videójátékok, videókészítés, egyéb dolgok, amelyeket nagymamák űznek szívesen
Play by:
eric rutherford
Jellem
Talán nem volna túlzás elismerni, hogy életemet egy olyan természeti jelenség befolyásolta, amely velem született, és sokáig nem engedett rendelkezni a saját testem felett - az utamba állt minden olyan pillanatban, amelyben a konzervatív, saját magába szerelmes családom igyekeztem lenyűgözni változatos, kreatív és mindig megújuló módokon, és míg be nem ismertem magamnak, hogy nem rejtegethetem, mély sebeket ejtett az önbecsülésemen. Nem titkolhatom tovább: laktózérzékeny vagyok.
És természetesen kisbetűs csalódás: 'melegnek' nem elég 'politikai' - rendre rácsodálkoztam az egyetemi csoporttársaim tüntetési sztorijain, amelyekre éppen engem, a lelkes lázongót nem hívtak meg, pedig megfelelő orgánumom volt a skandálásra, kezdődően azzal az élménnyel, mikor négy lány öccseként olyasféle jogokat követeltem, amelyekről azt hittem, nekik járnak. Elmondható, hogy amolyan kiálló, csálé részlete voltak a közös képünknek, amelyet ugyan nem próbáltak a természetes ingerrel elsimítani, gondolom valamilyen közösség élmény formálta azért a nézőpontjukat, de inkább a megtűrés elve mellett gondolkozhattak, és ahogy nem beszéltek társaságban amúgy sem nehézségeikről - kopaszodás, a hétvége, amikor anyám felfedezte apám szeretőjét, a nem megfelelő árnyalatú asztalterítő érkezése - így tőlem sem várták, hogy bármi irányba is kitárulkozzam személyes ügyeimről. Hányszor meghallgatom még, hogy nem voltam időben elég harsány, és későn keltem, hogy fel kéne kelnem: előbb kicsinyes kifogásokkal éltem, mint a gyávaság, ez azonban a kimondás pillanatában megsemmisülni látszott az ingeim miatt, amelyeket a nyolcvanas években sem viselt senki, aki nem vágyott csípős megjegyzésekre, utóbb pedig már egyszerűen kényelmesnek tűntem, épp az első füllentéseim miatt, ezért hát nem maradt más számomra, minthogy elfogadjam, nem lehetek tagja a Velvet Maffiának. (Éppen az ilyen kijelentéseim miatt, többek között.)
Elkalandoztam azonban - ezt a kis kitérőt már az ellenszenvesség elősegítése érdekében is meg kellett ejtenem, tapasztalatom szerint a közvélemény szinte általánosan áll amögött az elv mögött, hogy ha valaki nem tagadja meg azt a bizonyos ezüstkanalat nagy szavakkal, már nem érdemes az elfogadásra - ugyanakkor az ezüstkanalasok büszke társasága is épp ezt tételezi mindazokról, akik nem tagjai, ezért hát aztán jó úton robogunk afelé, hogy soha, végképp soha ne értsük meg egymást! A laktózérzékenységem komoly problémának bizonyult, olyasminek, amiben találkozott a makacsságom és a hedonista életmódom, és ezen holmi tabletták nem segítettek, kóstolták már a laktózmentes sajtot? Itt álltam huszonévesen, és toporzékoltam, nem mintha bárki egyetértett volna velem, sőt, ez nem is tűnt igazi problémának, csak egy unatkozó aranyifjú kísérletének arra, hogy divatba hozzon valami polgárpukkasztót, holott én önmagam legyőzésének képtelenségét láttam a helyzetben, ami nyilván lehetetlen volt. Az általános lustaságom - és hogy szeretek délig aludni - nem akadályozott meg a diplomáim megszerzésében, a vélt neveltetésem abban, hogy elzülljek, már csak annyira, hogy legyenek még barátaim, a boomer szokásaim pedig - már ha szó kisnyugdíjas értelmében használjuk, ahogy én, mint mikor megtudtam, hogy nem is ezt jelenti, de már túl voltunk hetvenként vlogon, amelyekben úgy ismételgettem, mintha fizetnének érte - nem lettek akadálya a munkámnak, vagy annak, hogy személyesen énekeljem fel az első appunk reklámját (erről a mai napig nem tudom eldönteni, jó ötlet volt-e): a laktózérzékenység azonban jött, és maradt, és azzal fenyegetett, hogy legyőz.
Mikor Raint megismertem - aki eleinte ezen a néven került említésre, és mert szerettem a videójátékokat - életem három legjobb momentumának egyike volt, amikor szinkronizáltam az egyik nem túl magas irodalmi tartalmú, de roppant szórakoztató karakterét annak a bizonyos fpsnek - sosem felejtettem el magamban hozzátenni, hogy Blood, tehát Rain egy roppant bizonytalan kiadásommal találkozott, aki aztán felgyújtotta a saját nyakkendőjét az első randevún. Határozott voltam, valóban, természetesen beszélek franciául, játszom hegedűn, de ez nem tűnt megfelelő témának még soha életemben, és ha úgy adódott volna, kellemesen elcsevegek vele a csecsen helyzetről, ahogy az ezekben a körökben tea mellé dukál, de tudják, én nem láttam a drága öltönyén megpihenő patinát, vagy a görcsöt, amely mindegyikünk sajátja, akik nem szenvedték el a társadalmi kitaszítottságot, holott tudják, hogy talán kellett volna, talán nem tettünk érte eleget, talán kellett volna - Rain szórakoztató és szimpatikus volt, ahogy bármely szórakoztató és szimpatikus ember volna.
Tudják, azt hiszem, túl sokat foglalkozunk vele, mihez és kihez képest vagyunk azok, akik. Én például a saját beleim állapotával voltam, erről tanúskodik számtalan velem készült interjú, a videóim, a tweetjeim, mintha a Laktózérzékenyek Kongresszusának választott képviselője volnék, és képletesen szólva többet fostam ez utóbbitól, mint.. Tudják, azt gondolom, a politika a hatalmasok játéka, azonban a hatalmasok is emberek - bármi közhely díjat is ítélnek meg nekem ezért - és a világunk felértékelte a személyes véleményt, élményeket. Már nem vagyunk nagyapáink korában, az lesz társadalmi ügy, amelyből azt csinálunk, és én sosem fogok megijedni, hogy ezért a párbeszédért újra meg újra hülyét csináljak magamból.
Múlt
"...a világ alábecsüli a laktózérzékenység témakörét." Armie Holland sosem játszott egy pályán saját magával - mikor politikai elemzők zsúfolt asztalára került megosztó pillanatokkal bővelkedő aktája, eleinte egyikük sem értette, honnan is érdemes a sortüzet rányitni. A Holland klán számtalan befolyásos személyisége remek kifutó, ha a maga kultúrális holdudvarát farkekvéssel elhagyó liberálisát akarjuk megindítani a lejtőn, nyilván a befolyásos bankár nagybácsi, a befolyásos befektető édesanya és egyéb, nem kevésbé befolyásos vérrokonok gyűrűjében kínálkozó célpont sportszerűtlen, ha ilyen remek lőtér kínálkozik mellette, és senki nem azért izzadta ki magából a bölcsészdiplomát, hogy ne bonyolult kifejezésekkel és Kanton nevelt kreativitáson edződve kápráztassa el az olvasóit, megrendelőit. A világ, legyen bármilyen változó, nem áll még készen erre az epifániára, és hiába érkezett Trump onnan, ahonnan, egy meleg elnökjelölt, ha egyelőre csak reménybeli is, nyilván mást ért az amerikai álom alatt, igazán lehetne benne több önbecsülés, minthogy miután Mr. Raint sikerrel belökte a busz alá, most bennünket is tönkretenne. És különben is utáljuk a vegánokat.
Armie Holland majd kialussza ezt a korszakot, egyébként sem túl elegáns tőle, hogy ilyen sekély vízen járkál, és úgy képzeli, hogy képviselhet mindannyiunkat: lehetséges, hogy az appjai nagy sikert arattak, megengedjük, még a videói is egész humorosak, és láttad a Drag Race epizódot, amiben zsűri volt? - köszönjük, Mr. Holland, köszönjük, hogy olyan szórakoztatóan képviseli a maga választotta platformokon az életmódját, Amerika igazán nem homofób, de Amerika nem tart igényt a komoly gondolataira, a mester maradjon a kaptafánál, Amerikának vannak meleg barátai, de nem ültetné őket az Ovális Irodába, összenő, ami összetartozik. Nagyot álmodott az elit kollégiumi szobájában és ezüstkanállal a szájában jött világra, rajongtunk önért, mert ki ne rajongna a fiúért, aki egyszer élő adásban csókolta meg Bowiet, imádtuk a videójátékok terén elért állomásait, mind szimpatizáltunk a fehérgalléros család deviáns kishercegével, szurkoltunk a kapcsolataiért, amikor azok nyilvánosak voltak, meghallgattuk, mikor tüntetéseken szólalt fel és megosztottuk a tweetjeit: Armie Holland, Amerika Aranyifjúja, de Armie Holland, az Amerikai Egyesült Államok Elnöke? "Not today satan, not today."
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Úgy gondolom minél inkább próbál az ember a mai világ elvárásainak megfelelni, annál előbb jön rá, hogy bármerre is indul, bármilyen oldalról is közelíti meg azt, valahogy mindig zsákutcába ütközik. Te ezt saját magad is megtapasztalhattad, amikor olyan kijelentéssel éltél, amelyet te megvalósítható céljaidként tűztél ki, a külvilág pedig úgy döntött, hogy köszöni szépen, de nem kér belőle. Pedig abból amit megtudhattunk rólad leírásod során, bizonyára komolyan vennéd mindazt a felelősséget, amit a választásoddal jár, elvégre tisztában vagy vele mennyire komplikált és összetett ez a világ valójában és néha igazán nem ártana, ha valaki összekaparná azt. Ugyanakkor az is lejött, hogy ugyan olyan foglalkozást igyekszel választani magadnak, ami komoly döntésekkel és elhatározásokkal jár, mindazonáltal nem áll tőled az sem messze, hogy megmutasd humorosabb, emberibb oldaladat, ami olykor jól jöhet a hétköznapok monoton és elviselhetetlen menetében. Bizonyára nehéz lesz meggyőzni a többséget, mindazok után, amiket megtudtak rólad és amilyen módon megismerhettek téged, hiszen az első benyomás után ítélnek, ám elég valószínűtlen, hogy bárkit is pusztán ennyiből ki lehet ismerni. Úgy gondolom te is képes lennél még meglepetéseket okozni és olyan oldaladat megmutatni másoknak, amire ők eddig még gondolatban sem számíthattak. Mindenesetre azt ajánlom, hogy ne add fel azt, amiért küzdesz, rosszakaró emberek, kételkedők ide vagy oda. Az ilyenekből mindenhol akad és lesz is belőlük még bőven, neked viszont csak annyi a dolgod, hogy eldöntsd, mennyire vannak rád befolyással. Mutasd meg, hogy több vagy annál, amit eddig láttak és biztosan ők is fogékonyabbak lesznek a változásra.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
