposztolok a felvetésére válaszomat egy mosollyal megtűzdelve, de nem sokkal később az italaink is megérkeznek. Az enyém után Meghanét - hogy látszólag Rosie segítségére legyek -, átveszem tőle, majd mielőtt letehetném elé nem túl feltűnően ugyan de ellenőrizem azt, hogy tényleg kóla legyen a pohárban.
- Az eljegyzésetekről már hallottam, de mi a helyzet a megismerkedős sztoritokkal?  - hozakodik elő a témával Caitlyn. Még jó, hogy azelőtt tette mielőtt belekóstolhattam volna a vizembe. - Hallani akarok minden szaftos kis részletet.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptySzomb. Nov. 05, 2022 5:37 pm


Ryder és Meghan
Caitlynnel lenni egyszerre könnyű és felemelő. Az előbbi veszekedés földrengésszerű hulláma lecsillapodni látszik a belsőmben, ahogyan egy ismerős közegben kezdek magamhoz térni. Nagyon is látszik rajtam, hogy hiányoznak a csajos esték a barátnőmmel, az otthon töltött anyás délutánok. A nők mindig jobban megértik egymást, mint általában a férfiakkal és ez velem se volt másképpen. A magyarázkodással felhagytam abban a momentumban, ahogyan átléptük a küszöböt, és a hátunk mögött hagytuk a fiúkat. A sírással nem oldottam meg semmit, de az ölelő karok oldották bennem a kétely szülte bizonytalanságot, és a tudatot, hogy nem vagyok teljesen elzárva a világtól. Normális légkörre volt szükségem, hogy akklimatizálódni tudjak az újdonsült barakkban a lakótársammal együtt. Nem éreztem a magaménak a berendezést, egyetlen magánhasználati tárgy sem volt a birtokomban, mint pár nappal ezelőtt a faházban. A három tulajdonomon kívül nem rendelkeztem ruhákkal, szépségápolási termékekkel, és ha ez még nem lett volna probléma, akkor a legalapvetőbb kellékek sem álltak a készenlétemre. Idegen volt a ház, a társ, de még a szekrények, az ágy is. A könyvekkel másfajta barátságot ápoltam, de az elmémet nem sikerült lefárasztanom, mert a testem uralkodott felette. A lövés miatt sokkal gyengébbnek éreztem az izmaimat, a fejem szüntelenül zúgott, a vállam megállás nélkül sajgott és a seb környékén keletkezett duzzanat nem lohadt abban a tempóban, hogy kényelmes legyen megemelni, vagy tartó végtagként funkcionálni. Félemberként működtem, de még annak se mondtam volna a szervezetemet, mert az alváson kívül többre nem voltam hivatott. Ryder piszkált, ha többet aludtam a kelleténél, etetni próbált kisebb-nagyobb sikerrel, de lényegében nem láttam javulást, vagy a mértéke volt lassú. Visszasírtam az első éjszaka kapott morfiumot, hogy legalább a napot túléljem, de közben már hívott a világ, egy jó étel illata, a nőies témák kivesézése, hogy átmenetileg abba a hitbe ringassam magamat, hogy az életem megint lehet normális és veszélytelen. Caitlyn viselkedése anyára emlékeztet, bár jellemben közelebb áll Heather-höz. Az otthon maradt kedvenc szerkesztőm volt mindig az, aki kimozdított a komfortzónámból, és megállás nélkül traktált különböző programokkal. Imádtam a dilis nőszemélyt, és nagy vágyat éreztem, hogy felhívjam, vagy bíztam benne, hogy a napokban arra is sort lehet keríteni, hogy a bátyáim helyett egy női mentort kapjak hazulról. Trevor a bástyám marad, Devon a védelmezőm, de a női lélek rejtelmeiről egyik sem tudott igazán nyilatkozni. A legjobbkor érkezett Caitlyn, és hálás voltam a segítő kezekért. A tükörképemmel szembesülve realizálódik, hogy mennyire elhagytam magam az elmúlt napokban, és mégsem kapok ítéletet a kinézetem miatt. A hajam gubancos mivolta eltűnik Cait gondoskodó keze alatt, és a sima fürtöktől majdnem sírva fakadok ismét. A kis csatot nem tudom honnan szerezte, de látom az arcom formáját.
- Rád fér egy kis festék is. – kacsint rám a története mesélése közben.
- Igazad van. – helyeselek, de abszolút rábízom az átváltozásomat.
- Minden új szomszéddal ennyire kedves vagy? – érdeklődöm szimplán, hogy eltereljem a figyelmét az előbbi szomorú tényekről, hogy ne a gyermeken agyaljunk, vagy a házasságán, miközben tudom, hogy nekem azon fog kattogni az agyam, hogy miképpen fogunk megférni egymás mellett Ryderrel, ha ismét kettesben leszünk.
- Ez nagyon egyszerű…az elmúlt három évben nem költözött ide senki. Ez a ház már ki tudja, hogy mióta áll itt üresen, néha feltűnt egy-egy kocsi, aztán arra voksoltunk, hogy kiadó, vagy mi a szösz. Kevesen élnek erre, mármint fiatalok. Tudod, meghalok a tudatért, hogy itt vagytok. Tom azt mondta, hogy vegyek vissza, mert rátok ijesztek, és akkor nem lesz semmilyen közös program. – automatikusan nevetek fel a feltételezésen. – Ray sem mondta volna szebben, ha erőm teljében vagyok, csak ez a játék sokat vett ki belőlem. Szerintem bűntudatból hozott el az eljegyzés után, ha már lesérültem és nem készült el a gyűrű. – a hazugság annyira könnyedén jön a számra, mintha valóban én lennék Marcie, a lesajnált menyasszony. – Ne mondj ilyeneket. – keni rám az alapozót, a szeme alatti karikák eltűntetésén bíbelődik. – Miért ne? Ez az igazság. – hunyom le a szemhéjamat, miközben a szememre tér át. – A férfiak ugyanolyanok…tettekkel bizonyítják a szerelmüket, mert szavakban gyengék. – már majdnem ellenkezésbe kezdek, mert Ryder nagyon is jól ért ahhoz, hogyan tiporjon bele a másikba, de ennek nem adok hangot. – Talán igazad van. – helyeslek, de odalentről a sürgetés szavai hatolnak át a falakon. Caitlyn még negyedórát kér, aztán a derült égből villámcsapásként határoz. – Hozok neked egy másik ruhát. Nem jöhetsz melegítőben. – forgatja meg a szemeit, és meg sem várja, hogy ellenkezzek. Az ajtón túlra kerül, hallok valami párbeszédet is, de csak a csendet követő kérdés töri meg a lelki békémet. – Minden rendben. – felelem a kint tartózkodónak. Ryder miért nem Tommal diskurál a földszinten? Nyílna az ajtó, de Ryder helyett Cait siet vissza. – Ezek a pasik…nem bírja ki, hogy ne lásson téged. Elzavartam öltözni, Tom meg az éttermet egyezteti, mintha annyira szükséges lenne. Nem fognak özönleni a vendégek. – adja a tudtomra, és segít felállni. – A kezed miatt a pánt nélküli lett a legjobb választás, és ahogy elnézem egy méret vagyunk. Na, hess, és maradj szép próbababa. – utasít, én meg a parancsot teljesítve várom meg, hogy rám adja. Leültet a székre, még egy harisnya is kerül rám, meg valami magassarkú csizma. – Őrület. – pillantok rá a lábamra. – Tökéletes. – konstatálja a végeredményt, és felállít onnan. – Megyünk. – kiáltja ki, aztán még ki sem lépünk az előtérbe, máris rohan lefelé, egyedül hagyva a tetején a kis folyosónak. A pillantásom lefelé kúszik, de egy férfi test közelít felém fekete pulcsiban. Elég egyértelműen kirajzolódnak az izmok, meg a mellkas hossza is. Zavartan nézek fel a kék szemekbe. – Köszönöm. – zaklatottnak kellene lennem, mert alig egy órája mondtam neki, hogy az utolsó férfi lenne a világon, akitől elfogadnám a segítséget. Pótcselekvésként a fülem mögé igazítja az egyik tincset és arra sarkall, hogy megszakítás nélkül őt fürkésszem. A közeledésére nem hátrálok meg, csak bambán bámulom az arcát és a nekem szánt mosolyát. A homlokát az enyémnek dönti, és másodpercek alatt záratja ki a másik két felet a világunkból. A baritonja selymesen olvasztja meg a kemény szívemet is, ahogyan elkezd beszélni hozzám. – Végig? – súrolnám az ajkait, de az utolsó utáni pillanatban ránt vissza és a derekamon időző ujjai tartanak egyben. A bőröm bizseregve éled újjá az érintése nyomán és perzsel fel, azt hiszem, hogy el fogok ájulni, ha nem tart meg. – Jó…rendben. – bólintok sután és a kabát melegébe burkolózva fűzöm össze az ujjainkat. Odalent csak a bezárás marad hátra, és Caitlyn büszke tekintete kettőnkkel kapcsolatban. – Ray…meg kell, hogy szidjalak, majdnem elrontottad a nagy pillanatot. – Tomba karolva haladnak el mellettünk, de én odafent maradtam az emeleten a szívverésemmel együtt. Hihetetlen, hogy vonzónak találom ebben a fekete felsőben Ryder-t? Vontatottan lépdelek, napok óta nem jártam kint, megcsap a kinti hideg szellő és az élet pezsgése. Autókkal nem akadunk össze, ellenben kétes pillantásokkal igen. – Még két perc. – tájékoztat hátra meredve Cait, és Tom vállára hajtva a fejét szambázik előre, mi talán le is vagyunk maradva. Ryder közelebb von magához, az ujjai szorosabban fűződnek az enyémek köré, amikor megérkezünk a ház elé, ahol egy kis cégér ismerteti az étterem meglétét. – Ez az. – lelkesülnek fel a szomszédjaink. Előremenve csak a kis kertkapun belülre jutunk, de az atmoszféra megbabonáz, az illatoktól meg összefut a nyál a számban. Ryder mindent felmér, a köpcös néni viszont eltér a berendezéstől, mikor kitárja előttünk az ajtót, hogy beljebb tessékelje a négyesünket. – Caitlyn…Tom…már készen is van az asztal. Kik az új jövevények? – érdeklődik a néni, mire Ryder maga mellé állít, és az egyik kezével ölel át. – Marcie és Ray a napokban jöttek, és úgy döntöttünk, hogy az új ismeretséget ünnepelnénk meg. Rosie…van abból az isteni hagymás rostélyosból… - csapja össze a két tenyerét. – Kedvesem nektek mindent, és még desszerttel is készültünk. – kacsint ránk, és az egyik belső asztal felé terel bennünket. Jóleső érzéssel követem őket, aztán mielőtt leülhetnénk Ryder a hátam mögé lép és lesegíti a kabátomat. – Köszönöm. – vörösödöm el és lehuppanok az egyik ülőalkalmatosságra, ő pedig közvetlen mellettem foglal helyet. – Gyerekek ez isteni lesz…mit kértek inni? – jön az első kérdés, de nekem még mindig a fehér és kék kockás terítőn jár a pillantásom, a kellemes háttérzenén. – Csodás ez a hely Cait. – jegyzem meg, de a kezem miatt egyelőre nem nyúlok semmihez. – Én kólát szeretnék. – bököm ki, mire sokat sejtetően néz rám Caitlyn. – A gyomrod miatt, ugye? Az émelygés ellen nagyon jó. – helyesel és magának is azt kér, a fiúkon van a sor, hogy kérjenek egyebet.

credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1500

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyHétf. Okt. 31, 2022 6:01 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Ha a mai napunk programfüzetét elképzeltem, abban az esetben rendkívül egyszerűnek hatott a képlet és egyáltalán nem teljesíthetetlennek. Mégis minden óra elteltével úgy éreztem, mintha valaki ebből a fiktív noteszből kitépte volna a lapokat amelyek a köztes fejezeteket tartalmazták volna, csakhogy önös érdekéből kifolyólag megnehezítse a dolgomat. Meghan mellett az embernek nincs túl sok lehetősége unatkozni, hisz ő tesz róla, hogy egy életre megbánd még azt is, ha egy perc erejéig elkalandozik a gondolatod. A maga módján összetett személyiség volt, akinél nem volt szerencsés figyelmen kívül hagyni a részleteket. Akinek a szavai többletjelentéssel bírtak és ha nem a megfelelő módon értelmezted, akkor a következő pillanatban azt aljas módon felhasználta ellened. Tudatában vagyok annak a folyamatnak, amin keresztülmegy, jobban is mint ahogyan ő azt elképzelné. Évek óta ott lebeg a fejem felett Remi átkozott ígérete és mindig is nyílt titok volt annak a ténye, hogy jobb szeretne a föld alatt látni semmint felette. Ahogyan én is, úgy ő is árulásnak vélte az egymás ellen irányuló tetteinket és már a börtönbe kerülése alkalmával fejébe vette, hogyha lehetősége idővel úgy engedi akkor rajtam példát statuálva kárpótlást kér érte. Nem hiába veszem körül a családomat, a számomra fontos embereket több, szinte már áthatolhatatlan nagyságú fallal és őrzöm a kilétemet, egyben pedig vele együtt a magánéletemet is hétpecsétes titok módjára. Az sem véletlen, hogy nem adom meg egyből a bizalmat az embereknek és az első adandó alkalommal reagálok, ha valami gyanús módon kelti fel a figyelmemet. Tudom, hogy Diaz mire képes, hisz hónapokat töltöttem el a  közelében és szerves részei voltunk egymás életének. Tanúja voltam annak mennyire intelligens és ravasz is a maga módján, ezért tisztában vagyok mit jelent az, ha mindezt a tudást ellenem használja majd fel. Ahogyan Meghan, úgy jómagam is minden egyes nap keresztülmegyek annak lebénító érzésén milyen ha valaki az életedre kíván törni. Mégsem tudok nyíltan vallani erről neki. Ennek ellenében pedig csakis annyit tehetek, hogy megadom számára a biztonságot és segítséget, ami által talán szerencsésebben jön majd ki ebből, mint amilyenre nekem már egy jó ideje nincs lehetőségem.
A veszekedésünk után Caitlynék megjelenése pont nem hiányzott, de az ajtóig megtett lépések pillanatában aligha van lehetőségem újabb kifogással előállni a korábbinál. Minden higgadt érzésembe kapaszkodva invitálom beljebb őket és játszom el a jó házigazda rám soha nem jellemző szerepét, majd ezt követően figyelmeztetem Meghant is váratlan vendégeink elkerülhetetlen jelenlétéről. Ugyan abban a félpillanatban amíg tekintetünk a résnyire nyílt ajtón át összeakad megfordul a fejemben a segítségnyújtásra való hajlam, de emlékeztetve magamat korábbi kérésére úgy ahogy jött, azzal a lendülettel el is illan. Mint mondta, felnőtt nő, saját döntésekkel és remélhetőleg öt percen belül kivitelezhető megoldásokkal, mert magam sem tudom melyik lesz az a pont, ahol az elszakadó cérna pofán ver túlfeszített jópofizásom alatt. Vendégeinktől érdeklődöm a helyszín felől, ahova készültek és úgy tűnik mi is készülünk, Caitlyn pedig bele is kezdene ennek bizonyára hosszan tartó megválaszolásába, Meghan viszont a sajátos időzítéséhez híven megakadályozza ebben. Félig már megemelkedem a fotelből, hogy figyelembe se véve ál-menyasszonyom kérését én jelenjek meg személyesen az újdonsült barátnője helyett, de Caitlyn jelen pillanatban gyorsabbnak bizonyul az én elhatározásaimnál. Magamban dühöngve és kívülre nem mutatva ennek jelét ülök vissza a fotelbe, hogy a lányok pillanatának ki tudja meddig tartó időintervallumát Tom társaságában töltsem el. Szerencsére a fentről érkező ajtó csukódását követően ő maga vállalja a beszélgetés kezdeményezését, ellenben felőlem itt ülhettünk volna órákig is csendben.
- Egy nagyon kis szolid étteremről van szó, hogy a kérdésedet is megválaszoljam. - fordul felém és még egy mosolyt is ejt, mintha szórakoztató lenne számára, hogy a partnere virgonc viselkedése miatt ez az ő részéről elmaradt. Vagy csak együttérzést fejezi ki pont ezért, hisz tisztában vele ő is, hogy két mondattal biztos nem úsztuk volna meg. - Caityvel többször is jártunk már ott és legnagyobb örömömre nem túl nagy a tömeg sem. A kórházban töltött nyüzsgés után nem is lennék képes elviselni annál többet. - osztja meg velem a bővebb ismertetést, melynek hatására bólintok egyet.
- Jól hangzik. - értek vele egyet és a hangszínem is arról árulkodik, mintha megkönnyebbültem volna a hallottak hatására. - Régóta éltek itt ketten?
- 3 éve. - felel gondolkozás nélkül, miből arra következtetek, hogy szinte számon tartja a maga mögött hagyott éveket. - Nem hittem volna, hogy beválik ez a hely, de kellemes csalódás volt. - fűzi még hozzá.
- Elég nyugodtnak tűnik ahhoz, ha az ember megállapodni készül és családot tervez. Vagy te pont az ellenkezőjére voltál felkészülve? - ejtek meg egy mosolyt, hogy ne éreztessem vele azt, mintha egy kihallgatás folyamatában lenne.
Tom is viszonozza ezt a gesztust, mielőtt válaszolhatna. - Mert az is, leszámítva a sok pletykás lakót, és remélhetőleg egy nap lehetőségünk is lesz bővíteni a családunkat. Ami azt illeti, komplikált felfogású családból jöttem, ezért mondhatni számoltam az eseménydús folytatással. - egy apró fintort is vág szavai mellé. - De gondolom ezt pont nem nektek kell magyarázkodnom, akik mondhatni a világ végére jöttek, hogy kettesben legyenek. Cait mesélte a nem túl hétköznapi eljegyzéseteket.
- Marcieval ebből a szempontból a kalandos felfogás hívei vagyunk. Egyszer játszhatnánk közösen egy meccset. - vetem fel háttértartalmú érdeklődéssel.
- Jó lenne, de távol áll tőlem az ilyen. A fegyverek, a pörgés. Viszont észben tartom. - a telefonjának csörgése szakít félbe minket a beszélgetésbe, amit egy bocsánatkérő intés után kissé távolabb sétálva fel is vesz. Habár a tisztán kivehető szavai azt mutatják, hogy csak a másik felé adott tisztelet miatt sétált arrébb, semmint a titkolnivalója késztette őt erre. Következtetéseimet levonva nyugodt fickónak tűnik, aki életében nem fogott fegyvert a kezében és az arckifejezéséből ítélve nem is akar. Családot és nyugodt életet tervez a múltja miatt és azt, hogy ebben Caitlyn társként mellette legyen. Egyelőre úgy tűnik Tom rendben van, de attól még érdemes lesz rá figyelnem.
Társaságom nem sokkal később teszi le a telefont és visszasétálása közben fejti ki irányomba érdeklődését. - Caityt merre találom?
- Fel a lépcsőn és az első ajtó. - köszönetképp bólint egyet és már indul is abba az irányba, én pedig nem sokkal később utána. Caitlyn hangját az ajtón való kopogás után hallom csak meg, melyet Tom szavai követnek.
- Sokáig készülődtök még, Szívem? Egy negyed órán belül ott kell lennünk, emiatt pedig vissza kell őket hívnom, hogy lefixáljam a szokásos helyünket.
- Addigra kész leszünk. Csak még egy pillanatot kérünk.. - tartja fel mutatóujját és engem is elkap a lépcsőfordulóban, mielőtt az ajtót megközelíthetném. - Ahogy tőled is. Ne menj be még a szobába.. - állít meg a mellkasomra helyezve a tenyerét, én pedig először a rám tapadt kézmozdulatot követem, végül pedig Caitlyn arcára nézek fel.
- Marcie jól van? - tekintek át a válla felett az ajtó irányába és már kerülném is ki, viszont az utamat állja.
- Ray, hé, nyugi. Marcie nagyszerűen van, csak hozok neki otthonról egy ruhát, ami istenien fog állni rajta, mert úgy tűnik csak a bekuckózós napokra készültetek, ami teljesen oké, de mi nekünk nőknek fontos a megjelenés is egy nyilvános helyen. Szóval akkora kérés, hogy várj még egy kicsit és azután egybe láthassad a végeredményt?  
Lepillantok rá, ő meg szinte könyörgő szemekkel pislog fel rám. - Nem. - egykedvűen dörmögöm a választ, mire egy lelkes mosollyal ajándékoz meg.
- Yuhéé, egy perc és itt leszek. - azzal a lendülettel már rohan is le a lépcsőn, hogy magunkra hagyjon minket.
- Siess. - kiált utána Tom, majd a telefonját a füléhez szorítva indul meg a földszint felé. - Ne aggódj, szokott ilyet csinálni. - biztató mosolyt ejt felém, de a következő pillanatban már a telefon túloldalán lévő személlyel beszélget.
Megvárom amíg Tom lemegy, majd az ajtót megközelítve mérek kopogó jelzéseket ujjammal az ajtó lapjára. - Meghan, minden rendben odabent?
Nyugodtabb leszek amikor meghallom a hangját, de mielőtt a kilincshez nyúlnék, Caitlyn felszólítása hangzik fel mögöttem. - Mit mondtam neked? - a karjára fektetett ruhával siet fel, majd fújtatva egyet megáll egy pillanatra előttem mielőtt az ajtón beléphetne. - Ti férfiak ugyanolyanok vagytok. Mind egytől egyig türelmetlen. Öltözz át, addig mi is kész leszünk. Nyomás. - a kezével ad intő jelzéseket és bár egyáltalán nem tetszik túlbuzgó viselkedése, mégis visszafogom kirobbanásra készülő nemtetszésemet. Egy darabig még igen.
Amig a lányok készülődnek én egy fekete hosszú ujjú felsőt veszek fel és egy farmernadrágot is mellé. A cipőt viszont már csak az előtérbe veszem fel és amikor Tom figyelmének látóteréből kikerülök, akkor a bokatok szíjamba csúsztatom a fegyveremet. Fő az elővigyázatosság.
A fenti ajtó nem sokkal később nyitódni kezd, én pedig ezt követően közelitem meg a lépcsőt, amelynek tetején a két hölgyemény ácsorog most már. Meghan az itthoni, lazább felszerelésekben is szép, de még magamnak is be kell vallanom, hogy Cait jó munkát végzett. Erre pedig az észrevehetően hevesebb pulzusszámom is galád módon emlékeztet.
- Most már készen is vagyunk. - indul lefelé Caitlyn, hogy a párjához csatlakozzon, én pedig vele ellentétben Meghant közelítem meg és felérve a lépcsőn állok meg pont előtte.
- Csinos vagy.  
Őszinte mosollyal reagálom le kinézetét, majd miközben egy kósza tincsét a füle mögé helyezek, már csak azután választom a folytatást. Magunkon érzem Caitlyn kíváncsi tekintetét, így Meghan homlokának hajtom a sajátomat és szinte az ajkaiba suttogva adom át neki kérésemet. - Szeretném, ha ma végig a közelemben maradnál, amíg odakint leszünk. - tudatosan enyhítek a hangnememen, miközben kezemmel finoman végigcirógatom derekának vonalát és közelebb vonva magamhoz hajolok a füléhez. - Védeni akarlak, de most segítened kell. - elmerülök egy pillanatra az ismerős íriszekbe, majd a magammal felhozott kabátot adom rá. - Gyere, induljunk. - fűzöm össze ujjainkat ezután, hogy csatlakozhassunk a többiekhez a nap folytatásának érdekében.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 10:01 pm


Ryder és Meghan
A kékségbe veszve figyelem őt, és igyekszem felzárkózni a mondandója végére, de valahogyan az agyam ugyanazt az üzenetet továbbítja: Nem éri meg hinni neki, mert úgyis be fog csapni, el fog hagyni, nem tud megvédeni. Ryder összetett személyiség, ha nem győződtem volna meg eléggé erről az első találkozás alkalmával, akkor tett róla a sors, hogy az elmúlt három napban nagyobb dózisban kapjam meg. Meggyőzhetetlen, makacsul ragaszkodik az elképzeléseihez, elítélt, és nem látta be, hogy más vagyok, mint akinek hisz. A tárgyalóban is azt éreztette velem, hogy esélyem se lenne ellene, és ha még sokáig folytatom az ellenkezést, akkor én fogom a rövidebbet húzni. Belém égett az óvatosság vele szemben, mert amikor éppen átfordultunk volna egy jobb irányba, akkor tett róla, hogy az eredeti véleményem mellett kössek ki, és ez most sem változik meg. A hangja egy fokkal nyugodtabban cseng, mint az ágyon fekve, talán a közelsége teszi, hogy ezzel arányosan az én vérnyomásom megy feljebb. Félelmet szült bennem a kérésem megtagadása, ha már egyszer kimondtam, hogy ne jöjjön közelebb, akkor miért nem lehet betartani azt? Damianről mesélni hiba volt, és úgy tekintettem az előbbi beszélgetésünkre, mint egy óriási bűnre. Belülről sugallta a megérzésem, hogy fel fogja ellenem használni, amint lehetősége adódik rá. A sebezhetőségem okozza a vesztemet. Miért nem tudtam befogni a számat, és megtartani a tisztes távolságot tőle? Nem a fizikai értelemben vettet, hanem a másikat, ahol nem eresztem beljebb a falakon túlra, mert a vár azért épült, hogy a magafajtákat elijessze. A férfiakkal szemben ambivalens emóciók keserítettek meg, hiszen ott volt a levelezéseim száma, ott valamiért bíztam abban a félben, hogy nem csapna be…már az, ahogyan megismerkedtünk azt a hitet ébresztette fel bennem, hogy vannak még normális férfiak, akik nemcsak a tárgyat látják egy nőben. Most sajnáltam, hogy nem írtam neki az eltelt hetekben, valahogyan a támadás felborította a terveimet, és a jövőbe vetett hitemet is. Visszasírtam a régi életemet, és százszor jobban viseltem volna el egy ütést, mint ezt a bizonytalanságot. Égetett a vágy, hogy menekülő utat kovácsoljak a semmiből, aztán lelépjek egyetlen szó nélkül, mert megőrjített a tény, hogy rá vagyok utalva Ryderre, és minden engem érintő kérdésben felhatalmazása van felettem meghozni a döntést. Érezteti, hogy nem állunk ugyanazon a szinten, direkt visszatart információkat, az elején még azzal is zsarolt, hogy nem beszélhettem a rokonaimmal. Kezdett kicsúszni a lábam alól a talaj, de az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy ezek után vette a bátorságot, hogy felajánlja a kezét. Nem szorultam rá, hogy hozzám érjen, vagy egyetlen perccel is tovább időzzön a szobában, mint kellene. A csengő a megfelelő pillanatban szakította félbe a vitánkat, és adott egy kis fellélegezésre szánt időt.
- Legyek gyerekes. – vonom meg a vállamat és ott maradok a fotelban, némileg kontrollálva a légzéseim számát. Szédelegve kapaszkodom meg a karfában, hogy visszatartsam a hányingert, mert ez történik, ha sokáig időzöm a stressz folyamában. Még évekkel ezelőtt fordult elő egy nyári tábor közben, hogy annyira honvágyam lett, és emiatt hergelve a testemet szinte minden estét áthánytam. A hányás nálam nem volt újkeletű, néha bűntudatból tettem, vagy a haragom által, de a számban érződő sav emlékbetörés által támasztja fel a rosszullétemet. A szám elé tartom a karomat és az orromon keresztül veszem a levegőt egy fél pillanatra lehunyva a szemhéjamat. Kizárásos alapon Caitlyn és Tom lesznek az ajtó túloldalán, de hamarosan a lépcsőn való kocogás is megerősíti a feltételezésemet. Ryder nyit be a szobába és a pillantásomat kutatva merül el benne. A bejelentése nem kecsegtet semmi újdonsággal, de abban a fél szekundumban, amíg fogva tudom tartani a kékjei zavart hullámait, valamit kiöl belőlem az utolsó mondatával.
- Menni fog egyedül is. – a „drágámra” nem reagálok a bezárt ajtót bámulom, és ismételten magamba szállok. Meghan nem adhatod meg neki az elégtételt, hogy összezuhanva lásson, talán nem vagyok még száz százalékos, de meg tudom tenni. Feltüzelem a kis belsőmet, aztán ringatózva hajolok előre és a puha szőnyegre ejtve a lábamat kelek fel a fotelból. A hajamat meg kellene szárítanom, és fel is kellene öltöznöm, ez egyértelmű…na és akkor beugrik. Az ajtóhoz sietek, aztán amennyire hezitáltam, fel is tépem, hogy a lépcsőkorláthoz hajolva kiáltsam el magamat.
- Caitlyn itt vagy? – remegő hangszínen kérdezem meg, nem tudnám elrejteni, hogy sírtam, és nem is akarom. Az ismerős arc másik kettővel egyetemben jelenik meg a földszint alján.
- Fel tudnál jönni hozzám? – szándékosan kerülöm az érintett felet, tartom magamat az elveimhez.
- Persze… - a csilingelő hangszínt a lépések zaja követi, és mire kitárom az ajtót, már fel is ér a szomszédom.
- Mi a fene? – egyetlen pillantást vet rám, én meg nem akarom játszani, így azonnal sírva fakadok.
- Gyere be… - mutatom neki és behajtom a tokba az ajtót, aztán az ágyra lesek. – Bocsánat a rendetlenség miatt, de előbb veszekedtünk Ray-jel és nem volt kedvem felkelni sem. Azt hiszem… - végig se kell mondanom, máris két kar között kötök ki és olyan ölelést kapok, amire szerintem hetek óta nem volt példa. – Marciee…semmi gond. – jólesik, hogy most egy nő van velem, megadja azt a biztonságot, amit anya közelében érzek mindig. Nem tudom viszonozni a kezem miatt, de a szipogásom csitul. – Mindenhol vannak gondok. – suttogja a fülembe, mire megrázom a fejemet. – Nem fogok hozzámenni Cait, én nem hiszem, hogy jó ötlet volt ideutaznunk… - szívom vissza a taknyomat, miközben kibontakozom az öleléséből. – Pittsfield jó hely, és pont amiatt jöttünk, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsünk titeket, ha már be vagy zárva. Na, gyere…rendbe hozlak. – a kezemet megragadva vezet oda a fésülködő asztalhoz és ültet rá a székre. – Megszárítom a hajadat és felöltözünk, rendben? – hajol be közvetlen az arcom mellett és a két vállamon pihenteti meg a tenyerét. – A fiúk odalent addig kipanaszolják magukat, és végül megebédelünk. – több információhoz jutok hozzá egyetlen momentum alatt. Szóval Pittsfieldben vagyunk, ami két vagy három óra autóút attól függ, hogy milyen irányba mennék. A háttérben Caitlyn a hajszárítónak keresi a megfelelő konnektort, és egy fésűt is kerít a fiókból. – Tudod, nekünk is voltak nehéz időszakaink. – áll a hátam mögé és átfésüli a gubancos hajamat. – Három éve házasodtunk össze, és hogy is mondjam, de a családja nem igazán fogadott el. – emeli meg a vizes hajtömegemet, én meg kíváncsian hallgatom őt. – Tom apja és anyja is orvosok, szóval nem egy olyan lányt képzeltek el a fiúk mellé, mint én. Állandóan csacsogok, és még diplomám sincsen…nem volt főnyeremény. – halványan mosolyodik el, aztán újból végighúzza a hajamon a fésűt. – Mi történt? – érdeklődöm, miközben bedugja a hajszárítót és a zaj mellett hangosabban válaszol nekem. – Engem választott. – a tarkómon a meleg szinte végigzongorázik, már az egyik fele megszáradt, ezért nem kell sokat szenvednie vele, de eközben is mesél megállás nélkül. – Elköltöztünk ide, vettünk egy szép házat. Tom sokat dolgozik a sürgősségin, eltelnek úgy akár napok is, hogy csak pár percre találkozunk. A gyerektémán is rajta vagyunk egy ideje, csak még nem jött össze, de nem adom fel. – kiérzem a hangjából, hogy ez mennyire érzékenyen érinti őt. – Szerintem csodás anyuka lesz belőled. – hallgatok el egy időre én is, amíg elkészíti a hajamat. Felül egy csattal rögzíti az egy harmadát, és a többit leereszti. – Köszönöm, és bízok benne, hogy hamarosan…de addig is itt vagy nekem feladatnak. Mit szólnál egy kis sminkhez? – lelkesül fel, és nincs szívem elrontani a kedvét, ha már ilyesmiket osztott meg velem. Időközben sikerül magamra ölteni a bugyit, abban segített, hogy a törölköző alatt a két bokámra húzza, de onnan már boldogultam, a melltartómat is szégyen nélkül csatolja be, aztán a nadrágnál leguggol elém. – Boldog vagy Cait? Tudom..alig ismerlek…szinte… - suttogom, de vidáman bólint. – Lehetne rosszabb is Marcie, de Tom szeret, és ezt tudom minden egyes nap. Veszekszünk mi is, de soha nem szabad haraggal lefeküdni. A szerelem is egy döntés…nem hagyhatod, hogy a viták határozzanak meg. – szórakozottan öltöztet fel, mint egy babát, de élvezem, és eléri, hogy meg is nyugodjak. – Mennyire szép vagy…ez a pirosító csodát tett, de ez a ruha…el kell vigyelek vásárolni holnap. Éhes vagy? – néz a szemembe, én meg mosolyogva bólintok, de az ajtón kopogtatnak…

credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1100

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 9:55 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Ha korábban egy fikarcnyi lehetőséget is biztosítottam volna magamnak arra, hogy elképzeljem milyen lenne együtt élni egy nővel az biztos nem ilyen lett volna. Bizonyára az otthonban a nyugalmat keresném és nem egy új idegbaj közeli állapotot. Azt, hogy az egész napos ügyfelekkel való hadakozás után valaki úgy várjon, hogy az az illető ne egy újabb veszekedést generáljon. Mindenkinek szüksége van egy helyre ahova ha besokall, akkor visszavonulhat, de ha a most történtek a normáknak kedvező jövőképet szimbolizálják, ahol két embernek kutya kötelessége egy idő után megállapodni, akkor köszönöm, de nem kérek belőle. Ha eddig bármilyen késztetés is megfordul volna a fejemben arról, hogy kikössek egy másik személy mellett, az most ezek a pillanatok sorra kiöltek belőlem.
Kezdem úgy érezni, hogy a Meghannal történő szeszélyes utazásunk soha nem ér majd véget. A fejemben lejátszódik egy abszurd valóság a fiktív vidámparkról, ahol már ugyan elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol leszállhatnánk a hullámvasútról, ő viszont ismételten megragad és magával ráncigál az újabb menetre. Mindezt beteges módon élvezve. Mert látszik rajta, hogy kecses mozdulatokkal járja el táncát az idegeimen és egyszerűen képtelen leállni vele. Melyik az a világ, ahol egyáltalán szót lehet érteni ezzel a nővel? Ha eltitkolsz előle dolgokat az a probléma. Ha meg úgy döntesz őszintén társalogsz vele, akkor meg attól akad ki teljesen. Nála nincsen köztes állapot – vagy nem szól hozzád vagy pedig a plafont az egész szerkezetével leátkozza rád. A kezdeti hajlandóságom sorra vesztette el hitét az értelmes beszélgetésben és ugrott fejest a szakadékba reményvesztetten. Nincs értelme. Egyszerűen kurvára semminek nincs, mert nem látja át mit beszélek. A segítségemet hátsószándéknak értelmezi, a gesztusomat pedig, hogy normálisan tudjuk kommunikálni valami voodoo-féle megmozdulásnak, ahol a legfőbb szándékom őt kifaggatni, amit majd idővel felhasználhatok ellene. Na persze, mert abban az esetben bizonyára pont az ő beszámolóját kérném ki személyesen. Ha ilyen indíttatásaim lennének, akkor anélkül járnék utána kilétének, hogy azt szemtől szemben megosztanám vele.
Egy idő után a fotelbe költözik át, én meg maradok az ágyon. A biztonságos távolságra játszanánk mindketten? Ő biztosan, én meg nagy eséllyel arra, hogy a vérnyomásomat a normális tartományra visszaszáműzzem. Sóhajtok egyet ennek érdekében, de már nem tudom mit mondhatnék. Egyszerűen olyan, mintha azt a játékot játszanánk, ahol az elsőnek elmondanak egy sztorit, majd mihelyst az több emberen keresztül áthalad már csak bizonyos részleteket kapna meg az illető. Meghannal is biztos ez történik. Vagy csak szimplán szelektív hallása van és azt szűri le a mondanivalómból, amit felhasználhat ellenem. Milyen kibaszottul értékes képesség!
- Ez így valójában mind szép és jó és azok után amiken keresztülmentél kétségkívül ki is járt, ezt senki nem hozná fel ellened, de a hangsúly még mindig azon van, hogy egy  szót nem szóltál róla senkinek. Ez tesz leginkább felelőtlenné és nem az igényeid a távolságtartásra.
Nekem is néha jól esik kizárni a környezetemet, de felnőtt ember létemre nem adatott meg az a luxus, mint amit ő meglépett. Én nem tehetem meg, hogy mindenféle jelzés nélkül hátrahagyok mindent és nem törődök azzal ez mivel is járhat. Ez meggondolatlanság – végig hatalmasra nyúló nagy betűkkel.
A fejemet csóválom riposztja kapcsán és nem túl őszintén ugyan, de el is mosolyodok mellé.
- Jézusom Meghan...ki a fene hibáztat téged azért? - kérdezek vissza, de szürreális amit mond. Lehet nem lett másodpercek leforgása alatt a szívem csücske, de nem kívántam neki a mérgezést, ahogyan nem is húzom rá a történteket. - Ne tegyél úgy könyörgöm, mintha mindenért te lennél beállítva első számú ellenségként, holott ha tényleg figyelnél rám, csak annyit mondtam, hogy ahogyan én, úgy te is hasonlóképpen közreműködtél az ittlétünkért. - ismétlem meg magamat úgy már...nem is tudom, nem számoltam hány alkalommal. - Baromi sok minden történt veled, amit nem érdemeltél meg és elhiheted, hogy felfogtam ez neked mivel jár. Próbálok, sőt próbálunk tenni ellene, hogy neked jobb legyen. Viszont addig is néha a sorozatos én meg én és én közben azért megtanulhatnál felelősséget is vállalni majd valamikor a tetteidért. Vagy csak szimplán tisztában lenni velük, ha másképp nem megy.  
Nyugodtabban cseng a hangom az eddiginél, mert nincs bennem késztetés, hogy tovább lovagoljunk ezen a témán. Nem tudok vele higgadtan beszélgetni. Most nem, mert annak már úgy tűnik rég lőttek.
Békejobbot ajánlok ezt követően neki és egyben a segítségemet is. Nem kívánom, hogy a későbbiekben rosszul legyen, ahogyan egy szál törölközőben sem fog neki hosszabb távon kényelmes lenni, de a kapott válasszal már nem tudok mit kezdeni.
- Nálad komolyan elmentek otthonról, Meghan. - a fejemet csóválva fejezem ki hitetlenkedésemet hangszínemmel, de másképp nem tudom értelmezni ezt. Én pedig újra nem fogom a saját idegeimet szétcincálni, hogy olyat magyarázok neki körbe-körbe, amit nem képes józanul elfogadni. Egyedül nem megy neki vagyis segítenem kell, azt meg nem engedi. Viszont ha nem segítek a fejemhez vágja a sorsára hagyott nő műsorszámát. Agyrém az egész. És ha még ez nem lenne önmagában elég a csengő rá is tesz egy lapáttal.
- Pompás.. - nyögöm ki elcsigázottan és még egy pillantást vetek Meghan felé. - Tudod mit? Maradj is itt bent, hátha időközben felfogod, hogy milyen gyerekesen is viselkedsz.
Ezzel a végszóval zárom le részemről a témát, majd egyben hagyom is el a szobát.
Caitlynék látványa nem kevésbé kellemesebb, mintha valaki gyomorszájon vágott volna, de azért Ray megrögzött mosolya egyből kirajzolódik a képemről. - Oh, hello! Határozottan nem csak a meghívás volt meglepetés. - az ajtón támaszkodok meg kezemmel, ám a kapott kérdés hatására csak szusszanok egyet. Marcie. Hát hogyan is jellemezhetném az ő jelenlegi állapotát? Valószínű kevésbé mosolygós arcokkal néznék most szembe, ha a korábbi műsorszámunkat egytől-egyig elmondanám.
- Marcie? Ő még odafent. Ma kifejezetten nyűgösen ébredt a drágám. De tudjátok mit? Gyertek… - kitárom jobban az ajtót, hogy ők is beférhessenek, Caitlyn pedig már kezdi is a szokásos mondókáját.
- Ne aggódj egy percet sem, az ő állapotában ez teljesen érthető.  
Ötletem sincsen mire céloz ezzel, de úgy döntök inkább ráhagyom a dolgot, mielőtt éjszakáig itt szobrozhatnék a szokásos magyarázatai után. Mára pedig azokból bőven elég volt. - Persze, igazad lehet. Üljetek csak le, addig ránézek. - fejemmel a kanapé irányába biccentek, én pedig a lépcső felé igyekezek és ezt követően nyitok be a közös szobánkba.
- Vendégeink vannak, szóval ha elkészültél, gyere majd le. - tekintek körbe egy pillanatra, hogy felmérjem az odabent uralkodó állapotokat. - Tudtommal egyedül is menni fog minden, szóval odalent megvárlak, Drágám. - hangsúlyozom ki direkt a megszólítását, majd csatlakozom nem túl lelkesen a hirtelen megjelent vendégeinkhez.
- Szóval hol is lenne ez a hely pontosan? - kérdezek rá, miközben leülök én is melléjük a fotelbe, de tekintetem többször is a lépcső irányába terelődik. Minden józanul maradt idegszálamat felidegesítette, mégis a makacssága ellenére a leginkább az dühít, hogy valahol még mindig aggódok érte.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die

Meghan Montilio imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 9:47 pm


Ryder és Meghan
A nyugalom szigete, a belső harmóniám megteremtése két hosszú évembe telt, de mondhatjuk akár huszonnégy hónapnak is. Felálltam abból a szennyből, ahová űztem magamat és megpróbáltam a legjobbat kihozni abból a helyzetből, ahonnan indultam. Üres és megtört lélekkel láttam neki az építkezésnek tégláról téglára. Az írásban találtam meg önmagamat, és ezt az eszközt használtam arra, hogy gyógyuljak. Rögös ösvényeken jutottam el a felismerésig, hogy képes vagyok teremteni a gondolataim által, könnyebbnek hat a szervezetem is, ha nem erőltetem a beszélgetés művészetét. A pszichológusnál tett látogatásaim kimerítettek, újra és újra le kellett játszanom a Damiannal való kapcsolatomat, össze kellett kapcsolnom a hiányzó részleteket, rá kellett döbbennem, hogy hol rontottam el. Minél mélyebben voltam benne, annál jobban láttam kívülről, hogy szépen tönkremegyek. Függtem a figyelmétől, a véleményétől, hogy miképpen reagál rám, össze vagyunk-e rezonálva, de aztán beláttam, hogy magamat csaptam be. Egy tökéletes ábrándképnek igyekeztem megfelelni, miközben elbagatellizáltam az értékeimet, és lassan abba az eszményképbe menekültem, hogy nem vagyok jó semmire. Nem tudom fenntartani egy kapcsolat lángját, a sikertől messze állok, és tulajdonképpen a harmincadik születésnapom delelőjén az egyetlen hátrahagyott jelem a könyveim voltak. Nem szültem gyermeket, nem mentem férjhez, olyan egyedül voltam, mint a kisujjam megrekedve egy három évvel ezelőtti szinten. Belülről hasított belém, hogy nem érdemlem meg a szerelmet, egy olyan viszonyt, ahol megbecsülnek. Ékesszólóan adtam elő, hogy mennyire rendben vagyok, és erre jött egy vasárnapi boltrablás, és a világom négy sarkából lettem kiforgatva. Újabb ízelítője volt az életnek, hogy még korántsem értek véget a megpróbáltatások, és ha eddig nem becsültem meg, amim van, akkor megtanít kesztyűbe dudálni a sors, és elkezdem meglátni az életem értelmét. Most jelen helyzetben azon jártak a kis agytekervényeim, hogy ki akarja azt, hogy többet ne lélegezzem be a friss oxigént, és ki az, aki úgy döntött felettem, hogy nem vagyok méltó az életnek nevezett játékra? A reakcióm helyes, vagy helytelen, azt döntse el mindenki maga, de hiába tartott a karjai között Ryder, nekem más elképzelésem volt a felmerült téma kapcsán a folytatásnak. A feltárt titkok elterelték a figyelmemet, és sebezhetővé tettek, nem szenteltem elég időt arra, hogy távol tartsam őt, és az sem menthet fel az óvatlanságom alól, hogy össze vagyunk zárva. A bezártság elhitette velem, hogy bizalmat fektethetek egy idegen férfiba, de megint csak az motoszkál a fülemben, amit a pszichológusom mondott: Meghan ne engedje többet, hogy mások mondják meg az érzéseit. Nincsenek a maga helyében, és ha valami nem jó, kényelmetlenséget szül, akkor bátran mondja ki. Talán emiatt lettem annyira szókimondó a velem élő férfival szemben is, de a legnagyobb lecke az volt, hogy az éberségem nem cserélhető be az emocionális momentumokban sem. Nem ismertem, és ez egyenlő volt azzal, hogy még bajt hozhat rám. Harcolok a világgal, az igazamért, mert még mindig az egyik részem Damian fogságában van. Nem szabadítottam fel a lelkemet, és felbolygatja a Ryderrel töltött idő. Félelmet kelt bennem? Ez lenne az első logikus kérdés, de csak akkor érzek ehhez hasonlót a közelében, ha sokáig marad csendben, mert attól úgy tűnik, hogy készül valamire. A haragja kézzel tapintható, amikor hátat fordítok az ajtó felé menetelek, mert úgy mond tiszteletlennek nevez meg, mintha lenne rá joga. A beszélgetése nem lenne egyoldalú, ha nem éppen akkor derülne fény mindenre, amikor nekem már konkrétan a tököm tele van, de még mindig a vaksötétben tapogatózom a velem történtek fényében. Mikor lesz már ennek vége? El tudom dönteni, hogy mennyit bírok elviselni, ha az állítások szörnyűek, még akkor is.
A szemközti fotelba ereszkedem le, és nem hagyom szó nélkül a vádaskodását, ha már ennyire belementünk a közepébe, de úgy látom, hogy neki is van véleménye a témával kapcsolatban.
- A bátyámnak máshol kellett volna lennie, és nem örökre akartam eltűnni, csak egy kis időre. Feltetted egyszer is a kérdést, hogy miért jöttem el? Nem…csak egy felelőtlen lány vagyok, aki nyaralásra vágyott, hát pont nem. A magadfajtáktól távolodtam el, mert megőrjített a fenyegetésed, a rablás…amit nem hittél el, mert minden szavammal csak az áldozat szerepét erősítem, pedig… - rázom meg a fejemet, mert roppant mód dühös vagyok. Én is a századik alkalommal védem meg magam, még abban a rohadt tárgyalóban is az volt a célom, hogy megnyugtassam, de kiforgatta a szavaimat, ahogyan most is teszi, mert tükröt állítana velem szemben, de amit ő csinált az a patyolátlan viselkedés mintapéldánya.
- Nemcsak keresem, okollak is Ryder…ha keresném csak, akkor csendben szitkozódnék. Az első találkozással sem győztél meg az igazadról, akkor most miben változna ez meg? – kérdezek vissza, ha már egymásba tiportunk, nem kegyelmezzünk.
- Hozzájárultam azzal, hogy elmenekültem a cégedtől. Nem lennénk itt, ha aznap egy fokkal kedvesebben bánsz velem. Miért én legyek a hibás, mert megmérgeztek? Én haldokoltam abban a kibaszott szobában, és nem te… - rivallok rá a könnyeimmel küszködve. – Már ez a harmadik alkalom volt, hogy majdnem meghaltam, te lehet hozzászoktál, hogy veszélyben van az életed, de nekem ez új. Két éve lezártam egy fejezetet, és megpróbáltam láthatatlan lenni, tudod te milyen beolvadni a társadalomba és újraépíteni magadat? Kerültem a feltűnést, még az olvasóim előtt sem tártam fel ki vagyok, és nekem mondod azt, hogy mártírként vonulok fel? – rázom meg a fejemet, hullámzik a mellkasom a szóváltásunk közepette.
- Felfogod, hogy mennyire megsértesz? Abban a házban nem véletlenül fogtam rád fegyvert, egyetlen szavadat sem hittem el. - A rá célzó információkkal kapcsolatban megint a cinikus énje kerül előtérbe, mint amikor előhozakodtam az abúzussal, annyira látszik, hogy nem vesz komolyan.
- Bármilyen információt, hogy egy kicsit emberibbnek lássalak. – felelek halkan, és csak a monológját hallgatom végszóként, miközben felkel az ágyról és megközelít a fotelban. Rátámaszkodik a karfára, kelletlen pillantok fel az örvénylő kékségbe, de a felém kínált kézre nem reagálok pozitívan. Ellököm őt, és előrehajolok.
- Ezek után te vagy az utolsó férfi, akitől segítséget kérnék ezt jól jegyezd meg. Duzzogok inkább a szobában, és ha meghalok az éhenhalástól, az legalább az én választásom lesz, és nem a tiéd. A te napirended, a te fejedben élő rendszer szerint vagyunk biztonságban, de az emberek nem így működnek, én a legkevésbé. Ha fájdalmat érzek, akkor pihenek, és egyedül vagyok, és most megmutattad azt is, hogy jobban járok azzal, ha idefent maradok, mintsem… - kezdenék bele, de a lenti ajtócsengő megszakítja a beszélgetésünket.
- Menj és nyisd ki, engem pedig hagyj békén. – nyomatékosítom meg az utolsó szót, aztán reménykedve abban, hogy lemegy az emeletről még szusszanok is egyet a szoba csendjében. A lenti párbeszédet nem hallom már szerencsére.
Caitlyn és Tom úgy döntöttek, hogy a társas helyett egy a szomszédos utcában lévő étterembe látogatnának el. Széles mosollyal adózik, amikor kinyílik az ajtó előttük.
- Ray…hát szia…úgy döntöttünk meglepünk titeket egy ebédmeghívással. Marcie…? – kukkant be az ajtón, de a férje fogja vissza. – Pontosítok, szeretnénk titeket meghívni. – javítja ki Tom.

credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1100

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 9:43 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Vihar előtti csend. Ez, ami jellemezné túlzott nyugalommal és egyetértéssel töltött pillanatainkat és aminek elég vészjóslónak kellene lennie ahhoz, hogy ne éljem bele magamat túlságosan az átmeneti jó dalba, mégis naiv módon ahogyan ő, úgy jómagam is megteszem. Az ágyban elkényelmesedve és távol a nyüzsgő város gondolatától jól esik megpihenni egy keveset és tisztázni a félreértéseket. Annak a fuvallata, hogy talán ittlétünk hátralévő részében a veszekedéseket minimális mivoltukra foghatjuk engem is egy olyan tévhitbe ringat, ami ahogyan a maga gyanús és gyors pillanataival jött úgy annak lendületével el is illant. Szoktam hangoztatni, hogy egy ember képtelen megjátszani magát túl sokáig, hisz önmagunknak hazudni a legnehezebb. Valami a környezetünkben – vagy éppen valaki –, arra késztet egy idő után, hogy felszínre hozzuk az igazságot és valahol velünk is ez történik. Meghan percekkel később képtelen egy helyben feküdni és úgy menekül el tőlem, mintha a közelségem bármelyik pillanatban megégethetné őt. Hangszíne számonkérővé válik és olyan könnyedén változik vissza csak úgy már megszokott önmagává, hogy én magam sem vagyok képes tovább távol tartani magamat attól, hogy ne kövessem a példáját. Nem véletlenül hallgattam el előle információkat, hisz tudtam, hogy ez lesz belőle. Képtelen őket kezelni és még csak a negyedét hallotta a sztorinak. Tudni akarja az igazságot, de amikor megkap belőle egy szeletet akkor azon nyomban kiakad. Mindent akar hallani, de közben képtelen magának is bevallani, hogy mennyire is kényelmes az édes tudatlanságban létezni. Ott, ahol az igazságtól függetlenül találgatásokba bocsátkozhatunk és aszerint készülhetünk fel a lehetséges következményekre. Ő ebben létezik. Különböző verziókat gyárt a fejébe a történtekkel kapcsolatban és ha olykor a kíváncsisága intenzívebben tör felszínre a kelleténél, akkor kimerészkedik jól megszokott védelmi hálója mögül, hogy szembenézhessen a valósággal. És bár kedvem lenni átbeszélni a továbbiakat vele és teljes erővel belekapaszkodni az utolsó cérnaszálba is, mégsem megy, mert Meghan felém irányuló viselkedése kiborít. Távol álljon tőlem a nyilt viselkedés, de ma mégis hajlottam rá. A hátát figyelve ahogyan az ajtó felé imbolyog viszont úgy érzem, hogy kár volt. Tiszteletlenségnek könyvelem el a habitusát, mert másképpen nem tudom értelmezni ezt. Ha valaki beszél hozzám, akkor rendszerint rendelkezem annyi gerinccel, hogy végighallgatom őt és nem sétálok ki a beszélgetésből, ha már úgy érzem én itt végeztem. Számtalan alkalom volt ilyen, amikor már az első két mondata után a falba vertem volna az illetőnek a fejét, de nem tettem. Helyette inkább megadtam neki az esélyt hátha a folytatásban az ökör valami olyasmit is átad, ami nem csesz fel idegileg. És ha mégis? Akkor annak kivétel nélkül meg lesz az eredménye. Ez viszont amit Meghan tesz több, mint amit én képes vagyok elviselni – és ez egyáltalán nem személyes.
A fejemet csóválom kezdetben szavaira, hisz megint ott tartunk ahol a part szakad. Mégsem szakítom őt félbe mondanivalójában csak amikor úgy érzem lehetőségem van szóhoz jutni.
- Hol volt ez a fene nagy kiállásod a tisztelet mellett, amikor szó nélkül leléptél? A hozzátartozóid vajon akkor nem érdemelték volna meg a tisztes bánásmódot? - teszem fel neki bevezető kérdéseimet, ha már így szóba hozta. - A fejemhez vághatod akárhányszor csak akarod, hogy önző érdekeimből vagyok most itt, de kedvesem te sem vagy különb nálam. Kettőnk között a különbség viszont az, hogy én tisztában vagyok a tetteimmel és annak lehetséges következményeivel, míg te sorozatosan a bűnbakot keresed bennem.  
Végignézem ugyan, ahogyan helyet foglal az ajtó melletti fotelbe, én viszont továbbra sem mozdulok az ágyról. - Mikor fogod végre belátni, hogy te magad is éppannyira hozzájárultál jelenlegi helyzetünkhöz akárcsak én? Hogy nem csak te hagytad hátra az életed és nem csak neked nincs fogalmad arról, hogy mi fog várni amikor hazaérsz? Mégis úgy teszel Meghan, mintha csak téged sújtana ez az egész, én meg valami luxusnyaraláson lennék, ahova akaratod ellenére téged is magammal rángattalak. - mérgelődök egy keveset, de nem kerüli el a figyelmemet további mondanivalója sem.
- Megint ezt műveled… - szusszanok egyet annyi időre, amíg gondolataimat rendszerezem. - Mindig csak azt hajtogatod, amit én tettem vagy éppenséggel nem tettem. És könyörgöm, ne dramatizáld már túl, Meghan! Gondolod órákat utazok azért, hogy felkeresselek majd mikor ténylegesen veszélyben vagy, akkor meg otthagylak? Hülyének nézel te engem? - költői kérdésnek szánom ugyan, de a válasz az arcára van írva. - Miért akartalak otthagyni a faházban az nem rémlik? Tudtommal Ms. Teszek-rá-mit-beszél-nekem-a-másik kisasszony makacsolta meg magát ott is, és elvárta, hogy térden állva könyörögjenek neki azért, hogy emelje fel már végre azt a formás seggét. Ha már a nagybetűs veszélyben van az életed nem volt elég motiváló. - a tarkómon összefűzve ujjaimat hajtom fejemet a falnak, mintha ez segítene felidézni az amúgy is elfelejthetetlen emlékeket. Amikor viszont azzal jön, hogy utánam nézett, magasba szökik a szemöldököm, és bár az ideg szétvet, ennek ellenére elmosolyodom.
- Mit akarsz tudni rólam? A kapcsolati státuszomat? Vagy statisztikákat kerestél arról, hogy hány ember vesztette életét nálunk önvédelmi tanfolyam közbe?
Szórakozottan hat rám ennek tudata,  de ennek jelét kívülre aligha érzékeltetem vele.
- Igen Meghan, az volt és én vagyok a titkos fegyver. Ha a többiek már túl gyengék a hipnotizáláshoz, akkor az én ölelésemet vetik be. - elröhögöm magamat, mert ez már komolyan abszurd tőle. Egy pillanatra viszont elhallgatok, majd egy hümmögés után folytatom további véleményem kifejtését.
- Engedd meg, hogy összefoglaljam neked szerintem mi történik veled. Mert mivel én sem vagyok biztos ebben, ezért maradnak csak a feltételezések. - megdörzsölöm tenyeremmel a tarkómat, majd oldalasan helyezkedve az ágyon teszem le lábaimat a földre. - Ha engem kérdezel rosszkor voltál rossz helyen. A mérget nem neked szánták, de mivel te nyelted be, ezért valaki kiszemelt magának. Senki sem tudta, hogy nálunk leszel vagy hogy melyik teremben, így esélytelen miszerint te lettél volna a célpontjuk. Azóta viszont úgy tűnik ez változott és nem tudom melyik eszement szállt rád ennyire, de azon vagyunk, hogy kiderítsük. Amiért itt kell lenned az csakis a te érdekedben történik és azért, hogy távol és biztonságban tartsunk téged ettől a féleszűtől addig, amíg rá nem jövünk a kilétére. Viszont Meghan, innentől kezdve az már a te döntésed, hogy együttműködsz velünk vagy úszol szembe az árral és inkább hátráltatsz minket. - felállva az ágyról igazítom meg magam mögött a helyet, majd közelítem meg őt és odahajolva hozzá támaszkodok meg a fotel két karfáján kezeimmel. - Mi szól mellettem? Az, hogy még mindig elviselem a házsártos hátsódat és nem hagytalak itt a semmi közepén, pedig a nagy szád miatt hétszent, hogy megérdemelnéd. - egy pillanat erejéig meghagyom közöttünk a szemkontaktus momentumát, majd elrugaszkodom a foteltól.
- Most pedig fejezd be ezt a kislányos duzzogást és engedd, hogy segítsek felöltözni, utána pedig eszel valamit. Érett, felnőtt nő vagy aki le merem fogadni van elég okos ahhoz, hogy felfogja ezzel a viselkedésével csak magának tesz keresztbe. - a kezemet nyújtom felé. - Szóval veszekedni akarsz még egy sort vagy mára bőven elég volt?



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die
mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 9:33 pm


Ryder és Meghan
Ryderrel összezárva lenni olyan, mint egy hullámvasút, sosem tudhatod, hogy mikor jön el a völgy, és mikor emelkedsz újra a magasba. Egyszerűen a saját érzelemvilágomat sem vagyok képes uralni, nem megy az, hogy kordában tartsam a sírást, hogy ne engedjek teret a dühömnek, és utolsó sorban az elkeseredett tehetetlenségnek. Minden áldott perc egy kihívás, hogy ne rohanjak ki az utcára és kiáltsak segítségért, vagy ne ragadjak telefont és rántsam ide a testvéreimet. Megértem, hogy mindenki a védelmemen dolgozik, a tettes után nyomoznak, mégsem érzem úgy, hogy lenne eredménye az eltelt napok fényében. Lőtt sebbel fekszem, néha felébredek, és megpróbálok alkalmazkodni a lakótársamhoz, bár be kell vallanom, hogy neki kétszer akkora energiát kell belefektetnie, mert elviselhetetlenül magamba zuhantam, olykor előfordul, hogy a normális kommunikáció sem megy, és akkor még nem említettem az igazán mélyről jövő félelmet. Embert próbáló mindkettőnknek, hogy ne ugorjunk egymás torkának, hogy minden flottul menjen, és megnyugtassuk a környezetünket is. A kitalált történet hab volt a tortán, nem számítottam rá, hogy szomszédjaink lesznek, és előttük kell megjátszanom magam. Annyi a „kell”, hogy kezdem elveszíteni a józanságomat és a valódi énemet. Az egyik pillanatban azt várják tőlem, hogy álljak lábra, beszéljek az igényeimről. Éveken át nem nyilatkoztam arról, hogy a hétköznapi életben ne boldogulnék, de most még a fenekemet sem tudom kitörölni anélkül, hogy ne kiáltsak névért, vagy inkább befogom, de akkor csendben szenvedem végig a napot. Két véglet között ingázom, de képtelen vagyok kimondani az elvárt sémákat. Ryder az egész ittlétünket megtervezte, és nem vette figyelembe az emberi tényezőket. Gyenge vagyok, arra lenne szükségem, hogy aludjak, egyek és igyak. Még a saját orvosa is alátámasztotta, hogy ágyban lenne a helyem, de el felülíródik a váratlan látogatásokkal, az unalmas semmittevései közepette lévő nyaggatásommal. Ryder nem bírja ki, hogy ne csináljon valamit, mert akkor feleslegesnek érzi magát. Nem irányíthatja a cégét, és az arcára van írva, hogy mikor változik meg a hangulata is. Reggel morcosan ébreszt, mert a kis fejében az a kép él, hogy a korán keléssel megőrizheti az irányítás látszatát, mint valami kontrollmániás. A rendszerben érzi jól magát, és elismerem, hogy van bennünk közös vonás, de sokkal spontánabban álmodom meg a gyógyulásos napjaimat, mint ahogyan ő tette. Nem kívánok kimozdulni, beérném azzal, ha nem ismerne bennünket senki, de ha már megismertük Caitlynt és Tomot, akkor ne mondjuk le velük a közös programokat…de jobb lenne egyedül. Éjszaka többször szaladt át az elmémen, hogy mennyivel másabb lenne, ha egyedül aludnék…de közben meg tudom, hogy jólesik a közelsége, mert ha rémálomból ébredek, vagy valami bajom van, akkor egyből ugrik, és mégis, ha önszántamból maradék az ágyban, akkor nincs rá lehetőségem, mert sokkalja az alvási szokásaimat. Meglőttek, nem vagyok vasból, még az is nehezemre esik, hogy elmenjek a mosdóba. Három napja nem mostam fogat, szőrös vagyok mindenhol. Nem a támogatására szomjazom, hanem vissza akarom kapni a mozgásomat, ez a korlátozottság kihatással van a napjaimra, a hangulatomra. Nem kívánok megfelelni neki, és pontosan emiatt akad össze a bajszunk, mert neki a parancsolgatás az élete, nekem meg van szabad akaratom, és gyakorolni is óhajtom. Megfogadtam, hogy nem lesz több férfi, akinek szót fogadnék, csak ha az életem múlna rajta, de most nem fog a házon belül, és nem volt tervben, hogy kimegyünk…vagyis azt hittem, de a szükségleteink felülírták eme gondolatsorokat.
A felhozott problémák csak sereglenek, és nem apadnak ki a forrásaink, az eltitkolt információk lassan kerülnek a napfényre, nekem meg annyi időm van feldolgozni őket, amíg a szobában tartózkodom. Az előbbi idilli pillanatot elfújja a szél, és egy másik költözik a helyébe. A gyengéd megnyílásom bársonyos rózsabokorból tüskés indává növekszik, amint kiderül, hogy újabb fekete foltokat illene behímeznem a történet folyamában. Az ismerkedésnek különböző fázisai vannak, mint a randevúzásnak is. Először az első benyomásokra hagyatkozunk, abból próbálunk felrajzolni egy jellemképet. Ryder arrogáns, kontrollmániás, olykor bántó, de tudom, hogy ez csak a felszín volt. Nem szeret meghunyászkodni, ellenben tud hallgatni. Nincs számára lehetetlen, de mégis ott van bennem a félsz. Hogyan lépjünk túl a kezdeti nehézségeken, ha az sem megy igazán, hogy megbízzak benne? Elmondtam Damiant, mert olyan helyzetbe kerültünk, ahonnan nem volt más kiút, de attól még nem óhajtom megosztani a bűntudatomat, nem kérem rá, hogy értse meg…mit jelent elvenni egy életet, vagy megnyomorítani egy másikat. A kirakós darabkáimat csúsztatja oda nekem, de nem segít sokat, hogy egyre haragosabbá válok az elhallgatott részletek miatt.
- Jó dolog, hogy nem fizetnek azért, hogy itt vagy. Az ok mégis az, hogy gyanúsított vagy, mert eltűntem. – rázom meg a fejemet és kiszállok mellőle az ágyból, mert távolságra vágyom a közeléből.
- Hagyjuk már…féltetted a cégedet és a hírneved, ha meghaltam volna…jézusom. – állok fel és magam köré gyűröm a takarót, hogy a pőre testemet takarjam.
- Tanner megbízható, ebben nem kételkedtem…ti bennetek nem bízom Ryder. Az FBI hivatalos szerv. – hangsúlyozom ki, mert nem érti meg, hogy Tanner csak a segítségére lehet, hitelt adhat nekem, de benne nem fogok úgy megbízni. Az ajtó felé iramodok meg, és csak akkor fordulok vissza ismételten, amikor felemeli a hangját.
- Ahányszor hazugságban tartasz, megfenyegetsz, és elhallgatsz dolgokat előlem. Nem vagyok az ügyfeled, ahogyan az előbb mondtad. – törlöm le a könnyeimet. – Megérdemeltem a tisztes bánásmódot még akkor is, amikor meggondolatlanul viselkedtem. Nem kell úgy cselekednem, hogy az neked jó legyen. – a melleim között fűzöm össze a frottírt.
- Egy kis távolságra tőled, amíg nem tisztázod, hogy nincs benne a kezed az ügyben, mert arra már nem adhatok, amit mondasz. – higgadtabban felelek neki, mint ahogyan az ő hangulata változik meg az irányomba. Csendben mérem fel a terepet, és úgy döntök, hogy a legjobb helyem az ajtó mellett lesz abban a fotelban, ahol ő aludt, feltételezem. Befoglalom a széket, és eligazgatom a takarómat is, hogy aztán a szemébe tudjak nézni.
- Mi szól melletted Ryder? Az első félreértés pipa, de honnan tudjam, hogy mik a szándékaid. Képes lettél volna otthagyni a faházban, amikor választás elé állítottál, hogy menjek veled, vagy majd jön a rendőrség. Meglőttek, azóta se tudom, hogy milyen városban vagyunk, mi történik otthon. Az FBI csapata tisztogat, a testvérem megtámad az épületben, ahol dolgozol. Megmérgeznek a cégednél, rám uszítod az embereidet, mindenhol azt hangoztatod, hogy én vagyok a rossz. Mondj egyetlen okot, hogy bízzak benned, hogy a javamat akarod, és nem az önös érdekeid vezettek ide. Pénz nem jár értem, de mi más járhat. Nem ütöttél meg, de már bilincsbe fogtál. Nem tudok az égvilágon semmit sem rólad, a honlapon sem találtam semmit, mikor megnéztelek a tárgyalás előtt, mintha nem is léteznél. Mi a garancia, hogy nem játszol össze másokkal? Semmi…mert emberek halnak meg, veszélyben vagyok, és erről csakis te tehetsz most. – a végén már hangosan kiáltok, de úgy érzem biztonságban magam, ha az ágyon marad. – Mi volt az előbbi? Valami pszichológiai fogás, hogy kiszedd belőlem a múltamat, netán tudtál róla? Mi a fene történik odahaza? Biztosan tudom, hogy nincsenek ellenségeim, akiknek ártottam volna annyira, hogy meg akarjanak ölni. – fakadok ki.

credit •   : The missing piece - Meghan&Ryder 3258823782 :   superhero  • 1100

◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Never let an old flame
burn you twice



mind álarcot viselünk
Meghan Montilio
Mûvészet
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder C1b0de3183597804d18e82159ca9dbf92bf87729
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_prbq3gtRvy1rqq37j_400
★ kor ★ :
33
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
It's so easy, To think about Love, To Talk about Love, To wish for Love, But it's not always easy, To recognize Love, Even when we hold it.... In our hands.

The missing piece - Meghan&Ryder 5ad0e4c85dc0e6a83df16329d57d19edf6f8f3be
★ lakhely ★ :
Queens
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_inline_pkgd5ehsN51ts1epz_250
★ idézet ★ :
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
★ foglalkozás ★ :
bestseller író
★ play by ★ :
Inbar Lavi
★ hozzászólások száma ★ :
141
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder Tumblr_pjx2lgbVrs1suchfio1_250
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder EmptyCsüt. Szept. 29, 2022 9:29 pm

meghan&ryder
It's no fun if it's easy

Munkám során rengeteg különböző felfogással rendelkező emberrel akadtam már össze. Voltak olyanok, akiknek gondolatmenete az elveimmel szemben ment, de olyanok is akadtak, kikkel már az első pár mondat közben sikerült megtalálnunk az összhangot. Chad volt közöttünk mindig is a szószátyár típus, aki bárkivel szót értett és ami általa elhangzott, az soha nem vont magával félreértéseket. Velem ebből a szempontból nehezebb volt kijönni, ebből kifolyólag pedig vitáink sem voltak a partneremmel, hogy ki és melyik területen fog helytállni a közös vezetésünk során. Amíg Rutherford jobban szívlelte a tárgyalásokat és a papírmunkák biztonságos közegét, én a terepen leltem meg önmagam számításait. Azonban bármennyi emberrel is futottunk össze a hétköznapok során, számukra egy közös cél létezett: a védelmük biztosítása. Ebből a szempontból Meghannal beszélgetni új élménynek hatott. Semmilyen hivatalos menete nem volt kettőnk momentumának, ami megtartotta volna a felfogásomban azt a kényelmes határvonalat, mellyel a megbeszélések során szembesülök. Egyszerre véltem könnyednek és bonyolultnak mindezt. Részben ragaszkodtam a határaimhoz, de a háttérben percenként megkísértett annak a gondolata, hogy átlépjem őket. És miközben én kacérkodtam eddigi felfogásom meghazudtolásával, addig észre sem vettem milyen egyszerűen voltam képes alkalmazkodni az adott helyzethez és olyan tettekre sarkallni magamat amikre rég nem volt már példa. Ismeretségünk menete mindkettőnket kiforgatott érzelmileg. Hittünk a másik ártatlanságban, de egy adott helyzettel együtt megkérdőjeleztük a másik jó szándékát. Bizalmi játékot játszottunk a másikkal és büszkén álltunk a gondolatainkba megelevenedett oroszlán mellett, hogy újra és újra képletesen is meghúzzuk az állat bajszát, mígnem szórakozottságunkat meg nem elégelik annyira, amennyi szükséges feleszmélésünkhöz tetteinkből. Hinni akarunk a másiknak, de talán a háttérben mindkettőkben ott van annak a tudata, hogy fogalmunk sincsen ha megtesszük, akkor mikor bánjuk majd meg.
Beszélgetésünk során jó pár témát feszegetünk; az első találkozásunkat és Meghan múltját is többek között. Óvatosan merészkedünk erre a terepre, de bennem kellemes csalódásként marad hátra mindaz, hogy képesek vagyunk tisztázni félreértéseinket. Idegenekként csöppentünk bele az együttélés velejáróiba, melynél természetes, hogy nem vagyunk képesek felismerni a másik valós szándékait. Számomra is kellemesebb, ha elkerüljük a folytonos civakodást és összedolgozunk annak érdekében, hogy végigcsináljuk ezt a mindkettőnk türelmét próbára tevő helyzetet.
Semmit nem helyeslek Damian körülményeivel kapcsolatban és bár nem szép gondolat, de valahol azt sem, hogy még életben van. Több véleményt ugyan nem fűzök már Meghan elhatározásához ezen témával kapcsolatban, de attól még a sajátom nyughatatlan méregként tombol a szervezetemben.
Megmerem kockáztatni, hogy az első találkozásunk lenyomata mindkettőnk fejében ott fog élni még jó ideig, de nem utolsó szempont, ha jelenleg eljutunk arra a pontra, ahol azonos verzióra emlékezhetünk vissza. Abban a pillanatban sok minden nemtetszésemet váltotta ki, ő pedig egy egészen más színezetet adott az akkori körülményeknek és döntéseinek.
- Érthető. Ellenben most már te is azok közé tartozol akik tudják, hogy Chadet belevonni nem érdemes, ha jól akarnak járni velem. Minden alkalommal csak rosszabb végkimenetelt érnek el a kezdeti problémánál. -
Kimondatlanul is a vörös posztót jelzi az életemben, aki bánatára vagy örömére – időközönként magam sem tudom eldönteni –, mindig is a védelmem alatt állt. Vele előhozakodni csak azok szeretnék, akik szándékosan kívánják megtapasztalni rosszabb oldalamat.
Nem okozott túl nagy meglepetést, miszerint rengeteg kérdés merült fel Meghanban ittlétünk során melyek megválaszolására sosem kerítettünk sort, hogy igazából ki tudja adni őket magából. Én próbálok vele az értelmes határon belül őszinte lenni, de ahogyan azt sejteni lehetett csak még komplikáltabbá vált számára a szituáció, melynél a válaszadáshoz muszáj vagyok egy keveset feljebb helyezkedni ültemben, mintha felkészülnék ezzel az elkerülhetetlenre.
- Gondolkozás nélkül. - élek riposzttal első körben és még egy fintort is vágok mellé. Abszurd még a gondolata is, hogy a múltkori elválásunk után önként döntenék úgy, miszerint el is rabolom őt csakhogy még több időt tölthessek a közelében. Jelenlegi helyzetünket elnézve viszont akaratlanul is ugyanabba a szituációba kerültem. De talán már az önéletrajzomból az emberrabló kifejezés eltűnik.
- Ha az érdekel, nem béreltek fel. A körülmények és minden egyéb más motiváció ellenére is önként jöttem és az ügyfelem sem vagy, hogy fizetséget várjak el érte. - gondolkozom el ezen, mielőtt a folytatásra is sort keríthetnék. - Ugyan sokan fizetnek a védelmükért, de az emberi élet önmagában felbecsülhetetlen és annak a gondolata, hogy elrabolhattak nem késztetett arra, hogy egy vállvonással lerendezzem az eltűnésedet lévén annak, miszerint közöm lehetett hozzá avagy sem.
Meglehet, hogy személyes megjelenésemet az ellenem felhozott vádak motiválták, de más körülmények között sem mentem volna el szótlanul a róla hozott hírek mellett és bizonyára segítségemmel együtt nyomon is követtem volna a történéseket.
- Tanner egy rendkívül tiszteletreméltó ember, akiben kérdés nélkül megbízhatsz, bármit is mond majd a későbbiekben. - fűzöm hozzá mellékesen, miközben átmeneti helyezkedését követem végig. Sosem tapasztaltam mást Lou viselkedésében. Ő állandó jelleggel őszinte volt velem és ha éppen szarul is álltak a dolgok körülöttem, akkor nem félt a fejemre olvasni a hibáimat sem. Tett rá magasról mennyire zavar vagy hogy mennyit mérgelődök majd miatta, hisz tudta jól, hogy ezzel nekem tesz szívességet és ugyan az ismeretségünk elején még nem, de utána magam is beláttam a lehordása mögötti óvószándékot.
A következő percekben Meghan minél több kérdést tesz fel magának, annál inkább kezdi elveszíteni a kontrollt nyugalma felett, ezzel pedig engem is teljesen kizökkent. Mocorog, szinte másodpercenként újabb kérdéseket tesz fel és egyre feszültebb is lesz, így a Viviennel kapcsolatos témát is elnapolom. Szótlanul hagyom őt kibontakozni és még akkor is arrébb helyezkedek, amikor a takaróval együtt megindul az ajtó felé, noha a szemöldököm magasba szökik értetlenségem jól látható jelét tükrözve arcvonásaimon. Mindazonáltal jómagam nem hagyom el a helyemet és a neki címezett, egyáltalán nem a boldogságtól túlfűtött szavaimat is az ágy kényelméből adom tudtára.
- Hány alkalommal fogod még ezt eljátszani velem, hogy mikor már nem fekszik neked a téma, akkor fogod magad és kisétálsz az ajtón?
Nem értem, valahogy nem fér a fejembe ez a viselkedése. - Egyáltalán most hova is készültél? Most ébredtél. A lábaidon is alig bírsz megállni. - tárom szét karjaimat válaszára várakozásom közepette, de a hangulatom a nyugodtból most már egészen ismerős terepekre tévedt. Mondanám, hogy kezdem most már otthonosan érezni magamat ezen élmények közepette, de jelenleg oly egyszerű volt belekényelmesednem az új helyzetbe, hogy kizökkenni belőle egyenlő volt a nyakamba zúduló vödör jeges víz érzésével.
Szusszanva egyet gyűröm meg a képemet, de a bennem tomboló sértettséget most már nem tudom csak úgy szavak nélkül veszni hagyni. - Gyere, és ülj vissza Meghan mielőtt összeesel. Ha pedig szeretnél választ kapni a kérdéseidre akkor tegyél egy szívességet és ha mással nem is, de legalább annyival tisztelj meg, hogy nem fordítasz nekem hátat akkor mikor veled beszélek. Mert bár tény és való sok mindent minden egyebet megjegyzés nélkül eltűrök, de az ilyen arcátlan hozzáállást már nem. 



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆



Heroes always get remembered
But you know legends never die
mind álarcot viselünk
Ryder Danforth
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder D64af6a84001684bf0510fa6130052e40f2c3696
The missing piece - Meghan&Ryder 50931dac63b8a5b0551b7c94a15fcbdac37f8b85
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
★ idézet ★ :
There were two reasons I was scared to let people in; the damage they could do, and the damage they could find.
★ foglalkozás ★ :
security consultant (co-founder of GR Global)
★ play by ★ :
zane holtz
★ hozzászólások száma ★ :
243
★ :
The missing piece - Meghan&Ryder 108c03bd088c9b05748dca3e512fd9483d9d9f75
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: The missing piece - Meghan&Ryder
The missing piece - Meghan&Ryder Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
The missing piece - Meghan&Ryder
Vissza az elejére 
1 / 8 oldal
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next
 Similar topics
-
» Don't you want to share the guilt? - Meghan&Ryder
» Meghan Montilio
» Richard & Meghan /A breath break/
» last piece; Archie & Kai
» a piece of my past • father of my son

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: A világban-
Ugrás: