Már egészen jó az idő egy kis kirándulásnak és Mynával jó volt újfent felvenni a kapcsolatot. Sajnálom, hogy nem találkoztam vele, például, amikor hazajött a szüleihez, általában éppen eltávon voltam. Most viszont kiváló alkalom a pótlásra, hogy felkértem, készítse el a banda koncertplakátját és majd szórólapok, meg minden egyebekkel is megbíznám, s mivel mondta, mennyire elfoglalt, így az majd alakul. Nem vágyom a banda koncert sorozatára, mióta többet gyakorolunk, jobban érzem a különbséget közöttünk. Én sem lettem komolyabb, ugyanakkor teljesen másként gondolkodom. Két piknikládám is van, az egyikbe az eszközöket, a másikba a fogyasztani valót helyeztem, majd beraktam a hátsó kerekek merevített tartójába, amit hosszabb túrák alkalmával teszek fel a kétkerekűre. Az egyedül élésnek is vannak előnyei, az pedig az azt csinálok, amit akarok és akkor, amikor akarom. A mocit is átnéztem, próba körúton is voltam már vele, baj nem fog ebből a szempontból történni vele. Mivel előre megbeszélt idő volt, s hogy mit terveztem, reméltem, ténylegesen lesz annyi ideje, hogy legalább pár órára ő is el tudjon ebből a városból szakadni. Long Island elég szép tud már ilyenkor is lenni, s vannak egészen jó piknik helyeik. Nagyjából fél óra múlva már a háztömb előtt parkolok le a motorral, s küldök egy SMS-t Mynának, hogy megérkeztem, le sem veszem a bukósisakom még, noha tudom, hogy előbb biztosan az elkészült munkát akarja majd megmutatni. Ahogy elküldte az üzenetet, leveszem a sisakom, s beteszem az ülés csomagtartójába, a kulcsot pedig zsebre vágom. Egy üveg bort a kezembe kapok, azt külön készítettem elő, amikorra felmegyek. A lakásának emeletére érve becsöngetek. - Szia! - Köszöntöm, ahogy megjelenik, széles mosollyal tekintek rá. - Ez a tiéd. Átnyújtom neki az üveg bort, ha nem issza meg, biztosan talál olyan ételt, amihez jól fel tudja használni.
Szerencsére nem kellett sokat várnom, hogy email-ben megkapjam Gregtől az előző plakátok képét és amit még fontosnak tartott elküldeni a plakáthoz, amit szeretne, hogy rákerüljön. Pár napig rágódtam, hogy a legjobb ötletet hozzam ki az egészből, meg persze visszarázódtam az iskola és a munka világába is. Egyik este a könyvem egy újabb fejezetének a megírása után csak ültem a kanapén és a forrócsokimat ittam, amit nem kéne este, de valahogy úgy éreztem, hogy ez kell nekem és be is ugrott a tökéletes plakát ötlet, szóval gyorsan csináltam egy skiccet, ami alapján másnap megcsináltam és estére el is készültem vele, egyszerűen tökéletes lett és több lapot is ragasztottam egymásra, hogy mondjuk a helyszíneket fénymásolásnál könnyen cserélhessék majd mondjuk vagy ha változna a lista, csak egy újat kell ráragasztani arra a részre. Nagyon büszke vagyok magamra és meg is írtam Gregnek, hogy készen van, szóval ha majd jön, akkor szóljon. Nem készülök több tervvel, mert ezzel tuti beletrafáltam és mindent összevetve is tökéletes, részletgazdag, mégis egyszerű a maga módján, csak semmi cifrázás, elvégre fiú zenekar, de mégis figyelemfelhívó, még annak ellenére is, hogy fekete fehér. Aznap reggel, amikor jön valahogy annyira furcsán érzem magam, ahogy nem szoktam, de madarat lehetne fogadni velem. Egy csésze felett ülök és álmodozva nézek ki az ablakomon át a kert felé, ahol kezd minden egyre zöldebb lenni, vége a télnek és itt a tavasz, itt a szerelem. Ó milyen szép is az, de nem volt még senkim, honnan is tudhatnám én azt, hogy mennyire szép? Valahol itt rázom meg a fejem és veszek egy mély levegőt, hogy az órára pillantva elrohanjak felöltözni, csak ami a kezembe akad. Fekete nadrág, fekete pulcsi és fekete kabát, nem is figyelek oda magamra, ez a szín ragadt meg bennem tegnap vagy csak ezek akadtak a kezembe, nem tudom, de mikor mennék átöltözni, mert ez túl sötét hozzám, akkor jön az sms, hogy megérkezett Greg. A hajam még ki sem fésültem, szóval felkapom az egyetlen elérhető sapkán, ki nem találná senki milyen színű, hát az is fekete. Megyek ajtót nyitni és pont jókor, mert pont csenget. - Szia! - Köszönök rá és átveszem az üveg bort, meg tartom a fejem, hogy adjon puszit, meg természetesen ő is kap tőlem. - Köszönöm, de nem kellett volna, gyere be! - megpördülök és megnézem, hogy ez milyen bor, nem szoktam inni, meg főzéshez sem használok ilyet, de talán ez még változhat, vagyis mind a kettő opció változhat. - Ne kérdezd, hogy mi ez a fekete, mert én sem tudom - fordulok hátra, miközben a nappaliba vezet az utam és a bort elhelyezem egy pár regény mellett a fán egy polcon, mert jobb helyet egyelőre nem tudok neki, mint díszként ott legyen. - Szóval, felkészültél remélem, csak egy tervet készítettem, de szerintem tökéletes lett - felveszem az asztalról a lapot, aminek a hátulját mutatom csak Greg felé, kicsit megvárakoztatom, a hatásszünet meg minden miatt, majd megfordítom. - Tádá! - Remélem tetszik neki, át is nyújtom, hogy tanulmányozza csak, ha tetszik, akkor van sok ilyen nagy mappám, szóval az egyikbe bele is teszem neki, legalább lesz újabb indokunk találkozni, ha ezt visszahozza, mert amit alkottam, ha fénymásolni akarja, akkor nem lehet ám csak úgy feltekerni, mert csúnya lesz. - Na hogy tetszik? - állok meg mellette és nézek fel rá mosolyogva, majd eszembe jut, hogy nem ennek kellett volna az elsőnek lennie, tényleg szétszórt vagyok ma egy kicsit. - Ó, kérsz valamit inni vagy enni? Bocsi, hogy nem ezzel kezdtem, nem tudom mi van ma velem.
Ahogy nyomnám a csöngőt, s meg is teszem, nyílik az ajtó, már előtte hallom a zárat, így várakozva kapom le az ujjam a csöngőről és úgy meredek az ajtóra, félmosollyal, ami teljessé válik, amint megjelenik ő maga az ajtóban. - Vagányul nézel ki - adok neki puszit, úgy, ahogy régen, megszokásból. Beljebb lépek az invitálásra, s becsukom magam mögött az ajtót, de nem megyek beljebb. Eltartana egy ideig, mire lehámozom a bakancsot a lábamról és úgyis hamarosan megyünk. - Nem kérdezem - emelem fel a bal kezem. Jól áll a hajához a fekete szín. Ó! Most nézzük meg, mit alkotott! Izgulni kezdek, mert annak ellenére, hogy nem vágyom az egész koncertre, igyekszek helyt állni. És a poszterek, szórólapok nagyban döntenek az embereknél, akarnak-e jönni. És onnantól kezdve, hogy kiadjuk a kezünkből, már nincs visszaút. A folyosón csak az ajtóig megyek, s megfogva az ajtófélfát, nekidőlök kicsit, s úgy hajolok be. - Már izgatottan várom! - Aztán nem fordítja meg. - Naaaa, fordítsd már meg! Tudom, hogy nagyszerűt alkottál, látni akarom! - meresztek nagy bociszemeket, szinte sürgetőleg. A szemeim egyből rányílnak, ahogy megfordítja a lapot. Meg sem tudok szólalni elsőre. Bassszus, őt kellett volna megkérni az elsőre is, szignója és mindene, ide vagy oda! - Ez nagyon jó! - Beljebb akarnék menni, de nem akarom levenni a cipőt. - Mutasd közelebbről... - nyújtom ki egyik kezem felé, amivel nem támaszkodok jobban az ajtófélfának. Közelebbről is nagyon jó. - Hát, ez tökéletes! Ez nagyon jellemzi a bandát. Köszönöm! - Tekintek rá hálásan, majd újfent a munkájára megy vissza és ott is ragad, ahogy csodálom. - Hmm? - Nem tudok leszakadni az eredményről, késve is jut hozzám, hogy valamit kérdezett. - Ja, ó, nem. De ha nem ettél még, megvárom. Kicsit sokára jutunk ki a helyre, ahol lesz a piknik, nem félóra lesz. Van bukósisakod? Direkt raktam be neki, ha esetleg nem lenne.
Ahogy meghallom, hogy vagányul nézek ki, lepillantok magamra, én nem ezzel illettem volna magam, de tény, hogy ettől kicsit olyan rossz vagyok, már a színes unikornisos jellememhez képest biztosan. - Így is lehet fogalmazni. - Azért megkérem, hogy ne firtassuk a dolgot, annyira nem vagyok oda ám ettől a feketeségtől, minden zöldell és virágzik, én meg mint valami magába zuhant emós vagy nem tudom mi, úgy nézek ki. Greg nem szeretne beljebb jönni, ami a bakancsára nézve, lehet nem is baj. Egy nagyon kicsit húzom csak a képpel, hogy nem mutatom meg egyből, de valójában nagyon is érdekel mit szól hozzá majd, mert szerintem jó lett. - Jó-jó, tessék! - megfordítom és szinte megindulna felém, de nem, az ajtófélfának visszadőlve nyújtja szabad kezét, hogy közelebbről is megnézze, szóval odasétálok és tartom neki, nem szeretném, hogy megfogja, az én kezem biztosan tiszta, egy kis zsírfolt meg tönkretenné ezt a remekművet, szóval ha nagyon el akarná venni elhúzom, hogy majd én tartom, ő csak az aljához érhet hozzá. A lap felett nézem, hogy végigfut a szeme a plakáton és alaposabban is szemügyre veszi. - Örülök, akkor a plakátot kipipálhatjátok a listáról, majd mappástól megkapod és ügyelj rá, hogy csak tiszta kézzel fogja meg bárki is, amíg nincs lefénymásolva. - A festék néha képes elszíneződni vagy foltos lenni, ami nem lenne szerencsés ugyebár, mert nem vagyok az a kétszer ugyanolyat alkotó típus. - Csak megfésülködöm és mehetünk is és nincs bukósisakom, sőt még motoron sem ültem, szóval közben mesélhetsz, hogy mit kell tudnom, mint utas. - Leveszem a sapkát, amire nem lesz szükség a jelek szerint és az előszobában felkapom a fésűmet, aminek a hátulján egy unikornis fej van és a nyele olyan csavart, mint a szarvuk, még gyöngyházasan fénylik is lilás és rózsaszínes színekben. Egy ez pár perces folyamat, nem olyan gubancos a hajam, de idő, amíg kifésülöm és még be is kell fonni egy kicsit, ha nem szeretnék szénaboglya lenni, mire megérezünk a piknik helyszínére. - Hova megyünk pontosan piknikezni? - érdeklődöm a hajam rendezése közben, elé gyorsan befonom a hajam körben a fejem tetején, ez bukósisak barát azt hiszem és nekem is jobb lesz, nem fújja szét a hajam a szél annyira, hogy zavaró legyen. Még a tükörben gyorsan megnézem magam, mert én anélkül befonom, hogy nézném magam, van már rutinom benne. - Mehetünk! - A kis táskám átvetem a vállamon és megnézem, hogy a legfontosabbak benne vannak-e, majd a kulcsot magamhoz veszem és indulhatunk is, bezárom az ajtókat, elteszem a kulcsot, majd a kapott bukósisakkal szemezek kicsit, mielőtt felvenném, mert ez azért kicsit új dolog nekem, furán is érzem benne magam és a motor is, hűha, ha anya látna kiakadna, pedig Greget kedveli és bízik is benne.
Csak ingatom fejem, miközben somolygok rá. Jól áll neki, és ennyi. Izgatottá válok, hogy pár pillanat és megláthatom a plakátot. Fogalmam sincs, képes vagyok-e még jobban mosolyogni, mert a mosoly eltűnik, helyébe a csodálat és gyönyörködés jut, aztán újfent széles mosoly ül ki az arcomra. Legszívesebben megérinteném a kész művet, azonban nagyon a fejemben van, a kézzel készített tervrajzaimat néha dobhattam ki és kezdhettem újra, átrajzolás után, csak mert annyira haladni akartam, hogy a szendvicset közben akartam megenni és nem azért mert tönkre, mert a tervrajzra tettem a szendvicset. - Szerintem öreg hiba volt anno nem téged megkérni, akárhogy is szabadkozol. Jobban eltaláltad a banda jellemzőit, mint az akkori tervező - tény, hogy az akkori menedzser ragaszkodott hozzá, én meg neki nem állok vitatkozni olyanon, amihez egyáltalán nem értek. A plakát azért annyira nem tetszett, amikor megmutatták, így nem is foglalkoztam vele utána. - Majd a nyomdász bescanneli - ha más nem, akkor majd az irodai masinával tesszük meg, a legfinomabb vonalakat is képes átvinni digitális formába. - Visszahozom a mappát majd - bólintok. - Oké - nekidőlök a falnak, zsebrevágom a kezem. - Csak karold át a derekam, kulcsold össze a kezed előttem és meg is vagy. Figyelni fogok rá és vigyázni is. Nem vadmotorozásra megyünk. Egy ideig a padlót bámulom, míg készülődik, nem akarom, hogy úgy érezze, sürgetem, majd az ajtóhoz lépek, kinyitva. - Long Islanden van egy nagyon jó piknik hely. Kevesen járnak oda és a motor is bírni fogja a terepi utat, ha esne, akkor is - földút, de nagyon jól le van döngölve, bírja a az esőt is, nem csúszik és nem ragad. Aki készíttette az utat, és aki készítette, értett hozzá. - Még régebben fedeztem fel és sokat járok arra. Túrázni is jó, csak sokat kell meredeken mászni a környéken. Ha elkészült, akkor a motorhoz érve, kiveszem a bukókat és az övét átnyújtom neki. - Tudod, hogy kell felvenni? - nem csak egy egyszerű, csatos, hanem rendesen a fejre kell húzni. Nagyobb úton is megyünk és terepen is, sima kis semmit nem fogok neki odaadni. Ha nem tudja, megmutatom a sajátomon és segítek felvenni az övét is, majd felveszem a kesztyűket is. - Előbb felülök én, és ülhetsz mögém. Közben meg is tudunk állni, ha szeretnél. Ha ezt szeretnéd, vagy valami gond van, csak kocogtasd meg a bal vállamat - így tudni fogom, hogy ő jelzett. Felülök, majd megvárom, míg mögém ül, s átkarolja a derekam. - Megvagy, mehetünk? - ha igenlő választ kapok, akkor lecsapom a sisak üvegét és gázt adva, elindulunk. Forgalom ellenére is jól haladunk, motorral könnyebb a mellék utakon haladni, s hamar a nagyobb autóútra hajtok rá. Mielőtt teljesen elindulnánk a földúton és közben nem álltunk meg, mindenképpen megállok, felcsapom a sisak üvegét és hátrafordulok Mynához. - Innen még húsz perc motorral - elvégre csak földút. - Pihenjünk? - Jobb kicsit pihentebben elindulni ezen a földúton.
Kezdőlap
