Nagyon hálás vagyok Salomenak, hogy befogadott és felvett a Vividbe, mint táncost első sorban, de szóba került, hogy segíthetek új koreográfiában is, ami persze mondanom sem kell, hogy mennyire felvillanyozott. Szerettem tervezgetni és nem kellett hozzá más, csak egy tükör. A Burlesque amúgy sem egy nehéz műfaj, szóval egy este alatt megszületett egy ötlet és csak remélem, hogy tetszeni fog neki. Még reggel megbeszéltem vele, hogy nyitás előtt találkozzunk bent, mert megmutatnám az első műsorszámot, amit majd valamelyik lánynak betanítok. Persze neki még én is bevállalom a műsort teljes egészében, az öltözőbe magamhoz is veszem, ami szükséges lesz hozzá még. Fontos apró kis kellékek, de mindegyik mondhatni szimbólummá lett, ha a rendes hagyományokat tekintjük, nincs olyan, hogy valaki kesztyű nélkül menne színpadra. Ez is egy formája a vetkőzésnek, ám nem egy két perces performance. - Készen állsz Salome? Remélem tetszeni fog, de ha nem erre gondoltál, akkor szólj és kitalálok mást! Már az elején leszögezem inkább, nem vagyok az a sértődős típus amúgy sem. Neki is kezdek a táncnak. Egy szép fekete elől kivágott szoknyájú ruhában és nyakba akasztható sálbundában sétálok be. Kicsit játszadozom a szőrössel, majd repülnek a kesztyűk, az egyikbe rakok kis csillámport is és magam előtt megpörgetve minden csillog, még a jó ég is, ez már csak ilyen. Villantok kicsit elől és kicsit hátul, majd repül a bunda kifelé egy laza mozdulattal. Háttal fordulok és a szoknyám felgyűrve mutatok egy kis fenékriszálást is, majd leengedem az anyagot és megfordulok a tengelyem körül párszor és elől szétszedem a ruhát, ami egy köpennyé alakul át, alatta felfedve a derékfűzőt és melltartót. Utána természetesen ettől is megválok az ujjam megnyalva húzom végig a kezem a melleim között és kacsintok is Salomera. Határozott mozdulatokkal lépkedek és guggolok meg egyéb szexi mozdulatok, amik kellenek miközben lekerül a derékfűző is. Most már jöhetnek a mellkitolós mozdulatok, miközben úgy teszek, mintha kapkodnám a levegőt. Nekem a hastánc miatt jól megy, hogy külön mozgassam minden porcikámat, de fogalmam sincs, hogy kinek kell megtanítanom, ha levegőért kapkod, az amúgy is izgató lehet. Kikapcsolom a melltartót is, nem dobom le azonnal, kicsit húzom a kedélyeket és amint lekerül háttal is fordulok. Mintha valaki most érkezett volna meg, de én nem foglalkozok vele, folytatom, amit elkezdtem. Magamhoz veszek kettő nagyobb legyezőt és azzal takarom el magam, persze nem teljesen. Időnként villantok is, de csak annyit, hogy utána ismét látni akarják majd, elvégre nem hagyok elég időt megszemlélni még őket, majd a végén az előadásnak. Láthatják szemből, felülnézetből, ahogy fekszem és még oldalról is, nem vagyok az a szégyenlős fajta ismerős előtt, bár nem tudom ki az idegen, de csak úgy nem jutott volna be, ha nem lenne valaki itt. Meghajolok, jelezve, hogy végeztem és leteszem a földre a tollas legyezőket és felveszem a fekete köntöst, mert annyira nincs jó idő, ha nem mozgok, meg amúgy sem félmeztelen beszélném meg a részleteket, ha sor kerülne rá. Lesétálok hozzájuk a színpadról és Salome mellé állva végigfutom a szememmel az idegen férfit. - Megbeszéljük most vagy majd később Salome, hogy milyen volt? Fordulok a barátnőm felé, mert nem akarom én zavarni, ha dolga van, már így is sokkal tartozom neki.
Átkozott statisztika... elméletileg minőségi és nem mennyiségi oktatómunkát kéne folytatni, mégis úgy érzem, hogy kezdünk az utóbbi hibájába belecsúszni. Volt ma egy komoly vitám a dékánnal, aki annyira nem fogadta örömmel, hogy elég magas buktatási rátát hoztam össze több tárgyból is ebben a félévben. Mert rontja a számokat... lehet, hogy a számokat rontja, csakhogy a minőséget és a valós reputációt nem ez kell, hogy meghatározza végső soron, hanem a kezeink közül kiengedett diákok tudása. Engem elég poroszos módon neveltek és fogtak, a minőségben és nem a számszerűségben hiszek. Lehet ez hiba, végül is két világháború úszott el így... de sajnos én is így működöm. Élhet a családom több generáció óta az Egyesült Államokban, én német vagyok a magam módján. Szóval kemény vitát folytattam a főnökömmel és a végeredmény nem lett annyira rossz, mert azért ő is közelebb került az álláspontomhoz, de én is kénytelen vagyok engedni. Lehet, hogy jobb lesz, ha Odette-et is beültetem majd magam mellé, ha vizsgáztatok és Ő majd mérsékli a keményebb osztályzataim. Csak bírjam ki, hogy ne rá figyeljek a vizsgázó helyett... és persze a nap végére ne legyek rá is mérges kicsit amiért ő a józan eszem, bár ezt alaposan levezetném rajta... és Ő se tiltakozna... akárhogy is, komoran és kissé még mindig paprikás hangulatban távozom az irodából és a campus-ról is, kicsit agresszívabban vezetve piros retro Fordomat. Nem akartam most az üveghez nyúlni, megálljt kell annak a szenvedélyemnek parancsolni! É ha ahhoz nem nyúlok, akkor máshoz viszont kell, hogy nyugalmat leljek. Persze az edzés segítene, de most ahhoz nincs kedvem. És ami azt illeti Odett-et sem akarom felhívni, mert akkor el kéne neki mondanom ezt az egészet, ő meg rögtön átmenne korholó tyúkanyóba, az meg pont nem kell nekem. Abból még csak dühös szex sem keveredne most. Egyszerűen rögtön nyernék egy házsártos feleséget úgy, hogy még csak kapcsolatban sem vagyunk. Nem, tiszta sor a választás: Vivid Cabaret. Csikordul a fék, beveszek egy kanyart, kuplung fel, majd vissza kettő és a Ford meglódul, mint akit seggbe rúgtak, hogy elérjem még ezt a sárgára váltó lámpát. Ég a benzin, de nem érdekel... hamarosan a Vivid előtt parkolok le, zárom a kocsit, majd megyek a bejárathoz. A biztonságiak már rutinosan üdvözölnek s rövidesen bent is vagyok, hogy a ruhatárban leadjam a fekete szövetkabátot és a kalapom amit az esős idő miatt vettem, hogy aztán sötétkék sportzakómban és hozzá passzoló színű öltönynadrágomban vágjam át a teret, most nem nagyon tekintve se jobbra, se balra. Az öltönyhöz világoskék ing és sötétszürke nyakkendő is párosul természetesen. A pultoshoz azért odalépek, hogy kérjek egy üdítőt s megmondja, hogy hol találom az én megmentőnek szánt ördögi angyalom: Salome-t. Be is nyitok a helyre, ahol fellelhető, de arra azért nem számítok, ami fogad: egy műsorszám. Érthető módon csendesen zárom magam mögött az ajtót s nem mozdulok utána csak figyelek továbbra sem csapva semmi neszt, elegáns bőrcipőm vékony gumi talpa nesztelen tudja megközelíteni Salome-t s egyúttal közben figyelem mindazt is, ami történik. Nem az elejétől látom a produkciót, de azért érzéseim szerint legalább a felét így is elkaptam. Lenyűgözően ügyes mozgású és legalább olyan szép szőkeségben gyönyörködhettem egy kis időre s ettől már picit szelídebb lett lelkem hullámzása, amit a mai munkahelyi vita kavart fel. Bár azért arckifejezésem még mindig kissé gondterheltebb, látszik valamelyest rajtam, hogy nem vagyok a leginkább kiegyensúlyozott hangulatban. Valahogy természetesnek hat, de amikor véget ér a performansz, én automatikusan tapsolom azt meg. - Ne haragudjatok, nem akarok zavarni. - jelentem ki, amikor a fekete köntöst öltött szőke szépség megérkezik hozzánk és megszólal. Azért persze üdvözlésként kezembe kerítem Salome kacsóját, hogy nyomjak rá egy könnyed kézcsókot s ugyan ezt megismétlem az ismeretlen hölgyikével is, már ha engedi. - Maximilian Goltz, szolgálatára. - mutatkozom is be, de többet nem mondok, Salome joga, hogy mennyit és mit fog neki mondani s hogy egyáltalán azt fogja e kérni, hogy várjak még rá kicsit.
Nyugodtan ültem a színpad előtt, és vártam Amy mit talált ki. Mindig jó dolgokat mutatott és ügyesen tanította a lányokat, és ő maga is jól táncolt. Megérte a pénzét. Ezért is bíztam benne. Meg addig sem az íróasztal előtt kellett ülnöm a papírokkal bajlódni. Érdekesnek találtam a jelmezét de nagyon jó volt. Tetszett. - Jól van Amy kezdheted. - mondtam, neki és felcsendült a zene. Ő meg neki kezdett a műsornak. Tetszettek a mozdulatai. Néha olyan volt, mintha a közönséget is bevonná. Ez igazán, jó ötlet volt. Nagyon egyedi volt az előadás stílusa. Ahogy figyeltem, néha csak bólintottam egyet hümmögve. És tudtam, ha ezt a műsort ő adja elő. A férfiak meg fognak bolondulni. Ahogy ott ültem és figyeltem az előadást, kissé olyan érzés volt, mintha nem csak mi lettünk volna ott. De nem éreztem magam veszélyben. Ezért nem is idegeskedtem. Biztos valamelyik lány jött be vagy a biztonságiak közül valaki leselkedni. Mikor véget ért a tánc, kissé megugrottam a taps miatt, majd mikor megfordultam, és mosolyogva keltem föl és hagytam Maxnek, a szokásos kézcsókot. - Nyugodj, meg Max, nem zavartál meg semmit. - mosolyogtam rá, majd közelebb hajolva hozzá adtam neki egy szintén megszokott csókot. Majd hagyom, hogy bemutatkozzon a lánynak. - Amy, ő az egyik legkedvesebb VIP vendégünk. Már a nyitásunk óta idejár. Szóval csak kedvesen. - kacsintottam a szőkeségre egy mosollyal. - Max a hölgy pedig Amy Rosaly koreográfus és táncos itt a Vividnél. - mutattam be a legújabb lánykámat és egyben barátnőmet. - Nem Amy nyugodtan maradhatsz. Legalább egy megfelelő véleményt is meghallgathatunk a táncodról. - mosolyogtam Maxre. De kissé lehervadt a mosoly az arcomról. Jól látszott, hogy nem volt valami jó formában. - Minden rendben van kedves? Lehangoltnak látszol. - néztem rá komolyan.
A műsor végeztével a taps engem pont nem lep meg, inkább csak az, hogy nem ismerem ki tapsol. Jól észleltem, hogy bejött valaki, de mint profi táncos nekem ez már fel sem tűnik. A fekete köpenyt felvéve sétálok le és igen, csillogok a csillámtól itt ott, de úgy éreztem, hogy muszáj megmutatnom a kesztyűs résznél, hogy igazából ez milyen jól néz ki, kellenek a show elemek is. Leérve már Salome megnyugtatja Maxot, hogy nem zavart meg semmit, így én feleslegesnek tartom papagájként ismételgetni őt. A kezem hagyom megfogni, elvégre az ilyen ing, nyakkendő meg többi körítéses pasik mindig fontos személyek általában. - Örülök a találkozásnak Maximilian Goltz. Válaszolok szívélyesen, miközben megtudom, hogy ő egy VIP vendég, szóval mindig a kedvében kell járni. Hát nem tudom ez mennyire fog menni, mert nekem a fétisem, hogy izmos legyen a férfi, akit kinézek magamnak. Nos, még ő is lehet az, de ez az átkozott ruha sokat takar és most még Salomét sem tudom megkérdezni, hogy amúgy izmos-e. - Remek, amúgy mást is akartam mutatni, átöltözöm hozzá. Tényleg olyan lehangoltnak tűnik és nem hozzám jött, szóval jobbnak érzem kicsit kettesben hagyni őket, nem rám tartozik, mi az oka. De általában a tánc azért eltereli a gondolatokat másfelé, szóval most a saját számommal készülök elő. Összeszedem az eldobált ruhadarabokat, persze csak csajosan és szépen kitolva a popómat hajolva mindenért, majd távozom az öltöző felé. Nem sok ruhát aggatok magamra, egy Melltartó, egy tanga és persze a cipő, ami a térdemig felér. Cipő? Ez már pata inkább, de leginkább ebben táncolnak a rúdtáncosok. Felveszek egy bunda kabátot és beviszek egy széket, amit leteszek és ráülök. Amint elindul a zene neki is látok a táncnak, ahol már többet is beleadok, mint az előzőbe. Pörgősebb is és végre hasznát veszem az erőnek és többször is megsimogatom magam a lábam között, hű, de rég is voltam már pasival úgy igazán, teljesen ki vagyok éhezve, de ezen a helyen azért lehet majd falatozgatni. Amint végzek felállok, majd a székhez sétálva megszabadulok a cipőtől és úgy csatlakozom Salome mellé ismét, mert a csókból ítélve az ő vendége leginkább Max és én nem szeretném elcsábítani tőle, nem azért jöttem ide. - Na milyen volt? Nem túl sok a Vivid stílusához? Mert én inkább ettől félek, hogy nem illik be, mert túl sok, de ha nem, az csak jó, mert utálom visszafogni magam, pörögni jobban szeretek.
Ha van hely, ahol tényleg meg tudok szabadulni a világ gondjaitól, az a Vivid. Így nem meglepő, hogy erre esett a választásom ma estére is, még ha nem ez is a szokott nap, amikor meg szoktam itt jelenni. De most nagy szükségem van erre. Alapvetően nem vagyok egy idegeskedő alkat, még ha tudok is hirtelen haragú lenni, a viharfelhők többnyire hamar elszállnak. Sztoikus nyugalommal próbálok tekinteni az életre, de ahhoz, hogy ma ezt el tudjam érni, kell az a látvány, ami itt fogad. Egy szőke szépség táncát csodálhatom s ez már enyhít feszültségemen, szóval ebből a szempontból is megérdemli a tapsot. Meg azért is, mert igen ügyesen mozgott s első blikkre is látszik, hogy mennyire profi és érti a dolgát. Alapvetően ha egy morcos és nemrég mérges embernek azt mondják, hogy nyugodjon meg, az inkább olaj szokott lenni a tűzre, de szerencsére most ez nem az a kontextus a szövegkörnyezetet tekintve, viszont ha az lenne, Salome szájából akkor se paprikázna fel. Ritka erény ez, a belőle áradó sokszor szelíd nyugalom varázsa teszi. - Rendben, ennek örülök, nem akartam semmit, pláne nem fontos munkát megzavarni. Szólhattam volna telefonon egy üzenetben legalább előre, hogy jövök. - jut eszembe a dolog, bár igazság szerint olykor nagyon rühellem azt a ketyerét. De be kell látnom, hogy hasznos a legtöbb helyzetben. Úgyhogy én is megbarátkoztam a gondolattal mostanra, hogy okostelefont használjak és amit lehet, ki is hozok belőle. De a régi világ varázsát nálam nem tudja felülmúlni egy funkció sem. Viszonzom Salome könnyed csókját is egy játékos mosollyal megtoldva amikor elválnak ajkaink, majd a szőke szépség felé fordulok, hogy bemutatkozhassam. - Részemről a szerencse. - toldom még meg azért a dolgot még meg egy biccentéssel is és udvariasan, de azért csak megnézem magamnak. Tudom, hogy egy ilyen helyen ehhez hozzászokott, de akkor is van a dolgoknak formája és nekem is megvan a magam stílusa, amihez tartom magam. Sok részletet viszont nem osztottam meg vele, ezt Salome-ra hagyom, aki meg is teszi s én némán hagyom, hogy informálja alkalmazottját. Halvány mosoly játszik ajkaim szegletében, hiszen ez olyan, mintha a város valami nagykutyája lennék, pedig... csak arról van szó, hogy a tulajdonos kedvel. És ez nekem bőven elég és megfelel. - Oh, így már érthető, hogy miért volt annyira lebilincselő a produkció. Igazán jól tetted, hogy felvetted Salome, úgy látom. - mondom, miután megtudom, hogy a szőkeség kicsoda is valójában. Sőt, még egy kis nevetésre is futja, amikor Salome az én véleményemről beszél. - Ugyan, neked sokkal jobb a szakmai éleslátásod ehhez. Én csak annyit tudok megmondani, hogy férfi szemmel milyen a dolog, a tánchoz ilyen szinten nem értek. És igazság szerint Amy van olyan szép, hogy szinte bármit eladjon. - jelentem ki egyszerűen és egyenesen, hiszen nincs mit köntörfalazni és viszonyom Salome-vel egyáltalán nem olyan természetű, hogy ez ne férne bele, vagy az, hogy Amy-n is egyenlő mennyiséget időzzenek hideg kék szemeim. Viszont ő távozik egy másik műsorszámhoz készülni, én pedig addig megfelelek Salome kérdésére. - Egy kis munkahelyi vita, a dékánnal volt egy hosszú és kemény vitám,a minek végül is nem lett rossz a vége, de... megviselt és leharcolt. Azért is jöttem, mert nálad mindig fel szoktam töltődni és talán fel is tudok vidulni.- sétáltatom meg ujjaimat karcsú testén, hogy aztán pofiját simítsam meg s újabb csókot csenjek az ajkairól. - És meg kell mondjam, hogy két ilyen szépség látványa már kezdi is megtenni a hatását. - kacsintok rá, majd ahogy Amy visszatér, leülök, hiszen korábban Salome is ülve nézte a műsort s minden bizonnyal most is ez a szándéka, csakhogy én combjaimra fogom őt ültetni féloldalasan, már ha hagyja, hogy ha tekintetem töretlenül Amy mozdulataira szegeződik is, legalább tenyerem figyelmét Salome kaphassa, ahogy gyengéden meg-megsimogatom, titkon talán kissé pajkosan is a félhomályban, hogy hergeljem picit. Kezdek lassan a nyugalmasabb önmagamhoz visszatérni a jelek szerint. Persze Amy pazar műsorának is van szerepe ebben s hazug lennék, ha azt állítanám, hogy erotikus mozdulatai nem változtatnak vérkeringésem irányán s ennek hála Salome nem érezhet meg, hogy izmaim nem az idegességtől feszülnek meg... inkább van itt izgalom. Amy teljesítményét ismét tapssal jutalmazom, amikor a műsorszám véget ér. - Szerintem egyáltalán nem sok. Sőt, picit még vissza is fogott bizonyos értelemben, de nekem pont az tetszett, hogy a nyílt, mégis módjával adagolt erotika nem lett túlhajtva. - summázom a véleményem, ha már Salome azt mondta korábban, hogy kíváncsi rá. Reméljük azért Amy is vevő lesz erre, mert azért csak Salome a főnöke s nyilván tőle jobban várja a megerősítést.
A nyitás előtti órákat, Amy lefoglalta számomra, hisz néhány dolgot, meg akart mutatni, hogy miféle táncokat is talált ki. És meg kellett hagyni, tényleg profin csinálta. Különösen tetszett a csillámporos rész, hisz ezzel egyfajta misztikumot is vitt bele a dologba. Majd mikor befejezte, kissé meglepődtem, a mögöttem, elhangzott taps miatt, és megnyugodtam, mikor felismertem Maxet. - Te sosem zavarsz, Max. - mosolyogtam rá, majd az üzenet miatt csak legyintettem. - Azt a vacak kütyüt, sose hordom magamnál. Mindig csak útban van. De papír nehezéknek megfelel. - utalok a mobilra, mert mindenki jól tudta, hogy utáltam. Ahogy a számítógépet is. Csak kényszerből használtam. Gyakran tréfálkoztak, vele a többiek, hogy nekem lehet legalább kétszáz évvel korábban kellett volna születni. Meg lehet igazuk volt, bár szerintem akkor is ugyan ezt csináltam volna. Miután csókot váltottunk, megtörtént a bemutatkozás is. Szerettem, a stílusát, hogy olyan régi módian udvarias volt. Egy igazi úriember, egy olyannal is mint én. - Igen, szerintem, is jó ötlet volt. Biztos vagyok benne, hogy meg fognak érte bolondulni, ha színpadra lép. - mosolygok a szőkeségre. - Ne, szerénykedj Max drágám, pont, hogy most a férfi szemre vagyunk kíváncsiak. - mondtam nyugodtan, majd Amy elsietett átöltözni, hogy megmutassa a másik táncot is amit kitalált, addig pedig kettesben maradtunk Maxel. Majd elmondta mi is történt, miközben ujjai végig cirógattak, majd arcomon, állapodott meg keze, és újabb csókot lopott, amin csak jót mosolyogtam. - Szegénykém, tényleg kimerítő vita lehetett. De tudod jól, az ajtó előtted mindig nyitva áll, bármire is legyen szükséged. - mosolyogtam fel rá, majd halkan felnevettem. - Ennek örülök, ha már is jobban érzed magad. - mondtam, majd ölében helyet foglaltam, ahogy átkaroltam, a nyakát és finoman cirógatni kezdtem a nyakát és néha hajával babráltak ujjaim, miközben Amy újabb előadását figyeltem. De éreztem, hogy közbenő sem tétlenkedett, ezért amiért hergelni próbált, egyik kezemmel meglazítva nyakkendőjét és kigombolva az ing felső pár gombját a másik kacsómat a gallérjánál, inge alá vezettem, és lágyan elkezdtem körmeim hegyével cirógatni, hogy én se maradjak adósa. Majd Amy befejezte, a műsort és újabb tapsot kapott. És Max el is mondta a véleményét. - Egyet kell, hogy értsek, vele. Egyáltalán nem sok, nagyon is tetszett, remek műsort hoztál össze. - dicsértem a lányt. - Nos, erre igyunk, ti mit kértek? - kérdeztem, tőlük mert akkor megyek és hozok italokat.
- Ezt csak megerősíteni tudom. Dünnyögök kicsit a mobilos megjegyzésére Salome-nak, mert elég nehéz volt elérni, komolyan mondom, ha nem egy házban laknánk, akkor még mindig szinte csak a lovardában futnánk össze. Ahogy rólam beszélnek kicsit kívülállónak érzem magam, mintha ott sem lennék, legszívesebben jelentkeznék, hogy én is itt vagyok, de nem teszem, mert amúgy annyira nem zavar a dolog, csak fura, nagyon fura. Csak mosolygok, mikor Max megdicsér, bár inkább a szépség kerül előtérbe, ami szerencsére félig megadatott, félig viszont megdolgoztam érte, mert nem kerülnek fel maguktól ezek az izmok senkire. Miközben rajtam időzik a szeme és Saloméra pillázok, hogy nem zavarja-e őt ez, nem akarom elvenni a kedvenc pasiját, akivel nagyon bájosan elcsevegnek. Inkább le is lépek átöltözni, hogy megbeszéljék ami csak rájuk tartozik. Én még nagyon új vagyok itt és a karrieremnek ez mondjuk pont nem tesz jót, de legalább beízlelek jobban ebbe is, mielőtt tovább lépek és megnyitom a saját táncos iskolámat. A rúdnál kicsit tempósabban táncolhatok és persze az erőnlétemről is képet kaphatnak, mert nem olyan egyszerű ám a rúdon a pörgés, hogy megfogod és lendülettel ugorva forogsz, mint a körhinta. A végén még csak nem is pihegek, sokkal hosszabb műsorokhoz vagyok szokva és a cipőtől megválva sokkal jobban is érzem magam. A véleményekre nem is kell sokat várnom. - Köszönöm. Mosolygok kedvesen és a színpad szélére ülök lógatni a lábam, nem akarom én a kis párost szétválasztani, láthatóan élvezték a műsort vagy egymást, fogalmam sincs, mert nem őket néztem közben, de az az ing meg a nyakkendő nem ilyen lazán volt az biztos. - Én amit a hűtőben találsz a nevemmel. Nem szoktam inni, csak saját turmixokat, ha én alkoholizálok, akkor bulizni megyek és nem dolgozok még délután is itt. Nagyon nem bírom az italt, olyan hamar fejre tudok állni tőle, hogy csak nyekkenek, na abból nem lesz műsor. Kicsit meglep, hogy Salome lelép, ahelyett, hogy inkább hívna minket is magával. Utána nézek, majd Max felé fordulok a barna szemeimmel. - Szeretnél még valamilyen táncot megnézni? Érdeklődöm, nem vagyok az a letámadós típus és próbálok kedves lenni, de fogalmam sincs mit kezdjek most ezzel a helyzettel.
- Akkor lehet megpróbálhatnád rábeszélni a főnököd, hogy azért tartsa olykor magánál, hátha valakinek kedve szottyan őt felhívni s akkor nem baj, ha elérhető. - mondom tekintetem egyik hölgyeményről a másikra hordozva egy könnyedebb félmosoly keretében, jelezve azt is, hogy talán már picit oldódik bennem a feszültség. De még az persze odébb van, hogy nyomtalanul elszálljon s teljesen megnyugodjak. - Kétségtelen Salome. De az esztétikum egy dolog. - figyelmem jobban Amy felé fordul ezt követően. - Láttam már a táncosokat a Vividben, de az a könnyed és mégis tökéletes mozgáskultúra amit láttam tőled Amy, igazán kiemelkedő. - azért szépségének is adózik tekintetem, bolond lennék nem megnézni magamnak! De ez egy ilyen hely, ezt Salome is pontosan tudja és látott ő már engem a lányai műsorát nézni. Lehet ezért is kéri a véleményem? Ha már megtette, én nem fogom azt rejtegetni, ennyivel tartozom neki. Bár tény, hogy igazán tényleg nem értek a dologhoz, csak egy zsigeri megközelítésből tudok véleményt alkotni, nem szakmai szemszögből. - Hát jó, ha már kérted, el fogom mondani. - biccentek is, egyúttal hangot adva gondolataimnak. De ahhoz még látnom kell a szóban forgó produkciót, amihez Amy elment átöltözni, én meg picit kettesben maradtam Salome-vel. - Köszönöm. Alaposan felhúzott, úgyhogy le kell vezetni a feszültséget. Talán túlágosan is megnőtt tőle az étvágyam s melléd még felfalok valakit! - játékosan kacsintok rá, ahogy kezd kicsit jobb kedvem lenni s picit cukkolom is Salome-t, talán tapogatózva is, hogy meddig mehetek el. Megszédít kicsit a két nő társasága ajelek szerint. Vagy a hely teszi? Akárhogy is, Amy visszatér és bele is fog, így figyelmem leginkább neki szentelem. Igéző szépség s a mozgása is tökéletes, kellően technikás és mégis megvan benne az a túlfűtött erotika amire szükség van, főleg ahogy végigsimít magán... nem is meglepő, hogy kezem elkalandozik Salome-n ennek hatására kissé hergelően s talán rá sem csak én vagyok hatással, de a látvány is, ahogy ő se teljesen fogja vissza magát. Kellemes ez a játszadozás és valóban kezdi gondolataim elterelni a gondokról, amikkel ide érkeztem. Salome-vel egyet értünk Amy táncával kapcsolatban, ami végső soron nem is meglepő, hiszen tényleg pazar előadást láthattunk. - Most én is csak valami alkoholmenteset. - jegyzem meg, majd ha Salome elmegy az italokért, figyelmem csak Amy-re koncentrálódik. Már épp mondanék valamit, amikor érkezik az ő kérdése. - Hmm őszintén szólva ezek után elég kíváncsi lettem, hogy ha egy vendég privát táncot fizet nálad, az mit élvezhet. - nézek meleg barna szemeibe egy finom mosoly kíséretében, mert tényleg érdekel. Elgondolkoztam rajta, hogy bizony Amy-nél egy-egy táncra nem lenne rossz a jövőben befizetni s miért is ne próbáljam ki a dolgot?
Csak mosolyogva néztem Amyre, hisz őt nagyon tudta irritálni, hogy nem tud elérni. A többiekről, már nem is beszélve. A múltkori shoppingolásból, is mikor haza értem, az összes lány szinte nekem támadt feldühödve, hogy hol voltam. Hisz senki nem ért el, mert otthon maradt a telefonom. - Ez kétlem, hogy sikerülne neki. Hans a biztonsági főnököm, sem képes rávenni arra, hogy magammal hordjam azt a vackot. - vonok vállat a telefonos megjegyzésre. Mondhatni eléggé, technofób vagyok, de azért szép próbálkozás volt Max részéről. Majd Amy felé fordította a figyelmét. Úgy látszott, a szőkeség eléggé elvarázsolta. Mondjuk, ez jó hisz ha elmondja a társainak, akkor még inkább jönni fognak a vendégek és az csak jó a bárnak. Bőségesen dicsérte a szöszit, ami félő volt, hogy egyszer csak a fejébe száll majd, de csak mosolyogtam rajta. Tudtam, jól milyen elbűvölő Amy, és hogy a férfiak, mennyire oda lesznek, érte. Majd mikor kettesben, maradtunk elmondta mi is történt. Én csak mosolyogva megsimogattam az arcát, hogy megnyugodjon, majd kijelentésére csak felvontam az egyik szemöldököm. - Telhetetlen! - mondtam egy mosollyal, majd Amy visszatért ezért helyet foglaltunk, vagy is én Max ölében, és a műsort figyelve, kissé hergeltük egymást. Valahogy ezt hozta ki belőlünk, a tánc látványa, de én egyáltalán nem bántam. Majd a műsor végével, felajánlom nekik, hogy hozok valamit inni. - Rendben van, mindjárt vissza jövök. - keltem fel Max öléből, majd elindultam a másik helységbe, hogy mindhármunknak, hozzak valamit.
A tenyerem az égnek emelve megvonom a vállam és Saloméra mutatok. Ha ő nem akarja azt a hülye telefont magával vinni, akkor senki sem fogja rábeszélni, de igazából ez az ő baja. Én személy szerint mindig felkerestem, ha volt valami, mert a mozgás nincs ellenemre és jobb szerettem élőben kommunikálni, mint ilyen kütyükön. Azért természetesen a kis iphone mindig nálam van és meg sem szabadulnék tőle, úgy hozzám nőtt. - Köszönöm, de tudok ettől többet is, ez csak átmeneti. A tekintetem Salome felé irányul, mert tényleg nem terveztem itt maradni huzamosabb ideig, nem szeretném, hogy beszippantson ez a világ, annyi, de annyiféle tánc van, amit versenyszerűen űzhetnék, csak hát minden pénz kérdése. Tudom miért néz meg ennyire Maximilian, elvégre nem sok ruha van rajtam, mégsem takarom el magamat, ez a helyhez tartozik és el kell viselnem. Távozok is magukra hagyva őket, hogy utána valamivel több ruhában, de sokkalta intenzívebb előadást adjak elő. Ha tudom, hogy ezek egymásnak esnek a táncom közben, akkor lehet valami hosszabb számot választottam volna, na de így legalább nem sikerült teljesen levetkőzniük, csak lazábban vannak. Salome távozik és mint jó vendéglátó kérdezek is, hogy ne unatkozzon a drága VIP vendégünk. - Nem vállalok ilyeneket, mert az nem olyan igazi tánc, csak pár izgató mozdulat. Persze tehetek kivételt, ha valaki különleges. Mivel általánosságban kérdezett én úgy is értelmeztem a dolgot, de lehet nem véletlen tette fel a kérdést. - Ha érdekel gyere a színpadra és foglalj helyet. Mutatok a székre, ami még ott van, bár nem vagyok biztos benne, hogy tényleg ennyire ki lenne éhezve ilyesmire, csak táncolt már neki Salome is, aki biztos nem csinálja rosszul a dolgot, ha visszajáró vendége nyitás óta a férfi. Ha mégis feljönne, akkor én is felkelek és odasétálok a székhez, ahol neki is látok a táncnak, aminek a végére már biztos vissza ér a főnököm is és néz, hogy mi van, de én csak kedves voltam, ahogy kérte.
- Akkor lehet nekem kell kezembe vennem az ügyet és rávenni téged valamivel... majd kiötlöm. - kacsintok Salome-re, aki vagy lelkesedni fog az elképzelésért, vagy elkezd majd aggódni, hogy mit találok ki neki... mondjuk még magam sem tudom. Végső soron nem lenne rossz ezen agyalni, hogy eltereljem a gondolataimat, de talán nem mégsem a legjobb, amit tehetek. Főleg nem ilyen környezetben és társaságban. Még akkor is, ha picit kettesben maradunk Salome-vel, amikor teszek is egy kihívó megjegyzést. - Férfiből vagyok virágszál és ne hidd, hogy nem bírnék el kettőtökkel! - cukkoltam még kicsit, de azért egy plusz kegyelemdöfést is bevittem. - És nagyon nem hinném, hogy neked is ellenedre lenne, amilyen pajzán kis szerzet vagy. - simítottam végig ujjbegyeimmel kényeztetően gerincén kitapintva csigolyáit, egyúttal picit ingerelve is őt. A kockákat elvetettem, azt meglátjuk, hogy mi lesz a dolog eredménye. Aztán Amy visszatér s új táncos bemutatóval gazdagodhatunk, bennem pedig kezd megerősödni az a vélemény, hogy alkalomadtán rá érdemes lenne némi pénzt költeni, ha egy jó táncot akarok, mert van benne valami plusz az itteni lányokhoz képest. Jobb, technikásabb. Ahogy Salome távozik italért, úgy Amy-hez intézek egy kérdést, vagy inkább kérést, bár az ő bátorítására. - Biztos vagyok benne, hogy te a pár izgató mozdulatot is meg tudod kellően fűszerezni, hogy több legyen annál. - mondom egy átékos mosoly keretében s valóban eszébe jut valami, így én hamarost felállhatok székemből, hogy felmásszam a színpadra és ott foglaljak helyet, ahol Amy ezt szükségesnek látja a produkciójához. Igazam is volt abban, hogy Amy meg tudja ezt jól csavarni, mert valóban elképesztően ügyes ebben is, ráadásul jól vegyíti a technikás mozdulatokat az intim és izgató megoldásokkal. Nem tehetek róla, de amikor kellő közelségben van s lehetőségem van, tenyerem el-elkalandozik tangás fenekén, vagy combján, de csak játékosan. Most már Amy is érezheti ahogy tenyerei rám simulnak, hogy ingem alatt meg-megfeszülnek kimunkált izmaim s nem kell nagyon szólnom, hogy tudja mire gondolok és milyen hatást ér el produkciójával nálam, azzal, hogy ölét vagy épp feszes fenekét keményedő ölemnek simítja, feszíti, mikor hogy hozza a tánc. Salome minden bizonnyal visszaér közben s szembesülhet azzal, hogy Amy épp részben az öleben vonaglik, nekem meg meg-megszalad rajta a tenyerem. Ha így történne egy játékos mosolyt villantok rá s egy megjegyzéssel élek. - Talán érdemes a bulit egy másik szobába áthelyeznünk. - kacsintok rá s házigazdám szerintem tudni fogja mire gondolok s mi jár a fejeben és melyik szoba... meglátjuk mennyire akar valóban felvidítani ma s elfeledtetni a bánatomat.
- Nos, lehet próbálkozni. Valószínűleg sokan hálásak lesznek neked, ha sikerül rávenned. - vont vállat egy félmosollyal. Majd mikor kettesben maradtunk, egyből kezdte is a cukkolást. Amit, persze jól ismertem már tőle. - Tudom nagyon jól, hogy férfiból vagy, de szerintem Amy egymaga megfogna téged, nem kellenék én oda. - mondtam, csak úgy, hisz Amy igazán hiperaktív volt. Akár a lovardában találkoztunk, akár otthon az edzőteremben gyakoroltunk, vagy tornásztunk kegyetlenül pörög. Majd azért, tett még egy megjegyzést, Max mire felvontam egyik szemöldökömet. - Moi? Pajzán szerzet? - kérdeztem meg felháborodást színlelve. Majd megborzongtam, attól, hogy végig simított gerincemen ami nagyon is jól esett. Majd Amy visszatért átöltözve, hogy új műsort adjon elő. Majd, Max ölébe ültetett, és kissé piszkálva egymást néztük végig, hisz nem tagadhattam, hogy rám is hatással volta a tánca. Majd végül, felajánlottam nekik hogy hozok valamit inni. Így távoztam, is magukra hagyva őket. Még is kisit bosszantott a dolog, miközben elő szedtem, Amy turmixát, meg egy kólát Maxnak, magamnak meg a szokásos adag kávémat, tej és cukor nélkül. Nyugodtan mentem vissza a tálcával és egy pillanatra megálltam az ajtóban és figyeltem őket. Majd mikor végzett lesétáltam hozzájuk és a színpad szélére, raktam a tálcát, én pedig felültem, és figyeltem őket. - Az csak attól függ, hogy Amy óhajt e beszállni egy ilyen buliba. - válaszoltam, egy mosollyal ahogy felkeltem, és oda adtam nekik az italokat. Én meg vissza mentem az én kis kávécskámhoz, mert úgy éreztem szükségem van rá.
- Meglátjuk. Megvonom a vállam és felállok, majd amíg feljön, addig gondolkozom, hogy mi legyen és a széket a rúd elé húzom, hogy ott foglaljon helyet. A zene meg igazából teljesen mindegy, hogy mi megy, mert lényegtelen, szóval csak valamit elindítok, hogy legyen alapzaj és körbe sétálom Maxot. Előtte a padlóra térdelek és a hátam homorítva és a fenekem kinyomva amennyire lehet, csak mert jól néz ki, de amúgy elég természetellenes és kell hozzá egy hajlékonyság is. A kezemmel hátradobom a hajam és hátra fekszem a padlóra, a csípőm közben felnyomja két hullámzás erejéig, majd felülök és megrázom a hajam, meg a vállaim is. Kilépek előre az egyik lábammal, a másikat meg térden támaszkodva egyenest hátra hagyom. A kezemmel kinyúlok oldalra, az egyikkel az ingébe kapaszkodok meg, a másikkal meg a nézőtér felé intek kecsesen. Utána mivel csak ő van itt felé tekeredek ki és emelem fel a lábam a fejem felé, majd vissza le, amiből spárgába csúszok és kicsit rugózok is bele, majd felé fordulva villantom a bugyim azon részét, amin jobban megakad minden férfi szeme és szinte röntgen tekintettel szednék le. Nem tart sokáig, mát zárom össze a lábaimat és elhasalok előtte. Kézzel tolom fel magam és a fenekem kitolva egyenesedek fel térdelésbe, hogy megint megrázzam a fejem és magam egy kicsit csajosan felé. Mint egy vadmacska sétálok elé és kelletem magam a szürkés zöld szemeimmel felvéve egy kicsit a szemkontaktust. Utána előre hajolok és megtámaszkodva az alkaromon fejenállásba megyek át és a lábaim felhúzva terpeszbe vágva magam az ölébe helyezem a lábaim és kicsit az öléhez is dörgölőzöm, majd a térdeim behajlítva és a szék lábába akasztva a lábfejem felülök az ölébe és közelebb is ringatom magam. Elégedetten mosolygok rá, miközben a lábam kiakasztom és leteszem vissza a földre. Megfogom mögötte a rúdat és a melleim az arca előtt pár centire rázom meg közben. Kilépek oldalra és a lába közé lépek a széken, de persze csak biztonságos helyre, nem megtaposni akarom. Mellé állva felemelem a lábam, hogy fejmagasságban is megcsodálhassa a lábam közét, majd oldalra fordulva ülök az ölébe és a kezem a vállára helyezem. Meglepően izmosnak tűnik, pedig nem is látszódott annak. Az ing alá is bekukkantok, ahol látom, hogy bizony kidolgozott izmai vannak, csak nagyon jól takarja. Kicsit hátradőlve felemelem a lábaim és ismét spárgázok, majd felülök az ölébe, ahol érzem, hogy épp eléggé beindítottam, szóval ja, azt kell mondjam ezt is megcsináltam és nem volt nehéz. Salome pont erre érkezik vissza, hogy a VIP vendége keze rajtam pihen, én meg az ölében táncolok, nem kis eredménnyel. Azt kell mondjam, ez most engem is kicsit beizzított, na de nem vagyok olyan, aki elveszi más játékszerét, szóval amint kiszúrom a főnököm, ki is mászok az öléből és elsétálok a színpad széléhez, ahol lehajolok csajosan a turmixomért és már iszom is. Kellemesen hűvös és pont ez kell nekem most, a kissé kiolvadt poháron gyöngyöző pára le is cseppen a testemre, amitől végigfut rajtam a hideg. Fél füllel figyelek csak rájuk és nem gondolnám, hogy a közös bulizás alatt mást értenének, mint iszogatunk táncolunk meg ilyenek, szóval mikor szóba kerülök, hogy csatlakozzak, hát miért is ne? - Ki nem hagynék egy bulit sem! Vágom rá és még kacsintok is Saloméra, hogy számíthat rám, ha kell majd lelépek, hogy ketten legyenek, de addig miért ne szórakozhatnánk? A barátnőmről én nem gondolok semmi rosszat, elvégre nem úgy ismerem, mint aki pajzán partyra hívna engem harmadiknak, csak mert az milyen jó lesz. - Akkor menjünk, hol folytatjuk? Érdeklődöm és felveszek egy köntöst, mert mégse így járkáljak már, nem szeretnék megfázni, bár az immunrendszerem nagyon erős, nem kockáztatok. Ha elhangzik a szoba neve vagy száma, akkor el is indulok arra és a megmaradt italom is kiiszom a kulacsos poharamból. Ahogy megérkezünk a szobába lehuppanok az ágy szélére és a közeli asztalra leteszem az üres poharat. Elvileg itt szoktak lenni minibárok, de még nem ismerem úgy a helyet, nem voltam még ilyen szobában. Kedvesen mosolygok a többiekre, hogy na akkor mi a terv.
Kezdőlap
