Az emberek azt mondják, hogy alapvetően jóindulatú, de nagyon nemtörődöm vagyok. Igazából ez nem pont így van, csupán megtanultam kiválogatni az olyan dolgokat, amiken érdemes aggódni és az olyanokat, amiket maximum  leszarni lehet. Nagyjából ez a próféciám, amihez próbálom tartani magam, ezenkívül legkönnyebben a chill szócskával lehet leírni. Nem balhézom, nem vitatkozom, ha úgy érzem bele kell állnom egy konfliktusba megteszem, ha érdektelen vagyok az ügyben inkább odébbállok és oda sem figyelek. Az emberek felé kedvesen fordulok és ez egészen addig a percig így is marad, amíg valami olyat nem tesznek, amivel kivívják a haragomat. Jól kezelem a negatív érzelmeket, többnyire dallamok és szövegek születnek belőlük, amit aztán dalokká gyúrok össze és ha más nem feltolom a youtube fiókomra (többnyire családbarát, mégsem keresek vele túl sokat). Nyilván nem vagyok oda a sztereotípiákért, ez ilyen fekete dolog, de nem dobálom a antirasszista kijelentéseket sem, a tettek hangosabban a szavaknál, szóval igyekszem megmutatni, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek kinézek. Egyszerre vagyok szociális és antiszociális, szeretek emberek között lenni, iszogatni a barátaimmal, meghívni a széplányokat egy italra vagy sütire, de ha elkap az alkotási láz szinte senkit nem tűrök meg magam körül és akár hetekre izolálom magam, hogy csak azokkal kommunikáljak akikkel művészeti szempontból szükséges.

 Szép estét mindenkinek ez itt a Newschool mai része, ahol a Silvan frontemberével, Harlan Sakarival beszélgetünk az újonnan megjelent kislemezről.
Kicsit zavar, hogy ebben most így egyedül vagyok, de kinézve a stúdióból látom a srácokat mindenféle szépet és jót mutogatni a kanapéról, szóval nincs harag, figyelik minden szavamat és fix, hogy kapok majd a végén némi fejtágítást.
- Nem szeretem, ha frontemberként nyilatkoznak rólam-egészítem ki kicsit a műsorvezető lányt, aki kedves és kissé meglepett mosolyt villant rám az asztal másik oldaláról.
-Megkérdezhetem esetleg, hogy miért?
-Mert a Silvan nem igazán egy zenekar, én inkább projectként írnám le, ahol nem nagyon van frontember, így inkább csak az énekesi posztot vállalom magamra.
Chloe rázza a fejét kanapéról, tudom, hogy jobban tetszene neki, ha rendes zenekarrá nyilvánítanám magunkat, de azt hiszem akkor az egész megváltozna és korántsem biztos, hogy jó irányba.
-Mit kell tudni erről a projectről? Mi volt az alapötletetek?
Ó, azok a szép emlékek és kulturális sokkok, amiket átéltem, mikor a most kiadott dalok nagy része elkezdett bennem érlelődni, régi szép idők, még otthon Franciaországban.
-Az alapötlet egy nagyon jó barátomnak, Erosnak köszönhető. Annyi a sztori, hogy egy szép nap néhányan összeültünk és egy whisky-kóla mellett elvekengtünk a hülyeségeinken meg  problémáinkon és Eros fejében született meg az ötlet, hogy mi lenne, ha groteszk dalokkal dolgoznánk fel őket.
Eros lelkesen vigyorog rám, mert ő is jól emlékszik, micsoda este is volt az, ott kezdődött minden.
-Ebből született például a North poledancer, illetve Brownsugar című dalotok it, ha jól tudom. Mikről is szólnak pontosan?
-Ezek pont hozzám kötődnek, de csak a Silvan segítségével tudtak kikristályosodni. A Norht poledancer nagyjából azt a traumát dolgozza fel, amikor apám tizenhárom éves koromban lelépett a nagyon szőke, nagyon északi kolléganőjével és ennek örömére anyámmal fogtuk magunkat és hazaköltöztünk New Yorkba, pontosabban anyám haza, én meg ide. A Brownsugar esetében nem nehéz kitalálni, hogy a faji hovatartozásomat és a személyiségemet veszem górcső alá, ebből jön a dal poénja, vagyis hiába van bandatag meg gengszter fejem, igazából elég kedves srác vagyok, vagyis barnacukor....érted.
Nevetést hallok odakintről, ezek a mocskok röhögnek, mint ahogy szoktak, de hát tulajdonképpen pont ez a célunk a dalokkal, hogy gond nélkül lehessen nevetni a nyomorunkon, mégha az amúgy nem is lenne vicces.
-Lehetett hallani, hogy többen is úgymond nektek , de itt főleg neked mentek a mumble rapper közösségből, miért lehet ez?
Feszült figyelem, na most hozd ki magad úgy, hogy a végén ne verjenek meg nagyon.
-Nem feltétlenül értem, hogy miért, de közben meg mégis. Nem akartam provokálni senkit, aztán még is magukra vették egyesek, van egy stílusparódia, amihez még klipp is készült, szerintünk vicces, aki szerint nem, az meg ne nevessen rajta.
Vállat vonok, ez is az életfelfogásom része, nem ülök fel egy ilyen kérdésnek, mégha tudnék is olyat válaszolni, ami kissé megkavarná az állóvizet, nem mondom, hogy a mumble rap nem zene, csak azt mondom, hogy az én fülemnek elég szar és sokkal szívesebben hallgatok Maitre Gimst.
-Furcsa lehet, de ahogy rád néz az ember nem pont ezt az image-et képzelné el, sokkal inkább látlak magam előtt rapperként, még sosem gondolkoztál rajta, hogy váltanod kéne?
-Mint Silvan, nem igazán volt tervben soha, hogy elinduljunk ebbe az irányba, néha bele-belerappelünk a dalokba, de nem a fő profil. Mint Harlan sem találom vonzónak a dolgot, maximum Mike Shinoda stílusa fogott meg annyira, hogy kicsit inspirálódjak belőle.
-Érdekes. Azt hinné az ember, hogy legalább egy afroamerikai rapper neve elhangzik majd a szádból.