Egyedül lakok Staten Islandben, egy kisebb lakásban, leválva a szülői háztartástól. Megvannak az előnyei, mint például, hogy nem kell mással közösködnöm a lakáson. Nem kell attól tartanom, hogy a lakótársam megfedd, hogy éppenséggel túl hangosak voltunk a pasimmal az éjszaka. Mi a hátránya? Én magam fizetem a költségeket, így a fizetésem egy része elúszik a bizonyos költségekre.  Nem panaszkodok, mert sokkal inkább beosztom a pénzem, mint eszetlenül elköltöm. TJ-nek a ma estére csak annyit árultam el, hogy öltözzön be valami jelmezbe, s úgy jöjjön el hozzám, ma estére. Jelmezes vacsora, s ki tudja, hogy az este további része hová fajul. Az úgy alakul, ahogy akar. Egészen tegnap estétől készülök erre az estére, direkt miatta vettem ki három szabadságot, hogy a mai este teljesen magunk lehessünk.
Fogalmam sincs, hogy TJ milyen jelmezben fog végigutazni hozzám, de már ez a gondolat mosolyt csal az ajkaimra. Ott áll a metrón, miközben más megbotránkozva nézi őt a jelmezén. Nagy bátorság kell ahhoz, s remélem a pasimban nincs semmi gátlás, sem negatív tényező, hogy vállalja a mosolygós arcokat, akármibe öltözött is. Gyerkákkal kivilágítani a lakást nem olyan könnyű feladat volt, mint hinném. Az egész lakás kissé vöröses lángoló színben pompázik, mintha csak égne. A vacsora kész, amit túlságosan nem vittem túlzásba. Két részből áll, egy főételből, ami jelenleg sült krumpli ketchuppal és kisütős csirke melllel. Viszont az utána jövő desszert az nem akármilyen csodakaja! vanilia/ csokoládé puding, epres tejszínhabbal. Körülnézek a lakásomon, s átnézem, hogy minden elem a helyén van. Nem látok semmi kivetni valót.
Itt az ideje, hogy én szintén beöltözzek valami jónak. Bevallom ez volt a legnehezebb számomra. Elsősorban méh királynőre gondoltam, de végül elvetettem. Utána jött a boszi jelmez, s végezetül pedig a dinólány. Egyik sem nyerte el a tetszésem. A kétségbeesés olyan megoldásokat eredményezett még, hogy kiskutyus, vagy macska jelmez, de azok túlságosan közönségesek voltak számomra. Én pedig szerettem volna TJ-t kissé kilökni a mindennapok gondjai alól. Tűz jelmezbe öltöztem, ami annyiból áll, hogy vörös színű combfix, vörös tanga és  elől lángot idéző melltartó. Végezetül, hogy ne egyből ezt lássa a férfi népség, egy vörös lángoló kabát. Kíváncsi lennék, hogy az én szerelmem milyen öltözetet talált ki magának, de remélem, hogy az enyém megfelel neki.  Mikor mindezek megvannak, akkor nem marad más hátra, mint várakozni, hogy a herceg fehér lovon megérkezzen a mi kis külön partinkba, ahol kettesben lehetünk. Csak mi. Már ez a gondolat meleg érzéssel tölt el. Tudom jól, hogy nem fog pontosan megérkezni, de reménykedek benne, hogy itt lesz nálam előbb, vagy utóbb. Öt vagy tíz percet várok, mikor meghallom a kopogást az ajtómon. A közös morse jelet hallgatom, miközben a szívem hevesen dobog. Igen! Eljött! Én vagyok a legboldogabb nő a világon. A leghelyesebb pasi az enyém, s sosem fogom elveszíteni. Kivárom, csupán szórakozásból, majd ajtót  nyitok a számára. Lassan tárom ki. Adok neki időt, hogy végignézhessen rajtam. Tűz kisasszony mennyire dögös és merész? Várom a reakcióját, amit az arcáról tudok leolvasni. Természetesen nem vagyok bunkó, így köszönök neki.
- Szia TJ! - szemem minden elárul, hogy miként érzek iránta.

Meghallom a kopogást az ajtón, s már repülök ajtót nyitni a ma esti vendégemnek: Batmannek! A maszkom mögül végignézek rajta, miközben hallom a füttyentését. Nem tudom miért, de elpirulok tőle, mert miért akarja másoknak jelezni, hogy milyen dögös ruhában vagyok? Mikor látom, hogy beljebb szeretne lépni, akkor utat adok neki.
- Szia Batman! Nem félsz Tűztől, hogy eléget? - ejtem ki incselkedve a szavakat, s mikor már bent van a lakásban, akkor kapok egy hosszabb csókot tőle. Odasimulok hozzá, két kezemmel átölelem őt. Jól csókol, szinte a testem elgyengül tőle, sőt a szívem vadul kalapálni kezd, ahányszor csak csináljuk. Adok neki helyet, mikor kettőnk közé nyúl, s mikor virággal kedveskedik nekem, akkor én mosolygok egy jót.
- Köszönöm – ennyire futja, mert magához húzza a testem. Én pedig vagyok olyan jó kislány, hogy nem ellenkezek Batman acélkos karjainak.
- DC universe-ben egy nő, aki ilyen zöldes tűz képessége volt. Annak, csak én éppenséggel bepirosodtam. Fire a neve, sokáig keresgéltem a szuperhősnők között, míg meg nem találtam. - magyarázom neki, hogy nem volt egyszerű számomra ez a kihívás. Nagyon nem vagyok jártas ebben a témakörben, de az ő kedvéért beleadtam mindenem.
- S köszönöm – mármint, hogy szexinek tart engem. Finoman eltávolodok tőle, hogy végre becsukjam az ajtót, sőt bezárom a kulcs segítségével. A szokásos helyre felakasztom, így adva esélyt arra, hogy az áttetsző kimonó alatt sejtelmesen látszódjon a csipkés bugyim, a kerek popsimmal együtt.
- Érezd magad otthon, mint mindig – odasétálok hozzá, s egy hosszabb puszit nyomok az arcára. Utána a virágot végül beviszem a nappaliba a vázába, s belerakom. Vacsoráról van szó, de nem tudom, hogy megjött-e az étvágya?
- Szolgálhatok neked itallal, vagy rögtön nekiállnál a levesnek? - érdeklődöm tőle minden további nélkül.
- Vagy teljesen más terveid vannak? Szórakozás? Kockázás? Társasjáték? - kíváncsi vagyok, hogy miként fog kezdődni az esténk. Én csupán jó vendéglátó szeretnék lenni.

Válaszát hallva csupán mosolyogni tudok. Én a vacsorán kívül nem gondoltam mást a mai estére. Számomra az is elegendő, hogy itt van TJ és beszélgethetünk egymással. Mikor felém nyújtja a virágot, akkor én azt elfogadom, s jutalmat osztok Batmannek a figyelmességéért. Csupán egy puszit nyomok oda, ahol a maszkja van, így különösebben nem érezheti azt. Kicsit mesélek a szuperhősös beöltözésemről, amit sikerült kideríteni. Mikor rákérdez, akkor én megerősítem őt.
- Bizony Fire! - az arckifejezését különösebben nem láthatom, mert a maszkja nagyon jól takarja. Jobb megelőzni azt, hogy bárki ránk nyissanak a szent pillanatokban, így kulcsra zárom a bejárati ajtót. A férfi kérdése hallatán csak mosolygok.
- A kulcsot általában oda szoktam rakni, így nem hinném, hogy elkaptalak volna. Ráadásul Batmannek nem hinném, hogy gondot ejtene az épületről épületre való közlekedés. - szólok vissza egy mosoly kíséretében. Mikor már nincs semmilyen felesleges kulcs a kezembe, akkor szembefordulok, vagyis inkább pördülök vele. Szemem az övét keresi, s lassan odalépek hozzá.
- Bort vettem az alkalomra – nem várok túl sokat, hanem elindulok a konyha irányába lassú, modelles lépésekkel, mintha csak valami kifutón lennék. Remélem, hogy TJ követ odáig. Kinyitom a hűtőt, s kénytelen vagyok behajolni a hűtőbe. Direkt mutatom neki a popsim, ami újra kikandikál a kimonó alól. Kiveszem a hűtött bort, s szembefordulok TJ-el.
- Lennél kedves felbontani? - nézek rá kedvesen, s kezébe nyomom a drága bort, majd utána kezébe nyomom a bor bontót.
- Köszönöm – mosolygok rá, mert úgy vélem ez férfias meló, mint nőies. Nem várom meg, hogy kibontsa, mert én rögtön megyek a két boros poharat elővenni, hogy lehessen mibe tölteni. Leteszem őket a kis asztalra, ami a mai este az italos asztalt hivatott betölteni. Mikor meghallom a szavait, akkor csak legyintek.
- Rendben. - ha a férfi kitölti a finom bort, akkor az egyik poharat elveszem a kis asztalról, majd a másikat a kezébe nyomom.
- Egészségedre Batman – nézek rá, s kortyolok egy keveset. Utána még 2 korty következik. Leteszem a poharat, majd odalépek TJ-hez, ha már nincs kezében az ital. Átkarolom a nyakánál a két kezemmel, s magamhoz ölelem. Ajkaim az övét csókolja meg.
- Köszönöm, hogy eljöttél. - adom tudtára, hogy mennyire jó érzéssel tölt el a jelenléte.
- Vacsorára készítettem túros gombócot, semmi többet. Remélem nem gond, hogy nem vittem túlzásba az étel készítést. Persze sütit készítettem desszertnek.