Jól látod a helyzetet, ugyanis nem kevesebb, mint tízen vagyunk testvérek. Van három nővérem,  három húgom, egy bátyám és két öcsém. A nagy család éppen olyan hagyományos ír tradíció, mint a néptánc, a kocsmakultúra, vagy a Croagh Patrick zarándoklat, amit Pat bármennyire is szeretne, nem az ő tiszteletére róják. Hogy a szüleimnek, hogy sikerült elbánnia ennyi gyerekkel, arról egyébként fogalmam sincs. Valószínűleg közrejátszott anyám erős akarata és markáns személyisége, illetve apánk szigorú, ám szeretetteljes útmutatása. Ryan orvos, sakkban is verhetetlen, Saoirse szintén, aki egyébként asztrofizikus, ha tovább ível felfelé a karrierje a NASA-nál végzi, Ellie óvónő és csodaszép csokrokat tud kötni, illetve a legmenőbb origamis, Courtney eszméletlenül szépen fest, miután az agyagszobraira mindig ráestünk, ehhez fogott hozzá, amiben megtalálta önmagát, Mea a földkerekség legjobb séfje lesz, a főztjében azt is elfelejted, hogy van olyan, amit nem ennél meg, Maisie kosárlabdázónak készül, sorra veri a langaléta fiúkat, világéletében vagány csajszi volt, Noah az egyetlen, aki ért a földművességhez, kétségem sincs afelől, hogy ő veszi át a Harkin uradalom igazgatását később, Patrick a szüleim újabb reménysége, hogy a családunkból kikerül majdan egy katolikus egyházfő, ám szegény srác hamarabb áll cipésznek - és ezt sem tartom valószínűnek -, minthogy pap, ne adja az ég, pápa váljék belőle, Alice naphosszat olvas, ő nem tudnám megmondani hova tart. Feltűnt, hogy még semmi mást nem említettem meg róluk azon kívül, mivel töltik töltik az idejüket? Amit általánosságban elmondhatok rólunk az az, hogy különbözünk, mindahányan vagyunk. Szurkolhatunk ugyanannak a csapatnak Maisie-vel, szerethetem úgy az ételeket, mint Mea - rossz példa, ő készíti, én eszem -, szerethetem a gyerekeket, mint Ellie, lehetek olyan eleven, mint Patrick, mégsem leszünk egyformák. Ám egy valami mindegyikünket összeköt, még ha nem is ugyanabban az időben zajlott: mégpedig a gyerekkorunk.
Hogy hol fér el egy ekkora család? Vidéken. Mióta csak az eszemet tudom tanyán éltünk, faluvégen, jobb esetben néha a nagyapáéknál. A zsíros házi tej, a juh meleg gyapja, a kút vize, a reggeli kakasszó, a farmer overall, a mezítlábas rohangászás nekem nem nyaralás, vagy hagyományőrzés, hanem a gyerekkorom. Emlékszem a két összetolt asztalra, a székekre, amiket a nagyapám gyalult, a gitáromra, amit ő készített, itt van mellettem. Arra, hogy Beccával egymásnak esünk, egy széttrancsírozott agyagmaradvány felett, az első képére, amit szétkentem, mert ki akartam rajta javítani valamit, ujjal nyúltam hozzá, még nem száradt meg, hét voltam. Ryan ránk szólt. Saoirse a csillagképeket magyarázza, nem értem az algebrát, őt kérdezem, most sem értem, nem vagyok matematikus. Ellie ránk vigyáz, a bokorban guggolva sunyítunk, kiszaladok, horzsolás, sebtapaszt ad rá, lányos, űrlények lesznek a hercegnők, mesét sző belőle, ásítok, elalszom. Mea a kezembe ad egy kést, hogy szeleteljem fel, később hason vág egy fakanállal, fáj a gyomrom, megettem, mindet, nyersen, pucolatlanul. Patrick egy műanyag kismotorral gurul mellém, majd pár évvel később az ölembe dob egy kulcsot, hogy tanítsam meg vezetni, kiröhögöm. Maisie-vel három pontozunk és a garázst túrjuk fel a pumpáért és apa motorját próbáljuk be. Éjjel egykor csipog valami, a szekrényből szól, Noah egy sérült madarat rejteget, eltörött a szárnya, meg kellett ígérnem, hogy nem szólok senkinek, Cleo a macska megette volna, elrepült. Alice bömböl, elesett, pofákat vágok, rajtam nevet, az orromba túr, versenyt futunk a dombra, ő nyer, nem voltam formában, a sötétben könyvet tesz egy hátizsákba, tegnap olvastam, szótár volt mellette. Anyám kikelt magából, Ryan pénzt ad, öcskösnek nevez, Saoirse nyelvkönyveket zúdít rám, Ellie megölel, átnézi a cuccom, sebtapaszt is rak, most már dínósat, antennákat rajzolt a dobozra, Court azt mondja igaz bolond vagyok, kiabál és sír, pofoncsap, azt gondolom, követni fog, Louvre-ról magyaráz, Mea megesket, hogy meséljek a csigakonyháról, reggel szendvicseket gyárt, Patrick szerint ilyet még maga a jó Isten se találna ki, ha igen, úgy nincs is, este hallom: imádkozik, Maisie eltalál a labdával, nem volt időm elhajolni, a földön landol, lassan marad abba a pattogás, megölelt, Noah megrökönyödötten bámul, azt kérdezi visszajövök-e, Alice hozzámbújik, a fejét simogatom, arra kér írjam le neki milyen a világ odaát, apám nem szól semmit, hajnali fények, elindul, bármi van, a teheneket meg kell fejni, az életnek megy tovább, ott is fog, itt semmi nem változik, ott fog?

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.

Mid vagyok?
◆ Heves és meggondolatlan tigrised a Micimackóból. Fejjel megyek-e a falnak? Próbálj csak megállítani, úgysem hallgatok rád. Faltörőkooooos!
◆ Tréfás majmod.
◆ Ciripelő tücsköd.
◆ Élénk manód.
◆ Rugdalózó kengurud.
◆ Kíváncsi szurikátád.
◆ Vaksi vakondod.
◆ Konyhamalacod.
◆ Idegesítő legyed.
◆ Vad oroszlánod.
◆ Lusta, doromboló macskád.
◆ Tekergő mókusod.

Mid nem vagyok?
◆ Érett almád.
◆ Némakacsád. (Népies név. Van ilyen. Tényleg.)
◆ Nyugodt teknősöd.
◆ Lapuló nyulacskád.
◆ Megfutamodó őzgidád.
◆ Alattomos kígyód.
◆ Méregtől duzzadó skorpiód.
◆ Dúvad vadkanod.
◆ Színváltó kaméleonod.
◆ Hangyakatonád.
◆ Szépséges pillangód.
◆ Csiricsáré pávád.
◆ Károgó varjúd.
◆ Válladat lefosó galambod.

Egyéb extrák
◆ Az ikerhúgom nővérem március hetedikén született.
◆ Totyogókoromban szerepeltem egy pelenkareklámban. Nem, nem ismernek fel miatta az utcán és autogramot sem kérnek, te lennél a második. Az első anyám volt.
◆ Kisgyermekként elhittem, hogy ha nem eszem meg a spenótot, akkor a csúf koboldok bizony eljönnek értem és tömlöcbe vetnek. Azóta sem emelek a számhoz egyetlen falatot sem belőle, de még nem jöttek. Gondolom van jobb dolguk is.
◆ Azt is elhittük, hogy a szivárvány végén arannyal teli bödönök vannak. Ha eső volt és napsütés, nem volt megállj, minden a feje tetejére állt.
◆ A szüleim akkor jöttek rá, hogy van érzékem a zenéhez, amikor a fű szerepében a szélt játszó kismuksó helyett énekeltem. Föld napja volt, nem kell röhögni. Zavart, hogy összevissza nyöszörög, mint egy hangolatlan cselló.
◆ Régen dadogtam.
◆ Ha nem találok rá a zenére, most mozdonyt vezetnék.
◆ A templomi kórusban tanultam énekelni, amikor először kaptam szólót: berekedtem. Mutáltam, mégsem dobtak ki, addig inkább tátogtam. Mikor újra ismerkedtem a hangommal, nem találtam egyet, aztán haverom beetetett, hogy a jég jót tesz, hittem neki, nem lett jó vége. A kórusvezetőnek mentegetőznie kellett a pap előtt, ugrott az aznapi fellépésem, de szentatyánk beállt helyettem, jótékonysági est volt, helyette én parádéztam a sorok között begyűjtve a pénzt, a tanácsadó röhögött. Meg akartam fojtani. Erről azóta sem tettem le.
◆ Ahogy anyám fogalmazna, jó írhez mérten katolikusok vagyunk, túléltünk minden üldöztetést. Emellett megrögzött küldetésének vallja, hogy pápát farag belőlem. Még nem adta fel egészen.
◆ Hinnem kell Istenben, választásom sosem volt, valójában fura spirituális cuccokról hallani, elképedem rajtuk, hihetetlennek tartom ezt a sok csodát. Sokat beszélgettem a papunkkal, nem mondta el anyámnak, a tanítások adták és képezik a hitem, az emberség, mert a szeretet nem blabla.
◆ Anno megnyertem az osztályban a Kiről a legvalószínűbb, hogy híres lesz címet, remélem bejön.
◆ Az első gitáromat legóból építettem. Évekkel később a nagyapámtól kaptam egyet - ő hangszerkészítő mester -, amit már meg is tudtam szólaltatni. Molly-nak hívják. Eljöttömkor is kaptam egyet, ő Lucky Luke.
◆ Fiúként nem akkora ügy ez a csókmizéria, de azért ciki, no meg emlékezetes, hogy az én igazi elsőmet serdülőkoromban - sajnos az óvodát nem fogadták el érvényesnek - egy srác kapta. Megkérdeztem hogyan kell, hiba volt, üvegeztünk, mindenki más viccesnek találta, akkor nem volt az.
◆ Az első dalom címe The Orange Room volt.
◆ Félek a lovaktól, de imádom a macskákat - a legelső háziállatom is az volt, Ruskinnak hívták - és még másik félszáz jópofa jószágot. Saoirse nem tudta rendesen beidomítani azt a gebét és megvadult, én meg leestem róla, eltörtem a lábam.
◆ Szeretem a Tom és Jerry-t. Emellett legalább egy tucat másik sorozatot követek rendszeresen, függő vagyok.
◆ Egyszer pókerezéskor nyertem egy melltartót. Azóta is megvan. Nem tudom miért.
◆ A kedvenc szuperhőseim Pókember, Vasember és a Galaxis őrzői, utóbbiak igazán az én embereim, a kedvenc főgonoszom Joker, Lokin mindig röhögök, egyszerűen szerencsétlen rinyagépnek tartom, imádtam, amikor Hulk csapta, mint a vekkert.
◆ A kedvenc játékom a Monopoly.
◆ Amikor apám megtudta, hogy már nem vagyok szűz, nem mondott semmit. Egy óra múlva egy halom kotonnal tért vissza, az ölembe hajította őket, majd azt mondta: "Remélem, elég lesz. Anyádnak ne szólj, elporol, ha megtudja, hogy nem lehetsz pápa."
◆ Az első tetoválásomat még Írországban csinálta a gyerekkori legjobb barátom, Courttal választottuk. Tizenéves kis suhancok voltunk, amikor eldöntöttük, hogy ha nagyobbak leszünk, magunkra varratunk valamit. Azóta a nővérem szerint képes könyvként is hirdethetném magam, mesét lehetne mondani gyerekeknek csak a karjaimon levő képekből összeállítva. Anyám azt mondta nem kell őket elrontani.
◆ Nem szereztem meg a jogsit autóra.
◆ Utálok borotválkozni, utána mindig szaros tizenkettőnek néznek.
◆ Ha Ryan nem lenne, már éhen haltam volna valami híd alatt, vagy a Husonba vetettek volna körtelopásért.
◆ Imádom a popcornt.
◆ Néha meghívom magam egy szelet pizzára titokban. Ha a vevő előbb bontja ki, bajban vagyok. Legtöbbször törzskuncsaftokkal csinálom, ők csak röhögnek és legyintenek, ismernek.
◆ De minden bűnöm bocsáttassék, frankó bacont tudok sütni, ha adsz egy serpenyőt és szalonnát is mellé.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dicsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

- Minden csenevész kis szemüveges kókler úgy kezdi, hogy álmokat szövöget. Ki Hollywoodról, ki üvöltöző szurkolókról, ki telt házakról, címlapokról, kifutókról, gyerekekről, igaz szerelemről, hamburgerről, sült krumpliról, teli hasról, ki arról, hogy a Trónok harca könyvek még utolérik a sorozatot . ez meg ugye ma már esélytelen -, mindenki másról ábrándozik; nekem egy frissen csapolt Guinness sör is megtenné egy új kezdetnek. Sok mindent megválaszthatsz életed során, dönthetsz mit szeretnél, aztán majd odafönt ítélet születik arról, hogy megérdemled-e. Á-á-á, csak akkor ér, ha te szánod el magad valamire, ne arra hallgass mit kívánnak mások, tök mindegy. Eldőlt a sorsa, ha nem lehet rávenni, és ha lehetett, akkor nem is tiltakoztál ellene igazán. Például anyámék megrögzött vágya, hogy én leszek a pápa, amióta erről tudomást szereztem, kihagytam néhány misét, és már rég televarrattam magam, emiatt pedig - hogyan is fogalmazzak - a külsőm kissé taszító már ekkora szentfazekoskodáshoz. Gördeszkázóról hallottam már, na de tetkós papról még nem. Biztos tiltja az őrségbeni esküjük - befejezem az utalásokat, ígérem, csak néhányat még. Naaaa! Lécciléccilécíí Szerinted betartottam én bármiféle előírást? Talán a cölibátust... se. Egyébként fent vagy tinderen? - kérdezem meg a szemben ülő lánytól, aki vagy 5 perce folyamatosan a mobilját lesi sunyiban, amikor lefelé pislantgat. Persze úgy tesz, mintha csak a szoknyáját igazgatná, kitűnően színlel. Ha nem látnám a világító kijelzőt, esküszöm el is hinném neki, hogy nem unja, amiről beszélek, és érdeklem, azért csinosítgatja magát. Hát mindjárt bekapom a legyet. Nananananaaaa, nem úgy. Nem kell rosszra gondolni, jó?

- Tudod mi a vicc az egészben? Hogy felvettek, sőt, be is iratkoztam teológiára. Röhej. Anyám miatt kívülről kellett tudjuk az egyházi szövegeket és muszáj volt folyton a sekrestyénél ácsingóznunk a hidegben (!), míg más hívők legalább élvezhették a templomi fűtést, de nekünk ott kellett várnunk, hogy sietve belebújhassunk a ministránsruhába, ebből kifolyólag az olvasmányokat is köptem, nyeltem, az egyház legtöbb rendezvényén is jelen voltunk, arról nem is beszélve, hogy ott tanultam gitározni és énekelni is. Az atya, fiú, szentlélekkel keltem és feküdtem, akkor is imákat mormolt a szám, amikor aludtam. Hát csoda, hogy a pap jó ajánlást írt rólam? - ecsetelem Lykkének szemétszedés közben egyházi hányattatásaimat, aki feltételezhetően alig ért valamit ebből az egész halandzsából, de végre elmondhatom valakinek.

- Fél év után már fészkelődtem. Nem akartam én tanulni. Főleg nem ennyit. Főleg nem ennyire elvontan.. Zenélni akartam, de ha ezt a sok marhaságot mind benyaltam volna, plusz a Bibliát az első lapjától az utolsóig, akkor nem maradt volna időm rá. A sok szenthurka persze nem díjazta, szerintük trehány voltam, szerintem meg nem, csak arra használtam az időmet, amire én akartam. A jegyeim nyilván nem olyanok voltak, amilyennek a szüleim anyám szerette volna őket. A végefelé, az utolsó nyögéseknél már azzal is megelégedtek volna, ha kántor leszek, csak fejezzem be. Nem tettem. Otthagytam csapot, papot, apácát és idejöttem. Az az élet mindenkié volt, csak az enyém nem, pedig az lett volna a lényeg, nem? - teszem fel a kérdést egy vadidegennek egy-egy pohár bor társaságában, mert sör... na, az itt nincs. Vagy csak én nem járok jó helyen. Yep. Talán nem egy borospincébe kellett volna mennem. Mindenesetre örök hibám, hogy az alkoholtól közlékenyebb vagyok, mint kellene vagy éppen illene.

- Úgy gondoltam ez lesz a nagy eresztés, buli lesz, éjjel-nappal, érted. Erre? Erre? Erre az első héten mindjárt majdnem éhen haltam. Komolyan, nem viccelek, ha a francia fővárosban nem andalító sanzonokat játszol, akkor mész a levesbe, a járókelők tojnak a fejedre.... és a madarak is. Az a napi pár frank nemhogy megélhetésre és bérleti díjra nem volt elég, hanem kajára sem. Akkor poszkoltam le ennyire, amikor átmentem a királyságba, kicsit szebb lett, csak az emberek borúsabbak. De tudod, az óceánon túl azért már igazán fasza, csak túl sok autó tülköl a fülembe, vagy elb@sznak a robogóval, hallod apám, annyi az ember, mint otthon se, tök zsúfolt, én mondom neked. Fuvarozom ezt - mutatok rá az egymásra rakodott pizzákra -, gitározgatok, dalolászok, aztán majd meglátjuk... Tényleg, kérsz egy harit? - veszek ki egy szeletet a dobozból. A fejét rázza. Aztán hunyorogva, gyorsan visszahajtom a kartont, mikor már a számból lóg kifelé a fele, hogy megnézzem milyen név áll rajta. Nagyra nyílnak a szemeim. - A macska rúgja meg! Plee, pleee... Ez nem Kingstoné... Most mit csináljak vele? Szerinted, ha így simán visszarakom, akkor tudni fogják, hogy megkezdtük? Az Istenért, azt a harapásnyomot, nem tudod kisimítani? Figyu, ha kicserélem, akkor jobb, nem? - felcsapok egy újabb adagot, most meg is vizsgálom kié, de ugyanolyat nem találok. Nem baj, legalább lesz rajta egy kis pepperoni, nem is értem erről, hogy maradhatott le. A színe más, a formája egyezéséhez leettem belőle egy kicsit, de végülis annyira nem üt el, pizza, pizza.

- Utoljára Maisie-ék szülinapján jártam otthon. Azt is csak a bátyám segítségével sikerült elintéznem... azaz intéznie. Mert ő volt, az is. Anyám beadta a mosolyszünet álcát. Kit akart átverni? Állandóan kaját kaptam tőle, mindenki tudja, ami ugyancsak Ryan jóvoltából érkezett meg a célállomásra. Na jó, ez így azért egy kicsit sántít, lévén, hogy zabálni tudok magam is, köszönöm, a bendőmbe máshogy meg ne kerüljenek dolgok. Mi vagyok én? Tömős liba? - kérdezem valakitől, aki a satyek előtt áll, amibe a pénzt gyűjtöm, feltételezem, megbánta, hogy megkérdezte milyen hangnemben van az előző dal. Ez még mindig jobb, minthogy a bevételt majd arra költöm, hogy tovább utazzak, hátha ott nagyobb lesz a summa, aztán abból meg az lesz, hogy kéregethetek, hogy haza tudjak jönni, vagy egy parkban fogok aludni egy padon, szerintem azt büntetik. Felfedezhetne már valaki, mielőtt belehalok - belefagyok - a csóróságba.

- Nem megyek vissza, Court. Anya kinyír.
- Én fojtalak meg, nem ő.
Felröhögök a vonal innenső végén. Bár látná a tekintetem! Akaratos, hajthatatlan, makrancos, amilyen volt.
- Ahhoz ide kell jönnöd - szembesítem a köztünk feszülő kilométerekkel, hátha eddig nem tűnt fel neki. Ami azt illeti, kétlem, a húgom nővérem nem ostoba.
- Jó! - vágta rá megfontolás nélkül.
- Nem - ellenkezem először röhögve. Ezt nem gondolhatja komolyan. B@szki, túl nagy a csend ott. - Neeeeeeem. Courtney?! - Nincs ott? Miért nincs ott? Válaszoljon! - Eszedbe se jusson! Hallod? Court?! - kiabálom, hátha az ágyra ejtette már a kagylót és csomagol. Oké, talán én reagálok túl hevesen, de... de nem, nem jöhet ide.
- Késő - teszi hozzá gunyorosan. Látom magam előtt az arcán azzal a kaján vigyorával. A fejébe vette. Ajj, ne már!
- Felejtsd el! Nem jöhetsz ide - tiltom, mintha megtehetném. Bonyolult dolog, ha nővéred van és meg akarod védeni fiúként. Nektek is pattogó mitugrászok jutnak eszetekbe?
- Ó, dehogynem! - érzem, hogy kiült az arcára a fölényben vagyok arckifejezés.
- Courtney... - szólítom meg a tárcsázó pittyegést. Lerakta. Hát nyilván.
Nos emberek, ő itt a nővérem, aki makacs, mint az öszvér, mint a legtöbben a Harkinok közül.