Minden, amit tudsz rólam, hazugság.
Minden, amit gondolsz rólam, igaz.

Gyermekként pszichiátrián kezeltek; azt mondták, segítenek átvészelni a nehéz időszakot, feldolgozni a traumát, amely ért. A traumák, az igazi traumák sosem dolgozhatóak fel igazán – nem emészthető, nem felejthető, nem megmásítható. A részeddé válik. A lényed legsötétebb, árnyak közt rejtőző, némán meghúzódó, undok kis része, melyet próbálsz eltitkolni a világ és önnönmagad elől. Elnyomni. Elfeledni. Úgy tenni, mintha nem is létezne. De létezik. Nagyon is létezik. És ez vagy te. Ez vagyok én is. Egy trauma mellékterméke. Eltorzult szilánkok, az élet és legfőképpen a társadalom amorf tükörképe. Nem több és nem kevesebb, mint a valóság maga.

A történtek ellenére úgy tartják, hogy összeszedett vagyok, jól alkalmazkodó, simulékony, talpraesett. Igazi túlélő. Ha kell, színész vagyok, olykor manipulátor – mesteri szinten hazudok, és csapom be a körülöttem lévőket, s az egész világot; jobbára még magamat is! Azonban ha a helyzet úgy kívánja, érzéketlen vagyok, vagy túlontúl érzékeny és empatikus (tudom, hogy mit kellene éreznem, és mit kell mondanom ahhoz, hogy elhiggyék mindez nem csak hazugság – pedig én hazudok, állandóan hazudok), dühös és indulatokkal teli, megállíthatatlan, egy életre kelt hurrikán; temperamentumos, labilis, ambivalens, és időnként, ha már minden a végéhez ért, és semmi sem segít, akkor pedig őrült. És akkor vagyok önmagam.

Vannak dolgok, amiket sosem akarsz megtudni rólam, és vannak tulajdonságok, melyeket sosem akarsz megismerni. És titkok, amelyek sosem láthatnak napvilágot. Hazugságok, amik vagy engem, vagy téged védenek; vagy szimplán csak unatkozom, és jó szórakozni veled. Nem tudhatod, hogy milyen reakciót váltasz ki belőlem, mint ahogyan azt sem tudhatod, hogy éppen milyen kedvemben vagyok. Változó, akár az időjárás. Napsütötte, lágy, melengető. Vagy tomboló, fákat kiszaggató vihar. Elképzelhető, hogy tegnap még magamhoz öleltelek a világ minden gyengédségével, de holnap könnyedén egy pillangókést találhatsz a nyakadban. Az én jóvoltamból, természetesen. Mit is mondhatnék? Én ezt is szeretetből teszem, vagyis, többnyire szeretetből teszem. Nehéz kifejezni az érzelmeinket a mai világban, már ha egyáltalán vannak az embernek érzelmei, ugyebár. Végletekben élek meg mindent: vagy szeretlek, vagy gyűlöllek. A legjobb esetben pedig teljes mértékben láthatatlan és érdektelen vagy számomra. Ám olyan hogy aranyközépút… az én szótáramban nem létezik. Megjátszhatom, oh, akármit megjátszhatok, de attól még az érzések változatlanok lesznek. Gyűlölni és szeretni is tudlak egyszerre. Az elmém kész katasztrófa, egy zavaros kaotikus massza; az ésszerűség, a racionalitás és a színtiszta téboly elegye.




Különös és egyben szórakoztató, hogy mindazok ellenére, hogy gyermekként pszichiátriai lakos voltam, és hogy trauma ért, és hogy én magam vagyok egy trauma, pszichológiát tanultam a gimnáziumi éveim után; talán úgy voltam vele, hogyha megértem magamat, hogyha meg tudom fejteni lelkem mételyét, akkor könnyebb lesz. Mármint mi is? (…) Feldolgozni azt, amit egyszerűen nem lehet… Hogy különösebben segített-e, azt nehéz volna megállapítani, de hogy megtaláljam önmagamat, abban mindenképpen segítségemre voltak a tanulmányaim. És különben is, amíg lefoglalom magam, addig legalább nem gondolok a múlt szellemeire, akik mindmáig velem vannak. Hol halkan, hol hangosabban – tizenöt éve nem csitulnak el a hangok az elmémben, s kétlem, hogy valaha is el fognak. Immáron a részemmé váltak, akárcsak a trauma.

➴ Az anyanyelvemen kívül tökéletesen beszélem az angolt, valamint a franciát.
➴ A trauma miatt olyasmiket is megtanultam, amit egy magamfajta lánynak nem feltétlenül kéne tudnia, hacsak nem akar a családi vállalkozásban részt venni, és hozzáteszem, én nem feltétlenül szeretnék. Megtanultam megvédeni magamat különféle küzdősportok segítségével; a krav-maga az, ami igencsak a szívemhez nőtt ez idő alatt. Továbbá mindig van nálam néhány pillangókést; igen, a késdobálást is tökélyre fejlesztettem az évek során. Nem csupán azért, hogy meg tudjam védeni magam a leendő traumáktól, hanem egészen egyszerűen azért, mert megnyugtat. Szeretek kést dobálni, mondhatni, hogy a kedvenc elfoglaltságaim egyike.
➴ Aztán ne feledjük el, hogy egy maffiaörökösnek, akinek a családja kezében van fél Olaszország, természetesen a birtokában kell lennie az alábbi tudásnak; mint a lovaglás, zongorázás, akrobatika és balett. A társastáncok sem okoznak nekem nagyobb kihívást, mint ahogyan akkor sem esek kétségbe, ha netalántán véres lesz a cipőm, vagy a ruhám, vagy az arcom. Nem viszolygok immár más halálától, sem akkor, ha látnom vagy hallanom kell, sem akkor, ha én magam teszem azt, amit elméletileg nem lehet. Vagy inkább nem szabadna, hiszen a törvény bünteti. Aki gengszterek között nevelkedik, könnyen meglehet, hogy maga is gengszterré válik. Mindössze annyi a különbség, hogy én jól titkolom.
➴ Noha a tanulmányaim nem feltétlenül (illetve, hogy pontos legyek: még csak köszönőviszonyban sincs egymással a két szak) ezt az ágazatot fedték le, egy kis fakultáció keretein belül némi sebészeti gyakorlatra is sikerült szert tennem, habár a gyakorlatok javarészt holttesteken zajlottak. Ám így legalább egy patológián is ügyesen kiismerem magam, ha arról van szó.
➴ Imádom a fánkot. Fánkkal nálam bármit el lehet érni. De tényleg: bármit!
➴ Jól értek a kutyákhoz, kutyaneveléshez, kutyakiképzéshez. Kiváltképpen az őrző-védő fajták nevelése áll hozzám közel, otthon van is egy falkányi kutyám csodásabbnál csodásabb fajtákból. Pár hónapja még a Cane Corso fajta tenyésztésébe is belekezdtem. Ez most a legújabb fixaideám.
➴ Motorral járok autó helyett. Gyorsabb.

Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen. Ide jön az előtörténet, ami lehet szerepjátékos példa is, és minimum 300 szó legyen.