2017. június 24. szombat.
Végül is 2 éves se veled se nélküled kapcsolat után igazán felüdülő érzés szinglinek mondani magam. Már rég nem éreztem magamat ennyire szabadnak, a mellkasomat sem nyomja az állandó féltékenykedés vagy a bizonyítási vágy, hogy bizony értékes tagja vagyok ennek a kapcsolatnak és nem lehet csak úgy kihasználni majd eldobni. Mégis minden egyes alkalommal visszafogadtam Petert az életembe, és ez azért volt mert a sok szarsága ellenére is szerettem. De tényleg, úgy igazán, olyan első szerelemesen és örökké nyomot fog hagyni bennem ez az érzés. De most mindegy.
Hiszen szabad ember lettem.
És a szabad emberek mit kezdenek magukkal a nyár elején egy szombati estén? Hát persze, hogy elmennek bulizni és nem is akárhová, hanem egyenesen az egyik legjobb barátom szüleinek házába. Medencével, sok egymásnak dörgölőző emberrel és ezen felől egy rahedli piával. Mindegyiket ki fogom próbálni, az egyszer biztos.
-Ma este Camillónál alszok a buli után, ne várjatok! – kiáltom oda anyámnak és apámnak, akik most kivételesen itthon vannak. Elvileg valami probléma volt a nagymama egészségével ezért vannak itt mindketten, de nem sokáig hiszen holnap újból mennek a saját kis magán dolgukra. Én meg itthon maradok ebbe a baszott nagy házba egyedül, ami nem nagy gond mert már megvan a lakásom Manhattanbe és hamarosan odaköltözök, természetesen az egyetem miatt.
Elköszönök tőlük, mindenkit megölelgetek és puszit is adok majd bevágódok apám sofőrjének autójába és bedugom a fülhallgatómat, hogy addig is készítsem a hangulatomat az estére. Zsebemben lapul a cigim és a szerzett fű még attól a sráctól, akit Peterön keresztül ismertem meg. Legalább ennyi jó származott a kapcsolatunkból, ha más nem is.
Camilo szülei nem laknak tőlünk nagyon messze mégis olyan, mintha órákat utaznék míg megérkezem. Ekkor már hatalmas autótömeg parkol az utca két szélén, és az emberek csak úgy szállingóznak befelé. Még mindig nem értem miért rendezte a bulit, de az Ő dolga nem az enyém, én csak azért jöttem, hogy jól érezzem magam. Mielőtt bemegyek készítek egy képet, amit egyből feltöltök az instámra, hadd lássa az exem, hogy nélküle is jól szórakozok.
Pár emberrel befelé menet lepacsizok, de első dolgom piát szerezni az asztalról majd megkeresni a barátomat és megdícsérni, amiért ilyen remek partyt röttyintett össze. Belekortyolok a jéghideg whiskybe, majd lecsapom az egészet és újat öntök magamnak, utána megkeresem. Nem kell sokáig kutatnom, pontosan tudom hol van ilyenkor, a buli elején mindig a nappaliban lévő hatalmas ablakokban állva nézi a beáramló sereget, így nyugodtan tudok a háta mögé lopózni, amikor odaérek átölelem a vállánál fogva.
-Na ki érkezett meg, hogy segítsen neked a lánnyal? – puszilok bele a nyakába, majd odanyújtom neki a whiskymet, hogy ha van kedve akkor nyugodtan kortyoljon bele. Camilo a legjobb barátom gyerekkorom óta, az elsők között volt akinek elmondtam, hogy kihez vonzódok majd, hogy kivel is jöttem össze hosszas randizgatás és kufircolás után. Tud mindenről, ami köztem meg Peter között zajlott le. Én meg csak annyit tudok meg sejtek, hogy valaki tetszik neki. Valami lány. Asszem. – Állat a buli, de mehetnénk jól is érezni magunkat. Ivó verseny? MA felejteni akarok és te segítesz benne. – megfogom a kezét és megpróbálom elhúzni az ablakból, közben alaposan megnézem magamnak és elkönyvelem mennyire jól néz ki, bár ezt eddig is tudtam. Meg azt is, hogy szívesen megmutatnám neki milyen egy pasival.

Legjobb barátként az embernek kötelessége akkora bulit rendezni a barátja szakítása után, hogy nem csak egy, hanem két napra is elfelejtse az egész szakítást és egy percig se legyen esélye elszomorodni miatta. Szintén ehhez a kötelességhez tartozik, hogy az egész ne úgy nézzen ki, mintha a szakítás miatt lenne az egész felhajtás, mert akkor az ellenkezőjét érjük el.
Én kifejezetten boldog voltam, amikor meghallottam a hírt, mert mióta csak bekerült az életünkbe (életünk, mert mióta totyogóként megosztottam a piros vödrömet Neithel, úgy összenőttünk, mintha testvérek lennénk, akik külön háztartásban laknak, szóval ha valaki az ő életébe belépett, az enyémbe is belekerült) rühelltem Petert és ezt érett férfi módjára teljes mértékben kimutattam, nyíltan bunkóztam vele, mintha ez segítene bármin is. Kétségem sem volt, hogy így sokkal jobb lesz Neithnek, sokkal jobbat érdemel, mert egy kibaszott főnyeremény külsőre és belsőre is, ahogy már nagyon sokszor a fejébe vertem, mikor éppen nekem panaszolta ki magát.
Figyelem, kik jönnek be, felmérem a terepet, mi, vagyis ki lesz a célpontom a későbbiek folyamán, valamint érkezett-e valaki olyan, akivel az elmúlt hónapokban alaposan félreértettük egymást. Vannak egy páran, az emberek szeretnek belelátni valamit oda, ahol semmi nincs, és biztos vagyok benne, hogy nem mondok soha senkinek semmi félreérthetőt, mégis utána is akarnak. Írnak, hívnak, meg megjelennek a bulimon.
Elmosolyodok csak úgy magamban, mikor látom Neithet bejönni, a telefonomra pillantok és nézem az időt, maximum öt percet adok arra, hogy mellém érjen. Vigyorogva nézek az órára ismét, mikor átkarol, belebizsergek a pusziba, mikor megint megtalálja a gyenge pontom, biztosítom magam, hogy nem fura, egy darab növény is hozzáérhetett volna a nyakamhoz, ugyan ezt váltja ki.
- Már féltem, hogy nem sietsz a segítségemre – vigyorgok rá és elveszem a poharát, beleiszok, szabad kezemmel megveregetem a hátát. Jó ideig ma este nem fog segíteni semmiben a lerészegedésen és a bulizáson kívül, ráér, hogy valakit felvigyek szobára. Ma szingli lett a legjobb barátom, és amíg nem talál valakit, aki alatt, vagy felett elfelejtheti Petert, addig én vele maradok.
Elnevetem magam a beszólásán.
- Kibaszott merész vagy – vigyorgok a kihíváson és hagyom, hogy húzzon, pár lépés után átveszem a vezetést a piával telipakolt asztalhoz. – Na várj – pakolok le egymás mellé hat-hat kicsi, shot méretű műanyagpoharat, mindet megtöltöm whiskeyvel, aztán az egyiket a kezébe nyomom, egy másikat magamnál tartok. – Sok sikert, de azért annyira ne reménykedj – kacsintok rá, az övének koccintom a pohárkát, aztán nekiállok lehúzni őket sorban.
Levegő után kapkodok, mert miközben lehúztam mind a hat adagot, levegőt nem nagyon vettem, mindenképpen meg akartam verni; nem sikerült nagyjából egyszerre gyűrtük le az utolsó pohár tartalmát. Kint már szól a zene, páran táncolnak vagy már a medencében vannak.
- Gyere – intek a fejemmel és megindulok kifelé, az első pár lépést a piától megszédülve nem kifejezetten egyenesen teszem meg. Miközben kifele megyünk, körbenézek, kik vannak itt, a kinti asztalnál megállok és egy-egy sört veszek ki a hűtőládából, kinyitva nyomom Neith kezébe. Eszemben sincs egy csepp pihenőidőt sem hagyni, ha ki akarja ütni magát, hát nem rajtam múlik, szívesen segítek benne. – Aki később végez, ruhástul fürdik – mielőtt bármit reagálhatna, már nyakalom is a sört, a hirtelen alkoholöntettől már most megszédültem, de majd ezután a pár deci után pihenőt tartunk.

~   ★

2017. június 24. szombat.
Egy másodpercig sem fordul meg a fejemben, hogy ez a buli inkább szól nekem és a szakításomnak mintsem Camilo szórakoztatására. Sokszor előfordul, hogy hatalmas összejöveteleket szervez a szülei medencés házába így nem találom furcsának, csak pont jókor jött és ez nekem bőven elég.
Ahogy befelé haladok a stílusosan berendezett házban megakad a szemem néhány pasin, akiket majd az este későbbi felében biztosan fel fogok keresni, mert a felejtés legjobb ellenszere a pia és az orgiába keveredés. Ezt pedig 14 éves korom óta elég jól kihasználom, akkor már tudtam mi és ki vagyok és nem kellett sok ahhoz, hogy kísérletezni is kezdjek az internet segítségével. Szerencsémre legjobb barátom akkor is ott volt mellettem mikor különböző helyekről kellett felnyalni, meg minden szakításomnál Peterrel, és néha komolyan már szégyelltem magam miatta, olyan voltam, mint egy tini picsa.
-Mindig számíthatsz rám, cariño. – kacsintok rá, mi már olyan régóta vagyunk barátok, hogy semmin nem lepődök meg, már nem vagyok szégyellős előtte meg ha jobban belegondolok hamarabb látta amim van, mint bármelyik másik partnerem. Néha olyan, mintha a testvérem lenne annyira össze vagyunk nőve bár az én szememben férfiként is számon van tartva, mert bár tabunak tartom, mégis megnézem magamnak és óh, Istenem! Van rajta mit nézni az egyszer biztos. – Kiszemeltél már valami csinos fruskát magadnak estére? Ha nem, segíthetek és játszhatunk ismered a barátomat játékot. Na? – húzogatom játékosan a szemöldökömet, majd felröhögök azon, hogy merésznek hív. Tudja, hogy bármikor felveszem vele a versenyt és szívesen megyek bele a hatalmas nagy ivásokba.
-A versenyzés a véremben van. – dobom hátra a vállam fölött és húzom, bár nem kell nagyon erőlködnöm, sőt egy idő után Ő veszi át az irányítást és ez tetszik. Szeretem, ha rövid pórázon fognak mégis van terem, de meg kell ráznom a fejemet, nem lehetnek ilyen gondolataim úgy, hogy próbálom kiverni őket. A gondolatokat, nem mást. – Nem érek rá, láttam egy fiúkát, aki meg akar közelebbről ismerni. – nyalom végig alsó ajkamat a gondolatra, hogy valamelyik szobában az emeleten mit is fogunk csinálni. Kibaszott kanos egy tinédzser vagyok, de legalább szingli. – Egészségedre, győzzön a jobbik. – koccintom hozzá a poharamat, majd olyan szélsebesen próbálom leverni egymás után őket, hogy sikerüljön megelőzni de nem ment. Így hát, egyszerre pakoljuk le az utolsó poharat, kézfejemmel letörlöm a kicsorduló alkohol cseppet majd követem a kint tomboló emberekhez.
-Ez már tetszik. – csapok rá a dj fenekére, aki középső ujját felmutatva hívogat magához ám de nem megyek, követem a haveromat és elfogadom a felajánlott sört. – Ezt bevállalom, szívesen látnám rád ragadni ezt a drága ruházatot. Megint Jessynél vásároltál? – kérdezem, miközben magamon már elkezdtem meglazítani az ingem gombjait. Úgy kortyolom a sört ahogy csak tudom, még nem megy jól az állkapocs kiakasztása ivás közben így pár másodperccel gyorsabban végez barátom az ivással. – Ez egyáltalán nem volt jó ötlet. – forgatom meg a szemem, majd kipakolom a cuccaimat a zsebemből a közelünkben lévő asztalra majd teljes nekifutásból ugrok bele a medencébe.
-Na mi van? Nem fogsz csatlakozni? Talán félsz, hogy leázik rólad a smink? – csipkelődök, majd a hátamra fordulok és lebegni kezdek a vizen. Ilyen érzés szabadnak lenni egy szar párkapcsolat után.

- Olyat még nem, ki újat tud mutatni – grimaszolok egyet. Az elmúlt pár hétben magamhoz képest is sok lánnyal voltam, szinte kétségbeesetten másztam egyikről a másikra, kerestem azt az izgalmat, azt a mélyről jövő, velünk született ösztönt, amitől annyira kúrhatnéka van az embernek, de semmi. Vagyis, a kúrhatnék megmaradt, de mindegy, hányszor és mennyivel mentem el, nem volt akkora élmény. Ennyi lett volna, ilyen kevés éve van az embernek és mostantól ez lesz? Őszintén szólva kezdtem megijedni, de talán majd ma este.
- És mégis olyan nehezen versz meg – hergelem vigyorogva, nem tudnám megmondani, kettőnk közül melyikünk szeret jobban nyerni, de ha valakivel imádtam versenyezni, az Neith volt. Tekintetem megakad az ajkán, mikor megnyalja, mire kapcsolok, már fáj az alsó ajkam, mert ráharaptam. Megrázom a fejem és felnézek a szemébe.
- Húha, már meg is van a mai szerencsés? – kérdezek, csak mert muszáj valamit minél gyorsabban mondanom, mert úgy érzem, pár másodpercre kihagyott az agyam.
Mosolygok magamban, tudtam, hogy imádni fogja ezt a bulit, minden van, ami kellhet egy korunkbeli boldogságához. Melegen süt a nap, mindenfele félmeztelen, hormontól fűtött fiatalok és annyi pia, ami kétszer ennyi embernek is elég lenne. Pont ezt akartam elérni, hogy itt legyen most a jelenben és véletlenül se jusson a múlt az eszébe.
Nevetek csak rajta és elhatározom, hogy most már csak azért is nyernem kell, bólogatok a kérdésére és nézem, hogy már neki is vetkőzik.
- Nyugi, én is szívesen megnézem, ahogy rád ragad a ruhád – cukkolom nevetve. Vigyorogva forgatom meg a szemem a megjegyzésére, lerúgom a papucsom és a pólóm a cuccaira dobom az asztalon, a nadrágom magamon hagyom, hogy meglegyen az öröme. Utána sprintelek és mellé ugrok a vízben, majd magammal rántom a víz alá pár pillanatra. Azért figyelek, hogy ne fojtsam meg.
- Most már megvan az örömöd? – fröcskölöm le, miután mind a ketten vettünk egy friss levegőt a merülés után. – Vagy ruhában kellett volna maradnom? – dőlök a medence szélének és kikönyökölök. Pár tőlünk nem messze ücsörgő lány szuggerál a tekintetével, egy mosollyal visszaintek, majd közelebb úszok Neithez. – Szóval miket is pakoltál ki az előbb a zsebedből, pontosan? – vigyorgok, nagyon jól tudom, mik voltak, és úgy tervezem, velem szívja majd el azt a cigit. Egy picit később, mert most szédülök a hirtelen piálástól, de a hideg víz kifejezetten segít.

~   ★

2017. június 24. szombat.
-Hát, sajnálom örögem. Remélem találsz magadnak valakit estére, ha hetero lennék akkor tuti abból a csoportból szemezgetnék. – mutatok egy nagyobb lány társaságra, akiken nem sok ruha van, az is inkább csak cérnának nevezhető, mintsem ruhaneműnek. De nem is ez a célja a bulinak, hogy felöltözöttek legyünk. – Viszont, tudok ajánlani egy orgia központot a belvárosban, ha valami újra vágysz. – kacsintok rá sokat sejtetően. Nem mondom, hogy nem fordultam meg mostanában azon a helyen, mert de, de ha valaki rákérdezne akkor nem biztos, hogy elárulnám, mert senkire sem tartozik. Viszont Camilo más, Ő a legjobb barátom, gyakorlatilag a másik felem és ha nem mondanám el neki olyan, mintha magam előtt titkolóznék. Van ennek értelme?
-Csak hagylak nyerni, igazi úriembernek neveltek a szüleim. Ja, amúgy üdvözölnek. – adom át anyámék gondolatát, majd a versenyre készülök fel lelkiekben, ami hamar meg is történik, de döntetlenre sikerül. Hát, előfordul az ilyen, úgyhogy nem akadok ki rajta, úgyis lesz még böjtje ennek. – Még nem teljesen, csak láttam egy kettőt, aki felkeltette az érdeklődésemet. Példának okáért a dj srác. Valami gond van? – nézek fel rá felhúzott szemöldökkel, annak okán, hogy az alsó ajkát harapja. Hátranézek a vállam fölött, de nem látok a közelben semmilyen nőszemélyt, így csak vállat vonok. Az én fantáziám borzasztóan piszkos, szóval, ha csak a fele jár az övében bőven megértem miért harapdálja az alsó ajkát.
A második kört viszont elvesztem, viszont ez csak a csata a kezdet, hiszen a háború még hátra van és még megvan az esélye annak, hogy leiszom. Bár ennek is meglesz a következménye, majd szépen sugárban és felváltva hányjuk tele a lakást, felmossuk majd valamennyire de alapjáraton nem érdekel. Van annyi pénzem, hogy ne érdekeljen.
Ahogyan a hátamon fekszek és élvezem a langyos víz érintését meg azt, ahogyan a ruhám a testemnek ragad akaratlanul is eszembe jut Peter és az, hogy vajon most mit csinálhat. Lehet, hogy a hirtelenjében elfogyasztott alkohol mennyiségnek köszönhető, de lehet ma nem laza ittas leszek, hanem szomorú. De nem sok időm van róla álmodozni, máris hallom barátom nevetését és nézem, ahogyan leveti majdnem mindenét és beugrik hozzánk. Legeltetem a szememet abban a pár másodpercben mikor láthatóvá válnak izmai, szeretném megnyal… nem, nem szeretném. Szerencsémre jön is a hideg zuhany, a víz alá nyom én meg erősen kapaszkodok a csípőjében, mikor feljövünk hátra csapom hajamat, olyan sellősen.
-Így is megfelel, de majd megbosszulom amikor nem számítasz rá. – fröcskölöm vissza nevetve, majd én is a medence oldalának dőlve figyelem a körülöttünk lévő srácokat. – Nyugodtan odamehetsz hozzájuk, ha szeretnél. Nincs szükségem dadára. – mondom neki bátorítóan, majd kérdése apró kacaj hagyja el az ajkaimat. Megrázom a fejemet, hogy a hajamból kijövő cseppek mind az arcába kössenek ki. – Lássuk csak… a telefonomat, az insta sztorikért, a pénztárcámat, nem kéne eláztatni az irataimat. Van nálam óvszer a biztonság kedvéért, nem is egy, hátha orgiába kerülök, aminek örülnék. Itt van a cigim is, ami között akad egy ízletesebb fajta is. – féloldalas mosoly ül ki arcomra, jobb kezembe temetem arcomat úgy nézek irányába. – Talán az utóbbit szeretnéd kipróbálni? Szívesen megosztom veled, ha kapok cserébe valamit. – nézek rajta végig, de csak a hecc kedvéért. Nem akarnék semmit tőle úgy, mármint jó képű, meg a típusom, de esélyem sincs az abszolút hetero barátomnál. Mivel jól szórakozok és a zene is baromi hangos észre se veszem, hogy Peter már 10x hívott és több üzenetet is írt.

- Kösz a tippet, majd megnézem, hátha belenyúltál – vigyorgok és szemügyre veszem a lányokat a csapatban és csak reménykedek, hogy rátapintott valamire. Felszalad a szemöldököm az orgia központ említésére, nevetve veregetem vállon. – Kenneth Holton, apám, nem vagy semmi – ingatom a fejem vigyorogva. Ha valaki tud élni, az ő, élmény volt vele belemerülni a bulizós korszakunkba, és még mindig tud újat mutatni.
- Persze, persze, blabla, nyugtasd csak magad… úriember, hah – fújtatok egyet túljátszva a dolgot. – Én is őket – kedvelem a szüleit, már, amikor éppen itthon vannak; azért nem vagyok annyira oda, mikor még a szülinapjára sem képesek hazajönni.
- Mi? Nem, semmi – rázom a fejem, magamtól is ugyan ezt kérdezem és igyekszek átsiklani a tényen, hogy éppen arra fókuszáltam ennyire rá, hogyan nyalogatja a száját a legjobb barátom. Csak a pia, fogjuk rá, az már mellékes, hogy még nem ittam, mert tudtam, hogy ha megjön, lépést kell tartani.
- Aha, aha persze, nagyon félek – vigyorgok rá. – Nekem viszont szükségem van a legjobb barátomra, aki ha jól számolom – nézek a csuklómra, mintha lenne rajta karóra. – pontosan egy óra múlva már valakinek a nadrágjában lesz majd könyékig, szóval kiélvezném azt az időt még. Ők meg nem mennek sehová – rántom meg a vállam. Bőven ráérek keresni valakit, mikor már Neith foglalt. – Hé – törlöm le nevetve az arcomról a vizet.
- Nagyon rá vagy állva az orgiákra – kerülök kicsit közelebb hozzá. – Egy már nem is elégíti ki Neith Holton óh, hatalmas étvágyát? – suttogom drámaian a fülébe, aztán nevetve dőlök hátra, nyakig elmerülök a vízben, majd visszakönyökölök.
Nevetek az „ajánlatán”, aztán arcon fröcskölöm, és egy kisebb fröcskölő, víz alá nyomkodós háborúba keveredünk, mint két ötéves. Amikor sikerül elszabadulnom egy pillanatra, kitolom magam a medencéből és megindulok vissza az asztalhoz.
- Gyere már, de kurva lassú vagy! – kiabálok vissza neki vigyorogva, mire utolér, töltök magunknak két pohár whiskyt, a kezébe nyomom az egyiket és most mindenféle verseny nélkül koccintok vele. – Na, mi a következő, amiben megverhetlek? – dőlök az asztalnak vigyorogva. Végre jól érzem magam a legjobb barátommal, csak a legjobb barátommal, utánfutó nélkül.

~   ★

2017. június 24. szombat.
Csak nevetek a vigyorgó fejingatásán majd látványosan megveregetem a saját vállamat, amiért ilyenekre adom a fejem. Pár hete nem gondoltam volna, hogy szingli leszek azt meg főleg nem, hogy ezután ismeretlen emberekkel kerülök közös szex partyba, de nagyon jó volt. Életem élménye. Period.
Remélem sikerül valamennyire segítenem barátomon, hiszen mi mindig fogjuk egymás hátát és ha csajt kell neki keresni akkor bizony csajt fogok keresni neki, ameddig meg nem találom A csajt, a nagybetűset, aki tud neki valami újat mutatni.
-Hahhaahaha, persze persze. Ne akard, hogy nagyon versenyzős módba kapcsoljak mert akkor esélyed se lesz. – nem mintha igaz lenne, de Camiloval mindig szerettem versenyezni meg csak úgy időt tölteni. Néha értelmetlenül töltöttük el a szabad perceinket, de a miénk volt és azt csináltunk, amit akartunk. Volt egy idő mikor rossz fázisában voltam a Peterrel való kapcsolatomnak, hogy mindennap átjártam hozzá aludni, mert valahogy jobban esett, ha itt aludhattam mellette, mint otthon egyedül.
-Ha te mondod. – emelem fel megadóan a karjaimat, majd a piámra koncentrálok, meg arra, hogy minél hamarabb megigyam a sört. Bár nem vagyok a keverés híve, most legurítom a kapott italt és feljegyzem, hogy meg kell innom még egyet hiszen egy sör nem sör.
-Nagyon vicces vagy kedves barátom. – vigyorgok én is vissza rá gúnyosan, majd lefröcskölöm. – Ha megígérem, hogy csak két óra múlva fogok mélyen elveszni valaki lábai között akkor letámadod majd az egyik csajt a kedvemért? – nézek rajtuk végig de bennem semmit nem mozgatnak meg, ellenben a barátom, aki most túlságosan közel áll, benne van az aurámban és a pia hatására a tekintetem vissza vissza téved a kockás hasára, meg a rátapadt nadrágjára, ami kirajzolja az adottságokat. – Amúgy meg nem biztos, hogy bárkit is felszedek ma. Még nem találtam meg a tökéletes prédát. – vállat vonok, a gondolataim visszatérnek Peterhez meg a tökéletesen szőke hajára, erős karjaira és a tetoválása a csípőcsontjánál… megint akaratlanul is beleharapok az ajkamba, egy nagyon halk, elharapott nyögés is társul hozzá.
-Nem igazán, mondanám, hogy elviszlek de nem igazán vagy benne a fiús dolgokban. De egyszer hozok neked felvételt, megcsodálhatod az új tetoválásomat a fenekemen. – ahogyan a fülembe súg kirázza a testemet a hideg, végig a gerincem mentén egészen a lábujjamig. Nagyot nyelek és bent tartom a levegőt egészen addig míg el nem merül a vízbe.
Következik a harc, amiben minden erőmet és tudásomat beleadom, de akárhányszor megpróbálok csak rá figyelni, elkalandoznak a gondolatom más irányban és kezdenek zavarni. Érzem, hogy a nadrágom kissé szűkké válik ezért mikor ott hagy a többiek között még pár percig bent maradok, próbálom lelohasztani a dolgokat a nagymamám gondolatával majd mikor sikerül, csak akkor megyek mellé.
-Nem mindenki sül el olyan gyorsan, mint Te. – öltök rá nyelvet, majd elfogadom a felém nyújtott whiskyt és övéhez koccintom. – Fogalmam sincs, ha akarod elszívhatjuk most a cigit, de későbbre is tudok még tekerni ha úgy adódna. – a cuccaimhoz megyek, ránézek a képernyőre és a szívdobbanásom is elakad amikor látom Peter nevét a kijelzőn. Gyorsan kitörlöm az értesítőket, majd inkább levágom az italomat és odamegyek a djhez, lenyomom a torkán a nyelvemet, csak azért, hogy felejtsek. Pár perc és némi füttyögés után visszatérek a legjobb haveromhoz, aki nem csurom vizes, mint én, és intek a fejemmel, hogy menjünk a szokásos füvezős helyünkre. Nem akarom senkivel sem megosztani, útközben ledobom a felsőmet is, így látszanak a nem rég szerzett apró tetoválások a kulcscsontom környékén.
Mikor odaérünk meggyújtom a cigit, jó mélyen beleszívok, letüdőzöm majd tartom a levegőt és pár másodperccel később szívok rá. Beletúrok a hajamba miközben átnyújtom.
-Anyámék úgy tudják nálad alszok, ha véletlenül eltűnnék akkor is tudd, hogy ez a sztori. – a lábamat nézem, a filmekben amikor elhalkul a zene és kettesben maradnak a főhősök, akkor szokott jönni az intim pillanat így én is nekikezdek. – Szerinted helyesen tettem, hogy kidobtam?

- Jaj köszönöm, örülök, hogy értékeled a humorom – vigyorgok szélesen, prüszkölök, mikor telibe kapom a vizet és lendületből adom vissza. Nevetek az ajánlatán, újból végigmérem az ajánlatot és meggyőzöm magam, hogy majd pár pia után bármelyik jó lesz. Két óra múlva úgyis taccson leszünk.
– Húha, ilyet se hallottam még, lázas vagy? – tapasztom a tenyerem a homlokára, pár másodperc után veszem csak el. – Nem-nem, csak nem vagy még elég részeg – kacsintok, biztosra veszem, hogy még pár pia és máris meglesz a tökéletes préda. Figyelmen kívül hagyom azt a kis alig hallható nyögését, figyelmen kívül hagyom, teljesen figyelmen kívül hagyom, egyáltalán nem hallottam meg és bizsergek tőle egy negyed pillanatig, a vizet nézem, az majd kimossa az agyam.
- A fenekeden? Mit varrattál a fenekedre? – nevetek fel, de komolyan kíváncsi vagyok, mégis mit tetováltatott oda ez az elvetemült. Remélem az arcképem, minimum lenne hálául egy ilyen barátért, mint én.
- Szerintem te előbb sülsz el, mint én – jelentem ki magabiztosan, már majdnem kihívom egy ki bírja tovább verni a faszát versenyre, de aztán túlzásnak ítélem és elvetem az ötletet. – Felőlem akkor… - kezdeném, de közben megindul, felvont szemöldökkel nézek el utána, aztán a telefonjára, majd vissza arra, hogy már a DJvel kavar. Megiszom a whiskyt, közben végignézem a mutatványát, valami furcsát érzek, nem tudom mit, de örülök, mikor újra a társaságomban tudhatom.
Némán követem a kert és a ház túloldalához, ahol se zene, se pia, így emberek sincsenek, még a fal is takar minket, mielőtt bárkinek feltűnne a dolog és idejönne spanolni és kunyerálni. Míg Neith a cigivel van lekötve, megnézem a kulcscsontja alatti kis tetkókat.
- Persze, mindig nálam szoktál – bólintok rá egy mosollyal, majd nagy slukkot szívok a cigiből. Nem egyszer tartottam már miatta a hátam, és kétlem, hogy ez lesz az utolsó, úgy hazudok erről a szüleinek, ha kérdeznék, mint a vízfolyás. Felvonom a szemöldököm, mikor megint megkérdezi, amit már párszor átrágtunk, még egy slukk, mielőtt felrobbannék.
- Ne idegesíts Neith, ezt most ugye nem komolyan kérdezted? – nem sikerült megnyugodni, visszanyújtom neki a cigit. – Már annyiszor átbeszéltük, Peter egy pöcsfej, még egy hetet se érdemelt volna meg az életedből, nem hogy két évet, nyisd már ki a szemed…

~   ★

2017. június 24. szombat.
-Hm…. 5/10. – mondom rá a humorára az ítéletet, a prüszkölése miatt lefagy az arcomról a mosoly és éppen háton veregetném, hogy ne fulladjon már meg itt nekem mikor abbahagyja. Megkönnyebbülten dőlök vissza a vízbe, és terelődik a téma a lányokra. Az egyetlen olyan dologra, amiről nem tudok nyilatkozni, de a barátom annál inkább. – Nagyon vicces, lehet még egy két kör és jobban fognak kinézni az emberek, de jelenleg akire rávetettem a szemem az nem az én súlycsoportom. – vállat vonok, nem vagyok szomorú miatta, mert bár szívesen mutatnék annak az illetőnek új dolgot, nem biztos, hogy Ő is szeretné, meg amúgy is… én a legjobb barátja vagyok nem a legjobb kúrópajtija, az maximum egy hosszú lábú vaginával meg két mellel ellátott nőszemély lehetne.
-Ha te azt tudnád meg kéne öljelek. – öltöm rá a nyelvemet, majd közelebb megyek hozzá és lehúzom a nadrágomat a jobb farpofámnál, hogy láthatóvá váljanak a piros ajkak a fenekem. – Nem a Te arcod, de a srác azt mondta nem férne rá a fenekemre miután látta a képedet. – húzom az agyát, majd visszaengedem a nadrágomat. Másnak már csak akkor fogom megmutatni ezt az érdekességet, ha már a hálóban vagy a kertek alatt egymásba gabalyodva megszabadulunk a ruháktól. Amúgy titok.
Mikor megpillantom Peter nevét felmegy bennem a pompa, utálom amiért még kedvelem, de közben meg jól akarom érezni magam így gyógyírként kapom le a DJ fiút, majd mint akivel semmi sem történt megyek a barátommal füves cigit szívni. Mert miért ne? Fiatalok vagyunk, dől a della, és élvezzük az életet míg lehet.
-Hálám üldözzön, bár nem szándékozok elmenni. – nem sok kedvem van random emberekkel ismerkedni, főleg nem azután, hogy megláttam Peter aggodalmaskodását, meg az üzeneteit amire csak futólag pillantottam rá. Miután kiejtem a számon a nevét és a hülye kérdésemet akkor jövök rá, hogy Camilo ki fog akadni miatta és inkább nem kellett volna feltennem a kérdésemet.
-Jó, jó. Csak eltűnődtem a dolgon. – vállat vonok, szinte kikapom a cigit a kezéből és olyan gyorsan szívom egymás után a slukkokat, hogy beleszédülök, de jól is esik mert a fejemben a gondolatok csak úgy eltűnnek, a szívverésem lelassul és átmegyek alfába. Leöblítem kevés whiskyvel és visszanyújtom a maradékot. – Igen, Te már sokkal hamarabb kidobtad volna de basszonmeg, olyan jó volt az ágyba. – sóhajtok mélyet, majd felnevetek, hogy min magam sem tudom. – Figyelj, ha 20 év múlva mindketten szinglik leszünk akkor elveszlek, mit szólsz? Közben csajozhatsz meg minden. Na? Vállalom én a menyasszony ruhát. – karolom át a vállát, majd a nyakába puszilok újból. Nekem nem fura, hogy ilyen közel vagyok hozzá, hogy néha puszit adok a nyakába, a vállára, meg néha harapdálom. Ez a szeretetem jele, még akkor is ha nem teljesen baráti. A telefonom rezeg a zsebemben, kinyomom, de terveim szerint amint Camilo nem figyel rám megpróbálok válaszolni a kérdésére és ide hívom. Beszélni akarok vele. Vagy dugni, még nem döntöttem el.
-Tetszenek a tetkóim? Rosszfiúnak érzem magam tőlük.

- Hogy micsoda? – nézek rá döbbenten. – Ilyet sem hallottam még tőled, meg ne viccelj már, ennek nem fog úgyse ellenállni – nyomom össze az arcát a hüvelyk és mutatóujjammal, széles vigyorral, amolyan biztatásféleképpen. Neith jó faszi, ha meleg lennék, már biztosan dugtunk volna, látom, hogy néznek rá és nehezen hiszem el, hogy lenne itt olyan meleg srác, aki elutasítaná.
Kíváncsian nézek le a vízbe, a tetkójára, bár az egész látvány jobban leköt, késleltetve, de felfogom a beszólását és elnevetem magam rajta.
- Vagy túl tökéletes, és nem merte bevállalni, mert ezt nem lehet lemásolni – mutatok az arcomra, még egy megnyerő, „csajozós” vigyort is előveszek a tarsolyból.
- De ezen nincs mit tűnődnöd, két év tűnődés nem volt elég? – nem akarok kifakadni rá ennyire, de nehezen viselem, hogy még mindig egy olyan faszkalapon kattog, aki körülbelül tönkretett két évet a fiatalságából. És most mit ér azzal a két évvel? Semmi, kuka.
Követem Neith példáját, ha ő most villámgyorsan akar elszállni, hát megyek vele, nincs annál frusztrálóbb, mint mikor még nem egy szinten jártok. A szemem forgatom a következő megjegyzésén.
- Ez kurvára nem kifogás, lesz majd aki sokkal jobb lesz, de azt addig nem tudod meg, amíg egy szaros emléken lovagolsz – grimaszolok, azt akarom, hogy Peter még a gondolataiból és a párbeszédjeinkből is eltűnjön.
Elnevetem magam az ötletén, talán jobban is, mint amúgy tenném, pár pillanatra el is felejtem, hogy az előbb még Peteren vitáztunk. Újabb nyakra puszi, újból kellemes borzongás fut végig a testemen, remegve fújom ki a levegőt és lehunyom a szemem pár pillanatra, realizálnom kell, hogy csak a legjobb barátom puszilgat.
A kérdésére újból a mellkasára vándorol a tekintetem, mutatóujjammal végigsimítok a kulcscsontja alatti tetkókon, oda-vissza, oda-vissza, egészen belefeledkezek, még választ sem adok. Nagy nehezen elszakítom a tekintetem és felnézek a szemébe, kinyitom a szám, de mintha a torkomra forrt volna a szó, nagyon közel van az arca az enyémhez. A tekintetem elkalandozik az arcán, gyorsabban ver a szívem, kicsit közelebb hajolok hozzá, fogalmam nincs mit akarok.
Aztán rezegni kezd a telefonja megint, ingerülten nyúlok a zsebébe mielőtt bármit csinálhatna, kikapom a készüléket és felveszem én. Azért egy pillantást gyorsan vetek a képernyőre, mielőtt az anyját küldeném el a búsba.
- Hagyd már békén, nem fogod fel, hogy ennyi? Nem akar se most, sem később beszélni veled, takarodj az életéből, így is eleget voltál benne – elhátrálok Neith elől, nem hagyom, hogy kikapja a kezemből a telefont, csak miután kinyomom és visszaadom a kezébe. A fejemet ingatom, de nem nézek rá, tudom, hogy most ki fog akadni, pedig csak azt tettem, ami neki is a legjobb lesz.

~   ★

2017. június 24. szombat.
-Hát… Vannak olyanok akik nem buknak az én babapofimra. – ahogyan összefogja orcám két részét ajkaimmal berregő hangot adok ki, ilyen motorcsónak hangot. Ha tudná, hogy kire gondolok akkor biztosan nem így állna a dologhoz, de nem hiába szokták mondani ha valaki nem tud valamiről az nem bántja.
Mióta Peter bejött az életembe két évvel ezelőtt egy hasonló buliban, azóta nem igen voltunk csak így kettesben Camiloval. Mindig ott volt az általa utánfutónak hívott személy, és ez most tök fura nekem.
-Gondold azt, tényleg. – felemelem kezem, arcára simítom majd gyengéden megpaskolom amolyan keresztapásan, majd felnevetek. Olyan egyszerű a barátjának lenni, semmit nem kell elvárnom tőle és Ő sem vár el tőlem semmit mégis mindig ott vagyunk egymásnak.
-De, de. Igazad van, két évet pazaroltam el az életemből ahelyett, hogy ikreket szedtünk volna fel veled. – próbálom elfogadni amit mond, de vagy a fű hatására vagy pedig a megivott alkohol miatt az agyam egyre csak az exemen kattog. Sőt, egyenes pörög rajta, mert azért az eltelt idő nem fog elveszni csak úgy, idő kell mire teljesen kiheverem bár próbálom bevetni a sármomat és minél több pasit szeretnék ágyba vinni. – Lovagolnék én máson is, ha lenne rá alkalmam. Megpróbálom felfogni, inkább ne beszéljünk róla, mert látom, hogy csak felhúz. Ma részegedünk. – emelem üres poharam, kissé elszomorodok mikor meglátom, hogy már nincs benne ezért feltett szándékom hamarosan teletömni a pocakomat valami itallal. Jó sokkal lehetőleg.
Férfi létemre én inkább a bújós típus vagyok, még a barátaimhoz is gyakran kuckózok be, legalábbis azokhoz akik vevők és partnerek ebben. Camilo pedig már az elejétől fogva partner volt benne, nem ítélt el egy percre se. Lehet hamarabb is tudta, hogy meleg vagyok minthogy bevallottam.
Ahogyan végig simít meztelen felsőtestemen kiráz a hideg, de csak a hőmérséklet különbségnek tulajdonítom, próbálok nem odaképzelni dolgokat, ahová nem valók. Amikor többször is oda-vissza húzza a kezét már inkább érződik csiklandósnak, így nevetek. Ha valaki látna biztos jót röhögne rajtunk mert két beszívott ittas idióta nevet azon, hogy a másik húzogatja az ujját. Normálisak vagyunk?
-Camilo, téged zavart valaha az, hogy én a férfiakhoz vonzódok? – mikor felnéz rám, van valami a szemében ami miatt nehezen uralkodok magamon. Már egy ideje rájöttem, hogy miért nem tudom rendesen átélni a kapcsolataimat é ez azért van, mert Camilo az életem része, én pedig többet is érzek iránta. Megnyalom ajkamat, majd kifújom a levegőt úgy, hogy az arcába is jusson. – Hahó, föld hívja az uraságot? Most mondtam, hogy megnézhetsz menyasszonyi ruhában mert elveszlek és nem kapok semmi reakciót? – felháborodott a hangnemem, de nem a komoly módon hanem játékosan. Húzogatom a szemöldökömet is, már majdnem kemény táncpárbajba kezdenek mikor a telefonom csörög.
Kikapja.
Kikapja a telefonomat és felveszi, ez még oké, de ahogyan beszél és amit mond már nagyon nem tetszik. Összeráncolom homlokomat, érzem, ahogy az ideg teljes testemben szétterül. Nem szólok semmit amíg nem adja vissza a telefonomat, próbálom lenyugtatni magam.
-Mit képzelsz magadról Camilo? Ehhez kibaszottul nem volt jogod. – emelem fel a hangomat hozzá, hirtelen azt sem tudom mit akarok neki mondani. Haragszom de nem is mert a javamat akarja, de közben meg akartam volna beszélni a seggfejjel. – Most ez mire volt jó? Csak aggódott miattam. Nem hívtam volna ide vagy ilyesmi… najó, de pontosan ez volt a tervem de akkor is. Ez az én dolgom! Mi a faszért avatkozol bele?

- Jól van – engedem el igencsak rövid időre a Peter témát. Kit érdekel, Neith itt van, ő nincs itt, a legjobb barátom pedig le akarja inni magát velem, ebben kell támogatnom. A kezébe nyomom az én poharam, amiben még van egy-két korty, igyon csak, majd utolérem amint előre mentünk.
Vele együtt nevetek, mert olyan vicces. Nem tudom, mi, de nagyon, mert még akkor is a kitörő nevetéssel küzdök, mikor kérdez. Pislogok párat, nem értem, honnan jött most a kérdés, vagy egyáltalán miért jutna eszébe a dolog. A mellkasáról a vállára teszem a kezem és finoman megszorítom.
- Dehogy zavart – kényszert érzek rá, hogy most meg is ölelgessem, fogalmam nincs, miért kérdezne ilyesmit. Eddig vállán tartott kezemet átcsúsztatom a nyaka körül, másik karomat a derekánál és magamhoz szorítom pár másodpercre, megsimogatom a hátát. – Legalább nem kell beosztani egymás közt az embereket – vigyorodok el, közben elengedem. – Miért?
Nevetni kezdek az ajánlatán, mert elképzelem valami pánt nélküli, testhezálló, hosszú uszályos menyasszony ruhában, fátyollal a fején és már mondani is akarok erre valamit, de a telefon, azon keresztül pedig Peter közbevág.
Csendben hallgatom végig Neith dühkitörését és felvonom a szemöldököm a végére, de nyugodt maradok. Picit dühös, amiért ide akarta hívni, de dolgozik a fű, meg a pia, meg amúgy is megtettem, amit akartam.
- Pont arra volt jó, hogy ne hívd ide, ne legyél hülye. Akkor megint kezdődik majd az egész elölről, és akkor majd megint beállítasz három hét múlva, hogy csinált valami geciséget, vedd már észre, hogy nem érdemel meg – horkantok és összefonom a karom a mellkasomon. – de ha ezt akarod, hívd fel, hívd ide, meg bocsásd meg neki, amiért már full a földbe taposta az önbecsülésedet, és fogadd vissza, hadd használjon ki megint. Mintha ezt érdemelnéd – bököm meg a mellkasát. – Elöl megtalálsz, ha esetleg nem rohanna ide a szerelmed – vonulok ki drámaian, pár lépés után megállok és hátra nézek rá, tudom, hogy nem szép dolog itt hagyni a frissen szakított barátom lebaszás után.
- Jaj gyere már – megyek vissza hozzá, kézen fogom és hátrálok pár lépést, húzom magammal. Nem, nem maradhat itt egyedül a kis nyomorában. – Vagy én fogok nyerni.

~   ★

2017. június 24. szombat.
Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy bizony tőlem ne várjanak unokákat hiszen nem fogom tudni őket megáldani eggyel, akkor nem akadtak ki, mint vártam. Elfogadták, aztán a szőnyeg alá söpörték és azóta boldogan élünk én a kis világomban, ők meg az enyém melletti párhuzamos univerzumban. Én nem mondom, ők nem kérdeznek és egy így van rendjén.
-Végül is, ha a nőket szeretném nem sok maradna annyira rájuk járnék mostanában. Jobb ez így, esélyed se lenne. – óh, dehogynem. Cam kurva jól néz ki, nagyon jó a stílusa és van pénze, ez pedig a lányoknál egyenesen arányos a főnyereménnyel. Engem sosem érdekelt az, hogy van pénze meg minden, sokkal inkább örültem annak, hogy a legjobb barátom és mindenben számíthatok rá. – Csak kérdem, kíváncsi vagyok, hogyan hatott rám a melegségem. – vállat vonok, nem szabad szomorúnak lennem. Legalábbis a pasik iránti vonzalmam miatt nem.
Az egymásba kapaszkodós röhögésünk után jön a vihar, mintha a tengerparton lennénk és egyik percben még minden napos meg meleg utána pedig jön a mindent elsöprő vízhullám, emberek fulladnak bele meg minden. Legalábbis én így érzem most magam. Mélyet sóhajtok mielőtt elkezdenék teljes ingerültségemből és depiségemből őrjöngeni.
-Miért, miért jó az neked, ha én kibaszott szarul vagyok Peter miatt? Miért, akkor ki érdemel meg? Nem fogok sohasem találni egy srácot, aki akar tőlem hosszútávon is valamit. – sőt, soha nem lesz senkim, mert az én baráti körömben a meleg srácok nem élnek párkapcsolatban, szálnak egyik virágról a másikra mert ez jó. Nekem nem jó, én mindig szerettem volna magamnak egy partnert, legyen az szó szerelmi és bajtársi, és mivel az egyiket megkaptam Camilo személyében így a másikra is szükségem van. -Jólvan, felfogtam, hogy csak jót akarsz nekem de annyira rossz ezt elfogadni. Peter jó volt az életembe, szeretett, simogatott, szexelt velem. – vállat vonok, más is szexel velem tudom, de vele valahogy más volt az egész. Mintha érdekelte volna, hogy milyen és mit szeretek mit nem, szóval na, kiegészített. – Ne menj el nélkülem. – kiáltok utána de hamar vissza is fordul, megragadja a karomat én meg mint egy duzzogó óvodás követem a vissza az asztalokhoz, hogy tovább igyunk.
-Oké, oké. De most én fogok nyerni és ha így lesz akkor te fogsz csinálni valamit. – kikészítek három-három poharat, mindegyikbe más méretű és más fajta italt öntök beléjük. A cél minél hamarabb meginni mindhármat és lerészegedni úgy igazán, hogy fájjon a másnap. – Vaaaagy, játszhatnánk üvegezést. Úúúú, végig akarok csókolni minden srácot. – leesik az állam, majd az egyik üres whiskys üveget megfogom és elkiálltom magam, mire egy csomó ember gyűlik körém és már pörgetem is. – Camilo, iszol, csókolsz, igazat mondasz vagy mersz? – húzom fel kihívóan a szemöldökömet.

- Szeretnéd azt hinni – ingatom a fejem nevetve. A féltékenységgel biztosan nem lenne problémám, soha, egyik partneremnél sem éreztem volna, hogy kapcsolatot szeretnék tőle, semmi kedvem dolgozni rajta. Így is megkapom, amire szükségem van, szeretethiányom pedig nincs. Bőven elég, hogy az a pár szem igazi barátom szeret, Neithel az élén. – Nem tudom, igazából olyan egyértelmű volt – vonok vállat a kérdésére. – Sose gondolkodtam el rajta – ismerem be. Ha most jelentené be, hogy ja, amúgy meleg vagyok, jobban meglepődnék, de úgy, hogy együtt nőttünk fel, azt hiszem meg sem lepett, mikor bejelentette. Már tudtam.
- Nem jó nekem, ha szarul vagy miatta, de ha most sikerül elengedned, többet nem leszel szarul miatta. Ha meg megint hagyod, hogy manipuláljon, megint szarul leszel miatta, és ez így fog folytatódni – magyarázom lassan és nem tudom, mikor lettem ekkora kapcsolat guru. – Látod, hogy mit csinált veled? – szívem szerint ezt a gondolatot kiráznám belőle. Mármint, nem úgy. – Már hogy ne találnál, kibaszott jó faszi vagy, meg még talán jó arc is, hidd el, sokkal jobbat kapsz majd, mint Peter – veregetem meg a karját bíztatásul és el is hiszem, amit mondok. Miért ne akarna bárki is összejönni Neithel? – Majd lesz jobb az életedben – igyekszek a fejébe sulykolni, mielőtt felhagy minden reménnyel.
- Igen? – nevetek fel a kijelentésén és figyelem, mit művel a piákkal, a következő kijelentésén még jobban nevetek. Lehúzom a legkisebb adag piát, amit kitöltött, aztán mikor felteszi a kérdést, úgy érzem, a középsőt is le kell tolnom. Elvégre volt egy kívánsága és most kifejezetten jó ötletnek tűnik teljesíteni. Mert a barátok csinálnak ilyet, nem? Rá vigyorgok a betépett-berúgott állapotomban, aztán közelebb mászok hozzá, a tarkójára csúsztatom a kezem, és megcsókolom a legjobb barátomat.
Soha nem csókolóztam pasival, fogalmam nem volt, milyen lesz, de a szívem a torkomban dobog, a gyomrom liftezik és az agyam kikapcsol, mikor pár másodperc után elhúzódok tőle és vigyorogva hátrébb lököm a vállánál, olyan mintha nem is emlékeznék az egész csókra. Csak az ajkam bizsereg.
- Egy megvolt, sok sikert a többihez – kacsintok rá, emlékeztetve az előző „minden srácot végig akarok csókolni” felkiáltására, mert leesik, mit csináltam éppen. Gyorsan pörgetek, elkapom róla a tekintetem. Pár kör után a legtöbb emberen igencsak megfogyatkozott a ruha, én is már csak boxerben vagyok és a sokadik pohárral iszok. Kavarnak, mindenféle szexuális töltetű kérdésekre válaszolnak, egymáson táncolnak, én pedig tovább iszok és azon kapom magam, hogy folyamatosan visszatéved a tekintetem Neithre, akinek összejönni látszik a nagy terve a jelen lévő pasikkal. Pár lánnyal kavarok, de főleg iszok, és iszok, és iszok, amíg odáig nem jutok el, hogy annyira leigyam magam, hogy már nincs kedvem odafigyelni rájuk. Mikor felém fordul az üveg, intek, hogy kiszállok és botorkálva arrébb megyek, ledobom magam az egyik napozóágyra és hanyatt fekszek, el tudnék aludni itt helyben.

~   ★

2017. június 24. szombat.
-Akkor az a házifeladatod, hogy átgondold és három oldalas esszét kell írnod arról, hogy miként hatott rád a meleg barátod jelenléte. – vigyorgok hatalmasat. Nem mintha elvárnám, hogy ezt meg is tegye de mivel a szüleim inkább söpörték a szőnyeg alá a dolgot, kíváncsi lennék miként hatott a legjobb barátomra. emlékszem kisebb korunkban mindig azzal viccelődtünk, hogy ikreket fogunk felszedni és néha cserélgetjük majd őket de én utána jobban örültem a bátynak, mintsem a lányoknak szóval ugrott a tervünk.
-Mi erre a biztosíték? Honnan veszed, hogy jobb lesz nekem utána? Mármint biztosan, de hogy lehetsz benne ennyire biztos ebben a szent percben? - tudom, hogy csak segíteni akar, tudom, hogy minden lesz ha eltelik egy kis idő és végérvényesen is kikerül Peter a képből de addig még annyi víz lefolyik Hudsonon, én pedig egyáltalán nem vagyok elég erős, hogy kibírjam nélküle. Viszont nincs időm ezzel foglalkozni, a barátom nem engedi azt, hogy belesüppedjek a depressziómba. Magával húz, visz, von, tol, mindegy, hogy mondom a lényeg, hogy nem állok meg a saját földbe gyökerezett lábaimon mert kirántanak.
Az események kissé felpörögnek aminek okán már nem tudom követni a dolgokat, vagy csak kavarognak össze vissza a fejemben a dolgok ezért nem tudok különbséget tenni. Egyik percben még 6 pohárba különböző italt töltök, amiből a legnagyobbat lehúzom Camiloval ellentétben aki a kicsire hajt, a második percben az üvegezés pattan ki a fejemből és többen is kapnak az alkalmon így már neki is fogunk a játéknak. Törökülésben ülök a hideg földön miközben megpörgetem és Camilora esik, választási lehetőséget adok neki mire lehúzza a második poharát, azt hiszem ennyi volt, az ivást választotta és már pörgetném meg újból mikor is hozzám mászik, tarkómra csúsztatja a kezét és megcsókol. Eleinte csak kitágult szemekkel figyelem majd vissza is csókol egy másodpercre, a szívem össze vissza kalapál az üregében és érzem ahogy villámcsapás szerűen halad át rajtam az elektromosság. Nem értem miért jön, utána elválik. Szomorú is lehetnék és valahol az is vagyok, mégsem mutatom, inkább csak nevetek a helyzet abszurditásán.
-Kösz, hajnalra meg lesz mindenki is. Néhányan kétszer. – kacsintok rá majd belevetem a játékba magam, teljes gőzzel. A ruhámtól is megszabadítanak, már csak boxerben feszítek a többiek mellett, van akivel többször is csókolózok mert mintha én lennék a legkapósabb meleg, néhány lány is belefut a képbe de náluk nem érzek semmit. Sőt, a srácoknál sem érzek semmit, mert amikor nem látja vissza nézek Camilo irányába. Néha megnyalom az alsó ajkamat mert még mindig az előző csókunkról álmodozik, egyszerűen nem tud felejteni, ahogyan a testem sem. Mégsem kísértem a sorsot, csak élvezem a játékot, vodkát iszok köldökökből, csokit nyalok, smárolok és dörgölőzök. Mindent amit mondanak megteszek, inni csak kiegészítésként iszok, mert alapjáraton nem választom ezt a lehetőséget. Órák telnek így el, és csak arra leszek figyelmes, hogy Camilo már megint az ivást választja, és újból, és újból. Megérintem játékközben a vállát, kérdőn nézek rá és mikor rajta van újból a sor feláll. Én is kiszállok és követem ót a napozó ágyakhoz, ledőlök mellé a másikra.
-Minden oké Camilo? K.O. vagy? – kérdezem nevetve, majd megfogom a két kezét, szorosan, majd tiszta erőmből húzom fel az ágyról, egyik karját átvetem a vállamon és úgy indulok meg vele kissé ittasan, néha görbe léptekkel, hogy felvigyem a szobájába és lefektessem aludni. – Nos, asszem neked véget is ért a buli. Gyere, lefektetlek. – tuszkolom be az ágyába majd azért, mert én is kibaszott részeg vagyok akaratlanul is rá esek, így találkoznak meztelen felsőtesteink. Gombóc kerül a torkomba, kissé felemelkedek és az arcát nézem. Aztán valamiért újból ajkaira csapok, ízlelni akarom, ha engedi természetesen.

- És értékelve is lesz? – nevetem el magam az ötlettől, őszintén szólva, fogalmam sincs így első gondolatra, hogyan hatott rám a dolog. Az biztos, hogy nem ragadt rám a semmiféle ellenérzés a melegekkel szemben, mert annyira természetesen volt jelen a dolog az életemben.
- Az, hogy tudom, ezt most csak úgy el kell, hogy hidd nekem – biztosítom róla, hogy tényleg minden tökéletes lesz a jövőjében, és igyekszek én is elhinni. A  vonzás törvénye, vagy mi, anyám rengeteget beszél róla; elvileg ha elhisszük, hogy valami úgy lesz, akkor úgy is lesz.
- Mhm – dünnyögöm a kérdésére az orrom alatt és elnevetem magam, örülök, hogy a sok különböző pia most békésen olvad össze a gyomromban, olyan lehet, mint Neith egyik orgiája, nem pedig összevesznek és kikívánkoznak. Nem akarok hányni, utálok hányni. Lehunyom a szemem egy pillanatra, forog a világ, mintha valami centrifugában lennék, három nagy pördít rajtam, mielőtt Neith felhúz az ágyról.
- De ne menj el, nem akarok egyedül lenni – nyüglődök és amint az ágyba kerülök, én is rásegítek, hogy jöjjön velem, eszem ágában sincs részegen egyedül maradni és egyedül aludni. Vele akarok maradni, az agyam állandóan visszatér arra, hogy megcsókoltam, és hogy mennyire tetszett, annyira izgat az emlék, meg a gondolat maga, mint mostanában semmi.
Ránk telepszik a csend és úgy érzem, megfagy az idő pár pillanatra, némán nézek a szemébe és megugrik a pulzusom, kiszárad a torkom és sokkal jobban forog most a világ, mint mikor becsuktam a szemem. Mohón viszonzom a csókját, lehunyom a szemem és most sokkal jobban átadom magam neki, mint pár órával előbb kint, mindenki előtt. Elmélyítem, nyelvem az övére talál, ujjaim végigfutnak oldalán, aztán a hajába túrok.
Levegő után kapkodva szakadok el tőle ejtem vissza a fejem a párnára, a szemébe nézek és elkuncogom magam a helyzet váratlanságától. Soha nem hittem volna, hogy egyszer kavarni fogok a legjobb barátommal, azzal meg főleg nem számítottam, hogy egy csókjától alig férek majd a boxerembe. – Oké… - suttogom a szobám sötétjébe, azt hiszem még mindig nem fogom fel pontosan, mi történik. Inkább átadom magam a pillanatnak és magamhoz húzom, újból megcsókolom, hagyom, hogy a kezeim maguktól vándoroljanak végig a felsőtestén, először mellkasán, aztán hasán, egészen az aljáig. Ott egy pillanatra lefagyok, lejjebb akarok nyúlni, ujjaim hegyét alsója alá csúsztatom, aztán úgy döntök ehhez még azért egy két percre szükségem van. Fenekére csúsztatom a kezem, a boxere alá és magamhoz szorítom, a nyakába csókolok és kizárom az összes gondolatomat.
Elég lesz velük holnap reggel találkoznom.

~   ★

2017. június 24. szombat.
-Csak úgy, mint a humorodat. – teszem hozzá viccesen de a következő pillanatban, mintha fordulnánk 180 fokot, már nem nevetünk hanem szóba kerül Peter meg hív is, Camilo felveszi bennem meg olyan harag gyűl össze, hogy talán ilyet még sose tapasztaltam. Nem tudom mitől bukok ki ennyire, lehet, hogy azért mert az a szemétláda nem érti a nemet és még mindig próbál valamit kicsikarni belőlem aztán ott az a lehetőség is, hogy azért mert Camilo kikapja a kezemből és saját belátása szerint próbálja orvosolni a helyzetet.
Mindegy melyik az igaz, hiszen a lényegen nem változtat miszerint én szomorú, ő egy pöcsfej, Camilo meg igaz barát. Szóval, lényeg a lényeg, eső után köpönyeg szokták vala mondani, így pislantások múlva már elhiszem, hogy minden rendben lesz és nem lesz soha gondom az exemmel, ha ma túlélem nélküle az estét. És feltett szándékom a felejtés, úgyhogy muszáj lesz belecsapni a lecsóba.
Az üvegezés nagyon jó ötletnek bizonyul, utána sorra követik az események egymást, már nem a kint tomboló emberek között vagyunk, hanem a nagyon részeg Camilot cipelem be, én, aki még nála is talán részegebb vagyok, vagy beszívott, de az is lehet, hogy nem.
-Jó, jó. Itt maradok, de ha valamit ellopnak akkor nem rajtam fogod leverni. [/b]– nevetek fel a kérlelésén és a nyüglődésén egyaránt, majd a gravitációnak hála rajta találom magam. Nem forog a világ, nem émelygek, és nem kerülget a hányinger de nagyon melegnek érzem az arcomat, már-már azt mondanám hogy zavarban vagyok amiért így találkozik a testünk. Nagyot nyelek, utána a belső hangokra hallgatva megcsókolom, ami alapjáraton nem lenne gond hiszen nem is olyan régen Ő csókolt meg, csak elvileg Ő nem meleg, én meg igen és nekem jelenthet ez valamit, míg neki semmit. Sőt, lehet nem is akarja de nincs időm ezeken gondolkodni, mert olyan mohón és akaratosan csókol vissza, mint eddigi partnereim közül egyik sem. Parancsolóan tör be nyelvével a számba én pedig nem tudva és nem is akarva ellenállni megadom neki, amit mindketten akarunk. Gyengéden ízlelgetem nyelvét, kezemmel elkapom egyik kezét és összefűzöm ujjaimat miközben élvezem, ahogy végig húzza ujjait hajam között.  
Mikor abbahagyja a csókot, csalódottság telepedik testemre, és nem értem miért. Ezt alapjáraton nem szabadott volna, kiengedek egy elfojtott sóhajt majd nagyobb adagban veszem a levegőt, és csatlakozok a kuncogásához. Már éppen leszállnék róla, hogy kínosan inkább visszavonulót fújjak és visszatérjek bulizni a lent lévőkhöz, mikor megcsókol. Újból. A levegő is belém fagy mikor a kezét megérzem a boxerem környékén, egyből kipattannak a szemeim és kérdőn nézek rá, majd a fenekemre csúszik és muszáj, belső késztetést érzek arra, hogy még jobban elmélyítsem a csókunkat. Miután a nyakamba puszil elfog a bizsergés, az álla alá nyúlok hogy visszahúzom a csókba, közben az én kezem is vándorlásokba indul. Az oldalán simítok végig, egészen a combjáig majd ameddig csak érem, utána vissza de már a belső combjánál, közben apró puszikkal egyre lejjebb haladok testén. Nyakát puszilom végig, le a mellkasára, megszívom a kulcscsontját közben kezemmel a belső combját cirógatom, elérek a boxerjének a szegélyéhez, annak a mentén végig húzom a nyelvem hegyét, majd abbahagyom és szaggatottan szólalok meg.
-Állíts meg, ha már soknak érzed, oké? – nézek fel rá majd először kezemmel nyúlok a finom anyag alá, hogy ujjaimat rászorítsam férfiasságára. Ujjaimmal ügyeskedek, közben puszikat lehelek belső combjára is, majd egyetlen rántással szabadítom meg az alsónadrágjától. Megnyalom az alsó ajkaimat a méreteket látva majd ajkaimmal veszem kezelésbe említett testrészét, és egészen addig nem hagyom abba míg el nem megy. Néha gyorsítok, néha pedig kínzóan lassan csinálom hol a kezemet hol pedig ajkaimat használva, majd egyszerre. Fel fel nézek, hogy megbizonyosodjak arról, hogy élvezi és nem találja furának az egészet.

- Oké – dünnyögöm vigyorogva, jelen helyzetben az aggodalomnak egy icike-picike részét sem érzem, pont leszarom, hogy kint elvileg buli van, aminek én vagyok a házigazdája. Feküdni akarok a pihe-puha ágyamban, a legjobb barátom társaságában és élvezni a pillanatot, hogy mennyire részegen, de mennyire jól vagyok.
Nem bírok leállni a csókokkal, hihetetlenül élvezem, ahogyan Neith csókol, meg a tényt, hogy ő az, itt felettem, és egy szál alsógatyában vagyunk, és csókolózunk. Izgatottsággal tölt el, meg boldogsággal, úgy érzem, nem bírok eleget kapni belőle, közben a háttérben, mint valami hatalmas neonfelirat, ott villog az agyamban, hogy MI A FASZ.
Úgy érzem magam, mintha a feje tetejére állt volna a világ, kellemes borzongás futkos a testemen érintése nyomán, azt akarom, hogy még hozzám érjen, még megcsókoljon. Lehunyom a szemem és átadom magam a pillanatnak, elrugdalom a maradék gondolatmorzsákat, amik inkább hatalmas kérdőjelek arról, hogy mégis mit csinálok a FIÚ legjobb barátommal az ágyamban. Semmi mással nem akarok foglalkozni, csak azzal, hogy kívánom és nagyon úgy tűnik, viszonzott a dolog.
- Mhm – bólogatok hevesen, érintésére halk nyögés tör fel a torkomból, megemelem magam kicsit, hogy könnyebben vetkőztessen le teljesen. Az élvezet hullámokban halad végig a testemen, úgy érzem, menten felrobbanok. Neith nagyon jól csinálja, amit csinál, lenyúlok és finoman a hajába túrok, de hagyom a saját tempójában ügyködni, néha, mikor már nem bírom némán élvezni, nyögök. Alig pár perc alatt a csúcsra repít, egész testem megfeszül, ahogy az orgazmus átjárja minden porcikám, levegőért kapkodva süppedek az ágyba és lehunyom a szemem. Nem hiszem el, hogy most élveztem teli a legjobb barátom száját.
- Azt a kurva élet – suttogom, kell egy kis idő, hogy egyáltalán meg bírjak szólalni. Visszahúzom magamhoz Kennethet és a nyakába temetem az arcom, aztán csókokat kezdek rá nyomni, vissza akarom adni neki a szívességet, csak egyelőre fogalmam nincs, mihez kezdjek, úgy érzem, mintha másodszorra veszíteném el a szüzességem. Először csak puszikat lehelek nyakának finom bőrére, majd szétnyitom ajkaim, finoman megszívom, végigsimítok felsőtestén és most nem állok meg az alhasánál, boxerén keresztül először csak megsimítom a férfiasságát, aztán finoman rá is markolok.
Kicsit furcsán érzem magam, azt hiszem, zavarban vagyok, szóval inkább maradok a nyaka és a válla csókolgatásánál. Lejjebb tolom a ruhadarabot és munkához látok a kezemmel, el se akarom hinni, hogy komolyan éppen ezt csinálom, de közben rohadtul igazán szexinek tartom. Egy ideig még gondolkodok a dolgon, aztán lejjebb csusszanok az ágyon és csókokat nyomok az alhasára, majd a számba veszem és utánozom, ahogy ő csinálta, egy pár ideig bénázok, aztán úgy érzem, kezdek rájönni a módszerre. Közben rengetegszer fordul meg a fejemben, hogy ez most komolyan megtörténik-e vagy csak álmodok?

~   ★

2017. június 24. szombat.
Lehet, hogy nem szép dolog a legjobb barátodról álmodozni, de én elmondhatom, hogy kerültem már olyan képzelgésben mikor Camilo velem van, félreérthetetlen módon, egymásnak meztelenül esve és nem bántam. Sőt, talán Ő az egyetlen az életemben aki igazán a crushom volt már ki tudja mióta, hiszen mindenkinek van valakije akire szívesen gondol bizonyos dolgok közepette.
Nos, nekem Camilo volt az. Fura lehet, de őszintén olyan helyénvalónak tűnik amit most készülök csinálni vele. Már álmodoztam róla, hogy milyen lehet megsimogatni a puha bőrét majd végig csókolni teljes testét, értettem mit esznek rajta a lányok hiszen én két kanállal tömtem magamba alkalomadtán. Miután tudatosulnak benne szavaim és bennem is, amolyan megerősítésként szolgáltak elkezdek végig menni rajta, gondosan ügyelve minden porcikájára és arra, hogy meg legyenek szeretgetve kellő képen.
Nem gondolok Peterre, sem arra, hogy Camilo a legjobb barátom és mégsem kéne ezt csinálnom, csak engedek a pillanatnak, simogatom ahol érem, puszilom ahol tudom és próbálom kielégíteni minden vágyát. Nem pökhendiség, de értem a dolgom, tudom mi kell ahhoz, hogy egy pasi hangosan nyögjön és amikor először hallom meg Cami ezen hangját elfog a mosolygás. Enyhén ráharapok az ajkaim között lévőre, majd mozgatom a fejem, nyelvemmel körkörösen izgatom, hogy minél jobb élményben legyen része. Ahogyan a hajamba túr hangosan morgás tör fel a mellkasomból és szabad kezemmel kapaszkodok csípőjébe, hogy amikor elélvez mind a számba maradjon. Mosolyogva húzódok el tőle, jobb kézfejemmel letörlöm szám szélét és visszakúszok hozzá.
-Végülis, megkaptad azt az új dolgot, amire vágytál. – duruzsolom a fülébe, majd tovább folytatom az apró puszik hintését a nyakán, néhány nyomot is hagyok magam után, hogy legyen holnap valami emléke erről. Vagy nekem.
A nyakamhoz bújt fejét gyengéden simogatom, beleborzongok a viszonzott puszikba majd szépen lassan én kerülök a hátamra, oldalasan pedig a legjobb barátom cikázik rajtam. Nagyokat nyelek, pihegek kezei alatta, ahogyan össze vissza simogatnak és egyre közelebb érnek intim zónámhoz. Mikor rámarkol a farkamra hangosan felnyögök, majd elkapom a csuklójánál fogva.
-Nem kell ezt tenned Cami, nem tartozol semmivel. – közlöm vele megnyugtató hangon. Az egy dolog, hogy én már vágytam erre, hogy megérezzem és megismerhessem Őt mélyebben de nem kell visszaadnia csak azért, mert kötelességének érzi. A fejem kábult, a szívem heveseket dobban ahogyan hideg ujjait megérzem meztelen részemen, összepréselem ajkaimat és lehunyom a szemeimet, úgy élvezem minden egyes mozdulatát. Aztán bumm.
-Óh, istenem Camilo. – suttogom nehezen amint megérzem forró ajkait intim részem körül, kezeim vállán simítanak végig, egyik jobban rászorít a tarkójára míg a másik hajába csúszik és a kezdeti bizonytalanságot kisegítve próbálom adni a helyes tempót. Néha lökök egyet kettőt csípőmmel, majd mintha sohasem lett volna orgazmusom és most csinálják nekem először, sülök el a szájába. Az egész testemet átjárja a forróság, még utórengések is jönnek ahogyan minden izmom megfeszül. Felhúzom magamhoz, ajkaira csapok le és meztelen testét simogatom, különösen a fenekét. Rácsapok, de éppen egy picit mégis a hangzása betölti az egész szobát. Nagyot nyelek. – Többet is mutathatok, ha szeretnéd. – suttogom ajkai közé, majd falni kezdem azokat, néha csípőmet is hozzáérintem övéhez amitől végig kiráz a hideg. Annyira fura, annyira nem szabadna mégis olyan jó érzés.

- De még hogyan… - vigyorodok el kissé, el sem hiszem, hogy ez most tényleg megtörtént, és történik. Azt hiszem, volt már egy sejtésem, csak úgy magamban, de eddig eltemettem jó mélyre, mert nem tudtam elhinni. Valamilyen szinten megkönnyebbülést éreztem, egyelőre még nem engedtem, hogy a sok-sok kérdőjel megjelenjen a fejemben arról, hogy ezt biztosan a legjobb barátommal kellett-e volna megtennem.
Bárhogy is legyen, az biztos, hogy nagyon jó érzéssel tölt el így lenni Neithel, így hozzáérni és ahogyan így hozzámér, még sosem éreztem ennyire természetesnek. Általában amint megkaptam, amit akartam, már ott se voltam, nem szerettem összebújni, mert irritált, hogy benne vannak az aurámban, és hozzám nyúlnak, meg túl bensőségesnek éreztem, de most olyan nyugodt és izgalmas egyszerre.
- Tudom, de akarom – nézek fel rá, suttogok, úgyis elég csend van itt a szobámban ahhoz, hogy hallja. Puszit nyomok a hasára, nem bírok betelni az újdonsággal, azt sem tudom, hirtelen hová nyúljak vagy mit csókoljak rajta, minden tetszik.
Annyi érzés kavarog bennem, mikor Neith elélvez, hogy két kezemen nem tudnám megszámolni. Nagyot nyelek, tudhattam volna nagyon jól, hogy ilyenkor mi történik, meg valamilyen szinten számítottam rá, csak azzal nem számoltam, milyen lehet a másik végén lenni a dolognak, de tetszett. Nem bírok nem vigyorogni, mikor pontosan megfogalmazom a fejemben, mi is történt, annyira izgalmas az egész, hogy majd kiugrok a bőrömből. Olyan, mintha valami olyant csináltunk volna most, amit nem szabad, pedig nagyon is szabad, főleg, ha most a következményektől elvonatkoztatunk.
Belemosolygok a csókba, megsimítom arcát és úgy átadom magam a csóknak, neki, mint talán még soha, vagy már nagyon régen. Fontolgatom az ajánlatát, bár az első gondolatom az, hogy akarom, mindent akarok, most azonnal, vele, de még egy ideig csak hagyom, hogy vigyen magával az élmény, karján simítok végig, mindenhol ahol csak lehet, hozzá akarok érni.
- Szeretném – húzódok el tőle és megsimítom az arcát, ujjaim lassan végigvezetem orcáján, ajkain, szájába dugom az ujjam, majd állkapcsán, nyakán simítok végig, időt hagyok magunknak, hogy egymásra nézhessünk, pár pillanatra lelassítva az eseményeket. Félig mellé könyökölök és végignézek meztelen testén. Már párszor, mikor meztelenkedett előttem, alaposan szemügyre vettem, de még soha nem ilyen közelről. Újból odahajolok hozzá és megcsókolom, kezem, amit eddig oldalán pihentettem, most tovább simogatja, hagyom, hogy átvegye az irányítást, mert valami fogalmam van azért a következő lépésről, egyelőre nem merek olyan magabiztosan nyúlkálni, mint ahogy szoktam.

~   ★

2017. június 24. szombat.
Még isteni szerencse, hogy nem ittam annyit a ma este folyamán, hogy másnap ne emlékezzek ebből semmire. Mert erre bizony szeretnék emlékezni, ahogyan sóhajtozik a csókjaim alatt, majd a kezem okán… Ettől csak még kanosabb leszek, a meleg bőre érintkezik az enyémmel és ennél normálisabb és helyénvalóbb dolog nem is létezik a világnál. Imádom a hangját hallani, amiért kényeztetem ajkaimmal, az pedig még több örömmel tölt el, hogy el is megy.
Bizsereg a teljes bensőm a történtek miatt, emiatt sem szeretném, ha abba hagyná, de megadom neki a lehetőséget, ha esetleg időközben kijózanodott volna az elméje. De nem, nem húzódik el, nem küld el messzire, hanem végig csókolja a testemet, és én alig bírom türtőztetni magam, de türelmes vagyok hiszen a meleg szüzességét készül éppen elveszíteni, ha van ilyesmi. Nem erőltetek rá semmit, engedem, hogy úgy mozgassa a fejét, ahogyan jónak gondolja mert nekem édes mindegy miként csinálja, hiszen annyira rá vagyok már izgulva, hogy minden jó. Meg amúgy is kurvára vonzódok hozzá, a testéhez és a lényéhez egyaránt, úgy, hogy szeretném, ha folytatná.
Az agyam nem ér rá azon kattogni, hogy konkrétan beleélveztem a legjobb barátom szájába annyira le van sokkolódva a történtek miatt. Az összes porcikám nagyon nagyon nagyon bizsereg az érintése mentén, a levegőt is nehezen veszem minél többször érek a finom bőréhez, néha el is felejtek levegőt venni annyira elbűvöl az egész.
-Segítek majd, oké? – adok csókot ajkaira, és eleinte úgy gondoltam én leszek felől az érintése és cselekedetei nyomán egyáltalán nem érzem azt. Megnyalom az alsó ajkát mielőtt elválnánk a csókból, a kezébe úgy simul arcom, mint hízelgő macska a simogató kézbe, még dorombolnék is de helyette halk nyögések hagyják el ajkamat. Ujján többször mozgatom fel-le ajkaimat, legyen megfelelően előkészítve, majd megfogva a kezét vezetem le a fenekemhez és segítem, hogy kényelmesen érezze magát. Ahogyan megérzem ujjait bennem ajkai közé nyögök és szorosan kapaszkodom csípőjébe szabad kezemmel egyre többször lökve a csípőmet irányába. Szeretek hozzá dörgölőzni, valamiért még jobban feltüzel az egész szituáció. Amikor már kevésbé fáj elhúzom kezét, az éjjeli szekrényének fiókjából kihúzom az óvszert és gyors mozdulatokkal, a számat használva húzom fel ágaskodó farkára. – Állj a hátam mögé. – utasítom, majd négykézlábra helyezkedek és várom, hogy becsusszanjon. Mikor megtörténik a lepedőt gyűröm magam alatt, és gondolva a kezdeti sokkra elkezdem én az első mozdulatokat egészen addig míg Camilo nem érzi magát nyeregben. Néha hátranézek a vállam fölött, hogy élvezi e de a hangok is bőven bizonyítják a tényt, amiket kiad. Nem tudom mióta lehetünk itt bent, hogy mióta élvezünk így, de megfeszül a hátam amint érzem azt, hogy az este folyamán már másodjára megy el. Beleremeg a teljes testem és hasamra zuhanok, hogy fáradtan és teljesen kielégülten nézzem a mellém szintén beeső srácot. Az arcát nézem, próbálok valamit kiolvasni belőle, de nem igazán tudok így csak közelebb húzódok a nyakába temetem arcom és puszikat nyomok rájuk.
-Élvezted? – suttogom a nyakába, orrom hozzáér a bőréhez és kiráz a hideg, ujjaimmal mellkasán rajzolgatok, félig rajta feküdve majd szépen átengedve magam az alvásnak. Meztelenül. A legjobb barátom mellett.

- Oké – fura érzés, hogy nem tudom, mit hogyan. Mármint, tudom, mert azért nem annyira más a dolog, de mégse tudom, de valahol el kell kezdeni, nem? Örülök, hogy Neith az, mert bár izgulok, nem érzem cikinek vagy kínosnak a bénázásaimat. Csak egy egészen kicsit.
Hagyom, hogy vezesse a kezem, mikor rájövök, mit szeretne, óvatosan kezdem mozgatni az ujjaim benne. Alsó ajkamra harapok, mikor felhúzza a gumit, elakad a lélegzetem belé hatolva, kell egy pár másodperc, hogy felocsúdjak, mi történik, az egész annyira nem tűnik valósnak. Csípőjére markolok és közelebb húzom magamhoz, megtartom, egy ideig csak lassan mozgok, majd gyorsítok a tempón, tekintetem testét pásztázza a szoba félhomályában és egyszerűen nem bírom elhinni.
Már rég szexeltem ennyire jót, már nagyon régen voltam ennyire jelen és éltem meg a pillanatot. Lehunyom a szemem, mikor érzem, hogy pillanatok kérdése és elmegyek, magamhoz szorítom és próbálom minél tovább átélni az érzést. Hátrébb húzódok és mellé dőlök, lassan visszaáll a légzésem. Némán nézek rá, de nem találom a szavakat, még a gondolatokat sem, míg nem töri meg a csendet. Átölelem egyik karommal és elmosolyodok a kérdésén.
- Nagyon – suttogom vissza, nem akarom hangosabb beszéddel elrontani a pillanatot. – Remélem te is – teszem hozzá rövid hatásszünet után, de hogy választ kaptam-e vagy sem, nem tudom, mert amint lehunyom a szemem, bealszok.

A besütő nyári napfény kelt, úgy, ahogy kiterültünk még előző este, vagy ma hajnalban, fogalmam nincs. Tegnap megszűnt az idő, nem tudom, mennyi időt tölthettünk kettesben, az egész annyira jó volt, de annyira lesokkolt ezzel karöltve. Percekig mozdulatlanul fekszek, nézem a rajtam fekvő fiút és azt hiszem, sokkban vagyok. Elmosolyodok, elönt a boldogság, a következő pillanatban már pánikolok, lever a víz, mert olyan dolgokat érzek, amitől legszívesebben most azonnal az ablakon ugranék ki.
Túlzottan boldog vagyok, meg a gyomrom össze van szorulva és mosolyogni akarok, mint egy idióta, meg homlokon puszilni Neithet és valami nyálasat csinálni, de ő a legjobb barátom, és nem veszíthetem el egy ilyen miatt. De annyira más volt vele, annyira sokkal több, jobb. Elkeseredetten nézem a plafont, hátha a válasz rá van írva, de semmi, csak az esik le, hogy még a többi vendég előtt léptünk meg a buliból. Grimaszolok, ezzel most tényleg nem tudok foglalkozni, annál sokkal durvább dolgok történtek itt, a szobámban.
Óvatosan, nagyon óvatosan csúszok ki Neith alól és lábujjhegyen megyek a fürdőszobámba, vagy húsz percig állok a víz alatt, nézek a semmibe és próbálom feldolgozni, mi történt, meg jó mélyre lenyelni az érzéseket, amiket keltett bennem, mert ennek nem szabadott volna soha megtörténnie. Mármint az érzések résznek semmiképpen, azzal nyugtatom magam, hogy biztosan csak megkever, hogy mennyire szoros köztünk a kapcsolat. Nincsen szó semmiféle más fajta érzésekről. Vagy?
Félve, a törölközővel a derekamon megyek ki a fürdőből, mert fogalmam nincs, most mégis hogyan viselkedjek; biztosan kezelni tudom majd, de hogy belülről mi fog zajlani bennem, attól rettegek. Nem tudom, mióta lehet ébren, de megtorpanok, mikor a tekintetünk találkozik, kinyitom a szám, aztán becsukom aztán kinyitom megint.
- Jóreggelt – nagyon halkra sikerül, megköszörülöm a torkom és leülök mellé az ágyra. – Nem merem megnézni, hogy néz ki az udvar – dobok fel egy tökre más, mégis releváns témát.

~   ★

2017. június 25. vasárnap.
Az aktus után nagyon hamar nyom el az álom és hunyom le a szemeimet, hogy az egész éjszakát úgy aludjam át, mint első éjszaka az újszülött kisbaba. Az egész testemben szétterülő boldogság hatással van az alvásomra is, hiszen hetek óta nem aludtam ilyen mélyen és ilyen sokáig, ez pedig egy újabb pont Camilo számlájára. Különösebben arra sem emlékszem, hogy álmodtam volna valami konkrétat csak foszlányok és össze vissza futkosó gondolatok maradnak meg de mindegyiknek egy középpontja van.
Camilo.
Egy másodpercig nem tűnik fel egyikben sem az úgynevezett pasim, az exem, Peter, nevezze ki ahogy akarja bár a köcsög is igazán megteszi, ez pedig még nagyobb nyugalmat hoz rám. Egész éjjel meztelenül alszok a legjobb barátom szintén meztelen teste mellett, néha átölelem, néha pedig csak úgy hozzábújok vagy Ő bújik hozzám és kis kifli nagy kifliben alszunk, és ebben van valami kétségbeejtő és nagyszerű is egyszerre. Mármint a legjobb haverom jó csávó, meg van mindene és megkaphat mindenkit mégis az fut át az agyamon már vagy ezredjére, hogy vajon miért akarhatott velem is lefeküdni? Csak kísérletezett volna? Vagy tényleg ennyire nem mutatnak neki újat a csajok, hogy inkább lefekszik a legjobb barátjával az adrenalin miatt? Akkor inkább próbáljon ki valami extrém sportot.
Már legalább egy órája fent vagyok mikor megérzem a mellettem lévő apró mozdulatait, viszont nem fordulok oda hozzá, csak a hátamat mutatom neki és imádkozok azért, hogy ne érintsen meg vagy nézze meg, hogy alszok-e mert akkor lebukok. Abból ítélve, ahogyan mozdulatlanul fekszik mellettem és nem nyomkodja a telefont, hanem vélhetően a plafonját bámulja tudom, hogy emlékszik minden egyes tettünkre, percre ez pedig kétségbe ejt. Egyszerre zsong a belsőm az elfogyasztott fű és pia mennyiség miatt, illetve a szimpla tény miatt, hogy a legjobb barátomat tegnap leszoptam, majd ő engem és utána megdugott. Mikor kimegy fürödni nagyot nyelve fordulok a hátamra, nézem az ágyba nyomott testének körvonalát és egyből képek törnek elő elmémből, ahogyan a belső combját csókolom… majd rákulcsolja az ujjat és az a hang. Oh, anyám. Beharapom alsó ajkamat és repülő, bokáig érő cicivel rendelkező nagymamákat képzelek el, hogy ne álljon fel. A földön lévő telefonom után nyúlok és az értesítéseket kezdem el pörgetni, az összes bejelölést, insta storyt és mindent megnézek, néhányan csak el rökönyödők majd megáll a szemem az egyik.
-Ez nem lehet igaz. – suttogom magamnak és feltett szándékom, hogy írok az illetőnek mielőtt valaki olyan is meglátná. Peter. Elsősorban. – Jó reggelt – hirtelen riadok fel, letakarom a telefonomat a lepedővel és lesütöm a tekintetemet. Nem tudom, hogy kéne viselkednem vagy hogy fel kéne e hoznom a dolgot. – Azt elhiszem, a képek alapján hatalmas buli volt. Sokan voltak, nagy lesz a kupi. Segítsek feltakarítani? – a meztelen testemet takaró lepedővel játszadozok, azt gyűröm, tekergetem, ahogy csak tetszik. Baromira zavarban vagyok. – Akarsz kajálni? Kibaszott éhes vagyok a tegnap… nos, öhm… fárasztó volt. – idegesen túrok bele a hajamba. Kérem nyíljon meg alattam a föld és nyeljen el mert ezt nem tudom feldolgozni.

Neith talán még nálam is jobban zavarban van, és én nem tudok mit tenni, hogy ezt említsem. Tudom, hogy minden egyes perccel jobban eltávolodunk attól, hogy csak úgy felhozzuk, mi történt az éjjel, mégsem teszem, mert még az agyam sem dolgozta fel teljesen, és amilyen kínban vagyunk mind a ketten, ultra kínos beszélgetés elébe néznénk.
Annyi dolgot szeretnék mondani, például, hogy ne érezze magát kínosan, meg, hogy nagyon jó volt, meg hogy azt hiszem, nem igazán a lányokat szeretem, meg hogy bármi is történt, akkor is a legjobb barátom, de minden szót magamban tartok. Most jobb bent, mint kint.
Pár pillanatig végigpásztázom, meztelen mellkasát nézem, arcát, eszembe jut, hogyan csókolt meg először tegnap este, mikor felértem a szobába, és mennyire kibaszott jó érzés volt újból és újból megismételni. Egy részem szívem szerint közelebb mászna hozzá és folytatná az estét, de csak nagyot nyelek és felállok az ágyról.
Leveszem róla a tekintetem, mert láthatóan rohadtul zavarban van, kinyitom az ablakot, hogy friss levegőt engedjek be a szobába is kinézek az udvarba. Mindenhol műanyagpoharak, egy két elhagyott ruhadarab, üvegek, de embereket nem látok hálisten.
- Tényleg elég fittnek érzed magad hozzá? – kérdezem könnyedén, próbálom oldani a feszültséget. – Inkább hívok takarítót – legyintek, eszem ágában sincs dupla annyi idő alatt fele annyira jól összetakarítani ingyen, mint cseppnyi pénzt kiadni valakinek, aki jól csinálja meg.
- Igen – bólogatok a kaja ötletére, a gyomrom is hangosan kordul, szinte parancsszóra. Elgondolkodok azon, hogy most mennyire kellene szégyenlősködnöm előtte, aztán a kevésbé kínos verziót választom. Kiveszek egy tiszta boxert a szekrényemből és előtte veszem át, természetesen azért háttal fordulok és nem lóbálom az arcába a farkam. A fürdőbe akasztom a helyére a törölközőm, leesik, hogy akár itt is átöltözhettem volna. Idióta. Mély levegő, hosszan kifúk.
- Kérsz kávét? – indulok ki a szobámból, mert bár általában nem szokott problémája lenni azzal, hogy előttem meztelenkedjen, most olyan szintű zavarban van, amiben talán még soha nem láttam. Szeretnék adni magunknak egy-két percet külön, hátha lent már nem lesz annyira kínos a beszélgetés, mint a tett színhelyén.
Mire leér, éppen a hűtőt túrom át.
- Mit együnk? Van minden – lépek arrébb, hogy körbenézhessen a telipakolt hűtőbe, addig kitöltöm a lefőtt kávét és belerakom a szokásos adag cukrot mindkettőnknek, alig merek ránézni. A levegőt megtölti a feszültség, mindenféle érzéssel teli, és míg egy hang azt üvölti a fejemben továbbra is, hogy MI A FASZ, hatalmas késztetést érzek rá, hogy magamhoz rántsam és megint megcsókoljam. Menten felrobbanok.

~   ★

2017. június 25. vasárnap.
Nem akarok panaszkodni, mert az elmúlt éjszaka életem eddigi legjobbja volt és szívesen megismételném bármikor, akár most rögtön, de nem lehet hiszen Ő a legjobb barátom. Miután elhagyja a szobát hivatalosan is felkelhetek, zavaromban inkább a telefonomat kezdem el piszkálni és nem kezdem el a reggeli rutinomat.
Ha most csak egy sima másnapos reggel lenne a mai akkor a fürdő Camilo nem érdekelne, legalábbis nyilvánosan nem, így ameddig fürdik én bemennék fogat mosni, pisilni, hasonló dolgok, közben nyomatnánk valami zenét és kibeszélnénk az éjszakai kufircjainkat. De most egymáséi voltunk így kellemetlen. A csupasz mellkasom mintha perzselődne, hirtelen nem is értem miért ezért felkapom a fejem és összetalálkozik tekintetem Camiloéval, összedörzsölöm ajkaimat. Annyi mindent akarnék neki mondani, helyette egy fura hang jön ki a torokomból, zavartan túrok hajamba és sütöm le újból tekintetem.
-Ha így kérdezed akkor inkább nem. – nevetek fel kínosan, pedig örültem volna neki mert együtt lennénk de mégsem és akkor tudnák gondolkodni vagy nem, mert inkább áldanám azt az idiótát aki kitalálta az üvegezést. – Helyes döntés. – csak kár, hogy nem tudja semmisé tenni a tegnapi történteket, nálunk is feltakaríthatna. Bár nem akarom elfelejteni és azért örülök, hogy nem ittam annyit, hogy ne legyek tisztában a cselekedeteimmel csak az rémiszt meg, hogy én ezt tényleg akartam. Vágytam rá. Az érintésére, a csókjaira. Imádtam az egészet. És az egész bensőmet megremegteti a tudat, hogy Ő is akarta.
Felnézek, akarnék mondani neki valamit a tegnapi bulival kapcsolatban, hogy lehet nem sikerült eléggé titkosak lennünk de amint meglátom, hogy előttem öltözik valami fura érzés kerít hatalmába. Gombóc keletkezik a torkomba, kiszárad a szám és csak figyelem tökéletes testét. Annyiszor csinálta már ezt előttem, annyiszor láttam csupaszon most mégis liftezik a gyomrom és keményedik a tagom. Annyira belefelejtkezek a bámulásba, hogy nem értem rendesen a kérdését.
-Hm..? Kávé? Aham, jöhet… - kapom le róla tekintetem és hátra döntöm a fejemet az ágy támlájának mikor bemegy a fürdőbe. Szemeim is lehunyva vannak amíg ki nem megy a szobából, utána én magam is felkelek, és mivel nem tudom merre lehetnek ruháim a saját fiókomból veszek ki dolgot, igen, nekem saját ruhám is van ebben a házban. Tiszta alsónadrág meg egy rövidnadrág beszerzése után követem a konyhába. Kérdésére közelebb megyek hozzá viszont a másnaposság miatt nem mérem be rendesen a távolságot, így testem testének ér, bent marad a levegőm majd ellépek tőle.
-Nekem mindegy. A tojás jó, a tojást szeretem. – motyogom az orrom alatt, majd a kiveszek egy kólát magamnak és felnyitom, felülök a pultra, a szokásos helyemre és várom. – Csináljam én meg a reggelit? – többször szoktam én használni ezeket a konyhai dolgokat, így mielőtt felgyújtaná a konyhájukat lehuppanok, előveszem a tojásokat, némi zöldséget és frittatát készítek magunknak. Közben a sütőjükbe bacont rakok be, a tojásokat felverem, ízesítem, hozzáadom a felvágott zöldségeket és alig 10 perccel később már isteni reggeli vár ránk. – Jóétvágyat. – tolom elé a saját adagját, majd visszapattanok a helyemre, a pultra és törökülésbe húzva lábaimat fogyasztom el a kajámat. Nem nézek sem rá, sem a közelébe és főleg nem a szemébe. Sőt, ha végzek a reggelivel egyenesen hazamenekülök. Igen, ez a tervem. A rólunk készült képet, amin a szobájában egymásnak esünk pedig majd leszedetem. Minél hamarabb és úgy, hogy Ő ne lássa meg.