Még mindig nem tudom feldolgozni hogy áthelyeztek, ami azt jelenti hogy kinőttem a rendőrségnek azt a szegletét ahol eddig tevékenykedtem, és még csak pletykákat sem hallottam róla hogy valamit terveznének velem. Amikor Erikson parancsnok a közvetlen főnököm behívott beszélgetni nem gyanítottam semmit, mert hát mire is számíthattam volna? Az én munkám elég fontos, de nem túl feltűnő és ritkán megyek ki helyszínre általában itt kapom meg a dolgokat amiket ellenőriznem kell, vagy feltörnöm. Szóval gyönyörűen megnmultam amikor a főnök közölte hogy bőven van fejlődési lehetőségem, és szeretné ha nem ragadnék itt meg, és az egyik elit csapathoz csatlakoznék technikusnak. Ez már nem csak a kódok, eszközök feltöréséről szól, hanem sokkal összetettebb de képes lennék rá, és bízik benne hogy megtanulnám amit kell. Ez így is van. Meg tudok tanulni bármit, ami kell és hát nem tagadom a fizetés is kb háromszorosa lenne a mostaninak szóval eléggé vonzó az ajánlat. Az új csapatom vezetőjével fogok találkozni, és épp az egyik tárgyalóhelységbe igyekszem, hogy egy bizonyos Gooding ügynökkel ismerkedjem meg. Már átnéztem a csapat tagjait, és nagyjából tudom is hogy kitől, mire számítsak. Azt mondták a részleteket majd ő fogja elmondani és nem aggódom. Feketében vagyok mint mindig, és könnyű kis fekete kapucnis kardigán suhan utána. Zsebemben van minden ami kellhet, nem szeretek nagy táskát hordani magammal, mindig csak útban van. Felsétálok a lépcsőn és végül megtalálom a négyes számú helységet és épp látom hogy egy férfi nyit be. Alighanem ő az, és még van két percem hogy odaérjek, de utálok késni így mindig egy két perccel hamarabb igyekszem ott lenni. Benyitok magam is. - Helló. Ha jól sejtem maga Gooding ügynök. Crystal Lynch vagyok, a technikus - mutatkozom be neki ahogy biccent. Kezet nyújtok neki, hiszen itt így szokás és mivel még nem ismerem, automatikusan magázom. Aligha nem idősebb nálam, és majd eljutunk a tegezésig is ebben biztosvagyok. - Erikson azt mondta hogy a részleteket és a munka jellemzőit magától fogom megtudni, szóval ne kíméljen... - mosolyodok el, ahogy letelepszem az egyik közelebbi székre, és kényelembe helyezem magam.
Sajnos a legutóbbi ügynök, aki a technikusi feladatainkat látta el, túl vakmerő volt, és bevállat egy olyan helyzetet, ami az életébe került. Pedig… sosem kérnék ilyet olyan embertől, aki nincs megfelelően kiképezve. Kíváncsi vagyok, hogy kit küldtek át a rendőrségtől. Hamarabb érkezek, de nem a hivatalos öltözetben, motoros overall van rajtam, és a hátsó bejáraton jöttem, hogy ne legyen egyértelmű, hogy hova jövök, bár ez a hely sem kimondottan szövetségi épület, elég sok alak megfordul itt. Ragaszkodtam ahhoz, hogy először ezen a helyen találkozzak a jelölttel, aztán jöhet csak a kávé, vagy a pia, de nem akartam külső helyszínen összefutni vele első alkalommal, ráadásul ez afféle vizsgafeladat lenne. Bejutni a Gooding Electronic hálózatába, és megpingelni az egyik kamerát. Ami az asztalomra mutat, elegáns kis torta van rajta, a gyertyák nem égnek rajta, még. A felirat: Üdv a csapatban. A vállalat biztonsági rendszerét az előző technikusunk tervezte, elég jó volt, őt majdnem lecsukták, cyber bűnözés miatt, de végül vállalta a kockázatot, és élesbe nyomta, amíg túl vakmerő nem kezdett lenni, és terepen is grasszált, vesztére. - Ms Lynch, foglaljon kérem helyet. – felkelek, hogy kezet fogjak vele, majd hellyel kínáljam, egy intéssel a velem szemben ülő székbe. - Szeretném, ha Eriknek szólítana, nem szeretem ha hangsúlyozzák a pozítciómat. – a bukósisakomat felteszem az asztal sarkára, és onnan pillantok a nőre. Közel egy idős velem, tudom, mert átnéztem az aktáját, nem engedek akárkit a csapatom közelébe. Az ölemben pihenő mappáért nyúlok, a motoros táskámból húztam elő, még mielőtt megérkezett volna. - Az első feladata. Remélem hozott magával gépet, de ha kell, tudok szerezni is. – vonom meg a vállamat, hát…ez elég nagy kihívás lesz, gép nélkül, szerintem. Mert semmi kütyüt nem látok nála, bár, tudom,hogy manapság kis szerkezetekkel is lehet dolgozni. Viszont, ennek a feladatnak a kisujjából mennie kéne, ki kéne ráznia onnan. - Öt perce van rá, onnantól, hogy azt mondja kezdi. -összefontam a kezeimet a mellkasom előtt, és kényelmesen hátra dőltem, kíváncsi voltam. - Lehet, hogy Erikson azt mondta, hogy a tudása alapján magáé a munka, meg minden, de a végső döntés úgyis az én kezemben van. – kivárok, némi kis szünetet hagyok a beszélgetésünkben. - Valamint tudnom kell, hogy ha azt mondom, hogy maradjon a seggén, ott marad-e? Nem hősködik, nem dönt úgy, hogy technikusként élő céltáblát csinál magából? Az is érdekelne, hogy mennyire lenne gond magának, hogy ha néha ki kellene mozdulnia Amerikából? – csak azért, hogy ne egy egész földrész, vagy időzónák válasszanak el minket egymástól, adott feladat elvégésénél.
Kíváncsi vagyok miféle ember lesz az új főnököm, mert az lesz ha elfogad engem, és nem utasít vissza. Ha igen, akkor másik csapathoz kerülök. Utánanézve elég rendes, korrekt férfinak tűnik, és a munkái alapján is csapatcentrikus, ami elemző, taktikus gondolkodásra vall, ami nem hátrány. Időben elindulok és meg is találom a tárgyalót ahol már vár is rám, ezek szerint ő a korábban érkezés híve. Még egy pozitívum így látatlanba is, és ahogy végigmérem, már elemzem is amennyire lehet, hogy miféle lehet. Szakmai rossz szokás ez, de nem találok benne kivetnivalót. - Kérem, tegezzen ha nem nagy kérés... - szrítom meg röviden, futólag a kezét, mert nem érzem annyira öregnek vagy másnak hogy magázzam, de tudok alkalmazkodni ha kell. Biccentek a szavaira, ezek szerint ő se szereti ennyire a formalitást ami kicsit megkönnyíti a helyzetet. Én sem rajongok érte igazán- - Nálam van a telefonom és a táblagépem, ez elég lesz - veszem kezembe a mappát és ahogy elnézem tényleg elég lesz. Egy kamerát kellene megheckelnem hogy lássam itt a képernyőmön hogy mi a felvétele. Átlapozom a mappa tartalmát, és befókuszálok azokra amik nekem fontosak, és aztán újra a férfire pillantok. Nyugodt, kék szemeibe. Van bennük valami zen nyugalom, és mégis mögötte mintha több lenne? - Jól van, de előbb válaszolok a kérdéseire - pillantok rá ahogy az asztalra teszem a telefonom, és a táblagépet ami elfér a kardigánom mega zsebeiben. Mivel idebent nem szaladgálok, nem is zavar hogy nagyobb és húzza a zsebem. - Ezzel nincs is bajom, korrekt hozzáállás - hagyom rá, mert ez is mondta hogy jó eséllyel le akarnak majd tesztelni, de azt már nem tudta mifélére számítsak. Mondjuk ez eléggé alap, még így is. Na lássuk csak... Gondolatban végigveszem hogy mi mindenbe futhatok bele. - Nem vagyok az a hős típus és nem indulok a következő Wonderwoman címért. Ha az a parancs, ott maradok és nem kerülök terepre, ha csak nem kifejezetten muszáj valami miatt. Nekem nem lenne probléma az sem ha ki kell moccannom - ismerem a katonai működést és tudok parancsot teljesíteni. Nem akarom céltáblává tenni magam, senki kedvéért. - Nos, akkor kezdem is - pillantok rá ahogy megtámasztottam a tabletet és a telefont is. Sűrűn tapogatom a képernyőt és néha a telefont is megnyomom amikor éppen kell onnan egy kód, és az első két aknát sikeresen veszem. Egy két másodperc laggolás után viszont tovább enged és az utolsó cselek, visszacsapódó vírust is semlegesítem, aztán három és fél perc elteltével felé fordítom a képernyőt. Az asztal és a torta. - Remélem csokis... - mosolyodom el kedvesen, és szerényen. Nem szokásom menőzni hogy megoldottam egy feladatot.
Figyelem minden rezdülését, és látom, hogy felkészült ,még egy mobil telefonnal is, ami elég csúcs kategóriás, ezt is felismerem. Ez így van rendjén, azért, ha egy magam fajta nincs otthon a technikában, az már bukó. Így ilyen téren is folyamatosan képzem magam, ez ilyen ön képzés. Meg persze a régi techesünk keze is benne volt a dologban, szerettem felkészült lenni, mindig. - Ennek nagyon örülök. – biccentek, tényleg jó, ha egy háttér támogatónak hőskomplexusa van. Az órámra pillantok, amikor felém fordítja a képernyőt, és természetesen láttam a diadalittas rezdülését a szemein keresztül, elégedetten biccentek. - Gyere, átmentél. A többiek már várnak, remélem nem félsz a motorozástól. – felkelek, és felnyalábolom a táskám, és a bukómat. - Szeretném, ha részt vennél egy kiképzésen, egyelőre itt vagyunk, nem rendeltek ki sehova, így örülnék, ha minden nap el tudnál jönni, oda ahova most elviszlek. Velem, és a srácokkal edzenél. Erre azért van szükség, mert azt az elvet vallom, hogy jobb félni, mint megijedni. – pillantok rá komolyan. A motorhoz érve, az ülésből előhalászok egy rejtett sisakot, és a kezébe nyomom. Ha felült mögém, akkor elindulok vele a kis bázisunk irányába, ami egyébként egy biztonság technikai cégnek van álcázva. Amikor megérkezünk, leállítom a motort, és megvárom, hogy leszálljon. - Akkor, üdv a csapatunkban, ismét. – nyitom ki az ajtót, és a csapat is elő szállingózik. Dean, és a többiek is megjelennek. Tisztában vannak vele, hogy ő az új techesünk, és senki sem kezd el izmozni vele, mert nem szeretem az ilyet csapaton belül. Persze, nyilván nem, egy kis mókás feladattal fog igazán bizonyítani, de az,hogy az előző tagunk falait feltörte, és bejutott, már haladás. - Meglenne egyébként az első feladatot, lásd el új védelemmel a Gooding Electronics oldalát, olyan védelemmel, amiről azonnal értesülsz, ha épp heckelni probálnának minket. – igen, nem hiú remények na. Meg egyébként is, nem árt levédeni a hálózatunkat, mert innen is fel szoktunk lépni olyan szintű oldalkra, amiket nem volna jó, ha egy mezei kis lótifuti, wifi lopkodó srác meglátogat. Ezután magára hagyom Crystalt egy kicsit a többiekkel, hogy had ismerkedjenek, és végül a grillező mellett ácsorgok. Talán befut a fiam is, vagy nem. Mostanában ő is szeret megfeledkezni egy-két közös programunkról. Főleg amióta megmondtam neki,hogy nem tetszik az új hóbortja, ami sajnos úgy érzem, hogy nem hóbort, mert komolyan gondolja, és mi Goodingok, ha valamit komolyan gondolunk… Morcosan kortyolok a sörömbe.
Kíváncsi vagyok milyen ember, és kikkel dolgozik együtt. Milyen csapatba fogok cseöppenni ha már így feljebb lettem tolva a szervezeti egységeken belül. Ez mondjuk jó a rendőrségen belül, hogy van feljebb jutás vagy átszerveződés ha valami nem jön, és már megszámolni sem tudom hány ügyön dolgoztam sikerrel. Ami meg halott akta lett, azzal meg nem igazán lehetett mit tenni, de többségében nem rajtam múlt hogy nem lett meg az elkövető. - Hát még én - teszem hozzá, ahogy neki is állok a feladatnak, és nem sokkal később mutatom neki a tortás felvételt. Remélem, tényleg csokis mert szeretem a hasam és az édességem, de mióta Sebbyval lakom kicsit egészségesebben próbálok élni, és étkezni. Rossz hatással van rám. Határozottan. - Kíváncsi vagyok rájuk. Nem, nem félek, bár nem mostanában ültem motoron - válaszolok, ahogy összeszedem a cuccom, és lefelé menet a kabátkám és a táskám is. Fél perc az egész és már megyek is kifelé mellette. Furcsa párost nyújthatunk de nem igazán érdekel. Látom hogy összesúgnak a háta mögött. Vajon mit mondanak róla? Úgyis meg fogom tudni, a rendőrség ilyen szempontból pont olyan mint egy falu, tele vénasszonyokkal. Pletykálnak. - Jól van. Akkor teljes munkaidőben veletek leszek? Vagy nálatok hogy van az ilyen munkaidő dolog? Mikor hogy adódik, vagy fixen? Meg mit fogunk edzeni, mivel készüljek? - kérdezem, mert valahogy terveznem kell az életemet és kellene valami rendszer bele hogy mikor hol leszek vagy miért. Na meg Sebbyre se hozzam a frászt hogy összevissza eltűnök. Kilépek a napfényre és kissé összehúzom a szemeimet. Nem vagyok oda a napsütésért. - Ejha, nem semmi - jegyzem meg elismerően a motorra és elveszem a bukót. Felveszem a hátamra a fél vállas táskát hogy ne zavarjon, behúzom az összes zsebet és felveszem a bukót. Második próbálkozásra sikerül is, és nem szerencsétlenkedek annyit vele mint számítottam rá. Felülök mögé, és átkarolom a derekát. - Kössz még egyszer - mosolyodok el ahogy rátapadok a hátára szorosan, mert nem most szeretnék lerepülni innen. Végül biztonságban megérkezünk, és leszállok mögüle és két ingatag lépés után megtalálom az egyensúlyom is. Leküzdöm a sisakot és visszaadom neki hogy el ne vesszen. Figyeltem merre jöttünk, ide fogok találni. - Sziasztok - köszönök mindenkinek, és bemutatkozom. Bár biztos hogy tudják már hogy ki vagyok, de azért nem vagyok bunkó. Beszélgetni kezdünk és valahogy kicsit meg is nyugszok. Jófej, értelmes csapatnak tűnnek, szerintem nem fogunk egymás agyára menni, és így jókedvűen majszolok egy szelet tortát az asztaliból. - Persze. Mindjárt ránézek hogy mi van most és hogy lehetne felturbózni. Kell majd egy kis idő mire írok egyet rá de megfogom csinálni amint tudok - ígérem meg neki és a sütizés mellett megismerkedek a biztonsági rendszerrel is. Elég jó. Mondhatni egy biztos alap, amit le tudok rombolni és újra felépíteni. Kis idő elteltével egy újabb alak érkezik, fiatal és hosszú hajú. - Ő kicsoda? - kérdezem a fiatal hosszú hajú fiúra utalva.
Kezdőlap
