Braylen && Blayze

Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel.

- Szerintem nem kéne abbahagynod – jelentette ki Alice, miközben lenyalta a tejszínhabot a kanaláról – Jó voltál benne otthon is.
Otthon. Nem igazán akartam jelenleg Sydneyre gondolni, mert mentem összeszorult a torkom. Nyilvánvalóan szerettem ott élni, meg alapvetően könnyű volt beilleszkedni az ottani környezetbe, de hát úgy hozta a sors, hogy most itt kell helytállnom... Ami eddig meglepően jól megy. Igazából az engem üldöző balszerencsével már egy ideje sikerült megbékélnem. Viszont azt semmiképpen sem lehet rossz dolognak tekinteni, hogy Manhattan egyik legjobb gimnáziumában produkálom – kifejezetten sikeresen – magam, illetve már az iskola technikusává is kiemeltek, aminek hála kaptam egy gyakornoki állást egy kifejezetten neves cégnél. Hogy mi ezzel a baj? Lényegében nem voltam biztos benne, hogy ezt akarom csinálni... Még annak ellenére sem, hogy kifejezetten kockafejnek számítottam az iparban. Tehát gondolok én itt most arra, hogy bár ténylegesen jó vagyok minden tárgyban, ami reálnak számít, de ettől függetlenül nagyon hajlamos vagyok a hibák elkövetésére. Szóval leginkább ez az, ami elbizonytalanít. Hogy lényegében még kukás sem lesz belőlem az ügyetlenségem miatt, holott az eszem meglenne ahhoz, hogy egy szép jövőt építsek fel magamnak.
- De akkor mikor csinálunk mondjuk ilyeneket? – tettem fel a kérdést, miközben igyekeztem a velem szemben ülő lányra nem túl bután nézni... Vagy legalábbis nem mereszteni a szemeimet, mint valami idióta, de így is éreztem, ahogyan elkerekedik a tekintetem. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy a szokásosnál is idétlenebbül viselkedek, ami miatt csak még jobban aláásom a nemlétező esélyeimet is Alicenél.
- Tök sokat dolgozom most – jelentette ki a lány, miközben halvány kis mosoly jelent meg az arcán – Persze én nagyon szeretnék veled lenni, de ne miattam add fel a hobbijaidat.


Szóval lényegében ez az oka annak, hogy most itt vagyok... Beiratkoztam egy tánciskolába, abban reménykedve, hogy ebből kisülhet majd valami jó is... Hogy kedvelni a fognak a többiek. Igazából nem igazán számítottam arra, hogy majd fölém tornyosuló alakok fognak jönni, akik kiégnek azon, hogy hahh tipikusan megfelelek a töpszli vékonyka ázsiaiak sztereotípiáinak. Amióta a terembe beléptem, lényegében rajtam kívül még négy nálam alig magasabb, vagy éppenséggel velem egymagas ázsiai srác lépett be a terembe. Én a magam részéről mindenkinek igyekeztem köszönni, de nem igazán találtam a helyem. Eddig még csak a tanárral sikerült beszélnem, aki lényegében a címet említette és semmi mást, így a sarokban kuporogva igyekeztem szemügyre venni azokat az embereket, akik bár köszöntek nekem és bemutatkoztak, ettől függetlenül nem túl sok figyelmet szemléltek nekem. Sokkal inkább próbáltak az itt kialakult baráti körökben maradva csacsogni egymással, miközben én messziről figyelve lőttem be azt, hogy ki kivel van jóban.
A neveket egyelőre nem igazán sikerült megjegyeznem, így annyiban voltam benne biztos, hogy legalább egy Jessicával sikerült összefutnom, bár ez nem kifejezetten volt meglepő. Lényegében Ausztráliában is sok volt az egy négyzetméterre jutó Jessicák száma, ami miatt legalább kettő minden osztályomban volt.
Ahogy ismét kivágódott az ajtó, egy újabb ázsiai gyerek indult el befelé, aki az eddigiek közül talán a legmagasabb lehetett... És az a fajta, aki teljes egészében felülír minden velünk kapcsolatos sztereotípiát. Mert a bőre lényegében világosabb volt az összes amerikainál, aki itt megjelent, és minden sárgás tónust mellőzött. A haját hozzám hasonlóan kicsit hosszabbra hagyva hordta, de rajta valahogy mégis stílusosabbnak tűnt a frizura, illetve az enyémnél jóval fényesebbnek és feketébbnek az egész. A szemöldöke hasonlóképpen dús volt, és bár a szeme még az enyémnél is vágottabbnak tűnt, mégsem nézett ki egy tipikus mintapéldánynak közöttünk... És az, hogy ő mindezzel tisztában volt, engem eléggé megijesztett. Szinte már láttam magam előtt a jelenetet, ahogyan egyszer Alice értem jön, és ő lesz a következő srác, aki még a próbálkozásom előtt lecsapja a kezemről. Egyáltalán érdemes bármiféle próbálkozást tennem? Nem vagyok benne biztos.
Meglepett pillantással követtem a srácot, ahogyan a tömeggel lepacsizik, produkálja magát egy sort, aztán pedig elővesz egy vizet a táskájából, és meglepő módon, tőlem nem messze foglalt helyet. Ahogy bekucorodtam a sarokba, szinte biztos voltam abban, hogy lényegében nem vett észre, én pedig minden erőfeszítésemmel igyekeztem nem bámulni őt, miközben végig az járt a fejemben, hogy szeretnék ilyen menő lenni.
Vagy öt perc telt el úgy, hogy lényegében szótlanul ültünk egymás mellett, így én, a kezdeményezések nagy mestere – aha persze – végül vettem egy mély levegőt, megköszörültem a torkom, aztán pedig kifejezetten rekedtes hangon szóltam a sráchoz.
- Öhm... szia? – jól hallhatóan, ám annál kevésbé magabiztosan szóltam oda neki, miközben a karjaimmal megtámaszkodtam a felhúzott térdeimen– Én vagyok az új srác, és gondoltam bemutatkozom.
Rögtön nyújtottam is felé a jobb kezem, miközben igyekeztem legalább egy kicsit kihúzni magam ülés közben, hátha ezzel nagyobbnak tűnhetek. Én a magam részéről pedig csak reménykedtem benne, hogy ha barátok nem is lehetünk, legalább rossz kapcsolatot nem fogunk ápolni egymással.

Azokban a körökben ahol én nevelkedtem, valószínűleg megszokott és jóval kívánatosabb lenne, ha olyan hobbit űznék, amit a többi felső tízezer köreibe tartozó velem egykorú fiatal is. Mondjuk golfozhatnék, járhatnék halál unalmas és feleslegesen fárasztó tenisz meccsekre az apámmal, de választhatnám azt is, hogy különböző idegennyelveket sajátítok el és a poros könyvekkel együtt sorvadok el, a könyvtárba zárva. A golfozás részét talán még esetenként teljesítem is és alapjában véve a lovaglás is olyasmi, amit gyakran űznek pénzes gyerekek, számomra viszont sokkal inkább a családi mindennapokból való kikapcsolódást jelenti, a lovarda Queenstől való távolságának hála. Viszont épp ugyanebből az okból nem is űzöm heti szinten a dolgot. Ellenben amikor az apám miatt meghatározatlan időre egyszerűen eltűnök otthonról, valahogy mindig a lovaglásnál kötök ki, Staten Islanden. Nem mintha ezt az információt egyébként olyan könnyedén osztogatnám, hiszen az ilyen jellegű elfoglaltságoknak pont az a lényege, hogy az ember megtarthassa magának.
A lovaglás mellett viszont ott van még egy dolog, amivel ha nem is az indulataimat, de a felesleges energiáimat nagyon szeretem levezetni. Nevetséges módon, ha nem lenne lég, hogy az ikerhúgommal egy születésnapon osztozunk, még valamilyen szinten ez a hobbink is közös, habár nem egymás köreiben mozgunk. Míg ő komolyabb szinteken űzi a táncot, én megmaradtam annál, hogy puszta szórakozásból csináljam. És így is van ez jól.
Másabb közeg, mint a vacsorapartik és jótékonysági estek társasága, más, mint akikkel néha a golfpályán futok össze, de még az egyetemről ismerős arcok sem igazán tévednek ide. Ötletem sincs miért épp a tánc, mint sok minden mást a viselkedésemmel és önmagában a személyiségemmel kapcsolatban, ezt is úgy magyarázom, hogy: Vegas. Mindennek az oka Vegas.
Habár ez az érvelés kicsit sem működött most Finn számára, aki napok óta zaklat egy időpontért, amikor is hajlandó lennék átmenni hozzá és vele együtt elvégezni a közös projektmunkánkon az utolsó simításokat, az egyébként jövőhét elején esedékes leadási határidőig. Épp ez a távoli időpont az, ami miatt én nyugodt szívvel  jöttem el a próbára, ő meg maximum még inkább lusta disznónak gondol majd. De úgy is tudom, hogy ha nem tanulással, akkor majd valamelyik csinos csaj társaságában tölti a nap hátralevő részét, akivel egy koliban lakik. Nekem ígyis-úgyis muszáj kiengednem kicsit a gőzt.
- Hé-héé! - Rögtön elvigyorodom, amikor belépek az ismerős terembe és meghallom az ismerős hangokat, amelyek tulajdonosaihoz most oda is megyek, hogy végig köszönhessek mindenkinek.
- Csá. Hello. Sziasztok. - Minden újabb köszönés egy-egy kézfogással jár az egyébként pletykás öregasszonyok módjára körben csevegő srácok számára. - Mi van már a lábaddal? - Az állammal az egyik srác bokája felé intek, a legutóbbi alkalommal elég szerencsétlen módon sikerült kicsavarnia.
- Minden király, olyan mintha kicserélték volna - megrántja a vállát, én pedig helyeslően szólok még néhány szót, majd elnézést kérek tőlük, amikor megérzem, hogy a zsebemben rezeg a telefon. Oda sem figyelek igazán, hogy pontosan hova telepszem le a cuccommal, egyedül az érdekel, hogy a vizes palackom kihalásszam a táskámból, hogy az óra kezdetéig is tudjam pótolni a hamarosan elvesztendő folyadékot a szervezetemből.
Nagy általánosságban véve nem figyelek oda túlzottan arra, hogy pontosan kikkel is vagyok itt együtt, gyakran nagy a fluktuáció, van aki nem ér rá egy adott napon, van aki kipróbálja a táncot, aztán soha nem látjuk újra. Azokkal, akik már hosszabb ideje járnak ide és kitartóan részt vesznek az órákon, természetesen elengedhetetlen, hogy jobban megismerkedjünk egymással, többet beszélgessünk és akár barátokká is váljunk. Ami persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindannyiunknak örök barátokká kell itt válnunk, vannak ugyanis olyanok is, akik nem akarnak túlzottan ismerkedni. Eljönnek, részt vesznek a dologban, aztán távoznak. Valószínűleg ezért sem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget a hozzám közel, mégis a sarokban kuporgó alaknak, aki viszont másképp gondolta a dolgot, s ha a torokköszörülése feltétlenül nem is, de a hozzám intézett bátortalan szavai már eljutottak a fülemig. Előbb csak feljebb emeltem a fejem, amivel eddig a telefonom fölé hajoltam, a szemeim a talajra fókuszáltak, majd pár másodperccel később oldalra fordítottam a fejemet is, a srác felé.
- Hello...? - A hangsúlyomban szinte én magam is véltem felfedezni valamennyi kérdő élt, ugyanis fogalmam sem volt ki ő pontosan és mit akar tőlem. Amikor azonban sikerült végre hozzátennie, hogy újonc itt, rögtön a mások számára már ismerős, kissé szemtelen mosoly költözött az arcomra. - Rendben, akkor mutatkozz. - A mosolyból hirtelen kiszélesedve ezúttal vigyor lesz, de azért, hogy a(z egyébként nem feltétlenül) neveletlen kontrát tompítsam, elfogadtam a felém nyújtott kezét és határozottan megráztam azt egyszer. Nem én tehetek róla, hogy nem egyszerűen a nevével kezdte, meg azzal, hogy egyébként új. Azzal, hogy előbb a bemutatkozási szándékát jelentette be, egyszerűen csak bekapcsolt a fejemben a hülyeség-generátor és lassan, de biztosan a normál szintig melegszik.
Jó néhányszor végigmérem a pillantásommal a srácot, aki úgy kuporog ott a sarokban, mintha csak minden álma az lenne, hogy valójában egy kis gombóc legyen, vagy szimplán csak túl sokat piszkálták a gimiben és megszokta, hogy benyomják a szekrénybe. Eskü úgy tűnik lazán beférne... Viszont tény, hogy épp ezért meg is sajnáltam, amiért rögtön tapló módon önmagamat adtam. Ezért is tettem hozzá a kézfogás végéhez a saját bemutatkozásom: - Braylen. Yang.

Braylen && Blayze

Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel.

Soha nem ment túl könnyen másokkal az ismerkedés, épp ezért is kuporodtam be a sarokba, és figyeltem onnan a vidáman társalgó fiatalokat. Lényegében mindig ilyen voltam: messziről vettem szemügyre az embereket, és ritkán nyitottam mások felé. Általában megvártam, hogy az emberek észrevegyenek, és eldöntsék, hogy méltó vagyok-e a társaságukra. Ha úgy gondolták, hogy nem, akkor egyszerűen csak elvoltam magamban, ha esetlegesen befogadtak a köreikbe, akkor kezdődtek az újabb tortúrák.
Ugyanis az elején harapófogóval is alig lehet kihúzni belőlem a szavakat. Tulajdonképpen csak akkor vagyok jó az ismerkedésben, ha rákényszerítenek arra. Pont ezért is ment jól példának okáért az interjú, a velem egyidős sráccal, plusz a követlensége és az, hogy képes volt vezetni a beszélgetést – legalább az elején – elég jól jött ki.
Érdekes módon, lényegében minden nap rá voltam kényszerítve arra, hogy emberekkel beszéljek, de ennek ellenére sem ment jól az ismerkedés. A jelenlegi helyzetemben pedig egészen szoros a nyakam körül a hurok, mivel lényegében egyedül vagyok New Yorkban. Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy bár Sydney nagy város, az itteni pörgéshez az ausztrál életvitelünk nem szokható.
Ettől függetlenül viszont nem voltam túl jó az osztálytársaimmal való kommunikációban. A legtöbben gyökeresen más nézeteket vallottak, mint én... S bár kedvesek voltak velem, valahogy mégis azt éreztem, hogy a kíváncsiságuk felszínes és sosem fognak engem igazán befogadni. Lehet, hogy szimplán csak túlreagálom, hiszen elég sok új dolog történt velem mostanában, de ha tehetném, akkor már nem biztos, hogy még egyszer idejönnék.
Nem tudom mennyi időbe fog telni, hogy elnyerjem a családunk nevében a tesóm megbocsátását. Lényegében nem is hajlandó szóba állni velem, ami miatt már tényleg kezdem fontolgatni az ajánlatot, hogy Alice-ékhez költözöm és feladom de... Az annyira nem rám vallana. Mégis olyan, mintha idegen lennék a számára, és folyamatosan zaklatnám őt, emiatt pedig kényelmetlenül érzem magam.
Mindenesetre mielőtt idejöttem, eldöntöttem, hogy én márpedig össze fogok valakivel barátkozni, most pedig mégis ugyanazt csinálom mint mindig: a sarokban kuporogva próbálom felmérni azt, hogy kihez kéne mennem. Összességében mindenki túl népszerűnek meg menőnek és lazának tűnt ahhoz, hogy meg merjem mozdítani a seggem, illetve annyira el voltak foglalva egymással, hogy lényegében feleslegesnek éreztem a jelenlétem.
Az pedig nem kifejezetten tenne nekem jót, ha megint csak zavarba jönnék attól, hogy le kell nyűgöznöm valakit, ezért végül mégis úgy döntöttem, hogy nem lépek semmit... Majd a következő ember felé, aki bejön az ajtón...
... És ez meg is történt, de pontosan egy olyan kiállású srác jelent meg, aki a magamfajtákkal nem igazán szokot barátkozni. Amikor megindult a tömeg felé, pedig szinte azonnal tudtam, hogy a mai nap folyamán maximum akkor vesznek észre a többiek, ha esetlegesen a koreográfus maga mutat be. Legalábbis ezt gondoltam egészen addig, amíg a srác le nem dobta magát tőlem nem messze. Magam sem tudom pontosan hogy sikerült összeszednem magam, de végül megszólítottam, amit szinte azonnal meg is bántam.
Ahogy szintén visszakérdezett a köszönésével éreztem, hogy az arcom szinte azonnal lángba borul. Kicsit el is kezdtem legyezgetni magam a kezeimmel, de pár másodperc után rájöttem, hogy ezzel csak még inkább hülyét csinálok magamból. A társalgás meg kicsit sem ment jól, de végül hálás voltam azért neki, hogy ő mondta ki előbb a nevét... Holott én akartam neki bemutatkozni.
- Blayze Yim – mutatkoztam be neki én is, miközben annyira összeszedtem magam, hogy legalább a kezére rá tudjak szorítani a bemutatkozás közben – De inkább Lay.
Ezt az egyszerűség kedvéért tettem hozzá. Elég sokszor előfordul, hogy az emberek nem tudják kiejteni rendesen a nevem, ezért nem szoktam őket kínozni őket. Szimplán csak azért nem a rámaggatott becenévvel kezdtem, mert ő is a teljes nevét mondta nekem.
- Ez az első alkalmam itt – jegyeztem meg, miután mind a ketten visszahúztuk a kezünket, bár a nyakamat tettem volna arra, hogy ez őt nem érdekelte. Mégis ha képes volt letenni miattam a mobilját... Valamiért rögtön azt az érzést keltette bennem amiért megtisztelt a figyelmével, hogy valamivel szórakoztatnom kell őt – Még a koreográfust sem ismerem. Normális?
A kérdést úgy tettem fel, mintha bármit is számítana. Maximum fél órán belül meg fogom tudni, hogy az-e vagy sem, így felesleges volt a dolog. Mégis abban reménykedtem, hogy ha elég nagy szemekkel meredek rá, akkor elmondja majd nekem az igazat a dologgal kapcsolatban.
- És a többiek rendesek itt? Nem sok ismerősöm van még a városban, mert nem vagyok idevalósi... – az utolsó szó végét határozottan elharaptam, majd lesütöttem a szemem – Bocsánat.
Szinte biztos voltam benne, hogy nem igazán érdekelte az élettörténetem, inkább csak pár kíváncsi pillantás után nekiálltam a körmömnél piszkálgatni az elhalt bőröket... Viszont most az egyszer odafigyeltem arra, hogy ne tépkedjem túlságosan, mert ennél az egész helyzetnél már csak az lenne zavarbaejtőbb, ha mindennek tetejében nekiállnék vérezni is.

Nem állítanám, hogy valaha is különösebben megválogattam volna a barátaimat. A jelenlegi embereket elnézve legalábbis, akikkel az egyetemen, de legfőképpen azon kívül lógok, nem mondanám egy válogatott, intelligens társaságnak - nyilván jókora túlzással. Nem teljesítem azt a bizonyos 'krémek krémje' elvárást, amit a családom jelenlegi státuszából adódóan talán a szüleim, de legfőképpen mélyen tisztelt édesapám elvárna tőlem. Egy gyereknek nem lehet megmondani, hogy kivel barátkozzon, én meg már az óvodában sem voltam olyan angyali, mint ahogyan azt a szomszédok emlegették anyáméknak. Csak öt percre kellett egyedül hagyniuk és én rögtön eltűntem, leborítottam vagy éppenséggel sikeresen eltörtem valamit. Még akkor is rám voltak fogva az ilyen szerencsétlen balesetek, amikor nem is én voltam az elkövető, hanem Jasmine. Ő mindig sokkal inkább tűnt angyalnak, mint én, még akkor is, ha benne volt könyékig. Vagy mélyebben.
Ha a barátaimat illetően nem is feltétlenül a jól nevelt, pénzes kölykökre hajtok, de idővel mégis sikerült valamilyen íratlan kritériumrendszert kialakítanom magamban, ami miatt talán én magam kicsivel jobban neveltnek és az alapvetőnél is pénzesebb baromnak tűnök, mint amilyen egyébként is vagyok. A jól nevelt részével kapcsolatban igazából nem vagyok hajlandó nyilatkozni, a pénzünkkel viszont nagyon is könnyen villogok. Főleg akkor, amikor az egyébként nekem kiszabott, másokkal elkészíttetett egyetemi feladatokért fizetek. Kicsit sem tisztességes, vagy szép dolog, de minekutána apám sem jeleskedik ezekben a tulajdonságokban, nekem pedig az ő példáját kellene követnem... Épp azért taszít az a világ, amiben élnem kell, mert annyira belelátok. Ha újra választhatnék, talán fele ilyen jó életet sem kívánnék magamnak.
A tánc viszont mindig is menekülést jelentett amellett az élvezet mellett, amit az nyújtott, hogy mennyire nem az úri fiúk elfoglaltsága ez. De ha az ikertestvéremnek lehet, akkor bizony nekem is. Habár eléggé bele vagyok merülve a gondolataimba, amikor helyet foglalok és ledobom a cuccom, igyekszem szabadulni azoktól és jó szokásomhoz híven inkább megfeledkezni arról, hogy olyan dolgok is vannak az életemben, ami miatt ténylegesen is rosszul kellene éreznem magam. Az áldozatom pedig akaratán kívül is éppen az új srác lesz, akinek láthatóan nagyon is össze kellett szednie a bátorságát, hogy valami bemutatkozás félét produkáljon nekem. Alig hallom meg a nekem intézett bizonytalan szavait, s a fejemben máris átkapcsolódik valami, előbújik belőlem a kisördög.
- Rendben, Blayze Yim, inkább Lay. - Lehetetlen nem észrevenni az arca pirosságát, amit azután produkál, hogy nem lelkes kiscserkész módjára és vigyorogva köszöntöm őt köreinkben és rángatom át a terem másik végébe, hogy mindenkivel alaposan megismerkedjen és örök barátokra leljen köreinkben. Finoman megrándul a szám, hogyan érzékelem a zavarát, de a rám oly' jellemző széles vigyor ezúttal elmarad, még sikerül türtőztetnem magam.
- Igen, azt gondoltam - éles bólintás, s egy jól látható végigmérés a válaszom, amitől valószínűleg csak még inkább zavarba fog jönni, mintha csak az oviban lennénk. Kár, hogy én már öt évesen is magam akartam megmondani az óvónőimnek, hogy mit akarok tanulni és mit nem. Na persze korántsem az a célom, hogy már az első alkalommal megutáltassam vele a helyet és elérjem, hogy soha többet ne dugja ide az orrát. Tulajdonképpen fogalmam sincs mi a célom azzal, ahogyan viselkedem vele, de túl könnyű préda ahhoz, hogy ne önmagamat adjam előtte. - A legjobb helyre jöttél. A koreográfus az egyik legjobb a városban. Megdolgoztat, de elég jófej. - És az a helyzet, hogy nem hazudok. Lehet, hogy Queens nincs tele a manhattani elittel, de nincs is szükség itt olyanokra, akik nem bírják a gyűrődést és a táncot nem szenvedélynek, hanem tinglitanglinak gondolják. Akinek nem fűlik a foga a hiphophoz, vagy underground stílushoz, menjen inkább balettozni. Amit ez a Lay gyerek is megtehetne ilyen lábakkal. A lányok irigykednének rá.
- Ők is. - Elnevetem magam, mert egyfelől nem hiszem el, hogy ez a kiskatona most komolyan éppen engem talált be a kezdő kérdéseivel és nekem kell neki elmagyaráznom az alapokat... Másrészt minimálisan talán legyezgeti az egómat, hogy mégiscsak éppen engem szólított meg, nem pedig bárki mást a teremből. Nemzetiségi összetartásban igazából választhatott volna még legalább négy másik ázsiai srác közül. - Ne kérj bocsánatot. - Úgy szögezem ezt le, hogy a pillantásommal szinte kimondatlanul is korholom, amiért ilyen határozatlan. Egyelőre úgy érzem nagyon nem leszünk barátok.
- Honnan jöttél? - Emelem meg a szemöldököm, s csak kicsivel próbálok kedvesebb lenni, mint amilyen eddig voltam. Tényleg nem az a cél, hogy sírva menjen haza. Az majd akkor dől el, hogy szívesen viszont látnám-e a csapatban, ha láttam táncolni. Mivel azonban a koreográfus még az orrát sem dugta felénk, addig bizony muszáj lesz csevegnem kicsit.

Braylen && Blayze

Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel.

Ami azt illeti, az első benyomás nagyon fontos dolog. Én pedig igazából nem nagyon vagyok tisztába azzal, hogy az egész eddigi életem során mi volt az a bizonyos indok, ami miatt találtam barátokat. Túlságosan félénk vagyok ahhoz, hogy magamtól kezdeményezzek mások felé, vagy egyáltalán meg tudjak nyílni egy normális beszélgetés erejéig. Alapvetően olyan fizimiskával rendelkezem, ami miatt az emberek nemhogy komolyan venni képtelenek, lényegében még a koromnál is fiatalabbnak néznek. Lényegében az első dolog, amivel mindenki zaklatni szokott, hogy egy férfi 70 kiló felett kezdődik, és a legtöbben azt sem hiszik el, hogy én a magam részéről megütöm a hatvanat... Pedig így van! Az utóbbi egy évben sikerült két kilót híznom így már boldogan konstatálom ha mérlegre állok, hogy határozottan megáll hatvanhárom és hatvannégy között a kis mutató. Tehát lassan alkalmas leszek arra, hogy vért adjak másoknak, ha esetlegesen szükség lenne rá.
Pont ezért is aggódtam egyedül belekezdeni ebbe az egész tánc dologba, de mivel Lizzie azt mondta nekem, hogy jó dolog, hát lényegében belementem. Otthon csak másfél hónap kellett ahhoz, hogy befogadjon a közösség... Ami elég durva tekintve, hogy az ausztrál emberek elég nyitottak. Nem állítom az ellenkezőjét az Amerikai nagyközönségről sem, hiszen az osztálytársaim is határozottan érdeklődtek felém, de ettől függetlenül is kicsit elveszettnek érzem magam. Talán az előítéleteim miatt van? Mivel Alice kifejezetten szerette a romantikus tinidrámákat, ezért mindegyiket megnéztem vele annak idején... Sőt talán mondhatom azt, hogy a mai napig nincsen kifogásom ezek ellen még akkor sem, ha nem kifejezetten tetszenek a filmek meg sorozatok. Arra viszont határozottan jók voltak, hogy egész nap tele gatyával mászkáljak mindenfelé. Ezen pedig azok a hírek sem segítettek, amik egyes iskolai lövöldözésekről szóltak... Tény és való, hogy én egy kifejezetten kékvérű diákoknak szánt helyre jártam, de ettől függetlenül mondani szokták, hogy jobb félni, mint megijedni, nem?
Tehát lényegében egy idegsokkos magabiztosságával jártam a világot nap mint nap, és teljesen biztosra mentem, amikor egy svájci bicskát, egy paprika és egy gázsprayt is a hátizsákomba süllyesztettem a nap folyamán. Nem mintha bármelyik használatához lenne elég vér a pucámban, de ez is már csak részletkérdés. Én reménykedtem benne, hogy meg tudom magam védeni.
Ez az egész persze úgy pattant szét, akárcsak egy szappanbuborék, pont abban a pillanatban, amikor hozzászóltam az egyetlen sráchoz, aki nem maradt a terem közepén. Elég régóta figyeltem a vidáman társalgó társaságot ahhoz, hogy én magam inkább ismét csak visszavonuljak és a csigaházamba húzódva próbáljak meg létezni amíg mindenki más jól érezte magát. Viszont – bár ezt sosem ismerném be – hiszek abban, hogy bizonyos találkozások csak úgy eleve el vannak rendeltetve... Emiatt pedig összeszedtem minden bátorságom és hozzászóltam a mellettem ülő sráchoz...
... Aki sokkal ijesztőbb volt, mint bárki, akivel eddig találkoztam. Egy pillanatig átfutott a fejemen, hogy talán most jött el az a bizonyos pont, amikor egyszerűen csak ki kell hátrálnom a szituációból. Mondván, hogy én megpróbáltam ezt a táncóra dolgot, nem jött be, aztán hagyni a fenébe az egészet... Viszont nem szerettem volna, hogy mindenki más is gyávának gondoljon, ez pedig elég öszönző volt ahhoz, hogy végül maradásra bírjam magam.
- Az... az jó – válaszoltam végül halkan arra amit mondott, de szinte azonnal el is kaptam a pillantásom róla. Képtelen voltam tartani a szemkontaktust és pillanatokon belül azt éreztem, hogy a beszélgetésünk is meg fog szakadni. Hirtelen már abban sem kezdtem bízni, hogy én magam elég jó vagyok ahhoz, hogy a csapatba tartozzak, holott eddig nem tartottam magam rossz táncosnak. A legjobbak közé sem sorolnám magam, lényegében épphogy befértem a versenykategóriába.
Nagyokat nyeldesve próbáltam legalább egy kicsit összeszedni magam, hogy a továbbiak során ne tűnjek annyira szerencsétlennek. Alapvetően hajlamos vagyok az első találkozásokon össze vissza beszélni, de ez a Braylen, nem is feltétlenül könnyítette meg a dolgomat.
- Bo... Izé, jó. – teljesen kiszáradt a torkom, és már-már kezdtem pánikolni, amit határozottan láthatott is a tekintetemben, amikor rápillantottam. Magam sem tudom pontosan miért hittem azt, hogy majd ő is annyira kedves lesz, mint Ye Bin volt. Teljesen más a kisugárzásuk is, illetve a fiatalabb fiú felé nem vetettek lopott pillantásokat a lányok. Vagy ha hasonló történt volna, akkor szerintem fel sem tűnt volna neki, olyan szenvedéllyel magyarázott nekem a a videojátékokról. Braylen se kifejezetten foglalkozik ezzel, bár szerintem ő határozottan tisztában van azzal, hogy figyelik.
- Ausztráliából – jelentettem ki végül úgy, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Tény és való, hogy elég erős az akcentusom, mivel az előző pár hetet leszámítva, az egész életemet ott éltem le, illetve a bőröm is jóval sötétebb árnyalatban játszott, mint a mellettem ülő srácnak – Úgy három hete. Elég furcsa még itt minden.
Egy mozdulattal átkulcsoltam a felhúzott térdeimet, hogy addig se kelljen ránéznem a srácra. Pont úgy szemléltem a kezeimet, mintha azok legalábbis a világ legérdekesebb dolgai lennének. A magam részéről nem igazán tudtam, hogy milyen irányba kéne terelnem a beszélgetést, és talán pont ezen segített – vagy rontott? – a kivágódó ajtó, amin besétált az a bizonyos koreográfus... Aki először a tömegen futtatta végig a pillantását, ami végül rajtam akadt meg. Talán semmi meglepő nincs abban, hogy én természetesen képtelen voltam állni a tekintetét, de engedelmesen felálltam és viszonylag férfiasan sikerült vele kezet ráznom a bemutatkozásom után.
- Tudnál pár szót szólni magadról? – pillantott rám végül, mire csak egy halk sóhaj hagyta el a számat. Pont ettől tartottam. Egyetlen segélykérő pillantást vetettem a srácra, akivel nemrég ismerkedtem meg, de szinte azonnal tudtam, hogy ő túlságosan élvezi a helyzetet. Tehát magamra vagyok utalva jelenleg.
- Lay vagyok – kezdtem a lehető legbénábban, majd kicsit sem természetesen folytattam a mondataimat, amik meglepően összefüggőek voltak – 18 éves, pár hete érkeztem a városba tanulás szempontjából, család nélkül. Sydneyben éltem eddig és nagyjából öt éve kezdtem el táncolni.
Magam sem tudtam, hogy pontosan mit kéne még hozzátennem, így csak igyekeztem megjegyezni az arcokat, akikkel egy levegőt kell majd szívjak az elkövetkezendő időben. Bár tartok tőle, hogy mindez nem nekem lesz majd a legnehezebb feladat.

Sok embert érdekel, hogy mit gondolnak róla mások, milyen képet alakít ki olyanokban, akikkel először találkozik és mit mondhatnak róla a háta mögött. Én teljes mértékben leszarom ezt. Sőt, kifejezetten igyekszem elkerülni, hogy bárki is teljes mértékben olyannak ismerjen, amilyen vagyok. Senkinek nincs szüksége például arra, hogy tudja rólam mennyire nem vagyok kibékülve a családi helyzettel odahaza, vagy például hogy nem tudnék olyan embert mondani a családban, akiben teljes mértékben megbíznék, hiába van két testvérem és két élő szülőm. De még a hirtelen felbukkant két nagybátyám miatt sem nevezném magam túlságosan lelkesnek. Ott vagyunk egymásnak és hátat lapogatva-mellet verve hirdetjük az összetartást, holott valószínűleg mindenkinek találnánk csontvázat a szekrényében. Talán nem is egyet. A fele pedig olyasmi lenne, amivel tönkre tudnánk tenni a másikat. Apámat elnézve pedig néha még abban sem kételkedem, hogy képes lenne valamilyen piszkos húzással kihúzni a szőnyeget a család másik felének a lába alól. Ha tehetném, én is valami hasonlót csinálnék vele, de jól tudom, hogy túlságosan függök tőle, hogy ezt megtehessem.
Így legtöbbször csak keresek valami elfoglaltságot, amivel normális módon is le tudom vezetni a feles energiáimat, hogy később ne tűnjek menstruáló pláza cicának felborult hormonrendszerrel. Itt a táncstúdióban pedig legtöbbször van egy pont, amikor a zene már olyan hangerőt ér el, hogy nem hallon tisztán a saját gondolataimat és nem kell semmi másra gondolnom, csak arra amit itt a négy fal között van. Ez az ideális eset.
Kevésbé ideálisnak azt nevezném, amikor épp elég korán érkezem ahhoz, hogy még legyen idő egy kis beszélgetésre, holott semmi kedvem hozzá. Ezt valószínűleg a mai nap véletlen áldozata is pontosan érzékeli, ugyanis nem könnyítem meg a dolgát, amikor már-már gyerekesen megszeppenve igyekszik nekem bemutatkozni. Vagy csak ekkora páfrány.
Jó esetben tisztában vagyok azzal, hogy adott helyzetben mennyire tűnök elérhetetlennek és olyannak, akiből nehezen lehet két szónál többet kihúzni. Most is elég kedvetlenül magyarázok Lay kérdései hallatán, de hamar rá is jövök, hogy a hozzá hasonlóak talán pont az én hozzáállásom miatt mondanak le az olyan dolgokról, amik egyébként szórakoztatják őket. Tegyük fel ez a srác az én flegmaságom miatt adja fel, hogy erre az órára járjon... Ezt pedig még én sem akarhatom, mert én magam sem lennék túl boldog attól, ha valaki elvenné tőlem, amit szeretek.
- Nézd, nem ismerjük még egymást... - Finoman oldalra fordítom a fejem, a szemem sarkából nézem az arcát. Azt már eszemben sincs elmagyarázni neki, hogy talán soha nem is ismerjük meg egymást igazán, csak mert nem tűnik annak a típusnak, aki helyet kaphatna a baráti körömben. - De az, hogy ide jöttél, arról árulkodik, hogy van ízlésed. Viszont nem elég ha csak a táncteremben van bátorságod, és vannak olyan dolgok, ami miatt nem kell bocsánatot kérned. - Magam sem értem miért játszom rögtön az oktatót számára, mikor még meg sem kezdődött az óra. De arra gondolok, hogy négy évesen én is hasonlóan viselkedhettem, valaminek a hatására viszont mégis elég magabiztosság - meg jó adag pofátlanság - szorult belém végül, hogy olyan legyek, mint ma is vagyok. Szóval bárki lehetne olyan, mint a négy-öt éves Braylen, ennek a srácnak talán pedig csak egy kis ösztönzésre van szüksége.
- Menő - jegyzem meg bólogatva, mikor megválaszolja a kérdésemet. - Azt mondják Ausztráliában határozottan kedvesebbek az emberek nálunk, ez igaz? - teszem fel az újabb kérdést, habár a gondolataim történetesen épp azon járnak, hogy hallottam-e már valamit az ausztrál nőkről azon kívül, hogy sokat járnak a tengerpartra. Vagy valami ilyesmi.
Ezt az egészen kellemes gondolatmenetet a koreográfusunk érkezése zavarja meg, én pedig rögtön felkapom a fejemet, amikor ki is pécézi magának az új srácot. Míg ő odamegy bemutatkozni, én is felkelek a helyemről, mozdulni azonban egyelőre nem mozdulok, csak kivárok.
- Szuper, akkor van tapasztalatod. Mindenki! Ő itt Lay, ahogy hallhattátok, fogadjátok szeretettel, ismerkedjetek meg... Varázsolok zenét, addig még a türelmeteket kérem. - A pasi meglapogatja Lay vállát, majd a terem végébe indul, félig már rántva is elő a macbookját a hátizsákjából, amivel érkezett.
Én pedig ekkor lépek akcióba, közelebb lépve Layhez, nagy lendülettel átkarolva a vállát és húzva oda a korábban köszöntött kis csoportosuláshoz.
- Srácok... - vigyorogva rángatom magammal a frissen megismert srácot, majd meglapogatom a mellkasa és válla közötti részt, mielőtt folytatnám. - Lay. - Itt jelentőségteljes pillantást vetek a srácra, majd sorban elkezdem mutogatni a félkört formáló banda egyes tagjait. - Ő ott Seth, a félig sánta JT, ne kérdezd a teljes nevét, mert szerintem én magam sem emlékszem rá... - ezen a ponton hangosan fel is nevetek, főleg mert JT - akinek egyébként nagyon is tisztában vagyok a nevével, de a fene fogja állandóan Jonathan Taylornak hívni -, valami egészen 'rohadj meg' hangzású dolgot morog az orra alatt. - Ő meg Asher és hiányzik még Finn, de majd vele is megismerkedsz. A csajokat ott a túloldalon nem kezdem el sorolni, de majd az ő nevüket is megtanulod, hidd el. Emlegetjük őket eleget. - vigyorogva paskolom meg újra a hátát, majd engedem el, szinte ténylegesen is a cápák közé lökve arra a fennmaradó három percre, amíg nem indul el a zene és hív bennünket bemelegíteni a koreográfus. Én megtettem amit lehet, innentől már Lay-n múlik minden.

Braylen && Blayze

Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel.

A magam részéről sosem voltam az a fiú, aki könnyen megtalálta volna a közös hangot az olyan srácokkal, akiket nemes egyszerűséggel csak ijesztőnek látott? Hogy ki számított annak? A bátyám összes haverja, a bátyám és minden egyes alfahímmé avanzsált srác... Lényegében az egyetlen ok, amiért soha nem pakoltak lehetetlenül kicsi helyekre, az szintén a bátyám volt. Ha megtették volna, minden bizonnyal kinyírja az összeset. Ha most ő lenne itt, akkor könnyebben beszélgetne másokkal, vagy egyáltalán nem is csinálna semmit, de az biztos, hogy még az ülési technikája is menőbben nézne ki, mint az enyém. Hasonlóan képzelem el őt is, mint a később érkezett srácot, akit végül megszólítottam. Biztos vagyok benne, hogy neki eszébe sem jutna felhúzni a térdeit, hanem ugyanúgy, szétvetett lábakkal terpeszkedne a földön, mint ez a fiú. Talán pont ez is volt az oka annak, hogy végül őt találtam számomra a legszimpatikusabbnak. Nem régóta vagyok itt, de eléggé kemény napokon vagyok túl az utóbbi időben. Titokban Alice-ra talán egy picit haragudtam is, amiért mindennek ellenére képes volt rávenni arra, hogy idejöjjek. Láttam mindenkin, hogy meg fognak enni reggelire, az egészben pedig az a legdurvább, hogy Kai-al együtt lakom... Aki nem kevésbé tűnik ijesztőnek ezeknél az alakoknál. Csak itt éppenséggel nincsen kinek megvédenie, ha bajba keverednék.
Szó sincs arról, hogy ne szeretnék barákozni, azonban nagyon régóta gyötör az a bizonyos dolog, hogy egyedül egyszerűen nem megy. Nem igazán merek szóba állni idegenekkel, meg nem is nagyon kényszerültem ilyesmire Ausztráliában. A nyilvánvalónál többet sosem mozdultam ki, azonban itt mindenki azt erőlteti, hogy elhagyjam a kis fészkemet, ez pedig felettébb idegesítő. Mert pont emiatt ver most nagyon hevesen a szívem és ájulok el egy pillanaton belül, holott egy pasival kellene szót értenem... Csak ő éppenséggel olyannak tűnik, akinek a legfőbb szórakozása lehet a magamfajták piszkálása.
- Ümm... jó – egy hatalmas bólintás kíséretében igyekeztem kinyögni még valamit, ami ennél értelmesebbnek hat – Majd igyekszem ezt megfogadni.
Mondjuk elég sokan papolnak nekem hasonlóról. Nem tehettem arról, hogy ideges lettem, ha másokkal kellett beszélgetnem. Itt főleg arra gondolok, hogy sok esetben képtelen voltam egyedül megállni a helyem. Ha valaki mellettem volt, akkor így vagy úgy, de ki lehetett húzni belőlem pár szót. Azonban, sosem voltam az ismerkedés nagymestere. És az teljesen más dolog, hogy egyes Lol, PubG vagy esetleges Fortnite párbajokon kedvemre elkáromkodtam néhány infantilis idegen srác, rossz játékán az amúgy számomra is ismeretlen tagokból álló csapatommal. Más dolog a Discord szerveremen belépni egyes csoportokba és európai, vagy amerikai srácokkal dumálgatni. Nekik jobb esetben csak az avatarképét láttam, vagy a pixeles, folyton elmosódó fejét a monitoron, ami laggolt a rossz internetkapcsolat miatt. Ez a srác biztosan olyan valaki volt, aki nem otthon kockul, hanem olyan dolgokat tesz, amibe én belegondolni sem merek, mert rögtön elvörösödnék tőle. Emiatt pedig az egyetlen közös dolog benne és bennem talán ez az egyetlen hely... Így nem is táplálok hiú reményeket abba az irányba, hogy mi egyszer majd jóba lehetünk.
- Kedvesek – bólintottam egyet arra, amit mondott – És a legtöbbjük elég spontán. De összehasonlítási alapom egyelőre nincsen.
Semmiképpen sem gondoltam mérvadónak azt a pár hetet, amit az államokban sikerült eltöltenem. Lényegében az osztálytársaim neveit sem sikerült még megjegyeznem vagy azt, hogy kivel milyen órára járok együtt. A padtársaim arca valamennyire derengett, de nem hiszem, hogy a bemutatkozásnál tovább jutottam volna bármelyiküknél is. Talán néha megbeszéltük azt, hogy mit kell tanulni a következő órára, páruk lemásolták rólam a leckét – vagy a lustábbak inkább velem másoltatták le azt – illetve állandó beszélgetésindító volt az, hogy milyen idő van az aktuális napon. Mindettől függetlenül nem igazán éreztem a negatív megkülönböztetést egyelőre.
A beszélgetésünket határozottan a koreográfus érkezése vágta el, ami miatt én kénytelen voltam odamenni hozzá, és pár szót szólni magamról. Ezt soha az életben nem fogom szeretni és magam sem tudom pontosan miként leszek majd képes eladni magam egyes állásinterjúkon, de igyekeztem a legjobb formámat hozni. Szerencsére a pasi egész rendesnek tűnt. Annak ellenére is, hogy a túl nagy izgalomtól nedves volt a tenyerem és képtelen voltam arra koncentrálni, amit nekem mond. Lényegében az térített magamhoz, amikor a férfi finoman meglapogatta a hátam. Én ennek hatására is akaratlanul összerezzentem egy kicsit, ami miatt nem egy kíváncsi szempár szegeződött rám. Nekem pedig mint mindig, most is egyszerűen le kellett hajtanom a fejem annak érdekében, hogy véletlenül se mutathassam ki a zavarom. Már nem egyszer sikerült megtapasztalnom, hogy milyen érzés az, amikor annyira elvörösödik az ember fia, hogy már ég az arca.
Felocsúdni sem volt időm, hiszen az előbb megismert, Braylen nevű srác rögtön akcióba lendült, ami miatt tökéletesen megtapasztaltam, hogy mi az a bizonyos halálfélelem. Lényegében meg kellett kapaszkodnom a mellkasa tájékán a felsőjébe, amikor átkarolta a nyakam és a többiek felé húzott, mert a lendületétől majdnem dobtam egy hasast... És kétlem, hogy utánam nyúlt volna, tehát meg akartam előzni ezt. Nem is volt más választásom, lényegében lendületesen követtem őt a többiek irányába, pedig nehéz volt az ő hosszú lábaihoz igazítani az én lépteimet.
A harmadik – vagy már igazából én sem tudom pontosan, hogy hányadik – alkalom, amikor ezúttal majdnem egy hátast sikerült dobni, következett, a bemutatásom során. Nem voltam felkészülve Braylen érintésére, ami miatt egyrészt zavarba jöttem, másrészt pedig akaratlanul is összerezzentem tőle. Fájni nem fájt, mivel az alkatomhoz képest majdhogynem szálkásnak lehetett nevezni engem is, viszont a legtöbb srácnál így is sokkal vékonyabbnak tűntem.
- Sziasztok – egészen rekedt voltam a hangom, ahogy köszöntem nekik, a kezem pedig leginkább egy döglött hal rángatózására emlékeztethette az engem bámuló fiúkat. Ebben a helyzetben hálát adtam a tesómnak, amiért ő kezdett el először becézni, mert túl hosszúnak és nehezen kiejthetőnek találta a Blayze nevet, ami egyébként leírva egész jól nézett ki. Viszont, ha valami, akkor a becenevem nem lógott ki az itt összegyűlt srácokéhoz képest. A JT egyértelműen menőnek hangzik, Braylen neve semmi jót nem ígér. Az előző sulim alfáját történetesen Ashernek hívták, a Finn hangzása is egy népszerű srácot juttatott eszembe. Talán Seth volt az egyetlen, aki nem tűnt ki annyira közülük. Az ő tekintetében egy szemernyi barátságos csillogást még láttam is azt hiszem.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – egészen halkan motyogtam a szavakat, közben pedig igyekeztem állni a velem szemben állók tekintetét, de végül... Veszítettem. Ezek után pedig csak válaszolgattam sorra a fiúk által feltett kérdésekre, amik túlságosan is kíméletesnek tűntek. Hány éves vagyok, mennyi ideje táncolok, mi a kedvenc műfajom, milyen zenéket hallgatok... Rossz érzésem volt. Látszott rajtuk, hogy túlságosan nem hisznek bennem, és az egyetlen elismerő pillantást a zenei ízlésemmel tudtam kisajtolni belőlük. Meglepődtem ,amikor Kai neve is ismerős volt páruknak, de azt már meg sem próbáltam mondani nekik, hogy hát lényegében a bátyám egyik jó barátjáról van szó a személyében, mert úgysem hinnék el nekem.