Chad már legalább a hatodik tiszteletkörét járja a gyakorlópálya és az irodánk között és képtelen nyugton maradni emiatt. A napokban eltoltuk a megbeszélést az ügynökséggel, most viszont Tanner már a nyakunkba liheg, hogy idehozza a csapatát és azzal a szöveggel emeli égbe öklét, hogy tartozunk neki ennyivel még korábbról. Vártam már ezt a megszólalást, Chad viszont kevésbé, akinek sejtelme sem volt arról, hogy olykor-olykor a hatóságokkal is köttetünk paktumot a jobb ügy érdekében. Elvégre hogyan a fenébe kerülnének rács mögé a sunyi mocskok? A mérgezéses után megértem, ha ezek az információk totálisan kiakasztják őt, főleg már csak amiatt is, mert Rochefort vallomása zsákutcának bizonyult. Kaptunk tőle személyleírást, de ennyivel kifújt. Állitotta, hogy a tagot nem ismeri és csak azért keveredett szóba vele, mert útbaigazítást kért. Persze, engem is az őrületbe kerget, hogy még mindig a tettes kiléte ismeretlen, de még ezekben a percekben is több emberünk azon van, hogy összerakja a kezünk ügyébe akadó nyomokat és ráleljen a tagra. Ennél többet pedig egyikünk se tehet, így a közöttünk lévő alaphangulat mostanában több, mint feszült. Rutherford meg még gondolom otthon is kapja az ívet Alanától. Ismertem már a nőt, jómagam is kiharcoltam tőle jó pár kéretlen monológot, akkor a partnerem? Néha sajnálom szegény fickót, de valahol pedig úgy gondolom ez is erősíti a jellemét. Kettős érzések ezek.
- És ez..ez a Tanner. Mivel tartozol neki vagy már meg se merem kérdezni, de mit tett érted..értünk? Jézusom, Ryder, nem volt elég a múltkori? - a fejét fogja és megáll egy pillanatra. Pár mélyebb lélegzetvételt vesz és a nyakkendőt igazgatja az őt érő instant szívroham elkerülése érdekében, amitől most már én is megemberelem magamat és egy üveg hideg vizet vágok hozzá, amit meglepően elég ügyesen elkap. Valami ragadt rá már a tanitásomból, amivel annyit nyüstöltem őt az évek alatt.
- Igyál kérlek, és ülj le. Tanner jó ember és semmi olyat nem tett nekünk, amitől féltened kellene a házsártos hátsódat. Néha komolyan nem is értem hogy bírja ki Alana melletted. - égnek emelem tekintetemet, majd karommal az ajtófélfának dőlök és lepillantok az órám lapjára. Még tíz perc a csapat érkezéséig és minden készen áll a fogadásukra. Szerettem, hogyha nem hétköznapi eset hullt az ölünkbe nem mellesleg az embereinknek is jól jött, ha végignéztek egy komplett tervet, amit a következő rajtaütésekre állítottak össze. Tanner persze a fejét verte volna a falba akárhányszor kifejtettem véleményemet vagy jó tanácsaimmal láttam el őt egyes helyzetekben, ahol én másképpen járnék el, de miután megtörténik a szokásos összenézés, ráhagyom az öregre a dolgot. Vén róka már a szakmájában és elismert ügynökként tartják számon őt. Nem tudnék statisztikákkal dobálózni, ha őt kellene általánosítanom, de bizonyára nem egy ügy lapul meg a háta mögött és nem is ugyanennyi emberrel büszkélkedhet, aki az ő kezei által került rács mögé. Felnézek rá és nem bántam meg, hogy miután Remi esetét ő kezelte ugyanúgy megtartottuk a kapcsolatot. Ezt viszont sosem vallanám be neki nyíltan, mert életem végéig hallgathatnám és amennyire repesek a gondolatért, hogy valaki orrom alá a dörgölje az elhullajtott dicséreteimet, még az is megfordulna idővel a fejemben, hogy kiveszek egy szobát Remi mellett. Essünk túl rajta, nekem jobb, mintha hallgatnom kellene pillanatnyi gyengeségemet. Így hát hagyom, hogy Tanner főljön tovább mérgelődjön és zsémbes habitusával alakítsa azt a csapatot, akikből biztos vagyok, hogy a maximumot fogja kihozni.
Marie cipőjének kopogása zökkent ki minket a partneremmel folyatott csendes játékból, amit úgy döntöttem jobb ha megelőlegezek. Neki ilyenkor szüksége van feldolgozási időre. El tudom képzelni, hogy az agytekervényei füstölve, nyikorogva és egymást próbára téve forognak, hogy felfogja minek a közepébe keveredett és ha hozzászólok, akkor a folyamat kezdődik elölről. Márpedig úgy sejtem, hogy ehhez nem szimplán másodpercekre van szükség, hanem hosszas percekre vagy akár órákra is. Annyi időnk viszont tudja ő is, hogy nincsen, ezért mindkettőnk érdekében remélem már jó úton halad. - Bocsánat a zavarásért, de Tanner ügynök megérkezett a csapattal. Szeretnék önök eligazítani őket vagy küldjem egyesen a pályához az érkezőket?
Marie egyik lábáról a másikra helyezi az egyensúlyt és úgy szorongatja a tabletét a kezében, mintha attól félne bárki is elveszi tőle. - Veled tartok. Chadnek még szüksége van jó pár légzőgyakorlatra. - veregetem meg biztatóan a vállát és csatlakozok asszisztensünkhöz, hogy elébe menjek az elkerülhetetlennek, társaságom viszont útközben visszahelyezkedik a helyére így már egyedül lépek csak oda a csapathoz.
- Mr. Gillies, mindig öröm téged látni. - kezét nyújtja felém, de tekintetében kirajzolódik, hogy nem maradhat el majd a későbbi szurkálódós riposzt sem, ezért még előtte lelövöm a poént.
- Részemről a szerencse, hogy megismerhetem a csapatát, Tanner. Bizonyára ma mindannyian tanulunk egyet és mást a másiktól. - mielőtt ő hozakodhatna fel az én hiányos tapasztalataimról, úgy gondoltam megelőlegezem neki a felesleges köröket.
- Bizonyára. Válhatnánk még pár szót négyszemközt?
Tanner kérdésére bólintással reagálok, majd a közelünkben lévő csapatra téved a tekintetem és Marie felé intek. - Elkísérnéd őket Rutherfordhoz? Hamarosan mi is csatlakozunk. Annyit még átadhatsz neki, hogy mutasson meg mindent az ügynököknek merre találják.
A lány már szedi is a lábait és apró kezével int a tőle szinte egy fejjel magasabb férfiakból álló társaságnak, hogy kövessék őt a megfelelő irányba. Egy mosolyt sikerül elfojtanom eme jelent hatására, majd tekintetemet visszavezetem Tanner felé. - Csak ön után. Miben segíthetek?
Kérdésem magával hordozza kíváncsiságomat, egyben bennem van egyfajta tartás is, hiszen tudom jól az öreg csak akkor hívna félre, hogyha valami olyasmit próbál közölni velem, ami Remit illeti. Ez pedig már most nem tetszik, mégis a tudatlanság keserűbb verzióként marja végig a torkomat, mintsem az információk ismerete. Remi helyzetében pedig jobb nem tudatlannak neki, mert képes ezt mocskos módon kihasználni. A tárgyalóba lépve intek fejemmel az egyik szék felé ezzel jelezve, hogy nyugodtan helyezze kényelembe magát, ha úgy gondolja, ő viszont a fejét ingatja és a lényegre tér.
- A napokban ráállítottál erre az ügyre, ami a cégeteknél történt. Kiderült, hogy egy héttel ezelőtt az egyik beszállítotok autóját megfújták és tegnap este előkerült. Kipucolták az egészet, se ujjlenyomat, semmi és a járművet is olyan helyen hagyták, ahol egy nyamvadt kamera sem található. - szusszan egyet ezzel kifejezve nemtetszését, ebben pedig teljesen egyet tudok érteni vele.
- Szóval újabb zsákutca, igazam van?
- Nem feltétlenül. Megkaptuk a beszállító cég kamerás felvételeit egy hétre visszamenőleg és megtaláltuk a pasast, aki eltulajdonította a kocsit. Váltig állítja, hogy egy fickó fizetett neki azért, hogy lépjen meg a kocsival, majd azután nem látta többet. Adott róla személyleírást, de a rendszerünk nem dobott ki senkit, viszont jó lenne ha vetnél a rajzra egy pillantást. - nyújtja át nekem a magával hozott lapot, majd egy lélegzetvételnyi idő után tovább folytatja. - Diaz az utóbbi napokban többet mozgolódott és egy telefonhívást is lebonyolított egyik családtagjával. Semmi rejtett kódok, különösebb információk, totál száraz volt a csevegés, de érzem, hogy benne van a keze a dologban. - szavainak hatására pillantok le a kezemben lévő rajzra, mielőtt viszont tüzetesebben felmérhetném a rajta szereplő személyt, kintről szokatlan nyüzsgés hangja szűrődik be, melynek hallatán automatikusan kifelé veszem az utamat a tárgyalóból...

Tudtam értékelni mindig is az olyan kapcsolatokat, melyekből mindkét fél nyereséggel jön ki. Ám az ember általában a saját malmára próbálta hajtani a vizet, de néha nem ártott, hogyha voltak szövetségesek egyes berkeken belül, ezért ha a lehetőség megengedte, úgy játszottam ki lapjaimat, hogy az a későbbiekben is hasznunkra váljon. Tanner ügynök egy ilyen gyöngyszem volt a gépezetben, aki már a kezdetektől fogva támogatta a cégünk létrejöttét azzal a feltétellel, hogyha valami az utunkba akad, mi leszünk olyan készségesek és megosztjuk vele is. Bennem nem uralkodott el kétség efelől, hiszen Remi ügye után úgymond tartoztam az öregnek, nem mellesleg jól jöttek a kapcsolatok, ha az ember külön utakon járt és olyan előnyöket kovácsolt munkájából, ami jócskán eltért az eredeti céloktól. Rutherford bizonyára már kiakadt volna, ha ezekről tudomást szerez, de ameddig mindenki tartotta a száját, addig ő sem érzett késztetést arra, hogy megelőlegezze a korai nyugdíját a kikészült idegrendszere miatt. Elég csak őt szemügyre venni, miközben fel-és alá járkál a gyakorlópályához tartozó váróban és azt próbálja rendszerint megemészteni, hogy évekkel ezelőtt volt merszem lepacsizni a hatóságokkal. Nem vártam el tőle, hogy megértse a döntéseimet, ellenben ha még napokig fogunk ezen túrázni, örömmel írok egy pár pontból álló listát, melyben részletesebben kifejtem neki egyes meghatározásom előnyeit. Mostanra viszont csak remélni tudtam, hogy tartja magát és nem rendez jelenetet épp az ügynökök előtt.
- Azért csak úgy kíváncsiságból Ryd..mások is befutnak majd a későbbiekben vagy ez az egy volt az egyetlen, amire fel kellett készülnöm? - megáll egy pillanatra, tekintete kutatóan méri fel a szükséges dokumentációkat rendező alakomat és a válaszra vár tőlem. Arra, amit aligha tudnék neki teljes mértékben kifejteni.
- Törvényszerű épp most ezt megbeszélni? Hamarosan itt lesznek és kétlem, hogy pont a mi beszélgetésünket akarják az első sorból végignézni.
Végszóra Marie fut be, ezért csak egy jelentőségteljes pillantást váltok partnerem felé ezzel is jelezve, hogyha eddig nem érezte magát nyugodtnak, itt az ideje összekapnia széthullott darabjait és úgy viselkedni, mint aki képes elvezetni egy céget vagy meghozni azzal kapcsolatban a szükséges döntéseket.
Tanner azon kevés emberek közé tartozott, akinek még elviseltem a váratlan felbukkanásait vagy úgy egészében a lényét. Értelmes fickó volt, rengeteg tapasztalattal a háta mögött és az ilyenektől sosem szabadott visszautasítani, ha éppen jó tanácsokkal látott el. Magam is tisztában vagyok azzal, hogy bár rengeteg területet lefedően fejlesztettem tudásomat az évek során, még ugyanennyi hasznos információ keringhet a világon, amit ha lehetőségem van elsajátítani, akkor nem feszülök meg a büszkeségemtől és vallom magamat olyannak, aki az égvilágon már mindent tud és mindenre képes, hanem bizonyos határokon belül elfogadom a felém érkező esélyeket. Sosem lehet tudni, hogy a későbbiekben mikor érkezünk olyan körülmények közé, ahol jól fog jönni az a plusz. Ám az öreggel többségében egymás idegein táncolunk a különböző véleményeink miatt, de a szükség óráján mindketten képesek vagyunk meglengetni azt a bizonyos fehér zászlót és összedolgozni. Ezért sem volt kérdéses, hogy ráállítom őt is az ismeretlen beszállító ügyére, több szem-többet lát alapon. Amíg Marie a csapatot kíséri előre, mi az egyik tárgyalóba sétálunk át a négyszemközt történő beszélgetés érdekében. Tanner érdekes információkkal lát el és bár még mindig úgy érzem, hogy napról-napra egyre távolodunk az emberünk megtalálásától, ezt leszámítva nem áll módomban félrelökni ezt a kapott nyomot, mert nem tudhatom melyik vezethet el ténylegesen a megoldáshoz. Mielőtt azonban ezt átbeszélhetnénk, a kint történő események elvonják figyelmünket közös momentumunkról, melynek hatására én sem késlekedek azzal, hogy felmérjem mivel is állunk szembe. Tekintetem elsőre egy ismerős vonásra siklik és az az emberem Joshua lesz, akit éppen egy másik férfi ejtett túszul. Mellette nem messze meghúzódva áll a szőkeség, aki korábban Ms. Montilioval parádézott, de aki leginkább leköti a figyelmemet és elegendő fenyegetést jelent ahhoz, hogy az oldalamhoz rögzített fegyvert megérintsem, az a pasas, aki egyenruhájának szimbolizálásával olyan vádakkal illet, ami elsőre aligha jut el a tudatomig. Sokkal inkább leköt, hogy minél hatékonyabban és kevesebb sérüléssel megússzuk ezt az egészet.
- Mindenki a dolgára, most!
A testőrök összenézése után egy emberként vetülnek rám az értetlenségtől túltengő tekintetek és örülnék, ha nem most kellene papagáj módjára megismételnem magamat a kérésemmel kapcsolatban. Lassan, egyben bizonytalanul hátrálni kezdenek, melynek hatására már szinte csak az elcseszett párosunké marad a főszerep. - Én teljesítettem a kérését, itt az ideje, hogy elengedje az emberemet. Engem keresett, nem? Hát megtalált. Ez a kettőnk dolga, amibe nem kellene még egy embert belekeverni.
Egy lépéssel csökkentem a közénk ékelődött távolságot, de még a biztonságos kereten belül megállok nem kockáztatva emiatt Joshua életét. Az enyémet kevésbé féltem, de úgy vélem nem az első módszerem az erőszak alkalmazása és megeshet képes vagyok értelmes társalgásra is ha arra van szükség. Noha ha az észérvek nem működnek, én sem tartok ki görcsösen mellettük.  - SEAL, nemde? - nézek végig felszerelésén, de a hangom továbbra is higgadt marad. Zakómat széttárva szedem elő fegyveremet, de nem veszem le róla tekintetemet egy pillanatnyi időre sem. - Csak nyugalom. - tartom fel védekezően mindkét kezemet, egyiket a fegyverrel együtt. - Ha azt akartam volna, hogy bántódása essen már rég nem lenne életben. - a fegyveremet lassan a földre teszem, majd cipőmmel lököm arrébb ezzel is jelezve minimálisra csökkent esélyemet. - Bizonyára ezzel maga sincsen másképp, hiszen ha már meg akarta volna ölni az emberemet, már rég megtette volna. De úgy sejtem van annyira okos, hogy nem írja alá ezzel a halálos ítéletét, hiszen fontosabb, hogy megtalálja a húgát. Az pedig csak élve fog működni. - két kezemet nadrágom zsebébe mélyesztem, miután eligazítom szemüvegemet. Bár még mindig nem állt össze mi közöm lehetne Meghan eltűnéséhez, hiszen úgy gondolom egyikünk sem rejtegeti őt az asztal alatt vagy a saját lakásában, viszont szeretnék én is a végére járni. Ha ez igaz - márpedig miért ne lenne? - akkor nagyobb a probléma, mint amire jelen helyzetben felkészülhettem volna.  - Ahogyan sejtésem szerint az elveik kimondják, hogy fegyvertelen embert sem támadnak meg csak kedvtelésből vagy tévedek?  
A fegyverem nélkül én nem jelentek fenyegetést és akkora ökör sem vagyok, hogy nekitámadjak még ha lenne bármi esélyem is ellene, hiszen Joshua még mindig közénk áll és ő van jelenleg a legnagyobb veszélyben. Mindig is fontosabbnak tartottam, hogy először az embereim védelmét biztosítsam, majd utána térjek ki a saját magaméra. Ők az ösztönzőim ebben a cégben a partneremmel együtt, nélkülük pedig sehol sem lennék ebben az útvesztőben. Mellesleg ha már kiteszem őket olyan veszélyeknek, melyek a mindennapjaiknak részesei, akkor az a legkevesebb, hogy felelősséggel is tartozik értük. És persze, lehet itt dobálózni azzal, hogy ők is ismerik a kockázatokat és csakis úgy vállalják be ezt a munkát, de jobb, ha mindig akad egy olyan ember, akire erősítésként tekinthetünk. Számomra ők azok, számukra pedig én vagyok. Ezt a fajta egymásra támaszkodást ugyan nyíltan egyikünk sem hangoztatja, de attól függetlenül még jelen van, ezért nem hazudok, ha azt mondom, jelen helyzetben idegeim utolsó szálaiba kapaszkodok az előttem kibontakozó jelenet miatt. De ahogyan sejtem, Joshua fogva tartója is.  - Itt lenne az ideje, hogy maga is letegye a kést a kezéből és elengedje a túszt, hogy azután két értelmes, felnőtt ember módjára találjunk megoldást a problémájára. Gondolom maga is tudja, hogy csak akkor fogok közreműködni, ha az emberem biztonságban elsétálhat, szóval jó lenne nem elbaltázni az egyetlen esélyét.
Részben teljesítettem a kérését, hiszen az embereim meghátráltak. Ellenben, ha Joshuanak bármi bántódása esik, nem fogom megakadályozni őket abban, hogy kiiktassák a fenyegetést.

Manapság olyan események követik egymást, mintha belekerültem volna valami idióta szerencsétleneket felsorakoztató műsorba, akiket kétségkívül ver az élet. Számolok a rossz napokkal, az ökör döntésekkel vagy az idiótábbnál idiótább emberekkel, esetleg azzal, hogy nem minden a tervek szerint alakul, de ezt már inkább nevezném nevetségesnek, mintsem valami véletlenek által leszervezett közbeavatkozásnak. Az egész nyomozás rátette a bélyegét a hangulatomra és másra sem tudtam gondolni, mintsem betömjük azt a biztonsági rést, amelyen keresztül a tag bejutott hozzánk. Úgy éreztem minél közelebb kerülünk az alakhoz, valami mindig egyre távolabb visz tőle a célvonal előtt, ez pedig rettenetesen dühítő tudott lenni. Tanner is ráállt az ügyre, ahogyan én is arra, hogy üzlettársam biztonságát megnöveljem. Az eddigi békés hangulat, amely kettőnk dinamikáját fűszerezte meg az utóbbi időszakban valahogy köddé vált és egyre több bizonytalanság ütötte fel a fejét társamban. Egy darabig eloszlattam a kételyeit. Féligazságokkal kábítottam, amiket ő örömmel fogadott el csakhogy jobban képben legyen a körülötte zajló eseményekkel. Mégis minél többet meneteltünk előre életünk idővonalán, annál több eddig magamban dédelgetett titokra derült fény. Mintha ezek a gondosan elrejtett ügyeim egyszerre döntenének úgy, hogy itt az ideje a felszínre törniük és egyenesen Rutherford ölébe esni. A vérnyomásomnak az eddig nem látott értékeimmel kellett szembesülnie, mégis maga voltam a megtestesült higgadtság. Az az ember, akinek biztos bástyának kell működnie egy cég élén, amely mások életének biztonságára specializálódott. Olyan személynek, akihez bátran fordulnak, akivel szemben a kételyek nem működnek és a problémák is csak úgy mernek vele szembenézni, hogy már számolnak a megoldással is egyben. Biztosíték kellett lennem Chad számára, hogy mindezeket a dolgokat kézben tartom és erre is koncentráltam minden energiámmal. Arra, hogy lezárhassak egy nyamvadt időszakot, ami tönkre vághatná a cégünk jó hírét. Elvégre milyen visszhangja lenne egy olyan biztonsági cégnek, ami még a saját háza táján sem tud rendet teremteni? Kívülre megtettem a biztonságos intézkedéseket és nem mutattam jelét annak, hogy bármi is kibillentett volna érzelmileg. Belül viszont őrjöngtem, kitörni készültem. A lőtér az egyik törzshelyemmé vált, ahogyan a Camile társaságában töltött pillanatok is megsokszorozódtak. Ennek kettőse valahogy elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy könnyebb legyen irányításom alá vonni a valóságot és szembenézni a társammal úgy, hogy hihetőnek tűnjenek terveim, miszerint mindent megoldok.
A reggeli összezördülésünk lecsillapodni látszik, ahogyan az ügynökök érkezése rátelepszik kettőnk beszélgetésére. Feszültebb manapság - vallja be, de ki a franc nem? Frusztrálja a felügyelet, az, hogy a saját kocsiját a neje használja - Alana piszkosul élvezi -, de baromira hidegen hagy jelen pillanatban az akarata. Hogyan értessem meg vele, hogy teszek az idegállapotára, amikor az enyém akkor áll vissza a normális tartományba, ha még nem kell amiatt is az idegrendszeremet nyüstölnöm, hogy ő éppen holtan végzi valami sikátorban csak mert számára az emberi jóság hatalma valami alapfunkciónak számít a mostani felhozatalnál?! Részemről lezárom a kettőnk közötti feszélyezett csevegést és csak egy kérésem akad felé: várjon idelent az ügynökök érkezésére. Azzal viszont magam sem számolok, hogy a korábbi már-már egyszerűnek ható terveink az ügynökök gyakorlatát illetően valami egészen más lefolyású dologgá változik. Senkinek sem kívánom azt a nyomasztó érzést, amikor az egyik legjobb emberét látja a célkeresztben. Ismerem Joshua-t, ő türelmes ember. Tűr a végtelenségig, kivárja a megfelelő alkalmat, de az arca most másról uralkodik, miközben a mögötte álló alak próbál valami olyat rám húzni, amiről most hallok először. A fejemben lévő kirakós darabkái egy képpé állnak össze, olyan kimaradt részletek után kutatva, ami igazat adhatna az alaknak. Álmomban hajtottam volna végig ezt a küldetést? Azt a nyamvadt pár órát amit a lakásomban töltöttem azzal ütöttem volna el, hogy megszervezzem Ms. Montilio eltűntetését? Az istenit, hiszen mindketten azon voltunk, hogy minél előbb megszabaduljunk a másiktól, akkor mi értelme lett volna még magamhoz láncolni? A pénzért? Van bőven belőle, sosem ez hajtott előre, hiszen az ügyfelek maguktól is borsos összegeket perkálnak le csakhogy a bűnös hátsójuk védve legyen, de nem ítélkezhetek. Magam sem tartozok a szentek táborába, de más elveket képviselek. Azt se mondhatnám, hogy azért tettem, mert több időt akartam volna vele tölteni. Nem diagnosztizálták nálam még a mazochista hajlamokat, de ki tudja manapság mit váltanak ki belőlem az emberek és lehet mélyen belül ott szunnyad bennem az a késztetés, hogy élvezem mindezt. Az izgat fel, ha az idegeimre mennek, ha érzem, hogy a szívverésem vadállatként szaggatja szét a bordámat, mely csapdát képez számára a kiszabadulásában. Jellemeztek már beteg elmeként, de talán igazuk lehetett. Mégis egy nyomós indok, egy bizonyíték, amire az illetőnek szüksége van csak nem hullik a kezembe, amit felmutathatok saját védelmem érdekében.
Jó szándékommal hozakodok elő, a fegyveremet pedig a földre hullajtva távolítom el a közelemből. Fenyegetésnek veszem, miért ne tenném? Veszélyes alaknak tűnik, megvan a tapasztalata is hozzá, mégis első ötletként én vagyok az, aki a beszédet, a két ember közötti értelmes kommunikációt részesíti előnyben. Ez viszont a kapott visszajelzések folyamán valami egészen mássá alakul át. Türelmetlenné tesz, belülről cafatokra tép, kívülről azonban enyhén sem festi át szokásos ábrázatomat.
Két kezem nadrágom zsebeibe mélyed és teszek egy lépést közelebb az alakhoz, aki továbbra sem tesz le arról, hogy fenyegetőzzön. - Érdekes egy helyzetet teremtett. Nem érzi enyhén..hogy is nevezzem..igazságtalannak, hogy maga csak kér és kér, továbbá cserébe semmit se mutat fel? Én szóltam az embereimnek, maga viszont továbbra is kilenc nyamvadt másodperc leforgása alatt elvenné egy ártatlan emberét és miért is? Biztosíthatom, az emberem megölése nem segíti hozzá a húga megtalálásához. - újabb közeledő lépés a részemről, de szemeimet nem veszem le Joshuaról. Nincs jó bőrben, ez pedig sürgeti a bennem lévő késztetést.
- Itt az én két perces ajánlatom, Mr. Montilio. Ha nem engedi el az emberemet, a letelt idő után valaki golyót ereszt magába és holtan egészen nehéz lesz megtalálnia a húgát. - megállok, most már nem csökkentem a közöttünk lévő távolságot. - Logikus embernek tűnik, csak nézzen körül és gondolja át újra az esélyeit. Közelebb kerülne a válaszokhoz egy ilyen meggondolatlan lépés után?
Kérdéseimet őszintén teszem fel az illetőnek, mert bárhogyan is nézem, ő rá leselkedik a legnagyobb veszély. Gondolja innen élve kijut, ha Joshua-nak bármi baja is esik? És bár örömmel vezetném végig gondolatmenetemet, de Tanner az aki közbeszól és egy olyan információt süt el, ami miatt kedvem támadna röhögni. Olyan igazi, őszinte nevetést kicsalni magamból, mert az ami itt megy, már más reakcióra aligha késztet. - Igazán szívmelengető ez a családi összejövetel. Akkor Tanner akár meg is mondhatná Mr. Montilionak. - tekintetem az alakra siklik. - hogy gondolkozzon el a következő lépésén, hiszen bárhogyan is nézem, ebben a helyzetben én vagyok az egyetlen esélye arra, hogy megtalálja a húgát, akit teszem hozzá három nappal ezelőtt láttam utoljára és akkor még életben volt. Ugyanakkor ismertethetné vele, ha már ilyen otthonias lett a hangulat, hogyha hülyeséget művel, elteszik láb alól, mert úgy tűnik amikor én magyarázok neki az az egyik fülén be, a másikon meg kimegy.
Azt viszont már nem is teszem hozzá mennyire abszurd elgondolás a részéről, hogy kap egy választ, majd csak egyszerűen fogja magát és kisétál innen, mintha mi sem történt volna. Gondolja nekem az a legnagyobb szórakozásom, hogy embereket rabolok vagy raboltatok el? Mert bizonyára bazi nagy betűkkel ki van vésve valahol a cég logója mellé, hogy ilyesmibe is ölünk energiát. Megvédünk valakit, aztán meg eltesszük láb alól, hogy többet ne legyen rá gondunk. Képes még manapság bárki is egy értelmes gondolatot összerakni vagy csak mindenki a saját feje után rohan még ha semmi értelme sincs? Egy értelmes, elfogadható végkimenetelre várok, de egyre inkább elhatalmasodik bennem a késztetés, hogy felvegyem a fegyveremet a földről és én magam eresszek egy golyót a tagba, amiért még a gondolat is felötlött a fejébe, hogy veszélyezteti a céget és az embereimet egyaránt.

Túl sok tényező miatt érzem úgy jelen pillanatban, hogy az idegeim az utolsókat húzzák és a legjelentősebb éppen az egyik emberem életét veszélyezteti. Hazudnék azt állítani, hogy a kezdetektől fogva nem számolunk az ehhez hasonló helyzetekkel. Olyan körülményekkel, ahol benne van a pakliban, hogy az életünkkel fizetünk, ha a csapat nem tud reagálni időben. Mindent részleteiben átnézünk, fedezzük a másikat az utolsó pillanatig is, de ha olyan helyzetbe keveredünk, bármelyikünk képes lenne beáldozni magát, ha ezzel a csapatot menthetné, közöttük én is. Sosem tartottam nagyobbra a saját életemet az embereim jövőjénél, hiszen felelősséggel tartozok értük attól a ponttól kezdve, hogy átlépték a GR küszöbét és meghozták azt a határozott döntést, hogy ennek a világnak a részesei lesznek. Meglehet a saját akaratuk vezényelte erre és semmilyen befolyással nem éltünk rajtuk, de ez nem volt egyenlő azzal, hogy onnantól kezdve magukra voltak utalva. Elég sarkos ugyan a kijelentés, de ha a nagyobb képet nézzük, mi tesszük ki ennek őket, miközben egyszerűen csak a munkájukat végzik. Ezért is dühít, hogy jelenleg nem én vagyok Joshua helyén, mert bár Meghan eltűnésével kapcsolatban ugyanúgy mosom kezeimet ártatlanságomat bizonygatva, de több közös pillanatot töltöttem el a nő közelében, több összeszólalkozáson estünk túl, mint az az ember, akinek ténylegesen nem volt még köze sem a lányhoz.
Ugyan elsőre próbálok az idősebb Montilio józan eszére hatni. Az elveire, a gondolkozására, de hasztalan. Hajthatatlan, kiszámíthatatlan, ez pedig bőven elegendő bizonyítékként szolgál arra, hogy megelégeljem ezt az őrületet, amit ide hozott nekünk és egy utolsó esélyt adjak neki arra, hogy helyesen cselekedjen és kihátráljon belőle. Most még megteheti. Két nyamvadt perc, ami egy örökkévalóságnak tűnik, miközben az ítéletét várom, ő viszont továbbra sem tesz le a kérdéseiről. - Amennyi az ellenkezőjében is lehet, hogy életben van, melyet sose fog megtudni, ha továbbra sem működik velünk együtt.
Válaszolok ugyan, de Tanner az, aki egy közöttük lévő kapcsot kihasználva próbálja lebeszélni a férfit a terveiről. A háttérben észrevehetően nagyobb a nyüzsgés, páran felkészülnek a közbeavatkozásra és már csak a jelre van szükségük, amit tőlem várnak. A férfi még egy darabig hezitál, aztán megadja magát az észérveknek, én pedig ahelyett hogy egyből követném a nyomozót és Devont az irodába, inkább Joshua felé veszem az irányt, aki egyáltalán nem fest jól.
- Értesítsék a dokit és ne hagyják őrizetlenül őt. Mindenki más pedig vissza a munkájához. - kitapintom a pulzusát, de bizonyára az enyém az, ami abnormálisnak hat amellett ami jelenleg lejátszódik bennem. Felsegítem őt a földről, majd ezután ketten átveszik tőlem. Még egy utolsó pillantást vetek rá, aztán belépek a tárgyalóba, hogy pontot tehessünk ennek az egésznek tébolyult elmeállapotnak a végére.
Tanner érdeklődése nyomán sikerül átfogóbb képet kapni Meghan esetéről, én viszont másra sem tudok gondolni jelen helyzetben, minthogy ez miképpen fest rám nézve. Önző lennék ezáltal? Megközelítőleg sem. Egyszerűen baromi okosan kell eljárnom, mert bármennyi oldalról, bárhogyan is próbálom ezt nézni, olyan könnyedén húzhatják rám a főgyanúsított szerepét, amiből egy életre nem magyarázom ki magamat. Ezért muszáj a szavaimat megválogatnom, a tetteimmel járó döntéseimet mérlegelni, mert jelenleg bizonytalan talajon állok és minden egyes lépésben ott a kockázat, hogy ez az egész maga alá temet.
Kezdetben csak elraktározom magamnak az információkat és a megoldásra koncentrálok. Véleményemet azonban aligha tudom már visszatartani Devon felém intézett vádja után.
- Mr. Montilio, továbbra is ragaszkodni fog a gyerekes engem illető riposztjaihoz vagy képes lesz ezen túllendülni, hogy minél előbb megtaláljuk a húgát?
Elhagyom jelenlegi pozíciómat, ami eddig tökéletes kényelmet biztosított a tárgyalóba vezető ajtó mellett, majd csak ezután folytatom véleményem kifejtését. - Ebben a helyzetben egy oldalon állunk, mert elhiheti, én magam is szeretném megtalálni a húgát, az viszont csak úgy fog menni, ha nem azon lesz, hogy minden létező módon keresztbe tesz nekem. - nagyon nehéz úgy egy csónakban evezni, ha a másik fél az ellenkező irányba lapátol.
- Jómagam is tisztában vagyok a statisztikákkal. - fűzöm hozzá mellékesen, hiszen abban igazat adok neki, miszerint három nap már elég kritikus egy ember eltűnése után. Viszont muszáj lesz minden oldalról megvizsgálnunk ezt, minden lehetőséget számításba véve közben. Az a gondolat azonban egyáltalán nem hagy nyugodni, hogy általánosságban emberrablás esetén követelés is érkezik két napon belül. Ez viszont nem került felszínre a kezdeti beszélgetések során.
Veszek egy mélyebb levegőt, hogy ezáltal összeszedjem a gondolataimat és némiképpen a barátnője zaklatottságát is figyelmen kívül hagyjam. Két lapot és két tollat halászok elő az egyik fiókból és egyiket Devon elé, másikat Heather elé teszem le.
- A számok szerint tényleg nem fest jól a helyzet, de muszáj azzal is számolnunk, hogy életben van és több időt nem vesztegethetünk el. Szeretném, hogyha minden egyes embert akinek köze lehetett Meghannak leírnának nekem. Barátok, ismerősök, bárki aki csak eszükbe jut. - kezdek bele magyarázatomba, itt még azonban nem végeztem. - Tudnak olyat mondani, aki nyíltan nem szimpatizált vele és veszélyt jelentett rá? Vagy épp ellenkezőleg.. Meghan írással foglalkozik. - itt tekintetem a barátnőjére téved, mintha tőle várnék bármiféle megerősítést és részben várok is. - Voltak olyanok, akik jobban érdeklődtek iránta? Kapott külön leveleket? Minden apró részlet fontos lehet.
Ujjaim gondterhelten tincseim közé fúródnak ezzel enyhe ziláltságot kölcsönözve nekik, miközben tovább jártatom gondolataimat.
- Jól jöhetnek olyan helyek is ahova szeretett beülni vagy ahol többször is megfordult. - teszem még hozzá, hiszen mindenkinél létezik egy ilyen. Számomra az olasz éttermek hozzák a megnyugvást. Mielőtt azonban tovább faggatóznék, hagyok nekik időt, hogy ők maguk is összeszedjék a gondolataikat, ám az enyéimből Tanner az, aki kizökkent.
- Nem áll túl fényesen a szénád, kölyök, de ezzel gondolom te már egy ideje tisztában vagy.
Kedvem lenne valami reakciót kicsalni magamból a helyzet abszurdságának okán, de nem megy. Ahhoz túl sok minden kavarog bennem.
- Nincs közöm az eltűnéséhez, de segítened kell, hogy ezt bebizonyítsam. Tudod jól, hogyha ez az egész nyilvánosságra kerül, esélyem sem lesz megtalálni őt.
Tanner bólint egyet, hiszen nemcsak én számoltam már az esélyeimmel, hanem ő maga is. Elég okos volt ahhoz, hogy összerakja a kirakós darabkáit és rájöjjön, miszerint minden bizonyíték felém volt visszavezethető. Ez pedig rendkívül frusztráló tudott lenni.
- Meglátom mit tehetek. - ennyit tesz hozzá, én viszont csak egy lopott pillantást vetek felé. Ismertem már jól és bíztam is benne. Tudtam, hogy az utolsó köveket is megfogja mozgatni, hogy egy kevés időt még adjon nekem..nekünk.
- Több, mint a semmi. - nyugtázom mindezt, majd az asztalt közelítem meg és két tenyeremet annak lapjára fektetem. - Jutottak valamire?
Nem sürgetem őket, hiszen ilyen esetekben a saját elménk is képes félrevezetni és olyan emberekben is a gyanút keresni, akiknél más esetben fel sem merült volna. Mindezek ellenére muszáj plusz információkért rájuk támaszkodnom, mielőtt belevethetném magamat a munka többi részébe, hiszen ők velem ellentétben ismerik Meghant még ha én is voltam az, aki megfenyegette és utoljára látta őt. Pazarul rácsesztem.

Nem az a fajta ember vagyok, aki értékeli a humort vagy úgy általában vissza is dobja azt a feladónak, hogy együtt szórakozzanak valami elcsépelt viccen. Hetente párszor képes vagyok mosolyogni és az is megesik, hogyha jó kedvemben találnak, akkor még be is szállok a beszélgetésbe, elsütök egy-két számomra szórakoztatónak ható monológot, amin már csak azért is nevetni kezdek, mert a főnökük vagyok és az úgy illendő, de ha a munkáról van szó és más emberek védelméről, az sosem tartozott a komolytalan kategóriába. Meghan eltűnése váratlanul ér és bár én tisztában vagyok a tetteimmel, hogy mit műveltem és mit nem, ettől függetlenül a külvilág úgy rakhatja össze a kirakós szanaszét hullott darabkáit, ahogyan kedvük tartja. A tény, hogy én láttam utoljára nem segít a helyzetemen. A bent történtek meg még annyira sem, amiknek részletei ugyan csak foszlányokként kerültek napvilágra, ettől még bennem nyomasztó igazságként léteznek. Egyelőre minden bizonyíték rám mutat és bármilyen múlttal-jelennel vagy eddig elért sikerekkel rendelkezem, nem fogja felülmúlni az állítólagos emberrablás tényét, amit el se követtem.
Az irodába már csak akkor csatlakozom kéretlen vendégeimhez, amikor megbizonyosodok Joshua hogylétéről, addig viszont minden másodlagosnak hat az én fejemben. Philippe ugyan biztosit arról, hogy kézben tartja a dolgot, ahogyan a többi emberem is ezt sugallja felém, én viszont nem érzem magamat nyugodtabbnak tőlem. Szívem szerint a tetőről lógatnám le Mr. Montiliot, hogy kifejezzem szilánkokra zúzott vendégszeretetemet, de a józan ész minden idegem felett győzedelmeskedik most. Ha még lefutok vele most jó pár kört az egyikünknek sem segít. A húga attól még bárhol lehet, bármilyen állapotban és minél tovább húzódik ez közöttünk, annál nehezebb lesz megtalálni is. Bármennyi határt is léptem át életemben, bármennyiszer is készültem fel lélekben-testben és fejben is erre a pillanatra, valahogy mégsem fűlött hozzá a fogam, hogy a rácsok mögött éjszakázzak valami olyan miatt, amihez közöm sem volt. Valami békés középutat kell találnom az idősebb testvérrel, mert ha továbbra is az ellenérzéseinken pörgünk, akkor kifutunk az időből, ezért belépve a terembe továbbra sem veszem le magamról higgadt álcámat. Én békejobbot nyújtok, ő meg beint egyet, de elengedem a fülem mellett a megjegyzését, pusztán azokat vagyok hajlandó véleményezni, ami előrelendít minket az ügyünkben és nem hátráltat.
- Pazar elhatározás a részéről, Mr. Montilio és elhiheti, nincs is rá szükségem, hogy szavahihetőnek tartson. Attól én még tennék egy próbát arra, hogy megtaláljam a húgát, ha nem bánja. - ellépek az ajtótól annak érdekében, hogy közelebb kerüljek ehhez az összeverődött társasághoz és összeszedem a gondolataimat is közben, mielőtt úgy igazából a segítségükre támaszkodhatnék. Ők ismerik a legjobban Meghant és ha még a fivér még csak nemrég érkezett vissza a lány életébe, ettől függetlenül a testvére. Valami pluszt csak tud hozzáadni azon kívül, hogy úgy méreget, mintha bezártam volna valami nyomorult toronyba a húgát és fogságba tartanám őt. Mi hasznom lenne egy emberrablásból? Persze, kívántam már pár embernél, hogy tűnne el a föld színéről annak érdekében, hogy megkönnyítse a dolgomat, de ettől még sosem lettem volna ekkora marha, hogy meg is lépem. Amúgy is, húgival eléggé viharosan kezdődött a kapcsolatunk és ez még egy finom kifejezés erre. Miért akarnám még plusz napokra a közelemben tartani, amikor már mindketten arra vártunk a legjobban, hogy kikerüljünk a másik életéből? Logika ugyan nincs ebben, bizonyíték annál inkább és ez az, ami felcseszi az agyamat.
Amíg másik két vendégem a kérésemet teljesíti, én Tannert hívom félre a tárgyaló elé, hogy átbeszéljük az esélyeimet. Az öreg fintorog, látom az arckifejezésén, hogy ez nem az a helyzet, ahonnan én hősként fogok kijönni, de még egy szikrányi reménysugarat hozzám vág azzal, hogy időt ad Meghan megtalálására. Nem sokat, - ezt ő is hozzáfűzi -, viszont annyit igen, hogy próbát tegyek. Ő pedig fedez és ha segítségre van szükségem, nos megmozgat egy-két szálat.
- Szeretném, ha megszereznéd nekem Meghan aktáját, hátha többet tudunk meg belőle. És pár hétre visszamenőleg a bolti rablások fájljaira is szükségem lenne, ahol esélyesen túsztárgyalásra is sor került.
- Utánanézek. Addig is, próbáljatok meg nem egymás torkának esni. - figyelmeztet pár lépést hátrálva, kezében pedig már ott van a telefonja hívásra kész állapotban. A rendőrségi akták számomra nem elérhetőek és amit mi legális keretek között megtudunk szerezni, azok csak részinformációk egy-egy esetről. Márpedig jó lenne a teljes képet látnunk, ha nem akarunk folyamatosan zsákutcákba futni.
- Amig nem megy az embereim közelébe, addig én is jól viselkedek.
Kezeim védekezően a magasba lendülnek, az öreg meg csak a fejét csóválja, mielőtt hátat fordítva neki csatlakozhatnék a többiekhez. Pár információval ellátnak, én meg ezekből gazdálkodok, ezek alapján kovácsolok tervet a fejemben.
- Remek, ezek jó kiindulópontok. A kávézó kamerás felvételeit kikérjük, viszont szükségem lenne valamelyikükre, aki pár emberünkkel elmegy Meghan lakására és keres valamit, amin elindulhatunk. - egyszer Heatherre, máskor pedig Devonra siklik a tekintetem, majd tovább folytatom. - Ezt döntsék el maguk között, én ahhoz alkalmazkodom. Bármilyen jegyzetre szükségünk lesz vagy olyanra, ami szemet szúr, nem odaillőnek tűnik. Láttak otthon neki laptopot, esetleg telefont? Mert azok is jól fognak jönni, hátha hagyott valami nyomot. Ilyen esetekben muszáj átnéznünk mindent, kizárnunk lehetséges verziókat, és tudom jól, a statisztikák piszkosul rossz képet festenek a helyzetről, de elmondhatom, hogy addig mindent átfésülünk, amíg meg nem bizonyosodunk a teljes igazságról. Én addig nem hiszek a legrosszabban, amíg a saját szemeimmel nem látom és ehhez most is ragaszkodom. - teszem hozzá saját véleményemet, ezzel is tudatosítva bennük, hogy bármi is történt, a végére fogunk járni ennek. Benne van a pakliban, hogy Meghant elrabolták. Az is, hogy nincs életben. Ebben a kezdeti tanácstalanságban bármi, de előre következtetéseket levonni és csak abban az egyben hinni nagy hibának bizonyul, mi pedig ezt nem fogjuk elkövetni.
- Átbeszéltük a félreértéseinket és amikor elment innen, még életben volt. - a hogyléte már részletkérdés, de nem most fogom őket beavatni a mérgezésbe, ezért úgy érzem részemről lezártam a témát. - Visszatérve a korábbiakra, aki pedig marad, velem fogja átnézni idebent az irodában az összes létező nyomot. Még egy kérdés: Meghannak volt autója?
Nem árt tudni erről, hiszen ha magától lépett le, akkor ezzel kapcsolatban is el tudunk indulni. Úgy érzem a gondolataim túlságosan is zsonganak a különböző információktól és minél többet gyűjtök magamhoz minél kevesebb idő alatt, annál jobb.
- Ryder, amit kértél nemsokára átküldik és a társad keres. Beengedjem? - tudom mire céloz ezzel Tanner, ugyanakkor tudom is egyből a választ.
- Nem. Máris megyek. Addig döntsék el melyikük szeretne Meghan lakására menni az embereimmel és értesítsék róla Tanner ügynököt. - helyet cserélek az öreggel és amig ők tanakodnak, én Rutherford szívrohamát próbálom szakszerűen megelőzni.

A statisztikák, a számok felsorakoztatása mind Rutherford területére tartoztak. Ő képes lett volna most elszámolni hány személy áll a védelmünk alatt, mennyi emberrel foglalkozunk naponta, hogy a megfelelő kiképzést kapják az ittlétük során, és ez még csak a töredékrésze mindannak, amit le kell szerveznünk, hogy az ügyfél és a védence között minden simulékonyan működjön. Az ilyenek mellett az embernek aligha marad még arra is ideje, hogy rendesen kipihenje magát. 3-4 óra alvás a maximum, amire képes vagyok egy hosszú nap után és ha tovább alszok, az már egy olyan nap, amit akár csodaként is elkönyvelhetünk. Az otthoni főzés elsajátítása kizárt, az éttermekbe ücsörgés pedig nem egy nyugodt zárása a hétköznapoknak, hanem egy megálló, amiről negyed órán belül úgyis elszólít valaki. Életem nagy részét ezen a szent helyen, a GR épületén belül töltöm. És bár nem bánom egyetlen percét sem, de bármennyire is igyekszem logikus magyarázatot találni Devon vádló szavaira, egyszerűen nem fér bele a napirendembe Meghan eltüntetése, ahogyan sem pénzt, sem időt nem szánnék egy másik ember felbérelésére, hogy mindezt megtegye helyettem. Igen, határozottan nem váltunk szimpatikussá egymás számára a kisasszonnyal, de ha eszerint döntenék az emberrablás mellett, akkor már az ügyfélkörünk felét száműzhettem volna az ország különböző pontjaira, csakhogy ne is lássam őket, ennyire pedig nem ment el nekem sem az eszem. Jelen pillanatban viszont csak az jár a fejemben, hogy megtaláljuk őt vagy azokat, akiknek köze volt az eltűnéséhez. Annyi lehetőség adott egy ilyen helyzetben és a többségük nem túl biztató. Nem mondom, hogy nem értem meg Devon aggodalmát, vádaskodását, hiszen ha bármelyik családtagomnak baja esne, talán magam sem működnék másképp. Ugyanakkor lenne annyi eszem, hogy nem piszkítok oda, ahonnan enni fogok. Mert bár felajánlottam a segítségemet, ez csak egy békejobb volt a részemről, holott nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy a korábbi műsoráért a megfelelő protokoll szerint előveszem, de ha még ilyen melléktevékenységekre is elpazarolnám az időmet, sosem haladnék azzal, ami most igazán fontos. Prioritások, ahogyan jobb helyeken mondják. És jelen pillanatban bárhogyan is nézem, de bennem jobban él a tettvágy Meghan megtalálására, mint a saját bátyjában, aki csak válaszokat akar a múltban történtekkel kapcsolatban ahelyett, hogy úgy igazából lendítene is egyet a történéseken.
- Említették már, hogy hatalmas képzelőereje van magának, Mr. Montilio? - pusztán egy pillantást vetek rá, mielőtt Tanner kérésére nekiindulhatnék a terem elhagyásának. Előtte viszont egy megjegyzést még otthagyok kettejük között. - Az a baj az ilyen téveszmékkel, hogy könnyedén beleőrülnek az emberek és ott is rémeket látnak, ahol semmi nincs. Koncentráljon inkább a húga megtalálására ahelyett, hogy engem próbál minden létező módon besározni.
Csak egy jó tanács igazából a részemről, mindazonáltal bármilyen rám aggatott jellemzője nem különösen zavar. Tudatában vagyok annak, hogy nem ő lesz az első ember, aki ezt fogja feltételezni rólam és nem is az utolsó. Mihelyst ez a hír szárnyra kél és napvilágra kerül, onnantól mindenki azon lesz, hogy az egész nyamvadt eltűnés-sorozatot a nyakamba varrja és az emberek roppant kreatívak tudnak lenni, ha a másik földbe tiprásáról van szó. Ugyanakkor bízom a csapatomban, a tudásukban és abban is, hogy vagyok annyira néha már félelmetesen elszánt az elképzeléseimmel kapcsolatban, hogy addig ne nyugodjak meg, amíg Meghant nem látom viszont.
Chad agyvize nem meglepő módon már forrásig telíti szürkeállományának lelőhelyét. Ha most egy a Clem által olyannyira sztárolt rajzfilmekbe lennénk, partnerem füléből füstfelhők törnének ki, a feje pedig paprika-pirosra színeződne.
- Könyörgöm, nyugtass meg, hogy nem volt hozzá közöd. Ryder.. - elfojtott hangon beszél hozzám, én pedig egyik kezemet csípőre teszem, másikkal képemet gyűröm meg és miközben arcomat egy másodperc erejéig a tenyerembe temetem, fejingatással válaszolok kérdésére.
- Kösz a bizalmat. Mióta is ismersz már?
- Mostanában olyan, mintha soha nem is ismertelek volna.
Csend telepszik közénk és persze, Rutherford az elmúlt időszakban többet kapott rosszat, mint jót, ami legfőképpen én miattam történt, de attól még teljesen önmagam voltam. - Lehet csak szimplán lelépett. De az is lehet, hogy elrabolták, képlékeny még. Az az egy azonban biztos, hogy nem volt közöm hozzá.
- Tudom, hogy nincs közöd hozzá. - vesz egy szusszanásnyi levegőt, de hagyom, hogy most kiadja magából a benne lévő gondolatokat, melyeket ugyan igyekszik diszkréten megosztani, viszont úgy tűnik errefelé már a falnak is füle van. Megragadom Chad karját, hogy a hátam mögé irányítsam ezzel, mert úgy tűnik Devon ismételten az utolsó tartalékaiba kapaszkodik az idegrendszerét illetően. És kezdek már én is. Első körben tűröm még a férfi szavait és nem mozdulok partnerem mellől, akihez ha egy ujjal is hozzá mer érni, akkor abban biztos lehet, hogy kitekerem a nyakát.
- Marie. - üvöltöm el magamat, mire a nő nem sokkal később sietős léptekkel megjelenik. - Elhozná nekem az összes eddigi aktát az irodából, ami a mérgezéssel kapcsolatos? Ne engedjük tovább Mr. Montiliot a sötétben tapogatózni. Még a végén azt gondolná, hogy a városban történő összes gyilkosságot én terveltem ki egy ebédszünet alatt. - lustán elmosolyodok, közel sem őszintén, ezután teszek egy lépést közelebb az említetthez, de még így is jócskán marad távolság közöttünk. Senkinek sem tenne jót ezzel foglalkozni. - Az én ügyvédem miatt ne aggódjon, a magáét viszont nem ártana megsürgetni, mert kettőnk közül még mindig maga tört be az én épületembe, és maga volt az is Mr. Montilio aki az én embereimet köztük engem is megfenyegetett. Ezzel szemben mi van ellenem? A találgatása és a téveszméi, hogy közöm van a húga eltűnéséhez? Vannak bizonyítékai esetleg vagy csak bíznunk kellene a szavában? Mert igazából pont olyannak adnám minden szavahihetőségemet, aki korábban egy kibelezéssel próbált kérni valamit is.
Mert bár a mérgezés itt történt, arra határozott alibije van mindegyikünknek, hogy egy külsős miatt alakult. Ugyanakkor a már egy ideje tartó nyomozás is ezt támasztja alá. - Daniel, elkísérnéd Heathert Meghan lakására? Mr. Montilio pedig addig nyugodtan megvárhatja odabent a teremben az ügyvédjét, akár még az enyémet is, játszhat kérdezz-feleleket, ami tetszik, de még egyszer ne merjen megfenyegetni vagy megmondani mit tegyek és mit nem, világos voltam? - mutatóujjamat rászegezem, majd két másik emberemre nézek. - Ne engedjék el őt. És Tanner? Fogja vissza a kis kedvencét, mert mi itt vele ellentétben azzal próbálunk foglalkozni, hogy megtaláljuk a húgát. - időközben Marie is megérkezik az aktákkal, amit átadok az öregnek. - Felőlem részletről-részletre átfuthatja vele, akár még hívhatok is valakit, aki teljes élménybeszámolót ad a mindannyiukat megrázó történésre, de azt is vegye figyelembe valahol az apró betűs részek között, hogy megmentettük az életét. Addig pedig ha megbocsájtanak, nekünk fontosabb dolgunk is van az állandó vádaskodásoknál. Induljunk. - Chad felé fordulok és nagyon remélem, hogy nem most kezd el velem ellenkezni, mert azt baromira nem tűrném jól ezek után.

Képtelen vagyok további időt vagy türelmet vesztegetni Devonra. Ismételten beleugrani a téveszmék alkotta macska-egér játékba, amikor egy emberi élet van veszélyben, ki tudja milyen állapotban és milyen körülmények között. Már nem érdekel milyen információkat tud, ahogyan a fenyegetőzése sem. Úgy érzem ebben a helyzetben a nyakamra hozhat bármennyi ügyvédet, azzal viszont remélem ő maga is ugyanúgy tisztában van, hogy amíg az én felém irányuló vádakat csak szavakkal tudja alátámasztani, addig én bizonyítékként a még mindig eszméletlenül fekvő emberemet tudnám felmutatni, akinek nyakán ott fog kiütközni Devon fojtogatásának nyoma. A kamerás felvételek, ahol tisztán láthatóan kést szegez a testőrömhöz és ami azt is megmutatja, miképpen hatolt be az épületbe anélkül, hogy bárki is engedélyt adott volna rá. Talán én is bukok, meglehet a tervembe fogok beledögleni, de arra mérget vehet, hogy magammal rántom őt, de olyan mélyre, amiből semmilyen ügyvéd nem fogja kirángatni.
Chadet magam előtt irányítom, nem hagyok neki lehetőséget arra, hogy visszaforduljon vagy a folyosón kezdjen bele a kérdései kifejtésébe. Vannak dolgok a cégen belül, amik nem tartoznak mindenkire és igen, megbízom az embereimben, de valamit jobb diszkréten, minél kevesebb ember jelenlétével kezelni.
- Menj le az ügynökökhöz és vezényeld le a gyakorlatot. Főnökre van szükségük, én pedig nem érek most rá.
Az irodám ajtaján lépek be, Chad pedig ahelyett, hogy akár egy másodpercre is megfontolná kérésemet, az ajtót becsukja maga mögött, hiszen valahol ő is tudja jól, hogy amilyen információk most a birtokába jutnak, azok csak és kizárólag ránk tartoznak.
- Stevenst már leküldtem, szóval jó kezekben vannak az ügynökök. Arra viszont egy percig se gondolj Ryder, hogy ebből az egészből kihagysz. Nem fogom újra ezt lejátszani, amíg te ki tudja hány oldalról kellemetlen meglepetéseket varrsz a nyakamba. Ketten vezetjük ezt a céget, ami egyet jelent azzal, hogy bármi is fog történni az elkövetkezendőkben, mindenbe beavatsz.
Élesebben szívom be a levegőt ennek hatására és az asztalom mögé sétálok, hogy két tenyeremet megtámasztva felnézzek partneremre. - Mindenbe?
- Az utolsó jelentéktelen információig is, mindenbe. - erősíti meg korábbi válaszát, én pedig hagyok egy másodpercnyi időt ennek megemésztésére, mielőtt újra megszólalhatnék.
- Ez esetben a későbbiekben kerüld el, hogy bármin is kiakadsz. Ha ebből az egészből kint vagyunk, mindent megmagyarázok, viszont most nem lehetnek közöttünk ellentétes vélemények, világos? - Chad hezitálás nélkül bólint rá, ez pedig épp elegendő ahhoz, hogy tovább folytassam. - Devon most a legkisebb problémánk, de attól még probléma. Az ügyvédének érkezéséig van egy kis időnk és a miénk is felfogja tartani őt, ahogyan az embereim is gondoskodnak arról, hogy ne köpjön bele a levesünkbe. Nem ismerem, nem tudom mit akar kavarni, de Tannertől korlátozott időt kaptam..kaptunk Meghan megtalálására és Chad, mindent megfogok tenni azért, hogy megtaláljam őt, még ha ehhez olyan kapcsolati szálakat is kell megmozgatnom, ami neked egyáltalán nem fog tetszeni.
Várok egy kicsit, mert látom az arcán, hogy egyszerre túl sok információt tudott meg, de ha ténylegesen bele akar vágni ebbe az én oldalamon, tudnia kell mindenről. Minden egyes kellemetlen részletről is. - Miben segítsek?
- Szervezz össze egy csapatot és itt találkozzunk az irodámba. Próbáljuk ezt szűk körben, minél hatékonyabban elrendezni, ezért keresd fel Philippet és pár emberünket is a hármasoktól, lehetőleg diszkrétebben. Én beszélek Martinezzel közben, hogy bármilyen felvétel is fog befutni, azokról csak mi szerezhessünk tudomást. - foglalom össze hirtelenjében mire van szükségünk, majd kezemet zilált tincseim közé futtatom. - És Chad? Nézz rá Joshuara is, rendben? - egy megértését kifejező bólintást kapok tőle, majd miután az irodámat elhagyja, én is követem a példáját, csak éppen Joe-t keresem fel.
Az elkövetkezendő fél órában kialakítottunk egy olyan helyiséget az irodám közvetlen szomszédságában lévő tárgyalóban, ahol csak és kizárólag Meghan ügyével foglalkozunk. Chad volt az, aki a szavak embereként felvázolta jelenlétük okát a többieknek, én pedig csak néhány lényeges információval toldottam meg beszédét. Tudtam, hogy az évek alatt történő tisztelet, mellyel fordultunk az embereinkhez most triplán kifizetődik. Lehet nem mindig dolgozunk tisztességes módszerek szerint és olyan határokat feszegetünk, amit a hatóságok megkérdőjeleznének, de úgy érzem felelősséggel tartozok Ms. Montilio eltűnéséért, még ha nem is szó szerint értendő ez. Egyszerűen csak nem volt olyan ember, aki tétlenül nézte végig azt, akinek segítségére van szüksége, most pedig, hogy a főgyanúsított szerepét rám osztották a történetben, még inkább ott buzog bennem a tettvágy, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét. Rengeteg minden írható a számlámra, azt viszont gyűlöltem, ha olyat próbáltak rám húzni, aminek köze sincsen a valósághoz.
Joe és egyik emberünk Jerome Cooper nézik át a felvételeket, tőlük nem messze pedig Joe két embere alkalmazza ugyanezt, míg én telefonon Daniellel értekezek, hogy információt szedjek ki tőle Meghan lakásával kapcsolatban. Joe pár szöget változtat a képernyőn, az idősávra ügyel és jegyzetel, ha valami gyanúsat lát, de egyelőre csak a lány megérkezése tűnik fel a képkockák rengetegében. Dan a vonal túlsó végéről osztja meg velem, hogy lassan végeznek, Phillipe pedig ezt a pillanatot választja a hozzánk történő csatlakozásra, én pedig az orvos érkezésére hivatkozva bontom a vonalat Daniellel és átveszem tőle a kapott dokumentumokat. Nem túl biztató információkat kapok, amely csak még inkább bonyolítja a lány megtalálását.
- Joe. - szólítom meg ennek okán a férfit. - Rá tudnál nézni a közeli kórházakra, hogy került be valaki az elmúlt napokban szívleállás gyanújával, akire illik Ms. Montilio leírása? - a férfi bólint egyet, mielőtt azonban utasíthatná egyik emberét, Phillipe szól közbe.
- Nem szükséges. Ismerek pár embert, akik segíthetnek és jönnek nekem eggyel. - a telefonjáért nyúl, én pedig köszönetemet kifejezve veregetem meg a vállát, mielőtt Mariehez csatlakozhatnék, aki szinte váltja Phillipet az ajtónál. Mielőtt azonban az aktát a kezembe vehetném, Chad elhappolja előlem, amit nemtetszésemet kifejező pillantással véleményezek, majd partnerem mellé lépek. - Mi áll benne?
Chad gyanúsan csendes és a szavai is arról adnak bizonyosságot, hogy annyi rossz hír után most sem egy jóval leszünk gazdagabbak és miután végigfuttatom a tekintetemet a dosszié tartalmán, a bennem lévő harag csak még inkább elburjánzik bennem. A kép..az orvosi jelentés Meghan állapotáról, a bántalmazásának egyértelmű jelei, melynek tudatától csak nehezebben tudom türtőztetni haragomat. Átfutom a többi dokumentumot is, közöttük pedig egy rendőrségi jelentés is a kezem ügyébe akad, ahol Meghan vőlegényére tesznek említést. A fejem zsong a gondolatoktól, a vérnyomásom pedig bizonyára a plafonra kúszó értéket méri, mielőtt levághatnám az asztalra a dokumentumot, ezzel felhívva a többiek figyelmét.
- Szerezzenek meg nekem Damien Turnerről minden egyes információt az utolsó jelentéktelennek tűnő morzsáig is. Tudni akarom a rohadékról még azt is, hogy milyen pózban alszik.
Egy bólintást kapok válaszként, Martinez egyik embere pedig int főnökének, miszerint ő intézi, az én gondolataimból pedig Chad zökkent ki. - Mi jár a fejedben, Ryder?
- Az, hogy az egyetlen szerencséje annak a mocsadéknak, hogy kómában van, mert most én lennék az, aki bemutatót tartanék minden egyes törésről, amit neki okozott. Ezt pedig semmisítsd meg! - nyomom partnerem mellkasának az aktát, miközben ellépek mellette az ajtó irányába. - Beszélnem kell Tannerrel.

- Főnök, ezt látnia kell!
Martinez szólal fel az irodába történő érkezésemet követően, miután megszereztem Danieléktől a magukkal hozott dolgokat Meghan lakásáról. A laptopja jól fog jönni, ezért miközben megkerülöm az asztalt, hogy a technikusunk mellé sétáljak, az emberének nyújtom át a gépet, aki neki is lát az átvizsgálásának.
- Kiderült, hogy Damien Turner annak a túsztárgyalónak, Richard Turnernek a testvére, aki Ms. Montilio ügyét kezelte a nemrég történő rablásban. - hangjából kicseng, miszerint ő sem igazán hisz a véletlenekben, ahogyan én sem. Az pedig csak még inkább elmélyíti gyanúmat, amit korábban az aktákban láttam. Bárhogyan is nézem Damien Meghan miatt van jelenlegi állapotában, amit a tesó akár meg is bosszulhat.
- Van még itt valami. - fűzi közbe kezét feltartva Martinez embere, majd mivel egyikünk sem szakítja meg mondandóját, ezért tovább folytatja. - Jó pár igen személyes levelezést találtam Ms. Montilio és egy ismeretlen alak között, amelyek eléggé sűrű alkalommal ismétlődtek. - kezd bele, de még mindig úgy tűnik kutat valami után, majd csak egy egyszerű sóhajtást hallat, meg az őszinte véleményét. - A francba!
- Connor, bökd már ki mit találtál! - sürgeti Martinez, mire a fiatal srác egyet pördül a széken, hogy felénk forduljon ezzel.
- Visszakerestem a címet, ahonnan küldték az e-maileket. A pasas totál amatőr, nem is próbálta elrejteni magát, ami most viszont jól jön nekünk..
- Connor! - rivall rá ismételten Joe.
- Igen, szóval kaptunk egy nevet és megegyezik Richard Turnerrel. - elhallgat, ami miatt szinte egy emberként vetülnek rám a tekintetek.
- Nézzenek utána hol van most ez a Richard pontosan. Ha szükséges, a világ végéről is visszarángatjuk őt, legyen bármi köze is Meghanhoz vagy az eltűnéséhez.

Martinez emberének mélyebb elmerülése Meghan laptopjában sikeres eredményekhez vezetett. Tanner ugyan időközben próbálta elhinteni, hogy Meghan bátyja egyre türelmetlenebb, én pedig csak annyit fűztem hozzá, hogyha nem bir magával, kapjon egy nyugtató lövedéket. Mondanom sem kell, sem Tanner, sem pedig Rutherford nem díjazta az ötletet. Partnerem egészen türelemmel és néha nagyobb lélegzetvételekkel tűrte az őt körülvevő eseményeket, de ott segített ahol tudott. A kamerák felvételeit böngészte, most pedig Martinez másik emberével merültek bele Richard felkutatásába. Kiderült, hogy Turner munkája Vancouverbe szólította őt, ez pedig túl kézenfekvőnek tűnt nekem így az utolsó pillanatban, ami miatt kiadtam, hogy minél előbb próbálják felvenni vele a kapcsolatot.
Időközben kiderült Meghan autóbérlése, ahova Cooper személyesen ment el utána érdeklődni. Egy telefonhívással és az autó márkájával később sikerült Martinez szerint egy kis trükkel bemérni az autót, ami viszont egy erdős területén után már nem fogta a jelet. Joe szerint a régebbi típusú autóknál jobban ráfeküdtek a manuális megoldásokra, emiatt pedig a követéséhez alkalmas rendszerek sem működnek mindig maximálisan.
- Mik vannak itt a környéken? - körözök ujjammal a képernyőn megjelent térképen, ahol körülbelül a jelet elvesztettük, Joe pedig kérésemre fel is méri.
- A nagy része erdős terület, legtöbbször vadászok törzshelye, de onnan nem túl messze a tópart környékén pár kibérelhető ház is fellelhető. - magyarázza, én pedig elrugaszkodok az eddig kezem alatt szinte összeroppanásig szorított támlától és megkerülöm az asztalt.
- Nézzenek utána kiktől lehet ezt bérelni és Martinez, a címet meg a nevet kérem a telefonomra. - indulok meg az ajtó felé, de mihelyst kiérek a folyosóra, Chad már a nyomomba lohol.
- Mégis mire készülsz?
Nem állok meg, mert már így is órákat vett igénybe ezen információk megszerzése és minél tovább maradok ebben a tétlenségben, annál inkább úgy érzem, hogy kezd az agyvizem felforrni. Ugyanakkor a tény, hogy bármikor kifuthatok az időből és a rendőrség is a nyakamba fog lihegni, hogy begyűjtsenek Meghan eltűnéséért még inkább rátesz egy lapáttal arra, miszerint meg kell ragadnom minden egyes nyamvadt információmorzsát, amit összegyűjtöttünk. Akár sikerre vezet, akár nem.
- Megkeresem őt. - a fegyvertár felé indulok és miközben kezemmel szinte betöröm az ajtót a nagy lendületben, már magamhoz is a sajátom mellé egy másik fegyvert is, plusz töltényeket is pakolok el.
- És közben egy hadseregre is felkészülsz?
- Bármennyien lehetnek ott, nem árt felkészültnek lenni. - az ingemet veszem le és alá egy golyóálló mellényt húzok. Chad arcán szinte a sápadtság összes jele felfedezhetővé válik.
- Veled megyek! - jelenti ki, miközben becsapom a szekrény ajtaját, és kifelé veszem az irányt a helyiségből, ő pedig alig tudja tartani velem a lépést.
- Szó sem lehet róla. Te itt maradsz és próbálsz fedezni, amennyire csak az erődből kitelik, a többiek pedig segíteni fognak ebben. - az irodámba megyek át, hogy egy másik, ébenfekete inget leakasszak a szekrényből, aminek szabása tökéletesen illeszkedik a golyóálló mellény formájára. A nadrágomat egy farmer szabásúra váltom, a zakómat pedig egy fekete kabátra. A nadrágomhoz rögzített tartóba helyezem a fegyveremet és miközben Chadnek magyarázok, a bokámra is ráillesztek egy másikat. - Próbáld meg Devont kerülni amennyire csak lehet. Nem akarom, hogy a közelébe menj és még azt se, hogy hozzá szólj.
- Ryder.. - mondja ki a nevemet, én pedig még pár fontosabb dolgot a táskámba pakolok, majd a vállamra kapom azt, a kocsikulcsot pedig az asztalom fiókjából halászom elő, egy kártyás telefonnal együtt. A sajátomat viszont a fiókba zárom, miután átküldtem a másikra a Martineztől kapott üzenetet.
- Mihelyst megérkeztem, felhívlak. Nem vicceltem Devonnal kapcsolatban, mert ha megtudom, hogy megszegted a kérésemet, esküszöm bezárlak valahova. Hazahozom Meghant, és én is jövök vele. - az utolsó szavakat már nyugtatóbban adom a tudtára, amennyire még ez tőlem kitelik.
- És ha már nincs életben?
- Ha meg sem próbálom megkeresni, honnan tudhatnám? Tartsd magad a megbeszéltekhez! - lépek el mellette és elhagyom az épületet anélkül, hogy bárkinek is a figyelmét felkeltenem ezzel.

Ujjaim idegesen, dobolgató mozdulatokkal járnak az SS kormányán és többször is figyelmeztetnem kell magamat arra, miszerint a tervnél maradjak és ne a kórházba menjek megkeresni Damien Turnert. Megvetettem az ilyen embereket. Felfordult tőlük a gyomrom és olyan mérget éreztem irántuk, amit semmi más nem tudott kiváltani belőlem. De ha most nekiállok kitérőket tenni, kifutok az időből és talán sosem találom meg a lányt.
A Martineztől kapott férfihez eljutni nem volt nehéz, azonban meggyőzni a tagot arról, hogy információkat adjon ki a vendégeiről annál bonyolultabbnak hatott. A kabátom arrébb húzása és a fegyverem diszkrét megmutatása azonban meggyőzően hatott a férfi beszédesebb énjére, de még így sem lehettem teljesen biztos abban, hogy Meghan egyedül ment oda vagy sem. Azonban minél közelebb kerültem a célállomáshoz, annál inkább nőtt bennem az egész nap felgyülemlett feszültség, amit reményeim szerint levezethettem a tetteseken.
Az autómat a közelben állítom le, valahol a fák takarásában. A tóparti házra innen is kitűnő rálátás nyílik, melynek ablakaiból fény szűrődik ki, mozgás viszont aligha. A fegyveremet előszedve szállok ki az autóból és annak markolatát megragadva tartom olyan pozícióban, amely a saját védelmemet szolgálja. Óvatosan közelítem meg csak a helyet, figyelve minden egyes lépésre, amit megteszek, de kerülöm az első ajtón lévő betörést, mert nem tudhatom mennyien lehetnek bent vagy milyen körülmények között találok rá a lányra. Meglehet az érkezésem láncreakciót indítana be és ha eddig nem is az volt a céljuk, hogy megöljék, akkor az akció rosszul is elsülhet. A fal mellett lépkedve közelítem meg a hátsó ajtót és finoman nyomom le annak kilincsét, ám a zár nem enged. Találkoztam pár magánnyomozóval már életem során akiknek egészen sajátos bejutási módszerük volt a másokhoz való bejutáshoz, ezért most úgy érzem jól jött az a pár lopott óra, amit a közelükben tölthettem. A zár könnyedén adja meg magát, de a fegyveremet már úgy tartom belépésem után, hogy az első ismeretlent ártalmatlanítani tudjam. Óvatosan teszem meg lépéseimet és egyre beljebb haladok a házban felkészülve minden verzióra, ami ugyan eddig csak a fejemben létezett, most viszont könnyedén valósággá is válhat.

Minden bizonytalanságban eltöltött perc csak még több idegességet fecskendezett belém és méregként ivódott bele szervezetembe. Egyik nyomból következett még három újabb kérdés és mire azt hittük már sínen vagyunk, újra zsákutcába kerültünk. Frusztráló volt minden egyes másodperc, amit az épületben töltöttem, mikor egyszerűen csak kocsiba akartam ülni és célirányosan abba az irányba indulni, ahol Meghant találhatom, de bármennyire is szembesülni akartam ezzel a pillanattal végtére is olyan volt, mintha egyre távolabb kerültem volna tőle.
Martinez és csapata kitűnő harmóniába dolgoztak és félszavakból is képesek voltak megérteni egymást. Daniel a lány lakásán volt a barátnőjével, Chad pedig próbálta a helyét megtalálni, miközben egyik pontról a másikra ment az irodám falai között. Néha hagytam magamat, hogy elidőzzek életem egyik fontos szereplőjének vonásain, a kifejezéseken, melyek az arcára ültek ki, miközben gondolataiba merengve igyekezett nem kibukni. Idestova több mint 10 éve ismertük egymást. Tudtuk mire számítsunk a másiktól, hogyan reagálunk egy-két helyzetre ahogyan azt is mennyire különbözőek is vagyunk egymástól. Tisztában volt vele, hogy érte..értük Alanával a végletekig elmennék. A második családom lettek Vivy és Clem mellett, márpedig aki ismert, azt tudta jól, hogy képtelen vagyok embereket közelebb engedni magamhoz úgy, hogy nyitott könyvként létezzek mellettük. Gyűlöltem kiadni magamat, még a gondolatától is irtóztam annak, hogy valaki csak azért váljon célponttá, mert részévé vált az életemnek. Chadnél minden egyes nap ott volt ez a kockázat, a mérgezés után pedig még inkább elhatalmasodott bennem mennyire is önzően viselkedtem, amikor évekkel ezelőtt beleegyeztem a közös cég megalapításába. Hetekig, hónapokig gyűrtem az idegrendszerét, az előnyeit soroltam egy ilyen elköteleződésnek, mig nem ő maga is velem együtt hitt abban, miszerint ez működhet. Folyton azt vallotta, hogy ő is ugyanúgy akarja ezt, mégis az elején hezitált, érveket sorolt fel ellene, de betudtam annak, hogy ez a személyiségéhez tartozik. Hezitált, amikor az egyetemi éveivel kapcsolatban kellett döntést hoznia. Az Alanával való kapcsolata sem volt egyszerű menet, majd ezt követte a GR. Ő ilyen ember volt, de hosszabbtávon lehetséges, hogy távol tudtam volna őt tartani attól, ami ezzel jár, még ha soha, senki mással nem vágnék bele az oldalamon ebbe, csakis vele. Ugyanakkor most elég csak egy pillantást vetnem Rutherford arcára ahhoz, hogy kiolvassam rajta a gondterheltség, az aggodalom jól látható jeleit. Rengeteg kérdést hagytam neki hátra megválaszolatlanul és még mennyi fogja ezt követni. Most viszont végtelenül tisztelem, amiért a kérésemet minden a már-már túlzásokba eső paranoiám említése nélkül hagyta.
Tannerrel csak futólag akadok össze a cég folyosóján. Az öreg ügyesen lavírozik az ügynökei gyakorlata és Devon felügyelete között, de ahelyett hogy bármibe is beavatna, inkább arra emlékeztet mennyi időm maradt még hátra a lány megtalálásra. Nagyot kockáztat ezzel, de a régebbre nyúló ismeretségünk okán tudatában van annak, hogy nem feleslegesen húzza az időt az információk kiadásával kapcsolatban. Volt pár kényes ügyem az évek során, olyanok amelyekkel kétségkívül pengeélen táncoltam, de a főgyanúsított szerep sosem volt rám szabható. Bármit is műveltem a háttérben, gondosan ügyeltem arra, hogy a legrosszabb verziót elkerüljem és amennyire csak lehet, kimaradjak a következményekből. Ez az első eset amikor nem volt közvetetten befolyásom a történtek alakulásával kapcsolatban, mégis minden ellenem szóló bizonyítékot a magaménak tudhattam. Bárhonnan is mértem fel, egyszerűen nem festett túl jól a történetem folytatása, mégsem voltam képes teljes mértékben csak erre koncentrálni. Nem ülhettem le önmagamat ostorozva a sorsom alakulásáért, amikor még egyetlen esélyem maradt arra, hogy mindez szerencsésen alakuljon. Ez az egy, két lábon járó esély pedig bárhol, bármilyen állapotban lehetett a világban.
Minél mélyebbre ástuk magunkat Meghan életének történetében, annál aggasztóbbá váltak annak részletei. Most már nem csak a megtalálása miatt éreztem mindent ennyire intenzíven, hanem a harag is ott munkált bennem a vőlegénye iránt. Az utolsó rohadék iránt, aki ha nem lenne olyan állapotban, mint most, én küldeném őt oda. Chad a közelemben lófrált, néha kezét a vállamon éreztem meg mintegy nyugtató gesztusként, hiszen bizonyára tisztában volt azzal milyen gondolatok játszódhattak most le a fejemben. Mégis elegendő volt ez a tett ahhoz, hogy visszazökkentsen a valóságba és emlékeztessen arra, hogyha hagyom most a személyes érzéseimet befolyásoló erővel bírni magam felett, akkor értékes időket veszíthetek ezzel.
Veszélyes gyorsasággal közeledtünk az éjfél felé, tele információk sokaságával, amiknek csak töredék része akart egymáshoz kapcsolódni. Devon már rég elhagyta az épületet az ügyvédjével és egy hátrahagyott üzenettel együtt, aminek ismerete Tanner szerint még várhat magára, most fontosabb ügyeink is akadnak ennél. A negyedik pohár kávém beszerzése előtt a legtöbb embert már hazaküldtem és bár Marie erősködött, hogy bent szeretne maradni segíteni meg figyelni Joshua állapotára, a bátyja végül meggyőzte őt a távozásról.
Martinez nem sokkal később számol be egy újabb nyomról, ami nekem bőven elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy végre elhagyjam a GR épületét és tegyek is valamit a véget nem érő malmozáson kívül. Rutherford még próbál a lelkemre hatni, felajánlani a társaságát vagy meggyőzni attól, hogy az erősítés hasznos lenne, én mintha minden egyes szót elengednék a fülem mellett. Képtelen lennék koncentrálni, ha ott lenne ő is mellettem, márpedig fogalmam sincsen minek a közepébe gyalogolok most majd bele, azzal az eggyel kapcsolatban azonban megingathatatlanul biztos voltam, hogy ennek egyedül kell nekivágnom. Várjanak ott bármennyien is.
Az út hosszúsága csak még inkább elmélyíti türelmetlenségemet és idegességemet egyaránt. Legalább öt verziót játszok le a fejemben mit fogok tenni, ha megtalálom őt és netalántán Devon szavai beigazolódnak aminek következtében a legrosszabbal kell szembesülnöm. Ugyanakkor tudtam jól bármennyi forgatókönyvvel is túráztatom az agyamat, egyik sem fog felkészíteni a valóságra.
Mire leállítom az autómat a tóparti ház környékén, az idegesség nem várt méreteket ölt bennem. A fegyveremet magamhoz veszem, a közelemben tartom, hogy minden meglepetésre előbb csapjak le mielőtt annak utóhatásai engem érnének el. Nem látom más autó nyomát és mozgást sem hallok a környéken. A közelben lévő tó irányából szűrődő jellegzetes hangokon kívül csak a kövekkel kirakott úton megtett lépteim és a levegővételeim vernek csak visszhangot. Eszembe se jut az első ajtón keresztül bejutni a házba, ezért egyenesen a ház hátsó része felé araszolok és az ajtó kinyitása után szinte légzésemet minimálisra csökkentve indulok annak belseje felé. A felém közeledő léptek hatására jobban ráfogok a fegyverem markolatára, de még mielőtt használhatnám, ismerős vonások kerülnek látóterembe, így még időben kapcsolok. Ahogyan azzal kapcsolatban is, hogy a felém repülő üveg arcomba robbanását elkerüljem, de még így is pár karcolást nyomként hagynak az üvegszilánkok a kezem felületén.
- Basszameg. - modulok fel ösztönszerűen. - Csak én vagyok az! Teljesen elment az esze?
Ellépek a környezetemet borító üvegszilánkok közeléből és figyelmen kívül hagyom a felszínes sérüléseimet, mert mihelyst magamhoz térek a bormámor okozta kábulatból, felfogom mit is keresek itt pontosan. Megindulok az irányába, de a fegyveremet továbbra sem vagyok hajlandó eltenni, helyette felmérem a környezetemet.
- Jól van? Nem esett baja? - futólag érintem meg a vállát, végigmérve őt közben. Ha fizikálisan nem is sérült meg, de bárki kényszerítette őt ebbe a pizsamába, egy életreszóló traumát okozott mindkettőnknek vele. - Az autóm kint áll nem messze. Vegyen fel valamit magára, aztán most rögtön lelépünk innen.
Kéréseim elsorolása közben engedem el, hogy a lépcső irányába forduljak. Az alsó lépcsőfokra teszem egyik lábamat, közben felfelé tekintek, mielőtt a lány felé fordulhatnék. - Van még itt valaki?
Bár ha lenne is, bizonyára már rég megmutatta volna magát, de az is esélyes hogy fent rejtőzik. Nem várom meg a válaszát, legfőképpen azért sem mert úgy követi minden mozdulatomat, mintha egy szellem lennék vagy esélyesen a rosszfiú a történetben. Egyenként teszem meg a lépcsőfokokat, a fegyvert tüzelésre kész pozícióba tartva, de minél tovább haladok, annál inkább tűnik az egész olyan helynek, mint ahol a bomba robbant volna, mint olyannak, ahol embereket tartanak fogva. Minden szobába benyitok, az utolsó zugot is felmérem, de ugyanazt tapasztalom, mint elődjeinél. Megállok egy másodpercre, mert a bennem megfogalmazódott gondolat vagy inkább felismerés annyira letaglóz, hogy szükségem van egy másodpercre, hogy ne kapjak menten idegbajt. Elkáromkodva magamat rongyolok le a lépcsőn, fegyveremet időközben visszahelyezve a tokjába. - Mi a franc folyik itt Meghan?
Tőle távolabb állok meg, szemüvegemet leemelve csak arra az idősávra, amíg idegrendszerem rendezése érdekében mintegy melléktevékenységként összecsippentem orrnyergemet. - Kérem cáfoljon meg azzal kapcsolatban, hogy nem teljes önszántából jött ide. - nyugodtabban vezetem fel mondanivalómat és miközben leveszem a kiszállás előtt felvett fekete baseball sapkámat, tovább folytatom. - Hazudtoljon meg, hogy nem volt ennyire felelőtlen és nem szívódott fel minden szó nélkül.. miért is? A kikapcsolódás miatt? - jelzésértékűen emelem meg ingem elejét, ami még mindig a korábban kapott bortól bűzlik, de egyre ingerültebb vagyok. A kabátomtól is megválok és a közelben lévő kanapéra ejtem, mert úgy érzem képes lennék öngyulladásra idegességemben és egyáltalán nem segít, hogy ötven másik szerelés van rajtam.
- Mégis mit képzelt, hm? - ujjaim sötét tincseim közé szaladnak, mely mozdulatsortól csak még rendezetlenebbnek hatnak. Nem megy, hogy egy helyben álljak, egyszerűen képtelen vagyok megmaradni. - Egyszerűen meg se merem kérdezni milyen eszement ötlettől vezérelve gondolta ezt az egészet jó ötletnek. - mutatok körbe, hangom viszont már közel sem annyira nyugodt. - A maga állapotában meg főleg. Meg is halhatott volna, erre még mit sem törődően borozgat itt?  - a fejemet ingatom, de szinte már kedvem támad ezen az egész abszurd helyzeten elröhögni magamat, inkább kínomban, mintsem boldogságomban. - Hogy az istenbe viselkedhet ennyire meggondolatlanul? Tudja mit okozott ezzel?
Szinte még jó pár kérdést feltennék neki, de helyette inkább elhallgatok. Arcom vonásai megkeményednek ahogyan elindulok felé, de még mielőtt elléphetnék mellette, megállok egy pillanatra és felveszem vele a szemkontaktust. - Negyed órát kap, hogy összeszedje a cuccait, aztán visszamegyünk.
A konyhában lévő csaphoz lépek és nekiállok a kezemen lévő vágások megtisztításának, amik kegyetlenül csípnek, de jelen pillanatban ezt érzem a legkisebb problémámnak. A tény, hogy egy három pontos dobással kib*szhatom a kukába ezt az egész napomat felülírja minden egyéb kellemetlenségemet.

Partneremmel sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt évek leforgása alatt, de a legmeghatározóbb bizonyára az volt mindkettőnk esetében, amikor Chad munkahelye támadás alá került. Egy egyszerű, alig forgalmas banknak dolgozott akkortájt, Newark körzetében, én pedig Connecticutba települtem át a csapattal az akkori cég ottani székhelyére, hogy megkezdjük Powellék életének feltérképezését. Mindkettőnknek nagy ugródeszka volt ez. Chad már akkor négy hónapja ugyan a banknak dolgozott, nekem pedig az első komolyabb esetem volt a család védelme. Előtte állandóan estélyek helyszínét biztosítottuk vagy a manhattani elit tagjait védtük az őket érő igaz hamis vádaktól, így örültem, hogy végre valami vérfrissítésre is adódott lehetőség általuk. Emlékszem minden egyes másodpercére annak a napnak. Az összes híradásra, a lehozott cikkekre, melyben egy amatőr csapatot emlegettek elkövetőként. Arra, hogy két halálesetet jelentettek, de a kilétük titok maradt. Az idegességre, a türelmetlenségre, ami végigjárt, ahogyan kocsiba ültem a megbeszélés közepéről elviharozva, hogy egyenesen Newark felé vegyem az irányt, nem érdekelve miféle következményekkel jár majd mindez a munkámból kifolyólag. 2 óra és 7 perc. Ennyi választott el attól, hogy az évek alatt rám szabott szerepnek kudarcot valljak és elveszítsek egy olyan személyt, aki erősen meghatározta és felülírta az életemben meghozott döntéseim minden momentumát. A gondolat pedig, hogy ismételten órák fognak elválasztani egyáltalán nem nyugtatott. A mérgezés után meg főleg nem, és hiába védtem őt és Alanát minden szempontból körül, hoztam meg intézkedéseket a biztonságuk érdekében, valami továbbra is rányomta a bélyegét mostanra már cérnaszálon függő idegrendszeremre. Ettől függetlenül hallani sem akartam arról, hogy velem tartson. És nem azért, mert ne bíztam volna a képességeiben vagy ne lettem volna kevésbé idegesebb, ha szemmel tarthatom őt, egyszerűen magam sem tudom mibe sétálok majd bele az út végén. A megannyi időn keresztül eljátszott valóság rohamosan a végéhez közeledik és csak egy nyer majd értelmet mind közül. Ennek kiléte pedig annyira bizonytalan, amibe nem húznék magammal más embert is. Attól a pillanattól kezdve, hogy a fejemen szinte neon jelzésként ott éktelenkedett a főgyanúsított címke, az egész ügy személyessé vált. Márpedig ami csak rám tartozik, azt magam is fogom megoldani, kerüljön bármibe.
A mai nappal bevitt kávémennyiség érzete kezd kiürülni a szervezetemből, de csak arra ébreszt rá, hogy már megint káros szenvedélyeim egyikének adózok, mégpedig a nem alvásnak. Meg se merem kockáztatni megszámolását a kihagyott óráknak, ugyanakkor feleslegesnek is érzem, hogy ezzel foglalkozzak, amikor minden más elszánt próbálkozással nyomja el bennem a fáradtságot. Előrenyomakodnak, a felszínre törnek, hogy emlékeztessenek arra, miszerint a neheze még csak most vár rám.
Megérkezésem után még egy másodpercet arra szánok, hogy egy üzenet küldjek Chadnek a megnyugtatása érdekében. Tudatában vagyok annak, hogy távollétemben ő sem tétlenkedik és bizonyára már egy csapat felkészülten malmozik arra várva, hogy indulhasson, ha egy bizonyos időközönként nem jelentkezek be. Az embereimmel volt egy megállapodásunk ezzel kapcsolatban, aminek menetéről csak mi tudhattunk. A lényege abban rejlett, hogyha egyik emberünk három óránként nem jelentkezett be egy kényes ügyfél elrendezése közben, akkor abban a pillanatban utánaküldünk egy egységet, hogy minél előbb a segítségére legyenek. És bármennyire is azt vallottam tudok vigyázni magamra, ez rám is ugyanúgy vonatkozott. Jelenleg pedig semmi szükségét nem éreztem annak, hogy a hajnal ezen szakaszában egy csapat lerohanja az egész házat csak mert én megmakacsoltam magamat az egyezségünkkel kapcsolatban.
A ház elhagyatott környezete most az én kezemre játszik, hiszen így aligha keltek feltűnést ahogyan végigmasírozok az épület hátsó részéig. Ám odabent egyáltalán nem abban a fogadtatásban van részem, amire számítok és csak a lélekjelenlétemen múlik, hogy ne a képembe robbanjon a felém repülő boros üveg. Meghan támadásának módszere a meglepetés erejével hat rám, de csak kezdetben vonja el a figyelmemet eredeti terveimről. Hihette ugyanis azt, hogy elrablójának egyike tért vissza, ezért amíg biztosra nem megyek, hogy más nincs rajtunk kívül az épületben, addig minden érzékszervem az ellenkezőjére áll készen.
Megbizonyosodok közben hogyléte felől, és habár azt vallja teljesen rendben van, a szerelésén végignézve enyhén megdobom szemöldökömet, hogy ezzel kételkedésemet fejezzem ki korábbi szavaival kapcsolatban.
- Maradjon itt.
A lépcső felé araszolok, csak a fent zajló dolgokra koncentrálva ezzel, de minél inkább fogynak el a helyek és a lehetőségek mások ittlétére, annál gyorsabban kezd realizálódni bennem ez az egész helyzet, aminek közepébe csöppentem. A szétdobált cuccok, a szertelenség mind a lent lévő nő keze nyomát dicsérik. Fejben végigfutok minden jelet amit keresnem kellene, hogy bizonyítékot nyerjek az elrablói ittlétére, mert azzal a gondolattal, hogy az ittlétem nem több egy felesleges kitérőnél képtelen vagyok megbarátkozni. Ám amit egy részem nem volt hajlandó elfogadni, azt a másik ésszerűbb lényem káromkodással fejez ki. Ezzel párhuzamosan pedig a vérnyomásom is rohamos emelkedésbe kezd, melynek hatásait a lépcsőn leérve fejtem ki a hölgyeménynek. A kezdeti megkönnyebbülésnek vagy bármi is volt az, ami miatt életben találtam őt már halvány nyoma sincs, helyét viszont annál több közel sem nyomdafestéket tűrő érzés veszi át. Erre pedig úgy tűnik Meghan örömmel rá is játszik.
- Talán ha nem kezdett volna bele ebbe az elfuserált bújócskába, akkor most én sem lennék itt.
A riposzt haraggal telve érkezik tőlem, de muszáj egy kis időre megválnom a szemüvegemtől, hogy az idegrendszeremet egybetartó tevékenységeimnek kedvezni tudjak. Egyszerűen nem fér a fejembe hogyan viselkedhet ennyire gyerekesen, ilyen meggondolatlanul. És most nem a saját hátsóm védelme mondatja ezt velem, hanem ennek az egész szitunak a felismerése, ahogyan elrendezte mindezt.
- Meg is látszik, hogy egyedül döntött. Bizonyára mindenki más ennél értelmesebb kivitelezést javasolt volna, minthogy szótlanul tűnjön el napokra. - enyhe fejingatással jelzem egyetértésem hiányát felé. A módszer, a szótlansága. Mintha minden egyes perccel amit itt töltök csak sokasodna azon helytelen döntéseknek a listája, amit meghozott ideérkezése esetén. Ebből pedig képtelen vagyok kihagyni annak az italnak az igazán lényeges jelenlétét, ami ahelyett, hogy egy pohár alján vagy az üvegben roskadna, az én ingemet áztatja éppen, nem túl kellemes utó-mámort okozva számomra. - Látom ismételten sikerült levonnia a lényeget. Lehetett volna egy pohár pezsgő is akár, a hangsúly éppenséggel azon volt, hogy egy mérgezés után nem az első dolgunk azt alkohollal leöblíteni.
Fújtatok egyet és idegességemben meggyűröm képemet, miközben a kabátomat a kanapéra dobom, hogy a rám nehezedő súlyt fizikálisan is csökkentsem. Le kell lépnünk innen minél előbb és bár bizonyára már a nekem szánt időkorlátot egy ideje túlléptem, nem kockáztatnám meg, hogy még több bizonyítékot halmozzanak fel ellenem. Ahogyan azt sem, hogy Chadet elővegyék.
- Csak nem Miss inkább taxival megyek szólalt fel a nagy igazságérzetében?! - pillantásom az arcára siklik és egy 'ezt nem hiszem el' szöveget mormolok el az orrom alatt. - Múltkor még azt is felháborodottan kezelte, hogy hazavigyem most meg a fejemhez vágja sértődötten, amiért nem kísértem el a szobájáig?
Ennyi bőven elég volt nekem mára, mert túl fáradt és túlságosan is ideges vagyok, hogy itt maradjak ezen a helyen. Nem mellesleg jó lenne valamit kezdeni a kezemen lévő sérülésekkel is, ezért egyfajta ultimátumot adok Ms. Montilionak vagy inkább nevezzük időkorlátnak, - amit én is kaptam, - hogy mihelyst letelik az az istenverte negyed óra, addigra az összes cucca az ajtóban sorakozzon vagy anélkül lépünk le. A lényegen, hogy ezt az egész káoszt magunk mögött hagyjuk nem változtat, a többi pedig úgy gondolom csak rajta áll. Értelmes válaszként a kabátom mellett egy a távozásomat megsürgető riposzt is érkezik, mielőtt a hölgyemény az emeletre viharozna és csak az ajtó csapódásának hangját hagyná meg kettőnk között mintegy jelzéseként annak, miszerint baromi hosszú lesz ez még ez reggelig.
A kabátomat mérgelődve akasztom fel és megtisztítom a kezemen ejtett vágásokat. Nem túl vészesek, inkább felszíni mind, de kellemesen bizsergetőnek egyiket sem nevezném. A hátsó ajtót kulcsra zárom, bár a korábbi produkcióm után enyhén szorul, majd csak ezt követően indulok meg az emeletre, ahol első dolgom bekopogni az egyetlen zárt ajtóval ellátott szobába.
- 12 perc, Meghan. Játszhatjuk ezt egy darabig, de ha letelik az idő és nem jön ki, én megyek be magáért és tudja jól, hogy megteszem. - figyelmeztetem őt, miközben tarkómon összekulcsolom ujjaimat és egy töredéknyi időre behunyom szemeimet. A türelmetlenségem egyre inkább fokozódik bennem és nem ismert méreteket ölt. Ugyanakkor különleges egyveleget alkot azokkal a gondolatokkal, melyekkel ma kellett szembesülnöm róla és bármennyire is megértem az eltűnési szándékának lényegét, a módszert amivel elkövette egyáltalán nem fogom tolerálni. - Csak úgy kíváncsiságból, gondolt arra, hogy netalántán keresik majd? Találgatnak, aggódnak? Ilyen lejátszódott a fejében, amikor szó nélkül lelépett?
Hátamat az ajtó melletti falnak hajtom a fejemmel együtt a válaszára várakozva, de nem sokáig vagyok képes így maradni. A szobák közötti folyosórészen teszek pár kört várakozóan, mire megakad az egyik helyiségen a szemem, pontosabban annak tartalmán. Beljebb hajtom kezemmel az ajtót, de már csak miután felmérem a helyet, azután szólalok meg kissé hangosabban, hogy ő is kristálytisztán hallja kérdésemet.
- Szóval ezek lennének a nagy mesterművének alapjai? - enyhén hajolok csak le, nem átlépve még a szoba küszöbét. - Gondolom nem probléma, ha elolvasok pár részletet, nem? Csak, hogy én se unatkozzak idekint, amig maga odabent fogalmam sincs mit csinál. - oldalra biccentem a fejemet, de egyelőre tartom magamat előző pozíciómhoz, miszerint a szobán kívül tágasabb. Amúgy sem tudnék beljebb menni, mert az egész egy labirintusra hajaz olyan kis termetű embereknek készítve, mint amilyen Meghan is valójában.

Hiába próbálom úgy kezelni Montilio kisasszony eltűnését, mintha egy sima esetet göngyölítenék fel, ami a kezem ügyébe akadt a reggel folyamán, attól még nem változtat azon a tényen miszerint vannak olyan dolgok, melyek már nem tartoznak a hatáskörünk alá. Egy emberrablás nem a mi reszortunk. Mi nem végzünk magánnyomozókat megillető munkákat, még akkor sem, ha a kezdetek kezdetén felmerült a gondolat bennünk, hogy a GR a személy és cégvédelem mellett saját nyomozási részleget is üzemeltet majd az arra kiképzett emberekkel. Ám akadnak kivételes esetek, melyek során egyes határok elmosódnak és ez a mostani pont ebbe a kategóriába csúszott bele. Attól a ponttól kezdve hogy Devon Montilio átlépte a GR küszöbét és az egyik emberem életére tört, engem pedig a főgyanúsított szerep dobogósává léptettek elő hirtelenjében sokkal árnyaltabbak, egymást keresztezőek lettek ezek a határok. Tudtam jól, hogy nem lökném a kardomba magamat ennyi felém mutogató bizonyítékkal a környezetemben és vonnám be már az első perctől a hatóságokat, mégha ez gyanúsabbá is tesz majd a szemükben. Felszólalni se lenne esélyem, már cipelnének is be egy olyan ügyet rám húzva, amihez kicseszettül semmi közöm. Túl veszélyes, túlontúl személyes lett idő előtt nyilvánosságra hozni mindezt, amíg minden egyes bizonyíték úgy vezeti hozzám a jeleket, mintha valami degenerált mesében lennék. Időre volt szükségem, egy több lépésből álló tervre, amit még ha végig is követnek, én már addigra rég kivontam magamat a gyanúsítottak listájáról. Most azonban hogy órákkal és legalább az ötödik idegösszeomlásommal később, bortól áztatva itt állok egy tóparti ház kellős közepén egy címeres ökörnek érzem magamat. Ahogyan Meghant figyelem, a felháborodását követem végig szinte kedvem támadna kínomban röhögni, pedig aki ismer az tudja jól, hogy nagyon ritkán kedvezek eme bájos emberi tulajdonságnak. Amiatt a tény miatt hogy hiába csődítettem össze egy csapatot, güriztünk órákon át a megtalálása érdekében, ő egyszerűen csak sziesztázott eközben egy eldugott helyen, magasról téve arra, hogy mit is, mekkora káoszt hagyott hátra maga után. Néha a fejemet fogom, az idegeimet haptákba szedő melléktevékenységeket űzök és már nem is őrjítem meg még jobban magamat a riposztjától. Inkább kijelentem, hogy szedje össze a dolgait, mert indulunk vissza, mire még jobban felhúzza magát és felszalad az emeletre, mintha ezzel elkerülhetné az elkerülhetetlent. Akkor is megyünk innen, ha tetszik neki, ha nem, mert bármennyire is szórakoztatónak találtam egy tized másodpercig azt, hogy átcseszték az agyamat most már ez kezd inkább a türelmetlenségem rovására menni. Jelen pillanatban még az is megfordul a fejemben, hogy önként adom fel magamat, mert akit így palira vesznek, az öregem meg is érdemli a sorsát.
Percek elteltével megyek csak fel hozzá, amikor sikerült a vágásokat megtisztítanom. Sose értettem minek etetik a nőket azokkal a hősös filmekkel, ahol a csávó megmenti a nőt, a hölgyemény meg alig győzi a hálálkodást. A nők tapasztalataim szerint sosem tanulnak, mert a valóságban jóformán annyival köszönik meg mindezt, hogy kettétörik rajtad a boros üveget. Hányszor próbáltam már Vivynek megmagyarázni, hogy ezért vannak téveszméi neki és bizonyára az ilyen elvárások miatt szedte össze azt a görény férjét is azelőtt, de hajthatatlan volt. Életemben nem élveztem még semmit sem annál jobban, mint amikor kidobtam a közös házukból azt a hűtlen szemétládát és az udvarukon ostromoltam meg jó pár ütéssel őt a tetteiért amíg el nem tűnt örökre az életükből. Meglehet Clemnek nem fog jelen lenni egy apa a jövőjében, de ha rajtam múlik, sosem fogja érezni ennek hiányát.
Kopogásom mellé még a hátramaradt perceket is hozzáfűzöm Meghannak, hogy ne érje váratlanul hány perc múlva fogom rátörni az ajtót, ha ő maga nem lesz hajlandó kifáradni onnan. Nem a megfélemlítése a célom, mert őszintén, felőlem jobb napjaimon még malmozhatnánk itt egymás társaságában napokig is, de most elég élet-halál kérdése az egész szitu, ami többnyire sürgetővé tesz mindent. Nem mellesleg ötletem sincs mikor aludtam utoljára és nézzünk szembe a tényekkel, attól sem vagyok túlzottan boldog, amiért néhány dolgot ennyire gyerekesen fog fel, még ha a szándékait képes is voltam elfogadni. Bevallom, nekem is baromira jól esne pár nap emberek nélkül. Ha az elmúlt időszak eseményeit veszem figyelembe akkor még pár hét is, de mivel felnőtt ember vagyok kötelességekkel, ezt nem igazán tehetném meg.
Mélyebbet lélegezve hajtom fejemet a falnak amikor az ajtóról kezd el beszélni, de inkább úgy döntök figyelmen kívül hagyom ezt a témát. Hidegen hagy most a berendezéssel kapcsolatos aggodalma, amikor egy jóval nagyobb probléma lassan felőröl minket.
- Ettől a magyarázattól alszik nyugodtabban éjszaka? - szólok vissza, de már nem megy a fal mellett szobrozás. - Piszkosul naiv elgondolás, amit nyilván megint nem gondolt át teljesen. - véleményezem a kérdésemre kapott választ olyan hangnemben, mintha egy kvízműsor kellős közepén lennék, ő pedig ismételten rossz választ adott volna.
- Látom a Montilioknál ez a jogi dolog nagyon becsípődött.
Égnek emelem a tekintetemet, hiszen pár órával ezelőtt még a nagyobb fenyegetőzött ilyen formában. Meg másmilyenben is, de ne vesszünk el ennyire a részletekben.
- Engedje meg, hogy segítségére legyek végigvezetni ezt logikusan, mert úgy tűnik képtelen a teljes képet látni. - a szobák közötti folyosórészen járkálok és néha állok meg csak annyi időre, amíg a gondolataimat összekapom. - Vázoljon fel magában egy esetet Meghan, ahol az egyik közelállója három napja nem ad semmi életjelet magáról, előtte pedig még egy cetlit sem hagyott, hogy bárhova is készülne. Maga mit tesz? Vállat von majd éli tovább az életét tudatlanságban, gondolván egyszer majd csak visszajön?
Úgy tűnik most nagyon bennem van ez a fajta játékosság, melyet bizonyára a kialvatlanság és a több ízben történt idegbaj alkotott. Időt viszont aligha hagyok neki a válaszadásra. - Elmondom mit tesz: betegre aggódja magát, mint ahogyan éppen a barátnője is teszi amiatt mert maga úgy gondolta a teljes rádiócsendnek nem lesz következménye. Meg fog ragadni minden alkalmat, hogy felkutassa, mint a bátyja is, akivel volt szerencsém megismerkedni korábban. Tág fogalom mit nevezünk szerencsének, de ezt a kijelentést követeli meg az illem. - a részletekbe nem megyek még bele, helyette inkább tovább szövegelek. - És ha még most sem állt össze a kép, magát úgy - letekintek az órám lapjára - egy órája hivatalosan is eltűntnek nyilvánították és bizonyára mostanra már jó páran keresik is. Ha én eljutottam magához, ők is idővel elfognak, márpedig nem lesz kellemes ha egy egész csapat töri be az ajtót és szedi darabokra a helyet. Őket bizonyára nem fogja meghatni hány bútordarabot tesznek tönkre.
Vezetem fel neki ezt a kellemetlen jövőképet, miközben azzal foglalom el magamat, hogy felfedezzem az egyik szoba egyéni berendezését. Korábban hallottam az írással kapcsolatos elfoglaltságáról, ahogyan az sem volt észrevehetetlen, hogy ez mennyire a szíve ügye neki. Elegendő csak visszapillantást nyerni abba a szituba, ami az irodámban történő beszélgetés alatt történt. Magamból kiindulva ritka mód allergiás tudok lenni, ha hozzáérnek a dolgaimhoz, ezért nem túlzottan lepődök meg azon, ahogyan lassan nyílni kezd a szobájának ajtaja és a szavait már nem tompán hallhatom, valahol a minket elválasztó fal mögött megbújva.
- Ezeket én magam is felsorolhatnám, mégis tett rá magasról. - vetem oda nyeglén és már éppen azon vagyok, hogy közelebbről is felmérjem az egyik oldalát ennek a káosznak, amit ő tervnek mer nevezni, amikor egy erősebb lökés hatására a földön kötök ki, velem együtt pedig Meghan is meglehetősen mindkettőnk számára kínos pozícióban. Kell egy szikrányi szünet, amíg felfogom a történteket, majd kezemmel megtámaszkodok a földön Meghan mellett, de még mielőtt megmozdulhatnék, előtte kifejtem számára véleményemet, közel sem szórakozott hangnemben.
- Ha a korábban említett tervei ugyanilyen sikeresek mint az, hogy távol tart a lapjaitól, akkor nem ártana egy stratégiai megbeszélést is beiktatnunk máskor.
A torkomat megköszörülöm, hogy kezdetét vegyem ennek a kínos szitu végének, majd miután felállok a földről, a kezemet nyújtva felé őt is felsegítem onnan, közben odafigyelve arra, hogy egy lépést hátráljak. Ugyan a rendszerének búcsút inthet abban a káoszban, amit magunk mögött hagytunk, de nem lenne szerencsés még pluszban végigsétálni a lapokon. - Ma már nem megyünk sehova. Viszont.. - a zsebembe kutatok és a magammal hozott telefont nyújtom át neki. - Egyetlen szám van benne, a partnerem fogja felvenni, senki más. Amit korábban felvázoltam, annak minden szavát komolyan gondoltam, szóval adjon magáról életjelet, hogy Chad még az ideérkezésük előtt véget vethessen ennek.
Tudatában vagyok annak, hogy már jócskán benne vagyunk abban az időintervallumban, amikor minden normális ember már rég alszik, de Rutherford egyike azoknak, aki most képtelen lehunyni a szemeit. Abból a kávémennyiségből ítélve pedig amit beadagolt magának csoda, hogyha két nap múlva képes lesz rá.
- Most még van esélye javítani a dolgokon, éljen vele. Nekem viszont szükségem van egy zuhanyra, mert rosszul vagyok már ettől a bor szagtól. - indulok el a lépcső felé, de még annak fordulójában vissza nézek rá, fejemmel pedig a telefon felé biccentek. - És ha azon töri a fejét, hogy kicseszik velem, ne tegye. Nem tudom, hogy van vele, de piszkosul hosszú volt ez a mai nap és jó lenne ha a folytatásban nem egy csapat fegyveresnek kellene magyarázkodnunk. Bármilyen hihetetlen is, én most a maga oldalán állok. - elengedem a lépcső korlátját és a kocsi kulcsot halászom elő a zsebemből. Ha szerencsém van, valami váltás szerelés bizonyára akad a csomagtartóban.

Monoton mozdulatsorokkal masszírozom ujjaimmal homlokom felületét és párszor végigjárom a szobák közötti folyosónak címkézett részt, hogy a várakozás egyre feszélyezettebb érzését legyűrjem magamban, amíg valami döntésre nem jutunk a kisasszonnyal. Valami ésszerű magyarázatra, ami kevésbé kerget őrületbe, ami valahol némi reményt ad arra, hogy az egész napos munkánk és ez az út, melyet megtettem idáig nem csak egy volt az ördög útjának nevezett számtalan alkalom közül. Meghan makacsul ragaszkodik a bent léthez, én pedig kezdem magamat egy idiótának érezni, hogy az ajtó lapjával szemezek és annak érvelek úgy, mintha az életem múlna rajta. Részben így is van. Bármennyire is sínen van a kinti világom, - a maga megszokott pörgése és őrülete mellett, - egyáltalán nem vágytam a rácsok mögé kényszer-pihenőre. Tudtam mivel kell számolnom odabent, pontosabban hogy kikkel és bármennyire is értékelni tudtam a családi összejöveteleket, ezek azok a fajta találkozások lennének, ahol inkább a viszályok kerülnének előtérbe, mintsem az együtt töltött évek nosztalgikus emlékei. Reminek már akkor be volt sózva a hátsója, amikor bekerült oda és azzal fenyegetőzött, hogy nem sok idő múlva én is követem majd őt. Régebben megtettem volna. Fedeztem őt, tartottam a hátamat érte és védtem, hiszen a munkánkhoz tartozott, hogy nem csak az ügyfélre, de a partnerünkre is hasonlóképpen ügyelnünk kell. Vakon követtem volna, mert a bizalmamat fektettem abba a rohadékba. Arra a helyre viszont ahol most van eszem ágában sincs utána menni, ezért bármennyire is türelmes fajtának vallom magamat, szeretnék minél előbb véget vetni ennek a fekete humorral megáldott komédiának, aminek a részesei vagyunk még mielőtt úgy döntenek, hogy az egész eltűnésének az ügyét a nyakamba varrják.
A csuklóm köré rögzített órám lapját kémlelem és bár jócskán benne vagyunk a hajnali időintervallumba, a fáradtság mégis csak nyomokban tiszteli meg szervezetemet jelenlétével. Nem áll módomban kiszámolni hány órája vagyok már ébren, mert tudom jól, hogy mihelyst valami tudatossá válik, kimondattá, az onnantól kezdve a valósággal ér fel. Én pedig nem könnyen tennék le még arról a testem árulkodó jeleire hallgatva, hogy kicsalogassam rejtekhelyéről Ms. Montiliot, aki úgy tűnik még mindig erősen meg van győződve arról, miszerint az ittlétem az ő idegrendszerének megtorpedózása miatt történik. Mondhatnám, hogy az a típus vagyok, akire jellemző a szemet-szemért elv, de bármennyire is kedvemre van ezt gyakorlatban meglépni, most nem a legfőbb szándékom a vérnyomására hatással lenni. Ugyan az enyém már rég abban a tartományban van, amelynél Dr. Phillipe nem is a mentőt, hanem inkább a papot hívná végső megoldásként, de azzal nem haladunk egyről a kettőre, ha leállunk veszekedni mint két óvodás a homokozóvödör felett.
- És azért mert tisztában van a saját érzéseivel, hirtelenjében mások gondolatának kiolvasását is elsajátította vagy miből tudja, hogy a barátnője jelenleg mit gondol?
Nem feltétlenül várok rá választ, többnyire inkább magamnak teszem fel a kérdést, hogy megértsem a helyzetet. A gondolkozásmódját, amit bármennyire is félek bevallani, de részben valahol nem ellenzek, hanem erősen ajánlok abban az esetben, azokban az eseménysorozatokban, amik vele estek meg, de nem így, nem ilyen formában. Meglehet ahelyett, hogy belemegyek ebbe az egymás idegeit cincáló játékba, inkább egy ajánlatot teszek neki és kivásárolom őt ebből a faházból. Mert ha letelik ez a nyamvadt idő, - márpedig az még a Montilio kisasszony féle csodavilágban sem állt még meg, - és le fog, akkor csak úgy tudom tisztázni magamat, ha egy kis időre eltűnök az emberek szeme elől. Leszámítva a rendetlenséget meg az ingemből áradó borszagot meglehetősen otthonosnak tűnik ez a hely és félreesőnek ahhoz, hogy addig meghúzódjon itt az ember, amíg elül körülötte a vihar.
Kezd ez a fajta ellenkezés az idegeimre menni, ez pedig két végkimenetellel zárulhat nálam: vagy betöröm azt a nyamvadt ajtót és utána borsos összeget perkálok ki a tulajnak vagy pedig kifejtem számára a véleményemet, az viszont hosszas szövegelés fog árán fog megtörténni. És bár az első könnyebbnek hat, az utóbbit választom, ám a beszúrt kérdésekre mégsem adok neki megfelelő választ. Ha előbb bődületes baromságnak találta a mondandómat, akkor most hirtelen szüksége van még több információra tőlem? Ám mondandóm befejeztével mégis úgy tűnik sikerül kicsalogatnom őt rejtekhelyéről, amit önmagához híven stílusosan tesz meg, ezzel egy nem várt lavinát indítva el, amik a könyvéhez szükséges lapokon, pontosabban a földön végződnek mindkettőnk számára. Nem dühöngök, habár a nyelvem hegyén van a kimondatlan vélemények sokasága, mégsem teszem. Elfáradtam. Testileg, szellemileg és csak pontot akarok tenni ennek az ügynek a végére, még ha most már a következő napra is húzódik majd. A telefonomért nyúlok, hogy ő maga tisztázza ezt Rutherforddal, mert ha csak én teszem, az odahaza nem lesz elegendő. A kérdések természetesen nem maradnak el, én pedig csak sóhajtok egyet és újra felé nyújtom a készüléket.
- Csak vegye el és tárcsázzon. - megvárom, amíg kikerül a kezemből a telefon, de az ezt követő eseményeket már nem várom meg, mert úgy érzem kezd felfordulni a gyomrom az ital engem áztató szagától. Szó se róla, tudok értékelni egy jó bort, de sokkal inkább pártolom az ételem mellé kísérőnek, mintsem a rajtam lévő szerelések egyikén.
A csomagtartóban lévő világítást kapcsolom fel és húzom ki a sporttáskám cipzárját, hogy megnézzem miből élünk. Ugyan nem megszokott eset, de volt már példa rá, hogy egy ügy több naposra húzódott el, ezért sosem bíztam a véletlenre. Ahogyan a terepjárómba, úgy ebbe az autóba is tartottam felszerelést, felkészülve még a legváratlanabb eseményekre is. Kikapva a sporttáskát a csomagtartóból indulok csak vissza a házba, de előtte még felmérem a kint uralkodó körülményeket. A csend továbbra is fülsüketítően honol és csak a természet szokványos hangjai azok, amik néha felfedik álcájukat. Mindezek ellenére az ajtót kulcsra zárom, az elsőt is ugyanúgy ellenőrzöm, majd a földszinten lévő fürdőszobába pakolom le a behozott cuccaimat, mielőtt elindulhatnék az emeletre, hogy ránézhessek Meghanra. Arckifejezése tisztán tükrözi, hogy kezd realizálódni benne tetteinek következménye, én viszont egy köszönöm kiejtésén kívül mást nem mondok egyelőre neki. Bizonyára időre van szüksége ehhez, és van egy sejtésem, hogy nem pont én lennék a megfelelő társaság a vigasztalására.
Rutherforddal csak pár perc erejéig beszélek, de időközben lefejtem magamról az ingemet és mivel egyedül vagyok lent, nem is igazán zavartatom magamat ezzel kapcsolatban. - Biztonságban hazaviszem őt, Chad. - magyarázok, közben pedig a mellényemtől is megválok, majd becsukom magam mögött a fürdő ajtaját, miközben partnerem végeláthatatlan szövegelését hallgatom a vonal túlsó végéről, amiből végül én zökkentem ki őt, mielőtt reggelig osztaná meg velem a különböző tanácsokkal teli monológokat, melyeknek a fele arról szól, hogy vigyázzak az emeleten lévő lányra. Lehet más okból kifolyólag érkeztem ide, de mivel maradásra kényszerültem, ezért kutya kötelességemnek érzem, hogy odafigyeljek mindkettőnk biztonságára a továbbiakban.
A frissítő zuhany némileg élénkítően hat rám, ezzel ellenkező hatást kiváltva bennem a vártnál. Vizes, zilált tincseim közé fúrom ujjaimat, törölközőmet pedig a vállamra vetem ahogyan kilépek a fürdőből. A táskában egy szürke melegítőnadrágra és egy fekete pólóra akadtam, az előbbit még a fürdőben felvettem, a felsőt viszont már csak akkor kapom magamra, amikor sikerül valahova kiterítenem a vizes törölközőmet. Egyik fegyveremet elől hagyom, kettőt viszont a táskába mélyesztek, mielőtt a kanapén lévő párnákat igazítanám el valami kényelmesebb vackot kiépítve ezzel a pihenésre. Odafentről nem hallok mozgolódást és ha mégis amúgy sem voltam sosem az a fickó, akihez végső esetben megnyugtatásért menekültek. Vivienne szerint csak még feszültebbé tettem az embereket, ha megpróbáltam velük kíméletesen eljárni, ezért ha lehetett, kerültem az ilyen érzelmileg kiugró helyzeteket.
Az egyik párnát igazítom el a fejem mögött, kezemet pedig a hasamra fektetem, de a fáradtság csak nem bír legyűrni. Ritka alkalmak közé tartozott, hogy rágyújtottam, de most mégis megfordult a fejemben a gondolata, hogy ösztönözzem magamat az alvásra. Képes volt stimulálni annyira az idegeimet, hogy utána máson eszembe se jusson kattogni.
A magammal hozott telefon képernyőjét bámulom, párszor megforgatom a kezembe, de már legalább a problémám forrására ráleltem. Ami nálam még uralkodóbb a fáradtságnál, az az éhség gondolata, márpedig ha végigfutok a napom eseményeinek képletes vonalzóján, valahogy ez kimaradt belőle. Az emelet felé tekintek, majd a konyhába sétálok át, pontosabban a hűtő tartalmát mérem fel pofátlan módon. Elnézve az egyetlen rendbe tartott helyiséget, Meghan se ehetett sokat, a bor pedig nem éppen az éhség csillapítójaként lett elkönyvelve. Sem az ötletet, sem pedig az időt nem gondolom át, de a készüléket már a fülemhez szorítom a vállammal, közben pedig a konyhai felszereléseket mérem fel.
'Ryder? Történt valami?' nővérem kétségbeesett és egyben kómás hangja köszönt vissza a vonal végéről.
- Emlékszel arra a reggelizőre, ahova mindig leszöktünk?
'Azzal az aranyos nővel, Gerthruddal? Aham, mi a helyzet vele?'
- Ettünk ott egy palacsintát, amit utána hetekig próbáltál ugyanúgy elkészíteni. Segíts megcsinálni.
Hirtelen nagy lesz a csend kettőnk között és csak egy ismerős szusszanást hallok meg.
'Hajnali 4 van, Ryder! Nem fogok segíteni abban, hogy magadra gyújtsd a házat. Menj inkább aludni.'
- Milyen pompás ötlet, ez meg se fordult a fejemben. - riposztolok cinikusan. - Ezzel az a gond csak, hogy addig nem jön össze, amíg nem ettem valamit. Szóval Viv, ha segítesz, ha nem, én akkor is megcsinálom. - makacsolom meg magamat, mire a nővérem egy nagy sóhajtás közben adja meg magát.
'Kövesd pontosan, amit mondok és akkor nagy baj nem lehet. Értettél, Ryd?'
- Mikor volt olyan, hogy nem hallgattam rád?
Viv már válaszra sem méltat, egyszerűen a lényegre tér, én pedig életemben először olyan feladattal állok szemben, ami több kétséget szül bennem bárminél.

Személyiségem egyik nem túl kellemes velejárója, hogy szerettem egy lépéssel mások előtt járni, és rendkívül dühített, ha valami nem a terveim szerint alakult. Előre felkészülök egy szituációra, annak minden egyes változójára, amivel csak számolhatok. Terveket rakok össze lépésről-lépésre és nem vagyok barom, tudatában vagyok annak, miszerint a környezetünkben lévők befolyásolhatják egy szituáció menetét, de nagyon ritkán estem bele abba a hibába, ahol a meglepetés erejének kellett letaglóznia. Meghan esete nagy felfordulást okozott a cégen belül és bár személyes érdekeim fűztek a megkereséséhez, mindazonáltal nem kívántam vagy okoztam volna szándékosan semmi rosszat a hölgy számára. Voltak közöttünk nézeteltérések, ez tagadhatatlan, és azt sem állítom, hogy nincsenek lezáratlan ügyeink, melyek a múltból ragadtak ránk, de az évek során nevezhettek bárminek amit csak akaratuk elrendelt, azonban bosszúállónak biztosan nem. Nem származott volna érdekem abból, hogyha Meghant eltüntetem és ha csak egy kis ideig is hagyom magamat végigpörgetni az elmúlt hetek eseményeinek során, azt kell mondjam, nem is hiányzott még egy plusz, amit teherként a vállamra rakhatok ennek megszervezésével. Ugyanakkor nem is azért hoztam létre másodmagammal egy biztonsági céget, hogy mikor az éj leple leszáll, egyikünk öntörvényűen eltegye láb alól azokat, akik okoztak némi fejtörést akár nekünk személyesen, akár pedig a cég számára. Ilyen logikátlan gondolkozás mellett a GR akár egy bűnszervezet is lehetne, ha minden egyes alkalommal, ha valami nemtetszésünket fejezte ki, mi így jártunk volna el. Mellette viszont sok mindennel kell számolnunk egy ilyen munka során, hiszen a mi életünk sem veszélytelen, ezért Ms. Montilio eltűnésével kapcsolatban az az opció is természetesen felmerült, miszerint a minket támadó személyeknek volt közük hozzá. A felénk terelődött gyanú pedig sosem olyan jó reklám, amit az ember csak úgy büszkén mutogathat másoknak. Ugyan sosem volt arra precedens, hogy egy ügyfelünkre kihatással lettek volna a cégünk vagy a személyes problémáink, de egy ilyen tanácstalan eset előtt minden változót előtérbe kell helyezünk és alaposan kivizsgálnunk. Amit viszont valóságként kapok, vegyes érzelmeket táplál bennem. Egyrészt az egész napos harag, sürgetés keveredik a fáradtsággal, másrészt valami egészen más, egyfajta megkönnyebbülésre hajazó érzés is felvette ezzel a kettővel a versenyt. Ez utóbbi viszont épp elég mérvadó ahhoz, hogy elálljak bárminemű veszekedéstől a továbbiakban, mely a hazautazásunkra vonatkozik, cserébe viszont csak egy telefonhívást kérjek tőle, melynek során életjelet ad magáról azon külvilág felé, amitől igyekezett távol maradni és amire kegyetlen módon én hívtam fel a figyelmét. Tudnia kellett, hogy keresik, azt hogy mások betegre aggódják magukat érte. Az meg már épphogy mellékes ezen információk mellett, hogy rám milyen kihatással is van ez pontosan. Gondolatban ugyan egészen stabilnak tűnik a sztori, miszerint úgy leléphetünk, hogy a kutya se keres minket. Valóban mindannyiunknak szüksége van olykor a csendre meg az egyedüllétre, de emberekként ezzel szemben megvan az a különleges hátrányunk, hogy van akiknek fontosak vagyunk és ha kizárjuk őket teljesen, abból sosem származik semmi jó. Meghannak szembesülnie kellett a valósággal még mielőtt nagyobb problémát zúdít a nyakába, ami úgy vélem már egyikünknek sem hiányzik a meglévők mellé. Mindig is voltak a döntéseinknek következményei, de ha időben kapcsoltunk, még tehettünk azért, hogy jól is elsüljenek a dolgok, én pedig részben azon voltam, hogy a lehető legokosabb módon jöjjünk ki ebből a kellemetlen szituációból.
Lefekvés előtt még többször is ránézek a zárakra, egyik berögzült szokásomnak kedvezve ezzel, de nem zavarom az emeleten lévő lányt, helyette a kanapén kényelmesedek el és próbálom legyűrni magamban az egész napi idegesség hátrahagyott maradékát. Nem volt sosem bajom azzal, hogy alkalmazkodjak egy adott helyzethez, ha azt a munkám megkövetelte. Ez amibe viszont most vagyok, kirívó esetként ugrott az első helyre mind közül és igen, már nyugodtabb vagyok az ideérkezésemhez képest, mindazonáltal nem vágytam semmi másra jobban, minthogy minél előbb lezárhassuk ezt az egész őrületet, ami céltáblaként vetült a hátam közepére. Eljátszom a lehetséges verziókkal, de már annyira nem fog az agyam, hogy értelmes gondolatot is képes legyek összerakni. Az álmosság viszont továbbra sem hajlandó legyűrni, az éhség viszont annál inkább pályázik a főszerepre. Nem gondolom túl a dolgokat, amikor tárcsázom a nővéremet és rögtönzött útmutatást kérek tőle egy palacsinta elkészítéséhez. Jól tudom, hogy nem egy űrtudomány szintű feladat, ellenben sosem mozogtam otthonosan a konyhában, még akkor sem, ha egyedül éltem a lakásomban. Kihasználatlan terület volt az számomra és többségében étteremben vagy gyors kajákkal nyomtam el az éhségemet, azt az idősávot amit otthon töltöttem pedig a fürdő a nappali és a szobám között ingázás töltötte ki. Ez viszont annyira minimális időt foglalt magába, hogy értelmét sem láttam annak ezen tudás élsajátításának. Egyedül éltem, annak meg nem volt értelme, hogy másnap kidobáljam azt a kajamennyiséget, amit a túlzásba esett gondolataim miatt készítettem el.
Nem kell sokat várnom a kómás hang köszöntésére meg arra sem, hogy ötletem felvázolása után a szokásos hangnemmel átitatott választ megkapjam, miszerint teljesen elment az eszem. Ha ez lenne az első eset, még talán a szívemre venném, mostanra viszont már egy egyszerű köszönéssel ér fel eme kijelentés, mintsem sértő riposzttal a nővérem oldaláról.
A hozzávalók összeszedése még nem okoz túl nagy problémát, hiszen Meghan telepakolt hűtőjéből és szekrényéből ítélve a nő legalább egy életre készült ide, nem egy-két napra. A pultra pakolom ki őket, vállammal továbbra is a telefont a fülemhez tartva, közben pedig Viv utasításait hallgatva, aki feladta már, hogy a józan eszemre hatással legyen. Tudta ő is jól, hogy a hasam szeretete győzedelmeskedik minden felett. A túlságosan nagynak nem nevezhető konyharészen egy igazi kihívás a rend megtartása, ám még így is igyekeztem a kialakuló káoszt elkerülni és amikre épp nem volt már szükségem, még abban a pillanatban elpakolni.
- Tudod mit? Inkább hívd ide Clemet, ő vele jobban megértjük egymást.
Két kezemmel a pult lapján támaszkodok meg, közben pedig rányomok a kihangosít előidéző panelre a telefon kijelzőjén és így szemezek tovább az elém pakolt tálakkal és hozzávalókkal.
'Talán, ha nem lennél ennyire elviselhetetlenül makacs és kérdőjeleznéd meg minden egyes segítőszándékú mondatomat, akkor haladnál is, Ryder!' - az ismerős mérgelődés tölti be a konyha terét, én pedig szusszanok egyet.
- Oké, figyelek. Mondhatod. - adom meg magamat, mielőtt letenné. A büszkeségemnél fontosabb az, hogy egyek is valamit úgy még a mai nap során.
'A tojás megvan meg a liszt is, ahogyan előbb kértelek?'
- A tojás meg, valahol a konyhapult közepéről vakarom fel éppen, miután szétroppant az egész a kezembe. - válaszolok nagy tisztogatások közepette, de szinte előttem van Vivienne arckifejezése ahogyan a szemeit forgatja.
'Ryder, az csak egy tojás. Nem verekedésre tervezték.' - szolid kuncogás követi a lány szavait, de ezt inkább véleményen kívül hagyom, helyette újrapróbálkozok vele. A második nekifutásra már tűrhetőbb eredményeket érek el és el is jutok addig a pontig, hogy a tojást és a lisztet összekeverjem, ám a második lépcsőfok megmászása előtt társaságom akad Meghan személyében, aki egészen félreértelmezi a dolgokat. Nem különösen repdesek örömömben, amiért részese lesz a telefonbeszélgetésünknek, ellenben mégsem küldöm el. Ez az egész szitu már olyannyira szokatlan és közel sem hétköznapi számomra, hogy most egyszerűen képtelen lennék leültetni őt és titoktartási szerződést aláíratni vele mindenről, amit az elkövetkezendő ki tudja hány percben hallani fog.
- Miért, jött is volna, ha hívom? - sandítok a mellettem lévőre enyhén megdobva szemöldökömet, aki még mindig nincs túlságosan formában.  - Megoldom, kösz. - kerülöm ki őt, hogy a hűtőhöz menjek el a tejért, de a nővérem jelenlétéről addig a pontig el is feledkezek, amíg közbe nem szól.
'Nem fogja. - fűzi hozzá enyhe cinikussággal, de azzal a lendülettel tovább is folytatja, miközben én a további hozzávalót a többi mellé helyezem. - Jobb is, hogy ott vagy Meghan..remélem nem bánod, ha letegezlek, legalább te leszel a szemem és a fülem abban, amire az öcsém készül.'
Szusszanok egyet, majd újra megacélozom akaratomat. - Boldogulok, tényleg.
A nővérem persze mint aki meg se hallotta mit mondtam, tovább is folytatja a saját véleményének kifejtését.' Oké, mivel jól ismerem az öcsémet, ezért csak egyféleképpen játszhatjuk ezt le: stratégiai megbeszéléssel. Máskülönben Ryder kiakad. Szóval, a következő lesz. Meghan, te fogod felügyelni azt, hogy az öcsém mit csinál és nyugodtan avatkozz közbe, ha valamit nem jól csinál, engedélyt adtam rá és mint idősebb fél, jogom is van ehhez.'
A fejemet csóválom és két ujjammal megmasszírozom a homlokomat. - Nem kell bébiszitterkedni felettem, csak képes vagyok pár utasítást követni. Miért nem alszik egyet, Meghan? - most a mellettem lévőre téved a tekintetem, hogy mentsem ezzel a menthetőt. Nem mellesleg ahogyan a nővéremet ismerem, máris elkezdett kombinálni.  
'Akkor ez az én utasításom Ryder, amit követned kell. Ez remek lesz!' - hallom, hogy elhelyezkedik a szobájában és szinte a hangjába is lelkesebb él következik. -'Meghan fogja megsütni őket, te pedig megtöltöd. Érthető a terv?'
Csend költözik körénk, melyet én török meg azzal a lendülettel. - Nem haladhatnánk?
'Szerencséd, hogy nem velem élsz, már rég kitekertem volna a nyakadat.' - elröhögi magát. - 'Szóval, szükséged lesz 3dl tejre és ugyanennyi szódára, aztán kezd el apránként hozzáönteni a lisztes-tojásos csodádhoz, amit előbb csináltál.' - osztja ki a következő feladatot, miközben próbálok úgy elhelyezkedni, hogy ne sodorjam el Meghant, noha ez a konyha kettőnknek kezd kissé szűkössé válni, de még talán nem fogunk beszorulni. - 'És Meghan, honnan ismeritek egymást az öcsémmel? Persze csak ha a kérdés nem szigorúan bizalmas, mint minden más Ryder életében.'
Égnek emelem a tekintetemet Viv kíváncsiságára. - Nem muszáj válaszolnia a kérdésre, Meghan. Nyugodtan figyelmen kívül hagyhatja. - figyelmeztetem, hogy ne érezze magán a nyomást, miszerint bármi olyat kell mondania, ami kényelmetlenül érintené. Közben viszont egy percre sem vesztem figyelmen kívül hagyom a feladatomat, noha rettenetesen zavar, ha más valaki is felügyel annak végrehajtásában. Azonban ismertem már a nővéremet annyira, hogy minél többször mondtam ellent neki, ő annál kínosabb helyzetbe próbált hozni. Márpedig eltudom képzelni miképpen forognak azok a bizonyos fogaskerekek a fejében attól, aminek közepébe csöppentünk mindhárman.

Hajnali négy körül általában az embereknek egyetlen józan gondolatra se futja, ellenben én akkor éreztem igazán elememben magamat, hogyha kevesebb alvással köszönthettem a új napot. Az egyetemi éveim alatt sem tudtam meghazudtolni ezen énemet. Rengeteg szakkörnek voltam a részese, kipróbáltam magamat három-négy féle sportban és állandóan jártak a gondolataim, ami miatt nehezen tudtam csak alvásra kényszeríteni olykor megfáradt elmémet és testemet egyaránt. Ez a helyzet amibe vagyok azonban próbára tesz minden szempontból. Évek óta egyedül élek és ezt az időt, amit az erre funkcionáló lakásomban töltök szeretem is megőrizni ilyen mivoltában. A napom nagy részét emberek között időzöm, ellenben abban a pár órában, amig a munka helyett a magánéletemre fektetem a hangsúlyt, szeretem megőrizni azt a kényelmes határt, amikor az állandó nyüzsgés helyett az egyedüllétre koncentrálhatok. Ezért is szokatlan és kezdetben kényelmetlen az, hogy a semmi közepén vagyok Ms. Montilioval, távol attól az őrülettől, amit szó szerint mindketten magunk mögött hagytunk. És amíg egyikünket sürgető teherként ösztönzött arra, hogy minél előbb lezártnak tekintse ezt a maga nemében abszurdnak ható szituációt, addig másikunk valami olyasvalamire vágyott, ami a valóságban ennél nehezebben kivitelezhető. Ez a nyolc év nem telhetett el úgy, hogy ne próbált volna meg valaki minket besározni. Rosszakaróink akadtak, de ez az élettel jár és annak a fene széles skálán mozgó megpróbáltatásaival. Nem köthetsz paktumot magával a világgal anélkül, hogy cserébe ne kapnál néhány idiótát is mellé, akinek a más sikerének az eltörlése a célja. Egy kezemen nem tudnám megszámolni hány riporter próbált kicsalni különböző módszerekkel szaftos kis részleteket a működésünkről, hiszen a média ilyen módon működött mindig is. Az emberek nem vágytak a szép és a jó dolgokra, mások elért sikereire, de annál inkább ki voltak éhezve bármiféle botrányra, amin kedvük szerint pöröghettek heteken keresztül. Mocskos egy faj vagyunk mi, meg kell hagyni; amíg felénk jön a szerencse, addig többet és többet akarunk belőle, ellenben másnál látni mindezt furamód irigységgel tölt el mindenkit. De ahogyan azt Lynette fogalmazta meg korábban: úszni sem lehet úgy, hogy közben csakis magunk felé evezünk. A gondolat bizonyára jó szándékú tartalom is lehetne, ellenben ahogyan anyámat ismerem, ő biztosan ebben is a hasznot látta meg először. Többnyire ezért is vagyok szkeptikus még mindig az emeleten lévő nővel kapcsolatban, mert amióta az életembe lépett azon az önvédelmi órán, azóta egy olyan mókuskerékbe kerültünk bele mindketten, aminek egyáltalán nem vágyom a részesévé válni semmilyen szín alatt. A cég ugyanis számomra szent, ahogyan a benne lévő emberek is. Csak annyi információt vagyok hajlandó megosztani vele kapcsolatban, amennyit fontosnak érzek ahhoz, hogy egy kitűnő partneri kapcsolatot ápoljunk a leendő ügyfelekkel. Ellenben az, akinek az érdeklődése már-már égető kérdésekkel jár, nem válik számomra a legfőbb bizalmasommá. És bár a jelenlegi szituáció épp az ellenkezőjét mutatná, ettől függetlenül még nem mondtam le a Meghannal kapcsolatos véleményemről, egyszerűen csak félretettem őket, mert egy nagyobb képet kellett magam elé kivetítenem. Egy olyat, amelyben megúszom a rám terhelt vádakat, azt viszont csakis úgy tehetem lehetővé, ha közben biztonságban hazaviszem őt. A munkám pedig mindig is nagyobb befolyással bírt a gondolataimra bármiféle paranoiával vagy büszkeséggel szemben, ami bennem élt. Talán ez az, ami arra késztetett, hogy mihelyst felmértem a környezetet és magamhoz vettem az egyik fegyveremet, én magam is megtapasztaljam a hirtelen környezetváltozással érkezett otthon melegét, melyet a nővérem hangja tesz teljes egésszé. Számára nem volt szokatlan a viselkedésem, hiszen annyiféle verziót láthatott a védelmükben meghozott intézkedéseimből, amit nem szégyelltem. Kezdetben ennek meg is volt az ára és életem legnehezebb egy hónapját éltem meg, amíg próbáltam Vivy lelkére hatni, hogy nem őrültem meg teljesen és csakis a legjobbat akarom nekik. Úgy gondolta ezzel a tébollyal, amivel állandóan betoppanok hozzájuk csak Clemnek ártok. Nehezen avattam be őt az életem azon részeibe, amivel manapság én sem akartam szembenézni, de ahhoz, hogy teljesen megbízzon bennem, nekem is muszáj volt ugyanígy eljárnom vele kapcsolatban. Könnyebben fogadta ugyan a vártnál, mert attól a ponttól kezdve, hogy tudta mindez az egész csak azért történik, hogy őket biztonságban tudjam, egyszerűbb volt elfogadnia a viselkedésemet. A hajnalban történő látogatásaimat vagy a késő éjszakai megérkezésemet, amit a fejemben felépített terv eredményezett, mellyel némileg távol tarthattam őket az életem kellemetlen velejáróitól. Mégis, ahogyan tanácstalanul állok egy idegen konyhában és a palacsintasütés fortélyairól faggatom őt a hajnal ezen szakaszában, még én is úgy érzem, hogy egy bizonyos határt sikerült átlépnem. A nővérem viszont valahogy már-már túlságosan is kíváncsian fogadja a kitörni készülő katasztrófát.
Sosem volt bajom a szabályokkal vagy azok általam értelmezett betartásával, azt viszont nehezen viseltem, ha valaki megmondta mit tegyek még akkor is, hogyha halvány lila gőzöm sem volt miképpen is tegyem egyik hozzávalót a másik után. Azt az évek alatt sejtembe ivódott makacsságot nehezebb volt legyőzni, mint hittem, erre pedig Viv is könnyedén ráeszmélt, amikor legalább már az ötödik egymást követő alkalommal javítom őt ki egy olyan témában, amiben azért jócskán jobban otthon van, mint én. Azonban rá kellett jönnöm, hogy minél tovább idegesítem, annál kevesebb esélyem van arra, hogy ma még bármiféle ételt is juttatok a szervezetembe és bármennyire is nem dacoltam a fáradtság ismerős tüneteivel, nem akartam mégsem kocsiba ülni ahhoz, hogy órákat utazgassak valami éjjel-nappali helyiség érdekében, ahol akár még egy kora reggelről megmaradt szendvicset is rám sóznának, csakhogy másnapra eltűnjön az a választékok közül. Ezért lehetőség szerint befogtam és figyeltem, ez pedig úgy tűnik pozitívabb irányba lendítette az együttműködésünket.
Ha még a kezdet nehézkesen is alakult, a folytatásba annyira sikerül elmerülnöm, hogy Meghan megérkezésére már csak akkor eszmélek fel, amikor magam mellett találom őt. Beszélgetésünk harmadik résztvevője viszont nem csak az én kíváncsiságomat kelti fel, hanem a nővéremét is, aki mint valami motivációs guru, már nagy szervezkedésekbe kezd, hogy mi miképpen működjünk össze ebben a szűk térben. Majdnem sikerül elröhögnöm magamat, mert a gondolat, hogy mi bármibe is egyetértsünk lehetetlenebbnek tűnt bármilyen elképzeléseimnél is. Ettől eltekintve azért próbálok az ellenkezője ellen tenni, noha nem hagyom véleményemen kívül, amikor enyhe felháborodással azt feszegeti, miért is nem avattam őt be mire készülök. Talán igaza volt a nővéremnek és baromira nem vagyok jó a nők megvigasztalásában, hiszen ha felmegyek hozzá, az lett volna a probléma, most viszont, hogy időt hagytam neki a helyzetének megbékélésével, ismét én vagyok a rosszfiú a sztoriban.  
- Mindketten tudjuk, hogy a saját érdekünkben ez volt a helyes lépés.
Nem térek ki a részletekre, ám eltudom képzelni mennyire fülel Vivy, hogy elcsípjen egy-két félreérthető mondatrészt, mozdulatot, bármit amivel kombinálni kezdhetne a nem létező szerelmi életemmel kapcsolatban. Bizonyára az a sztori, ahol kölcsönös testi-kihasználásba állok az ellenségem exével összetörné a rólam alkotott bűbájos jövőképét.
- Akkor tegye azt, takarítsa fel, én meg megoldom ezt az egész palacsintás problémát itt. - kezemmel mutatok körbe azon amit éppen csinálok, próbálok csinálni. Vivynek viszont más elképzelései vannak és biztos vagyok benne, hogy egyikünket sem hagyná ki belőle. Magamban, kimondatlanul szitkozódok egy sort, de megpróbálok úgy lavírozni a szűk konyhatérben, hogy Meghant közben ne szorítsam hozzá a konyhapulthoz-szekrényhez vagy bármiféle berendezéshez, ami a helyiséget alkotja.
Az utolsó simításokat végzem el és tökéletességre törekszem, meg valamiféle rendre is közben, hogy ne egy disznóóllal feleljen meg a konyha kinézete. Nem szerettem olyan munkát kiadni a kezeim közül, amivel jómagam elégedetlen voltam, ezért magamban nem egyszer és nem is kétszer elismételtem a nővérem utasításait, de abban a pillanatban elterelődik erről minden figyelmem, amikor a megismerkedésünk körülményei kerülnek napirendre.
- Vivienne, muszáj ezt?
Tudom jól, hogy feleslegesen teszem fel ezt a kérdést, ahogyan az is ugyanilyen haszontalan próbálkozás, amivel Meghant próbálom lebeszélni a válaszadásról. Égnek emelem a tekintetemet nővérem kiakadásán és egy kezemmel megtámaszkodok a pulton.
- Az önvédelmi oktatásokra nem ismerkedés céljából járnak. Valójában miféle elfuserált órákon veszel te részt? - kérdéssel terelem el magunkról a témát Vivienne felé címkézve mindezt, de Meghan válasza valahol váratlanul ér, amit úgy tűnik egyikünk sem szeretne tovább firtatni. Helyette átnyújtom neki a kért tálat a sütés elkezdéséhez, de alig mer rám nézni, miután az előbb összeütközött a karommal.
- Nem vagyok törékeny, Meghan. - félszeg mosoly költözik arcomra kijelentésem után. - Maga viszont tiszta maszlag lesz, ha nem figyel.
Tekintetem lesiklik a kezében tartott tálra, amibe alighanem pizsamája majdnem belelóg a tésztába, hiszen kicsit hosszabb rá a kelleténél. Szótlanul igazítom feljebb, hogy ne zavarja, végül ellépve tőle kerülöm meg a pultot, nehogy még a végén bármiféle balesetet is okozzak azzal, ha továbbra is mellette maradok.
'Azt hiszem innentől kezdve már boldogultok majd. - egy ásítás szakítja félbe nővérem mondanivalóját. - Én viszont már kezdek kómába esni. Ryder, reggel hívj, hogy tudjam, életben maradtatok. Meghan, remélem többet is hallok majd még felőled.' - azzal elköszön, mielőtt bontaná a vonalat, én pedig elpakolom a felesleges hozzávalókat és tálakat a helyükre, hogy a pulton se hagyjak nyomot az előkészületeknek, majd a seprűt és a lapátot kutatom fel, hogy Meghan eredeti érkezésének indokát most én végezhessem el, ami az üveg feltakarítását illeti. Addig se kell szembenéznem ezzel a számomra közel sem hétköznapi helyzettel, amibe keveredtünk és ami úgy tűnik minden perc elteltével egyre bonyolultabbá válik.