Ír – amerikai származású, és a középiskola után jelentkezett a Rendőrakadémiára, de unalmasnak találta. Ezért átiratkozott az egyetemre ahol kémikus diplomát szerzett. Innen került a helyszínelőkhöz de a bürokrácia miatt nagyot csalódott, és azon gondolkozott, hogy befejezi az egészet. Ezután került a bomba osztaghoz ahol a gyújtó és -robbanószerek specialistája lett. 
Elszánt, megszállott egyéniség a manipuláció a legfőbb eszköze. Számára a bizonyíték a legfontosabb, legalábbis ahhoz, hogy a bűnös egészen biztosan a börtönbe kerüljön. 
Camille hisz a megérzéseiben és támaszkodik is rá, ezért néha úgy tűnik, mintha a bizonyítékokat is abba az irányba szeretné terelni, vagy legalábbis értelmezni ami neki jó. Ez néha a társainak elég idegesítő, de elég gyakran ez jelenti a megoldás kulcsát is. Így társai hamar megtanultak bízni főnökükben. Eltökélt és megszállott mint ahogy csapatának tagjai is, és valószínűleg ezért értik meg  és ragaszkodnak ennyire egymáshoz. 

Az üvegfalú iroda miatt jól látszott, hogy mindenki a szőke hajú nyomozó nőt figyelte, és a labor, valamint a helyszínelők csapata úgy nézett ki mint aki citromba harapott. Főnöküket, áthelyezték és ők nem tehettek semmit.  
- Ez disznóság. Nézzétek Stetler képét. Teljesen elégedett, hogy Cam elmegy. - morogta egy magas barna hajú nő. Nagyon dühös volt, hisz tudták micsoda ellentétek feszültek, Főnökük, és a belső ügyosztály vezetője közt. Mondhatni mindig Camille állt a csoport és az ügyosztály közé bármi is történt. És most ez a szilárd fal összeomlott.
- Nyomorult gazember. Biztos hogy az ő keze is benne van. Nem tehetünk semmit? - kérdezte egy másik labortechnikus.
- Sajnos nem. A manhattani laborba kell valaki aki elviszi a kócerájt. Úgy hogy felsőbb utasításra Camille megy oda. Elvégre több száz ügyet oldottunk meg itt az ő vezetése alatt. És azt akarják, hogy az ottani helyszínelők is talpra álljanak. - magyarázta egy nyomozó.
- Ez a papíron kiadott magyarázat. Egy jól kitalált kamu. Valójában az én hibám. Mikor Jack a bátyám meghalt hülyeséget csináltam. És ő segített. - magyarázta egy másik társuk.
- Zane, miről beszélsz? Jack halála minket is megviselt és Camillet is hisz a férje volt. Mit csináltatok? - kérdezte tőle Sara ahogy felé fordult. Közben Mindenki egyöntetűen Stetlerre pillantott, aki öntelt vigyorral hagyta el a labort.
- Tavaly mikor a bátyám Jack meghalt. A Mala Noche megrendelte a bátyám és Cam halálát. Mi meg Brazíliáig követtük a gyilkost és azt ki felbérelte. Rioban meg is találtuk őket, és hát…
- Zane elég! Nem a te hibád. - jelent meg mögöttük Cam mire mindenki a frászt kapta el.
- Te jó ég Cam. Csapj már valami zajt. - mordult Jeff ahogy mindenki egyszerre mordult fel.
- Nem hiába vagy a labor kísértette. - fogta a mellkasát Sara.
- A témára vissza térve, nem Zane hibája. Ő keveredett harcba a taggal, de én fejeztem be. Úgy hogy lezártuk az ügyet kész. Senki se lesz már veszélyben a Noche miatt. Ne is firtassuk tovább ezt. - nézett végig a csapatán komolyan. - A másik, meg hogy fogadjátok el a hivatalos álláspontot. Áthelyeztek, New Yorkba és kész. A helyemet, pedig Jeff veszi át. Még ezen a héten segítek, hogy átvedd a labort. Fordulhattok, hozzám, tanácsért és segítségért. De, tudom, hogy nélkülem is boldogulni fogtok. Okosak és leleményesek vagytok, nem hiába választottalak, be titeket a csapatba. Szóval, tudom, hogy minden rendben lesz. Mondta nekik egy halvány mosollyal. Pont ebben a pillanatban, minden helyszínelő rádiója megszólalt.
- Egy elrabolt lány. - mondták szinte egyszerre.
- Jól van hölgyek urak. Munkára. - adta ki az utasítást Cam mire mindenki elindult a felszerelésért, hogy elinduljanak a helyszínre.

Cam a konyhában volt és mosogatott. Közben az ügyön gondolkozott, és a dohányzóasztalra ki voltak pakolva a jegyzetei.
- Anya – hallotta a hangot a lépcső felől. Felkapta a fejét és azonnal megtörölte a kezeit.
- Ray mi a baj? - kérdezte ahogy oda ment hozzá.
- Csak rosszat álmodtam, és láttam, hogy még itt ég a lámpa. - válaszolta a nyolc éves kisfiú, mire édesanyja nagyot sóhajtott, majd magához ölelte a fiút.
- Megint édesapádról álmodtál? - kérdezte ahogy a hátát simogatta.
- Igen. - válaszolta. - Nem maradnál ma velem? - kérdezte mire Cam csak elmosolyodott.
- Rendben van, menj fel, mindjárt megyek én is. Rendben van? - nézett fiára aki csak bólogatott, majd elindult felfelé. A szőkeség nagyot sóhajtott, hisz tudta milyen nehéz lehet neki. Ő is nehezen dolgozta fel Jack halálát, nem hogy kisfiúk, akinek szeme láttára akarták megölni a szüleit. Nagyon sajnálta, és értette miért volt mindig olyan csendes. Nagyot sóhajtva kapcsolta le a lámpákat, majd felment Ray szobájába, aki az ágyban feküdt, egy fénykép keretet szorongatva. Oda ment hozzá, és befeküdt mellé. - Ez melyik kép? - kérdezte ahogy betakargatta Rayt.
- Amikor a vidámparkba voltunk mindhárman. - mondta ahogy felé fordította.
Emlékszem erre a napra. Apával, felültetek háromszor is a hullámvasútra. - mondta mosolyogva ahogy a képet figyelte.
- Igen de te az első után rosszul lettél. - nevetett Ray az emlék hatására. Camille is felnevetett ezen, mert emlékezett rá. Utána ha ránézett a hullámvasútra egyből elzöldült. - Hiányzik apa. - mondta elcsendesedve a kisfiú.
- Tudom, kicsim. Nekem is. Rettenetesen hiányzik. De ő sem akarná, hogy feladjuk. Tudod jól. Emlékszel mindig mit mondogatott? - simogatta a fiú fejét.
- Az erő, az igazi erő, azaz igazság és nem a gyűlölet! -mondta a képet figyelve.
- Úgy van, szóval te is törekedj mindig arra, hogy az igaz úton járj. És ne feledd, ő mindig veled van. Még gondolsz rá, addig soha sem vagy egyedül, mert ő is még mindig vigyázz rád. - mondta neki csendesen. - Na, aludj szépen, holnap iskola. - Takarta be jobban és elhelyezkedett mellette.
- Jó éjt anyu. - helyezkedett el ő is, de Cam sokáig nem tudott elaludni. Folyton csak az emlékek derengtek előtte, arról a bizonyos napról.


- Találtatok, valamit a helyszínen? - jelent meg hirtelen Cam a laborban mire Zane és Jeff a frászt kapták el.
- Valamit tényleg kezdenünk kell veled. Egyszer valaki szívrohamot fog kapni tőled.  - monda Zane mire sógornője elmosolyodott.
- De a kérdésedre válaszolva, igen. Dulakodás jeleit találtuk, és vér cseppeket, is. Szóval meg van a támadó DNS-e is.
- Valamint tökéletes ujjlenyomatokat, is találtunk, szóval, valószínűleg nem lesz nehéz megtalálni az elkövetőt. - Mondta Zane.
- A CODIS – on futtatjátok már őket? - kérdezte ahogy bele nézett a jelentésbe.
- Igen de egyelőre nincs találat. - mondták, mire Cam bólintott.
- Jól van ha bármi van szóljatok, nekem mennem kell. Egy katonai lőgyakorlaton, megöltek valakit. És még nem tudni, hogy baleset, vagy szándékos emberölés. - magyarázta.
- Jól van mi addig… - mondta volna Jeff de mire felpillantottak a nő elhagyta a helyet. - Utálom mikor ezt csinálja. Félelmetes.

- Az áldozat egy amerikai tengerészgyalogos Frank. - Mondta Cam ahogy a holttestet figyelte.
- Timothy Hicks őrmester. Toborzótiszt volt Miamiban.
- Kijött egy civil lőgyakorlatra. - nézett körbe Camille.
- Igen, csak hogy a fiúk azt állítják, hogy nem látták az áldozatot. - válaszolta a nyomozó. - Amég Derrick Perry bele nem eresztett egyet.
- Már mondtam, magának. Nem akartam! - Mondta hevesen a fiatal fiú. Alig múlhatott tizennyolc. És elég agresszív volt a fellépése.
- Én láttam asszonyom, baleset történt. - lépett Cam elé a másik fiú.
- Hogy hívják? - kérdezte tőle a nő.
- Metthew Batra. Sokat jártunk ide Derrickel. - magyarázta a fiú.
- Biztos azt hiszi, hogy elfogott a harci hév és nem láttam be egy hangot sem adott ki. - magyarázta Derrick.
- Nem csoda de már halott volt. - válaszolta Cam.
- Máshol ölték, meg és ide hozták.
- Ezért nem látunk vért Frank. Nincs vér. - magyarázta Cam ahogy a hulla irányába nézett.
- Akkor elmehetünk? - kérdezték a fiúk.
- Elmehetnek, de maradjanak a közelben. - mondta a szőkeség. A két fiú, meg eliszkolt.
- Valaki elakarta, hitetni velünk, hogy az áldozat itt halt meg. - mondta Frank ahogy megvakarta a nyakát.
- Frank lehet, hogy a harc csak játék, de az áldozat igazi. - mondta ahogy elkezdte, felderíteni a nyomokat társaival együtt.

A Boncteremben Cam, az áldozat ruháit vizsgálta. Nyomokat keresett rajta, hogy mi is történhetett vele a lövések előtt. Közben, meg Anna az áldozat sérüléseit jegyezte föl.
- Egy egyenruhás ember. - sóhajtott, Cam ahogy a ruhákat, összehajtotta és a bizonyíték tasakokba rakta és lezárta azokat. És szomorúnak találta, hogy egy katonával, aki a hazájukat védte, így elbántak.
- És úgy látom, nem csak dísznek használta az egyenruhát. - mondta Anna mire megfordult.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Camille.
- Nem ma reggel volt az első lövöldözése. Látod a hegeket? - lépett oda Cam a testhez. És a mellkason elég sok heg volt. - Régi golyó ütötte sebek. Alig találni rajta ép felületet. Tim Hicks harcos volt.
- Sok lövést nyilván életmentés közben, szerzett. Bronzcsillaggal tüntették ki. - mondta Cam.
- Nos, így még nehezebb kimondani. Fehér port találtam mindkét orrlyukában. - mondta az orvos szakértő.
- Ó, nem hinném, hogy az a fajta ember lett volna. - mondta Cam.
- Nem minden az aminek látszik. - Nézett rá komolyan Anna.
- De, a fehér por, segíthet megmagyarázni, hogyan gyűrhet le valaki egy képzett katonát. - vetette fel a dolgot, a szőkeség.
- Átküldöm, a toxikológiára. Neked szólok először.
- Kösz Anna. - mondta, majd a tasakokkal, elindult vissza a laborba.


Az étteremben, az egész csapat összegyűlt, és jót beszélgettek, és iszogattak. Cam végig nézett rajtuk mosolyogva miközben Ray az ölében ült.
- Gyerünk főnök, tósztot kérünk! - mondta Anna mosolyogva ahogy mind nevetve néztek felé.
- Ó, te jó ég. - takarta el az arcát Cam.
- Nem, ezt nem úszod meg. - mondta Zane. Mindenki poharat ragadott és várták főnökük, beszédét. Camille is megfogta a poharát majd nagyot sóhajtott.
- Ez a tíz év, amit veletek töltöttem, volt benne jó és rossz is. De mindig mindenen túltettük magunkat, hisz mi már egy család voltunk. Emlékszem mikor ide kerültem, kellett idő még összecsiszolódtunk, de sikerült. És én szeretnék csak a jó pillanatainkhoz ragaszkodni. Mindent megtettünk, ezért a városért amit csak lehetett. És mostantól Jeff lesz a támaszotok. Szóval szedd össze magad, és legalább megtudod, milyen érzés a belső ügy osztállyal viaskodni. - mondta mire mindenki nevetett. - De, ha kellenék, engem bármikor elértek. Még, ha ezt az ügyet, én nem is tudom megoldani veletek, tudom, hogy ti befejezitek és remekül fogjátok csinálni. Szóval srácok csak így tovább. Én hiszek bennetek. - mondta ahogy megemelte a poharát.
- És az új kezdésre. - mondta Zane, ahogy Cam és fia felé intett a poharával. Imádta az unokaöccsét és sógornőjét. - Hiányozni fogtok. De mind tudjuk, hogy New York jól jár egy ilyen zsaruval mint te. - mosolygott rájuk, majd folytatták, a vacsorát, hisz másnap kellett elindulniuk Miamiból.