Csupaszív lány, de tényleg. Segít, ahol csak tud. A fizetése bár elég nagy, nagyobb részét eladományozza, vagy alapítványt csinál belőle. Szinte az egész világ ismeri, mégis magányosabb nem is lehetne. Mosolyog, pózol, énekel.. teszi, amit mondanak neki, de csak egy gépnek érzi magát, aki igazából senkit nem érdekel, csak a pénzt hozza a házhoz. A szülei a menedzserei, így érthető, jóformán senkit nem engednek a közelébe, aki egy kicsit is kizökkenthetné ebből a mókuskerékből. Nem ezt várta, mikor felfedezték, nem ezt ígérték neki. Megvan a nagy ház, megvan a csillogás… példakép lett, és idegen emberek tapossák egymást azért, hogy egy képet készíthessenek vele. De soha nem kérdezi tőle senki, hogy van. Szereti-e, amit csinál, boldog-e. Talán jobb is, őszinte választ erre úgyse merne adni. Az interjúk során is csak azt mondja, amit előtte gondosan begyakoroltattak vele, pontosan akkor mosolyodik el, mikor kell, és rebegteti a pilláit, ha az kell ahhoz, hogy íródjanak a csekkek. Magántanuló, kivették az egyetemről is, mert nincs ideje rá. Koncertek, interjúk, megnyitók, vörösszőnyeg. Fotózás, interjú, alapítvány, új barát. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Igen, szerelmes is csak akkor lehet, mikor mondják neki, főként, ha valakivel duettet énekel, vagy egy újonnan felfedezett illetőről van szó. Az élete egy kirakat, mindenki tudja, hogy a pepsit jobban kedveli, hogy csak Maybeline termékeket használ, hogy egyedi tervezésű ruhákban jár, hogy egy egész lakosztályt tartanak fent neki az Upper East Side-on. De senki nem tudja, hogy a dalait ő írja, hogy veszekszik, mikor olyan ruhát akarnak ráaggatni, ami teljesen távol áll tőle, hogy ha sikerül, még a közértbe is leszökik, csak hogy egy kicsit önállónak érezze magát. Senki nem tudja, hogy a sráctól, akivel nem is olyan rég botrányosan szakítottak, már alapból leverte a víz, hogy mennyire feszeng egy-egy koncert előtt, és mennyit képes sírni utána. Hogy úgy esik be az ágyba minden este, hogy folyton megfelelési kényszere van, hogy retteg, mert akad pár ember, aki kórosan „szereti”. Nem látja senki az üzeneteket, amiket a rajongóktól kap, hogy mit meg nem tennének egy éjszakáért. Senki nem látja, hogy hány kamera jár a nyomában azt várva, mikor vét egy hibát, senki nem látja az oldal árnyékos részét, csak a pénz meg a csillogás… igen… könnyű.
Múlt
- Öt perc – hányszor hallottam már ezt. A gyomrom mégis úgy rándul össze, mintha most először szerepelnék élő adásban. Ez még csak nem is lesz olyan eget rengető, épp csak az új albumomról lesz szó, meg a szakításról, ami elvileg annyira megviselt, hogy beszélni is képtelen vagyok róla. Nehezebb lesz megjátszani, mint kimondani azokat a szavakat, de mondhatni, rutinos vagyok már ebben, és nem kevés pénzt kapok ezért a nyamvadt húsz percért. Ez kell a népnek, kenyér és cirkusz. Az ember azt hinné, az évek során ez elkopik, de nem. Mindig is éhezni fognak a pletykákra, így hát ezüst tálcán kínálnak minket. Minket, akiket sokan megvetnek, mert tökéletes az életük, mert képesek Pradaban pózolni, mikor máshol éheznek… Hányszor megkaptam már én is, és olyankor mindig fel szeretném őket világosítani, hogy én csak dolgozok. Pontosan úgy, mint az éjjeli ügyeletben lévő nővér, vagy a bolt polcát töltő eladó, épp csak az én szerződésemben más munkakör szerepel. Ugyanúgy van főnököm, ugyanúgy van beosztásom, de örülnék, ha csak nyolc órát kellene dolgoznom. Milyen szép is lenne, kattan a mutató, és levehetném az álarcot, hogy aztán végre önmagam lehessen. Igen, tudom, ne panaszkodjak, de higgyétek el, ha tudom, hogy ez az, ami vár rám, az életben nem írom alá azt a nyamvadt szerződést, és mégis… ti vagytok nekem. Ti, akik egyből a telefonért kaptok, amint az jelez, hogy újabb bejegyzés érkezett, ti akik még csak el sem olvassátok, de záporoznak a szívek. Ti, akik az elsők között kommenteltek az új képemhez, ti, akik büszkén taggeltek egy-egy közös fotónkra, s noha azt hiszitek nem látom, látom… és olyankor érzem, ezért nem kell abbahagynom. Miattatok, miattad, aki köszönetet mondasz, amiért átsegítelek egy nehéz időszakon, miattad, aki a szövegeimben megtalálja azt az aprócska részt, amit már jó ideje keresett, és miattad, aki meghallva egy szomorú számom sír… együtt sírunk. Pedig nehéz, higgyétek el, nagyon nehéz ugyanazt a képet mutatni minden egyes percben, odafigyelni, egyetlen szépséghiba se legyen rajtam, kedvesnek lenni, miközben elküldenéd az illetőt a fenébe… de csinálom, miattatok… értetek…
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Igazán szomorúra sikeredett a lapod, teljesen átjön belőle a leányzó elkeseredettsége, napi küzdelmei, a csillogás és a műmosolyok mögötti valóság. Őszintén sajnálom ezt a lányt, aki valójában saját magát zárta kalitkába, hisz huszonegy évesként valószínűleg már kitörhetne belőle, ha igazán akarna, ha lenne elég mersze, akaratereje hozzá, ha megakarná törni ezt az ördögi kört, és szabaddá válni. Felnőtt nő, senki sem állíthatná meg. De valószínűleg már túlságosan beleszokott, nem is ismer mást, és az ismeretlentől való félelem talán még erősebb, mint a jelenlegi kétségbeesése. Illetve a gondolat, hogy megbánt másokat, csalódást okoz a rajongóinak vagy a családjának. Pedig csak magára kellene gondolnia. Hiszen egy életünk van, azt kell jól élnünk, a boldogságot keresve. És egyértelmű, hogy Bianca nem boldog. Remélem, hamarosan jön valaki az életébe, aki majd felnyitja a szemét, bátorságot önt belé, segít neki új célokat találni, amelyek képesek lesznek majd kimozdítani őt ebből a helyzetből. Addig is... talán elég lesz a rajongók szeretete, hálája, hogy kitartson, illetve a dalai, amelyekbe alig észrevehetően kiöntheti a szívét. Ha már nyíltan felvállalva nem meri posztolni, milyen nagyon elveszett is ő - de ezt meg is értem. Csak drukkolok. Kitartást! Keresd a szépet, a jót, az örömöt az apró dolgokban!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!