Myna & Reagan

I come to see you and to draw on your beautiful plaster

Az oké, hogy két hétig nem voltam munkában mivel szabadságot vettem ki, vagy a Risával való nagyobb veszekedésem után közmegegyezéssel a kollégák, a lakótársaim meg még a tesóm is kinyilatkozta, hogy szerintük vegyek ki szabadságot, jobb lesz a világnak is és nekem is.
Mikor visszamentem aztán dolgozni, akkor tudtam meg, hogy Mynának az akkori dátumhoz képeset pár nappal korábban kiment a bokája. Így már értem, miért hívtak vissza pár nappal korábban a szabimból, részben meg is bocsátottam nekik. Nyilván egyből írtam a csajszinak, hogy mizu vele, hogy van, meg hogy hallottam, mi történt vele és biztosan beszélgettem vele egy órán át, amik alatt engem szemmel szétszedtek a többiek, amiért nem dolgoztam teljes odaadással, ledumáltunk, hogy akkor majd meglátogatom valamikor.
Ez a nap pedig most jött el. Woodhavenből tartok nem haza, nem az öcsémhez és nem valamelyik szórakozóhelyre, hanem Mynához és a házak mellett elhaladva tök királynak érzem magam, hogy tippre is meg tudtam állapítani, melyik utcán és melyik házszámnál járok, pedig eddig még nem jártam konkrétan erre, na de azért mégsem véletlenül érzem magam törzsgyökeres queensinek. Mondjuk amúgy nem vagyok az, mert szerintem nincs hét éve, hogy itt lakom és mégis teljesen kiismertem már a környéket, lehet azért, mert kilencven százalékban csak Queensen belül mozgok és New York többi részén egyáltalán nem.
Az épület előtt megállva már nem vagyok annyira biztos magamban, hogy jó helyre kopogtatok-e be, keresem a kaputelefont, de összefolynak a betűk úgyhogy inkább előrántom a telefonomat zsebemből, elsőként kikapcsolom a gps-t, mert úgy indultam neki az útnak, hogy be volt kapcsolva, csak rájöttem, hogy szart se ér, mert annyira lassú a telóm, hogy öt perces késéseben van az aktuális pozíciómhoz képest. Rányomok Myna nevére és megcsörgetem.
- Sziaaaa, hogy a picsába kell itt bemenni, vagy mi itt a szokás? Nyomjak valami gombot, ha van? - Nem akarom, hogy miattam próbáljon lábra állni, inkább ne erőltesse magát, szóval követem az utasításait és makacsul berontom ebbe az épületbe és megcélzom a lakását.
- Hát jó napot kívánok a sebesültnek! Hoztam francia salátát, kávét, tampont, meg még a papírírószerbe is bementem neked festékért. Valamit elfelejtettem? - teszem le zacskókat az asztalára, egy kicsit otthon érzem magam - mint a legtöbb helyen -, de még mindig inkább én mozogjak, mintsem ő. Felajánlottam, hogy bevásárlok neki, amúgy is be akartam menni két energiaitalért, úgyhogy ez a legkevesebb.
- Na hogy vagy? Mit mondott az orvos? - Közben gyorsan bedobom neki a hűtőbe a franciasalátát, kávét az asztalon hagyom. - Hol a wc? - mutatom fel suttogva a tamponos dobozt, halkan beszélek, mert amúgy nem akarok szavába vágni és maximálisan figyelem a sztoriját, csak a kezem meg lábam jár közben.

Nem így terveztem az új évem kezdését, hogy nem mozdulhatok ki otthonról, de nagyon senkinek sem meséltem el, hogy is történt eme szerencsétlen eset, amit anyámnak köszönhetek, mert ő erőltette annyira, hogy mozduljunk ki otthonról tűzijátékot nézni. Ebből csak annyi van meg, hogy kikocsikáztunk egy tisztásra, ahol sikerült ez egyetlen kis gödröcskébe belelépnem és elesnem úgy, hogy utána a lábra állás már nem ment, annyira fáj t a bokám. A sürgősségin alig voltak, mégis éjfél után kerültem sorra és kaptam egy könnyű gipszet. Nem is tudtam kinek szóljak előbb, hogy nem tudok menni. A munkahelyem mellett döntöttem, nem akartam Chase buliját megölni ezzel a hírrel, mert szinte még csak most kezdtem el nála táncolni és most talán minden közül ezt fáj a legjobban, hogy abba kell hagynom. Az egyetem a második, aztán jöhet a munka, ahol a főnök nem volt boldog, de mit tehetne, mint jobbulást kíván.
Az emeletes családi ház küllem, ahol lakom igazából négy lakást rejt, kettő lent, kettő fent és mindenkinek van külön postaládája és csengője is a kapuban. Anyát megkértem, hogy hagyja nyitva a postaládám és tegye be oda a kulcsot, mert hamarosan jönnek hozzám és valahogy csak be kéne engedni, én nem rohanhatok ki elé, örülök, ha az ágyam és a nappali és wc távolságok megvannak szökdécselve.
- A postaládámban lesz a kulcs, vedd ki és ahogy bejössz a házba egyből a szembelévő ajtó az enyém. A házon belül van egy kisebb lépcsőház jelleg, ahol a fenti lakók feljutnak saját lakásukhoz, nyilván bentre építették inkább, mint kintre ezt, mert kisebb a betörés esélye. Szinte berobban hozzám Reagan és mint aki itt lakik pakolászni is kezd mindent a helyére.
- Szia Reagan! Köszi szépen, bár a kávét leginkább magadnak hoztad, de ahogy látom nem nagyon van rá szükséged. Kedvesen mosolygok rá, ez a jó a nappalimban és az amerikai konyhámba, hogy látom őt és azt is, hogy mit hová szeretne eltenni. A hűtő eléggé fel van töltve, az anyám pakolt bele mindenféle kaját, lassan majd dobálhatom ki, ami két napnál régebbi, mert tök jó, hogy lelkiismeret furdalása van, de nem vagyok olyan nagy zabagép, hogy háromfogásos kajából sokat egyek, főleg így, hogy nem is mozgok és nem kell annyi energia sem.
- Még mindig fáj kicsit, de ebben a hónapban nem mehetek semerre, a gipszet meg jövőhéten leveszik és helyette majd fáslizhatom a lábam, ami barátságosabb, mert ez a gipsz baromi nehéz és még viszket is a lábam benne. A kezemmel mutatom, hogy hol a wc, igazából két ajtó van csak, a lakáson belül, a fürdő és wc meg a hálószobámé. 
- Annyira utálom ezt az egészet és ráadásul még a tanárom is meglátogatott, szoktak ilyet egyetemen? Érdeklődök, azt hiszem ő is jár egyetemre, csak most halasztásba van. Ja, nem mindenki szerencsés, mint én, hogy ösztöndíjból élhet félig. Ha odajön hozzám, akkor láthatja a nagy mesterművemet is a kanapé mögötti falat. Egy három dimenziósra festett fa van ott, ami tényleg olyan, mintha a fal előtt állna és nem kell teljesen szemben állni vele, kicsit még oldalról is visszaadja a hatást. A polcok a falon is bele vannak festve eme élménybe, így olyan, mintha a fa ágain sorakoznának a könyvek és a kis fantasy szobrocskáim, amik néha könyvtámaszként funkcionálnak. Unikornis, tündérke meg sárkányos is akad. Vagy két hónapig festegettem ezt, annyira jó ránézni.
- Veled mizujs? Sikerült kipihenned magad? Tudom, hogy kérdeztem valamit, amire lehet válaszolni kéne, miért is, de látványosan terelek, nem tudom hogyan mondjam el, elvileg el kéne felejtenem és titkolni, de felemészt a dolog, nem vagyok jó ilyenek titkolásában és fogalmam sincs mitévő legyek, leadjam-e a mentorált szerepet vagy sem, elvégre annyi másra is elmehet az a drága idő és annyira nem kellenek a plusz pontok sem.

   

Myna & Reagan

I come to see you and to draw on your beautiful plaster

Eljutottam hozzá, bejutás ellenben már kifog rajtam, pedig esküszöm, hogy próbálkozom megoldani, de végül inkább telefonálok. Mindent úgy teszek, ahogy Myna mondja, kihalászom a postaládából a kulcsot és teljesen kiélvezve, hogy lényegében betörök hozzájuk, előbb-utóbb Myna ajtajában jelenek meg. Benyitok, egyem meg, tényleg nagy gipszet kapott, amivel elég nehezen lehet járni, szóval gondolom jófej leszek és megcsinálom helyette nem csak a bevásárlást, hanem a pakolást is, mivel inkább én mozogjak, mintsem ő még kellemetlen lépést tegyen.
Sosem voltam az a lány, aki zavartatná, vagy ki ne találná fel magát, úgyhogy megoldom, hogy mi hova kerülhet, feltételezem nem tart kokaint olyan helyen, ahol sokszor matat az ember.
- Na ne mondd, hogy már te sem iszol kávét - döbbenek le egy pillanatra és utalok vissza Risára, aki a múltkor csakugyan a lefolyóba öntötte a löttyöt. Igen, szívemig hatott az a pillanat, sosem fogom elfelejteni.
- Uhh, szörnyű lehet - fintorodom el, ahogy nézem a gipszét és mondja, hogy viszket benne a lába. Szegény, nem telhetnek jól a napjai, de legalább lecseréli már a gipszet valami kényelmesebbre. - Fogd fel kényszer-pihenőnek az elmúlt időszak kemény munkájáért - mondom, miközben megindulok a bepozicionált wc felé, inkább nem akartam random szobákba benyitni, mert az már mégiscsak illetlenség, másrészt nekem három lakótársam van és vérembe ivódott, hogy nem akarom random helyekre benyitni, ahová nem látok be. Egyszer így is majdnem rányitottam Danra, amikor éppen felettébb nagy öröme volt.
- Ööö, hát annyira szerintem nem, legalábbis rólam a legtöbb tanárom azt se tudta, hogy létezem. Kivéve egy, aki viszont mindenáron rám akart nyomulni, tökre fura volt az egész. Aztán ahogy elváltak útjaim az egyetemtől, szép lassan lekopott. Most pár napja írt rám megint, hogy "mizu", de nem válaszoltam neki. Ugye téged nem molesztál? - kérdem, mint aki kész péppé verni bárkit is, aki Mynát kelletlenül zaklatja. Bár hivatalosan még mindig passzívon vagyok, én már tudom, hogy feltehetőleg sosem fogok visszamenni a padokba. Időközben mindent a vélhető helyére rakok, úgyhogy nem pörgök tovább, hanem megyek és leülök Myna mellé.
- Te csináltad? - igazából költői kérdés, tudom, hogy ő festette a fát a falra. Vagy a falat a fára, nem is tudom, megtévesztő. - Egy ilyet, vagy valami hasonló állati festményt én is kérek a szobámba, majd ha lesz időd és fizikumod. Rájöttem, hogy át kell alakítanom a szobámat, mivel túl sok ott a negatív erő. - Lehet azért, mert közel feketék a falak, ezen már többször is gondolkoztam, de először is összeteszem a két kezem, hogy az ágyamat sikerült kicserélnem a tesómmal.
- Hát, fogjuk rá. Aztán a főnök behivatott, hogy tanuljam be Risa feladatát a barmaid feladatközöm mellett... - Ris tuti terhes, ezt Myna mondta meg elsőre, én meg megfogadtam magamnak, hogy nem fecsegek, de még mindig nem értem, hogy ilyenekről miért ne beszélhetnénk, a kollégánk, másrészt úgyis meglátnánk, ha megtartja a gyereket és bazinagy hassal jönne be a pubba.

Annyira szeretem Reagant, teljesen talpraesett és annyira otthonosan mozog, hogy meg sem erőltetem maga, hogy felálljak a kanapéról, amúgy sem egy nagy élvezet a mankókkal szenvedni, főleg wc-re menet, az kész kínzás, de inkább szenvedek, mint katéterezzenek, mert az annyira idegen számomra és nem akarom a pisim szagolni, amíg valaki nem jön lecserélni a zacskót újabbra vagy hogy működik az.
- Én nem szeretem a keserűt, túl édesszájú vagyok, de ha teleszórod cukorral megiszom és cukormérgezéstől is szenvedhetek. - Viccelődök, nagyon szeretek kávét főzni, imádom az illatát, de a mi kapcsolatunk ennyi is volt, inkább iszok energiaitalt, mert azok édesen ugyebár.
- Az is, szörnyű - sóhajtok fel, majd a kényszerpihenőt hallva még rosszabb az egész, mert így rákényszerülök a szüleim pénzére, hogy mindent ki tudjak fizetni, itthon vagyok, fűteni kell, több áram fogy meg ugye még enni is kell és jelenleg nem dolgozom ugyebár.
- Remélem hamar rendbe jövök, mert még csak most kezdtem el táncolni is és nagyon hiányzik, meg a munka is hiányzik, olyan jó, hogy eljöttél hozzám, köszönöm! - Hosszú idő óta ő az első barátnőm, akinek egy kicsit megnyíltam és aki segít lazítani kicsit, mert hát kicsit karót nyelt apácaként kezdtem az egyetemet meg a munkát is, de szerencsére elég hamar megtaláltam a züllés és apácaság közti középutat, ami nekem megfelelő.
- Ő, hát nem tudom, a vizsgára bementem és azt mondta, hogy megadja az ötöst ha szeretném és nem kell felelnem érte, ami nagyon fura volt, természetesen felelni akartam és utána felajánlotta, hogy lesz a mentorom, mert okos vagyok és hát segít, hogy megtaláljam a helyem és mehetünk versenyekre is, amit elfogadtam és megcsókolta a kezem is, az egész nagyon érdekes volt, majd beállított ide hívatlanul, hogy megbeszéljük, mi legyen a téma és hozott könyvet is, amiért átnyúltam rajta, ő meg jelnek vette és megcsókolt. - Félénken pillantok Reagan felé, hogy na erre mit mond, ez molesztálásnak minősül vagy csak egy becsúszott csók?
- Én eltoltam magamtól és utána elviharzott, hogy felejtsük el, de nehéz elfelejteni, mert én nem akarok belemenni ilyesmibe, pláne nem egy tanárral, legyen bármennyire is helyes meg jó illatú. - Na igen, erre biztos nem számított ő sem, hogy ilyenbe keveredek, még én sem gondoltam volna. Minden kettőn múlik, szokták mondani és én még vissza is csókoltam, mert a fejemben a jelent elragadott, de azt nem kellene a valóságra is rávetíteni, ah, miért vagyok ilyen álmodozó?
- Természetesen, kaphatsz valamit, kedvenc állat mondjuk elég jól hangzik, ha van és illene a színkörnyezethez, de azt a falat hagyjátok meg nekem akkor, hogy lefessem, mert színárnyalatok is kellenek és hát lehet lesz egy hónap is, mire elkészül a műalkotás, azzal számolnod kell. - Én imádom az ilyen feladatokat, végre kreatív lehetek és persze ha mond valami állatot, akkor előtte megcsinálom a vázlatokat, hogy válasszon, mi kerüljön majd a falára.
- Akkor te leszel a másik kis főnök? Gratulálok! Szóval Risa ezek szerint terhes és elmondta a főninek. - A jelek erről árulkodnak legalábbis és a megérzésem jó volt, de azért nem fogom terjeszteni a dolgot, nem vagyok olyan pletykás, csak Reagannal szeretek beszélgetni és ennyi. 

Myna & Reagan

I come to see you and to draw on your beautiful plaster

Én valamiért tökre abban a hitben voltam, hogy Myna szereti a kávét, mindig olyan jókat beszéltünk róla, na meg úgy főzi le, mintha az anyaméhben is kávéban lubickolt volna, mindig állati jól eltalálja az ízét. Bár most, hogy belegondolok, tényleg nem nagyon láttam őt inni is. Ez mekkora már? Érzem, hogy ezentúl teljesen más szemekkel fogok nézni rá, nyilvánvalóan nem rossz dolog ez, csak... áh, hagyjuk is. Meglepett, ennyi az egész.  
- Ugyan, semmiség. A táncparkett megvár, meg amúgy a munka is. - Mondjuk örülnék, ha nem most, egy ember mínuszban találná ki a világ, hogy minden nap minden percében mindenkinek a Woodhavenben kell ennie és innia, azért a mi energiánk is véges. De tényleg az a fontos, hogy Myna meggyógyuljon, ne is erőltesse meg a lábát, amíg nem teljesen ép.
Van egy elég kellemetlen esetem az egyetemi oktatókkal kapcsolatban, amit megosztok Mynával. Nem szeretném, ha vele is ez történne.
- Áh - tör ki belőlem a meglepettség a sztoriját hallva, már kérdezném is, hogy akkor ő mit gondol erről, de folytatja is. - Azta. Szerintem elég jól reagáltad le. Egye meg amit főzött és totálisan is neked van igazad. Éghetett a pofája rendesen. Azóta találkoztatok? - Érdekel, hogy lett-e valami utócsengése. Teljesen mindegy, hány évesek a pasik, úgy be tudnak sértődni, mint valami óvodás, ez meg egy oktató esetében elég gáz helyzet tud lenni.
Nagyon király a fa, amit festett a falra, annyira Mynahoz illik, hogy csak nah és nem leplezem, hogy én is ihletet kaptam valami hasonlóhoz, ha már benne vagyok a lakásátrendezésben.
- Annyi időt kapsz majd, amennyit csak akarsz. Közben még etetlek is minden földi jóval. Igazából teljesen szabad kezet is adnék neked, csak annyit szeretnék elérni, hogy ne meghalni akarjon tőle mindenki és azért reaganos legyen. De majd ötletelünk együtt gondolom. - Iiiigen, első, ami eszembe jutott az egy csontváz, a második egy kalózhajó, a harmadik meg egyenesen egy horrorfilm főszereplője. De ellenállok magamnak és most tényleg valami barátibbat akarok, na meg a falak is lehetnek világosabbak a mostani sötétnél.
És akkor kicsit vissza a pub életébe. Nem gondoltam én még sosem úgy az új feladatra, ahogy Myna fogalmazza meg, de végül is egy kicsit magasabb pozíció, igen, ami meg tök jó, csak plusz munka is egyben.
- Hát úgy néz ki. Azt nem tudom, hogy meg is tartja-e, de majd kiderül, egyelőre úgy tűnik, hogy igen. Talán. - Nem vagyok valami határozott a témában, de ha Risáról van szó, elég nehéz bármit is mondani, főleg nekem. - A következő kérdés az, hogy kitől lehet. Bár még mindig tartom magam ahhoz, hogy abszolút nem érdekel, de nem tartom kizártnak, hogy Elliottól lenne. Az a srác annyira fura és az elmúlt időszakban csak még furább. Te tudnál vele három mondatnál többet beszélni egyszerre? - Simán lehet, hogy megint csak velem van a baj, mondjuk nekem kezdetekben egészen bejött a srác, jópofa volt, csípem a különcöket, akiken nem lehet kiigazodni, leszámítva Risát.