Violet && Finn

Some things in life are out of your control. You can make it a party or a tragedy.

Eléggé boldoggá tett a tény, hogy nem nőnek születtem. Lényegében ezt a következtetést abból sikerült levonni, hogy mennyivel könnyebb dolgom van, ha esetlegesen bulikra kerül a sor.
Mivel mi már egyetemisták vagyunk, soha nem a hétvégéken megyünk el szórakozni, hanem azokon a napokon, amikor éppenséggel az egyetem hökös osztaga kiosztja a napokat. Nyilvánvalóan a péntek lenne a legkézenfekvőbb, de mivel szeretettel várjuk a Columbia más karáról érkező hallgatóit is, ezért igyekszünk nem egy időpontra tervezni. Sokszor megesik, hogy így is sikerül kifogni a hasonló időpontokat, ilyenkor pedig tartunk egy közös ülést arról, hogy miként kéne ezekről a dolgokról dönteni.
Mint általában, a mérnöki szaknak most is azon a bizonyos szerdai napon van a bulija. Hála az égnek a piszkos munkát – gondolok itt a jegyszedésre és fizettetésre, illetve a karszalagosztásra – nem velem végeztetik el. Elég kemény lenne úgy, hogy lényegében a HÖK elnöke vagyok az egész mérnöki karon. Szóval lényeg a lényeg, nekem semmiféle feladatom nem volt már a tervezésen túl, így csak magamra vettem a standard szerint betartandó ezüst kabátot, amit ugye megszabtunk a diákoknak. Nem feltétlenül akartam mások elől elorozni a díjat, amit a legjobban öltöző személynek ítéltünk, de mivel futurisztika volt a parti témája – amihez szereztünk egy dj-t, aki hajlandó rengeteg edm és épi zenét játszani a klasszikusok mellett – elég szarul nézett volna ki, ha pont én maradok ki a buliból és nem dobom fel az egyébként fekete outfitemet egy kissé extrább kiegészítővel. Azt persze már nem ismertem volna be senkinek, hogy képes voltam megvenni a kabátot csak ezért az eseményért, mivel elég jól nézett ki ahhoz, hogy máskor is viselni tudjam.
Lényegében nem bonyolítottam túl az öltözködés és haj témát, mert amikor visszaértem a koliba, csak gyorsan dobtam egy zuhanyt, kikaptam egyet a fekete pólóim közül a szekrényből, az mellé pedig választottam ugyanebből a színből egy szaggatott nadrágot és egy bakancsot. Ezután megszárítottam a hajam, párszor átturkáltam némi hajfixálóval, és lényegében már készen is voltam.
Még hat óra sem volt, de már le tudtam menni alapozni a többieknek, ennek hatására pedig mondhatni félrészegen értem a partihelyre. Braylennel mondjuk nem futottam össze, szóval igyekeztem egyelőre őt megtalálni. Mindenesetre a kiscsajt akiért odavan már megpillantottam, így sejtettem, hogy a közelben lehet, de mivel túl hamar megszomjaztam, lényegében a pulthoz indultam meg először, hogy kérhessek magamnak inni. A zene elég jó volt, és annyian követték a dresszkódot, hogy kifejezetten hamar megfájdult a fejem a sok ezüstös ruhát viselő embertől.
- Csak egy sört szeretnék – kiabáltam a pultos srác fülébe az amúgy kifejezetten szolidra sikeredett választásom. Meg akartam várni a töményebb körökkel a baráti köreimet. Lényegében az összes valahova eltűnt, mert gondolom az éppen aktuális crushokat hajkurászták. Szomorú, mert az enyém éppenséggel nincs itt... Mert holnap Zh-t ír, csak éppenséggel nem tudom miből. Annyira nem kötött le, amikor mesélte nekem.
Odapasszoltam egy tízdollárost a srácnak a sörömért, majd azt fogva indultam ki a dohányzó felé, hogy rágyújthassak. Alapvetően sosem cigiztem, csak a partik alkalmával volt rám jellemző a dolog... Ittasan mindig megéhezek és rá akarok gyújtani, szóval tuti a buli után még teszünk majd egy kitérőt gyrosért is... Vagy beugrunk egy 0-24-es Mekibe, addigra nekem már kurvára mindegy lesz.
Ahogy kiértem a kissé hideg levegőre, rögtön összehúztam magamon a kabátomat, majd a direkt bulizásra szolgáló, farzsebben is elférő cigitartó után nyúltam, hogy kivehessek belőle egy szálat. Miután meggyújtottam, rögtön kortyoltam egyet az italomból, és csak utána cuppantam rá a szálra. Sürgősen találnom kell majd magamnak társaságot, mert ha ezeken a köcsögökön múlik, egyedül fogok bent megrohadni, mivel az összes nőzik.



557 || outfit