One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága


Kérnénk mindenkit, hogy a könnyebb átláthatóság kedvéért csak rövidebb OOC üzengetésre szorítkozzunk ezen a felületen, a személyesebb hangvételű vagy IC üzenetekhez pedig használjuk a nagy chatet vagy a PM-et.
Új posztok
hozzászólások



Bradley Carter

Aiden && Aida EmptyMillie Crawford
Today at 1:50 am



Almost 10 year. Holly shit!

Aiden && Aida EmptyPatrick Byers
Yesterday at 11:24 pm



I know it's accident, not your fault | Rora & Kai

Aiden && Aida EmptyAurora Cabot
Yesterday at 10:47 pm



Amphitria

Aiden && Aida EmptyVendég
Yesterday at 9:45 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Aiden && Aida EmptyBradley Carter
Yesterday at 7:07 pm



Vladislav D. Antonov

Aiden && Aida EmptyVladislav D. Antonov
Yesterday at 6:06 pm



Joon & Karin

Aiden && Aida EmptySon Hyun Joon
Yesterday at 4:38 pm



Játékpartner keresõ

Aiden && Aida EmptyTate Dawson
Yesterday at 3:13 pm



Karaoke party - Milo & Mia

Aiden && Aida EmptyMilo Richards
Yesterday at 2:23 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 19 16
Diákok 31 27
Törvényszegők 10 18
Bűnüldözés 8 16
Hivatal 9 8
Üzlet 20 17
Oktatás 7 8
Munkások 22 16
Egészségügy 15 18
Összesen 141 144
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 1 Bot




A legtöbb felhasználó (106 fő) Hétf. Feb. 15, 2021 11:58 pm-kor volt itt.
Discord
csatlakozz hozzánk!


Regisztráláskor felhasználónévnek a karakteretek nevét/becenevét használjátok. Köszönjük. :)

Share
 

 Aiden && Aida

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptySzomb. Feb. 20, 2021 4:15 pm



Aiden & Aida
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
A magam részéről igyekeztem mindig mindenből kihozni a maximumot. Ez persze bizonyos feltételekhez volt kötve, amiket igyekeztem is tartani. Adam és az én helyzetem más volt, mint az öcsénké, mivel a bátyánk élete, legidősebb gyerekként már az elejétől kezdve el volt döntve. Apa és anya pontosan tudták azt, hogy merre fog menni az élete, és az enyém is ehhez hasonló volt. Nyilvánvalóan nekem már több lehetőségem volt nőként mozogni, mivel Adam elvitte a fő pozíciót. Lényegében két út volt előttem: vagy csinálok valamit, vagy megtanulok szépen mosolyogni a férjem oldalán és elkezdem szépen megszülni azokat a gyerekeket, akik majd tovább tudják vinni a Na családnevet. Nekem valahogy sikerült mindent összeegyeztetnem, hiszen nőként kifejezetten élvezetes volt számomra az, hogy alapíthattam egy céget, ami szépen terjeszkedik, és még mindig én vagyok az igazgatója. Emellett ott van a házasságom is, aminek a sikerességét a már hatalmas, gömbölyödő pocakom bizonyította. Én pedig folyamatosan stresszeltem azon, hogy majd mások is meglátják azt, hogy pontosan mi az, ami hiányzik az életemből. Amíg tökéletesnek tűntem, addig nem foglalkoztak velem, de amint kiderülne, hogy nem olyan jó köztem és Taeyang között a viszony, mint ahogyan azt mi szépen előadjuk, azt hiszem tényleg összeomlana az életem. Az egészben pedig az volt a szép, hogy én magam sem tudtam, hogy mi az a bizonyos dolog, ami miatt nem működünk. Nem állíthatom azt, hogy a férjem ne tekintene rám nőként, és ne szeretne, mert ezeknek az ellenkezőjéről nagyon sokszor adott tanúbizonyságot… Vagy pedig ez valami, amit én beleképzelek az életünkbe, és szeretném, hogy ott legyen? Nem találtam meg rá a választ.
- Helyes, helyes – mosollyal az arcomon mondtam ki ezeket a szavakat – Néha nagyon rumlis a ház, mert még csak most rendeztük be Mitchie szobáját, és a kis ruháit nem tudtuk hova rakni.
Ezt csak azért jegyeztem meg, mert Aiden is pontosan tudja, hogy mennyire adok arra a képre, amit a családomról festek le. És mivel Chris is egészen elit körökből származik, szerintem a rend és tisztaság alapvető, mivel náluk minden bizonnyal ezt profi személyzet biztosítja. Nálunk csak én vagyok, ami miatt talán elnézhető lenne az, hogy nincs mindig tökéletes rend otthon, de én ezt nem éreztem így. Ezért volt Taeyang is egy kicsit terrorban tartva, ami a tisztaságot illette. Nem mintha komolyabb gondok lettek volna vele korábban, szimplán csak jobban figyel a dolgokra, amióta együtt élünk.
- Én sem – pontosan tudtam, hogy középső gyerekként diplomatikusnak kell maradnom és mind Adam, mind Aiden oldalán ott kell állnom – Szerintem, ha elakad a munkájával, akkor apa tud neki segíteni és ez is szempont.
Én magam is volt, hogy felkerestem apát hasonló kérdésekkel. Ugyanakkor Adam azért is más egy kicsit, mert ő a legidősebb, tehát talán… Apa szemmel akarja tartani? Magam sem tudtam a tökéletes választ a kérdésre, de talán ez a gondolat mind a kettőnk számára megfelelő volt. Legalábbis ez egy dolog volt, amit szerettünk volna hinni. Mert bárhogy is alakul az életünk, Adam attól függetlenül a testvérünk és minden körülmények között mellette kell lennünk.
- Azt hiszem… - jelen esetben nehéz volt szavakba önteni a gondolataimat, mert mégiscsak régre vissza kellett nyúlnom az emlékeimbe – Adam sosem volt olyan, aki kihágott. De határozottan igaz rá az, hogy régen lazább volt. Humoros és szórakoztató. Most mindezt az elvárások miatt el kell nyomnia és az üzletet minden elé helyezni. Viszont szerintem még mindig nagyon sok mindennek örül és tud boldognak lenni.
A mondatom végén volt egy biztató mosoly Aiden felé. Nem sokat tudtam a férjem múltjáról, de azt mesélte, hogy Seo Dan, aki a tanúja volt az esküvőnkön, egyetemistaként minden lehetséges szabályt úgy szegett meg, hogy arról senki sem szerzett tudomást. Tény és való, hogy Taeyangot is nyakig belerángatta a dolgaiba, és néha az apósomnak is segítenie kellett, de ettől függetlenül is zseniális az, hogy nem bukott le. Adam ennyire nem lázadt vadul, ő szerintem szépen lassan beletörődött a sorsába, amivel talán egy kicsit engem tett szomorúvá. Legalább a feleségét kiválaszthatta volna érzelmi alapon, ha ennyi minden nyomja a vállát amúgy is.
- De, mielőtt ezt megtennéd, tudnod kell arról, hogy ha anyáék mérgesek lesznek az nem a te hibád – finoman szorítottam rá az öcsém ujjaira, mert éreztem, hogy nem sikerült elegendő erőt adnom neki – És ha azt mondják, hogy nyomd el vagy változz meg, akkor nincs igazuk.
Mivel a szüleink sosem jártak az Államokban, és egy konzervatív nevelést kaptak, és mivel túlságosan szem előtt vannak, és ezért érdeklő őket mások véleménye, lényegében képtelenek megérteni azt, ahogyan most Aiden érezheti magát. Számomra már régóta elég nyilvánvaló volt az, hogy ha valaki éppenséggel a saját neméhez vonzódik, az nem feltétlenül választás kérdése. Mivel én nem voltam hasonló helyzetben, nehezen értettem meg a dolog mechanikáját… Ugyanakkor, ha még arról is van szó, hogy az ember úgymond választ, szerintem mindenkinek joga van ahhoz, hogy ezt gond nélkül megtegye.
A döntésem pedig azzal kapcsolatban, hogy pontosan ki lesz a gyermekem keresztapja, lényegében végleges volt. Egyáltalán nem az volt a tervem, hogy Adam lelkébe gázoljak, sokkal inkább szerettem volna, ha a gyermekem nem évente kétszer látná a keresztapját, hanem archoz is tudná kötni, és talán Aiden jobban készen áll arra, hogy érzelmi támogatást, nem pedig befolyásolást adjon Mitchellnek.
- Tudom, hogy jól fogsz bánni a fiunkkal – az arcomra mosolyt csaltak azok a csillogó könnyek, amiket megpillantottam a szeme sarkában. Erősen pislognom kellett nekem is, hogy ne buggyanjon ki valami hasonló a szemeimből – És ezt Taeyang is így gondolja.
Tudom, mert beszéltünk róla reggel. Ő mind a két testvéremet elfogadta volna, holott sok esetben gondolkozhattunk volna a baráti körén is. Mivel a testvérem nagybácsiként már amúgy is kötődnek a a gyerekekhez, a keresztapákat választhattuk volna akár a közeli baráti körünkből is, akik bár nem tartoztak a családhoz, mégis úgy tekintettünk rájuk, mintha közénk valóak lennének.
- Tudom-tudom – finoman fúrtam a fiú hajába az ujjaimat, a mosolyom pedig egyre csak szélesedett – Örülök, hogy ennyire boldoggá tettelek vele. Hamarosan tényleg meg is ismerkedhetsz vele, mert a jövő hónapra vagyok kiírva.
Mi legalábbis már nagyon vártuk a kisfiunkat és igyekeztünk minden eshetőségre felkészülni. Mert sajnos az, hogy Mitchie-vel kapcsolatban kaptunk egy időpontot, amikor várhatóan megérkezne nem jelentette azt, hogy ő nem akar majd előbb jönni. Mi otthon már megbeszéltük, hogy talán az lenne a biztos, hogy ha egy magánklinikára beköltöznék már egy héttel a baba érkezése előtt, és akkor nem kell azzal kapkodnunk, hogy miként szállítson kórházba a férjem. Illetve mi ezt így gondoltuk.
- Még nem szóltunk neki, ezt ma reggel beszéltük meg – most a hangom sokkal inkább csengett határozottan, mint kedvesen – De Adam összesen annyit csinált, hogy előbb született meg, mint te vagy én. Lehet bármekkora ász a munkájában, ettől függetlenül nekem ugyanolyan testvéreim vagytok, így a döntés joga is engem illet meg. Mivel ő volt a tanúm az esküvőmön, te leszel az első fiam keresztapja, mert ez így igazságos, nem?
Legalábbis a fejemben így zajlott le. Nem lehet mindenben Adam az, aki learatja a babérokat. Akkor sem, ha apa szájízének ez lenne a tetszetős. A saját gyerekem sorsát nem akarom a családi rendszerünk és az elit által befolyásoltatni, így Mitchie-ért egyelőre annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kiaknázni számára a legjobb lehetőségeket. Egyelőre úgy érzem, hogy Adam számára a keresztapaság nehéz lenne, mivel nincs velünk és nem tudja ellátni úgy a feladatait, ahogyan azt kellene.
- A sulival egyébként minden rendben van? Ha nehézséged akadna és szeretnél megpihenni, szólj nyugodtan. Egy ideje már átadtam a feladataimat, mert nehezen koncentráltam – a terhességem az én testemet kezdetben kifejezetten megviselte, mert magam sem voltam teljesen biztos abban, hogy hol férne el bennem egy gyerek. azon túl, hogy a kisfiam heti rendszerességgel szerette átrendezni a belső szerveim, a hangulatom sem volt már olyan, hogy koncentrálni tudjak a munkámra, így kénytelen voltam a céget rábízni valakire, aki tényleg rászolgált az ideiglenes irányításra.

Outfit »« Szószám: 1 274

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
39

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptySzer. Dec. 02, 2020 11:58 am


To my lovely sister
2019. nyár közepe | Aida Lee

Aidat látva és vele beszélgetve mindig kicsit elkezdek a magam életével is foglalkozni olyan témákat súrolva, melyekre egyáltalán nem gondolok nélküle, vagy a mindennapokban. Olyan gyorsan rohan az idő és az egyetem az én energiámat is jócskán leszívja, hiába vannak sokak szerint jó képességeim és nagy akaraterőm, hogy mindent megtanuljak kellő részletességgel. Mégis, az egy dolog, hogy konkrét terveim vannak a munkámat és karrieremet illetően, talán szüleim sem bánják, hogy orvos szeretnék lenni, azt talán jobban, hogy nem egy magánklinikára mentem dolgozni a nyáron, de az már tőlem is egy piszkálódás volt feléjük, mégis, ha eltekintünk az orvosi pályától, halványlila fogalmam sincs, hogy mi lesz velem a jövőben. Lesz egyáltalán családom, gyerekem és ha igen, akkor kitől és miért tőle? Szeretnék saját családot, de bizonyos okokból valahányszor ilyeneken töröm a fejemet, elfog a kétség és a félelem. Valahol én magam is csak egy nyugodt és békén életre vágyom egy szerető családban, ahol nem apám az „apa”, hiába jelen pillanatban én vagyok családom szemében a világ legnagyobb lázadója, ki mindent elutasít, ami minket jellemez. Ez nem így van.
- Oké-oké, nem fogunk hirtelen beállítani – hessegetem el a kételyeit egy halom mosollyal az arcomon, igen, pontosan tudom, hogy mire gondol, a védjegyemmé vált, hogy akkor állok elő és jelenek meg előtte, netán hívom fel valami brutálisan s.o.s. témával, amikor a legkevésbé számítana rá. Aiden Lee kétségtelenül 5% tervező és 95% rögtönző személyiség. Ami pedig Christophert illeti, az az igazság, hogy nagyon kinézem belőle, hogy sokáig nem tud majd időpontot mondani, hogy neki mikor jó, majd egyik nap hirtelen felszólal, hogy „na most” jó lenne neki és én feltehetőleg csapot-papot eldobva hívnám Aidat, hogy ráér-e. De nem, megígérem ezúttal neki, hogy nem így lesz, ezt nem játsszuk el – megint.
El sem tudja képzelni a nővérem, hogy mennyit jelent számomra, hogy elfoga engem így és minket együtt is Christopherrel. Bár még előtte is fora őt emlegetnem és nehezen is tudom megszokni, hogy ennyire közvetlen lehetek az új párom kapcsán bárkivel, aki családtagom, de talán éppen azért ennyire hihetetlen, mert olyan támogatást és szeretetett kapok Aidatól, ami álmaimban mertem csak elképzelni.
Nem telik el úgy találkozó, hogy ne kalandoznánk vissza a múltba, ami szerintem rendben is van, elvégre egy közegből származunk és régebben sokkal több időt tölthettünk együtt, szimplán a korunkból adódóan. Ez is az élet rendje és szép lassan azért kiderülnek számomra, hogy ahogy én láttam kiskoromban a helyzetemet, az valójában nem feltétlenül úgy volt.
- Oké. - mosolyodom el az előrevetített jövőképtől, amibe természetesen teljes mértékben benne volnék. - Mondjuk már neki is ott van a felesége. Nagyon furcsa nekem, hogy ők mindketten otthon laknak a szüleinkkel, igaz a ház egy külön részében, ami van akkora, hogy egész nap ne is találkozzanak, de én nem tudnám úgy élni az életemet, hogy apáék mindig a fejemen vannak. – Nem is tudom, miért tereltem ide hirtelen a témát, csak ez a megjegyzés már régóta érlelődött. Mondjuk azt sem szabad elfelejteni, hogy Adam teljesen más helyzetben van, mint én, úgyhogy, ha meg akarok őt érteni, akkor nem magamból indulok ki, mindazonáltal kicsit olyan erőltetettnek, túlzottan is protokollszerűnek érzem ezt az életmódot tőle. Megkavarom az italomat a szívószállal.
- Aida? Szerinted… Adam így boldog? Annyira nem tudom eldönteni, hogy látok-e a szemében valamit, vagy csak beképzelem, de nekem néha olyan, mintha elnyomná saját magát apa akaratának és kicsit gyászolom, hogy nem tudtam sohasem megismerni őt, hogy milyen valójában a színfalak mögött. - Ők közelebb vannak korban egymáshoz, mindig is máshogy álltak a másikhoz, mint például hozzám, ezért lehet Aida tud valamit, vagy ha nem, akkor érezhet valami hasonlót, netán még konkrétabbat is. Adam számomra örök rejtély volt mindig, egy olyasvalaki, aki szinte elérhetetlen.
Elnevetem magam Tae Yang egykori szavait hallva, amik nagyon aranyosan, kissé viccesen is hangoznak. Annyira jó hallani, hogy a kapcsolatuk javul, igaz, én sosem láttam bele a kettejük közötti konfliktusokba, szimplán csak tudtam, hogy vannak és szerintem ezt Aida tudatosan így tálalja. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem aggódok a nővéremért, mivel szeretném, ha minden rendben lenne vele és az új családi körében, de egyúttal pedig bízom is benne, mert legalább annyira ügyes és talpraesett, mint Adam. Egyúttal pedig érdekes belegondolni, hogy hány nőt ismer meg a testvérei és házasságok által, ott van a bátyánk felesége, illetve Tae Ri is, ha jól emlékszem a nevére, illetve hát… itt lenne majd az én feleségem is, aki nem feleség és nem nő, de ez még alapvetően a tényen nem változtat, hogy közvetlen közelében fiúk lepik el őt, s ezek a fiúk által sok nőt ismerhet meg.
- Az… nagyszerű lenne – nézek szinte bociszemekkel a nővéremre, mikor felajánlja, hogy ott lesz velem, mikor bevallok mindent apáéknak. Merthogy nem menekülhetek örökké, ezt mindenki tudja, lehet pontosan erre várnak ők is. Hiába simítja meg kézfejemet, a testtartásomon látszik még, hogy behúztam fülem-farkamat a gondolatától is, hogy egyszer ki kell állnom eléjük ezzel a ténnyel. Szinte szentírásként hat a rémült fülemnek az, hogy ő is kimondja a helyzetet, hogy még nincs itt az idő, bólogatni is kezdek. Hogyne tudnám, milyenek az otthoniak… és abban sem kételkedtem soha, hogy Aida is tudja, hiába nem hangoztatta, vagy éreztette sohasem. Sokak mellett ez a másik nagy tulajdonsága, amit nagyon irigylek tőle, hisz rólam mindig sugároznak az érzéseim.
Nagyon kíváncsi leszek egy szempillantás alatt, hogy miről szeretne rólam beszélni, ugyanis éreztem a hangján, hogy ez most valami nem általános dolog lesz, bár fogalmam sincs, hogy micsoda. Hatalmas szemekkel nézem őt, s iszom türelmetlenül az üdítőm kortyait, mint amikor egy izgalmas film közben valaki zabálja a pattogatott kukoricáját. Figyelek és figyelek, iszom szinte a nem csak a folyadékot, de a szavait is, amikről kezdetben nem igazán tudom megsejteni sem, hogy hova akar kilyukadni, ám amikor kiejti a száján, hogy a keresztapa kiléte kérdőjeles volt, azaz volt, szóval már múlt idő és ezt meg is beszélték már a férjéve és… kiesik számból a szívószál és meghatódott, meghökkent szemekkel meredek nővéremre. Ezt követően egy kicsit csillapodnak is a szememben lévő gyémántok csillogásai, mikor elbizonytalanodok egy másik nevet hallva, de gyorsan megtudom, hogy ezt elvetették, szóval… már majdnem rászólnék Aidara, hogy moooondja már ki, mert itt fogok megveszi az izgalomtól, mikor megteszi. Újra berobbannak az íriszeim gyémántjai, ezúttal már széles mosoly kíséretében, melyek boldogságomat árasztják. Egyből rá is vágnám, hogy hát persze, hogy elfogadom, szinte vissza se lehet tartani, ám az utolsó szavára hirtelen elönt a félelem és a valóság zord igazsága. Arcom is aggodalmassá válik, s amennyire kirobbanni látszottam az imént az örömtől, most annyira tanácstalanul bennem ragadnak a szavak. Nyelek egy nagyot.
- Aida… - szólalok fel végül minden eddigi érzelemmel a hangomban, s lepillantok az időközben ölembe ejtett kezeimre. - Ekkora megtiszteltetést még sosem kaptam - szipogom valahol a boldogság és a félelem határán, majd felemelem rá a tekintetem. Nem titok, hogy Adammal én már régóta akarom helyrehozni a kapcsolatomat, pontosabban elmélyíteni azt jobban, mint eddig valahányszor történt ez, igaz, nem tudom, hogy mennyire sikerül ez nekem. Lehet, ha ezt elvállalom, akkor eléggé rossz viszony fog az elkövetkező években kialakulni köztünk, márpedig, ha valamikor, akkor most lenne számomra a legjobban szükség Adam pártolására. Ettől függetlenül nem kell sokáig tanakodnom, hogy rájöjjek, igazából nincsenek kételyeim azzal kapcsolatban, hogy milyen választ adjak Aidanak. Igyekszek félretenni most mindent, ami Adamot körbe lengi, mivel az elmúlt percek csak azt a tanulságot szolgáltatják számomra, hogy most nem érdemes elrontani a félelemmel életem egyik legszebb pillanatát. Az előzőkhez képest visszafogott, de kicsit sem kevésbé őszinte mosollyal intézem hozzá a válaszom.
- Szeretnék a keresztapja lenni Mitchie-nek. Persze, hogy elfogadom, nagyon boldoggá tettél ezzel és… meg is leptél vele. - Nem teszek fel olyan kérdéseket, hogy miért pont engem választott és miért nem Adamot, akárcsak a mai beszélgetésekből is ez tökéletesen érthető számomra és tényleg nagyon hálás vagyok Aidanak, hogy engem választott. - Nagyon jó keresztapja fogok lenni az én keresztfiamnak, majd meglátod! - Már tudom is, hogy minden jóval el fogom őt halmozni és nagyon sokat fogunk együtt játszani, vigyázni fogok rá, hogyha Aidaék nem érnek rá és kell egy gyors bébiszitter, mondjuk ez eddig is adott volt és nem csak a keresztapasághoz kötődik, de akkor is! Nem csak a nagybátyja, hanem a keresztapja is leszek, ami mindenkinek sugall valamit.
- Gondolom, Adam erről még semmit sem tud… - Hiába tudom jól a választ, egy megerősítés mindig jól jön. Szerintem Aida is tudja, hogy ezzel egy kicsit fel fogja bolygatni a családi nyugalmat, amely amúgy sem létezett eddig, de most olyan irányból jön a hullám, amire talán nem is számítottak az otthonunk állandó lakói.


Aiden Lee
Diákok
Play by :
Yoon Jeong Han
Kor :
24
Foglalkozás :
Orvostan hallgató (Medical School)
Hozzászólások száma :
242

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptyKedd Nov. 24, 2020 6:59 am



Aiden & Aida
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
A magam részéről, ha vallanom kellett volna arról, hogy inkább család centrikusnak vagy karrieristának vallom magam, akkor igen nehéz lett volna megfogalmaznom a pontos álláspontomat a témával kapcsolatban. Család centrikus voltam az öcsémhez való ragaszkodásom miatt, illetve nekem egyáltalán nem jelentett problémát az, hogy a szüleimmel meg a bátyámmal jó viszonyt kellett ápolnom. Az már sokkal inkább más kérdés volt, hogy mennyire éltünk egyszerű életet, de ezt a részét meg valahol el kell engedni. Senkinek sem lesz habos torta az élete attól függetlenül sem, hogy egyenlőtlen anyagi helyzettel indítjuk el az életünket. Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy karrierista vagyok. Mégiscsak egyedül felépítettem a cégemet, ami egészen szépen haladt előre a ranglétrán az utóbbi időben. Viszont valahol azért építettem karriert, hogy egyszer lehessen egy családom és mindent másképp csinálhassak, mint mondjuk anya és apa. Persze ennek is megvoltak a maga feltételei, hiszen mégiscsak aláírtam egy házassági szerződést, tehát pont a legfontosabb ragasztó hiányzott ahhoz, hogy valódi család lehessünk a férjemmel. És bár egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, amióta kiderült, hogy a kisfiunk úton van, de ettől függetlenül nem ez fogja megoldani a házasságunkban felmerült problémákat sem.
- Azért azt remélem, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom – mosolyodtam el, miközben finoman végigfuttattam a tenyeremet a már határozottan gömbölyödő pocakomon. Ebben a részében mégsem voltam teljesen biztos, és ezt is egyrészről a házasságunk összes tökéletlensége miatt gondoltam így. Viszont jó lenne, ha Mitchie-nek születnének testvérei. Tae Yangnak is van egy húga, illetve nekem is ott vannak a fiúk... Akik nélkül az életem biztosan kevésbé lett volna színes és érdekes. Gondolok itt Adamre is.
- Rendben, mindenképp – egészen lelkes volt a hangom, ahogyan kiejtettem a szavakat – És ne legyen meglepi! Akkor legalább rá tudok készülni és főzhetek valami finomat.
Komolyan szerettem látni azt, hogy ha a főztöm valakinek nagyon ízlik, mert ezzel mindig megtérült a ráfordított idő, amit az ételbe fektettem. Illetve úgy gondoltam, hogy talán ez a legjobb módja annak, hogy elkezdjek bizalmat építeni Chris irányába, ami egyúton megkönnyítette volna mind a kettejük dolgát. Tudtam, hogy elég nehéz helyzetbe keveredtek már amiatt is, hogy egymást szerették és ebben a helyzetben érezniük kellett azt, hogy egyáltalán valaki mellettük áll.
- Na hát... – egészen halkan felsóhajtottam, aztán pedig egyszerűen az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam az arcomra kiülni készülő mosolyt - Emiatt majd megpróbálok keményebben dolgozni. Ha tényleg ez a helyzet, akkor furcsán venné ki magát, ha egyszer hiba kerülne a gépezetbe és azt nem tudnám kiküszöbölni.
Magam is tökéletesen tisztában voltam a ténnyel, hogy egyszerűen több figyelmet kellene az öcsém felé fordítanom. Ismerem őt mindennél jobban és pont ezért kellene még jobban törődnöm vele. Mivel már felnőttek vagyunk, kevésbé érzek bűntudatot azért, mert mondjuk dolgozom, és kénytelen vagyok csak este válaszolni az üzeneteire. Éppen ezt is szerettem a terhességemben egy kicsit. Sok mindenre jutott időm, amire korábban nem, mert jóval kisebb vállalásom volt a cégnél így. És hát ha már itt tartunk, akkor mindenképp figyelmet kell fordítanom arra, hogy Aidenbe némi önbizalmat csepegtessek.
- Lenne – jelentettem ki határozottan, majd kisimítottam egy kósza tincset az arcomból – Mert én egyszerűen megmondanám Adamnek, hogy kísérgetett eleget egész életében, szóval igazán átadhatja a stafétabotot. Majd ha Tae Yang üzleti úton lesz, akkor ezt ne felejtsd el.
Egészen játékosan kacsintottam felé. A férjem gyakran utazik el, viszont mi rengeteg meghívást kapunk bizonyos jótékonysági estekre, amiken általában részt is szoktunk venni, és az ilyen eseményeket bőkezűen meg is támogatjuk. Egyedül annyira nem szórakoztató elmenni és bájcsevegni a többi emberrel, hiszen sajnos ezek a „partik” sok esetben így is a magamutogatásról szólnak. Tehát talán az lenne a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb, ha Aident magammal vinném a legközelebbi ilyenre. És akkor apának sem lehet kifogása az ellen, hogy milyen eseményeken jelenik meg, vagy nem.
- Igen – mosolyodtam el határozottan, ami lassan halk nevetéssé változott – Az utóbbi pár hónap talán az eddigi legjobbnak bizonyult a kapcsolatunkban. És képzeld el, Tae Yang teljes mértékben hálát adott az égnek, amiért kisfia lesz, mivel megtudta egy hónappal ezelőtt, hogy a húga azért nem jön hozzánk nyaralni, mert barátja lett.
Még mindig vicces volt számomra az arckifejezése. Tae Ri édes kislány volt, amikor először megláttam, és azóta is jó viszonyt ápoltam vele. Talán szomorú, de néha jobban elvoltam a férjem húgával, mint magával a férjemmel, de ez nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy szörnyű helyzetbe kevert minket a családunk. Emiatt pedig az egyetlen dolog, amit tehettünk az alkalmazkodás volt... Ez pedig egymás családjára is kiterjedt, bár úgy vettem észre, hogy ő is kifejezetten kedveli a testvéreimet.
- Igen, azt hiszem az jó lenne! – elnevettem magam a kijelentésén, aztán megcsóváltam a fejem – És valóban csak elhúzódna tőle az egész helyzet, de egyelőre én sem tudom, hogy hogyan kellene elmondanod apáéknak. Ha szeretnéd, majd ott leszek veled, hogy meg tudjam őket nyugtatni.
Finoman simítottam meg az öcsém kézfejét, és közben igyekeztem sugallni azt is felé, hogy megbízhat bennem. Ezt minden bizonnyal eddig is tudta, ugyanakkor a helyzettel kapcsolatos összes félelmét meg tudtam érteni. A mi családunk még mindig Koreában élt, és nagyon konzervatívak is a szüleink. Aiden előtt pedig csak kinyílt a világ amikor elhagyta ezt a fészket, ez pedig segített megtalálni számára azt, hogy milyen is ő valójában. Emiatt pedig nagyon büszke voltam rá, hiszen el merte fogadni és vállalja azt, hogy ő egy picit más, mint a többiek. Én egyáltalán nem undorodtam a testvéremtől, csak különlegesnek gondoltam attól, hogy ennyire bátran mer mást szeretni.
- Egyelőre talán még nincs itt az idő – egészen halkan sóhajtottam fel – Nem kell örökké titkolnod majd. Csak egy kicsit ki kell tartanod, amíg ki tudunk találni valamit. Tudod milyenek apáék.
Egy kicsit feltűnően ugyan, de meg is forgattam a szemeimet. Soha nem mondtam kritikát a családunkról még Aiden előtt sem, hiszen a maguk módján képes voltam őket is elfogadni olyannak, amilyenek, viszont a saját fiuk lelkivilágának tönkretétele talán több volt a soknál. Én a magam részéről úgy gondolkoztam erről az egészről, hogy apáék nagyon ügyesen felneveltek három gyereket, tehát bevégezték a világban a legfontosabb feladatukat akár kétszeresen is, mert lassacskán már unokák is lesznek. Innentől kezdve pedig el kellene engedniük mindent, mivel már annyi pénzük van, hogy ne kelljen aggódni semmiért az életben... és elfogadni azt, hogy a gyerekeik is a saját életüket élik.
- Reggel pont elkaptam Tae Yangot munkába menet – talán túl hosszú így a felvezetés, meg nem is feltétlenül ez történt... Vagyis nem teljesen, mert a reggelinket is együtt költöttük el – És a keresztszülőkről beszélgettünk. Már egy ideje ez téma nálunk, mivel egyértelmű, hogy a keresztanya az Tae Ri lesz, viszont a keresztapa kiléte számunkra egyelőre kérdőjeles volt.
Pontosan tudtam, hogy ebből nem vonhattam ki Tae Yangot sem. Ugyanúgy joga lett volna arra kérni, hogy ne az én családomból kerüljön ki a keresztapa, mivel amúgy is lesz a Lee ágról két nagybátyja, ő pedig csak egy nagynénivel tudott volna szolgálni.
- Felvetettem neki, hogy bevehetnénk a körbe a legidősebb Seo fiút, Dant – magyaráztam Aidennek, miközben egy vékony kis szeletet vágtam a villámmal a süteményből – Mert mégiscsak olyanok egymásnak, mintha testvérek lennének, de határozottan elvetette az ötletet. Tehát végül kikértem a véleményét rólad, és azt mondta, hogy rám bízza a döntést, mert az én testvéreimről van szó.
Egészen mély levegőt vettem. Reméltem, hogy Aiden nem fog megbántódni azon, hogy tettem még egy ajánlatot a férjemnek a keresztapa megválasztását illetően. Végül is Tae Yang azt mondta, hogy Dan mindenképpen a gyermekünk nagybátyja lesz majd, még ha képletesen is.
- Szóval azt szeretném, hogy te legyél Mitchie keresztapja – egyszerűen csak kimondtam a döntésemet, ami minden bizonnyal botrányt fog kavarni a családunkban – Elfogadod? Szerintem jobban készen állsz a feladatra, mint Adam.

Outfit »« Szószám: 1 241

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
39

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptySzomb. Aug. 22, 2020 4:27 pm


To my lovely sister
2019. nyár közepe | Aida Lee

Kiskoromban még nem értettem, hogy mi járhat Aida fejében, pedig vele rendszeresen beszélgettem, őszintén is, de valahogy nem állt össze a fejemben, hogy a nővérem mégis hogyan tudta elérni mindazon sikereket, amik az ő nevéhez köthetőek. Hiszen valljuk be, az ő érdemei Adamét is jócskán felülmúlja, Adamnak semmit sem kellett csinálni, csak követni apám elképzeléseit, miközben Aida képes volt a saját útját járni, saját karriert építeni és ami talán a legfontosabb: függetlenedni apától. Mindez pedig az én szememben mintha egy csettintés alatt történt volna, pedig mára tudom, mennyire ügyesen építkezett sok-sok év alatt Aida apám játszóterén, ügyesen lett a bizalmasa, hogy aztán végleg saját szárnyakat növesszen és elrepüljön, mindeközben pedig megtartotta a jó viszonyát a család... minden tagjával. Az a jó viszony sem annyira jó, mint már azt tudom és a csettintés sem egy másodperc volt az életében. Középső gyerekként a sorsa hátrányait előnyére fordította. Sosem fogok olyan jó lenni, mint ő, nem vagy annyira ravasz sem, kitartó sem, mint Adam... még nem tudom miben vagyok én kiemelkedő, pedig nagyon keresem, de amíg nem találom meg - ha egyáltalán létezik amit keresek -, addig is büszkélkedek a nővéremmel.
- Élvezd ki, mert azért egy emberöltőhöz képest nem sokáig tart a terhesség, még ha valakinek annyi gyereke is van, hogy egy felhőkarcoló is kicsi lenne családi háznak. - Már nagyon-nagyon várom, hogy megszülessen a gyereke és kezdetét vegye az én nagybácsi karrierem. Jó dolga lesz a picurnak, ezt garantálni fogom, persze a szülei után, ők is mindent megtesznek majd azért, hogy tökéletes élete legyen.
- Megkérdezem tőle. Remélem tud majd időt szakítani, mivel nagyon szívesen bemutatnám nektek - mosolyodom el, ám egy kis szomorúság is megbújik ajkaim ívén. Tényleg rengeteg a dolga, örülök, ha én tudok vele találkozni. Fogalmam sincs, mit szólna, ha felvetném, hogy menjünk át ketten Aidaékhoz, biztosan nem lenne ellenére, csak még furcsa nekünk együtt mutatkozni.
- Annyi mindenben te vagy a példaképem Aida, hogy azt el sem tudod képzelni... - suttogom, miközben kinéznek az ablakom. A nővérem egyszerre állja meg remekül a helyét anyaként, nőként és vezetőként is. Oké, két esetben versenyezni sem akarnék ellene, sőt, leginkább sohasem versenyeznék ellene semmiben sem, de akkor is, legalább van egy példa a szemeim előtt, hogy milyen elvek szerint lenne jó élnem az életemet, ami gyökeresen más. Az egyetlen fix pont számomra, hogy orvos akarok lenni, minden más képlékeny talaj csak a lábam alatt.
- Miért, most lenne bármilyen téren esélyem ellene? - húzom fel kérdőn szemöldökeimet. Tudom a választ, csak úgy mondta Aida, mintha mára fordult volna a kocka. - Azt hiszem, hálás vagyok, hogy a férjed egy fronton megszüntette az elhúzódó háborút köztem és Adam között. - Persze az egész csak játék volt a részemről, most sem fogom fel másképp, viccesnek szánom mindössze szavaimat, de mindketten tudjuk, hogy a vicceknek is van valamennyi igazságalapjuk.
- És köztetek minden rendben? Jól megvagytok, a mérhetetlen boldogság mellet amit a fiatok érkezése okoz? - Nagyon úgy hangzik ez most tőlem, mintha csak a sznob vacsoraasztalnál kérdezném meg Aidatól tökéletesen kihúzott háttal, de nem, én nem felszínes és jóindulatú kérdésként teszem fel, mert különben nem lenne más, amiről csevegni tudnánk. Mi rengeteg mindenről képesek vagyunk beszélgetni és a szavaink - bízom benne - őszintén is hangoznak el egymás felé.
Mint ahogy a félelmeimet is könnyedén meg tudom vele osztani. Nem tudom, hogy melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás és beképzelem csupán azt, hogy mennyire üldözött vagyok és ezért furcsán kezdek viselkedni, amitől aztán apám is gyanút fog, vagy pedig komolyan van miért aggódnom és a félelmem sem megalapozatlan. Nem tudom, de megpróbálom kideríteni és tartom magam, mert ezt a harcot már nem akarok elveszíteni. Kezdek én is felnőni, igyekszem megállni a saját talpamon és megvívni azokat a csatáimat amiket még hat évvel ezelőtt sírtam el Aichanak az állatkertben Párizs közepén.
- Igen, ez egy jó ötlet. Mondjuk ezzel még nem oldódna meg semmi, csak elhúzódna. Hiszem, hogy nem kell magyarázattal előállnom amiért a nőveremmel akarom tölteni az időt, talán még segíteni is tudnék neked sok mindenben. Bekötöm a cipőfűzőidet, ahányszor csak felveszed a cipellődet! - Elmosolyodom, majd mélyet sóhajtok. - De talán ezúttal már minden más. Fogalmam sincs, hogyan lehetne megoldani azt, hogy Christopherrel is együtt lehessek, miközben a családdal is jó viszonyt tudok ápolni, vagy legalábbis megmaradjon velük a kapcsolatom, de nem akarok már tovább bujkálni és szorongani, ez az egy, amiben biztos vagyok. - Eszek egy kis falatka sütit, bár érzem, hogy nem igazán akar most lecsúszni semmi a torkomon.
- Úgyhogy... majd lesz valami. Nem tudom, hogy mi, de az nagyot fog szólni. - Érzem, hogy meg fog változni most az életem, azért, mert nem akarom tovább behúzni a fejemet-farkamat, akkor sem ha ezzel szankciók fognak érni és egyenesen rettegek a jövőtől. Eljutottam arra a pontra, hogy inkább rettegjek most nagyon, hogy a jövőben kényelmesen élhessek, mintsem hogy állandó félelem kísérjen végig hosszú éveken, évtizedeken keresztül.
Kicsit magamba süppedek, próbálom visszaszerezni elvesztett étvágyamat, miközben a többi asztalnál ülő emberek sütijein nézek végig. Mind nagyon finomnak néz ki. Össze is szalad a nyál a számban, ám visszakapom fejemet nővéremre, ahogy meghallom, hogy valami nagy dolgot készül mondani. Ismerem én tőle ezt a..."gondolkodtam kicsit" felvezetést.
- "Majd"? Mikor? - Nem tudom, mi választja el ettől a lépéstől, de én csupa fül vagyok. - Tudod, hogy nem mondnom el másoknak a titkaidat, megbízhatsz bennem. És persze ha valami vallomásod lenne, aminek nem örülnék, ne aggódj, már nem vagyok olyan kisfiú, nem fogok megsértődni!


Aiden Lee
Diákok
Play by :
Yoon Jeong Han
Kor :
24
Foglalkozás :
Orvostan hallgató (Medical School)
Hozzászólások száma :
242

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptySzer. Aug. 19, 2020 6:09 am



Aiden & Aida
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
Pontosan tudom, hogy mennyire nehéz a mi családunkban bármilyen módon érvényesülni. Középső gyerekként, főként lányként nem kaptam meg azt a figyelmet, amit normál esetben igényeltem volna, mert a hangsúly mindig a legnagyobb testvéren van. Persze a legkisebbnek pedig kiemelt jár, mert még nem képes nagyon sok mindenre, amire már mi, az idősebbek igen. Ezt lényegében nem bántam, mert tökéletes lehetőségem volt arra, hogy a saját jellemfejlődésemet véghez vigyem. Adam és közöttem nincsen túl nagy korkülönbség, Aidennel egy picikét más a helyzet, de nem mondanám kriminálisnak azt. Valahol meg tudtam érteni a bátyánkat, hiszen hármunk közül rajta volt a legnagyobb teher. Amikor Aiden megszületett, ő már rég elkezdte azt az utat járni, amin most is keresztülmegy. Adam nem játszhatott sokat, mert tanulnia kellett és talán emiatt van ennyire ingerszegény élete most... Legalábbis én annak látom.
Ugyanakkor Aidenbe gyerekkorától fogva vagy háromszor annyi élet jutott, mint az egész családunkba. Viszont amióta megtudtam azt, hogy sokkal inkább vonzódik a saját neméhez, mint a nőkhöz, igyekszem védeni őt. Ezzel semmi gond nincs, viszont apa jóval inkább másképp látná a helyzetet. Szeretném, ha az öcsém még sokáig olyan maradna, amilyen most és ezért igyekszem mindent megtenni. Azt nem hiszem, hogy apa a gyerekemet képes lenne kiverni belőlem, ha meg bántana, ahhoz reményeim szerint a férjemnek is lenne egy két szava. Tény és való, hogy a mi házasságunk nem teljesen olyan, mint a legtöbb megszokott esetben, viszont ettől függetlenül Tae Yang azok közé tartozik, akikben a legjobban megbízom... Már ha éppen nem iszik, vagy viselkedik úgy, amitől legszívesebben a falat kaparnám.
- Ugyanolyan érzés, mintha valaki kívülről érne hozzám – mosolyodtam el, miközben megosztottam Aidennel a terhességem egyik szebb pillanatát. Nem ez volt az egyetlen, bőven rendelkeztem hasonlókkal és már nagyon vártam a kisfiunk megszületését. Abban is biztos voltam, hogy egyszer talán lesz Mitchie-nek testvére is, csak az érkezésének időpontja nem lesz soha letisztázva, illetve magam sem tudom, hogy a mi házasságunkban hogyan mehetne normálisabban az élet.
- Ha majd úgy érzed, nyugodtan áthozhatod hozzánk valamikor. Tae Yang is szívesen lát nálunk – csak egy biztató mosolyt küldtem felé, mint minden alkalommal, aztán egyszerűen annyiban hagytam a témát. Egyértelmű volt, hogy majd beszél az egészről ha akar, bemutatja Christ ha ahhoz van kedve. Én türelmes voltam és bár sosem beszéltünk erről vele, jó lett volna ha azzal is tisztában van, hogy a férjem is kedveli meg elfogadja őt. Habár ez még kettőnk között sem volt igazán téma, ettől függetlenül ismertem a férfit és tudtam értelmezni a szavai jelentését.
- Így a harminc közelében talán az alakom a legkisebb gond – megforgattam a szemeimet, aztán finoman elmosolyodtam – Amilyen makacs vagyok, szerintem biztosan nem lesz gond a fogyással sem a későbbiek során. Ebben a helyzetben a baba az első.
Illetve az esetleges csíkok eltűntetése sem volt az utolsó szempont. Bármennyire éreztem rosszul magam ettől, azért nő vagyok és fontos számomra, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Lényegében tudom magamról, hogy képes lettem volna esetleg beavatkozást végezni annak érdekében, hogy a testem szép legyen. Ez az egész teljesen mellékes, először szerettem volna a kisfiunknak életet adni lehetőség szerint mindenféle komplikáció nélkül.
- Megkóstolhatod az enyémet, ha szeretnéd – finoman simítottam meg a testvérem hátát, miközben én magam egy bólintással üdvözöltem az alkalmazottakat. Igyekeztem kedvesen mosolyogni feléjük, hogy ne tűnjek túl ridegnek, azonban már egy ideje megszoktam, hogy a magánéletben is képviselem a céget. Emiatt eléggé figyelnem kellett a viselkedésemre, nem igazán volt helye ilyenkor az informalitásnak. Ettől függetlenül határozottan minden eladóval és vendéglátóssal igyekeztem kedves lenni és rendesen megajándékozni őket borravalóval, ha elégedett voltam a kiszolgálással. Persze ha Koreában voltunk éppen ez a része elmaradt a dolognak, de már jó ideje megtanultam, hogy itt illik plusz pénzzel jutalmazni a vendéglátósókat.
Az említett kis történetén akaratlanul is felnevettem. Egyszer hallottam a fiúkat emiatt veszekedni és akkor is inkább aranyosnak találtam a dolgot, mert mégiscsak a testvéreimről van szó. Adam is szerethető a maga módján, de őt már sokkal nehezebb elérni mind a kettőnknek, viszont mégiscsak a bátyám. Nem ápolunk rossz viszonyt annak ellenére sem, hogy jó ideje közvetlenül megszólítani sem mertem őt.
- Akkoriban határozottan esélyed sem volt Adam ellen – helyeseltem, egy bólintás kíséretében – Most pedig nem tehetem kispadra a férjemet. Ha megtenném, akkor minden bizonnyal összeszedné valamelyik haverját és onnantól kezdve az egész estém arról szólna, hogy miatta aggódom.
Vidám volt a hangom, de ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy Tae Yang a kelleténél mindig több alkoholt fogyaszt. Én, aki egyáltalán nem iszik hát... Ezt nehezményezni szoktam neki, ami miatt a legtöbbet veszekszünk. Nem gondolom úgy, hogy alkoholista lenne, mert meg tud lenni nélküle, de ha előkerül a pia, akkor szoktak történni a legrosszabb dolgok a házasságunkban. Nem bánt, meg semmi, csak ilyenkor határozottan nem emlékszik arra, hogy miket mond nekem és két hétig képesek vagyunk úgy élni, mint a szellemek. Még egymásra sem nézünk olykor.
Ahogy Aident hallgattam egyre inkább kezdtem aggódni, mert attól tartottam, hogy terelni fog majd. Egyetlen szót sem szóltam, sokkal inkább kivártam azt, amíg ő tette meg ezt helyettem. Nem szakítottam félbe a mondandóját, megvártam, hogy a végére érjen és rögtön voltak ötleteim arra, hogy miként segítsek rajta.
- Nem szeretnél nálunk lenni egy kicsit? – pillantottam rá végül, aztán folytattam – Kettő vendégszobánk is van, tehát ha Tae Ri mégis úgy döntene, hogy a nyáron meglátogat minket, akkor semmi akadálya nem lenne. Bár, ha jól hallottam még ennek is kicsi az esélye, mert a barátjával tölti majd az időt, tehát nyugodtan jöhetsz hozzánk. Én addig tudok beszélni apával és hidd el, ha nálunk leszel biztosan nem fog figyelni senki. Egyikünk sem hagyna hasonlót.
Tényleg úgy tudtam, hogy a férjem húga otthon tölti ezúttal a szünidőt, így kényelmesen meglennénk. Nem mintha az a kislány bárkit is zavarna, szerintem Aiden is egészen kedvelné, de ennek ellenére is, ebben a helyzetben leginkább pihennie kellene, nem pedig azon izgulni, hogy mi történik körülötte. Nekem pedig igazán nem nagy fáradtság apával beszélni, mivel amúgy is készültem egy nagy bejelentésre. Amit talán itt az ideje közölnöm az öcsémmel is.
- Egyébként ma reggel gondolkoztam egy kicsit – mivel a pincérnő felénk vette az irányt, gyorsan meg is változtattam az eredeti tervet és csak ennyivel folytattam – Szóval szeretnék majd valamit mondani neked.

Outfit »« Szószám: 1 014

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
39

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptySzer. Jún. 17, 2020 7:50 pm


To my lovely sister
2019. nyár közepe | Aida Lee

Nagyon szeretem a nővéremet! Persze, persze, ki ne szeretné, de ha a mi családunkat nézzük, ez talán ennyire nem is evidens dolog, sajnálatos módon. Tényleg nem tudom elmondani, hogy mindenkit szeretnék, akivel vérségi kapcsolatban állok, egyszer anno úgy megsértődtem Adam gúnyos szavaira, hogy még máig sem érzem azt, hogy ugyanolyanok lennénk, mint azelőtt, viszont őt már azért elfogadtam valamennyire. Azt hiszem, őt szeretem. Nem pont úgy, ahogyan az kimutatható, máig keresem a pillanatokat, arcának mimikáit, bármilyen gesztust, hogy meglássam benne, ő is talán szeretem engem, de iránta még él bennem a küzdés. Aida teljesen más még hozzá képest is, mondhatni ő kapja meg azt a hatalmas szeretetet, ami az egész családnak kellene kapni, de a többieknek nem adhatom, még anyámat sem szoktam ölelgetni, Aida iránt viszont igyekszek mindent kimutatni. Néha kicsit félek is, hogy esetleg idegesítő lennék már számára, ám amíg ilyen szép mosollyal fogad, mint most, addig csak nincs miért aggódnom... Legalábbis én bízok benne, hogy mindent mit mond és tesz, cselekszik velem, avagy irántam, azt őszintén teszi.
Elég fájdalmasan elfintorodok, mint aki megijedne, mikor Aida elmondja, hogy a kisgyerek éppenséggel átrendezi a belső szerveit. Juj! Valamiért egy olyan kép jut eszembe erről, hogy a baba megfogja a beleit és elkezd rá csomót kötni, ijesztő! De hát hé, nem véletlenül készülök orvosnak, tudom én, hogy ilyen nem lehetséges. Max egy picit arrébb rugdossa a szerveket, ami szintúgy nem lehet kényelmes, ebben pedig senki sem képes segíteni szegény nővéremnek, vagy bármely más terhes nőnek. Azért örülök, hogy nem nőnek születtem.
- Belülről simogatna? Mármint úgy érted, hogy ilyen gyengéden és szeretetből? - Ez annyira szép lenne! Ő még csak egy kisbaba, de szerintem vannak érzései, ő is tud örülni, dolgok lenni, és vannak alkalmak, mikor nagyon sok neki a baj. Leveszem végre a tekintetemet Aida hatalmas pocakjáról.
- Iiigen, egy kicsit sok lett a dolgom - vakarom meg tarkómat, majd nagy szemekkel nézek rá. - Chrisre gondolsz? Igen. Mondhatni igen. Leszámítva, hogy mostanság nem találkozunk olyan sokat, de szerintem rendben vagyunk. - Még mindig nagyon furcsa Chrisről Aidanak mesélni, mivel mégis csak a családtagom és Christopher pedig... hát ő egy fiú, amit tud Aida, már azelőtt is tudta, hogy a fiúkhoz vonzódom, mielőtt New Yorkba jöttünk volna, csak attól még furcsa. Nem igazán volt lehetőségem bemutatni neki a szerelmemet és azért sem vagyok büszke, hogy eléggé pánikhelyzetek közepette tudtam csak bevallani neki, hogy már nem vagyok szingli. Még kellemetlen érzés, nem tudom, hogyan kellene beszélnem erről, pedig szerintem nagyon is ki tudnék fakadni róla és tudom, hogy nem vet meg miatta, csak hát igen, Aida a testvérem, örökké mellettem lesz bármilyen butaságot is csinálok, ahogy az örömökben is osztozunk, mint az övéiben, mint az enyéimben.
Széles mosollyal reagálok, mikor a gyerekről kezd mesélni. Nagyon izgatott vagyok már miatta, rengetegszer hangoztattam már, hogy mennyire várom, hogy megszülessen és hogy igyekszem minden segítséget megadni neki, de persze túlságosan rátarti sem leszek, nem fogok kéretlenül beállítani hozzájuk.
- Tudom kire ütött - vigyorodom el, csakugyan hóhányóan. Aida annyira nem sunyi, de a családunkban azért ez annyira nem ritka mint gondolnánk, például itt vagyok én. Meg én, és én. Bár... az apjára is üthetett. Duplán félhet Aida.
- De tudod... nagyon örülök, hogy nem fogyókúrázol és nem vonom meg magadtól a kalóriákat. Sok nő megteszi és a gyerek érzi ennek a kárát. Ebből is látszik, hogy te nagyon jó anya vagy és leszel is. Taeyang pedig remek apuka! - Oké-oké, nekem Aida a nővérem, de azért mégis csak ott van az apuka, aki szintúgy nagyon fontos egy gyereknek.
- Tyűha, milyen finomakat mondasz. Megnehezíted a dolgomat, de ez is csak azt mutatja, hogy még sokszor el kell jönnünk ide. - Tudom, hogy ez annyira nem nagy teher Aidanak. Ez a mi közös helyünk, látom szemem sarkából, hogy intenek nekünk, én is köszönöm az ismerős és részben ismeretlen arcoknak Aidaval az oldalamon.
- Régen annyira szerettelek volna kísérgetni magam mellett, de akkor még olyan kicsi voltam, hogy biológiailag gyereknek tűntem melletted. Emlékszem, ott versengtünk Adammal, hogy ki kísérhet be téged egy terembe, vagy egy rendezvényre, mikor még nem voltál együtt Taeyanggal és nem költöztél el. Mindig én veszítettem és annyira sértődött voltam, hogy az egész rendezvényt úgy vészeltem át, hogy egy ára szó sem hagyta el a számat. - Adam mindig olyan lazán lekoppintott, hogy csak na, hallani sem akart róla, hogy én kísérjem Aidat, és gúnyolt a testemmel, hogy én még pici vagyok és erőtlen. Valójában tényleg az voltam, utólag már jobban belátom, hogy lehet furán nézett volna ki, ha egy csodaszép nő egy fejjel kisebb - mivel magassarkúban volt Aidaaa!! -, fiúka oldalán mutatkozik, ahelyett, hogy a már akkor is tekintélyesebb Adam mellett tündököljön. Én meg csak úgy mögöttük besétáltam. Na de most! Ebbe a kávézóba már mindig én velem mutatkozik a nővérem és már nem vagyok egy kis vakarcs, se testileg, se sehogyan. Ha kitartóan keresi valaki, még kockákat is talál a hasamon. Különösen étkezések előtt...
- Fáradt? Hát... annyira nem. Nyúzottnak tűnök? - Tényleg nem vagyok mostanság a legfittebb, de próbálok ügyelni az egészségemre. Aztán kifejti, hogy miért is gondolja így, miközben a vállaim fokozatosan esnek le. - Áhhh, vagy úgy... - halkulok el és szememmel az kínálatot kezdem fürkészni, csak hogy összeszedjem a gondolataimat. Nem szeretem Aida előtt gyengének mutatkozni, mégis legtöbbször neki vallok be mindent. Azt sem szeretném ugyanakkor, hogy aggódjon miattam, mivel nem kell. - Tudod, hogy nagyon szívesen hallgatom a terhes hisztijeidet. Hiszed vagy sem, ez nekem egyfajta kikapcsolódás is. Meg hát, kinek a hisztijeit hallgassam, ha nem az egyetlen nővéremét? - nézek rá mosolyodva. Annyi mindent szeretnék elmondani neki és mégis pont most beragad a beszélőkém. Nem is tudom, hol kezdhetném, merthogy én sem akarok sokat panaszkodni. Megpróbálok amolyan helyzetjelentést adni inkább.
- Én... tényleg jól vagyok. Anyáék viszont szerintem kezdik azt gondolni, hogy annyira mégsem, mivel kevés időt vagyok otthon. Vagyis neeeem, ne értsd úgy, hogy én mindig Chrisnél lógok, mert egyáltalán nem, amúgy is alig tudunk találkozni. Csak mindig találok magamnak programot, néha erőltetve is, de ellógom az időt akár a kórházban, akár barátoknál, még hotelekben is egyedül, csak mert egyre inkább azt érzem, hogy félek hazamenni. Szerintem már csak beképzelem, de állandóan olyan érzésem van, mintha követnének. Eddig is tudtam, hogy valamennyire ellenőriznek, mindannyian ebben nőttünk fel, tudod, de ezt én már többnek érzem. És szerintem emögött apa áll. Talán nem bízik bennem, vagy sejt valamit, nem tudom, de már hányingerem van a napok nagy részében, akárcsak üldözöttnek érzem magam. - Eddig még senkinek sem beszéltem erről, Aida az első. Egy kicsit abban bízok, hogy Aidaval nyugodtan beszélhetek még a szerelmi életemről is, mert ha vele vagyok, akkor talán nem követnek, nem nyomoznak, hiszen a nővérem és a családunk tagja.



Aiden Lee
Diákok
Play by :
Yoon Jeong Han
Kor :
24
Foglalkozás :
Orvostan hallgató (Medical School)
Hozzászólások száma :
242

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptyCsüt. Ápr. 02, 2020 7:54 pm



Aiden & Aida
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
Ami a terhességemet illette... Valóban csodálatos állapotnak tartottam a rosszullétek ellenére is. Örültem neki, hogy a férjem is olyan volt, aki tökéletes támaszt tudott nyújtani számomra, és a házasságunk tökéletlenségei ellenére is képes volt elfogadni a tényt: kisbabát várunk. Én személy szerint képtelen lettem volna megszabadulni a szívem alatt folyamatosan növekvő kis babócától. Viszont voltak bizonyos prioritások egy-egy kapcsolatban, ami társadalmi szinten valahol elvárt. A gyerek legyen szerelemből, azonban ne vállaljuk be túl fiatalon. Ha esetlegesen mégis kiderülne hogy nem illünk össze a párunkkal, akkor is maradjunk együtt, mert hát szegény kicsike csak azt éli át, hogy a szülők folyton egymást marják. Hogy velünk mi a helyzet? Sokat veszekedtünk még mielőtt a kisfiúnk megfogant volna... Azóta jobb a helyzet. Én pedig kétségkívül állíthattam, hogy szerencsés volt a választásom és szeretem a férjem... Még ha vannak is bökkenők és az a bizonyos szeretet nem egy mély szenvedélyes lobogó tűz.
Persze ennek is voltak hátulütői, de igyekeztem helyén kezelni a dolgokat. A rosszullléteim egészen sokáig elhúzódtak, és nem is igazán értek véget a trimeszterek ellenére sem. Ilyenkor sosem akartam kimozdulni otthonról, viszont szerencsésnek mondhatom magam, amiért egy egészen megbízható alvezetői csapattal rendelkezem. Pont ezért elég volt egy telefont megejtenem feléjük, ők pedig intézkedtek a cég ügyeiben még akkor is, ha nem kifejezetten szeretem magam gyengének mutatni. Sajnos voltak pillanatok, amikor órákon át csak hánytam, de délutánonként tökéletes pompámban mentem minden alkalommal ellenőrizni a munkálkodásokat. A legtöbben meg is lepődtek azon, hogy az erőtlen hangom után hogyan voltam képes összeszedni magam ennyire, de én csak... Túlságosan makacs vagyok. Ennyi a titka azt hiszem.
Talán az egyetlen hátránya a dolognak ténylegesen annyi volt, hogy a tesómmal már nem tudtam olyan színes programokat tervezni, mint korábban. Régebben előfordult, hogy esetlegesen együtt nyaraltunk, de az ilyen terveimet minden bizonnyal el kell majd tolnom. Sokszor kimozdulni sem volt kedvem, nemhogy repülőre ülni. Az étvágyam pedig elég furcsamód ingadozik és állandóan édeset vagy sósat kívánok, ami miatt rengeteget járunk kajálni. Persze próbálok arra odafigyelni, hogy csak olyan dolgokat vigyek be a szervezetembe, ami feltétlen jó a babának, de ez sajnos nem mindig jön össze... Viszont néha csak ér bűnözni.
Amint megpillantottam a testvéremet felém közeledni, rögtön hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Nem sok választott el attól, hogy integetni is kezdjek felé, de mivel hamar belátható távolságra került tőlem, ezt inkább elengedtem, rögtön megölelgettem – már amennyire tudtam a hasamtól – és kapott egy puszit az arcára is. Csak mert már régen volt szerencsénk találkozni.
- Jól vagyunk, igen – mosolyodtam el, aztán folytattam a mesélést neki – Mostanában leginkább az szórakoztatja, hogy átrendezi a belső szerveimet, illetve nem igazán tudom elmagyarázni, de újabban mintha belülről simogatná a kis ökleivel a hasamat. Szerintem lassan már ő is szeretne megszületni.
Óvatosan, szinte ösztönből a pocakra simítottam a kezemet, aztán elmosolyodtam. Így vagy úgy, de csodálatosnak tartom, ahogyan egy aprócska élet növekszik bennem, akit hamarosan lehetőségem lesz Tae Yanggal együtt felnevelni.
- Mostanában kicsikét eltűntél – jegyeztem meg neki, de a hangomban nyoma sem volt neheztelésnek – Ez azt jelenti, hogy minden rendben van közöttetek is, ugye?
Mert én a magam részéről teljes mértékben elfogadtam Aiden párját és azzal is megbékéltem volna, ha soha nem mutatja be nekem. Tudtam, hogy ez a mi státuszunknál kockázatos, illetve bíztam az öcsémben. Egyébként is nagy fiú már, szóval határozottan tudhatja, hogy mi a jó neki... Én majd itt leszek arra az esetre, ha meg kéne vigasztalnom, de nem érzem azt, hogy jogom lenne beleszólni a választásába. Ő sem kifejezetten tette meg ezt az én esetemben, szimplán csak elmondta a véleményét, aminek a megfogadásával végül szerintem egészen jól is jártam. Leszámítva az apró kis súrlódásokat. Aiden viszont sokkal inkább érettebb, mint amilyen én voltam az ő korában, így egyáltalán nincs okom arra, hogy bármire ráncoljam az orromat, ami a döntéseit illeti.
- Néha úgy érzem, hogy Mitchie irányít engem is – jegyeztem meg egy széles mosollyal az arcomon – Nagy hóhányó lesz ez a gyerek az biztos. Valamiért mostanában a zöldségeket és egyéb egészséges ételeket nem mindig tudom befogadni. Bezzeg az édessség és a sós rágcsálnivalók csúsznának. Persze tudatosnak kell maradnom mind a kettőnk érdekében.
Örültem neki, hogy egészen nagy hasam volt annak ellenére, hogy az első terhesség nem feltétlenül olyan látványos, mint az utána következők. Gondolom ez majd pár év múlva amúgy is kiderül. Először szeretném ha a kisfiam minden gond és komplikáció nélkül, egészségesen jönne a világra. Igazából arra se nagyon voltak terveim, hogy milyen nemű gyereket szeretnék, mert nem ez a fontos.
- Ennek örülök – csillantak fel a szemeim a szavai hallatára – Én arra a bizonyos fenyőmagos-citrusos forró csokira lennék kíváncsi. Nagyon jól csúszna egy áfonyás tortaszelet társaságában azt érzem.
Finoman meg is fogtam Aiden karját, ahogyan befelé vonultam a kávézóba az oldalán. Elég sokat jártunk ide, szóval minden bizonnyal már a pultban álló lány is tudhatta, hogy testvérek vagyunk. Mi voltunk azok a vendégek, akiknek nem tudták rögtön bekészíteni a rendelésüket, mert lényegében mindig mást fogyasztottunk. Azt hiszem mind a kettőnk tervei között szerepelt az, hogy végigkóstoljuk az egész ét -és itallapot.
- Egyébként nem vagy túl fáradt? – kérdeztem meg tőle, miközben óvatosan helyet foglaltam az egyik asztalnál, fokozottan figyelve arra, hogy a hasam lehetőleg ne érjen az asztallaphoz, de a szoknyám is rendesen el legyen rendezgetve az asztal alatt. Mindez kicsit hosszú folyamatnak hangzik, de én pár elegáns mozdulattal megoldottam.
- Ott van az egész ügy Chrissel és apáékkal... Adam elől bújkálsz, mellette ki tudja miket látsz a kórházban. Aztán még el kell viselned a különböző terhes hisztijeimet is – vettem számba sorra a dolgokat, amik a vállát nyomják – Ha van valami, amit megbeszélnél velem, akkor kezdjük ezzel a mai kis szeánszunkat.

Outfit »« Szószám: 924

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
39

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptySzer. Feb. 26, 2020 8:35 pm


To my lovely sister
2019. nyár közepe | Aida Lee

Nagyon kevés időt töltök otthon és ennek elég összetett az oka. Először is, már dolgozó ember vagyok! Igaz, csak nyári munka, de lesz keresetem és ez jó érzés, ám még ennél is jobb a tudat, hogy Aichaért küzdök, kutatok, szóval a napjaim elég nagy részét a kórházban töltöm. Sokat találkozok ettől függetlenül is Aichaval és más barátaimmal is, na meg hát ott van Chris is, akivel mostanság annyira nem sokat tudok együtt lenni, hiszen diplomázik, de azért megleptem őt egy hatalmas gratulációval, amikor kijött diplomával a kezében. Eddig igazából nincs is semmi furcsa, mármint élem az életemet, ahogy mindig is szoktam. A gond ott kezdődik, hogy otthon kezd annyira feszült lenni a légkör és szinte biztos vagyok benne, hogy nyomoznak utánam amiért feltételezik, hogy köztem és Christopher között több is van, mint kellene és erre egyébként egy hete Adam rá is kérdezett, szerencsére csak burkoltan. Ha úgy kérdezte volna, hogy esélytelen lett volna nem igennel vagy nemmel válaszolnom, akkor be kellett volna vallanom, hogy mi az igazság. Nem hazudok a kapcsolatomról! De nagyon ciki pillanat volt, nem is sejtettem, hogy ilyet fog Adam kérdezni, mikor véletlenül ketten maradunk a nappaliban este tizenegykor.
Szóval igazándiból már éjszakákra sem merek hazamenni. Ha Chrisnél nem alhatok, akkor más opciók után kutatok, például bekuckolom magamat Aidaékhoz, vagy egy hotelben elvagyok, netán valamelyik barátoméknál. S hiába, egyre jobban görcsöl a gyomrom és szorul nyakamon a hurok. Ki kellene már találnom valamit, hogy hova bújhatnék, már nem fizikailag, ám teljesen védtelennek érzem magam. Mintha egyenesen sétálnék előre a szakadék felé, de mégsem tudok megállni vagy irányt változtatni és ez rettenetes rossz érzés.
Azért még így is próbálom nem kimutatni, hogy egyébként megszaporodtak a pánikrohamaim is az üldözési mániámtól és ez egy asztmásnak nagyon nem kellemes élmény, bár senkinek sem az.
Ettől függetlenül mosolyogva lépek be az cukrászdába, nem zavar, hogy már vagy kétszer itt ettünk Aidaval az elmúlt hónapban. Mintha nővérem tökéletesen ráérezne arra, hogy mennyire szükségem van rá és a közös alkalmakra is!
- Aidaa! - vigyorodom el, mikor meglátom és kicsit megszaporázom az utolsó lépéseimet felé. Tudom, hogy az ölelések már háttérbe szorultak az unokaöcsém miatt, úgyhogy jófiú módjára teljesen megelégszek a pici puszival és a simivel, kicsit még aranyos is, ahogy próbál ágaskodni, hogy elérje orcámat a maga tizenöt centivel kisebb - mínusz a magassarkú (?) - termetével. Gyengéden megpróbálom megölelni, ami igazából annyiból áll, hogy nagyon előre dőlök és két kezemmel valahogy megérintem... valahol normális testvéri helyen a lapockái környékén.
- Én jól. És te? Minden rendben veled és a picivel is? - kérdezem és mikor a kicsire térek rá, enyhén lehajolok és a hasához kezdek beszélni tulajdonképpen, mintha tőle várnám a választ.
Felkuncogok hallgatva őt. Aha, értem én mire akar kilyukadni, persze a gyerek nagyon sütizni akar. Ahh, azért lehet ránk mondani bármit, de vannak közös tulajdonságaink, például én is szeretem magam ártatlannak vallani, mikor nem vagyok az. Vagyis nem mindig...
- És még véletlenül sem a mamának fáj valami édesre a foga, igaz? - nézek rá a huncutka tekintetemmel, jelezve neki, hogy átlátok ám rajta. - De nem bánom, hogy megint itt leszünk, mert tudod múltkor nagyon hezitáltam, hogy a gesztenyés lattét vagy a karamellás cappuccinot igyam és nagyjából három napja csak azon jár az agyam, hogy de jó lett volna, hogy a gesztenyéset is kipróbáltam volna. Most biztosan azt fogom inni! Idefelé jövet is gesztenyés képeket nézegettem a buszon - mesélek neki, míg beérünk. Aidanak be merem vallani, hogy busszal jöttem el a kórházból és nem mondjuk luxusautóval, vagy taxival, ahogy az elegánsok szokták. Chris vagy apáék biztosan nagyon csúnyán néznének most rám, de köztem és Aida között teljesen más a helyzet.


Aiden Lee
Diákok
Play by :
Yoon Jeong Han
Kor :
24
Foglalkozás :
Orvostan hallgató (Medical School)
Hozzászólások száma :
242

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Aiden && Aida   Aiden && Aida EmptyVas. Feb. 02, 2020 8:23 pm



Aiden & Aida
Egy fiatalabb testvér megérhet száz évet, akkor is kistestvér marad.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó döntés? – tette fel a kérdést nekem Tae Yang, mire én csak megvontam a vállam. Sokkal inkább koncentráltam az elkészített reggelire, mint a felvetett témára. Mivel a keresztanya az ő húga esetében adott volt, lényegében csak nálunk kellett valamiféle sorrendet felállítani a két fiútestvérem között. Tény és való, hogy Adam az idősebb, viszont én a magam részéről úgy érzem, hogy Aiden jobban örülne a feladatnak, és a lelkesedése meg a szeretete nyilvánvalóbb lenne a gyerekünk felé. És mivel nem egy követ tervezek a világra hozni, fontos szempont az is, hogy miként bánnának az esetleges keresztszülei a gyerekekkel.
Minden bizonnyal a kisfiunk sok figyelmet fog igényelni, mert szeretném ha egy kíváncsi kis angyalkaként élné a mindennapjait. Ha megtaníthatnám neki megkülönböztetni a fákat a leveleik alapján, ha szeretne horgászni az apjával, akivel később együtt megtanulják felismerni sorra a tavihalakat. Ha életrevaló, vidám és egy kis szeretetgombóc lenne, ehhez pedig elengedhetetlen az, hogy olyan emberek vegyék körül, akik mindezt meg tudják adni neki.
- Nem tudom... Te kit tartasz alkalmasabbnak? – tettem fel finoman a kérdést neki, hátha ezzel a téma élét valamennyire el tudom nyomni. Igyekeztem lehetőleg szelíd pillantással ránézni. Mivel mind a kettőnk gyerekéről van szó, ugyanolyan joga van dönteni a keresztapa személyéről, mint nekem... Főleg annak tudatában, hogy felajánlotta, hogy az egyik barátnőm is lehet a testvére helyett keresztszülő, mivel Riri Szöulban él. Én mindezt csípőből elutasítottam, mert jogosan sértődhetne meg a lány rám és a férjemre is, ha mondjuk helyette Kristine-t választanánk.
- Nem tudom... Nem akarok sorrendet állítani a sógoraim között – nézett a szemembe a férjem is – Bár mennyivel jobb az, hogy te a testvéreidet akarod rangsorolni? Ha nem bánod, én ebből most kimaradnék.
Egyetlen bólintással vettem tudomásul a döntését. Bár apa és Adam is egyértelműnek vette, hogy nyilvánvalóan az idősebb bátyámnak kell a gyerek keresztapjának lenni, én a magam részéről nem gondoltam így. Félreértés ne essék, én nagyon szeretem mind a két testvéremet a maguk hiányosságaival és hibáival együtt, de valahogy a kezdetektől fogva úgy éreztem, hogy az öcsém érzelmileg jobban készen áll arra, hogy Mitchie-nek meg tudja adni azt, amit megérdemel. Nem tartom Adamet rossz embernek, de én a magam részéről nem tudnék annyira ridegen bánni senkivel a környezetemben, mint ahogyan ő teszi azt sokakkal. Én a magam részéről sokkal inkább szeretnék a gyerekemnek egy olyan életet kialakítani, amilyen nekünk nem feltétlenül adatott meg. Mert oké, hogy a családnak éppenséggel volt pénze, de egészen fiatalon rákényszerültünk arra, hogy mindenféle eseményre menjünk a szüleinkkel. Én pedig azt szeretném ha azt az időt, amit mi kénytelenek voltunk elvesztegetni, a fiunk játékkal töltené.

*

Ahogy a kávézó felé igyekeztem, már szinte biztos voltam benne, hogy Aident szeretném a gyerekem keresztapjának és kapóra is jött az, hogy amúgy is találkozót beszéltünk meg. Az utóbbi időben már Nate eléggé eltiltott attól, hogy bármit csináljak otthon, ami a házimunkát illeti, így valamivel le kellett kötnöm magam, mivel a munka szintén nem jöhetett szóba.
Nem állítom, hogy az öcsémmel kihűlt kapcsolatom lenne tekintve, hogy szinte napi kontaktban vagyunk, illetve a nyár jelentős részét töltötte elviekben nálunk. Persze az esetek nagy részében nem állítanám, hogy ezek az információk validok voltak. Adammel a kötelezőkön kívül soha nem találkoztam, ez pedig eléggé megnehezítette azt, hogy miként kéne kezelnem a fiam és az ő kapcsolatát. Éppen ezért úgy voltam vele, hogy ha egy kicsit ténylegesen jobban érdekelné az, hogy én miként érzem magam, akkor semmi kifogásom nem lenne az ellen, hogy ő legyen Mitchie keresztapja... Viszont így szeretném ha bebizonyítaná, hogy méltó erre. Aidennek nem kell ilyet csinálnia, az ő esete elég egyértelmű.
A hely előtt megállva vártam meg inkább a kiscsibémet – az újabban szőkére festetett tincsei miatt hívtam így – mivel már sikeresen felmértem a terepet azzal kapcsolatban, hogy mindenhogyan lesz szabad asztalunk.
- Szia – mosolyodtam el rögtön, amikor megpillantottam a felém közeledő alakját. Mivel a hasam már túlságosan is gömbölyded volt ahhoz, hogy kényelmesen meg tudjam ölelni a testvéremet, csak az egyik kezemmel végigsimítottam a karján, miközben egy-egy puszit nyomtam az orcájára – Hogy vagy?
Elmosolyodtam, ahogyan az öcsémre pillantottam, majd a szabad kezemmel – mert a másik szinte folyamatosan a pocakon volt – picikét rászorítottam az ujjaira. Szegényt sajnáltam azért, hogy folyamatosan kávézókba és cukrászdába rángatom, mint a gyerekeket, de az utóbbi időben a kis lelkem képtelen volt leállni és folyamatosan követelte az ételeket... Főleg az édességeket és hamburgert, lehetőleg minden mennyiségben.
- Ne haragudj, hogy megint idehozlak – sóhajtottam fel halkan, ahogyan lassan megindultam a törzshelyünk bejárata felé – De az unokaöcséd egy igazi férfi. Állandóan enni akar és kicsit sem érdekli a mami alakja... Bár az a mamit sem, mert szép nagy baba már most és teljes mértékben egészséges, mint a makk. Most éppen valami édesre fáj a foga...
A halk kis sóhajt egy szeretetteljes kacaj követte, ahogyan a ruhám anyagán keresztül finoman megsimogattam a szívem alatt hordott gyermeket. Egy pillanatig sem állítom, hogy Tae Yanggal terveztük volna őt, ellenben határozottan közelebb hozott minket a házasságunkban. Most már én magam is érzem, hogy a kölcsönös tisztelet, amit mindig megadtunk egymásnak, talán egy picit kezd ennél több lenni, hiszen mind a ketten egyre izgatottabbak vagyunk Mitchell érkezése miatt.

Outfit »« Szószám: 844

Aida Lee
Üzlet
Play by :
Jung Soo Jung "Krystal" ▪▫
Kor :
30
Foglalkozás :
CEO at Écarlate Cosmétique ▪▫
Hozzászólások száma :
39

Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Aiden && Aida   Aiden && Aida Empty

Ajánlott tartalom


Aiden && Aida Empty
Vissza az elejére Go down
 

Aiden && Aida

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt és jövõ-
^
ˇ