Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mikor futottam bele a kis szőke bigébe. Manapság olyan az agyam, mint a szita. Minden átfolyik rajta. Főleg a lényegtelen információk. A lényegesek is. De ebben a pörgő világban mégis ki tart észben olyan apró semmiséget, hogy melyik numeráját hol szedte össze? Nem is igazán izgat. Nem vagyok egy válogatós típus. Inkább amolyan mindenevő. Teszek a bőrszínére, arra hogy hogy áll a haja, mennyi vakolat van rajta, ameddig tudom, hogy biztonságban van a királyi ékszer, és nem fenyegeti a kankó, vagy egyéb gusztustalan, kellemetlen nemi baj. De hát mindezekre ugyebár ott van a jól ismert óvszer amiből mindig tartogatok eleget a farzsebemben, ha alkalmam nyílna lyukra lőni. Fontos szempont, hogy ne találjak be. Ezeket a géneket bűn lenne örökíteni. Tuti valami zabi gyerek lenne belőle, aki sörös üveggel a kezében, kokó csíkkal az orra alatt bújik ki az anyjából Kurt Cobaint kántálva. Rémálom az Elm utcában... Szóóóval, hogy legyen ideje a pipinek összekapnia magát, mert nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az X kromoszómájúaknak erre igényük van -éltem már együtt nővel-, már tegnap dobtam rá egy kanos sms-t, miszerint ma este nyolcra itt vagyok érte. Ő pedig megadta az engedélyt a behatolásra, és láss csodát, tizenkilenc óra negyvenöt van, s én már itt parkolok a tilosban a ház előtt, járatom a Mustang motorját, ha jönnének a zsernyákok és kereket kellene oldanom. Túl sok büntetőpont van már a jogsimon. Sötét lencséjű napszemüvegemen keresztül az utcát sasolom, vissza vigyorgok a járdán elhaladó, röhögcsélő lány trióra mintha annyira felkeltették volna lankadozó érdeklődésemet. Két filléres kis koktél ringyók. Kényelmesen elterpeszkedem az ülésben, hű környezetvédő aktivistaként rágyújtok, bal karommal kikönyökölök és csutkára tekerem a hangerőt, hogy tutira a tizediken is hallják Mr.Cobaint. Béke poraira! A harmadik szám átpörgetése után azért már előveszem a ratyifonomat, hogy csekkoljam az időt. Nem tudom elképzelni mi a kis tököm tart minden nőnek ennyi ideig! Ha már így a kezem ügyébe akadt ez a roncs, végigpörgetem a rohadt Facebookot, egy-két kamu híroldalt és csak évezredek múlva döbbenek rá, hogy már megint a gallériában vagyok, és annak a hálátlan libának a képein merengek a törött képernyőn keresztül. Komoran nézek farkasszemet azokkal a kék íriszekkel ahogyan a szétnyűtt matracon fekszik meztelenül, szégyenlősen beleburkolózva a fehér lepedőbe. Szőke, hosszú tincsei kócosan terülnek szét körülötte, duzzadt ajkai vérvörösen hívogatnak. Imádtam nézni őt kefélés után. Órákon keresztül is el tudtam volna viselni a látványt. Teljesen beszippantott. Moira. Meg kell nyalnom a szám szélét, és bizony némi igazításra szorul lágyék tájon fekete színű koptatott farmerom. Aztán amilyen gyorsan jött a sóvárgásom utána, olyan gyorsan is megy tovább, a telefont behajítom valahova a hátsó ülésre és bele kell öklelnem a kormányba, hogy emlékeztessem magam, ő sem más, vagy különb a többi pénzéhes ringyótól. Újabb szálra gyújtok és lemezt cserélek, amikor közeledő alakot szúrok ki az igen csekély teljesítménynek örvendő perifériás látásommal. Véééégre befutott a Hercegnő! Már azt hittem itt fogok megaszalódni a napon. Igazán szomjazom már egy jó sörre. Meg másra is... -Helló Csibe! Elhiszed, hogy majdnem megőszültem? - Morgom a fogaim közé szorított bagóval, és miközben tetovált ujjaim a fejem közepén lévő taréjomba szántanak, pofátlanul el is vigyorodom. -Hova vihetem Miss.President? - Görénykedem vele tovább, de azért megpaskolom feszes combját, remélve hogy érti a fekete humort.
Nekünk, nőknek sokkal jobban meg kell válogatnunk azokat az embereket, akikkel csak és szigorúan jól szeretnénk érezni magunkat, anélkül, hogy az esküvői harangok és a fehérkerítéses családi ház képe kezdjen a fejünkben lebegni egy idő után. Ha külsőre pont típusod a pasi, tiltólistás; ha már közös múltatok van, emlékekkel, akkor tiltólistás; ha veled egykorú és azonos körökben mozog, ahol garantáltan látnod kell még akkor is, ha már nem szeretnéd; tiltólistás. Chace Bryannél ez egy kicsit sem fenyeget. A parfümje nem kerül annyiba, mint egyeseknek a havi lakbér, Armani öltöny helyett a teljesen logikus árú ruhák is boldoggá teszik, a családjaink soha a büdös életben nem fognak egy asztalhoz ülni vacsorázni és amikor részegen a lakásomon kötünk ki, nem méregdrága whisky, hanem sör ízű a csókja és. Nálam, mert a férfiak és a kurvák mennek haza szex után. Nem tudom, mi zajlott le pontosan a fejemben, amikor először összehozott minket a sors, a nyers stílusa, amivel csajozott, elsőre idegesített, aztán még két vodka után úgy villogott a feje felett a PURE FUN felirat, hogy engedtem az igazi úriemberhez méltó csábításnak. Kibaszott egy úriember. Lassan és alattomosan unalmas állóvízzé váló életemben szükségem van az ilyen emberekre, így mikor bejelentkezett, nagyon nem is kellett gondolkodnom ahhoz, hogy újból találkozzunk. Hatkor nekiálltam készülődni, az átlagos elkészülési időm, ha beleszámoljuk a zuhanyzást, sminkelést, a hajam belövését, a ruhaválasztást és az indulás előtti pohár bort, kettő óra, így pontosan lent leszek nyolcra. A partneremhez öltözök és az extrább darabokat meghagyom más alkalmakra, más emberekkel. Fekete, rövid ruhát veszek, vaskosabb sarkú magassarkú bokacsizmával, a ma este főszereplői a lábaim. Füstös sminkkel emelem ki a szemem és ártatlanul csillogó szájfény kerül az ajkaimra, highlighter, hogy ragyogjak. Pontosan tizenhárom percem marad, vörösbort töltök és a bukóra nyitott ablakon hallgatom a felszűrődő rockzenét. A hintóm megérkezett. Az utolsó három percemben felkapok egy bőrdzsekit, távozok a lakásomból, bezárom az ajtót és leliftezek az épület legfelső szintjéről. A hűvös tavaszi este levegőjétől felpezsdülök, a bordó Mustang látványától úgy érzem magam, mintha másnak az életét élném, Chace szavai pedig erre az i-re teszik rá a pontot. Csak mosolygok a férfi-hisztin, hiszen tudom, hogy egy rossz szava sem lehet; nyolc órát mondott és én hét óra ötvenkilenc percének ötvenedik másodpercénél, legalábbis tippre, beültem a kocsijába. A következő megszólításon felnevetek, kényelmesen elhelyezkedek az anyósülésen és teljes mértékben felvállalom, hogy nő vagyok és egyáltalán nincs konkrét ötletem arról, hová akarok menni. - Ha már ennyire őszültél, ezen nem is gondolkodtál el? – szúrok vissza vigyorogva, hiszen minden problémám ott maradt a lakásajtón belül és ma este szabad vagyok tőlük. – Lássuk – fordulok felé az ülésen, röviden elgondolkodok, majd kiosztom a feladatot. – Vigyél valahová, ahova sokat jártál, de mostanában nem voltál ott. De előtte menjünk egy kört a kocsiddal – adom le a kívánságaim, mintha maga a Mikulás ülne itt mellettem. Az úton nem töröm magam azzal, hogy mindenféle small-talkba kezdjünk, nem érzem kínosnak a csendet, élvezem, ahogy megy alattunk a kocsi és magunk mögött hagyjuk a lakásom a számomra egyelőre ismeretlen úti cél felé.
Mint egy díva. Pontosan úgy közlekedik azokkal a hosszú, kecses lábaival amik feszes combokban végződnek, és akkor már ne is beszéljünk róla, hogy mi rejlik a két combja között. A legutóbbi alkalommal -már amire emlékszem belőle-, volt szerencsém közelebbről, úgy is mondhatnánk, hogy szemtől szembe megismerkedni a kicsikével, és szó mi szó, vadító volt. Minden tekintetben. Egy embert könnyű megítélni a külseje és a viselkedése alapján. Drága Gucci szarokat húz magára, a haja mindig rendezett, a sminkje egy kiadós etye-petye után sem mosódik el, mint az olcsó sarki lotyóké, a nyakában és a fülében többnyire mindig csillog valami megfizethetetlenül drága fuksz, és úgy dobálja a haját mint valami primadonna. Ahhoz, hogy valaki ilyen göncöket megengedhessen magának és anélkül a világ tudtára adhatná a felsőbbrendűségét, hogy attól kellene tartania, valaki bevárja a sarkon egy baseball ütővel, sok lének kell csörögnie a zsebében. De ahhoz ő még túl fiatal. Vagy csak bazi jól tartja magát, és lehet, hogy az anyámra gerjedek... Biztos, hogy nem! Előbb akasztanám fel magam egy százas szögre, minthogy ilyen előfordulhasson, tehát egy reális lehetőség maradt. A szülei valószínűleg kő gazdagok, szarják a pénzt és mindent megadnak a kis hercegnőjüknek, hogy semmiben ne szenvedhessen hiányt. Kíváncsi vagyok, hogy otthon is ad-e az igényeire, és ilyen ribancos csizmában tipeg -na, nem mintha nem lenne kívánatos a látvány-, vagy a lakásban, a márvány járólapon a croch papucs is megteszi?! Asszem' vonzom ezeket a pénzéhes csitriket. Csak nem tudom miért pont én?! Egy havi lakbért alig tudok előkaparni. Még az előzővel is lógok... Előző életemben biztos valami gazdag suttyó gróf, vagy cár lehettem aki úgy szórta a lóvét, mint a konfettit és most jól kibaszott velem a sors, hogy ismerjem meg az érem másik oldalát is. Kösz szépen Karma! Bírom a humorodat, de ez még tőled is erős volt egy kicsit. Néhol érdes tenyerem és ujjbegyeim combján csattannak, figyelve arra, hogy árulkodó jelet ne hagyjon a bőrén, ami meglehetősen selymes, mondhatni hibátlan. El se veszem róla lapaj tenyeremet hacsak a Primadonna másképp nem gondolja. De nem olyan fából faragták őt. Nem ám! Ő annál sokkal jobban szereti a rivaldafényt, azt ha ő lehet a középpontban. Bármi áron. Ujjaim közelebb is siklanak belsőcombjához, a rövid ruhának köszönhetően már-már a csipke alsónemű anyagának a szélét is érezve. -Igényes kis csitri vagy, nem igaz? - Röhögök fel némiképp gúnyosan, majd gumicsikorgatás közepette, hosszú, vaskos fekete fékcsíkot hagyva magunk mögött, kilövök a bordó paripával. Természetesen csak azután, hogy a kis Primadonna bekötötte a biztonsági övét. Senkinek a testi épségéért nem vállalok felelősséget, és nagyon nem akarom, hogy szétloccsanjon a szélvédőmön. Nem szakítom meg a csendet amely ránk telepszik. Nem vagyok én semminek sem az elrontója. Inkább előkotrok még egy cigit, és ráröffentek. Két slukk között azért csak felteszem a kérdést ami már elég régóta bassza a csőrömet. -A szüleid tudják, hogy ilyen rossz arcú csóró fazonnal furikázik a lányuk? - A kátrányos füst szavaimmal összeolvadt egyvelegként áramlik a hűvös, esti levegőbe és a következő sarkon, ahol balra kellett volna fordulnom, nyomok egy jobbost. Ha már séta kocsikázni akar... A benzint meg hugyozom, nem? Cöhh... eszem megáll! Már messziről látom a pirosló lámpát, még idejében visszaváltom a sebességet és lassítani kezdek. Ha ezen most átmegyek és a trafi lelő, annyi a jogosítványomnak. Uram bocsá', nem azért vettem meg ezt a járgányt és újítottam fel, hogy utána az utcán álljon ameddig valaki el nem lopja! -Voltál már valaha gyorsulási versenyen? - Ötlik a fejembe a kérdés, de szinte rögtön meg is válaszolom helyette. Egy ilyen sznob csirke gyorsulásin?! Ez most pont olyan volt, mintha ő meg azt kérdezte volna tőlem, hogy ettem-e már valaha kaviárt. Chace, te címeres ökör! -Felejtsd el! Be vagy kötve? - Nézek még egyszer az öv irányába, majd a csikket kipöckölöm valahova az aszfaltra és a lassan mellénk guruló Mercedes sofőrjével összeakad a tekintetünk. A napszemüveget feltolom a fejem tetejére, immáron két kézzel markolom a kormánykereket. A merciben ülő tar kopasz hegyomlás felvonja egyik busman szemöldökét mire én féloldalasan elvigyorodom, amire ő egy bizonyos nemzetközi jelzéssel válaszol. Segítek. Azzal a jelzéssel aminek köze van az ember középső ujjához. Már akinek van... A lámpa pirosról sárgára vált, ujjaim adrenalintól túlfűtötten dobolnak a zene ritmusára a kormányon, a motor fel-fel bőg alattunk, és amint zöldre vált, gázt adok. Kilövünk mint a rakéta. A merci egy darabig tartja a tempót, de a következő lámpánál lemarad és én nem bírom ki, hogy a legrohadtabb, legkárörvendőbb röhögésemmel bele ne üvöltsek a kora esti város zajába miközben a szél az arcomba és a hajamba kap, a hangszóróból pedig már a Rammstein énekese üvölt velem együtt.
Amikor az embernek megvan mindene, akkor hajlamos olyan dolgokra azért, hogy valami történjen az életében, amit egyébként soha nem tenne meg. Nézzünk engem, ahogyan itt ülök ebben a bordó Mustangban, egy olyan faszi mellett, akivel nem, hogy egy lapon, de egy regényben sem lehetne minket említeni, és hercegnő-parasztfiúsat játszok. Talán azért, mert a jóból is megárt a sok, a méregdrága piáktól lerészegedés és az olyan alsógatyák levétele, amik többe kerülnek, mint Chace teljes szettje, is megunható. Csak egy picit, mert egy-egy ilyen kiruccanás után szeretek visszatérni a megszokotthoz. Hagyom, hogy felfedezze a combomat és tapizzon, akkor sem szorítom össze a combom, amikor ujjai feljebb és beljebb vándorolnak. Elvégre nem azért találkoztunk, hogy elvigyen fagyizni, meg romantikusan sétálgatni. Ő furikáz és szórakoztat engem, mindegyikünk elmenekül valami elől, bár hogy ő mi elől menekül az én társaságomba, arról fogalmam sincsen, a végén pedig mind a ketten boldogan távozunk. - Megtehetem – mosolyodok el a kérdésén. Az egész életemet el tudom ezzel az egy szóval mesélni, és minél idősebb lettem, minél több „zsebpénzzel”, annál inkább rájöttem erre. Ha valaki olyan családba születik, mint az enyém, azzal nagyon hamar elszalad a ló, amint rájön arra, hogy ezt is, meg azt is és még amazt is megteheti, és még arra sem tudnék indokot mondani, hogy miért nem kellene. Mert ugye attól még, hogy valamit megtehetsz, nem muszáj, de ha semmi negatív következménye van, mi tartson vissza? A sebességtől elönt a bizsergés és érzem, hogy élek, a szívem hevesebben pumpálja a véremet, körbe, körbe és körbe, megállás nélkül. A kérdésére, amit hirtelen kanyar követ, ami még nagyobbat dob a szívemen elnevetem magam és nem is értem, honnan jöhet a feltételezés. - Persze, és már alig várják, hogy bemutassalak nekik és elmenjünk együtt a yachtal egy körre – vigyorgok, ahogyan megjelenik a lelki szemeim előtt a jelenet, amint kiszállunk a Mustangból, én valamelyik drága high-fashion ruhámban, míg Chace, nos, Chaceként. Apám kitérne a hitéből. – Amíg nem akarsz gyűrűt tenni az ujjamra, addig nem érdekelné őket túlzottan, és hála az égnek ez egyikünket sem fenyegeti - vannak dolgok, amik kis adagban jók csak, és egymás életvitelét egyikünk sem bírná tömény mennyiségben elviselni. Még válaszolni sem bírok a kérdésére, mert mire leesik, hogy nem viccnek szánta, valószínűleg rám nézett és rájött, hogy üvölt rólam a tény, hogy nem járok ilyenekre. - Be – bólintok és meg is simítom az övet. Sejtem, mire készül, okos lány vagyok, bárki bármit hisz, hamar összerakom az összefüggéseket, főleg első osztályos szinten. Néha jobban is szerettem, ha elkönyveltek a buta szőke picsának. Az emberek nem beszélnek annyira óvatosan mindenről a buta szőke picsák előtt. Izgatottan várom, hogy zöldre váltson a lámpa, a szomszéd sofőrt nézem, aztán a mellettem ülő állatot, aki valahogyan belekeveredett az életembe és még jól is szórakozok vele a kis abszurd alkalmainkkor, amik inkább furcsa álomra hasonlítanak, mint a való életemre. A gyomrom liftezik, úgy érzem, mintha a belső szerveim felszállnának a mellkasomba és elönt egy kisebb adrenalin löket, ahogy száguld alattunk a kocsi és a hajamat csak úgy viszi a mellettünk elsuhanó szél. A szemem csillog és vigyorgok az új élménytől, ha valaki megkérdezné, mégis mi csalt bele ebbe az autóba, hát akkor azt felelném, hogy pontosan ez. Hagyok magamnak egy kis időt, hogy átéljem a pillanatot, csak utána engedem meg magamnak, hogy megpróbáljam jobban megérteni ezt a teljesen más világot a volán mögött. Ha már így teljesíti a kívánságaim, akár meg is ismerhetem kicsit a dzsinnt. - Nem tudlak téged hová tenni – ismerem be, előtte nem kínos őszintén beszélnem, mert a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy kellemetlenné fordul a beszélgetés és többé nem látjuk egymást. Majd mind a ketten visszamegyünk a saját világunkba, ő felszed valami mellbimbópiercinges, pink hajú rockerlányt, én pedig visszatérek a méregdrága órákhoz és hatalmas örökséghez, és nem fogjuk hiányolni egymást. – Te miben hiszel? Mi az értelme annak, hogy itt vagyunk? Nem te meg én – az utolját gyorsan teszem hozzá, mielőtt lerázza a kérdésem valami trágár válasszal. Azt tudom, ő meg én miért vagyunk itt, ha az alapokra vetkőztetjük a dolgot. Hogy mit eszünk egymáson, hát ha megbírságolnak sem tudok válaszolni. – hanem mindenki. Számít egyáltalán valamennyire is egy élet? A válasz, amit kinézek belőle, az az, hogy azért vagyunk itt, hogy bebasszunk és basszunk, meg basszunk a világra is, szóval nem reménykedek benne, hogy nagy kérdéseket fogunk megvitatni ebben a kocsiban, de ki tudja; én csak bele akarok látni egy olyan ember fejébe, aki nem illik az életembe.
"Megtehetem" Ismételgetem magamban ezt az egyszerű, mégis luxus szót. Nem mindenki élhet ezzel. Én például pont nem. Pont eléggé csóró és szerencsétlen balfasz vagyok ahhoz, hogy még álmomban is távol tartsam a nyelvemet ettől. Ha kimondanám, egész biztos, hogy megégetném vele a hegyét. Ízlelgetem, kóstolgatom, vegyes undorral ugyanakkor kíváncsisággal forgatom a számban, de nem tudok dűlőre jutni. Én soha nem tartoztam abba a sznob rétegbe, akik ilyet állíthatnak. Megtehetem. Amit megtehetek az az, hogy befogom a mocsok pofámat és vigyázok erre a szexi kis csitrire itt mellettem. Szívesen odavágnám a csinos, piros pozsgás kis babaarcába, hogy van egy ötletem, mi az amit megtehetne most nekem, de félő, hogy ezzel annyira mélyen érinteném -a szó másik értelmébe véve valóban mélyen érinteném már...-, hogy ma egészen biztosan nem férkőzhetnék már be a lábai közé. Már pedig be fogok. Nem azért furikázom itt most a Hercegnőt a saját lóvémon, a saját autómban teljesen céltalanul, hogy semmi jussom ne származzon belőle. Ennyi erővel akár otthon is maradhattam volna hokizni egyet, hogy aztán újra elmerülhessek a szánalmas önsajnálat legmélyebb bugyraiba miközben egy újabb dalt írok ahhoz az áruló nőszemélyhez. Milyen mázli, hogy a százhatvan kilométer per órával az arcomba csapó szembe szél minden gondolatot kiűz a fejemből amik Moirához köthetőek. Néhány percig átadom magam annak a metamorfózis érzésnek amely a száguldás révén áramlani kezd az ereimben és felérve az agyamba, bombaként robban, majd bizsergetően végig cikázik az összes porcikámon mint az orgazmus. Nekem ilyen a szabadság érzés! -Van Yachtotok? Ha ezt hamarabb mondod... - Ez volt az év, sőt, az évtized legidiótább kérdése. Hát persze, hogy van yachtjuk! Miért ne lenne? Pont ennek a csajnak?! Ha ezt hamarabb mondod, most te furikázhatnál engem a hullámokon. Na majd legközelebb. A gyűrű hallatán lassacskán forrni kezd az agyvizem és valamivel erősebben is szorítom a Mustang kormányát. Állkapcsom a létező összes arcizmommal együtt megfeszül és most azonnal szükségem van még egy szálra, hogy a nikotin eloszlassa a felgyülemlett feszkót bennem. Ha én robbanok, mindent megsemmisítek magam körül. -Azt a hibát még egyszer biztosan nem követem el! - Böfögöm oda cigivel a számba, lefitymáló hangnemben, pont annyi undort csempészve a szavaimba, hogy többé biztosan ne jöhessen fel ez a rohadt téma. Úgy tűnik eléggé nyomatékosak voltak a szavaim, mert csak jóval később szólal meg ismét. -Éééédes faszom! Mi vagy te, filozófus?! - Felröhögök, túlharsogva a motor bömbölő hangját. Tényleg minden nő egyszer elgondolkodik az élet értelme marhaságon? Mit is mondhatnék erre? -Hát először is abban hiszek, hogy innék egy sört! - Intek jobb kezem hüvelykujjával valahova a hátam mögé, és ha igazán mocsok akarnék lenni, biztos, hogy megkérném, hogy vegye ki hátulról, az ülésem mögül a sört amit indulás előtt behajítottam oda, mert igazán szívesen megbámulnám azt a gömbölyű popsiját, de úgy gondolom lesz még rá ma alkalmam, szóval csak hátra nyúlok és két üveg nyakát mutató és középső ujjam közé szorítva húzom őket előre. -Kérsz? - Emelem felé az egyik üveget. Amennyiben elfogadja, nem csak a sajátomat, de az övét is felszisszentem a kormánykerék peremének a segítségével és felé nyújtom. Ha az ő ízlése túl kényes az üveges malátához, elteszem későbbre. -Másodszor pedig, mi is volt a kérdés? Ja, igen az élet értelmét kutatjuk. - Röhögök bele az üvegbe cinikusan, majd kortyolok egyet a barna, habzó nedűből. Imádlak Amerika amiért még nem vezetted be a zéró toleranciát! Legalábbis remélem... -Ha engem kérdezel, az emberiség elért arra az aljas szintre, hogy megérdemelnénk, hogy a földönkívüliek leigázzanak minket! - Igen, én hiszek abban, hogy létezik a miénknél egy sokkal intelligensebb életforma valahol kint a világűrben. Hiszen olyan nagy ez az egész szar ami körülvesz minket, miért ne lehetne még valamelyik másik bolygón is élet a Földön kívül?! Tényleg, ezen még sose gondolkodtam igazán! Furcsa, hogy éppen most, egy Primadonnával az oldalamon, előttünk a horizonton lenyugvó nap utolsó sugaraival szemezve jut mindez eszembe miközben ide-oda keringek seggem alatt a Mustángommal New York utcáin, egyre messzebb keveredve a várostól, ugyanakkor egyre közelebb kerülve a tóparti szabadidő központhoz ahol sötétedés után a hozzám hasonló agyon tetovált rockerek átveszik az irányítást. Akik eléggé merészek, a stégről ruhástul, vagy meztelenül -attól függ mennyi tudatmódosító van már bennük-, ugrálnak az alig tíz fokos tóba, tábortüzet rakunk és általunk írt dalokat, vagy régi rock legendák számait kántáljuk. Mindenki hoz magával valami folyékonyat, vagy valami szívhatót -orron, szájon keresztül, tök mindegy-, és osztozkodunk. Itt nincs olyan, hogy csak az enyém. Van aki sátrat ver, van aki a roncsában alszik, a merészek a fűben hevernek szana-szét, vagy a stégen. -Megjöttünk, Hercegnő. Ha a hely nem felel meg az úri igényeidnek, hazaszállítalak. - Nem akarom, hogy az én estémet is elcsessze a szájhúzogatásával. Igaz, sajnálnám, hogy amiért valóban találkozgatunk, elmarad. Miután leparkoltam a tábortüzes, rock zenétől hangos parttól kissé messzebbre eső, eldugottabb helyen, kikötöm az övem, lehúzom az utolsó kortyot is az üvegből, levezetésnek egy szál cigit dugok a számba, az illegális anyagot ami nálam van, begyűröm fekete, ütött-kopott bőrdzsekim belső zsebébe, és a csukott kocsiajtón átmászva pattanok ki a bordó paripából, útközben belekapaszkodva a rekesz sörbe is amit magammal hoztam, majd úriemberként -ami sose leszek-, kitárom az ajtaját -mielőtt nekibaszná egy másik autónak és lekopna a fényezés-, és a cél felé indulok. -Előre szólok, ez a hely tele van suttyókkal! De meg lehet őket szokni. - A bagó a kiejtett szavaimmal együtt mozog a számban, és ahogy közeledünk, úgy válik egyre hangosabbá a zene, és egyre erősebbé a levegőben áramló fű, vízipipa aroma és minden más egyvelege amit csak az ember egy ilyen helyen el tud képzelni.
Csak mosolygok a yachtos kérdésén, hiszen egyetlen válasz sem jön a nyelvemre, ami nem nagyzolásnak hangzana. Persze, hogy van yachtunk, meg apucinak van helikoptere is, anyuci pedig thaiföldi elefántokat szponzorál, mert miért ne; a villánk előtt márványszökőkút van, meg van kertész is, apuci minden egyes időpontját titkárnő intézi. A tizenhatodik születésnapomra hófehér sportkocsit kaptam, a tizennyolcadikra pedig manhattani luxuslakást, az ivy league egyetem szemesztereit pedig egy csettintéssel pengették ki. Olyan dizájner ruhák és kiegészítők sorakoznak a gardróbszobámban, amiket megvettem és elfeledkeztem róluk, ha pedig fontos eseményre megyek, sminkest fizetek. Ilyen az, ha az ember családjának fuck-you moneyja van. Felszalad a szemöldököm az igencsak ingerült válaszon, amit hozzám vág az ártatlan gyűrűs megjegyzésemre, aztán elpillantok a másik irányba és akaratlanul is elmosolyodok a felismerésen. Tehát Kőkemény Ken babának összetörték a szívét; tudtam én, hogy mindenkinek dobog valami a mellkasában, még akkor is, ha az bagótól és olcsó sörtől mocskos. Nevetnem kell a kifakadásán, nem tudom, mi okozza, hogy nem sértődök meg a stílusán, de valami perverz módon még élvezem is a savazást. Sőt mitöbb, valószínűnek tartom, hogy ezzel fogott meg annyira, hogy másodszorra is találkoztam vele, meg most is itt ülök mellette, nem pedig valami túlontúl fancy manhattani bárból nézem a várost, miközben olyan drága pezsgőt iszok, amiből ötször is telitankolhatná a kocsit. Az ottani forgatókönyvet már ismerem, ez pedig még teljesen idegen és izgalmas. - Igen – kíváncsian mosolygok, mert úgy érzem, remek eszmecserének leszek a fültanúja, és megígérem magamnak, hogy nem fogom elkezdeni kielemezni Chacet magamban (dehogynem fogom, ne legyen már meg hiába az a diploma, de erről neki semmit nem kell tudnia). Az ígéret inkább azzá változik, hogy vele nem fogom közölni, hogy én sunyiban elemezgetem, elveszem tőle az üveget és belekortyolok. Idegen az íze, életemben talán ha háromszor söröztem kényszerből, de lehet, hogy ez még csak a harmadik alkalom; én pezsgőt iszok, meg gin tonicot, vodkát és tequilát, meg mindenféle nőies szutykot, amit Chace valami trágár, puncival vagy picsával összeeszkábált valamilyen lének nevezne. Most mégis a teljes, száz százalékos Mustangos tetovált taplós élményt szeretném megélni, ehhez pedig az is hozzá tartozik, hogy sört vedelünk. - Hm – újabb mosolyt csal ajkaimra a véleményével, és egyet kell értenem; az emberiség megérett a pusztulásra, hogy a bibliai tíz csapás, vagy a globális felmelegedés, harmadik világháborús atombombák vagy éppen földönkívüliek (mert miért is ne), az teljesen mindegy. – És ki fog minket leigázni, E.T. vagy inkább egy Alien vs. Predator téma? – ha már beletenyerelt az űrlények témába, megesz a kíváncsiság, kiktől várja a megváltást. Fogalmam nincs, mitől hülyültem meg annyira, hogy egy szinte idegennel furikáztatom magam olyan úticélokra, amiket nem is ismerek, de a top 3 felelőtlen döntéseim közt szerepel… ha kedvesebb vagyok magammal, akkor csak a top tízbe kerül be. Nem tudom, miért bízok meg ennyire Chaceben és miért nem azon kattogok, hogy biztosan most fog majd eladni orosz maffiózóknak, vagy csak megerőszakolni, levágni a fejemet és a testem a folyóba dobni, csak reménykedni tudok benne, hogy a megérzésem helyes és holnap a saját ágyamban kelek fel, talán kissé másnaposan a sörtől, de kielégülten. Elhessegetem a negatív gondolatokat és élvezem, ahogyan egyre távolodunk a belvárostól, gyönyörködök a naplementében, iszom a sörömet, magam mögött hagyom az éjszakára a manhattani életem és átadom magam az élménynek, csupán mert megtehetem. Pillanatok kellenek csak, hogy tudatosuljon, hogy ez a hely nagyon nem az én helyem, de a sofőrről is elmondható, hogy nagyon nem az én köröm, mégis jól érzem magam vele és valami morbid, tiszta klisé kíváncsiságból bele akarok látni az életébe. - Azt hittem, már rájöttél, hogy nem azért találkozok veled, mert Moët & Chandont hugyozol – szeretem, hogy hercegnőnek hív, meg az összes többi kissé gunyoros nevet, amit rám aggat, mert szórakoztat vele. Az egész helyzet szórakoztat, úgy érzem magam, mintha valami sorozatot néznék Netflixen, amiben a gazdag örökösnő a felelősségek elől egy számára teljesen új környezetbe menekül, csak nem a kanapémról szemlélem, hanem a főszereplő testéből. Fogalmam sincs, mi vár rám itt, milyen lesz az este és hogyan fogom érezni magam, de úgy döntök belevágok. Őt utánozva én is benyakalom a maradék sört, az alkohol égeti a gyomrom, keveredik a borral. Kicsit ideges vagyok, mert arra nagyon hamar rájöttem, hogy az ő világában egyáltalán nem úgy mennek a dolgok, mint az enyémben, és eddig sokkal, de sokkal biztonságosabb vizeken eveztünk, főként a világaink határfolyóján, most viszont áteveztünk a partra és az ő világában szálltunk ki a csónakból.Micsoda kibaszott fantasztikus ötlet volt ez tőled, egy zseni vagy, Rosie. - Majd igyekszek nem nagyon meglepődni – pár lépés után összekaparom magam, hiszen nem szándékozok egy újszülött bébizsiráf nem létező magabiztosságával belépni ennek a nagyon más világnak a kapuján. Érzem magamon a pillantásokat, meg sem próbálok ismerős arcok után nézni, mert nincsenek; szorosan haladok Chace mellett, de azért nem annyira, hogy megjegyzést tegyen, ami rám meg a seggére, meg az abba bújásra vonatkozna. Tekintetem vándorol, szakadt farmerok, fekete felsők, természetellenes színű hajak, égő cigaretták és a kurva soknál is több sörösüveg; páran egy körben ülnek a fűben, üvölt a rock, részeg alakok ugrálnak rá és őszintén meglep, hogy ilyen nem csak a filmekben van. Az egész annyira szürreális. - Ennyire még soha nem lendítettek ki a komfortzónámból – ismerem be a füléhez hajolva és pár pillanatnyi menekülést keresek az egyetlen ismerős arcban itt. Teljesen felesleges előadni a kemény menő csajt, aki egyből otthon érzi magát egy rá ennyire nem jellemző közegben, amikor ez nincs így, nagyon nincs; most pedig, ilyen távol az eszetlen pénzszórástól, erre az estére Chace a fő bizalmasom. – Itt fogalmam nincs, hogy találjam fel magam, szóval taníts, meg minden – bízom talán még az eddiginél is jobban magam, és elengedem a tényt, hogy most nem vagyok kontrollban, bármennyire is kelletlenül érint. Ezt akartam, erre kértem és jól fogom érezni magam.
-ÍÍjjj... egy lapon említetted az Alien filmeket az E.T.-vel? - Rikkantom bele a hűvös menetszélbe. Egyszerűen kicsapta a biztosítékot, hogy egy ilyen remekül megírt műalkotást az évtized egyik legunalmasabb, legkiszámíthatóbb, legvontatottabb hollywood-i rémálommal egy lapon említett. -Mondok valamit. Oda ahova megyünk, véletlenül se említsd ezt a trágyát. Cöhh... szem nélküli űr T-Rex, ami megzabálja az arra járó földlakó turistákat, akik csak lőni akartak pár selfiet a Napról. Cöhh... megáll az eszem! - Ez most rendkívül rosszul érintett. De tényleg. Majdnem elsírtam magam, hogy hogy lehet valaki ennyire műveletlen. Ilyet nem tudni...? E.T-nek bezzeg volt agya! Ő elvakerálta a kis csávónak, hogy nem akarják leigázni a földet, csak haza akar telefonálni, hogy jöjjenek érte, mert véletlenül a hat húszas gyorsvonatra szállt ami nem áll meg mindenhol. Akárcsak mi. Hasítunk mint a rakéta és legközelebb csak a kiötlött úti célnál taposok bele a fékbe, ami nem feltétlenül fogja hűen tükrözni a Hercegnő kifinomult ízlését. Ez nem egy kékvérű tinédzserek alkotta hab party ahol az Aquatól a Barbie Girl szól hatszázféle különböző remixelésben, és punci ízű punccsal akarnak lerészegíteni. Bár, ha valóban punci ízű... Az égő bagóval a számban vigyorgok magam elé szavai hallatán. Annak ellenére, hogy a cigi eltorzítja, sejthető némi gúny rendkívül bájos ábrázatomon. Nem vagyok én olyan agyhalott mint amilyennek látszom. Szinte a bőrömön érzem a belőle áradó bizonytalanságot, ami most biztosan ejtett némi csorbát ragyogó önbizalmán. Amint suttogni kezd a fülembe, mint egy szégyenlős kis csitri, máris bizonyosságot nyer a megérzésem, de még így is, hogy ennyire meg van szeppenve, ennyire nem önmaga, fel tud ajzani azzal ahogyan a fülemhez hajol és ajkaival szinte fülcimpámat érinti. A rohadt életbe! Egyszerűbb lett volna ez az egész, ha kibérelek valami közép árkategóriás hotel szobát és utána szépen leadom őt otthon, mint valami szállítmányt. -Passzolom a kérdést. Egyszerűen csak olvadj be közéjük, vegyülj el, ne mutasd ki, hogy velük ellentétben aranyat tojsz. - Vonok vállat ahogy mellette sétálva vezetem be őt lassacskán a rengetegbe. -...bár ebben a szerelésben nehéz dolgod lesz. - Nevetem el magam, majd a vállába kapaszkodva jelzem, hogy STOP, és magam felé fordítom. Végig scannelem a testét, különös figyelmet szentelve az elém táruló melleinek, hosszú, makulátlan combjainak. -Ha nem haragszol... - Harapom el mondandóm végét, és tökéletesen belőtt hajzuhataga felé nyúlok, hogy belemarkolva a sűrű szőke fürtökbe, összekócolhassam. Ezt követi a fekete pongyola, ami egy sokkal elitebb helyen maximálisan megállná a helyét, itt azonban rögtön szemet szúrna mindenkinek, hogy nem közülünk való. Alighogy lesegítettem róla a kabátját, szinte nem is kell komolyabb erőfeszítéseket tennem, a ruha anyagát, mely eddig tökéletesen simult kecses vállaira, most könnyedén szakítom el, éppen csak annyira, hogy kellőképpen le tudjam húzni a válláról az anyagot, nagyjából dekoltázsig. Persze mindezt csak abban az esetben csinálom, ha az iménti frizura szétbarmolás után nem fektetett ki egy jól irányzott pörgőrúgással. Tudom, hogy a nők mennyire érzékenyek a hajukra, pláne ha az életemnél is többet érő göncüket tépi szét az ember, és nem véletlenül, a pillanat hevében... -Kifizetni nem fogom tudni, de kárpótollak majd érte, ígérem. - Kacsintok rá. Ó, igen! A nyelvemmel csodákra vagyok képes. Le is guggolok elé -nem azon célból egyenlőre-, és a kényes anyagot az egyik combján a vállához hasonlóan hasítom szét. Ilyen lábakat kár takargatni! Amennyiben nem térdelt még állba -tudom, hogy már érik-, felegyenesedem előtte, és oldalra billentett fejjel mérem végig újabb műalkotásomat. Tökéletes. Egy apró részletet kivéve! Hüvelykujjammal arca felé közelítek és szánt szándékkal kenem szét enyhén telt bársonyos ajkain a rúzst, vagy szájfényt vagy mi a tököm akar ez lenni, végezetül jobb híján lenyalom ujjbegyemről a festéket. -Asszem' kész vagy! - Kacsintok rá egy elégedett, cinkos félmosoly keretein belül. -Szerintem azokra sem lesz szükséged. - Intek hosszú szárú csizmája felé. Éppenséggel ez az egy dolog ami beleillik az itteni környezetbe, de félő, hogy a sarka minden lépésénél bele fog süppedni a homokba. Azt már rábízom, hogy magán hagyja-e. Ha ezek után még nem fordult sarkon, beljebb terelgetem a tömegbe, amely mégsem annyira zsúfolt mintha egy Metallica koncerten lennénk. Vannak akik a stégről ugrálnak, vannak akik a megannyi tábortűz egyike körül ülnek és akadnak olyanok, akik az ezredik mintát tetováltatják magukra valamelyik sátorban. Ez a banda sokrétű, mindannyian különbözünk valamiben egymástól, mégis olyanok vagyunk, mint egy család. Egy kibaszott nagy család. Valahol a rock legenda legnagyobbjait, Queent játszanak , és nekem is kedvem támad velük együtt énekelni a Bohemian Rhapsodyt. Mielőtt bármelyik ismerős arc észrevehetne -itt nem nehéz olyanba botlani-, próbálom észrevétlenül elkalauzolni magunkat egy félreeső stéghez, ami fáklyákkal van megvilágítva. Amikor már beüt a pia meg a cucc, ide szoktam elvonulni kijózanodni, mert itt csend van, és nem ugrál senki a fejemen. -Na gyere. - Paskolom meg a magam mellett lévő szabad helyet és kabátom belsőjéből egy spanglit kotrok elő. -Kiheverted már a ruhádat ért traumát? - Somolygok rá, szándékosan érintve a kényes témát, majd rágyújtva, egy mélyet inhalálok a kézzel tekert jóságból , hogy aztán átnyújthassam neki -már ha az ő ízlése nem túl kényes az ilyesfélékhez-, és a könyökömön megtámaszkodva elfeküdhessek a stégen, fejemet a csillagos ég felé fordítva, karikákba fújva ki a füstöt.
Először nem értem, melyik űrlényes filmnek szól a felháborodása, természetesen elsőre inkább arra tippelek, hogy az előbbit védi, de mikor kifejti, mi zaklatta ennyire fel, leesik, hogy az E.T.-t tartja többre és ezen muszáj nevetnem. Kislányként láttam az utóbbit, az alienes filmek pedig soha nem vonzottak, így azok teljesen kimaradtak az életemből, szóval nem tudok sokat hozzáfűzni a témához, azon kívül, hogy jól szórakozok a felháborodásán. Szeretem az újat, hogyha valami szokatlan történik a tökéletes kis életemben, élvezem, ahogyan szabunk a kocsijával a naplementébe és egy kis időre nem olyan társaságban vagyok, ahol a „fiatalabbik Brixton lány”ként tartanak számon. Chace nem fog politizálni, meg üzletről és tőzsdéről beszélni, és biztos vagyok abban is, hogy leszarja magasról, milyen márkájú a cipőm. Mosolygok, mikor a szinte lehetetlenre kér meg, ilyen szerepet még soha nem játszottam. A buta liba, meg az ártatlan megy, a csóró nem az én terepem, de majd megerőltetem magam és teszek egy próbát, annyira nem lehet nehéz. Megállok az érintésére és felvonom a szemöldököm, mikor stírölni kezd, már éppen meg szeretném kérdezni, hogy kinézelődte-e magát, mikor közelebb lép és szétborzolja a hajamat. Teljesen ledöbbent, nagyokat pislogva hagyom neki, hogy a hajam után a ruhámon kezdjem munkálkodni, grimaszolok egyet, de nem szólok bele; még soha nem kaptam nagy átalakítást ilyen kezek által és kíváncsi vagyok, mi a végső terve. Magamban áldom az eszemet, hogy nem valami extrémebb és drágább ruhában jöttem, míg ő tervezőt játszik, az arcvonásait veszem alaposabban figyelembe, és próbálom megfejteni, ő mit keres itt velem, ha már arra nincs válaszom, hogy én mit keresek itt vele. - Ebben egy percig sem kételkedtem – az ígéretén elvigyorodok; persze, hogy nem tudja kifizetni, nem is azért vagyok most vele, mert annyira teli van lóvéval. Pénzem nekem is van elég, a kis találkozónk romantikustól nagyon messze álló fő célja is teljesen ingyenes volt, és ez így volt teljesen a rendjén. Bőven tud kárpótolni a tudományával, mert valamihez nagyon ért; rossz szex miatt nem találkozgatnék senkivel, Chace olyat tudott nyújtani, amiért megérte nekem is, és természetesen neki is az ellenszolgáltatás. - Ha te mondod – szófogadóan kibújok a cipőmből, halk sóhajjal lepillantok rá és búcsút intek neki, majd a mellettünk lévő bokor tövébe dobom; reményeim szerint még itt lesz visszafele jövet, hogy ne mezítlábasan kelljen majd felvonulnom a lakásomba, de nem lesz hatalmas érvágás az sem, ha elfeledkezek róla, vagy eltűnik. Hagyom, hogy terelgessen és borzalmasan furcsa érzés, hogy éppen nem magasra emelt fejjel mutatom én az utat; ha bárki a barátaimmal vagy éppen pasival lát, én megyek elöl, oda, ahová akarok, mert mindig az van, amit Rosie akar. Igazából most is az van, amit én akarok, mert Chace az én (talán picit meggondolatlan) kívánságomat teljesíti éppen, mégis kijózanító érzés, hogy fogalmam nincs róla, hová megyünk és mit lehet itt egyáltalán csinálni, és egyetlen ismerős arc sem jön szembe. Felmérem a terepet, hagyom, hogy leülepedjen a kulturális sokk, amin éppen keresztül megyek és hatalmasat hazudnék, ha azt mondanám, nem könnyebbülök meg, mikor kiérünk a stéghez. Körülötte békés a víztükör, a zene idehallatszik, leginkább egy fesztiválra emlékeztet az egész, csak most nem lóg VIP jegy a nyakamban és nem vagyok teliragasztva glitterrel. Persze még azt is ízléses keretek között. Chace mellé ülök és körülnézek, a fáklyák lángjának fénye táncol a tó vizén, a káosz közepén ez a kis stég meglepően békés. Bármennyire is lutri volt a hozzá intézett kívánságom, azért bíztam abban, hogy valami hasonlóan jó ötlete lesz és nem okozott csalódást. Sőt. - Még nem teljesen, ahhoz valami hatásosat kell csinálnod – nevetek fel a kérdésre, el sem hiszem, hogy ez megtörtént és hagytam neki, hogy összetépje rajtam a ruhát és rocker Barbievá varázsoljon. Ki gondolta volna, hogy ilyenhez is van ízlése. Elfogadom tőle a cigit és nagy slukkot szívok, visszaadom neki, lent tartom a füstöt és kissé köhögök; nem szokásom, valahányszor betéptem, az mindig faszival volt, hiszen a lányok nem költenek drogokra. Teljesen elfekszek mellette, lábaimat felhúzom, és együtt nézem vele a csillagokat, megpörgetem a kérdések kerekét a fejemben: átszelel a legtöbbet érő felett, ami a gyűrű témával kapcsolatos és borzasztóan fúrja az oldalam, de valószínű soha, de soha nem fogok rákérdezni, elhagyja a „miért tartasz elég érdekesnek ahhoz, hogy programozzunk dugás előtt” kérdést és egy egészen békés témán állapodik meg. - Szóval, milyen földönkívüliek fognak akkor eljönni hozzánk? – vigyorgok fel rá és csak annyira merülök bele a témába vele, amennyire ő gondolja, miközben megosztozok vele a cigin és a csillagokat bámulom. Egyre jobban ellazít és kezd elveszni az időérzékem, mindent kiszorít a fejemből a boldogság, fejest ugrok az érzésbe és sodródok vele. Nem tudom, öt perc, negyed vagy fél óra, vagy még annál is több telik-e el, mire felülök és Chacere nézek, pár pillanatig figyelem narancsszínekbe öltöztetett arcát, majd közelebb hajolok hozzá, ajkaimat finoman nyomom az övéinek; eljött a várva várt pillanat, eleget éreztük már jól magunkat egymás mellett, most már egymásban akarom tovább keresni az összes jó érzést. Újabb csókot adok neki, tarkójára csúszik a kezem és hajába markolok, feltérdelek és felé mászok, és élvezem a ködös tudatomon keresztül mennyire jó most minden.
Azt hittem, hogy majd dzsihádot rendez a csaj, de minimum egy jól irányzott mozdulattal mogyorón térdel -akkor aztán lőttek az estének-, vagy elkezd sipákolva toporzékolni. Nem is tudom melyik lenne az összes szar opció közül a legjobb. A női hisztériát igen nehezen viseli a gyenge idegzetem, amit egyesek szerint az alkoholista anyámtól, vagy a viking, forróvérű őseimtől örököltem. El lehet kezdeni töprengeni, hogy melyik állítás az igaz. Nos, akárhogy is, a második opciót valamiért jobban díjaznám. Nem is értem. De tényleg. Fogjuk a sörre. Az lesz a legegyszerűbb. Mint ahogyan azt is, hogy rám egyáltalán nem jellemző módon a földönkívüliek létezéséről vakerálok egy pénzes bombanőnek, ahelyett, hogy már réges régen, egy messzi messzi galaxisban -már megint az idegen létforma baszkikám!-, gerincre vágtam volna. Mondjuk aaa motor háztetőn, vaagy egyszerűen csak felugrottam volna hozzá egy öt órai teára. Ki se kellett volna ennyire vakolnia magát, Gucci kosztüm helyett is bőven elég lett volna valami pamut maci-naci. Vagy igazából semmi. Megspórolhatott volna magának egy drága göncöt, mert hogy ezt már a jóságos Tündérkeresztanya se fogja tudni összerakni neki, az is hót' biztos! De legalább most már nem kell attól tartania, hogy a tömegben bárki is kiszúrja. Ha meglátnák, hogy milyen rongy van rajta, biztos, hogy a többi pina leszaggatná róla. De nem azért, hogy utána Cindy Lauperként csámpázzanak benne végig a kifutón, sokkal inkább házat vennének az árán. De minimum egy limuzint... Elismerősen füttyentek mialatt zöldes, opálos színű szemeimmel végigkövetem a feltehetőleg megfizethetetlenül drága csizma útját ami többször is megkerüli a tengelyét mire valahol, valamelyik közeli susnyásban földet ér. Remélem nem volt semmi állat a bokorban, azt most tuti agyonbaszta. Mondjuk egy mókus, vagy Velociraptor. Másodjára is kihal. Csórinak sosincs szerencséje. Nem úgy, mint nekem! Hercegnő egészen biztos, hogy kapható arra amiért most itt vagyok vele, és ami valahol lágyék tájon kellemesen bizsergetni kezd valahányszor csak oldalra tekintek rá. Kócos haja, elkent sminkje, szakadt göncei totál beindítanak. Ez az ősasszony kinézet sokkal inkább a zsánerem, mint a törékeny, módos Barbie baba, aki a baba rózsaszín kecójában mereszti plasztikáztatott seggét, várva arra, hogy botoxolt Ken baba hazaérjen. Rutinosan, észrevétlenül vonszolom keresztül magunkat a kisebb csoportosulásokon, illedelmesen beleszarva ezzel egy-egy részeg, világmegváltó eszmecsere kellős közepébe. A stégen már sokkal nyugodtabb a légkör. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd erre vágyom. A szomszédos stégek elég messze vannak ahhoz, hogy a sötétben ne lehessen rálátni egymásra. A zene messziről, már csak tompán hallatszik ahogyan a vízbecsapódások moraja sem olyan zavaró már mintha ott ülnék közöttük. Talán a fű teszi. A női nemből világéletemben egyedül Maris volt az, akitől ahelyett, hogy felforrt volna az agyvizem, mindig olyan állapotba kerültem, mint aki bedobott egy leszarom tablettát. Meglepetésemre, a Primadonna sem veti meg az illegális szereket, úgy szívja a fűvel megtöltött tekertet mintha világ életében ezt csinálta volna. Nem hittem volna, hogy egy olyan elit körökben nevelt Miss, mint ő, tud újat mutatni, de hát mindig tanul az ember... -Fingom sincs! De remélem, hogy több eszük lesz, mint az emberiségnek. - A sötét, csillagoktól hemzsegő égbolt felé fordítom a fejemet, figyelem ahogyan a füst egyre magasabbra száll, míg nem teljesen eltűnik az éterben. Egy slukk nekem, egy slukk neki. Ha igazságosak akarunk lenni. Át is nyújtom neki, és nem vagyok rest ide-oda pattogtatni a szememet rajta. Ködös tekintetem először azt a látványt szívja magába, és elraktározza jó mélyre, az agyam azon titkos zugába amit akkor nyitok csak fel, amikor egymagam vagyok, ahogyan a spanglit enyhén duzzadt ajkai közé szorítja. A jól ismert forró bizsergés végigszalad az egész gerincemen, tekintetem kecses, vékony nyakára terelődik, gyönyörködve kémlelem rajta az izmok, inak mozgását ahogyan mélyet szív a dzsangából és lenn is tartja, pont mint a nagykönyvben . Vágyakozva nyalom meg szám szélét, fogaimmal belemarok alsó ajkamba amint a sliccem kurva cipzárja egyre szorosabbá válik. Nem is ellenkezem amikor közelebb hajol. Én ilyet tennék valaha is amikor egy nő kezdeményez?! Ott helyben le is vágnám a pöcsömet. Többé már nem lenne rá szükségem. De most nagyon is úgy áll a fáma, hogy ma ő sem fog unatkozni. Egy igazi rohadt szemétládához illően mosolygok a szemeibe, kielemzem annak színét, a benne játszó összes színárnyalatot, és nem mozdulok előre amikor ide hajol, mégis elnyújtom a csókot mielőtt eltávolodhatna. Óóó igen! Ujjai nyomán, melyek tarkómon keresztül hajamba marnak, a bőröm legalább ötven fokosra hevül. A lenn tartott füstöt átterelgetem az ő szájába, majd teljesen megadom magam. Mint valami olcsó ringyó. Kezeim két oldalon csípőjébe marnak és amennyire a textil ezt lehetővé teszi, közelebb szorítom magamhoz, hogy érezze lágyék tájékon ő is, amit én is érzek miatta. Elernyedt, ellazult testemet félülő helyzetbe küzdöm, így húzva őt az ölembe. Ujjaimmal végigkaristolom a bőrét ahogyan a szakadt anyag alá tévedve délre eső domborulataira találok. Ajkai közé sóhajtok elégedetten, mialatt a finom, csipkés, biztosan méregdrága alsónemű karimáján végig futtatom ujjbegyemet, egészen finoman, mégis gerjesztően, de szigorúan csak az anyagon keresztül érintve azon legérzékenyebb pontját, melyet már jól ismerek. -Baszki... - Nyögöm rekedten bele az éjszakába, és szabad kezemmel tovább szakítom a ruha dekoltázsát, hogy alsó ajkába marva lejjebb haladhassak selymes nyakára, melleire, szinte habzsolva a bőrének selymét, édeskés illatát. Combhajlatai alá nyúlva fektetem végig a stégen. Nyelvem követelőzően becézgeti az övét és ahogy áttérek a nyakára, majd a melleire, úgy szakítom tovább és tovább a szükségtelenné vált anyagot, mindig lejjebb és lejjebb haladva. Köldökénél incselkedve játszadozik a nyelvem és már alig várom, hogy lejjebb érjek, hogy ráleljek a kincses ládikára! Szinte beleremegek. Először csak a vékony selyem anyagon keresztül ízlelgetem, majd félrehúzva azt, teljesen elmerülök benne.
Biztosra veszem, hogy egy kicsit elment az eszem, ahogyan egyre beljebb kerülünk és egyre több arc közt haladunk el, arcok, amiket nem ismerek, amiknek a homlokára van írva, hogy NEM A TE TÁRSASÁGOD, és sokadszorra is átfut a fejemben a kérdés, hogy micsoda perverzió miatt engedem újra és újra a lábam közé Chacet. Továbbra sem születik épeszű válasz és nem is most fogom kimatekozni, mert minden figyelmemet leköti az új helyzet, az idegen környezet és társaság, ahol nem én vagyok a drámák megkoronázatlan királynője, hanem csak egy gazdag manhattani picsa, aki meglepő véletlenek során került ide. Ha valaha könyvet írnék az életemről, akkor biztosan ez lenne az egyetlen jelenet, amikor valakinek sikerült egy kicsit (és persze csakis ideiglenesen) lefűrészelni az ördögszarvaimból. Nem is lepődök meg, hogy ő az, aki ezt a hatalmas és megismételhetetlen sikert elérte, az egész történetünk annyira valótlan és üvölti magából, hogy mi a fasz folyik itt, olyan, mintha egy kifestőkönyv közepére egy kommunista munkástáborokról írt cikket biggyesztettünk volna. Vagy fordítva. Hálás vagyok, amiért nem kellett senkivel leállni beszélgetni, megvitatni a politikai helyzetet meg a legújabb pletykákat és a limitált szériás táskáinkat összehasonlíthatni, jó pofát vágva szurkálni oda egymásnak. Nem mondom, hogy a drága pezsgők nem hiányoznak és az előbb benyakalt sör miatt holnap biztosan ki kell hagynom egy étkezést, de nem fogok finnyáskodni, mivel valamiért mégis úgy döntöttem, hogy Chace a ma esti partnerem és én bizony kirángatom magam a megszokottból. A stéget teljesen más hangulat lengi be, mint a tömeget, amin átvágtunk; itt mintha lelassulna az idő, tompán érnek csak el részeg zajok, a víz szinte mozdulatlanul ölel minket körbe és ha nem rólunk lenne szó, most biztosan valami nagyon romantikus jelenet következne. Számunkra viszont nem osztottak rózsás lapokat, tehát a következő legjobb dolgot tesszük és egyetlen tiltakozó gondolatom nincs azzal kapcsolatban, hogy a felhők felé szívjuk magunkat. Chacere vigyorgok, amikor már a harmadik slukkra adja vissza a tekertet, szinte látom a gondolatait, de nem szólok egy szót sem, mert néha jó a csend. Hümmögve mosolygok a válaszán és az égboltot nézem, megpróbálom elképzelni, miféle élet létezhet távol, egy messzi, messzi galaxisban. Rengeteg űrhajósruhába öltözött E.T.-t látok magam előtt, ahogyan vízipisztolyokból virágokkal lövöldözik egymást, majd boldogan nevetve hemperegnek meg a lehullott virágszirmokban és nincs pénz, meg társadalmi struktúra, csak virágok, meg pisztolyok, és boldog mindenki. Mosolygok és úgy érzem, jelenleg rám sem hat a gravitáció, mintha a testem nem nyomna tizenöt kilónál többet, sőt, mínusz tizenötöt és ha szeretnék, lebeghetnék pár centire a stégtől, ellebeghetnék ebbe a boldog E.T. oázisba, mégis valamiért úgy döntök, itt maradok a stégen és ha bárhová is lebegek, az nem más, mint Chace fölé. Folyamatos pozitív megerősítésben a férfiak verhetetlenek, csak a legtöbb nő nem értékeli; rózsákat várnak meg gyertyafényes randikat, pedig addig kellene örülniük, míg a közeledésünket ennyire intenzíven viszonozzák és többért követelőznek, addig, amíg egy-két heves csók és sokat sejtető ruha megkeményíti életük szerelmének dominánsabbik agyát. A rózsák és a vacsora az előtt jön, hogy bejutnának az áhított nő személyes mennyországába, meg azután, amikor már máséba is belopakodtak a hátad mögött. Ezért egyszerű viszonyokat folytatni, lebutítani a dolgokat férfi és nő között az ösztönökre és színtiszta kémiára, mert így nem fenyeget az árulás. Izgatottan szívom a levegőt és fújom bele az éjszakába, körmeim tarkóján, nyakán szánkáznak vállára, a szívverésem mintha lejjebb csúszott volna testemben és finoman mozdítok csípőmön, mikor megérint a mit sem érő anyagon keresztül; többet akarok, és most akarom. Belevigyorgok a semmibe, amint hátamra kerülök és a stég egyenetlen lapjai a hátamnak nyomódnak, nagy betűkkel érezteti minden egyes apró hupli alattam, hogy élek, miközben felettem Chace csókjai teszik ugyanezt szinkronban. Jelenleg nem érdekel, hogy törlőrongyot készít a ruhámból, lábaim feljebb húzom oldala mentén és már alig várom, hogy a célállomásra érjen, sürgetően emelem meg magam kissé, míg ő a hasamnál időzik. Jó volt, felizgatott, most pedig csapjunk a lovak közé. Nem kell sokáig erőltetnie a nyelvét, hogy az első kéjes nyögést kicsalja belőlem, drogtól könnyű agyam kizárja a felesleges gondolatokat, ami ilyenkor is futkosni szokott a nők fejében és erős koncentrációt ígér kizárásuk. Most ez a stég a világ, én vagyok a közepe és olyan intenzíven élek meg minden levegővételt, minden rezzenést, hogy sokká válik a világ és le kell hunynom a szemem. Nem vagyok hangos, mert a szokásos fellépés, amit van, hogy csak a partnerünk kedvéért játszunk, most elvenné a figyelmem és semmi másra nem akarok koncentrálni, mint ami a combom között zajlik, Chace folyamatos emelkedőben visz a csúcs felé. A tetőponthoz közel kissé jobban arcába nyomom magam, ahhoz a bizonyos ponthoz segítem, ami nekem majd nagyon-nagyon jó lesz, halkan nyögök az éjjelbe amint az egész testem beleremeg és összébb szorítom a combom, csak akkor ernyednek el izmaim, mikor már elül porcikáim csodásan kellemes bizsergése. Halk sóhajjal nyitom ki a szemem, elgémberedett karjaimmal tolom fel magam ülő helyzetbe és még mindig gyorsabban kapva levegőért vigyorgok a férfira. A felsőjére markolva húzom magamra és ajkaira tapadok, aztán fordítok helyzetünkön. Vállaiba kapaszkodva nyomom a hátára és csípőjére ülök, hátrébb csusszanok, míg kiszabadítom a sliccének szorításából, türelmetlenül húzom lejjebb alsóját és leköti magát azzal, hogy mindkettőnket megóvjon attól, hogy remek génjeinkkel a huszonegyedik századi Antikrisztust elkészítsük, nyakához hajolok és nedves csókokat adok neki. Újból felé emelkedve veszem vissza az irányítást és lassan ereszkedek rá, halk sóhajjal adom magunkat át a további élvezeteknek és minden mozdulatommal jobban ráhangolódok, vállába kapaszkodok és markolom, térdem sajgását jelenleg elnyomja a tudatmódosító és az újból fokozódó izgalmam, amint rövid időre a legtisztább és egyszerre legmocskosabb módon válunk eggyé. Olykor lassítok, dörgölőzök, húzom az agyát, de végül ahogyan elkezdtük, úgy adom meg neki a végső löketeket a kilövéshez, nyögök, levegőért kapok és gyorsítok, míg meg nem feszül bennem, alattam. Míg ő is kéjmámorban úszik, ölében maradok, megsimítom a vállát és finoman csókolok nyakába, fülére, mintha kitisztulna hallásom újból hallom a távoli tompa zajokat és a víz hangját, miként a stéget nyaldossa, a hűvös este szellő cirógatja felhevült testemet, libabőrös leszek.
Mindig gondosan választom meg a nőket akikkel hajlandó vagyok eltölteni néhány kellemes órát úgy, hogy aztán egyikünk számára se legyen kellemetlen az elválás pillanata, esetleg a viszontlátásé. A nők nagy része valahol egy kicsit mindig többet lát bele abba ami nekünk hímeknek puszta szórakozás, esetenként kikapcsolódás, vagy éppen feszültség levezetés. Ha pedig nyersen akarok fogalmazni, punci hiány. Mert Primadonnával sem azért enyelgek most itt a mólón, mert egyedül nem tudtam volna mivel elütni itt az időt, és kellett valaki akivel olyan nagy röptű beszélgetésekbe bonyolódhatok, mint az Alien és Predator, vagy a kis fottyos ufo, E.T. akinek mégis volt annyi gógyija, hogy dobjon haza egy sms-t. Valahol azt hiszem szeretem a magányt. Egy kicsit megnyomhatod az reset gombot, kicsit gondolkozhatsz, van egy kis időd a szánalmas szaros önsajnálatra, és közben nem szól hozzád senki, nem baszogat senki, nem rinyál a fejed fölött senki. Amilyen különbözőek vagyunk a szöszkével mi ketten, valahol annyira egyformák is. Különbözik a társadalmi rétegünk, ő puccos, drága helyekre jár, kimondhatatlan nevű piákat vedel, nekem meg sokszor még a potom összegű belépőre sincs pénzem a sarki romkocsmába, hogy igyak egy sört. Mindezektől eltekintve hasonló világnézeteket vallunk és legalább annyira ki vagyunk éhezve néhány mocskos pásztorórára, mint a másik. A fű hamar kéjes ködfátyolt terít az amúgy sem éppen józan agyamra, és már csak arra tudok koncentrálni, hogy minél hamarabb megkaparinthassam. Hogy érezhessem a bőrének az illatát, ami a Marijuana hatása alatt sokkal intenzívebben, elevenebben üt be és korbácsolja fel a felszín alatt meglapuló érzékeimet. Hogy érdes ujjbegyeim lenyomatot hagyjanak selymes, makulátlan bőrében, hogy érezzem, belekóstolhassak az ízébe. Erre van szükségem. Pont erre! A következményektől és mindenféle őrült érzelmektől mentes dugásra. Arra, hogy enyhén, gusztusosan telt alsó ajkába haraphassak, hogy nyakának puha bőrén vöröslő foltot hagyjon fekete borostám ahogyan végig karcolja a vonalát. Ahogy nyelvemmel köldökét csiklandozom körbe körbe, majd alig egy arasznyival lejjebb is megteszem ugyanezt, ugyanolyan élvezettel, ugyanolyan vehemensen, mint az első alkalmunkkor. Ugyanannyira vágyva, kívánva a folytatást, mint ő, ugyanúgy bele-belenyögve a stég tücsköktől ciripelő békéjébe, ahogyan azt a hercegnő is teszi, és együtt szállni vele amikor az orgazmus eluralkodik a testén, és én ahelyett, hogy lassítanék, hogy hagynám megpihenni, tovább korbácsolom izgatott kedélyeit. Aztán csak sodródom tovább a hömpölygő árral. Nem ellenkezem, nem akarok visszaülni a nyeregbe és újra én irányítani, inkább engedelmesen fordulok a hátamra, és egy elégedett félvigyorral a képemen felkönyökölve figyelem a mozdulatot ahogyan rám ül, ahogyan a sliccemmel babrálva végre megkönnyebbülhetek. Amint a szorítás alább hagy -köszönhetően neki-, elégedetten belesóhajtok az éjszakába és fejemet hátradöntve, csukott szemmel várom a folytatást. Várom, hogy megszabadítson a fölösleges textil anyagtól, várom hogy a latex felkerülése után elhelyezkedjen és kifacsarjon teljesen. Zihálva nyögök bele elém tárulkozó melleibe ahogyan félig ülő helyzetben engedem, hogy ő diktálja az iramot, a vadságot. Jobbom ujjai tarkójára omló sűrű zuhatagába furakodnak, balommal finoman gömbölyödő feneke alá támasztok és engedem, hogy a beteljesülés buja érzése végigsöpörjön rajtam. Megélem minden mozzanatát, a legutolsó, legapróbb remegésig, hogy aztán elterülve alatta, kezeimet kitárva magam mellé, mint Krisztus a kereszten, zihálva zökkenhessek vissza az euforikus világból a valóságba. -Oltári volt babám! - Vigyorgom csukott szemmel a csillagos ég felé, félig letolt farmerom zsebében bagó után tapogatózva, mit sem foglalkozva azzal, hogy továbbra is nyeregben marad, vagy esetleg már heted-hét országon túl jár. Amennyiben már elvált királyi ékszeremtől, úgy a bokszeremet a farmerral együtt felhúzom, de a sliccemet még szabadon hagyom, és ráröffentek, a fém cigaretta tartómat átcsúsztatom felé, hogy ha gondolja, hát szolgálja ki magát. -Szólj, ha menni akarsz. Annyi benzin talán még van a kocsiban, hogy hozzád elguruljunk. - Ugratom halkan felröhögve mialatt a cigi füstjét nézem, melyet elnyel a csillagos ég. -Kajás vagyok. Hazafele akár be is burkolhatnánk majd valamit. - Elmaradt lakbér ide, vagy oda, ne mondja nekem senki, hogy nem vagyok gavallér! Inkább csövelek a híd alatt, minthogy a fejemhez vágják, hogy még egy hot-dogot is sajnáltam tőle. -Öltözz fel mielőtt megfázol. - Mérem végig ahogyan továbbra sem mozdulva a felvett pozitúrából, oldalra biccentem a fejem, hogy aztán tekintetem egyetlen egy, nagyon is lényeges ponton állapodhasson meg. -A szívemre venném. - Vigyorgok fel rá undorítóan pofátlanul, majd egy utolsó mélyet slukkolok a csikkemből és lustán feljebb tápászkodva magamhoz veszem súlyos bőrdzsekimet amit valahova félre hajítottunk a nagy hévben és ráterítem. Ez a minimum, ha már szétszaggattam a göncét.
Kezdőlap
