"OJ"

**Jared J. Marrow**

Csodás dolog ez a szemináriumosdi és az, hogy referátumokkal kell készülni. Nem elég a vizsgaidőszak és a vizsgák a félévek végén, még ezeken a "gyakorlati" órákon félév közben is sokat kell készülni, aminek hála vagy edzés előtt zsibbadok le fejben, vagy edzés után kell még fizikailag igen fáradtan nekiállni az előadás, meg aztán a dolgozat megírásának.
Szóval nem meglepő, hogy most is a könyvtárban támasztom már két könyökömön az asztal lapját, köztük egy könyv, körülöttem még több irányított káoszban szétpakolva. Halántékom masszírozva bűvölöm a szöveget és próbálom eldönteni, hogy akkor ez a szakkönyv hasznos lesz a referátumhoz, avagy sem... Nem mondanám, hogy rosszul haladtam egyébként a mai anyaggyűjtéssel, egész jó kis szakirodalom listám van már, holnap lesz mit leadni legalább. De amilyen kukacos az a vén majom, akihez készülök, biztos bele fog kötni! Én pedig a sport eredmények mellé jó jegyeket is akarok, mert úgy több az ösztöndíj. Dolgozni kell az izomagy sztereorípia ellen, ez nem vitás, de ez menni is szokott két-harom jól összeszedett választékos mondat után a tanárok levágják, hogy hiába vagyok a suli csapatának logójával ellátott pulcsiban és sokszor tréning gatyában (most is az van rajtam, egy középszürke) meg edzőcipőben, én nem nagyon szorulok korrepetálásra a szemüveges, nyeszlett gyík csoporttársaimtól. Persze nem mindig így öltözködöm, csak azokon a napokon, amikor edzésprogram is van valamilyen formában, mert akkot célszerű viselet, edzés utánra meg van nálam váltógönc a táskámban, ami most a ruhatárban pihen a fogason, de egy üveg vizet azért kivettem belőle.
A palack után nyúlok, hogy magamhoz vegyek pár kortyot, ekkor csapja meg orrom egy jellegzetes, édes illat: Miss Walsh. Csak ő használja itt ezt a parfümöt, már tudom. Sokszor hurcoltam neki az elmúlt hetekben projektort, vetítővásznat olyan előadásaira is, ahol nem is minket tanított, de miután egyszer kisegítettem, ha találkoztunk, mindig megkért rá. Én meg mentem, mint valami hülye birka, kellően közeltől követve s így tanultam meg, hogy milyen is az illata. Egy-két alkalommal még almá is hagytam neki az asztalon ha nekümk adott elő, mint valami hülye filmben. Nevetséges... mármint kívülről tuti, de engem el tudott varázsolni azokkal a kék szemekkel, meg az is igaz, hogy a formás combjait is sokat villogtatja és a dekoltázsára is be-be lehet pillantani olykor... Most csak finoman sandítok oldalra, hogy lássam merre ringatja azt a feszes, formás hátsóját csinos szoknyájában, majd látom, hogy az egyik létrára kezd fellépkedni magassarkúiban.
Szarvasbőgés van! Szóval szépen felállok ~~(a székről is)~~ és becsukva a használt könyvet, zsebre vágom jegyzeteim. Ennyi elég lesz, a vén farok meg gebedjen meg! Laza, már-már figyelmetlennek ható lépésekkel megyek a polcok között s így teljes mértékben balesetnek tűnik, hogy belerúgok abba a "fránya" létrába. Nagyjából 190 cm testmagasság és tömör izom alkatnál ennyi is elég, hogy megborítsam az alkalmatosságot és halljam, amit akarok: a szöszi tanársegédet felsikkantani. A létra oldalra dől, megakad a polc oldalában, én meg egyszerűen kitartom a kezeim és elkapom az aláhulló nőszemélyt, aki pont úgy pottyan a katjaimba, mintha küszöbön átvitt menyasszony lenne.
-Tessék vigyázni, nem jó ilyen csinos cipőkben létrázni. - mosollyal jelentem ki mélyen búgó orgánumom halkan használva, ami így még picit karcosabb is, s nem teszem még le, inkább belefeledkezem picit szép kék szemeibe, az édeskés illatába, ami bizonnyal keveredik az én dezodorom markáns illatával. Oly könnyen tartom meg mintha csak tollpihék töltenék meg testét s kemény izmaim meg is feszülnek picit a feladattól. Kiélvezem a perceket, amíg érezhetem közelségét és Őt a karjaimban, mintegy meglepettségnek és a pillanat sokkjának álcázva számító húzásom. Pontosan egy ilyen alkalomra vártam.

Vendég

Jordan&Odette

“I want love, passion, honesty, and companionship... sex that drives me crazy and conversation that drives me sane.”

Egy bizonyos nagyképű (és jóképű) tanár miatt, aki a főnököm is volt, késő estig bent maradtam dolgozni. Ha pedig nem lett volna elég, még mehettem a könyvtárba kutatni is egy témában, amiről halvány lila gőzöm sem volt. Tanárként pedig nem ártott volna, de csak körvonalakban volt meg az a történelmi esemény, így inkább kutattam. A könyvtárban este tízkor már alig voltak diákok, csupán a legszorgalmasabbak. Szóval a Görög irodalomnál kerestem a választ, de minek is? Inkább Maxhez kellett volna vágnom az egész eposzt. Mégsem tettem, hanem kutattam a következő előadáshoz, és gyakorlatilag beköltöztem a könyvtárba. Sosem hittem volna, hogy ez fog itt velem történni, ami lett. De hát mégis. Az is kérdéses, azok után, amit Maxszel átéltem, meglep még bármi is. Megtorpantam, mikor megláttam az egyik diákom ülni, és nagyban tanulni az egyik asztalnál. Nem igazán felejtettem el még az öltözői incidens. Jordan Marrow. Szerencséje, hogy saját magam miatt nem szóltam a rektornak, mert már repült volna. Sarokba szorított az egyik focista barátjával az öltözőben, miután rajta kaptam őket, hogy engem tárgyalnak ki. Illetve a combom, a dekoltázsom, és mit tennének velem. El akartam onnan menni, bármennyire is vonzóak voltak, de nem tudtam, csak úgy, ha belemegyek a játékukba. Nekem is le kellett vetkőzni, mint nekik, így szabadulhattam csak, de amit megmutattak magukból, azt már feledni nem tudom. Túlságosan vonzóak voltak, és tökéletesek testileg, mindketten. Azóta is kísért a buja álmaimban a látvány. Azonban etikátlan lenne, nagyon is. Max miatt már így is a karrierem kockáztatom, nem beszélve a jóhíremről, egy diák viszony pedig tönkre tenne. Én nem ilyen vagyok, és nem is akarok. Az ember mégis hiába tervez el ilyet, és jelenti ki, néha ő is állattá változik, és az ösztöneik hajtják. Ezért bizony, mikor észreveszem őt, azonnal besietek a könyvespolcok közé és pont a görög mitológiánál találom magam. Amilyen szerencsém van, éppen a legfelső polcon van a vaskos könyv, így a 160cm magasságommal nem sokra megyek. Oda szerencsétlenkedem magamnak a létrát, és magassarkúban megmászom, legalábbis egy ideig. Aztán hirtelen megbillen én pedig nem túl elegánsan felsikítok. Be is hunyom a szemeim reflexszerűen, várva a nagy esést a fenekemre, de helyette nem ez történik. Csupán erős izmokat érzek. Kinyitom a szemem, és le is döbbenek, hogy éppen Jordan kapott el. Talán követett eddig? Remélem, nem, de most jobb, hogy így alakult, hogy kéznél volt. Megcsap a férfias, imádnivaló illata. Nem tudom milyen arcszeszt használ, de nagyon jó az illata. Egy pillanatra el is gyengülök tőle, és csak nézek bambán azokba a mélybarna szemekbe. Át is karolom őt a nyakánál fogva, megkapaszkodva benne, és még picit közelebb is hajolok hozzá a kelleténél. Vonzódom hozzá, hiába tagadom, pedig általában a szőke férfiak jönnek be. (példákat inkább most nem sorolnék fel). Mégis ő benne is van valami, amitől tudom, hogy veszélyben vagyok. Talán illene megszólalni is, és megköszönni nem? Már tényleg megköszönném neki, hogy elkapott, erre megint pimaszkodik.
-Köszönöm a divattanácsot Jordan. Nagyra értékelem. Pedig már azt hittem, csak a ruhaneműk levételéhez értesz. - hát ezt szépen megmondtam, és csak reméltem, hogy senki sem hallja. Szerencse, hogy az egyetem zsugori a könyvtár biztonságára, és biztonsági kamerák helyett csak egy öreg biztonsági őrre, Mr. Willkinsre telik nekik. Elvégre ki lopna poros könyveket, igaz?
-Jól van Miss Walsh? - hallom a hangját. Honnan tudja, hogy én voltam? Ennyire jellgzetes a sikongatásom.
-Igen, Mr. Willkins, köszönöm. - felelem zavartan, és nem illik egy könyvtárban kiabálni de hát ő kezdte, és nagyon pisszegni sem hallok senkit. Csak mi maradtunk?
-Akkor én megyek is Miss. Nincs már senki sem itt. Kérem bezárná a könyvtárat? A pulton hagyom a kulcsokat. - szól az öregúr. Már ennyi lenne az idő? Komolyan kettesben maradtam Jordannel?
-Igen Mr. Willkins, szívesen, menjen csak haza pihenni. - kis fáziskésés után válaszolok.
-Rendben, jó éjszakát. - szólal meg végül.
-Jó éjszakát. - köszönök én is el. Aztán hallom kicsoszogni, és az ajtót becsukódni. Hivatalosan is igen, kettesben maradtam Jordannel. Csak semmi pánik Odette! Megoldod te ezt! Szóval tessék szigorúnak mutatni magad továbbra is!
-Esetleg letennél? - nézek rá szigorúan, persze közben olvadok, mert ez a közelsége nagyon zavaró, és igen hatással van rám, elég rendesen. Ennyit a megoldásról.

~ outfit ~ ★ ~

**Jared J. Marrow**

- Ez nem divattanács, csak praktikum. - vonom meg a vállam mintegy egykedvűen picit, bár azért közben továbbra is tartom a karcsú szöszit. - És mintha tanárnő nagyon is élvezte volna, hogy show-t adhat amilyen mozdulatokkal oldotta meg a saját ruházatát. - utalok vissza arra az incidensre, amit ebben a körben nem is akartam volna felemlegetni, ő mégis megtette. Gondoltam nagyvonalúan úgy teszek, mintha ez a i kis titkunk lenne tényleg és neki se nagyon emlegetem. De a cicaszemű provokatív tanárnő nem bírja ki ezt, hát akkor ne számítson tőlem sem irgalomra...
Míg diskurzusba bocsátkozik a vén salabakterral, én inkább csak hallgatok és persze csodálom porcelán fehér bőrét ami olyan sima jobb kezem alatt ami a szoknya alól pont kivillanó virgácsokat tartja, hogy szívesen cirógatnám, ahogy élvezem azt is, hogy egyik karom csiklandozzák mézszín tincsei és a kihívó ruházaton keresztül érzem karcsú és tökéletes idomait. Hozzám mérve picit pöttöm Panna, mégis tökéletes és ott gömbölyödik ahol kell, olyan törékeny a karjaim között, hogy megveszem érte! "Nyávogjon" csak szépen azon az erocica hangján a könyvtárosnak itt a fülemtől nem is messze, pont úgy, ahogy az előadásokon is szokta mondani a magáét s én meg arra próbálok figyelni, nem a külsejére. Most pont jó így vele a karjaim között, az édes illatával az orromban. Amúgy is, ebben a kék felsőben majd a köldökéig látni olyan a dekoltázs, pláne így kissé fölülről nézve. Úgy látszik ezt a nőt valóban nem érdekli, hogy mit mondanak róla a háta mögött. Mondjuk így az se meglepő, hogy nem is kevesen azért meg is szólják a diáklányok, a fiúk pedig inkább bámulják s nem sok a renoméja. Tanársegéd csak és így mutogatja magát, én meg már többet is láttam...
Az öreg majom megkúrhatja a szemináriumát ott ahol van, engem most nem érdekel a tanulás többet. Ms. Walsh elintézte, hogy itt kettesben maradjunk gyakorlatilag, szóval itt az ideje, hogy újra megmutassam, mit is ért el az elmúlt hónapokban csodás hozzáállásával. Ezért a kérdésére csak ragadozó mosolyt villantok. - Nekem egészen tetszik így tanárnő! De megválthatja a szabadságát... - állok meg egy pillanatra, hiszen már a múltkor is váltságot fizetett és még milyet! Nem vagyok önzetlen megmentő (azt nem is tudja, hogy bajba is nekem köszönhetően került most, de ezt egyelőre nem kötöm a nózijára), de ez egy ilyen világ és ez Amerika. Mindennek ára van. A szabadságának is. - Egy csókkal. - szabom meg az árat karcos hangon, ahogy mélyen kékségeibe nézek. Túl messzire mennék? Biztosan. De nem érdekel ez a nagy esély! Bolond lennék ezt elengedni. A múltkor is, ha nincs ott Jack, ki tudja mi történt volna... és persze az az eset még mindig ott van rá nézve terhelően, mert ő jött be a férfiöltözőbe. Nem tudom miért nem gondolt rá, hogy maga ellen ad akár zsarolási alapot is, de hiába próbál itt szigorúan nézni rám, azt is megfigyeltem már hogyan kacérkodik olykor és most sincs teljesen nyeregben. Pusztán fizikálisan sem.

Ajánlott tartalom