Chace & Tiger

Good to see you again. Or not

Kis zacskón nagyjából huszonnégy gramm kokainpor hever, amiért nagyjából én öt évet kapnék, ha most itt helyben a brooklyni lakásomon rám törnének. Egy gyertya ég a dohányzóasztalon, mellette egy olló és sok apróra vágott polietilén fólia, amikbe sorra mérem be az egy grammokat. Nem ezt szoktam csinálni a napjaim többségében, de néha erre is kell időt szánni, mert sokszor nem csinálja meg senki helyettem. Egy gramm. Nem több és nem is kevesebb, ennyiért fizetnek jó sok dollárt az emberek, ha csalnánk, az hamar kiderülne. Túl sok a díler a városban, nagy a konkurencia és még mindig a becsületesség a nagy úr ebben a világban még egy ilyen alvilági foglalkozásban is. A becsomagolt, golyóra formázott batyuk végét a gyertya lángjával beforrasztom, a polietilén összeég, nem tud peregni az anyag és mégis nagyon jól elrejtve szállítható. Tökmindegy, hova teszem, ha leintenek az utcán kábítószert keresve, úgyis megtalálják, de nem teszik, mert túl sok az ember és az autó is, rosszabb a dolguk, mintha tűt keresnének a szénakazalban. Sosem irigyeltem a zsarukat, ellenben annál is inkább tisztelem őket, már ameddig nem állunk le beszélgetni.
Kis utca, majdhogynem senki sem járkál ezen a sikátoros környéken, ahová csak az esővíz vágyik. Nagy tócsákat kerülgetve érkezek meg a megbeszélt helyre, pontosan egy perccel vagyok korábban, szóval addig rágyújtok. Nem szeretem az ilyen eseteket túldrámázni, se nem túlidegeskedni, hiszen miért ne jöhetnék le valamelyik téglaépületből egy cigire? Még az eső is csöpörög, a kapucnim is releváns, király vagyok.
Huszonkilenc éves férfi, már volt alkalma szedni a kokaint, de tőlünk eddig még nem vásárolt. Nem szeretem az új embereket, mert nehezebb megismerni őket, viszont a tesók lecsekkolták és mondták, hogy nincs gond, sima ügy lesz. Tetkós, rockos csávó. Nem azt mondom, ezzel jól leszűkítették a brooklyni lakosságot tíz százalékra, ami már csak úgy kétszázhatvanezer embernek felel meg.
Szívom a dohányt, amelynek füstje egészen csinos látványt nyújt a távolabbi lámpa fényében, mikor meghallom a léptek zaját. Sokáig nem fordulok felé, hogyha csak áthaladó, akkor menjen el mellettem, ha meg megáll, akkor gyors pacsi és már megyek is. Nos ez a pasas megáll, én meg annak rendje-módja szerint pillantok rá.
- Hmm. - Na bassza meg. Ez Chace. Elvigyorodom és majd még eldöntöm, hogy meglepődök azon, hogy ő az, aki sokakkal együtt szintúgy kábítószerezik.
- Nocsak, az élet szeszélyei... Üdv, barátom! - nyújtom felé kezemet egy kézfogásra és ha már így alakult, egy kicsit tényleg kint maradok cigizni.

11PM | ⚶

Tig & Chase

Helló, stranger!

Idegesen piszkálgatom az előttem lévő elviteles műanyagban a kihűlt, három napos kínaim maradékát, a háttérben valami rohadt tévés vetélkedő kínál némi alapzajt, hogy ne őrüljek bele a fejemben zakatoló gondolatokba. Ujjaim ökölbe feszülnek a villa nyele körül, míg bal tenyerem izzadtan súrlódik a gumilabdaként az asztal alatt pattogó, azonos oldalú, fekete farmerba fújtatott térdemen.
-Gyerünk mááár! Gyerüüüünk...! - Szűröm fogaim között, szinte kettéharapva a villát mialatt a telefonom törött kijelzőjén az analóg órát figyelem ahogyan egyik sarokból a másikba ugrál.
Öt perc...
Mintha pezsgős üveg dugója lennék, úgy lövök ki a székből, a hirtelen, vad hévnek köszönhetően kiborítva a pohár vizet ami már ki tudja hányadik napja, vagy már inkább hete(?) rohadt az asztalon.
-Faszom... - Krákogom bele az áporodott dohányszagú levegőbe. Végigtapogatom farmerom zsebeit és néhány kupac használt zsebkendőt -kurva allergia-, marokra fogva próbálom menteni a menthetetlent. Fél kézzel a teljesen átitatott fecnikkel tologatom a több napos csapvizet ide-oda az asztalon, míg másikkal a kopott, itt-ott már kiszakadt, igen csak viseltes tornacsukámat próbálom valahogy a rohadt kacsalábamra cibálni. Mindeközben a megbeszélt találka időpontja vészesen közeleg, és hiába hogy csak a következő utcasarokig kell mennem, ebben a döglődő lajhár tempóban még jövőhéten is itt fogok tartani. Pacco-t a múlthéten lefülelték. Állítólag úgy rúgták rá a fakabátok az ajtót mintha valami főben járó bűnt követett volna el, pedig csak egy öt négyzetméteres droglaborja volt a pincéjében. Az ő munkája is értékes! Engem és a hozzám hasonlókat elegendő mennyiségű cuccal látta el, éppen csak annyival ami segít ellazulni, de a realitás talaján tart, és nem okoz függőséget. Olyan függőséget legalábbis nem ami ingyenes belépőt biztosít a pszichiátriára. Pacco a maga módján jó ember volt. Most meg ki tudja mennyi ideig rácsok között lesz és spárgával a csuklójára kötheti minden zuhanyozás alkalmával a szappant, ha nem akarja, hogy bizonyos záróizmai elrenyhüljenek. Róla ennyit. Mi van az új tökössel? Fingom sincs! A klubban az egyik faszi ajánlotta. Azt mondta, hogy az én környékemen eddig még nem terjesztett -nyilván a konkurencia miatt-, de az anyag amit kínál, teljesen tiszta és nem aranyáron szórja őket. Megértek én mindent, valamiből neki is meg kell élnie. Micsoda hivatástudat! Jobb lenne belehúznom. Nyilván nem fog esőben órákig várni rám egy sikátorban.
Szóval csak veszem megfáradt bőrdzsekimet, zárom magam mögött a disznóólat amiből nem sok mindent lehetne lenyúlni, a dzseki alatt lévő pulcsi kapucniját a fejembe húzom, és lift helyett a lépcsőn kanyargok lefelé a körfolyosós, lerobbant bérházban, kettesével véve a lépcsőfokokat. Alig lépek ki a lépcsőházból, már a számban a töltött cigi, a kibaszott eső vízesésként záporozik a nyakamba. Kezeimet a dzsekim zsebébe mélyesztem, fizimiskám ki se látszik a csuklya alól ahogyan megszaporázva lépteimet, átázott tornacsukám orrait bűvölöm. Egyiket teszem a másik után, majd befordulok a sarkon, és szinte beleütközöm az alak hátába. Hunyorogva feltérképezem először hátulról, majd szembe fordul velem, és amilyen pillanatnyi döbbenet ül ki az ő képére, nagyjából ugyanaz tükröződik az enyémről is. Mégis mit gondoltam? Hogy a híres-neves Tiger Abbar aki már a gimiben is a botrányairól volt híres, öltönyös papírtologató kis buzzancs lesz? Ugyan már!
A szűrőig szívott csikket messzire pöccintem, hagyom hogy az esővíz áztatta utca enyészetévé váljon ahogyan a nyálam is, melyet csomóba köpök ki valahova magunk mellé. A megszólításra aljas félvigyor kúszik a pofámra, és kissé félrebillentett fejjel mérem végig, hogy mi is lett a gimi szépfiújából. Rögtön elöntik agyamat az emlékek.
-Hogy van Tracy? - Tracynek volt a legjobb segge az évfolyamunkban és aljas mód lenyúlta előlem. Nekem meg már használtan nem kellett. Aljas, gúnyos vigyorom letörölhetetlen.
-Mennyi lesz? - A lehető legrövidebbre akarom fogni ezt az egész udvarias bájcsevejt. Dzsekim belsőzsebe felé nyúlok, hogy előkotorhassam a legutóbbi haknizásunk alkalmával összeszedett lóvét. A sors szemét fintora ez!

Chace & Tiger

Good to see you again. Or not

Oh hát Chace mindig is a barátom volt, leginkább annyira, mint a jó malachús a torkomnak, amivel egyébiránt semmi problémám nem lenne, de valamiért meg mégis van, van mert az élet azt mondta, hogy kell lennie és én meg ezt így leokéztam magamban. Pont ahogyan Chace pofáját is a gimiben. Voltam én, meg volt ő, és amíg nem álltunk le beszélgetni, addig minden kóser volt. Az a típusú kölyök volt, akivel akár még egy húron is pendülhettem volna, de mindketten túlságosan lusták voltunk, hogy megemeljük a seggünket és lepacsizzunk a másikkal, így maradtak csak azok a pillanatok, amikor muszájból kellett egymáshoz szólnunk. Például kémiaórán, ott persze mindig összeosztottak minket párba és tökre hittem, hogy a duci morgós Mrs. Bacer kurvára kiszemelte, hogy kik nem bírják egymást és szándékosan kibaszott mindenkivel, amiért senki se tanult úgy sose. Már ott is én értettem jobban az anyagokhoz, Chace meg csak örült, hogy végeztünk. Megjegyzem, annak én is. Sokáig úgy gondoltam, hogy azért rágott be rám, mert jó párszor nem mentem be kémiára és egyedül kellett szarakodnia, aztán leesett, hogy Tracy miatt fújol. Csóri...
- Jól. Semmit sem változott, csak teltebbek lettek az idomjai - mondom miután kifújom a füstöt és még rá is pillantok, hogy érezze a törődésem. - Pont a napokban érdeklődött irántad. - Halvány fogalmam sincs, mi van Tracyvel, gimi óta nem láttam azt a tyúkot, de ha már így kérdezte, behazudok valami jobban csengő választ.
Az én szám nem tud annyi ideig vigyorogni, de nem húzom fel magam az ő képén, még ha kicsit zavar is, mert eléggé nyomoréknak néz ki. Olyan igazi szardarab, aki semmire sem vitte még, a csukája is átázott. Nem azt mondom, én sem vagyok egy aranyfogas valaki, de örülök, hogy legalább Chace szintjén nem vagyok, már csak azért is, mivel látszik rajta, hogy a napokban kicsit szétesett fejben is, meg a szerektől fizikailag is. Persze láttam már rosszabbat, ő még korántsem a legalja. De majd a koko segít.
- Egyezzünk meg nyolcvanban így elsőre - fordulok felé, szinte felcsillannak szemeim ahogy az árat kéri. Ezt nagyon szeretem. Alkalmankénti ár nyolcvan, a rendszeres meg hatvan grammonként.
- Hányat kérsz? - Tíz a max, annyi van a Mikulás batyujában most jelenleg, de ha nyolcszáz dolcsit megvillogtat nekem, akkor azért nagyon fogok köpni.

11PM | ⚶

Tig & Chase

Helló, stranger!

Az a ribanc Tracy McGowan! Nem akartam elmenni a szalagavató bálra, de őt hívtam volna el. Ha másra nem is, arra jó lett volna ez az egész, hogy egy kicsit kezelésbe vegyen a férfi mosdóban. Egyébként egy nagy faszságnak gondoltam, újabb elpazarolt néhány óra az életemből. Ezek az össznépi nyálas habos-babos kiöltözős bulik csak viszályokat, esetleg nem tervezett purgyékat eredményeztek amik többnyire a suli mögötti konténereknél, a meghitt, mozgásérzékelős reflektor fényében, vagy valamelyik budiban készültek. A buli utáni hónapokban a kerületi nőgyógyásznak jó kis bevétele lehetett az indokolatlan abortuszokból. Ami nem titok, hogy Tracynek is volt bőven, aki mostanra már négy gyerekes boldog családanya, méretes, bokáig lógó dudákkal, alkoholista férjjel, egy lerohadt lakókocsiban. Tudom. Múltkor összefutottam vele a sarki boltban. Öregem, a csaj jobban le van lakva, mint a chernobyli atomerőmű! El se hiszem, hogy ez az a nő, akiért betörtem az orrodat a szalagavatón -ha már ott tartottam az imént gondolatban-, te pedig kiverted a bal hátsó hetesemet...
-Milyen kedves! - Vetem oda, magam sem gondolva komolyan és amint eszembe jut, hogy miért is vagyunk most itt, hamar a feledés homályába merül a díjnyertes ribancból Tonna-Donnává érett Alibaba, s bizakodóan kotorászni kezdek a zsebemben az árak után érdeklődve. Minél hamarabb lebonyolítjuk az üzletet, annál hamarabb vége lehet ennek az egész kínos eszmecserének. Én elégedetten távozhatok az anyaggal a zsebemben, ő pedig a pénzemmel a markában. Úgy pörgetem a zöldhasú dodókat a kezemben mintha világ életemben ezt csináltam volna. Ja, közben meg kopog a kenyér az ablakon. Mikor a kívánt számot meghallom, megáll bennem az ütő, pláne a látványtól ami az újabb szál gyújtása közben fogad ahogyan elnézek a válla fölött.
-Sünök! - Pusmogom a már égő bagóval a számban. Gyalogos járőrök. Hogy rohadjanak meg! Jellemző, hogy ezek is akkor járőröznek amikor Chace fiúnak üzletelni valója van. Ha most kiszúrják ahogy két kapucnis suttyó bizalmasan pletyizget éjszaka egy kihalt sikátorban, én is Pacco mellett fogom végezni a sitten. De akkor tuti, hogy erényövet csináltatok a picsámra!
-Őőőő... nem biztos, hogy lesz annyim, de mit szólnál, ha meghívnálak egy sörre? Tudok egy helyet... - Szemeimmel a háta mögött elhaladó zsernyákok felé intek, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, jobbom mutatóujjával szipogva megdörzsölöm az orromat, és elindulok az ellenkező irányba, fejemet lehajtva, kezeimet csak akkor véve ki a zsebemből amikor már a cigim leégett a számban.
-Huh baszki! Azért berosáltam egy pillanatra... - Fújom ki némileg megkönnyebbülten az eddig magamba fojtott levegőt, és amikor a számomra már oly' ismerős, szinte a székhelyünkké vált romkocsma ajtajához érünk, kitárom előtte azt, és beljebb invitálom a lepukkant bűnbarlangba ahol valami fülsértő, magát rock bandának nevező ficsúrokból eggyé kovácsolt kinder maffia próbálja utánozni Bon Jovit. A füstöt, mely cigaretta és mindenféle más, leginkább illegális szerek egyvelege, szinte vágni lehet a levegőben. A pult helyett most egy üres boksz felé invitálom.
-A vendégem vagy. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt fogom mondani, pont neked. - Harsogom túl a zenét szemrehányó hangnemben és csak azután térek a lényegre, hogy a megrendelt italainkat kihozták. Jeges sörös üvegemet lökdösni kezdem az asztallapon egyik tenyeremből a másikba.
-Az a helyzet, hogy le vagyok égve. Rohadtul! És nem tudom mikor kapok legközelebb lóvét. Annyim van csak amennyit a kezemben láttál. Valamit kitalálhatnánk. - Vonom fel egyik szemöldökömet kérdőn, le sem véve arcáról a tekintetemet.

Chace & Tiger

Good to see you again. Or not

Biztos vagyok benne, hogy Tracy esetét is minden pasi szemszögéből el lehetne mesélni, hogy aztán ötezer sztorit hallgassunk, s tán ezernyi szemszöget ugyanarról az esetről, de mindnek a lényege ugyanaz és az összes mára fiúból jó esetben férfivá cseperedett személynek egy dolog maradt meg a szőrös kobakjában róla, amit már-már kötelezően is hangoztatunk nevének felcsendülésekor: a jó kerek feszes fenék és a még annál is teltebb mellek. Oh, igen! Gimnáziumi évek legszebb emléke és jah, jó szar napok voltak azok, hogy csak ez maradt meg a szaros konzolon kívül. Szerintem mindketten egyetértünk abban, hogy Tracy említése első témaként drogos perceinkben meghozta a már kötelező kölcsönös bazdmegezés kulturáltabb verzióját és immáron a lényegre térhetünk. Vagyis térhetnénk, de társaságunk akad.  
Az a díler, aki ilyenkor pánikol, vagy nyugtalanul kezd viselkedni hamar a sitten végzi, sokan vannak így, én meg még mindig szabadlábon vagyok és ha elkapnának, akkor biztosan kapnék úgy pár tíz évet, ami alatt akár fel is köthetném magam, jobban járnék. Szóval mit csinál ilyenkor Tiger Fucking Abbar? Szív még egyet a cigarettájából és nem fordul meg, hanem ellazítja vállövét és békésen játszik a szájából távozó füsttel. Mindeközben pedig próbálja nem összehugyozni magát.
Chace gondoskodik arról, hogy elterelődjenek gondolataim, na de úgy kurvára nehéz tényleg megőrizni a nyugodt vérem, ha még fizetni sem tud. Megindulok előre és próbálom nem leégetni kezemet a cigaretta utolsó centijeivel. Adok Chacenek kis idő reményt, hogy következmények nélkül megúszhatja ezt a kis aprócska gondot, amíg biztosan kikerülünk a veszélyes övezetből.
- Szerinted melyik sör kerül nyolcvan dodoba? - Ez nem fog neki összejönni, így nem. - Gondoltam, ők is csak bagózni akartak egyet, nem olyan aktívak, hogy minden zsebbe belenyúljanak - mondom el tapasztalataimat az egyenruhásokkal kapcsolatban, mert inkább ez, mintsem bevalljam, hogy azért nekem is kicsit a torkomban vert a szívem így hat guriga nemes port szorongatva. Eldobom a maximálisan elszívott szálat és bemegyek a kocsmába. Két dolgot szűrök le. Egy, ide senki sem a zene miatt jár, és kettő, tetszenek az illatok. Az a díler, aki azt mondja, sosem kóstolta még, hazudik, de annyira, hogy illik őt péppé verni.
- Legyen, de kevesebb összeggel ne hidd, hogy beérem. - És akkor felmerül a kérdés bennem újra: mennyit akar? Eggyel tényleg megelégszik? Egy dolog miatt szoktam hagyni, hogy tartozzanak, nekem is és nekik is jobb, ha a cucc nem sokat van az utcán és pénzt még mindig könnyebb utaztatni akár több fordulóval is.
Míg jön az italunk, egy kicsit körbenézek, szeretem tudni, hol vagyok, de ez is csak Brooklyn, mint az a rész is, ahol én nőttem fel. Megjön az arany lé, én pedig iszok. Szomjas vagyok.
Felnevetek, mikor meghallom a kis történetét és kivételesen most félreteszem a közös üzletünket, hogy mint egykori balek osztálytársaként szívből röhögjem pofán. A jó kis kilátástalanság... tudom milyen!
- Látom rajtad - bökök felé a sörösüvegem szájával. - Olyan igazi csóró embernek nézel ki. Na, bökd ki, mi a nagy sírás oka? - Panaszkodjon, úgyis ő fizeti a söröket, van időm, illetve előbb megismerem a pácienseim helyzetét és csak azután kezdek el alkudozni határidőkről.

11PM | ⚶

Tig & Chase

Helló, stranger!

Talán a két fakabát közül egyikbe sem szorult a ma éjszakára annyi hivatástudat, hogy rajtaütésszerűen megmotozzon és igazoltasson valakit az éjszakai élet forgatagában az utcán tartózkodók közül. De ha mégis, a tökeimet teszem rá, hogy nem az út másik oldalán ácsorgó, a narancsbőrös kufferját ide-oda illegető, elég hiányos öltözetű prosti lett volna a kiszemeltjük -hiszen ő tisztességesen végzi a munkáját, mi büntetni való van abban-, és nem is a szomszédos sikátorban, a saját hányásában fetrengő húsz éves kis nyikhaj senkiházi. Kettőnk jelenléte feltűnően halk és személyes ahhoz, hogy pont minket szúrjanak ki maguknak. Aztán meglehet, ha ott maradunk és továbbra is adjuk a két suttyó idiótát, akik csak úgy éjnek évadján összefutottak az egyik sikátorban, hogy megvitassák, ki hogyan csinálja a híres-neves hagymás babot, a kutya se szólt volna hozzánk. De úgy gondolom, jobb félni, mint megijedni. Van már egy priuszom néhány évvel ezelőttről, amikor a srácokkal belógtunk egy manhattani gokart pályára és fogdást kötöttünk, hogy úgysem merem hót meztelenül beülni. Vajon gazdagabb lettem ötven dolcsival és megtanultam további öt fazon szeme láttára piszoárba hugyozni rácsok mögé zárva, mint egy majom ameddig valaki le nem tette az óvadékot? Tudnék még sztorizni! De majd egy sör, vagy több mellett megbeszéljük a többit...
-Ha a drágábbik fajtából veszünk tíz rekesszel, talán már ott tartunk. - Felröhögök. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a sör és a kokó mind árban, mind minőségben olyan messze vannak egymástól, mint Los Angeles Csecsenföldtől, de egy próbát azért megért. Tiger semmit nem változott a gimi óta. Nyilván már akkor is sejteni lehetett, hogy nem egy hátra nyalt hajú aktatáskás, csokornyakkendős papírtologatós lesz belőle. Bezzeg nekem már akkor komoly elképzeléseim voltak ezt az egész rock sztár faszságot illetőleg amikor még a szőr is alig pihézett a nemesebbik féltekemen. Gyermekkori képzelgések, álmok ide, vagy oda, Tiger "barátom" úgy néz ki, többre vitte. Pedig csak fólpakkba csomagolt lisztet árul. Nem kell róla számlát adnia és gyanítom, adózni sem adózik maga után. Melyik ponton basztam el az életemet?
-De ha mégis, ugye tudod, hogy szépen megkúpoltak volna mindkettőnket? - Húzódik egy igazán rohadék félvigyorra a szám mialatt hátrébb dőlök, hogy helyet hagyjak Nancynek a sörök felszolgálásában. Mellei majd' kiesnek az asztalra ahogyan előrébb hajolva elhelyezi az üvegeket egy-egy poháralátéten. Nem tudom nem megbámulni, pedig volt már lehetőségem velük kicsit közelebbi viszonyt is ápolni a jelenleginél. Szétterpesztett lábakkal dőlök hátra a bokszban, gyűrűkkel gúzsba kötött ujjaim ritmusosan ütődnek hozzá az üveghez, és Nancy pajkos kacsintása után még néhány kurta másodpercig figyelem távolodó alakját, azt ahogyan minije alól sejtelmesen megvillan a segge és a harisnyakötője. Lehet ma elviszem egy körre. Megint.
Na de visszatérve a témára... Ennél sokkal komolyabb dolgokról van jelenpillanatban szó. Új dílert keresni legalább annyira meghatározó egy ember életében, mint megnősülni.
-Legyen kezdetnek három gramm... Nevezzük mondjuk kóstolónak. - Előveszem szétázott bőrdzsekim belsőzsebéből a szakadt tárcámat és az utolsó filléreimet lecsapom az asztalra, hogy a tenyerem alatt átcsúsztassam neki. Kortyolok a sörből és várok. Várom, hogy elfogadja az ajánlatot.Tudom, hogy borsos árat fogok fizetni a kedvességéért cserébe. Tisztában vagyok vele! Ahogyan azzal is, hogy Pat ki fog térni a hitéből, ha megtudja, az utolsó lóvémat az elmaradt lakbér helyett kokóra költöttem. De hát a muszáj nagy úr!
-Nem lehet mindenki olyan sikeres, mint te! - Csapom vissza a magas labdát.
-Meló kellene. - Vallom be végül mindenféle kertelés, habozás nélkül.

Chace & Tiger

Good to see you again. Or not

Szolidan felnevetek erre a sörös megjegyzésére, bár lehet csak az iménti rendőri kísérettől való megszabadulás okozta megnyugvás áramlik ki ily módon eléggé kiszáradt ajkaim között.
- Végül is, mindent meg lehet oldani  - felelem inkább ezt, mert most minek részletezzem, hogy ez egy kicsit faszság és egyértelműen nem lesz jó ez a fizetési mód, mikor ezt ő maga is sejtheti, sosem volt ő hülye gyerek a maga módján. Azt már nem is mondom, hogy ha meg tud fizetni ennyi sört, akkor már azt a pénzt a markomba is adhatná, sokkal könnyebb lenne mindkettőnknek. Nekem nem kell átmosni semmit, jó mocskosan is, meg könnyekkel ázottan, csak a pénz az valós értékű legyen.  
- Oh, hidd el, tudom jól - sóhajtom még erre a rendőri mizériára. Nem kell őket bemutatni, szépen kioktattak, kimostak és kihánytak már a nagy kutyák a témát illetően, de amúgy meg tök mindegy, mert ha tíz grammnyi csoda van bárkinek a zsebében, hótziher, hogy összeszorítja a seggét, ha rendőrt lát minden tapasztalat és fejmosás nélkül is.
Enyhén bagótól vöröslő szemeim ösztönösen oldalra pillantanak a szép női keblekre, sosem fogtam vissza magam, ha meg kellett bámulni valakit, kaptam is pár csajos nyaklevest, amiknek nem sikerült megnevelniük az évek során, sőt, minden pofon után könyörgök, hogy kérek még, csak most azokkal a szép idomokkal.
Ülve kezdetben zsebre dugom a kezeimet, majd óvatosan kihúzom őket és rákönyökölök az asztalra. Ahogy látom, Chace is kiszemelte magának a csajt, lehet már jól ismeri, ő sem a szüzességéről híres, nem úgy, mint a régi osztályunk férfi egyedeinek a fele.
- Legyen, én ezzel kiegyezek. - Három gramm számomra teljesen ideális, nem egyet kér, amit mégis csak jó, de nem kell akkora összeggel tartoznia, már ha egyáltalán bizonyítani tudja, hogy a jövőben vissza is tudja fizetni. Másrészt meg én is voltam már a vonal túlvégén, senki sem vesz zsákkal egy teljesen új ételből, vagy tudom is én, miből. Elveszem a felém csúsztatott pénzt, látom, hogy a nem teljes összeg, de megteszi, máris nem nulláról indulunk, na meg látom a hajlandóságot, hogy képest pénzt csak úgy átnyújtani. Kabátom belső zsebébe nyomom.
- Hamarosan megkapod mind a hármat - pillantok körbe annyira nem feltűnően. Így nem szeretem csinálni, legalább minimális módját adjuk meg az árucserének, mert mégis csak illegális eszközökről van szó. Addig is, beszélgessünk, ha már ilyen jó helyen vagyok ezen csodálatos időben.
- Sosem mondtál nekem még ilyen szépeket... - horkantok fel, de érzem, hogy csöpög rám szavainak gúnya. - Mi lett ezzel a bandás dologgal? Nem valami zenész akartál lenni? - Mindentől függetlenül ezúttal tényleg értelmesen kérdezek tőle. Mint egy férfi, aki részben levetkőzte a kisfiús farokméregetős emlékeit. Lehet tényleg kezdek felnőni, bár kétlem, inkább csak lett nagyobb bajom is az életben, mint mondjuk Tracy és fenyegetőbb ellenségeket szereztem, mint Chace. Más világot élünk.

11PM | ⚶