Nem az első és nem is az utolsó alkalom volt, hogy verekedésbe keveredtem. Önmagában egy erőszakosnak mondható sportot űztem, még ha azért egyes közvélekedéssel ellentétben a valóság azért árnyaltabb. De nem hat meg különösebben, hogy ezt a szituációt az ököl jogán kell elintéznem. Odahaza is előfordult ez, pláne a melósok lakta környékeken. Úgyhogy mondhatni rutinosan lépek és a kés villanása sem riaszt meg. Pedig meg kéne. Késes támadó ellen kevés esélye van az embernek az esetek többségében, de megteremtettem ehhez az ideális körülményeket. A megtámadott nő esélyei sokkal rosszabbak lettek volna, hiszen ha még tökön is rúgja s a támadó összegörnyed, ez nem állítja meg, hogy közvetlen közelről el ne kezdje "gépelni" szúrásokkal amik ha erőben nem is olyan nagyok, nem kevéssé veszélytelenek. A vágás jobban vérzik, látványosabb, de a szúrás az igazán veszélyes. 3-4 cm mélyen a törzsön bárhol létfontosságú szervet ér és ellátás hiányában életveszélyes. Szóval ezért is döntöttem a gyors beavatkozás mellett egyébként, mert nem akartam a legkisebb esélyt se adni arra, hogy valami jóvátehetetlen történjék.
A faszingert lerendezem, aztán uzsgi, olajra is lépünk s talán kissé vonszolom is a nőt, de távolabb akarok kerülni innen. Észre sem veszem a magam sérülését, inkább az ő hogyléte felől tudakozódom.
- Akkor jó. Ezen durván rajta veszthettél volna... - mondjuk én is, de ez besörözve annyira eszembe se jut. Csak akkor kicsit, amikor megjegyzést tesz. - Ja... ez semmiség. - nyúlok az arcomhoz, bár lehet kicsit "zsemmiség" az a semmiség csengése szerint, ahogy a sörike is dolgozik az ereimben s a tekintetem se mindig a legfókuszáltabb, de amúgy csak spicces vagyok. A vér mondjuk szépen folyik a hajszálereknek hála, jobban, mint amilyen komoly a seb.
- Najjóóó menjünk akkor! - egyezem végül bele a "nyüstölésbe" bár arra kevés szükség van, mert azok a kék szemek kb. bármire rá tudnának venni amúgy is. Arra már így is rávettek, hogy a pénzecském egy részét a bugyijában hagyjam. De mikor annyira gyönyörű! Szépen tud nézni, tökéletes alakja van, ott és annyira izmos ahogy kell és azok a lökhárítók... na nem lesz ez így jó,legfeljebb arra, hogy a vér kevésbé az arcomban legyen és ne csorogjon annyira bőszen onnan, összefoltozva a melegítőfelsőt, meg még a farmerom is. Szorítok is rá egy zsepit, pláne a tíz perc séta után, amit éber álmodó révedezésben töltöttem az említett peckes kebleken gondolkodva, meg azon a domború feszes fehér popón... nem lesz ez így jó tényleg. Engedelmesen is ülök le mint egy gyerek s kb. azzal az őszinte csodálattal, meg kissé esetlenséggel is nézek rá. Mint egy szelíd óriás. Hagyom ténykedni s meg se rezdülök attól, ahogy ellát, apróság az egész tényleg, de ő ragaszkodott ehhez. Én meg bejutottam a lakására, holott a múltkor még egy privát táncot se tudtam fizetni nála, csak a színpadon nézhettem... alkohol, kék szemek, a szépsége, az illata... mindez keveredik s ráadásul a lakásán vagyok! Nem vagyok egy hülye gyerek az első látszat ellenére, de most mégis tényleg valami érdekes tudatállapotba kerültem.
- Ugyan, karcolássez! - legyintek s próbálok mindinkább szemeibe nézni. - Meg milyen nők? Jobb lenne, mint a védők, azok jobban tapadnak a pályán! - nevetem el magam akkor is, ha nem a legkoherensebb amit mondok, de ez most pont jónak tűnik így. Mondjuk olyan furcsán is cseng a hangja, mintha, nem is tudom... valamiért olyan más, mint ahogy eddig hallottam, ha beszéltünk. - Amúgy meg rohadtul szóra sem érdemes, egyrészt ez alap, másrészt meg mégis rólad van szó! Nem lenne kiről álmodoznom. - legfeljebb arról a cicaszemű tanársegédről, aki mindig beleharap az ajkába, ha kérdést teszek fel neki az óra vége felé. Na jó, a mindig túlzás, annyira sok óránk még nem volt a félévben. Megnézném, hogyan kerekednek ki, majd pislognak fel rám azok a zöldes szemek egy adott helyzetben és biztos jó selymes lehet szőke "bundája is, amire rámarkolnék... De tény, hogy rohadt nehéz lenne köztük választani. Angie-ból többet láttam már, de a másik is prímának látszik alapvetően. Angie viszont kérdez, úgyhogy az ábrándokból megint visszaránt és tarkóm megvakarva gondolkozom el.
- Háát erősebbet csak akkor, ha rólad ihatom meg a felest! - röhögöm el magam, lassan már tényleg le fog neki esni, hogy nem vagyok szín józan, de az is igaz, hogy a Clubban is kb. így szokott látni. Szóval lehet ezt gondolja, hogy ez nálam a normális? Ki tudja? Mindenesetre most végignézek magamon s látom a vért a felsőmön, úgyhogy le is húzom a zipzárt és levetem, hogy kacsójába nyomjam. - Meg ezt talán lerakhatnánk úgy, hogy ne kenjen össze semmit. - teszem hozzá, kicsit igazítva a feszülős szürke pólón ami alatta volt s ami alatt bőven látszik, hogy évek óta sok időt töltök edzéssel és kiemelten jó fizikummal rendelkezem. Így dőlök hátra a kanapén kissé elégedetten pihenve meg mert a küzdelem okozta adrenalin is megzuhan bennem s ezt meg is érzem.