- Hol a túróban érdekel, mi a francot csináltok ma este? Nem, ma nem megyek. Holnap korán kelek, programom van - a spontán ötletek híve vagyok, így ha a családból van egy ötletfeldobás, máris kalimpál a kezem. Bármit, csak tanulni ne kelljen, azt nem nekem találták ki. Mégsem a tanulmányi eredményeimért ücsörgünk rendszerint valamelyik felmenőmmel a diri szobája előtt, aztán meg az asztala előtt. Merész a diri, hogy be meri őket hívni, én meg fantasztikusakat szórakozok, miközben majd lefolyok a székről, annyira figyelek.
Most viszont anyával előre leboltoltam ezt a mocizást, mert ki akarom önző dög módon sajátítani magamnak egy rövid időre. Igen, tagadhatatlanul figyelem igényes vagyok, és ezt rafinált módon érem el, nem csak úgy, hogy ráfüggök anyám nyakára, vagy apáméra. Bátyáméra csak azért nem, mert vagy megfojtom, puszta szeretetből, vagy ő vág be valahová, csuda szuperül előhozva a klausztrofóbiámat.

Annyira korán azért nem akaródzott felkelni, még a paplant is háromszor hajtottam vissza magamra, ásítozás mellett, mondván, ráérek. A fürdőszobában is tetemes mennyiséget töltök el, ami kis híján a kukázható állapotba kerül, ahogy átesek Bobon, a fürdőszoba előtt.
- Ne is zavartasd magad, te, modern lábtörő törlő - nem tudok rá haragudni, de nem most fogok egy szál törülközőben ráfüggni, mint maci a sajtra.
Séró belőve, a pultról lenyúlok az üvegből pár cookiest, majd ledobva a gördeszkát, elstartolok a közeli boltba, némi sörért, most alkoholmentesért. Ezért még a személyimet sem kell fellobogtatnom, s hamar le is parkolok a deszkával a mocim előtt, hagyom tovább gurulni, s megteszem az előkészületeket.
　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　
A motor előtt ücsörgök egy kiterített pokrócon. Átnéztem a drágát, de még egy utolsó simítást akarok tenni rajta. Kényszer és mánia. Hogy más dolgom is lenne? Ó, de még hogy! Két előadást is kell tartani a héten és lesz egy bazi nagy teszt. Alapban jobb a fejem a többiekénél, és csak azért tanulok, mint a molylepkék, éjjel, mert be akarok jutni az egyetemre. De az olyat, mint mocizás anyámmal, azt ki nem fogom hagyni.
Rágyújtok. Ritkán cigizek, de akkor nagyon jól esik, mint ahogy most is. Főleg szerelés közben szoktam megtenni, ha nem olyan szerelésről van szó.
Ráülök a nyeregre, beindítom a motort... és lefullad.
- Hogy lapítanának ki a tehenek - legszívesebben belerúgnék. Adok neki még egy indítást. Teleszívja magát benzinnel? Nem fogja, addig köhögtetem, míg be nem indul. De a harmadikra megvan. Még egy kis kakaó, majd úgy hagyom, hogy kihörögje magából, amit ki kell, így megint csak lefulladna.
Aztán lehajolok a pokrócért és a kinyitott sörömért, hogy felhajtsam a másik felét.

- Holnap Ketteskevel motorozni megyunk - mondtam ket falat kozott Garyre pillantva. - Szoval minden pacienst elnapoltam. Te azert majd dolgozz helyettem is - mosolyogtam ra kedvesen, majd tovabb tomtem magamba a frissen sult pizzat, amit mellesleg en magam keszitettem, es termeszetesen kibaszott finom lett. Ugy tettem, mintha teljesen hulye lennek es nem latnam, hogy a majdnem ferjem Bobot is jollakatja az isteni pizzammal. Igazabol nem bantam, hisz en is imadom azt a dogot. Talan meg Garrettnel is jobban....
Miutan meg egyszer utoljara elvertem videojatekban, lefekudtunk es.. ize, megneztunk egy roppant izgalmas termeszetfilmet.

Reggel a kedves pasimnak sikerult felebresztenie, amiert eloszor nagyon morci voltam, es legszivesebben a hataba szurtam volna egy bazi nagy konyhakest, de persze nem lenne szivem ilyesmit elkovetni. Legalabbis ellene nem. (Vagy talan csak nem akarok bortonbe kerulni.) Ugyhogy inkabb feltartottam egy fel oracskat, had kessen picit a munkabol.
Miutan elbucsuztunk, az orara pillantottam. Meg boven van idom.. Ugy husz percig zuhanyoztam, aztan a szekrenybol elohalasztam a piros cross szettemet, amit ajandekba kaptam es valoszinuleg egy vagyonba kerult. Megfordult a fejemben, hogy talan fel kene ebresztenem a draga fiamat, de mivel nem suliba kell mennie, igy nagy esellyel mar ebren van, szoval miutan feloltoztem, nyugodt szivvel setaltam le a konyhaba, ahol osszedobtam egy kis rantottat. Termeszetesen ket adagot, hatha Maurice is ker. Bobnak koszonhetoen amugysem mehet karba, aki mar ott is termett a labaim mellett, kissebb nyaltocsat hagyva a padlon. - Neked is jo reggelt szivecskem - mondtam olyan cuki hangon, amilyenen meg a gyerekeimmel sem beszeltem baba korukban. Na jo, azert talan nehanyszor elofordult. Meg Kai-al is, aki mint tudjuk, mar akkor sem volt tulsagosan szep.. de hat mit tehettunk volna, csak nem hagyhattuk a korhazban csorikamat.
Reggeli utan veres bucsut vettem Bobtol, aztan meglatogattam a masik szerelmemet. - Ugy hianyoztal, nagylany - simitottam vegig a ragyogo Kawasakimon, amely mellett ott diszelgett a regi Yamaham is. Mivel megfeledkeztem a kulcsokrol, gyorsan visszarohantam a hazba, mire pedig megerkeztem, Ketteske mar ott ucsorgott.
- Adj egy slukkot - kivantam ezzel jo reggelt a szeretett fiamnak. Mielott meg barmit reagalhatott volna, kikaptam a kezebol a bagot, majd mely slukkot szivtam belole. - Na es a sor? - mivel mint latom eleget vett, igy most is megihatnank egyet. - Keszen allsz? - ultem le melle, mert azert annyira nem rohanunk, hogy ne szivhassunk el nyugodtan egy cigit, vagy ihassunk egyet.

Séró kismilliószór ellenőrizve, nem, mintha az első nagyobb slung a deszkával, ne rendezné át az összképet, de a séró, az fontos. Már a lépcsőn lehetett érezni anya isteni rántottájának az illatát, amit nem csak a hasam jelzett, így le is vágódtam menet a cookies és a deszka felé, hogy elrongyoljak a boltba.
- Kaja! - Felmarkoltam a szükséges evőszkezöket kettőnk számára, neki is kiraktam egy terítéket, most viszont teát ittam. Ha kávét iszok, olyanná válok, mint abban a... isten tudja megmondani, milyen borzalmas rajzfilmben a mókus és a kávé találkozása: gyors. És ha túlpörgök, akkor a türelmem is alább hagy, márpedig ma arra vágyom, hogy a mocim legyen gyors, és jól érezzem magam anyámmal.
Bazi nagy mennyiséget képes vagyok kajában belapátolni. Szükségtelen mondanom, hogy mennyíre ízlik, a hümmögésem és a képem messziről árulkodik.
- Ezz szuper volt! Mindjárt jövök! - Azzal az a pár cookies még a zsebembe landolt, a kezemen kívül és robogtam az egyik végcél felé, amely nélkül nem buli a mocizás.

Csak nézem, ahogy a szavak után el is tűnik a szál a kezemből.
- Nem ám, hogy kérnél egy szálat, nem - szalad ráncba a homlokom egy pillanatra, ahogy vissza is adja, mire én is szívok egy slukkot belőle, majd az ujjaim közé veszem a szálat, úgy fújva a füstöt, hogy azért mégse anyámat konzerváljam. Akit, ha nem lenne anyám, kor ide vagy oda, rástartolnék. Írtó dögös, és ebben a cuccban garantáltan összeverekedés lesz a háta mögött, ahol megjelenünk.
A sörökre nézek, maszek hűtés, megteszi a padló hidege. A táskában felvenne egy kellemes pisi  hőmérsékletet, így kipakoltam belőle. Elnyúlok oldalra és odaadok neki egy bontatlant.
- De csak mert király volt a kaja - azt nem mondom, hogy mert végre csak én lóghatok a nyakán, kisajátítva, még ha csak pár órára.
Letelepszik mellém, így megfordulok én is, még ha el is bámulgatnám órákig a gyönyörűmet. Belenyúlok a kabátzsebembe, s kiráncigálom a bagós dobozt, megpöckölöm, benne van az öngyújtó is, így együtt nyújtom át anyámnak, ha van kedve egy szál cigire.
- Erre? Mindig! - laza nap, anyámmal? Mindenk kamasz rémálma. De nem az enyém! A szüleim még rajtam is túltesznek lazaságban, ki nem hagynék egy alkalmat is velük. Egymás agyának húzása a minimum, nem is beszélve a másik vérének a szívásával. Erről jut eszembe.
- Diri fog majd keresni. Úgyis hiányoltad már a károgó vészmadár hangját, valamelyik nap - Szívok egy mélyet a cigiből. Vagyis, buktam a fogadást, hogy legalább egy hónapig kuss lesz felőlem. És már tudom, mit fogok csere-berélni a diri asztalán, míg bent értekezünk.
Arról még nem szóltam, hogy megkerestek az egyik egyetemről. Feltétele volt, hogy csökkentsem a balhékat, úgy... a nullára. Mázli, hogy a balhé előtte volt, így én csak széttárhatom a karom, hogy bocsesz.
- Hagytatok valamit egyáltalán a hálószobából? - Ha valaki  naív lenne, hokimeccsre gyanakodna, ha azt hallotta volna, amire kétszer felébredtem, majd a másik oldalamra fordultam - Unjátok magatokat és kistesót akartok nekünk? - Lötykölöm meg a dobozt, van-e még benne, majd felhajtom a maradékot.

Nem mindig voltam otthon a konyhaban, ezt pedig gyakran hallgathattam is az anyamtol. A megjegyzeseit termeszetesen sosem hagytam szo nelkul. Mindig akadt valami frappans kis beszolasom, aminek o rendkivul orult. Ilyenkor altalaban megbanta, hogy egyaltalan szoba hozta a temat. Igazabol sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen ugyes kis konyhatunder valik belolem. Mikor anyam mar teljesen lemondott rolam, vegul mar csak azert is behoztam a lemaradast es meg ot is tulszarnyaltam ezen a teren.  Ennek persze Gary is rendkivul orult, mert igy mar biztosan nem hal mellettem ehen.
- En kavet kerek, koszi- utaltam arra a draga fiamnak, hogy mig maganak teat ont, nekem johet egy fekete. Igazabol jobban orulnek egy energiaitalnak, de azt valamelyik gyermekem az 5 kozul mar el is tuntette. Bobot azt hiszem kizarhatjuk, igy maradt egesz pontosan 4 gyanusitott.
Mikozben mindketten a reggelinget fogyasztottuk joizuen, szegeny Bob ott ucsorgott mellettem es egyszeruen nem tudtam ellenallni, muszaj volt megosszam vele a finom rantottamat. Aki ezeknek a nagy, kunyeralo szemeknek ellen tud allni, az nem is ember.
- Mikor nem az? - kerdeztem egy mosollyal az arcomon. - Oke - en meg gyorsan bedobtam a tanyerokat a mosogatoba, es mar mentem is koszonni a dragasagomnak. Az en kicsikemnel szebbet festeni sem lehetne.
- Persze, hogy nem. Az egyszeruen nem is en lennek - vontam meg az egyik vallam. Na jo, mindketten tudjuk, hogy azert hallottam mar az illemrol, de ez nem az a nap, amikor elokapom majd azt az oldalamat. Sosem szerettem megjatszani magam, de ha a helyzet megkivanja, nagyon is jol megy. A fiam mellett egy ilyen napon viszont ugy gondolom, hogy teljesen felesleges. Jol ismer, ahogy en is ot, ezert is tudom, hogy nem morcizik be egy ilyen miatt. Na meg csak az kene, hisz nem igy neveltuk.
- Koszonom Ketteske - nyultam a soromert, amit ha kell, neki is szivesen felbontottam az egyik kulcstartommal. - Na akkor nyugodtan adhatsz egy szal cigit is, ha mar a tieden nem osztozol - villantottam egy tunderi mosolyt. Mielott meg atvennem a dobozt, iszok egy nagy kortyot az alkoholmentesbol, majd leteszem magam melle. Kihuzok egy szal cigit, az ajkaim koze veszem, majd a gyujto segitsegevel meggyujtom es mely slukkot szivok belole. - Ez kurva jo - mondtam magam ele nezve, mikozben kifujtam a fustot. A dobozt meg idoben visszaadom neki, nehogy veletlenul en vagjam zsebre.
- Ezt a valaszt akartam hallani - igazabol nem csak neki akkora orom ez. En is szivesen utom el veluk az idot. Talan nincs is jobb az ilyen laza napoknal, foleg ha meg a cross is kepbe kerul.
- Most megis mi baja? - szivtam a cigimbe. - Oh, nagyon is - hisz a szivem csucske az az aldott jo ember. Nem tudom hanyszor kell meg kiosztanom ahhoz, hogy tobbet ne merjen behivatni. - Veletlenul nem akar nyugdijba vonulni? - nyultam a soromert.
Hazudnek, ha azt mondanam, hogy meglepett a kerdese, bar nem vagyok az az irritaloan hangos no, akit meg a szomszedban is hallani lehetne. - Amm.. igen, egyben van meg. Mellesleg mikor is volt nalad utoljara vendeg? - arra gondoltam, hogy talan ra is ra ferne mar egy kis torna. - Soha! Nem lesz tobb teso! - igy is van mar 5 elcseszett gyerekem, mar csak egy 6-odik hianyzik. Igaz, Bob egesz normalis, es az egyetlen lanyom sincs annyira elrontva, de akkor sem mernek bevallalni meg egyet. Tul nagy a kockazat. Ezzel le is huztam a maradek italomat, a csikket pedig elnyomtam a hamuzoban. - Indulhatunk? - meg egyszer ellenoriztem, hogy minden nalam van-e es biztosan nem felejtek itthon semmit.

Még szép, hogy előbb kitöltöm... a teát magamnak, aztán anyámnak is szedek elő egy bögrét, s abban máris illatozik a kávéadagja. A kezébe nyomom, hogy még keresnie se kelljen, majd lerakja, ha nem kell neki. Közben már a kávéért is csorog a nyálam, de megállom, lévén, már tapasztaltam a nem túl áldásos hatását, ha felpörgök.
Nézem Bobot, ahogy kiéli uralmi mivoltát.
- Ha én is így nézek rád, nekem is adsz? - Néha egészen féltékeny tudok lenni Bobra, annak dacára, hogy nem csak kispárnának jó, és orra buktatónak, hanem imádnivaló öcsinek.
- Ááááát.... - húzom el a hátot. - Ezt nem mondtam volna, úgy egy évtizede, vagy régebben - várom a visszavágót, de hát őszinte kölöknek neveltek, így jártak, ha nem tetszik nekik. A számnak is nagynak kellett lennie, Kai mellett meg aztán végképp.

Felhorkantok. - Hívnám is a kilenctizenegyet egyből - Mi ilyenek vagyunk és egyáltalán nem foglalkozom azzal, hogy mások megbotránkoznának rajta. Meg, már nem azért, mi a francon botránkoznak meg? A mézespuszedlibe csomagolt kés a hátadban ugyanúgy kinyír és utálatot ébreszt. Komálom, ahogy a kapcsolatunk kialakult a családdal. Még ha egymás idegeire is megyünk néha. Sokszor. Már régen elmekóros unalomban szenvednék, ha másmilyen lenne a családom.
- Fenékig - s hogy még egy sör jöhet-e? Á, lazán, slagozni útközben is lehet.
- Nem is. Elveszed az élvezetemet - vigyorgok teli képpel, miközben átnyújtom neki a dobozt.
Elmosolyodom, hogy ezt akarta hallani, s bevallom, én sem szerettem volna mást hallani tőle.
Egyet még szívok a cigiből, élvezettel, s közben a zsebembe teszem a cuccot, amit anyám visszanyújt. Jó lesz az még pihenőben is.
- Edzésen betoltam a vízbe a kormányost. - az edzőtől is kaptam, aztán a diri jelezte, hogy anyámmal beszélni valója van.
- Szerintem titokban bukik rád. Bejössz neki - vigyorgok a doboz mögött, azután kortyolok egyet belőle. - Még pár találkozó veled? Utána egészen biztos. Összetöröd a szívét, hogy nem adod meg magad neki - cukkolom, tudja, de a diri, az tényleg megér egy misét. Ha látná valaki a csillogó szemeit, ahogy anyámra tekint! Gondolatban már egyszer rátoltam a fene nagy íróasztalát, aztán meg csak élveztem, ahogy anyám szavaira... nem mondom meg, mi lesz.
Letüdőzés helyett lenyelem a füstöt a kérdésére. Ennyit a visszavágóról.
- Nem is tudom. Mióta bevertem Jonas képét - rámászott az éppen aktuális lepedőabrobatika partneremre, amit kifejezetten nehezményezni tudok, Persze, Laceyt is dobtam egyből, mert megérdemelte, minek hagyta magát.
- Már kezdtett megjelenni lelki szemeim előtt, hogy Bob nagytesó lesz - eloltom a cigit, a dobozt meg összenyomom és csont nélkülivel beledobom a kuka megelelő részébe. A hátitáskát meg bedobom az oldalsó csomagtartóba.
- Mi az, hogy? Erre várok már egy ideje! - Felkapom a sisakot és a fejemre húzom, miközben feldobom magam a nyeregbe.

Nem mi lennénk, ha nem kezdenénk el vagy szlalomozni, vagy sebességi versenyt leadni, ahol csak tudjuk adni vagy a manővert, vagy a kakaót. A városban még módjával, ám, ahogy kijebb érünk, én bizony rákapcsolok, megpróbálva leelőzni, amit tudom, hogy lehetetlen. Már vágyom, hogy kijussunk a terepre, az még egy kicsit odébb van.

- Egy igazi uriemberrel van dolgom - jegyzem meg egy vigyorral az arcomon, miutan a teaja utan vegre eljutott a kavemig. Hiaba forro, nem birom sokaig, muszaj belekortyolnom. - Azt hiszem ezt apadtol tanultad - mert o is csak nagy ritkan az. Es altalaban olyankor is csak azert uriember, mert hatso szandeka van. Mintha ennyi ev utan nem tudnank mindketten, hogy tudom, hogy okkal jatsza a dzsentlment. - Amugy te miota teazgatsz? - meg ha tatratea lenne, megertenem. - Aggodnom kene? - meg a vegen hazahoz ket macskat, hogy ne unatkozzon, ha mar lany vendegei tudtommal nincsenek egy ideje.
- Ha igy tudnal nezni, akkor biztosan. De mivel sosem fogsz tudni ilyen szemekkel kunyeralni, igy inkabb ne is almodozz, kisfiam - meg csak az kene. Mindenre ra tudna venni, amire csak akarna. Azert ez eleg veszelyes lenne, mivel hat hogy is fogalmazzak... o sem epeszu.
- Tessek? - kerdezek vissza, mintha nem hallottam volna a szavait. Mindenki tudja, hogy egy no csak azert kerdez vissza, mert eselyt ad arra, hogy gyorsan kijavitsd a hibaidat. Mielott meg nagyon, de nagyon megbannad. - Valaki ehen akar halni? - bar a Bob tekintet nincs meg, erre megsem lennek kepes. Pedig sokkal egyszerubb lenne az eletem nehany csaladtag nelkul, de attol felek egy ido utan megunnam a nagy nyugalmat es semmittevest. Tehat ez az egyetlen oka annak, hogy meg nem eheztettem oket halalra. Igaz, hogy Gary szeret olykor sutogetni, neki talan lenne is eselye az eletbenmaradasra. A tobbiek viszont nagy valoszinuseggel igy is inkabb a pusztulast valasztanak.
- Akkor tudhatod is, hogy nagy a baj - nem potyara jonnenek a segitsegemre. Nehez megertenem azokat az embereket, akik inkabb megjatszak magukat, de termeszetesen ennek is megvan az oka. A lenyeg az, hogy ritkan allok be a sorba es nekem ez igy tokeletesen megfelel. Ahogy a mondas tartja: akinek nem tetszik, bekaphatja.
- Nem baj, te is sokaig elvetted az enyemet - csipkelodok vigyorogva. Termeszetesen nem gondoltam teljesen komolyan, pedig van benne igazsag boven. Meg ha csak kilenc honaprol lett volna szo, de nem.. hosszu evekrol beszelunk. Ennek ellenere megiscsak o a mi egyetlen Ketteskenk.
- Es mi ezzel a baj? - forgatom meg a szemeimet. - Mintha baja lenne egy kis viztol - vonom meg az egyik vallam. - Tápos.. - teszem meg hozza, aztan ujabb slukkot szivok. - Viszont! - fordulok a fiam fele komoly arccal. - Most le kene basznom teged mondvan, hogy ez helytelen viselkedes - de szerintem jol tette. - Ugyhogy maskor legyszives csinald okosabban - huzom le a maradek soromet. Eszemben sincs itt szentbeszedet tartani, azt en sem birtam soha, raadasul zero hatasa van.
- Anyadra mindenki IS bukik - szerenykedek egy sort. Kai-al ellentetben nekem nincs eget surolo egom, ugyhogy nem gondolom teljesen komolyan. Tisztaban vagyok vele, hogy akadnak rajongoim, de nem vagyok elszallva magamtol. Azt viszont mar nagyon is elvezem, amikor Gary miattuk feltekeny lesz. Neha meg szandekosan huzom is az agyat, nem tehetek rola. - Ha a szivet nem is, minimum a kepet ossze kene - talan majd pont akkor, amikor nyugdijba vonul es mar nem tehet semmit. - Ezt pedig nem is hallottad. Meg sem tortent. - emelem fel a mutatoujjam. Az az ember amugy tenyleg megerdemelne. Olyan tenyerbemaszo kepe van, hogy az hihetetlen es meg a hangja is irrital. Igazan nem bannam, ha soha tobbe nem kene latnom. Egyaltalan nem hianyozna. - Lehet majd apadat kuldom be - o sem vagyik ra, de vannak hatasos modszereim, amikkel ra lehet venni erre-arra. Milyen szerencse, hogy a ferfiak olyan ritka egyszeruen mukodnek.
- Es ennyire megviselt? - celzok ezzel arra, hogy az nem ma tortent, szoval lassan tovabb lehetne lepni es elvezni az eletet. Mert hat mikor maskor, ha nem a legszebb evek alatt. - Vegulis egy kutyank meg lehet - nem is lenne olyan rossz.
- Helyes! - es ezzel mar ulok is fel a kicsikere. Sisak fel, mert fo a biztonsag, utana indulhatunk is.
A varosban igyekeztem visszafogni magam, mert eleg nagy a forgalom, de mar alig vartam, hogy kierjunk. Amint ez megtortent azonnal belehuztam. A motor hangja minden mast elnyomott, en pedig elveztem a szabadsagerzetet. Nagyon-nagyon hianyzott mar ez. A visszapillantobol latom, hogy Maurice beprobalkozik, de egyelore nem adom meg neki azt az oromet, hogy megelozhet. Idovel viszont vagy megpuhulok, vagy a szerencsejenek koszonhetoen megis osszejon neki.

- Aaa - biccentem oldalra a fejem, majd belekortyolok a teába. Borrzalmas! - A-a. Csakis tőled. Vannak gentlewomenek is a világon. A kérdésre cuppgok párat undorral és a bögrémben lévő teára nézek. - Nem tudom. De biztos elment az eszem - teszem a pultra a teát és töltök a kávéból magamnak. - Min kéne aggódnod? - Kérdezem ártatlan arccal, mintha nem lenne éppen elég vaj mindig a fülem mögött. Most is van, az ártatlannak tűnő arcomon anyám tudja a legjobban kiolvasni. S majd mondom is, ha eljött az ideje, hogy elmondjam. Mert, el szoktam. Egyrészt jobb, ha tőlem tudják meg. Másrészt a saját verziómmal adom elő. Azt jobban szeretem.
Vágok egy ümmm arcot, mert így fuccs minden bajból kikerülésnek. - Próbálkozni azért még szabad - mert a kiskapukat szeretem.
- Mondtam valami rosszat? - PIslogok vissza ártatlanul. - Én már nem! - Pattogtatom meg ujjaimat a hasamon, majd adok neki egy puszit köszönetképpen. - Másról meg nem tudok - mert nem kérdeztem meg
- Na, azért fogom hívni - nem egy szokványosan működő család vagyunk, ott már régen végem lenne, s nem csak, mint egy botnak. Hogy a többiek  mit szólnak erre? Hol a fenébe érdekel? Imádom a szüleim, ennél többet honnan akarnék?
Bocsánat és bűnbánó arccal nézek rá. Szerintem akkor adta volna fel az egész családosdit, ha normális kölkei születnek. Így vagyunk mi komplett egész... nem komplettek.
Éppen fújom ki a füstöt egyetértően, mikor felém fordul komoly arccal. Visszafojtom a füstöt, úgy figyelek, aztán megkönnyebbülten fújom ki, kis híján elnevetve magam, de azért komoly marad az arcom.
- Igenis anya, azon leszek! - A hegyibeszédet nem nekem találták ki. Na, akkor csinálnám dafke úgy, ahogy nem szabadna! S éppen ezért szerintem pont hót jól megtanultuk, hogy a tetteinknek következménye van. Jobban is élvezem, mint a fejmosást. A pofára esés sokkal tanítóbb. Nálam az a határ, szeretek odáig elmenni.
Nagyon komolyan ránézek.
- Ugye, nem gond, hogy ha kivételt erősítem? Nem szeretnék rád ugrani, csak mert... - vigyorodom el. Igen, szemtelen vagyok, s egyben rajongok anyámért. Irigykedhetne az összes kölök a világon, anyámnál nincs különb, mint ahogy apámnál sem.
Majd először gyanakvón, aztán cinkosan nézek rá, majd nagyon sokat jelentően bólogatok párat, aztán felemelem a kezeim, mint aki teljesen ártatlan az egészben.
- Nem tudom eldönteni, melyik esetben rajonganék jobban ott lenni - mind a két szülőm érdekes hatással van a dirire. És mind a kettőt szeretem nézni, nem kisebb boldogsággal.
- Miért kéne, hogy megviseljen? Az ő képét jobban megviselte a dolog - na meg persze az indexem beírási jegyzékét is, mert ügy lett belőle.
- Neeem, Bobból csak egy lehet! Ragaszkodom hozzá! - ő kistesó. - De kutya jöhet. Olyan barna, nagy testű, lógó fülű.
Csak mosolygok a sisak alatt, ahogy anyám bekeményít. Innen látni, kitől is kaptuk mi a faszagyerek jellemet. Mások azt gondolnák, hogy férfilelkű, szerintem meg a többi nő puhatestű, ami nem baj, de az én anyám az igazi nő. És hozzá mérten kevesen vannak, vagányságban meg pláne. És juszt sem engedem, nem fogok a kedvére tenni, hogy előre engedem én bizony tolom a mocinak a kakaót, hadd szóljon.
Jó ideig száguldunk és kifejezetten élvezem, legszívesebben levenném a bukósisakot, is hadd élvezze a fejem is a levegőt, de tudom, ennél a sebességnél még egy muslicával való találkozás is fájdalmas tud lenni, így inkább fenn hagyom.
Aztán látom az egyik lekanyarodó helyünket, s rávillantok, megfelel-e. Nem egyből az elsőnél jelzek, száguldani akarok, aztán jöhet a terepi változatosság, ráadásul az igazán jó terep utak jóval távolabb vannak a várostól.
Rákanyarodok az útra, majd ahol lehetőség van, úgy előzöm be, ha egyáltalán megy, hogy ne rá faroljam a kerék alól kipörgő kavicsokat, rögöket és homokot, nem erről szól az egész.