Mint akinek a fogát húzzák. Hiába hittem azt, hogy ha már Amerikában leszek, sikerül majd megbarátkoznom azzal a ténnyel, hogy a bátyámmal kell laknom, az érzés valahogy abszolút elmaradni látszik. Direkt nem vele együtt repültem New Yorkba, direkt nem voltam hajlandó a repülőről leszállva rögvest arra a címre taxizni, amit megadott nekem, mert valamilyen gyermeteg oknál fogva azt hittem, hogy könnyebb lesz másnap reggel beállítani és úgy tenni, mintha örülnék ennek az egész helyzetnek. Helyette egy éjszakát a reptértől nem messze lévő hotelben töltöttem, tudat alatt talán épp azért, hogy ha meggondolnám magam, még legyen lehetőségem könnyű úton meglépni az egész helyzet elől. Tinédzser koromban éreztem utoljára ilyen mértékű nemakarást, amikor szintén a látszat fenntartása érdekében muszáj voltam minden alkalommal hazarepülni Ausztráliából, mintha csak kis csatlós lennék, akit hívni lehet, ha a főnök - jelen esetben apánk - füttyent egyet. Ez alkalommal is tisztában voltam vele, hogy a keze benne van a dologban, habár sokkal inkább megértettem a döntést, mint tizenhét éves koromban. Ha már a két nagyobb fia épp egy időben tartózkodik New Yorkban, miért is kellene mindkettőjüknek finanszíroznia a lakhatását, ha egy tágas lakásban megférnek mindketten? Nem is Dannal kellene, hogy különösebb bajom legyen, hiszen azon kívül, hogy soha nem tett semmit a kapcsolatunkért és azért, hogy igazi jó testvérek legyünk... Nos, tulajdonképpen nem követett el semmit. Épp ez a része idegesített a legjobban. Hogy gyakorlatilag önkéntesen össze kell zárnom magamat azzal az emberrel, akivel ahelyett, hogy egy emlékezetes gyerekkort töltöttünk volna együtt, sokkal inkább versenytársak voltunk. 'Jamie, viselkedj úgy, mint a bátyád! Jamie, tanulhatnál jobban is, bezzeg a bátyád...' Ha csak rágondolok azokra az alkalmakra, amikor az én kitűnő bizonyítványom a sarokba lett lökve, mert anyám ballépése miatt sosem lehettem az, akire a szülei büszkék, felmegy bennem a pumpa. Valójában még a hotelből való kicsekkolás közben is azon jár az agyam, hogy ha még most úgy döntök, hogy inkább visszamegyek Ausztráliába, abból nem lehet túl nagy baj. A megrendelésemre érkezett sárga taxit bámulva azonban rájövök, hogy nem apám miatt vagyok itt, de még csak nem is azért, mert olyasfajta kalandra volt szükségem Ausztrália után, amiben feltétlenül része van a bátyámnak, meg annak, hogy bepótoljuk a gyerekkorunkban elvesztegetett éveket. Legalább ismerős emberrel lakhatok együtt és nem kell attól tartanom, hogy a lakótársam valami szekta tagja, vagy el akarja adni a szerveimet. Hallottam már fura dolgokat az amerikaiakról. Na meg tegyük hozzá, hogy azzal nem lesz bajom, hogy Dannal veszekedjek, ha nem tetszik neki valami az életvitelemmel kapcsolatban. Fogadok semmit nem változott és nem fog neki különösebben tetszeni, ha más emberek szeretnék élni az életüket és munkába mennek, amikor ő a másnaposságától szenved. Úton a leendő lakásunk felé próbálom figyelmen kívül hagyni a kezem enyhe remegését és inkább arra koncentrálok, ahogyan a taxisofőr teljes beleéléssel magyarázza nekem, hogy mit kellene megnéznem - mert szemmel láthatóan idegen vagyok ebben a városban. Az előítéleteinek azonban egy halvány mosollyal több reakciót nem igazán tulajdonítok. Még így is jobb azonban arra gondolni, hogy ha valóban turista lennék itt, mennyi mindent kellene végiglátogatnom, mint hogy azon járjon az eszem, hogy hamarosan Dan fejét kell néznem. Ami sokkal hamarabb bekövetkezni látszik, mint hogy lélekben felkészítettem volna magam, ugyanis a jármű szép lassan megáll, a cserfes sofőr pedig egy vigyorral közli, hogy megérkeztünk, majd az én tiltakozóan lassú mozdulataimmal ellentétben kipattan a kocsiból, hogy a járdaszegélyre pakolja a csomagjaimat. A gyorsaság miatt okozott kellemetlenség - mármint számomra nagyon is kellemetlen, hogy ilyen gyorsan ideértünk - ellenére is vaskos borravalóval toldom meg a fizetendő összeget, majd nagyot sóhajtva halászom elő a telefonomat a zsebemből, hogy jelezhessem a bátyámnak az érkezésem. - Helló. Itt vagyok, de lejöhetnél kicsit segíteni. - Nehogy már én szenvedjek az összes csomagommal. De leginkább nehogy a jelenlegi hangulatommal bárkinek magyaráznom kelljen, hogy pontosan mit keresek itt és kihez érkeztem.
Jó ideje nem volt lehetőségem arra, hogy rendesen beszélgesssek az öcséimmel. Jae elég korán elköltözött a tanulmányai miatt otthonról, illetve amikor kicsik voltunk én épphogy csak annyira voltam idősebb nála, hogy a kötelességeimre minden alkalommal felhívják a figyelmem. Ellentmondani nem mertem, és nem is akartam lényegében. Ilyen kikövezett út nekem akkoriban nem volt. Ami pedig Min esetét illeti... Elég nagy közte és köztem a korkülönbség ahhoz, hogy lényegében távolabb legyünk egymástól, mint amennyire az egy külső szemlélőnek nyilvánvaló lenne. Ő nem értette azokat a vicceket, amiket mondtam neki... Mindig azt mondta, hogy nagyjából egy nagypapa humorával domborítok, én pedig ráhagytam. Persze ettől függetlenül rácsodálkoztam arra, hogy mennyire máshogy él, mint annak idején azt én tettem... Holott nem volt annyira régen a saját fiatalkorom sem. Arra viszont határozottan emlékszem, hogy én nekem középiskolás koromban lett először mobiltelefonom, mert a szüleim úgy érezték, hogy akkor lett rá szükségem. Jae már ötödik osztályosan kapott egyett, Minnek viszont ez volt az ajándéka, amiért az oviból iskolába ment. Határozottan nem voltunk egy generáció ezt pedig csak még jobban aláírta az is, hogy nagy általánosságban miként éltük a mindennapjainkat. Egyetemistaként sokszor megesett velem, hogy néhány órára másnaposan ültem be, illetve jellemző volt az otthoni szenvedés is... Ő pedig a lehetetlenül leterhelő, koreai oktatási rendszer ellenére is mindig frissnek tűnt. Okos fiúnak. Az én hajam általában kócosan állt a szélrózsa minden irányába, az övé mindig tökéletesen a szemöldöke fölé volt vágva, ahogyan a legtöbb diák fiúnak. Legalábbis a jobbik fajtának, akik betartották a szabályokat. Mindenesetre Minnel még mindig kifejezetten közeli viszonyt ápoltam. Jae ilyen szempontból határozottan más volt. Egy ideig minket nem igazán akartak összeismerkedtetni a szüleim, ezért lényegében jogosan mondhattam, hogy nem ismerem a saját öcsémet. Nem tudtam, hogy gyerekként melyik ételt szerette a legjobban, hogy melyik zöldséget válogathatja ki a mai napig a tányérja szélére. Hogy mivel tölti a szabadidejét, hogy mi az, amire sokat gondol. Lényegében pont ez volt az, amiért egy kicsikét engem is megijesztett, hogy lényegében most sok időt kéne együtt töltenünk. Ugyanakkor én teljes mértékben nyitott voltam erre, ezért is ragaszkodtam ahhoz, hogy béreljünk együtt lakást. Mert miért élnénk tovább külön, ha lehetőségünk van felezni a rezsiköltségeket? Tény és való az is, hogy nem feltétlenül szempont nálunk a pénz dolog, de ettől függetlenül emberből vagyunk. És mindenki szereti azzal nyugtatni magát, hogy ha együtt él valakivel, akkor jut más fontos dolgokra pénz. Én mondjuk nem vagyok a tartalékolás híve. Szeretem szórni, ha már megadatott. Pont ezért is tehettem meg, hogy az unokahúgom számára összevásároltam gyakorlatilag mindent, amit lányosnak tituláltak, és mivel Braylennek is kellett „hozni valamit”, ezért ő kapott egy autót. Pont a Jasmine számára összevásárolt vackok funckióját próbáltam megfejteni, miközben egy hatalmas dobozba pakoltam őket, amikor meghallottam a kapucsengőt. Elég egyértelmű volt, hogy ki kereshet. Az unokaöcsém lelkesedéséből ítélve, szinte biztos voltam benne, hogy nem ő tévedt át hozzám némi sütivel. - Megyek – adtam meg a rövid választ az öcsém számára. Én is nagyjából pár napja érkezhettem, ezért pedig még nem tudtam kipakolni rendesen. A lakás félig volt berendezve – mert én magam nem akartam egy olyat kivenni, amit nincs lehetőségem belakni – így lényegében még ágyam sincs és sokkal inkább érdekelt az, hogy miként lehetne egy kicsit férfiasabbá varázsolni a környezetet. Lényegében minden dobozokban állt, még vártam egy kanapét, és a legtöbb szekrény szintén a saját kis IKEA-s dobozaikban álltak. - Öhm... Szia? – néztem Jae-re összevont szemöldökkel, aztán egy halk sóhaj után odaléptem hozzá, hogy megölelhessem őt. Nem igazán tudtam, hogy miként kéne viselkednem ebben a szituációban, de mivel az öcsém volt, valami hasonlót tudtam volna elképzelni. - Mit hozhatok? – tettem fel az első kérdést, miközben végignéztem a csomagjain – Nem nagyon rendezkedtem még be én se. Gondoltam megvárlak vele, de pár bútort már vásároltam, csak össze kéne rakni őket. Hogy miért rögtön Jasmine ajándékait kezdtem el összeszedegetni? Ennek elég egyszerű okai voltak. Lényegében nekem oda kellett figyelnem a hivatalos megjelenéseimre, amikbe beletartozott az is, hogy a család másik felének bájolgok. Ergo a szabadnapomjaimon is dolgoztam, mivel kénytelen voltam azzal foglalkozni, hogy a saját imidzsemet építsem tovább pusztán azért, hogy tényleg én legyek majd Yangék cégének az örököse. - Illetve az itt fellelhető bútorokról megkérdeztem a főbérlőnket. Azt mondta, hogy neki nem kellenek, szóval egyszerűen csak elajándékoztam őket random embereknek – vontam meg a vállam, mintha ennél mi sem lenne természetesebb. Sajnos a gazdagokra jellemző finnyásság bennem is megvolt és képtelen vagyok olyan ágyban aludni, ami nem elég szép hozzá.
Illetlenség lett volna nemet mondani a bátyám ajánlatára azzal kapcsolatban, hogy a közös New Yorkban való tartózkodást ünnepeljük meg azzal, hogy együtt is bérelünk lakást. Jobban belegondolva, igazság szerint talán még annak is örülnöm kellett volna, hogy Dan nem kíván egyéb módon megemlékezni erről a nagy napról és nem akar valami olyasmibe belerángatni, amihez nincs kedvem - nyilvánvalóan azon a tényen kívül, hogy vele kell élnem, nos... Ki tudja meddig? Nem faggattam sokat azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is keres - vagy sokkal inkább, hogy egész pontosan mennyi ideig - a városban. Azt, hogy üzleti ügyről van szó, természetesen sejtettem, de úgy ítéltem jobb lesz, ha ezt a témát meghagyom azokra az alkalmakra, amikor egyébként valamiféle beszélgetést kellene vele kezdeményeznem, vagy lefolytatnom. Nem kell lelőni előre azt a maroknyi témát, amiről talán tíz egybefüggő percen át képesek vagyunk egymással beszélgetni. Legalábbis részemről biztosan kifejezetten nagy erőfeszítéseket fog igényelni, hogy akár csak kicsit is úgy viselkedjünk, mintha valóban testvérek lennénk. Egyrészt valamilyen szinten nevetségesnek tartom azt, hogy a bátyám a mai napig, közel a harminchoz nincs tisztában azzal, hogy mi nem vagyunk édes testvérek. Másfelől elismeréssel kell adóznom apánknak, amiért nem csak hogy képes volt megbocsátani annyira anyánknak, hogy végül még egy gyerekkel pecsételjék meg a házasságukat, de kemény kézzel fenntartotta a rendet is annak érdekében, hogy ne derüljön ki, kinek a fia borja is vagyok egészen pontosan. Le is tagadhatott volna, megmondhatta volna anyámnak, hogy márpedig másnak a gyereke az ő házába nem teszi be a lábát. Igazából annak a körülményeivel én magam sem vagyok teljesen tisztában, hogy pontosan miért kaptam meg apám nevét és miért lehetek a Seo család tagja. Mindenesetre a bánásmód, amivel az öreg Seo engem kezelt már a kezdetektől fogva, soha nem hagyta, hogy elfelejtsem: én nem lehetek soha elég jó. Ellentétben persze magával Dannal, aki az elsőszülött, az örökös, a legokosabb és legjobb fiú, akit csak egy apa kívánhatna magának. Épp eleget szívtam miatta a fogamat, mert soha nem érthettem a nyomába, most pedig... Mély levegőt veszek, s igyekszem arra koncentrálni, amit a taxi sofőrje magyaráz. Hiába íjra körül a város látványosságait és osztja meg velem, hogy hányadik utcában melyik éttermet ajánlja, az én gondolataim továbbra is azon járnak, hogy mibe sikerült keverni magamat. Akár meg is oszthatnám Dannal a tényeket és aztán eldönthetné maga, hogy akar-e még egyáltalán együtt lakni velem, vagy számára is csak egy folt leszek a gondosan tisztán tartott családi hírnéven. Kamasz koromban azonban megtanultam, hogy néha jobb egyszerűen lehajtani a fejem és csendben maradni. Vannak ugyanis olyan dolgok, amik sokkal nagyobbak nálam és bármennyire is akarom, egyedül nem fogom tudni befolyásolni. Pont mint a savanyú arckifejezésem, amivel kiszállok a taxiból a megadott címen, s megváltóként várva Dant, hogy haladjon is valamerre az a nagy beköltözés, aminek sokkal boldogabbnak kellene lennie, mint amilyen valójában. - Szia. - Feszült bólintással fogadom a köszönését, majd szinte pánik szerűen fojtom vissza a levegőt, amikor odalép hozzám, hogy megöleljen. Sosem voltunk olyan testvérek, akik közel álltak egymáshoz, gyerekkorunkban gyakorlatilag alig láttuk egymást, ez pedig nem változott akkor sem, amikor kamaszodni kezdtünk, majd felnőtté váltunk. Az én életem Ausztráliában van és annak semmi köze nincs a bátyámhoz. Néhányszor meglapogatom a hátát a tenyeremmel, hogy érezze a törődést, na meg remélve, hogy elég lesz neki ennyi enyelgés és a nap további részében békén hagy... - Mondjuk azokat. - Az állammal egy kisebb méretű bőrönd és egy sporttáska felé intek. Nekem még így is bőven marad cipelnivaló. - Remek. Alig érkezem meg és máris munkára akarsz fogni? - érkezik az epés megjegyzés, miközben kérdőn felvonom az egyik szemöldököm. Tény, hogy fogalmam sem volt, mire is kellene pontosan számítanom, de az is biztos, hogy az nem volt benne, hogy majd a nap hátralevő részét éppenséggel bútorszereléssel töltsem. - Szóval... Mikor érkeztél? - Mert bár azt mindenképpen úgy akartam intézni, hogy ez ne együtt történjen meg, attól még fogalmam sem volt arról, hogy Dan mit és hogyan tervezett, majd tett meg. - Elajándékoztad őket? - Hitetlenkedve pislogok a bátyámra, s már-már érezni vélem, hogy a tenyerem nagyon bizsereg, amiért nem ütöttem még meg. Megköszörülöm a torkom, s vetek pár pillantást a cipőim orrára, míg gondolatban azzal próbálom lehűteni magam, hogy tulajdonképpen csak apám hasonmásával kell túlélnem... napról napra. Eddig több ezer kilométer választott el attól az erőskezű vezetőtől, aki az életemet befolyásolta, most pedig az első számú tanítványával készülök besétálni egy lakásba. - Megvárhattál volna vele, de... - lemondó sóhajjal vetek rá egy újabb pillantást, s közben kétségtelenül látni rajtam, hogy épp most léptem be a teljes megadás fázisába. - Gondolom most már tulajdonképpen mindegy.
A magam részéről lehet, hogy egy kicsit elbagatellizáltam az egész helyzetet, ami az öcsémmel való kapcsolatomat illeti, de egyelőre nem akartam azon filozofálni, hogy vajo mit hol rontottunk el. Én a magam részéről tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy miért nem túl fényes a kapcsolatom a nagyobbik testvéremmel. Az már persze más kérdés, hogy ezzel én mennyire voltam elégedett. Hogy valamicske kis hálát elvártam volna tőle amiért megléptem azt, amit. Mivel három testvérem van, bőven lemondhattam volna a jogaimról csakúgy, mint Jae, hogy kereshessek magamnak egyfajta életcélt, egy hivatást, amit életem végéig szívesen űznék. Biztos vagyok benne, hogy sikerrel jártam volna, hiszen ez valljuk be: nem egy világrengető dolog. Találni valamit, ami érdekel minket... Elég ha az ember az egyetemi tanulmányai során egyetlen tárgyba szerelmes lesz. Onnantól kezdve, ha valaki teljesen tisztában van azzal, hogy mi is az, amit legszívesebben csinálna, már csak akaraterő kell ahhoz, hogy elég munkát fektessünk a dologba. Ilyen volt számára például az, hogy a kicsi kora óta benne lakozó, magas mértékű empátia és a jó esze miatt végül az orvosi pálya mellett döntött. A családi hátterem miatt én ezt az egész mizériát megspóroltam magamnak. Lényegében szerettem azt az életmódot, amit már egészen fiatal korom óta éltem... Engem nem zavart, hogy bájosan kellett viselkednem egyes üzletemberek előtt a nagyobb eseményeken. Szerettem a pénzt, szerettem a luxust, ami megadatott nekem. Nem tartom magam rossz embernek, de ettől eltekintve hajlamos vagyok a pazarlásra és nem gondolok bele abba, hogy más a hatodik sportkocsim árából lényegében egyenesbe tudná rakni az egész életét. Én a magam részéről nem csak próbálom a legtöbbet kihozni abból, amim van. Sokkal inkább igyekszem nagylábon élni, ha már ennyi minden megadatott nekem... Az élet nem igazságos és talán az előző életeim egyikében keményen megdolgoztam azért a pozícióért, amiben most vagyok. És ez az egész önmagában édes kevés lenne, ha nem bírnék a jelenlegi személyiségemmel. Lényegében abból csinálok pénzt, hogy felmérem mások igényeit, majd egy olyan ajánlatot teszek nekik, amit nem tudnak visszautasítani... Viszont ez nem lehet nagyobb mértékű annál, amennyit elbírok én, sőt igazából a gazdaság is úgy működik, hogy aranyba bújtatjuk a szart – már elnézést – és azt adjuk oda az embereknek. Ez őket boldoggá teszi, mi pedig hasznot húzunk belőle. Nem a multivállalatokat kell okolni a jelenleg kialakult gazdasági helyzetekért. Sokkal inkább tehetnek ezekről azok a személyek, akik egytől egyig elhiszik, hogy valaki által kárpótlást/jó ajánlatot kapnak. Hazug és csaló lennék emiatt? Nem hiszem. Szimplán csak megtanultam boldogulni abban a világban, amibe tartozom. Az öcséimmel ellentétben nekem nem lehetnek érzéseim. Nem dönthetek szimpátia alapján, nem érezhetek empátiát. És valahol boldog vagyok azért, hogy ők nem kerültek ebbe a helyzetbe, hiszen senki sem szeretné ha a szeretteit szenvedni látná. Én a magam részéről egész életemben erre lettem képezve és ha szomorú, ha nem, lényegében egy család teljes csődbe döntése sem érintene meg, ha azt indokoltnak látnám. Pont ezek miatt Jae bármennyire is azt hiszi, hogy nem ismerem, szinte azonnal rájöttem arra, hogy mennyire feszült az ölelésem miatt, így nem is erőltettem azt sokáig, csak kifejezéstelen arccal bólintottam és felvettem a csomgjait, amikre mutatott. Jöhetnék most olyan idióta szövegekkel neki, hogy mennyire megváltozott vagy hasonló, de inkább nem tettem hasonlót, egyszerűen csak elindultam a lépcsőház felé a cuccaival. - Nem kell szerelned ha nem akarsz, majd én megoldom – vontam meg a vállam – Egy lakás fontos dolog. Lehet, hogy évekig ebben fogunk lakni, tehát az sem utolsó szempont, hogy jól nézzen ki és a saját ízlésünk szerint legyen berendezve. Vagy inkább az ízlésem. Igyekeztem lehetőség szerint nem a dollármilliókba kerülő csillár megvásárlásával kezdeni, sokkal inkább basic darabokat szereztem be. És mivel már előre ki volt fizetve a hely – ami túl antik volt szerintem, nem kifejezetten tetszett, de a környék és maga a lakás felépítése csillagos ötös – értelmét sem láttam annak, hogy egy hotelban bújkáljak, amíg az öcsém megjelenik. Terveim szerint már előbb kész akartam lenni a berendezéssel, csak volt némi dolgon, ami miatt nem haladtam túl jól. Azt pedig kétlem, hogy Braylent a legozás annyira lenyűgözné, hogy önként vállalja a kirakósdit amíg dolgozom. - Egészen addig abban a hitben éltem, hogy a középső Yang gyerek a segítségünkre lesz a berendezkedésben, amíg meg nem láttam a reptéren – rántottam meg végül a vállam, mintha ez az egész magyarázatul szolgálna – Nekem pedig volt néhány megbeszélésem, ami miatt még a kapcsolatot sem tudtam felvenni a felmentősereggel. Talán tudhatja, hogy Tae Yangra gondolok, de ezt nem akartam nyíltan az orra alá dörgölni. Lényegében abban a kemény világban amiből ő kihátrált, az ember nem sok igaz barátot tudhatott magáénak. Miután Jae elment Ausztráliába, nekem csak az összesen két szem barátom maradt, de szépen lassan ők is elszállingóztak Amerikába, így nekem annyi maradt, hogy bevonulok a seregbe. Utána jött a nagybátyámtól a kérés, hogy vegyem át a céget tőle, mert a fiának más tervei vannak. - Ha valami nem tetszik, akkor visszaküldjük és rendelünk olyat, ami neked is megfelelő – ajánlottam végül fel egy opciót neki – De azok a bútorok nem voltak túl alkalmasak és kényelmesek semmire. Nyugodtan pihenj le én a ami délután alatt összekapom az egész házat egyedül. Azt hogy ezt miként fogom kivitelezni, még magam sem tudtam, de egy matracot direkt elől hagytam Jae számára. - Nagyrészt sötét színű parkettát és szekrényeket néztem ki – magam sem tudom miért mentegetőztem – Még persze nincsen meg minden, szóval bőven tudunk együtt válogatni. Úgyis meglátod majd. A lakáshoz érve bepötyögtem a kódot, amivel nyitni tudtuk az ajtót, majd lehúztam a mágneskártyát és belöktem magam előtt, hogy előre tudjon menni a legjobb indulattal is kuplerájnak nevezhető helyiségbe.
Anyám határozottan nem lenne rám büszke. Annak ellenére, hogy mekkora hibát követett el és hogy ő is tisztában volt vele, hogy én szenvedek miatta, már gyerekként is, mindig próbált összehozni bennünket Dannal. Sőt, apával is. Nem tudom, vajon a naivitása, vagy a jó szíve vezette arra, hogy megpróbáljon úgy csinálni, mintha tényleg egy nagy és boldog család lennénk, anya, apa és a gyerekek, akik büszkévé teszik a szülőket. Ki-ki járja a maga útját, de valami különös összekötő erő, amely minden családban megvan, mégis összehoz mindenkit. Úgy érzem ez az erő javarészt ténylegesen is az édesanyám, aki a mostani helyzetet is saját szája íze szerint rendezte, amikor elszólta magát a bátyám előtt. (Vagyis kit akarok hülyíteni, biztos vagyok benne, hogy miután velem telefonált, már kereste is az alkalmat, hogy elmondja Dannak szemtől szembe, kertelés nélkül.) Nyilvánvalóan pofátlanság lett volna tőlem, ha nem jelentem be én is a rezidensi programot és azt, hogy New Yorkba jövök, csak egy kötelező karácsonyi látogatás alkalmával. Különben is, amekkora szerencsém van, biztos vagyok benne, hogy még a végén összefutottunk volna, ha már a bátyámat egyébként is a városba szánták, hogy rendezzen néhány céges ügyet. Soha nem érdeklődtem különösebben aziránt, amit apámmal olyan lelkiismeretesen hajtottak munka címszó alatt és meg is akartam tartani ezt a jó szokásomat. Épp elégszer éreztem úgy, hogy én csak megtűrve vagyok, s szálka apám szemében, semmi szükség nem volt arra, hogy még bele is akarjak szólni valami olyanba, amihez nekem nem osztottak lapot. Gondolom annak köszönhetően, hogy Dan meg én együtt fogunk élni, így is jóval többet fogok tudni a Neoyangról, mint szeretnék. - Raktál már össze egyáltalán valaha valamit? - halk hitetlenkedő nevetés tör elő belőlem, közben kérdő pillantásom Danra szegezem. Vagyunk abban az anyagi helyzetben, hogy egyikünknek se kelljen felismernie egy kiscsirkét, mert hacsak nem az általános iskolás környezetóra tankönyvében, de nem úgy nevelkedtünk. Lehet, hogy a saját területünkön jónak kell lennünk, mert megköveteli tőlünk a családi hagyomány, de pont azért, mert az elődeink már letettek valamit az asztalra, mi kényelmesen élhetünk, miközben mindenki az igényeinket lesi és teljesíti amit kérünk. Így megy ez a Seo családban, Dan pedig apánk legjobb tanítványa, így csodálnám, ha értene a tényleges kétkezi munkához. - Nyilván. De gondolom a lakberendezősdi akkor is megvárt volna, ha nem öt perccel azután kezdesz neki, hogy megérkeztél... - nagyot sóhajtok. Örültem volna, ha az életem és múltam sok részletével kapcsolatban itt kicsivel több beleszólást kapok majd, lévén itt a bátyámról van szó, akivel korban olyan közel állunk egymáshoz, hogy gyakorlatilag sokkal jobban ki kellene jönnünk. Botor módon, saját hibámból úgy tűnik azonban, hogy elkényelmesedtem, mert nem jutott eszembe, hogy Dan egész eddigi életét apánk szárnyai alatt töltötte, így valószínűleg hátborzongatóan hasonlít is rá. - Miért nem tud segíteni? - Nem mintha személy szerint bárki segítségét is igényelném, amikor egy szimpla beköltözésről van szó. Mivel egyikünk sem pusztán néhány hét erejéig marad a városban, gondoltam megoldható lesz az is, hogy a lakás otthonossá tétele a benne eltöltött idővel együtt párhuzamosan alakuljon. Nem kell ahhoz halottas menet, hogy kitaláljuk melyik kinek a szobája legyen. - Nincs ezzel gond, majd megoldjuk magunk is. - Bármennyire tiltakozik ellene minden sejtem, úgy tűnik a bátyám meg én mégis együtt fogunk legózni a bútorok fölött. - Nem fogok rajta problémázni, ha nem tetszik valami. - Más esetben, mondjuk talán Kai vagy Levi előtt simán megtettem volna, mert úgy érzem ők megértenék. Dan előtt már ez is gyengeségnek tűnne. Különben is, mikor lettem olyan finnyás, hogy néhány bútordarab elriasszon? Egy hely kell, ahol aludhatok és egy hűtő, amiben étel van. Semmi több. - Azért a parketta kicsit nagyobb kaliberű beruházás nem? - Jó, hogy nem már saját házat építtetünk, mert nem jó neki a lakás, amit valószínűleg amúgy is a cég biztosít. Ezt az egész bútorvásárlósdit pedig annyira nyálasnak tartottam, főleg mert Dannal kellene hozzá együttműködnöm. Miért nem oldotta már meg az egészet maga? Úgyis jól megy neki, hogy a véleményem nélkül intézkedjen. Belépve a lakásba első körben úgy pakolom le a cuccaimat, mintha hetek óta cipelném őket, s nyújtózom egyet, hogy kiegyenesítsem a hátamat. Kezeimet szokás szerint zsebre vágom, nem szentelve különösebb figyelmet annak, hogy épp remegnek-e vagy sem. Helyette inkább igyekszem befogadni a helyiséget és a helyet, ahol az elkövetkezendő hónapokban élni fogok. - Szóval... merre vannak a szobák? - Fordulok újra a bátyám felé, majd a válaszát várva megszabadítom magamat a kabátomtól. - Ha rendelünk majd valami kaját, akár meg is próbálkozhatunk a bútorokkal. De előbb megmutatnád kérlek mi hol van?
Az első önálló döntésemet az életemben, lényegében most hoztam meg. Ha úgy vesszük, igazából géniuszként működtem az utóbbi időben és hihetetlen módon befolyásoltam apámat. Végülis az ő szabályai szerint játszottam. Ha egy halmazelméletben próbáljuk elképzelni ezt az egészet, akkor volt a nagy kör, ami a társadalmi rétegünket jelezte, abban voltak apám szabályai, amin belül megalkottam a sajátjaimat. Apa és én sosem alkottunk egy közös metszetet. Amit én gondoltam, annak ő a szöges ellentétét látta jónak, ellenben maradéktalanul betartottam mindent, amit elvárt tőlem... Csupán a saját szabályaim szerint teszem ezt. Sosem kellett tudnia azt, hogy mit műveltem, amikor nem volt rajtam a fél szeme. Lényegében már rég kiérdemeltem a bizalmát, ami miatt egyáltalán nem feltételezte azt, hogy erkölcstelenül élném az életem. Nyilván tisztában volt a dolgok egészséges mértékével gondolok itt arra, hogy szoktam nőzni és inni az egyes bulikban, de a csúnya részleteket mind eltitkoltuk előle. Hála az égnek a baráti köröm határozottan megbízhatónak volt nevezhető, ami miatt nem kellett olyan dolgokon agyalnom, hogy apa esetleg tudomást szerezhet a disznóságaimról. A katonaságában nyilvánvalóan kénytelen voltam bizonyos dolgokból visszavenni, holott apám el tudta volna intézni, hogy ne kelljen bevonulnom. Sérülés miatt így is előbb szereltem le, mint az átlag koreai férfiak, de kifejezetten jó emlék volt számomra az időszak, amit a seregben tölthettem. - Van, amit már összeraktam, igen – egyáltalán nem értettem a kétkedését velem kapcsolatban. Kifejezetten jó kézügyességgel bírtam, na meg a seregben az ember kénytelen volt a szabad perceire hobbit találni magának. Mivel én minden kiváltságot félredobtam, lényegében elég sokféle sráccal volt lehetőségem együtt szolgálni, ami miatt megtanultam olyan dolgokat, amiket apám minden bizonnyal alantasnak tartana. Félreértés ne essék, főzni nem tudok és még így sem merném kijelenteni azt, hogy tökéletes kétkezi munkás lennék, de azért talán értelmi fogyatékosnak sem számítok. Felismerem a kalapácsot, a szögeket, a ragasztót és pontosan tudom, hogy egyes bútorokat hogyan kell összerakni, mivel el tudom olvasni a leírást. Kicsit fájt is az öcsém feltételezése ezzel kapcsolatban, de inkább nem mondtam rá semmit. Tudtam, hogy nehéz lesz nekünk mindent előröl kezdeni, tehát nem most akartam beleállni ebbe az egészbe. - Szeretném minél hamarabb befejezni – vontam meg a vállam – Ezek után az irodámat is át kell rendeznem. Azt hiszem Yang papa ízlése meg az enyém nem igazán egyezik... Én pedig szeretném egy kicsit otthonosabban érezni magam itt. Soha életemben nem voltam külföldön egy hónapnál többet. Ezért ez az egész dolog számomra idegen volt és képtelen voltam levetkőzni azokat a dolgokat, amiket otthon vertek a fejembe. Itt nem feltétlenül csak a családomra gondolok, sokkal inkább a tradicionális neveltetésre, amit sok koreai megkap. Illetve New York hiába nevezhető kapitalistának, egyáltalán nem hasonlít Szöulra, pedig világvárosokról beszélünk. A nyüzsgés hasonló volt, azonban nekem az itt uralkodó fegyelmezetlenség, illetve a városban rejtett veszélyek lényegében eddig ismeretlenek voltak. És akkor még nem tértem ki arra a hihetetlen közvetlenségre, ami jellemző minden nyugati társadalomra. Ebben Jae jóval előbbre volt nálam, de reménykedtem benne, hogy nekem sem fog kifejezetten nagy problémákat jelenteni az, hogy felvegyem a tempót. Talán udvariatlan dolog volt Monáék édesapját szimplán lepapázni, de a mi családi helyzetünk bonyolult és ez a legegyszerűbb módja, hogy őt megnevezzem. Amit nem hall, az a füleit sem feltétlenül bántja. - Mert mi már öregek vagyunk neki, és velünk lógni is ciki – jelentettem ki, és képtelen voltam visszafogni a mosolyomat – Olyan, mintha még mindig kamaszodna. Egész aranyos, szóval el tudom nézni neki. Hiába voltunk annak idején kifejezetten jóban, úgy néz ki, hogy Braylen most nem fog kérni belőlünk egy darabig. Talán azért ment ennek a dolognak a feldolgozása könnyen a részemről, mert sok időt töltöttem Minnel, aki hasonló dolgokon ment most keresztül. Hiába fogta Braylen és Min is kiskorukban az én kezem, most rám nézni sem hajlandóak, mert ilyen már ha egy lassan krisztusi korba lépő férfival kell tölteniük az idejüket? Csak egyetlen bólintással nyugtáztam azt, hogy végül az öcsém belement a bútorok összerakásába és egy kicsit el is mosolyodtam ezen. Talán lesz egy kis lehetőségünk arra, hogy normálisan beszélgessünk arról, hogy mi van a másikkal. Mondjuk néha azt hiszem, hogy ő nem igazán érdeklődne irántam, így annyival is beérem, ha legalább három mondatot ki tudok húzni belőle arról, hogy mi minden történt vele amióta külföldön tanult. Szívesen meglátogattam vagy kerestem volna őt, de apánk lényegében elvágta a lehetőségeimet. Sosem értettem, hogy miért lenne hatalmas bűn, ha közel állnánk egymáshoz Jae-vel. Viszont nagyon más lehetőségem nem volt, mint a beletörődés. - Megmondhatod, ha valami nem jó, mert vissza tudjuk vinni őket – még egyszer nem is kényszeríteném rá erre a legozásra, tehát onnantól kezdve ráhagynám a dolgokat. Neki kell tudnia, hogy milyen környezetben akar élni, bár úgy néz ki, hogy kettőnk közül még így is én vagyok a kényeskedőbb. Mindenesetre, a lehetőség adott volt neki és ezzel érdemes lett volna élnie szerintem. - Gyere csak – ahogy felakasztotta a kabátját, az egyik irányba már intettem is neki, hogy beljebb kerülhessen a lakásban. Nem volt teljes egészében igaz, amit mondtam neki, ugyanis a lépcső és a konyhánk nagyjából fel volt újítva, de minden más még nagyrészt egy szemétdombra hasonlított a legjobban. - Ott fent vannak a szobáink – mutattam neki, aztán el is indultam a lépcsőn – Nem rendezkedtem be, hogy kiválaszthasd a számodra optimálisat. Hátha szükséged lenne az erkélyre. Én a magam részéről annyira nem ragaszkodtam hozzá, meg legalább ezzel azt az érzést kelthetem Jamie-ben, hogy nem szarom le teljes mértékben azt, amit gondol a lakással kapcsolatban. Amint megnézte a szobákat és esetlegesen választott, rögtön a többi helység felé vettem az irányt. - A konyhát idő közben felszereltettem és felújíttattam, a fürdő még nincs kész, de alakul. Internet és tévé van bekötve. Nem mintha sokat számítana többi felfordulás miatt. Sok helyen még a festés sem volt meg teljesen, mert meg akartam várni az öcsémet vele, és nyugodtan kihívhatjuk holnap is a szakembereket, hogy megoldják a dolgot. - Mit szeretnél enni? – a telefonomat már elő is vettem, hogy kikereshessem az egyik alkalmazást, ami segítségemre lehet ebben a helyzetben – És egyébként... Milyen volt Ausztráliában? Gyenge próbálkozás volt a részemről, de egyelőre többre egyszerűen nem futotta. Pont ezért is szegeztem a telefonom képernyőjére mereven a tekintetem és foglaltam le magam az éttermek kutatásával. De ettől függetlenül a füleim vége lángoltak.
- Azt hittem meg fogod fizetni, hogy valaki más megtegye helyetted - finoman megvonom a vállaimat, magyarázás közben. Talán nem illene ilyen nyíltan kimondani amit gondolok, különösen annak tudatában, hogy milyen kulturális háttérrel indulunk - ami rám sokkal kevesebb ideig volt komoly hatással, mint éppenséggel Danra. Viszont azt sem tudtam még fejben hibátlanul összerakni, hogy pontosan hogyan kellene egymással viselkednünk. Túl sok időt töltöttünk külön egymástól, hogy ez pár perc alatt áthidalható legyen. - Mi a helyzet a céggel? Ide hívtak de még sincs rád szükségük most, vagy csak az idődet húzzák? - Túl sok játszma megy azokban a körökben, amelyben Dan is dolgozik és bár egyáltalán nem vagyok részese annak, hogy mi megy napi szinten a cégnél, de az alapján, amit néha elmondanak nekem is, tudom, hogy hosszútávon a gyomrom már képtelen lenne bevenni ezt. Nyilván egész más, ha ő maga akart elég hamar érkezni ahhoz, hogy legyen ideje előbb hozzászokni az új lakáshoz és a környezethez, ami ki tudja mennyi ideig jelenti majd a mindennapjait... Viszont Seoként apánk biztosan elvárja tőle, hogy egy pillanatig se mutasson gyengeséget, aminek a nulla-huszonnégyben való fenntartása nem lehet könnyű feladat. - Szóval hosszabb időre tervezel. - Kijelentésnek indul ugyan, a végére mégis finoman felviszem annyira a hangsúlyt, hogy érdeklődőnek tűnjek. - Azt tudom, hogy elég hamar érkeztünk mindketten, de azt gondoltam volna, hogy ha már Yangék ennyi ideje itt élnek Amerikában, legalább olyan lakás lehetőséget biztosítanak neked, ami miatt nem kell az idődet töltened. - Például ajánlhattak volna egy olyat is, amivel nincs további munka és nem sem további időt vagy pénzt beleölni. - Abból a szempontból mondjuk nem is túl nagy gond, hogy én már nem is feltétlenül tudnám mit kezdjek vele - tanácstalanul vakarom meg a tarkómat és valami hasonló választ várva pillantok a bátyám felé. Utoljára akkor kellett tinédzserek társaságában lennem huzamosabb ideig, amikor én magam is az voltam, azt az időszakot pedig nem igen sírom vissza, mert túl sok volt a kérdőjel és a harag bennem ahhoz, hogy kellően kiélvezzem, még annak ellenére is, hogy megkaptam az olyannyira vágyott szabadságomat. - Én már azt sem tudom mikor láttam őket utoljára. - Töprengek hangosan, ugyanis sem választ nem várok erre, sem invitálást, hogy akkor közösen látogassuk meg őket, tekintve, hogy nem véletlenül nem érdeklődtem túlságosan a családom tengerentúli tagjaiért, mikor néha még a sajátjaim sem érdekeltek, vagy keltették bennem azt az érzést, hogy nekik szükségük lenne rám. - Jó, majd kiderül - ezúttal halvány ingerültség érezhető a hangomból, mert bár hajlandó lettem volna megbarátkozni bármivel - majdnem bármivel -, ami odabent vár, de azt soha nem szerettem, ha olyasmit akartak belőlem kihúzni, vagy épp kierőszakolni, amiről már lemondtam. Jelen esetben ez a véleményemet jelenti. Igyekeznem kellett, hogy ne legyek túlságosan elutasító Dannal, ha pedig rákérdez valószínűleg gondolkodás nélkül azt hazudom neki, hogy szimplán csak túl korán van még nekem ehhez és nem pihentem ki megfelelően a repülőutat. Szerintem fel sem tűnne neki, hogy hazudok, hiszen olyan sok időt töltöttünk egymás nélkül, hogy nem feltétlenül tudjuk milyen szokásai, vagy árulkodó magatartásai vannak a másiknak. Gondolkodás nélkül követem őt az emeletre, ahol a szobákat mutatja végig. - Úgysem leszek itthon túl sokat, szerintem elvagyok erkély nélkül is, ha te jobban kihasználnád. - Kíváncsian pillantottam felé, mert ha ezt a kérdést megválaszolja, legalább egy lépéssel közelebb leszünk minden megoldásához, a korábbi állapotokat látva pedig elég messze van még az, hogy itt zavartalan és kényelmes életet éljünk. Nem csak a magam részéről, de a bátyámnak is idő kell még hozzá, hogy teljes mértékben be tudjunk itt rendezkedni. Ami határozottan vicces is, mivel ennyi idősen lassan már abban kellene gondolkodnunk, hogy függetlenül, vagy sokkal inkább a közeljövőben családalapítási céllal éljük a mindennapjainkat. De az, hogy olyan könnyedén elszabadultunk az eddigi életünktől, tulajdonképpen csak azt jelentheti, hogy egyikünknek sem volt olyan kapcsolata, amit ne lett volna képes hátra hagyni. - Mikor volt neked időd ennyi mindent elintézni? - Döbbenten pislogva nézek rá, miközben kibukik belőlem a kérdés. Nyilván őt jobban is zaklatták emiatt, hiszen miatta lakom most én is itt, ami ha jobban belegondolok valószínűleg inkább apánk érdeme, de... Ebbe meg megint nem akarok nagyon belemenni, mert csak elveszi azt a kevés kedvemet is, ami van. - Valami hagyományosat. - Kis híján azt is tréfálkozva hozzáteszem, hogy 'a régi szép idők emlékére', de ténylegesen nem is emlékszem már arra milyen volt, amikor a fontos napok és ünnepek miatti összejöveteleken kívül egy asztalnál ültünk. - És jöhet valami csípős, rég ettem már hazait. - Az instant rament pedig nem tekintem túl nagy gasztronómiai élménynek, vagy olyasminek, ami úgy igazán Koreára emlékeztet és jó érzéssel tölt el. - Én szerettem - jelentem ki szűkszavúan, de érzem, hogy ez valószínűleg még akkor is túl kevés lenne, ha csak egy két hetes nyaralást töltöttem volna az emlegetett kontinensen, nem pedig életem nagyobb részét. - Az angolomon sokat javított, de ez gondolom várható volt. Azt meg furcsa volt megszokni, hogy az évszakok másképp változnak és a nyár meg a tél olyan hónapokban változnak, ami eddig tök más volt. - Teszem még hozzá elgondolkodva, hátha eszembe jut még valami olyasmi, ami elég neutrális, hogy közölhető is legyen. Nem jut eszembe más, amit könnyedén rá tudnék vágni erre a kérdésre, hiszen onnan is elkezdhetnénk ezt, hogy milyen érzés volt teljesen egyedül megpróbálnom boldogulni és hogy hogy a fenében találtam végül magamnak barátokat, vagy épp hogy hány barátnőm volt ez alatt az időszak alatt. - Meg szabadabb. Itt is hasonló lesz, szóval te is megszokod majd. - Gondolom. Az ausztrálok mentalitása nagyon más, mint az amerikaiaké és ezt is csak azért tudom, mert jó párral találkoztam már életem során. Az ausztrálok azért jóval nyugodtabbak és nem olyan izgágák, mint az amerikaiak, ezt pedig még mindkettőnknek szoknunk kell majd. - Van valami konkrét terved is, amiért New Yorkban vagy, vagy tanulmányi útnak szánta? - Nem mondom ki a nevét és valószínűleg nem is kell, hogy Dan is tudja, hogy apánkra gondolok. Olyan pallosként lóg felettünk a téma, ami ideig óráig kerülgethető ugyan, de nem megszüntethető. Így talán jobb is túlesni a kemény részén most. - Szólj majd, ha a lakással kapcsolatban valamiben segítenem kell- - Ezúttal rajtam volt a sor, hogy kerüljem a pillantását, de mindenképpen ki akartam fejezni felé valamilyen formában, hogy hálás vagyok azért, amiért már ennyit hajlandó volt tenni a lakásért, így ha segítségre lesz szüksége, legalább tudja, hogy én itt leszek. Legalábbis azon leszek, a legjobb tudásom szerint.
- Szeretném egyedül elkezdeni a saját életemet – nem volt él a hangomban, ahogy kiejtettem a szavaimat, mégis olyan volt, mintha a saját öcsémet kérném számon azért, ahogyan velem beszél. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy majd a nyakamba borul örömében, viszont ugyanakkor rosszul esett, hogy rám húzza azokat a bizonyos sztereotípiákat, amik elől egész életemben próbáltam menekülni. Persze ebben az öcsém nyilvánvalóan annyira nem volt benne, hogy ténylegesen tisztában legyen minden mocskos kis részlettel, én pedig elég hipokratának érezném magam, ha szimpla szép szavakkal próbálnám meggyőzni az ellenkezőjéről őt. Egyelőre hiszek abban, hogy meg fogom tudni változtatni az emberek gondolkodását, hiszen mindig igyekszem tiszta és jó állampolgárként élni a mindennapjaimat. Ennek pedig elégnek kell bizonyulnia ahhoz, hogy azon szeretteim bizalmát visszanyerjem, akik valamilyen oknál fogva csalódtak bennem. - Az egyetlen fiú unokaöcsénk más pálya felé kacsintgatott, így közeli családtagnak akarják adni a céget. Öröklési sorrendben pedig én vagyok a következő Braylen után – csak finoman megrántottam a vállamat, mintha valami semmiségről lenne szó. Abba már nem mentem bele, hogy apám milyen tervekkel akarja kitúrni a Yangokat a közös vállalatukból, mert ahhoz egy két szavam nyilvánvalóan nekem is lesz. Egyáltalán nem akartam rosszat sem Monának, sem az ikreknek, szóval az idősek már tényleg megnyugodhatnának. Értem én, hogy nagyon fontos üzleti dolgokról van szó jelenleg, de ettől függetlenül is úgy éreztem, hogy ők ketten lényegében már fél lábbal a sírban vannak, így sokkal inkább össze kellene dolgozniuk azon, hogy mindenki jövője biztossá váljon. Mégiscsak egy család vagyunk, nem? Vagy ennek az illúzióját szimplán én akarom fenntartani? Braylen kétségkívül felnőtt és megváltozott, ami nekem valahol nagyon fájt. Az öcsém nem bízott bennem, a kisebbik meg hát... Hiába ápoltunk jó kapcsolatot Minnel, ha most tőle is távol kerültem és ezzel el is vághatom magunk között azt a testvéri viszonyt, ami időközben kialakult közöttünk. - Egyelőre úgy tűnik, igen – felesleges lett volna kitérő választ adnom nekik – Yangéknak pedig nem az a célja, hogy az én kedvemre tegyenek. Jelenleg az unokabátyánk fejében alkotott egyenletben én vagyok az x, amit nullázni kell. Legalábbis engem nem ejtettek a fejemre és így láttam a dolgokat. Alapvetően az lenne a legelőnyösebb a számára, hogy ha nem kerülne Seo kézre mindaz, amiért ennyit dolgozott éveken keresztül. Tehát fel voltam készülve arra, hogy amilyen gyorsan jöttem, legalább olyan sebességgel repülhetek is. Velem mondjuk nem kifejezetten basznának ki, mivel otthon még így is én lehetnék a CEO, és azok alapján, amit eddig Braylenből láttam... Azon sem lepődnék meg, ha az apja idegesítése érdekében eladná nekem a részvényeit. Arról nem sok fogalmam van, hogy Jessabell mit akar kezdeni a sajátjaival, de ha a bátyja lép, akkor mi is több teret kapunk. Ez pedig drága Daewonnak határozottan nagy félelme lehet jelen helyzetben. - Ha velük nem is fogsz találkozni – mert ha nem tartotta velük a kapcsolatot, akkor minden bizonnyal kilépet abból az életből, amit mi élünk. Ez talán egy picit meg is nyugtatott engem, mert Jae saját döntéséből tette ezt, és ezek szerint így boldogabb emberként él – Nem tudom emlékszel-e még a Han fiúkra. Az egyikük nagyon jóban volt Braylennel. Orvosnak tanul, szóval lehet vele esetlegesen összefuthatsz. Csak a vállamat rángattam ez ügyben. Nem kizárt, hogy az említett srác a gyakorlatait majd abban a kórházban tölti, ahol az öcsém is rezidensként dolgozik. Jelenleg én csak azért voltam ennyire jól informált, mert a rég nem látott unokaöcsém mesélte el a dolgot nekem. Az öcsém ingerült hangja egészen meglepett. Hiába beszélgettünk semleges dolgokról úgy éreztem, hogy ez jelen esetben jól ment. Emiatt is inkább egyszerűen lesütöttem a tekintetem és egyszerűen csak hagytam, hogy ő maga nézzen körül a még nem túl belakott és otthonos lakásunkban. Talán jobban össze kellett volna magam szednem, hogy ha már átalakításokon gondolkoztam, és tényleg bízhattam volna szakemberekre ezt a tevékenységet. És akkor kevésbé lenne rám – amúgy jogosan – dühös, amiért egy félig kész bútorokkal rendelkező helyen kell legoznia. - Gondolkoztam azon, hogy én szívesen tartanék kutyákat – nem akartam megint elkövetni azt a hibát, hogy a saját elképzeléseim alapján kitalálok valamit, és nem avatom be őket – Ha neked nem kell az erkély, akkor ott lehetnének és nem zavarnának téged sem. Egyáltalán nem tudtam, hogy az öcsém mennyire lenne boldog a háziállatoktól, ezért talán ez a biztonságosabb megoldás. Elég magas a korlát, tehát nem tudnának kiesni vagy kiugrani és nyugodtan járkálhatnak ott meg esetlegesen az én szobámban. - Apa mindig szerette ha haladtam az élettel – csak finoman elmosolyodtam, hogy elrejtsem azt a fancsali arckifejezést, ami kiült az ábrázatomra – Úgy néz ki, hogy rajtam maradt a megszokás. És Braylen segített abban, hogy amíg dolgoztam, addig felügyelte a munkásokat. A bútorokat pedig nagyrészt éjszaka néztem ki, ahogyan az internetcsomagot is két megbeszélés között tökéletesen ki tudtam választani. Néha én magam is azt hiszem, hogy rossz testbe születtem bele, mert annyi felé kellett osztanom a figyelmemet. - Rendben – szerencsére Amerika híres volt arról, hogy multikulturális élménynek számít az országba látogatni. Mivel elég sok bevándorló él itt, tulajdonképpen az embernek elég New Yorkba mennie annak érdekében, hogy végigkóstolja az egész világot. Én pedig a korábbiakból okulva, nem tettem fel több kérdést Jae-nek, szimplán csak mindent bedobáltam a kosárba, amiről azt gondoltam, hogy finom. A pillantásom a végén megakadt a shikye-n, amit én a mai napig szerettem és úgy emlékeztem, hogy az öcsém is kedvelte azt kisebb korában. Szóval abból is rendeltem kettőt, aztán kifizettem az ételünket. - Örülök ha szeretted – csak bólintottam egyet és nem igazán tudtam, hogy mit kérdezhetnék a továbbiakban. Nyilvánvalóan nagyon furcsán nézne rám, ha afelől érdeklődnék, hogy kipróbálta-e a koalasimogatást. - Nem tudom, nem szeretem túlzottan az újdonságokat – tény és való, hogy egészen rácáfoltam erre az egyetemi éveim alatt, de akkor nem nagyon volt vesztenivalóm. Itt meg kellett válogatnom azt, hogy mit csinálok, mert egy egész családnyi Yang akarja végignézni a bukásom. - Nos, elméletileg, amíg az öreg nem dobja be a törölközőt – gondoltam itt az unokabátyánkra – Addig másodlagos vezetői jogaim vannak a cégnél. Nyilvánvalóan apánk azt akarja, hogy rátegyem a kezem arra, ami a Yang család tulajdona, ők pedig ezt akarják elkerülni. A kérdés az, hogy Braylen hogyan dönt amíg az apja életben van. Ha esetlegesen elpatkol az öreg, akkor én öröklök és nekik csak részvényeik maradnak. Azt nem tettem már hozzá, hogy rizikófaktorként azért még játszik az is, hogy nem vagyok annyira jól képzett, mint ahogyan azt a szüleink gondolták és a végén majd én magam leszek hazazavarva. Nem tudom otthon hogyan fogadnák az egyértelmű kudarcom, de biztosan megkapnám, hogy csalódtak bennem. - Viszont hallottam, hogy milyen eredményeid voltak és lényegében azért jöttél – finoman megpaskoltam Jae karját és az arcomon nagyon is őszinte volt a mosolyom – Gratulálok. Örülök, hogy ennyire szereted amit csinálsz. Nem mintha én panaszkodhatnék. Sokkal jobb helyzetben vagyok, mint rengeteg olyan kortársam, aki soha életében nem rendelkezett álmokkal. Ugyanakkor örültem neki, hogy az öcsém és a családom több tagja is elkezdte megvalósítani a saját álmait. - Nyugodtan pihenj majd le, ha ettél – a tekintetemet én is az asztallapra szegeztem, mert nem akartam még kényelmetlenebb helyzetbe hozni – Átrepülted a fél világot, Jae. Majd igyekszem halkan legózni a továbbiakban. Szerintem lassan mehetnék bérmunkásnak az Ikeába annyi ilyen szart raktam össze... Sosem káromkodtam az öcsém társaságában, ezért is hallgattam el ennyire hirtelen. Nyilvánvalóan ő semmit sem tud arról, hogy miként falazott nekem még a Na édesapa is, amikor túl részeg voltam ahhoz, hogy haza merjek menni. Ugyanakkor sosem beszélgetett el velem arról, hogy másként kellene viselkednem. Jobban belegondolva, kettő nagyon jó baráttal rendelkeztem, és mindannyiunknak megvolt a maga tragédiája abban az időben. Ők mind a ketten egy nő miatt mentek tönkre, én pedig ebből egyelőre nem kértem. - Kérsz egy sört, amíg megjön az étel? – gyorsan fel is pattantam az asztaltól, hogy kivehessek még egyet magamnak is – Talán meg kellene ünnepelnünk majd azt, hogy itt vagy és ilyen jól teljesítettél.
Van annak némi realitása, hogy bizonyos mércét figyelembe véve nagyon is pofátlan vagyok a saját bátyámmal szemben. Ha több időt töltök otthon, Koreában és ha teljes mértékben otthon nevelkedem, valószínűleg sokkal nagyobb bűntudatom is lenne a viselkedésemet illetően. Sőt, akkor egyáltalán nem is viselkednék így. Jobban belegondolva azonban pontosan azért, amiért úgy alakult az életünk ahogyan, Dan számára Koreában és nekem Ausztráliában, egyáltalán fogalmunk sem lehet arról, hogy milyen kapcsolatunk lett volna, ha az életünknek csak egy apró részletét megváltoztatjuk. Talán közelebb állnánk egymáshoz, de az is lehet, hogy a származásunkból adódóan kiéleződtek volna közöttünk az ellentétek és így vagy úgy, de nem lennék része a Seo családnak. Az egész néha így is csak egy nagy színjátéknak tűnik, én pedig olyasvalakinek, akit megtűrnek. Részben ezen okból van az, hogy nem tudom mire vélni Dan viselkedését és az is, hogy olyan elképzeléseim vannak róla, amiket ő felnőtt fejjel egyébként sem hozna meg, mert egyszerűen nem olyasvalaki, aki megtenné. Nem olyasvalaki tehát, aki azt várná, hogy a pénzének és pozíciójának hála mindenki a tenyerén fogja hordozni és neki a kisujját sem kell mozdítani azért, hogy kényelmes életet éljen és ne legyen semmiben hiánya. - Így már értem. - Lassan bólintok, mérlegelve a dolgot. Fele annyit sem tudok a cégről, vagy arról, hogy pontosan milyen pozíciót akarunk elfoglalni benne, mint Seo család, mint Dan. Ezzel pedig mindaddig nincs is semmi probléma, amíg mellette elég lesz az, hogy én orvos vagyok és igyekszem jó lenni abban, amit tanultam és amit a mai napig tanulok. Mert egy sebész számára hosszú út vezet odáig, hogy egymaga is kész szakember legyen. Szeretném büszkévé tenni a családomat, így nyilván a bátyámat is. Ennek az esélye azonban egyre inkább csökkeni látszik a szememben, lévén hogy hiába hittem azt, hogy a kezem remegése egyszerűen megszűnt, mégis újra jelentkezett. - Nem akarnak majd mindent megtenni annak érdekében, hogy ne te szerezd meg a vezetői széket? - Talán távol éltem attól a közegtől, ahol a játszmázás és mások megbuktatása napi szintű elfoglaltságot jelentett, de attól még nagyon is tisztában voltam azzal, hogy milyen lehet. Csak mert apám sosem szeretett, anyám igenis megtette és neki köszönhetően jóformán tudtam mindenről, ami Dannal és apámmal történt. - Akkor.. Remélem megszereted. A várost. - Én tisztában voltam vele, hogy az élmény nem lesz ugyanolyan, mint Sydneyben, de a mentalitását tekintve volt a két városban hasonlóság. Sydneyből New Yorkra váltani egészen más, mint Szöulról New Yorkba. Ráadásul általában azt szokták mondani, hogy minél idősebb valaki, annál nehezebb megszoknia a változásokat. Nem állítom, hogy Dan vagy én idősek lennénk, ráadásul családunk sincs, aminek az életét felkavarná az ilyesfajta változás, így talán ő maga is sokkal könnyebben megéli ezt a változást, mint ahogyan én azt hiszem. - Tehát nem változott semmit. - Fújok egyet, majd megingatom a fejemet. Pontosan az ilyen dolgok miatt nem szeretnék én olyan életet élni, mint a bátyám. Mivel azonban mostantól valamilyen szinten együtt fogjuk tölteni a napjainkat, talán sokkal többet megtudok arról, hogy milyen az ő élete. - Azt hiszem emlékszem rá. Ha a Weill Cornellben, vagy a Presbyterianban lesz gyakornok, akkor van esély rá. - Erőltettem ugyan az agyamat, hogy visszaemlékezzek rá, de ha Dan rég találkozott velük, akkor én valószínűleg még régebben. Nem állítom, hogy próbálok megszabadulni az emlékeimtől, de vannak újak és másabbak, amelyeket kedvesebbnek tarotk. - Csak nyugodtan. Hiszen ez lényegében a te lakásod, nekem csak szintén a városba kellett jönnöm. - Tehát ha úgy vesszük, egyedül a bátyám jóindulatán múlt, hogy mostantól vele fogok lakni. Nem tudom hogyan oldottam volna meg az ittlétem, de nem is sokáig kellett ezen törnöm a fejemet. - Úgysem leszek itthon túl sokat, nem kell kizárnod őket. - Ahhoz sem volt kedvem, hogy bármelyik szomszéd esetlegesen állatkínzással gyanúsítgasson. - Jó munkát végeztél. - Jelentem ki úgy, hogy közben kerülöm a pillantását. Ettől azonban még ugyanolyan igaznak érzem a szavaimat, csupán csak biztos vagyok benne, hogy nem az én dicséretem az, amire a bátyám vágyik. - Ha valamiben mégis kellene még a segítségem, szólj. - Nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán megbízna bennem, vagy hogy akarja-e a segítségemet, de felajánlani még mindig jobb, mint elvárni, hogy mindent egymaga intézzen el. Már így is túl sok mindent tett, hogy ne tudjam magamat nem lekötelezve érezni. - Á... - Majdnem kicsúszik a számon, hogy akkor kifejezetten nehéz dolga lesz itt, végül mégis képes vagyok előbb lakatot tenni a számra és jobban átgondolni, hogy mit mondhatnék. - Legalább a családból többen is itt vannak a városban. - Ennek kell, hogy legyen valamiféle megnyugtató hatása. Nem lesz olyan elveszett, mint én voltak a gimnáziumi éveim alatt Sydneyben. - És akarod ezt? - Kíváncsiságomban csúszik ki belőlem a kérdést. Nálunk Koreában mindig a kötelesség valóbb előre és nem a saját akarat. Kétségem sincs afelől, hogy Dant senki nem kérdezte meg azzal kapcsolatban, akar-e egyáltalán a céges ügyekkel foglalkozni. Ő a legidősebb fiú, tehát meg kell tennie - ez pedig szerintem egyáltalán nem helyes. - Ó, igen... Anya mondta el? - Nem kenyerem, hogy zavarba jöjjek, de hirtelen egészen úgy érzem, hogy most sikerült. Kicsi korom óta olyasmi nekem a dicséret, amit egy kezemen meg tudok számolni, ezért is ér nagyon váratlanul, amikor Dan gyakorlatilag megdicsér engem. - Köszönöm. - Kijelentésem egyszerű és lényegében nem is tudom mit mondhatnék még. - Nem vészes - halvány mosoly jelenik meg az arcomon. - Heti nyolcvan órát szoktam dolgozni, megszoktam. - Még ha nem is különösebben szórakoztató, vagy élvezetes olykor a végkimerülés határán lenni, a tudat, hogy milyen munkát végzet és mit érek el vele, hogy emberi életeket mentek, sokkal többet jelentenek és egyfajta motiválóerőként is hatnak. Halk nevetés tör ki belőlem, amikor káromkodáson kapja ő is magát és én is őt. Sosem tette korábban és én sem voltam ennek a híve, de most szórakoztat az, amilyen hirtelen elhallgat. - Talán nekik kellene fizetniük számodra, amiért ennyit építesz. Legalább minden alkalommal megvolt minden alkatrész? - A legnagyobb kritikák egyike az Ikeás bútorokkal szemben pontosan az, hogy a dobozban nincs benne minden hozzávaló, ami a legnagyobb jóindulattal is baromi kellemetlen - és nem csak annak, aki megvásárolta az adott bútort. - Akár jöhet is egy. - Próbálom nem túlzásba vinni az alkoholt, de én magam is voltam egyszer egyetemista - még ha orvostan hallgató is. A kávéval kapcsolatos szokásaimat nem pont most akartam megosztani, mert idővel úgyis teljes mértékben összeszokunk majd - vagy nem sikerül, amiért mindkettőnknek sok dolga lesz. - Megünnepelni? - Összevonom a szemöldökeimet és úgy nézek a bátyám után. - Nem hiszem, hogy arra szükség lenne, nem csináltam semmi különlegeset. - Csak igyekeztem jól teljesíteni. - A te kinevezésed szerintem fontosabb. - Mélyet bólintok. - Apánk.. Meg akar esetleg látogatni, miután berendezkedtél? - Nem nézek Danra, amikor felteszem a kérdést, de azt hiszem így is elég egyértelmű a részemről, hogy mennyire tartózkodom ettől és mennyire remélem, hogy nem lesz igazam, apánk pedig nem jön leellenőrizni a fiait - inkább csak Dant. Vagy hogy éppenséggel nem történik olyasmi a kezemmel, ami miatt a bátyám már nem lenne rám ugyanolyan büszke, mint ebben a pillanatban.
Ha valamit tényleg volt szerencsém megtanulni az elmúlt idők alatt apámtól és én magam is hasznosnak tartottam, az lényegében egyszerre tett erőssé és szomorúvá. Pontosan tudtam, hogy az a legegyszerűbb, ha játszom a hülyét bizonyos helyzetekben és úgy viselkedek, mintha nem látnék dolgokat. Mindezt pedig azért kell tennem, hogy éppenséggel meglepetés legyen az, ha mondjuk az ellenfelemet meg akarom támadni, vagy a saját méltóságom megőrzése érdekében volt fontos. Pontosan érzékeltem azt, hogy a saját öcsém és a tulajdon unokaöcsém tart tőlem, de minimum távolságot szeretne tőlem, én pedig úgy viselkedtem, mintha ez nem tűnne fel nekem… Ennek ellenére már nem voltam gyerek, pontosan tudtam, hogy a problémák nem fognak eltűnni azért, mert én befogom a szemeim, de legalább nem kellett plusz terheket pakolnom a környezetem vállaira, ezért pedig nekem megérte. Én magamban könnyen lerendeztem a dolgokat, mert alapvetően eléggé két lábon állok a földön ahhoz, hogy ez ne jelentsen problémát a számomra. Én magam is úgy voltam vele, hogy a szeretteim megóvása érdekében az egyetlen, amit tehetek az annyi, hogy nem erőszakolom rájuk a társaságom, de mint egy idióta, ha szükségük van rám, akkor egyszerűen mellettük vagyok. Én pedig képes voltam emiatt jobban érezni magam, mert így vagy úgy, de tehettem értük valamit. - Dehogynem – finoman megrántottam a vállam, mintha csak egy egyszerű székfoglalóról lenne szó jelenleg – Mit tehetnék ez ellen? Még most kell kivívnom a vezetők bizalmát, és reménykednem abban, hogy Braylen nem gondolja meg magát a jövőben. Alapvetően bíztam magamban annyira, hogy szociológusként és remek szakember lehetnék, tehát nekem aztán nem lett volna ellenemre az, ha a Yang fiú meggondolná magát. Pontosan tudtam, hogy ez benne van a pakliban, éppen ezért is igyekeztem egyelőre bebiztosítani magam, és kitalálni egy olyan stratégiát, amivel vagy elnyerem a céges dolgozók bizalmát, vagy egyszerűen bevihetem a saját embereimet. Apám javaslatára így is hoztam magammal pár olyan szakembert, aki lényegében sokkal inkább kémkedni fognak nekem egyes osztályokról, meg alapvetően a saját hatalmamat akartam azzal erősíteni, hogy nem egyedül vetettem magam az oroszlánketrecbe. - Biztosan – egy határozott bólintás kíséretében mondtam ezt, de azt már nem tettem hozzá, hogy Min nagyon fog nekem hiányozni. Valahogy hármunk közül ő volt az egyetlen olyan gyerek, akiről el tudtam hinni, hogy normális életet élhet. Ennek ellenére egyre kevesebb esélyt láttam erre, és magam sem tudtam azt, hogy apám pontosan mit tervez. Azért küldött engem Amerikába, hogy megszerezzem a cég Yang felőli oldalát, aztán pedig majd hazarendel, hogy az egész helyet irányítsam? Vagy Mint szánja a valódi örökösnek és én csak egy eszköz vagyok ahhoz, hogy rajtam keresztül hatalomra juttassa a legkisebb testvérünket? Ahhoz kétség sem fért, hogy hármunk közül ő volt a legaranyosabb és apánknak is titkon a kedvence, ezért nem igazán értettem a szándékait, de belegondolni sem akartam abba, hogy pontosan mire készül. Ez az a szituáció, ahol egyelőre egyszerűen jobb sodródni az árral ahelyett, hogy az ember bármilyen kérdést megfogalmazna. - Valóban nem – jelentettem ki, és egy oldalpillantást vetettem Jae-re – De felkészült vagyok. Ezen a ponton volt bennem némi bizonytalanság. Tisztában voltam azzal, hogy nem vagyok egy Terminátor, meg alapvetően amúgy a szuperhősök is meg tudnak halni – szegény Vasember – de ettől függetlenül talán, ha én magam is elhiszem a dolgot, akkor tényleg egy kicsit komfortosabban tudom majd érezni magam abban a szerepben, amibe éppen készülök belesimulni. Más kérdés az, hogy ezzel a kijelentésemmel nem is feltétlenül az öcsémet akartam meggyőzni, hanem sokkal inkább magamat. Pontosan tudtam, hogy nem fogom tudni minden alkalommal leenni a cseresznyét a sütemények tetejéről, viszont az talán alapjáraton jó dolog, hogy próbálom felkészíteni magam a kudarcokra. - Arra már nem emlékszem, hogy Braylen ezt említette-e – őszintén, túl sok mindennel volt tele az utóbbi időben a fejem, de minden bizonnyal, amikor majd magamat is újra bevonom a közösségi életbe, akkor sokkal inkább tisztában leszek majd azokkal a pletykákkal, amik körül veszik a világunkat. Egyébként sosem voltam annak a híve, hogy fiatalként olyan unalmas eseményekre kelljen járnia az embereknek, amivel engem is kínoztak a szüleim, de ennek ellenére érdekeltek azok a dolgok, amik másokkal történtek. Csúnya dolog ezt mondjuk fegyverként használni, de én is éreztem, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy fennmaradjunk azokban a körökben, amikbe mi magunk is tartozunk. - Azért szeretném, ha otthon tudnád érezni magad. Egyébként meg én is csak kaptam ezt a lakást, szóval ugyanúgy lehet a tiéd is – a pillantásom őszinte volt, közben pedig igyekeztem elmosolyodni, de aztán hamar elkaptam Jae arcáról a tekintetemet. Idejét sem tudtam annak, hogy mikor beszélgettünk utoljára így, és tisztában voltam azzal, hogy talán sosem leszek képes megnyerni a bizalmát és ez határozottan az én szegénységi bizonyítványom is. Ott van Tae-yang esete, aki képes volt olyan sokáig odafigyelni a húgára a teendői ellenére is. Én pedig ahelyett, hogy példát vettem volna, és legalább néhány üzenettel megkerestem volna az öcsémet, inkább élvezem az ő figyelmét és alapvetően azt a szituációt, hogy egy kapcsolatban végre nem én vagyok a legidősebb fél. - Rendben – örültem annak, hogy szerencsétlen állatokat nem kell majd kizárni, de ennek ellenére jó lett volna tudni azt is, hogy ő egyáltalán szeretne-e kutyákat. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy ha ez nem így lenne, azt biztosan megmondja nekem, legalábbis mertem reménykedni a dologban. - Pihenj nyugodtan, biztos elfáradtál egy ilyen hosszú út alatt – legalábbis engem eléggé kiütött a távolság megtétele, de alapvetően az is benne van a pakliban, hogy ő orvosként jobb állóképességgel rendelkezik nálam. Egyáltalán lenne más választása? Viszont én magam pár napja már itt voltam, szóval úgy gondoltam, hogy az egész dolgot nekem kell befejezni. Már volt időm hozzászokni legalább egy kicsit ahhoz, hogy itt miként mennek a dolgok itt, ő viszont még az időváltozást sem tudta kipihenni. - Gondolom, ez jó – igyekeztem egészen biztatónak hangzani, de magam sem voltam biztos abban, amit mondtam. Mennyire lehet előnyös az, hogy itt van a családunk, miközben folyamatosan attól rettegek, hogy miként fognak majd visszaélni a tiszteletemmel vagy szeretetemmel, amivel feléjük adózom. Monában bíztam jelen helyzetben a legjobban, mert ő legalább felnőtt és jobban átlátja, hogy pontosan mibe keveredtünk már azzal is, hogy világra mertünk jönni. - Igen ő – csak elmosolyodtam és kicsit megpaskoltam az öcsém hátát, utána pedig lényegében sokkal inkább azon járattam az agyamat, hogy miként folytathatnám a korábbi építkezésemet. Ezen a ponton már minél hamarabb be kellett volna fejeznem, de én is éreztem a saját határaimat. Soha életemben nem kellett bútorokat összeraknom, ezért is haladtam velük lassabban. Pedig elvileg az utasítások világosok és egyértelműek voltak, amit igyekeztek képekkel is illusztrálni. - Azért szerintem elég vészes – ezen a ponton tényleg komolyan mondtam azt, amit gondoltam – Én már hatvan órától is úgy érzem magam, mint aki meg akar halni. Egyik sem volt feltétlenül normális, de egy orvosnak tényleg ott kellett lennie mindig, amikor szükség volt rá, az én esetemben pedig akadtak olyan határidők, amiket érdemes volt tartani. Ezek néha több munkát igényeltek, mert nem feltétlenül voltam az a típusú ember, aki a saját felelősségét képes lenne másra halasztani. Szóval ugyanúgy túlóráztam, ha arról volt szó. - Hála az égnek igen – én magam is kicsit megmosolyogtam azt, hogy így vagy úgy, de némi alpárisággal sikerült megnevettetnem az öcsém – Magam sem tudom miért, de olyan szerencsével vagyok megáldva, amivel nem sokan rendelkeznek. Azt már nem feltétlenül kell tudnia, hogy ez pontosan mit takar. Tényleg az a jó, ha minél kevesebben sejtik meg példának okáért azt, hogy mennyi alkoholt vagyok képes magamba önteni, mert akkor nem kell a továbbiakban azon aggódnom, hogy esetleg lebukhatok bárki előtt és ezt fel tudják használni ellenem. - Parancsolj – nem csak egy sört vettem ki a hűtőből, ami később kifejezetten jó döntésnek tűnt, ugyanis amíg én kinyitottam a sajátomat, addig volt lehetőségem egy kicsit elfordulni, és ezzel elrejteni a csalódottságot, amit azért éreztem, mert visszautasított. Nem vagyok hozzászokva ehhez az érzéshez az biztos. - Jó, ha nincs kedved, akkor nem muszáj – amikor újra ránéztem, az arcomon már egy kedélyes mosoly volt, de a kérdését nem feltétlenül tudtam hova tenni – Nekem nem említette, hogy jönne. Mondott volna hasonlót? Mivel mi már felnőttek voltunk, nem feltétlenül volt szükség arra, hogy minden lépésünket nyomon kövesse. Főleg nem annak a fényében, hogy a legkisebb öcsénk alig töltötte be a tizenötöt. - Min most kezdi a középiskolát, egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy idejöjjön a teendői mellett – végül csak megcsóváltam a fejem – Szerintem pont azért rugdosott ki a házából, mert útba voltam neki, szóval nem számítok a társaságára, amíg nem csinálok valamit, amivel szégyent nem hozok a családra. Az már más kérdés, hogy alapjáraton nem nagyon tudják azt, hogy pontosan mennyi volt a rovásomon, de ez nem is feltétlenül volt baj.
Hiszek abban, hogy egészen más emlékeim lennének gyerekkoromból, ha Dannal több időt tölthetünk együtt. Sokáig hiányzott nekem, hogy olyanok legyünk mint minden más testvér, akik hozzánk hasonlóan olyan közel álltak egymáshoz korban. Ma már felnőtt fejjel felismerem, hogy nyilván naiv feltételezés volt abban hinni, hogy mi felnevelkedhetünk úgy, mint normális testvérek. Emlékszem arra a napra, amikor anyám elmagyarázta nekem, hogy miért nem fog soha annyit érni semmilyen eredményem, mint Dannak. Éveken át akartam megfelelni egy embernek, aki olyan hiba miatt volt engem képtelen elfogadni, amit nem én magam követtem el. Mára már azonban megértettem, hogy sosem lehetett neki könnyű szembenéznie valaki olyannal, aki a Seo nevet viseli, de kicsit sem hasonlít rá, még csak nem is az ő vére. Ezért is barátkoztam meg azzal, hogy amennyire csak lehet, távolságot tartok és nem próbálom meg kihasználni a nevet, amit jogtalanul birtoklok. Helyette olyan emberek mellett leltem meg az igazi családomat, akiknek más volt a vezetékneve, mégis képes voltam testvérként gondolni rájuk. Ünnepekkor és fontos alkalmakkor persze Dannal sem maradtak el a találkozók és Min is ugyanúgy a testvérem volt, de most mégis nehéz volt úgy tenni, mintha Dan és én közel állnánk egymáshoz. Mert önhibánkon kívül soha nem is tehettük meg. - Tudod, hogy én nem igazán veszek részt a céges dolgokban. - Sőt, egyáltalán nem. Megrándul a szám széle, ahogyan beszélek, de lehajtom a fejemet, hogy ne legyen látható az arckifejezésem. Nem állítom, hogy fáj, amiért kihagytak ezekből a dolgokból, mert úgy érzem megtaláltam az ambíciómat az orvoslásban és épp elég nehéz területet választottam magamnak ahhoz, hogy legyen benne kihívás is rendesen. Képtelen lennék nyugodt arccal és egyenes háttal elviselni azt, ami a saját családunk cégein belül zajlik. Abban sem vagyok biztos, hogy ezek fényében egyáltalán családnak kellene-e neveznünk magunkat, hiszen nulla összetartással viseltetünk egymás iránt. - Akkor most be lettél dobva rendesen a mély vízbe. - Teljesen egyedül megpróbálni elnyerni egy egész igazgatói tanács bizalmát, akik merőben más vezetőhöz vannak szokva... Apánk mindig is szeretett olyan feladatok elé állítani bennünket, amelyek sok szempontból teljesíthetetlennek tűntek. - Majd.. csinálhatunk néha valamit közösen is, ha van rá időd. - Nem én vagyok ugyanis az egyetlen a családban, akinek irreális mennyiségű munkaórája gyűlik fel egy-egy hét alatt. Ha valaki olyan szinten vesz részt egy cég életében, mint a bátyám is, akkor búcsút mondhat a reggel kilenctől délután ötig tartó munkaidőnek. - Ettől függetlenül is... Sok szerencsét. Biztosan jól fogsz teljesíteni, mindig megtetted. - Nem akarom, hogy megsejtse mire gondolok még, hogy mennyire nem voltam képes elengedni, hogy én soha nem voltam elég, ezért nem is mondok többet. De talán az is épp elég, hogy egy pillanatra egymás szemébe nézünk. Komolyan gondolom, hogy szerencsét kívánok neki, mert biztos vagyok benne, hogy szüksége lesz rá. Nem azért, mert nem tartanám megfelelő vezető személyiségnek, sokkal inkább mert ismerem a családunkat, tudom, hogy mire képesek. Dan pedig fiatal, tehát előbb boldognak kellene lennie és nem családi viszályokba ugrani fejest, megkeserítve ezzel a saját életét is. - Igazából mindegy, ha így lesz akkor biztosan találkozom vele. - Még ha biztos vagyok abban is, hogy nem fogom elsőre felismerni. Sosem kellett igazán megjegyeznem a családom társaságának nevét vagy hovatartozását, mivel az én munkámban kicsiny jelentősége volt annak, hogy ki kicsoda. Egy rezidenshez akkor sem jöttek volna egészen Ausztráliáig, ha én vagyok a világ legjobbja. A kezem remegése azonban olyasmi, ami akár azt is eredményezheti a későbbiekben, hogy szimplán jó sem lehetek majd. - Rendben, köszönöm. - Lassan bólintottam egyet. Halvány mosoly költözött az arcomra, amikor arra gondoltam, hogy pontosan milyen helyet is gondolok az otthonomnak. Nyilván voltak ismerőseim Sydneyben, akiket fájt otthagyni, de ugyanígy voltam ezzel gyerekként, amikor Koreát hagytam el. Ez a kor azonban nagyon is az volt, amikor mindenki kereste a helyét, ha jó lehetőséget kapott, akkor a világ másik végére is hajlandó volt elmenni. Ha úgy vesszük, Dan és én is pontosan emiatt vagyunk most New Yorkban. Ha netán egy év múlva nem érezzük itt jól magunkat, még mindig meglesz a lehetőségünk váltani. - Azt tudod már, hogy milyen kutyákat szeretnél? - Úgy éreztem pofátlanság lenne annyiban hagyni ezt a témát, különösen azok után, hogy gyakorlatilag meg lettem hívva arra, hogy minél inkább érezzem otthon magamat. - Ha most pihenek, akkor sosem szokom át a megfelelő menetrendre. - Ugyanakkor orvosként egyébként sem ismerjük a nappal és az éjszaka fogalmát, mert jellemzően akkor kell aludnunk, amikor marad rá egy kis időnk, egyébként pedig kötelező talpon lenni. Mindenesetre nagyban megkönnyítette volna a dolgomat, ha nem úgy kellett volna kezdenem a munkahelyemen, hogy már előre nem vagyok kipihent. - Hát orvost már nem nekik kell ajánlaniuk, ha szükségünk lenne rá - halkan felnevettem, miközben a fejem valamelyest oldalra billent és pár másodpercig élveztem még a saját szavaimat. - Régebben te és Braylen egészen közel álltatok, nem? Biztos jó lesz vele gyakrabban találkozni. - Ahogyan már említettem, nem vagyunk a családi összetartás mintapéldái. De minden ember képes fejlődni és ha másra nem is, de minimális biztonságérzet nyújtására jó lehet, hogy nem ketten vagyunk a világ ellen. Vagy épp egyedül. - Igyekszem majd továbbra is jól teljesíteni. Nem gondoltam, hogy kiválasztanak majd, de attól még örülök. - Ez a helyzet is egyfajta nyomást gyakorolt rám, de azt hiszem kevés olyan ember van a világon, akiben ne lenne legalább minimális feszültség, amikor új társaságba kell beilleszkednie. Az én esetemben pedig még csak nem is pusztán arról volt szó, hogy új barátokat kell szereznem, hanem a teljesítményeimnek is meg kellett felelnie egyes standardeknek. - Tény, hogy nem igazán rendelkezem hobbikkal. Vagy normális alvásritmussal - halkan felnevetek, miközben az ujjaim a tarkómra hulló tincsekbe csúsznak, miután odaemelem a kezemet. - Viszont ha vége lesz a rezidens időszaknak, valamennyivel kevesebbet kell majd dolgoznom. - Ha elég jó leszek ahhoz, hogy ez megtörténjen és nem tesz tönkre mindent a kezem. - Akkor ne felejts el lottózni valamikor. - A nevetésem után marad még egy mosoly az arcomon, ami jelenleg teljesen őszinte volt. Nem éreztem úgy, hogy azt kellene feszegetnünk, hogy mennyire nincs szükségünk pénzre, vagy hogy ahhoz, hogy ténylegesen megnyerje valaki a lottót, pontosan mennyit kell költenie szelvényekre... Szimplán csak jól esett, hogy olyan beszélgetés alakult ki közöttünk, amit még élvezni is képes voltam. - Köszönöm. - Elvettem tőle a sört, amit hozzá hasonlóan kibontottam ugyan, de azzal, hogy beleigyak még vártam valamennyit. - Nem akarom az idődet húzni, biztosan van jobb dolgod is azon kívül, hogy velem lógj. Főleg annak fényében, hogy te vagy itt egyedül Daewonnal szemben. - A Neoyangnál végzett munka a mi családunkban valahogy mindig is sokkal előkelőbb helyet foglalt el, mint bármi más, amivel a család tagjai valaha foglalkoztak. Nehéz volt elfogadni, hogy a profit iránti elkötelezettség ilyen mértékben kiélte a passziót abból, amit apám, vagy épp az unokabátyánk végzett. - Nem hiszem. Talán csak én értettem félre anyát. - Reméltem, hogy megúszom ezt a kis hazugságot leleplezés nélkül. Szó sem volt semmiféle beszélgetésről anyánkkal, szimplán csak nem értettem, hogy hogyan lehetséges az, hogy a bátyám és én most egy fedél alatt fogunk élni, amikor egész gyerekkorunkban szinte alig ültettek le bennünket, hogy együtt játsszunk. Azt pedig soha nem hittem el, hogy csak azért mert felnőttünk, apánk történetesen levette volna rólunk a kezét. - Hú, mennyire repül az idő... - Belegondolni, hogy az öcsénk már középiskolás korban van egészen olyan érzést keltett bennem, mintha én magam történetesen őskövület lennék. Egyesek szerint mondjuk mire ténylegesen is teljes értékű orvos lesz valakiből, körülbelül olyan korban fog járni, mint az őskövületek. Én hittem benne, hogy elég jó lehetek itt is, hogy rövid időn belül megszabaduljak a rezidensi címemtől. - Azt hiszem még mindig jobb, mintha azt várta volna tőled, hogy unokával menj haza hozzá. Téged nem zaklat néha ezzel anyánk? - Egészen megmosolyogtatott a kérdés és magam is csak későn realizáltam, hogy mennyire könnyedén eveztem ilyen évődő kérdéseket tartalmazó vizekre. Mintha csak világi jó barátok lennénk a vérkötelékünk mellé és mindig hasonló témákat beszélnénk meg egymással. Nem voltam benne biztos, hogy valaha fogok-e így érezni, de egészen jó kezdetnek tűnt ez a mostani ahhoz, hogy legalább megférjünk egy fedél alatt. Jelenleg élt bennem a remény, hogy Dan mellett nem fogom olyan nyomorultul érezni magamat, mint apám mellett tettem minden alkalommal.
Tisztában voltam azzal, hogy a dolgokat nem lehet örökké megjavítani. Én is tudtam, hogy ha egy összetört vázát megragasztunk, az már soha nem lesz olyan szép, mint újkorában, ha pedig túl sokszor próbáljuk meg összefoltozni azokat a dolgokat, amik egyszer már tönkretettünk. Felelőtlen dolog volt manapság bizonyos dolgokat leejteni, vagy éppenséggel tönkre tenni még akkor is, ha megoldható volt egy új beszerzése. Ugyanezt gondoltam az emberi kapcsolatokról is. Talán nem túl szép dolog tárgyakhoz hasonlítani élő és lélegző dolgokat, de a működésünk nem olyan bonyolult, mint gondoltam volna. Minél többet sérül egy ember a másik által, annál nehezebben fog nyitni felé a jövőben. Bocsánatot lehet kérni, ragaszthatunk kapcsolatokat, de idővel azok egyszerűen nem lesznek ugyanolyanok. A különböző mosolyszünetek csak azt eredményezik, hogy az emberek nagyrészt másokkal kötnek kapcsolatokat és feledésbe merülnek a régi emberek. Ennek ellenére nem volt könnyű ehhez tartani magunkat, mert összességében mindenki nehezen engedett el olyan dolgokat, kapcsolatokat, embereket, akikhez kötődött. Voltak olyan kapcsolatrendszerek, amik születésünktől fogva meghatároztak minket. Ilyen volt az öcséim és a közöttem húzódó dolog. Nyilvánvalóan ezt felülírta még az is, hogy én voltam a családban a legidősebb fiú, emiatt pedig a kistestvéreim más szerepkört töltöttek be az életemben, mint én nekik. És talán ez volt az oka annak, hogy én is tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy Jae és én miért nem tudunk rendesen működni. Talán ez tipikusan olyan eset, mint egy ezer darabra törött váza, amit már sehogy se lehet megragasztani. Én ennek ellenére nem törődök azzal, hogy pontosan hány ujjamat sérti meg egy-egy szilánk, folyamatosan össze akarom harácsolni a kapcsolatunkat. Hiába érzem magam megbántva, megértem az álláspontját és talán egyet is értek vele, mivel fáradt és nem tökéletes állapotban vártam őt. Képes vagyok egyszerűen megrázni magam és úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mert nem hiszem, hogy az öcsém azt érdemelné, hogy bűntudatot keltsek benne. - Ne bánd a dolgot nagyon – sejtettem, hogy ezt valójában nem teszi – Nem túl izgalmasak, cserébe ideges vagy végig, hogy véletlenül se szúrj el valamit. Tudod, az emberek mind esendő lények, akik hibákat követnek el, de ezt jóval kevesebben gondolják normálisnak, mint hinnénk. Nem akartam belemenni abba, hogy egyes hasonló eseményeken konkrétan emberkereskedelem folyik, ahol a saját gyerekeiket akarják kiházasítani a szülők. Velem hasonlót azért nem tettek soha a szüleim, mert igyekeztem valamiféle dealt létrehozni velük. Ha jó eredményeket mutattam fel, az növelte a piacon az értékemet, emiatt jobban megérte házasodni velem. Minél tovább elhúztam a dolgot, annál jobb ajánlat várt rám a végén. Nekem pedig egy idő után muszáj volt ezek az események után úgy istenesen berúgnom azért, hogy a következőre szorongás nélkül tudjak elmenni és betarthassam a fontos szabályokat. - Nem érzem, hogy mennyire mély az a víz – halkan sóhajtottam fel, a figyelmemet pedig a csavarhúzók felé irányítottam. Ránézésre képtelen lettem volna megmondani azt, hogy melyikre van jelenleg szükségem. Olyan, mintha egész életemben mély vízben próbáltam volna megtanulni úszni, ami egészen megedzett, de ettől függetlenül soha nem láttam át azt, hogy mennyire nehéz egy-egy feladat. Nem gondoltam, hogy apánk felmérné annyira a terepet, hogy csak olyan dolgokat bízzon ránk, amivel biztosan elbírunk. Olyan, mintha az életünk egyenlő lenne az élsporttal és csak a rekordjaink javítása körül forogna minden. A szomorú az, hogy ezek a sportolók milyen hamar égnek ki és mennyire kevés idejük van tündökölni. Nem akartam arra gondolni, hogy a jövőben esetleg én is így járhatok majd. - Rendben – bólintottam és persze mosolyogtam, mert szerettem volna hinni neki. Valójában nem tudtam azt, hogy mennyi igazságalapja van annak, amit most nekem mondott. Szívesen csináltam volna vele valamit, de nehéz volt eldönteni, hogy mindezt udvariasságból mondta-e, vagy tényleg velem akar lenni. Elvégre túl sok ideje nem beszéltünk már egymással ahhoz, hogy ne legyen kínos együtt megenni egy pizzát. - Kedves vagy tényleg, de lehet, hogy nem elég jól – halkan sóhajtottam fel, miközben azon gondolkoztam, hogy mennyit tárhatok fel neki az érzéseimből – Nem hittem volna, hogy apánk ennyire kapzsi lesz és az is kell majd neki, ami valójában soha nem volt az övé. Szerinted Minnek lehet önálló élete majd? Azért nem beszéltem Jae-ről, mert hármunk közül legalább neki lehetősége volt saját döntéseket hozni. Mivel az én életem túlságosan megrendezett volt és tisztában voltam azzal, hogy egyszerűen muszáj elfogadnom a játékszabályokat, sohasem gondolkoztam azon, hogy mi az, amit igazán szeretnék. Nem volt álommunkám, beértem azzal, hogy a családom tehetős és valamit alám tudnak rakni, ha cserébe a kisebb testvéreimről leszálltak. Valószínűleg örök életemre bűntudatom lett volna, ha meghozok egy olyan döntést, ami miatt nekik kell szenvedniük. Ilyenkor mindig eszembe jutott az, hogy Min volt annyira kicsi, hogy egykor még a karjaimban tartottam. Leginkább attól féltem, hogy az ő élete is el lesz rendezve akárcsak az enyém, ugyanakkor meg boldog voltam attól, hogy Jae saját döntéseket hozhatott meg. - Akitákat szeretnék. Kettőt, hogy ha nem vagyunk itthon akkor ellegyenek egymással – ahogy mi, úgy az állatok is társas lények voltak, az utolsó dolog, amit szerettem volna pedig az volt, hogy a kutyám az ajtóban sírjon, mert senki sem foglalkozik vele – Elég makacsok, de legalább olyanok, akikkel sokat kell foglalkozni. Egyáltalán nem a kihívás miatt akartam ilyen állatokat. Sokkal inkább az volt bennem, hogy valami olyan személyiségű kutyám legyen, aki nem adja automatikusan nekem a barátságát és a hűségét. Így ez a dolog kétoldalúvá vált és a kutyának megvolt a lehetősége arra, hogy végül döntsön. Talán túlmisztifikálom ezt az egészet, de ettől még ezt éreztem helyesnek. - Nem akarod kiélvezni azt a pár napot, amíg még normálisan tudsz pihenni? – nem sokat tudtam az orvosok menetrendjéről és arról, hogy pontosan mennyire voltak képesek valamilyen rutint kialakítani, amit a szabadnapjaikon meg tudtak őrizni. Pont ezért voltam kíváncsi arra, hogy mennyiben kell kisegítenem Jae-t a mindennapjaiban, mivel hiába leszek én is elfoglalt, azért össze sem hasonlítható azzal, amibe ő vágta bele a fejszéjét. - Jó lenne, de ő már nem kisgyerek – halkan nevettem el magam – Minden bizonnyal én vagyok az utolsó a listáján, akivel tölteni akarja az idejét. Biztos vagyok benne, hogy most fontosabbak neki a barátai és azok, akikkel bulizni jár, de ez teljesen rendben van. Soha nem volt olyan jó viszonyom Braylen apjával, mint amilyennel ő és én rendelkeztünk, amikor kisebb volt. Ugyanakkor én is emlékszem az egyetemi éveimre és arra, hogy mennyire a hátam közepére nem kívántam se apámat, se mást, aki azzal zaklatott, hogy hogyan kellene élnem az életem. Nyilvánvalóan én nem adnék karriertippeket és életmód útmutatást a fiúnak, mivel az utolsó ember vagyok, aki ezeket megtehetné, de ezt neki nem kell tudnia és éreznie. Pont ezért voltam megértő azzal kapcsolatban, hogy ő minden bizonnyal nem úgy akarta velem tölteni az idejét, ahogy azt én elterveztem. - Innentől kezdve könnyebb lesz jól teljesítened, mert már kaptál egy visszaigazolást a munkádra. Meg van alapozva a jövőd – nyilvánvalóan az ő esetében egyáltalán nem férnek bele a hibák, de én nagyon büszke voltam Jae-re, amiért képes volt meghozni egy ilyen felelős döntést és orvosnak ment. Biztos voltam benne, hogy ha valaki, akkor ő egyáltalán nem azért csinálja, mert magas presztízsű munkáról van szó, hanem tényleg ebben látja önmagát. - Ezt jó tudni – magam sem tudtam, hogy mennyire vagyok tolakodó, de mindenképpen el akartam neki mondani, hogy rám számíthat – Kitalálhatunk együtt valamit. Mit csináltál Sydney-ben a szabadnapjaidon? Talán ezzel könnyebben el tudjuk majd indítani a dolgot. Nem mertem elmondani neki, hogy fontos lenne számomra az, hogy ő mindenképpen megtalálja valamiben azt, ami végül feltölti és segíti, hiszen stresszes a munkája, amiből, ha egyszerűen kilépne, több, mint tíz évet törne össze, ami semmiképpen sem lenne egy felelős döntés. Megérteném, ha belefásulna, de túl fiatal ahhoz, hogy máris megtapasztalja a kiégést. - Az egyetem alatt sokat jártam kaszinóba, talán visszaesnék a szerencsejáték-függő időszakomba – halkan nevettem el magam, miközben megcsóváltam a fejem. Annak idején jó ötletnek tűnt kipróbálni ezt azt, de nem minden alkalommal nyertem. Nyilvánvalóan messze jártam attól, hogy eljátsszam a pénzem, de azért szerettem az adrenalin érzését, amikor nyertem. Jó voltam a legtöbb kártyajátékban, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy mennyien szenvednek ettől és sok olyan embert láttam, aki miatt hamar leálltam ezzel a szenvedélyemmel… Már, ha egyáltalán lehetett annak nevezni azt a fél évet, amikor a világnak ezt a szeletét is megtapasztaltam. - Sokkal jobb dolgom van annál, hogy Daewonra pazaroljam a drága időmet – amikor rápillantottam teljesen elkomolyodtam – Például lóghatok veled. Szerintem nincs annyi időnk hátra, hogy be tudjuk pótolni azt, amit elveszítettünk. Annak ellenére, hogy mind a ketten fiatalok voltunk, most már sokkal elfoglaltabbá váltunk, ami miatt nem volt könnyű megoldani a találkozókat és egyebeket. Én pedig valószínűleg még mindig túlságosan féltem elismerni azt, hogy nagy felelősségem van abban, hogy mi ketten gyerekként nem játszottunk eleget. Soha nem próbáltam meg ellent mondani a szüleimnek. Se akkor, amikor a leckeírás után különórákra mentem, se akkor, amikor megtudtam, hogy az öcsém kisfiúként egyedül költözik Ausztráliába. Nem hiszem, hogy apám hallgatott volna rám, de amiért csendben maradtam, határozottan hozzájárultam ahhoz, hogy Jae és köztem a viszony olyan legyen, mint most. És ez valahol nagyon bántott. - Értem – nem akartam az öcsémet egyszerűen hazugnak titulálni, de az határozottan érezhető volt, hogy egyáltalán nem fűlik a foga ehhez a beszélgetéshez, így én annyit tehettem, hogy elengedem a dolgot. Mivel nem volt életveszélyben, egyszerűen feleslegesnek éreztem azt, hogy elkezdjek bármit kihúzni belőle. Valószínűleg mind a kettőnknek megvoltak a titkaink anyánkkal, amit nem mondanak el nekem, az nem biztos, hogy rám tartozik. - Persze – horkantam fel, majd elmosolyodtam – Mintha neki nem számítana, hogy készen állok-e az apaságra, vagy nem. Talán ez volt az utolsó dolog, amit csinálni szerettem volna jelenleg az életemmel, hiába próbált meg hatni rám azzal, hogy a legtöbb barátom már megállapodott, én pedig a végén egyedül maradok majd, gyerekek és feleség nélkül. Nem hittem benne, hogy ez tényleg megtörténik, ha pedig igen, akkor azt is mondhatjuk, hogy megérdemeltem a sorsom. Ugyanakkor annyi önbizalmam azért volt, hogy a tükörben sem úgy láttam magam, mintha egy rakás szerencsétlenség lennék, tisztában voltam a külsőmmel és minden egyéb adottságommal is, ami miatt biztos voltam benne, hogy nem maradok majd nő nélkül. - Szeretnéd majd valamikor meglátogatni Min-t? – a kérdés teljesen természetesen jött, mivel biztos voltam benne, hogy az öcsénk örülne neki. Hiába járt középiskolába, még mindig egy ártatlan kisfiú volt, aki vágyott a figyelemre és a szeretetre. Én pedig kész voltam ezt megadni neki és biztos voltam benne, hogy Jae-nek is hiányzott az öccse.
Kíváncsi voltam, vajon Dan is annyira bizonytalannak érezte-e magát most, mint én pusztán azért, mert egy teljesen idegen helyzet állt előttünk. Gyerekek voltunk még, amikor utoljára egy fedél alatt laktunk és akkor nagyon más dolgok foglalkoztattak minket. Akkor nem oszthattuk meg egymással a házifeladat írás örömét, vagy azt, hogy ki milyen hobbit fedezett fel, miben sántikált a barátaival. Valószínűleg ezért is esett nehezünkre leülni és könnyedén beszélgetni arról, hogy most mi a helyzet az életünkben. Annyira más irányba indultunk, hogy attól tartottam, ha nehézségekről, vagy az orvosi szakma lélekre gyakorolt hatásairól beszélnék a bátyámnak, ugyanazt az ítélkezést kapnám, mint gyerekkoromban minden alkalommal az apámtól, aki fiaként hivatkozott ugyan rám, de soha nem tekintett engem igazán annak. Szégyent éreztem, amiért ilyesmivel vádolom a bátyámat, aki mindig korrekt volt velem és soha nem éreztette velem igazán, hogy ugyanazt gondolja, mint apánk. Mégsem tudtam megszabadulni attól az enyhe szorongástól, ami minden alkalommal elfogott, amikor haza utaztam. - Bevallom őszintén, kicsit örülök neki, hogy senki nem számít rám ebben a témában. Valószínűleg több bajt okoznék, mint amennyi hasznom lenne. - Nyilvánvaló volt, hogy csak azért van bármilyen közöm a cég részvényeihez, hogy a családunkat irigylők ne szúrhassák ki az ilyen és ehhez hasonló apró részleteket, amelyek sokkal nagyobb bajt kavarhatnak a közvéleményben, ártva ezzel a Seo névnek és a Neoyangnak is. Ha szükség volt rám, a cég ügyvédje mindig időben megkeresett és úgy tettem le a szavazatomat, mint ahogyan azt az apám elvárta tőlem. - Pedig rád soha nem volt még panasza senkinek, hiába hallottam anyánktól, hogy vannak kifejezetten zsémbes tagok az igazgatótanácsban. - Dan fiatal volt azokhoz az emberekhez, akik az egész cégbirodalmat irányították, mégis sikerült beilleszkednie és elismertetnie a saját munkáját annyira, hogy ne csak a piszkos munkát végezze el odahaza, hanem figyelembe vegyék a véleményét és meghallgassák azt, hogy ő hogyan vélekedik egy-egy kérdésről. Szerintem egy figyelemreméltó volt az ő korában. Ki ne akart volna hozzá hasonlítani? Tudtam, hogy apánk büszke rá és igaz és egyetlen örökösének tekinti, ha az üzletről volt szó, amivel kapcsolatban nem éreztem féltékenységet. Lehet, hogy nem voltam ott a bátyám minden apró győzelménél, de minden alkalommal kértem édesanyánkat, hogy számoljon be arról, mi történik a testvéreim életében, amiből csak azért húztam ki magamat valamelyest, mert nem akartam nekik gondot okozni. Sem Dannak, sem pedig Minnek. - Szerintem te már bárhol tudnál úszni - jelentettem ki, továbbra is őt figyelve, hiába fordított ő jelenleg nagyobb figyelmet a rendelkezésünkre álló csavarhúzóknak. Legyen akármilyen is a kapcsolatunk, attól még tudom mennyi energiát öl ebbe az egészbe, valószínűleg már egészen gyerekkora óta, aminek nem szabadna normálisnak lennie. Hosszú ideje tudtam, hogy ha lehet én szeretném megkímélni az ilyesmitől a gyerekeimet és biztosan Dan is érzett valami ilyesmit... Legalábbis szerettem volna elhinni, hogy mi ketten nem is különbözünk annyira. Mennyire lehet más két fiú, akik röpke másfél évvel egymás után születtek és ugyanazon alapelvek mentén lettek felnevelve? Nem tudtam biztosan, mint ahogyan azt sem, hogy van-e értelme olyasmit ígérni a bátyámnak, aminek a megvalósulásától bevallom, féltem. Túl sokat számít nekem még mindig a családom véleménye és attól tartok Dan is ugyanarra jut majd velem kapcsolatban, mint apánk; hogy nem vagyok igazi Seonak való. Éreztem, ahogyan az ujjaim finoman megremegnek, s szinte reflexből igyekeztem őket úgy helyezni, hogy ne legyen ez feltűnő Dan számára. Nem akartam gyenge lenni épp előtte. - Szerintem apánk szeret mindent a kezében tartani... - megköszörültem a torkomat, mintha csak épp emiatt nem tudnám folytatni, valójában lázasan kutattam a szavakat, hogy mégis pozitívan tudjak megnyilatkozni apánkkal és az öcsénk sorsával kapcsolatban. - De nem hiszem, hogy ne akarná a legjobbat Minnek. Inkább csak Min nem tudja még mi a legjobb neki. - Lehet, hogy a lehetőségek végtelenek voltak, de az öcsénk még túl fiatal volt ahhoz, hogy tudja mi szeretne lenni később, ezért pedig nem lehetett hibáztatni. - Nem tudok sokat a kutyákról - finoman megvontam a vállaimat, miközben igyekeztem figyelmesen elraktározni azokat az információkat, amiket hallottam. Ha tényleg beszerzünk két kutyát, nem akartam úgy viselkedni velük, mintha számomra teljesen idegenek lennének, hiszen nem csak a lakáson osztozunk Dannal, hanem minden máson is, ami benne van, ebbe pedig beletartoztak a háziállatok is. - De kár lenne hagyni, hogy egyedül legyen egy állat. Már találtál is olyan embert, akitől tudsz ilyen fajtákat venni? - Kis híján megmosolyogtatott a gondolat, hogy a kutyák is ketten lesznek, mint mi és valójában legszívesebben felajánlottam volna Dannak, hogy elkísérem őt, amikor elhozza a kutyákat, de végül mégsem nyitottam szóra a számat, mert attól tartottam tolakodásnak venné és csak belerondítanék valami olyasmibe, ami valójában az ő kezdeményezése volt. - Szerintem évek óta nem pihentem normálisan. - Mosolyogva tudtam ezt mondani, mert úgy éreztem igazat mondok. Lehet, hogy vannak, akik képesek arra, hogy egy-egy kórházi shift után maguk mögött hagyják az aznap történteket, hogy ne legyenek azonosak a munkájukkal, én mágis úgy érzem nem tudtam volna már elkülöníteni egy másik Seo Jae-t attól az embertől, aki mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy idegsebész legyen belőle. - Egyébként sem nagyon tudnék rákészülni a munkára. - Arról persze szóltak előre, hogy milyen műtéteken kell majd ott lennem, de ha épp a sürgősségin voltam ügyeletes, nem lehetett előre megjósolni, hogy mennyire extrém esetekre lehet számítani, vagy épp történik-e valamilyen komolyabb, tömegeket érintő szerencsétlenség. Utóbbi szerencsére az eddigi karrierem alatt korántsem volt olyan gyakori, mint ahogyan azt egy-egy sorozat ábrázolta. - És így együtt tudunk tölteni némi időt. A hallottak alapján elég sok dolgod lesz itt. - Mondtam ezt úgy, hogy még így sem tudtam igazán felmérni Dan helyzetét, hiszen nagyrészt kimaradtam az üzleti ügyeink apró-cseprő és leginkább ügyes-bajos dolgaiból, amiket sokan nem láttak, mert a színfalak mögött történtek. Hozzám az egész Daewon Yangot érintő botrány is először anyán keresztül ért el. - Idejét sem tudom mikor találkoztam vele utoljára. Nagyon megváltozott? - Ha az öcsénket vettem volna alapul, azt mondtam volna, hogy a hat éves Braylen sem lehet sokkal különb, mint a húsz éves, de az eltelt idő távlatában valószínűleg egyszerűen butaság lett volna ilyesmit kijelenteni. Ezért is kérdeztem inkább a bátyámat, aki fiatalkorában is közelebb állt Braylenhez és a testvéreihez, mint én valaha. Talán Mona volt az egyetlen, akivel igazán komfortosan éreztem magamat - mindketten inkább voltunk introvertáltabbak és csendesebbek -, még ha nem is volt megengedett, hogy túl közeli barátságba keveredjünk, lévén az apáink féltették a saját titkaikat és azt, hogy mi fiatalok esetleg megosztjuk ezeket egymással. - Remélem, hogy így lesz. - A szemeim az időközben előhúzott kezeimre rebbentek, amelyeken próbáltam felfedezni az enyhe remegést, ami néha elfogodtt, de féltem túl sokáig vizsgálgatni őket, mert nem szerettem volna felhívni a hibáimra a figyelmet, főleg nem épp most, amikor arról van szó, hogy elvileg milyen eredményeket értem el. - Igazából bármikor hibázhatok, és nem tudom mit kezdenék vele, ha megtörténne. - Egyértelműen veszteségnek élném meg. Nem is, valójában lesújtana, ha ilyesmi esne meg velem, ami miatt csak még nagyobb nyomás nehezedett rám a kezem remegése miatt. Egy idegsebésznek nem remeghet a keze, akár egy pár órás rutin műtétről van szó, akár egy tizenhat órás nagyműtétről. - Nos... - A pillantásom a bátyámra rebbent, a nyelvem hegyén voltak azok a dolgok, amiket a szabadnapjaimon szerettem csinálni, de nem voltam benne biztos van-e olyan, amit ő egyenesen kinevetne, mert annyira értelmetlennek látja. Igazság szerint én sem tudom ő mivel tölti a szabadidejét, ettől pedig csak újfent szégyelltem magamat. Többet kellett volna tudnom a saját testvéremről. - Általában olvasok... Nem tudom tudtad-e, de Ausztráliában elég alacsony a nemzetközi kávézóláncok piaci részesedése, mert erős a helyi független kávézók szerepe. Sokat jártam ilyen helyekre. - Még ha nem is mindig a kávék miatt, amit az egyetemista éveim alatt fogyasztottam igazán, amíg nem tűnt fel igazán, hogy néha remeg a kezem. - Igazán? - Mosolyogva méregettem őt, némi hitetlenkedéssel a pillantásomban. Nehéz volt elképzelni, hogy lennének olyan rossz szokásai, mint épp a kaszinózás, ami bár hallomásból nyilván jó szórakozásnak tűnt, épp a karrierem építgetése miatt nem sok szerencsém volt hozzá első kézből. Bólintva vettem tudomásul a szavait, de kerültem a pillantását. Nem akartam, hogy lássa benne a meglepettséget, ami már azóta az arcomon ülhet, mióta megkezdődött közöttünk az egyeztetés arról, hogy egy lakásba költözzünk itt New Yorkban. Akkor sem igazán akartam elhinni, hogy Dan tényleg velem akarja tölteni az idejét és most is meglepett borzongás futott végig a gerincemen. Kisgyerekként sokat vágytam erre, most pedig egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. - Igazad van. De azért remélem, hogy nem csak harminc évünk van még hátra - jegyeztem meg szórakozottan, igyekezve javítani a kedélyeken - pontosabban a sajátomon. Nem éreztem úgy, hogy szenvedek ettől a beszélgetéstől, egyszerűen csak ott volt bennem az a kisfiú, aki mindig is a bátyja - a példaképe - társaságára vágyott, és most olyan hihetetlennek tűnt, hogy meg is kapom ezt, hogy túl izgatott voltam és túl félénk is egyszerre. - Azt hiszi nem fogja megérni, hogy unokái legyenek. Butaság.. - Megcsóváltam a fejemet, de közben képtelen voltam elfojtani az arcomra kívánkozó mosolyt. Nem nyugodtam volna, ha anyánk nem járt volna rendszeres orvosi kivizsgálásra, hogy minél hosszabb és egészségesebb élete legyen, amiért egyébként ezer módon tett. Ettől függetlenül nagyon jól tudtam, hogy a halál - és annak különböző módjai - valójában mennyire nem válogat. Veszítettem el a kezeim között autóbalesetet szenvedett fiatalokat és láttam autoimmun betegségben lassan elmúló életeket is. Elveszíteni valakit soha nem lett könnyebb, a fiatalságom középpontját, az egyetlen embert, akinek a szeretetét egyáltalán nem kérdőjeleztem meg pedig nagyon nehéz lett volna elveszíteni. - Jó lenne látni őt. - Bólintva jeleztem, hogy nem lenne ellenemre meglátogatni az öcsénket, aztán mégis egy picit oldalra billent a fejem, amikor elgondolkoztam ennek a részletein. - Vajon nem fog teljesen idegennek tartani engem? - Későn eszméltem rá, hogy hangosan is kicsúsztak belőlem a szavak és hogy a kérdést akár Dannak is intézhettem volna, mert az ő válasza is érdekelt volna. Ami azt illeti, szerettem volna a fejébe látni és olvasni a gondolataiban, megtudni, hogy mit gondol most, hogy mit gondolt öt perccel ezelőtt, vagy amikor felhívott, hogy gratuláljon az új rezidensi címemhez itt New Yorkban. Az eddigi tapasztalataim alapján azonban tudtam, hogy az ilyesmi nem lehetséges, én pedig csak Dan szavaiban hihetek. Már ha valaha fel merném tenni neki is ugyanezt a kérdést.
Kezdőlap
![](https://i.imgur.com/H1Cg2Q8.gif")
