Vannak napos és árnyoldalai is annak az életnek, amiben részem van. Legtöbben mégis a csillogását látják. Dehogy fogok azzal jönni most, hogy jaj, de hát tényleg vannak benne szar részek. Vannak. És? Semmi kedvem nincs a közzel elegyedni, és ahhoz az élethez, amihez hozzászoktam, eszem ágában sincs eldobni.
Mégis, miután kiléptem a bátyám irodájából, két aspirinnel toltam be a dupla feketét. Nem megy neki a cég vezetése, és egyre nagyobb téren mutatja mindezt. Sóhajtva túrtam bele a hajamba, aztán elégedetten elvigyorodtam. Önként és dalolva adta át az irányitást ismét újabb területen a cégen belül. Apánkkal egyetértésben. Senki nem vádolhat meg azzal, hogy én aztán nem vagyok irányitásmániás. De. Az vagyok. Mégsem nyíltan teszem. A faltörő kost meghagyom másnak, én beszivárgok és hagyom, megnyerő személyiségem lassan kifejtse hatását. Jelen esetben csak várnom kellett a megfelelő alkalmakra. Szerencsétlen flótás testvérem, akit valójában szívem mélyéig szeretek (bár az olyan romlott, hogy a bögölylegyek is messze kerülik, nem hogy beköpnék), későn ébredt rá, nem neki való a cég irányítása. És akkor jön a szerencsétlen öccs, aki nagy áldozatok árán, átvesz egy-egy részt. Ez volnék én.
A sportkocsi ajtaja halkan csukódik be a dokk előtti nagy területen, és lezser tartással meg is támasztom hátsóm az ajtón. Az idő kellemes, a kikötő saját terület és hatalmas méretekkel rendelkezik, saját leszálló pályával. Magánterület, rakodásra nem használható, elvégre a család és a prominens vendégek és ügyfelek részére van fenntartva. Minden nett, puccos.
A hátam mögött három típusú jármű is horgonyoz, várva, mit is fog kiválasztani az, akit várok. Próbaút, előtte tüzetesen tesztelt, kipróbált.
Nyugodtan támasztom a kocsit, egészen addig, míg végül el nem indul felém, ekkor ellököm magam a járműtől és én is elindulok felé.
- Csakhogy megérkeztél. Azt hittem, dugóba kerültél - mosollyal üdvözlöm.

Stílusos belépőnél kevesebbre nem számoltam, arra viszont igen, hogy elviszi a sorompót, merthogy mellette nem lehet csak úgy belazázni. Sóhajtok egyet, aztán csak elnevetem magam, ahogy érkezik egy hívás a mobilomra.
- Amennyiben hollófekete hajzuhatag repdesett utána - nekik az hollófekete, mondhatok én akármit.  - és még csak vissza se nézett. A jelzett vendégem - egy vették az adás után bontoma vonalat, visszacsúsztatom a mobilt a kabátom zsebébe és halál nyugalommal várakozom, szemem sem rebben, mikor előttem fékez le. Sokkal inkább érdeklődéssel figyelem.
- Te? Csak úgy? - Egy arcvágás után tovább mosolygom.
Az a játszma, hogy ki, kihez megy oda és ő meg nem, hát pont leszarom. Amilyen kedvem van, úgy teszek, mások elvárásai éppen annyira érdekelnek, hogy az után jönnek, hogy az én érdekeimet kielégítik, vagy sem.
Márpedig az enyémet igen, mert Ella hajáért rajongok, s illatáért is, és mert szeretem, amikor kiscicaként dörgölőzik hozzám üdvözléskor. Naná, hogy átölelem hátul a derekát is érintve kezemmel. Semmi tolakodás, semmi tapizás. Megszokott, kellemes mozdulat és egy csók orcájának egyik felére.
Ahh, még mindig isteni az illata!
- A pontosan mire is gondolsz?
Szeretem, ahogy becéz. Mintha Jézus keresztjéről beszélgetne éppen olyankor.
- Arra gondoltam, hogy előbb megkérdezlek, milyen vágyaid vannak? A felsoroltak eléggé sok igényt lefednek, így azt kérdezem - ekkor már ismé a kocsinak dőlök, zsebemben a kezemmel.
- Piros vagy fekete? Aztán... - tekintek a szemeibe a napszemüvegen keresztül. Sokáig nem akarok itt időzni. A víz sós levegője nekem olyan, mintha kapásból egy üveg vodkával nyitnék. Mámorító.
- Kalapács vagy fűrész? A harmadik pedig - mosolyok sejtelmesen. - Hosszú vagy rövid?
Senki ne akarja tudni, miért ezeket kérdezem. Titkos marketing fogások, arra vonatkozóan, melyiket is a három közül. Azon három közül, amelyek nekem oldalt várakoznak.
- A ráadás: milyen színű a bikinid?
Hogy milyen bemutatót? Na, de kérem szépen! Most éppen ügyféllel beszélgetek! És mondjuk citromsárga bikini nem megy például a bordó tatfedélzethez.

A simításra már csak kevés hiányzik, hogy dorombolni kezdjek, nagymacska módjára, élvezem a helyzetet, visszaélés nélkül.
- Csak rajongani tudok a határozottságért - mosolygok rá. Mert én ugyan ki nem találom senki gondolatát és még a vágyát sem. Hogyne szeretnék játszadozni, ezt sokféleképpen lehet. Van, hogy azzal szórakoztatom magam, hogy a határozott véleményből határozatlant faragok.
- Mit gondolsz, miért jár minden matróz billegve? - Szélesedik a mosolyom. Nekem elég a sós víz, a hűvös szél és máris teljesen megrészegedem.
Némileg összeszűkített szemekkel tekintek rá, ahogy hallgatom a válaszokat.
- Már meg is van, melyik lesz a jó választás - egy fenét ezeken a kérdéseken múlik, előzetes felmérések történtek, de egy kis játék férjen bele nekem is!
Már mozdulnék, hogy a kiválasztott yacht felé vegyük az utunkat, azt viszont, ahogy megszabadul a szexi motoros ruhától, azt végignézem, ki nem hagynám.
- Egyelőre itt marad, ahogy döntünk. Ha máshol kötünk ki, akkor van egy erre megfelelő emberem, leszállítja egyben és épségben a motort és a felszerelést - ez is a szolgáltatás része, ám, ha nem lenne, Ellának megtenném. A hosszú kérdése meg csupán költői volt, díjazom, hogy elértette ezt is. Sokat sejtetően mosolygok.
-  Jó időt jósolnak, de ha szeretnéd kipróbálni viharban is, arról is gondoskodok - elég csak arra venni az irányt. - Személyzetet kérsz? - Mindegyik yacht előtt a yachthoz tartozó személyzet sorakozik, várakozva, melyiknél kötünk ki. Mindez Ella döntése, ha akarja, lecseréli az egész személyzetet később. Vagy viszi a sajátját. Ez már utána nem az én gondom lesz. Most csak élvezni akarom vele az utat, és hogy ő is élvezze a yacht minden kényelmét és amire képes a kislány.
Előre lépdelek, mielőtt azonban a yachtra tenném a lábam, megállok s a kezem nyújtom felé, hogy ő legyen a legelső, aki fedélzetre lép, hiszen ezentúl ez már nem McKey tulajdon, amennyiben elnyeri tetszését az út során.
- Rám bízod az útirányt, vagy van kifejezetten egy kívánságod, mint úticél? - S közben hagyom végignézelődni. Még most is és később is meggondolhatja magát, ha mégsem erre vágyott. Ám ritkán tévedek. Főleg akkor nem, ha ismeretségünk nem csak egy hellóban merül ki.