Finom mozdulatokkal veszi kezébe a ruhát, melyet már két hete választott ki eme nemes alkalomra, hisz barátjával ma lettek egy évesek, már több mint egy éve együtt vannak. Sosem gondola volna, hogy egyszer egy fiúval ilyen sokáig együtt lesz, de nem is fontos az, hogy mit gondol, csak az igazság számít, borzalmasan szerelmes Aspen  és minden megtenne érte, mert vakon bízik benne, de vajon a fiú is így gondolkodik róla? Nem tudhatom, hogy mit érez a fiú, bár ha a pletykák igazak, akkor fele annyira sem szereti a lányt, sőt. Egyáltalán nem szereti, mert Aspen egy hatalmas nőcsábász hírében áll és nem csak akkor nevezték így, mielőtt megismerte Narcissat, utána is így hívták. Mit sem törődve a sok negatív és ellenséges véleménnyel ő teljes szívéből szerette a fiút és reménykedett benne, hogy tökéletesre sikeredik minden. Emlékszik a fiú egyetlen botlására, amikor látta, hogy Harperrel csókolózik, azonban biztosra vette, hogy a barátnője kezdeményezett mindent és a fiú leállította volna.
Sosem főzött még semmit sem egymaga, ma mégis próbálkozott ezzel, fél óráig csak lapozgatta a könyvet, mire megtalálta a tökéletes ételt, de ekkor telefonja egy ritmusos pittyegéssel jelezte, hogy egy új üzenet érkezett a telefonjára. Nem tudta, hogy ki írhatott neki és azt sem tudta, hogy mire számíthat, ezért kissé félve emelte fel a telefont az asztalról, az üzenet Aspentől érkezett, miszerint nem tud ma este átmenni, mert megbetegedett. Nem keseredett el, kicsit sem lett szomorú, eldöntötte, hogy akkor mást fog készíteni, egy adag levest, amitől talán jobban lesz. Órákat töltött a konyhában, mire végre készen lett a leves, majd gondosan elcsomagolta és elindult Aspen házához, hogy átadhassa neki. Nagyon reménykedett benne, hogy ízleni fog neki, de van akkora gavallér, hogy megegye akkor is az egészet, ha borzalmas izé van.
Fél óra múlva megérkezik a ház elé, van hozzá már saját kulcsa, ahogyan a fiúnak is a lány szüleinek lakásához, eleinte csöngetett reménykedett benne, hogy kinyitja az ajtót majd neki, de nem így lett, saját magát kell beengednie. Elfordítja a zárban a kulcsot, majd kinyitja az ajtót és mindenhol gyertyák hevernek, lépcső pedig tele van szórva rózsaszirommal. Elmosolyodott, tehát ez volt a fiú terve, ezzel akarta átcsalogatni őt és meglepni, legalábbis a lány ezt hitte, de a valóság a zord valóság pár másodperccel később derül majd ki.. Zakatoló szívvel indul fel a lépcsőn és mikor egy melltartót pillant meg a földön, akkor felszökik a szemöldöke és csak egyre inkább azt kezdi hinni, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel az egésszel. Az ágyban Aspen és Harper éppen szenvedélyes mozdulatokat visznek végbe, lefordítva szeretkeznek, majd Narcissa a kezében lévő tálat, mely apró darabokra törik, ahogy ezzel párhuzamosan a szíve is. Nem tudta mit gondoljon, egyedül amit érzett, az a magány volt és tudhatta volna, tudhatta volna, hogy mi történik kettejük közt, de vak volt és bízott benne, azonban könnyek gyűltek a szemében és elindult le a lépcsőn. Aspen nem sokkal később utána szaladt pucéran és megragadta a lány kezét, így nem tudott tovább haladni, kérdés nélkül kevert le neki egy hatalmas pofont.
- Sajnálom bébi, ez nem jelent semmit.. – mondja a fiú lihegve az előbbi cselekedete és tette miatt, de a lány meg sem szólal, csak leveszi a kulcsot a többi mellől és eldobja. – Ennek Harper nagyobb hasznát fogja venni, mint én.. – mondja haraggal teli hangon, majd kirántja a kezét és elindul az ajtó felé, de a fiú megint csak megragadja és magához öleli. – Engedj el, végeztünk Aspen, látni sem akarlak! – de a fiú szorítása csak erősödött, mire a lány már elvesztette a türelmét és ökölbe szorított kézzel vágott Aspen férfiasságára, majd míg a fiú összegörnyedt ő elhagyta a házat.. Sírva vezetett hazáig.

Reménykedett benne, hogy a húga otthon lesz, hogy áttudja ölelni és eltudja mondani, hogy mit élt át, hogy milyen volt elveszíteni azt az  embert, akit nagyon szeretett, hogy hogyan szúrta hátba és verte át, de nem találta a húgát. Telefonált, de nem vette fel, egyszerűen, mintha a húgát a föld nyelte volna el. Aggódni kezdett és nem érdekelte, hogy mi történik vele, hogy mit látott, hogy mit élt át, csak az érdekelte, hogy hol lehet a húga, mi lehet vele.. Nem aludt semmit sem és mikor letelt a huszonnégy óra, akkor értesítette a rendőrséget, hogy a húga eltűnt. Eljárt Clarissa kedvenc helyeire, bejárta a város minden egyes húga által kedvelt helyét, de sehol sem találta, pedig valahol lennie kell és azt kántálta magában, hogy nem történt semmi rossz, hogy miden rendben lesz.. nem akarta, hogy baja essen a másik felének, érezte hogy bajban van..