Rutherforddal mindig is az újítások és a változások hívei voltunk, már az egyetemei éveink alatt is és ez a közös munka során sem sokban változott. Jóllehet én egészen más terepre is merészkedtem a cég megalakulása óta, de a havonta egy-két alkalommal megrendezett önvédelmi oktatásunkat mindketten szívügyünknek éreztük. Chad fejében mostanában egyre többször fordult meg a családalapítás és ennek okán jobban odafigyelt a környezetére, amiből könnyedén leszűrte mennyi probléma is övezi az átlag emberek életét. Személy szerint én sem vélekedtem erről másképp, de üzlettársammal ellentétben én egy egészen más módszert alkalmaztam ahhoz, hogy az utcákat tisztítsam attól a mocsoktól, ami manapság embernek csúfolja magát. Ebben az elgondolásban viszont érdekeink erősen megegyeztek.
Az ide bekerülő személyek testőrré avanzsálása összetett alapokon áll. Nemcsak a teendőikkel és feladatköreikkel szembesítjük őket, hanem megfelelően fel is készítjük az olyan esetekre, ahol elkerülhetetlen a fizikai közbelépés, emiatt viszont számtalan olyan kiképzést nyújtunk nekik, amelynek segítségével élesben is maximálisan tudnak majd teljesíteni. Hónapokkal ezelőtt egy tárgyalás során reppent fel az ötlet, miszerint civileket is bevonhatnánk az önvédelmi oktatásba és esélyt adhatnánk nekik, hogy profiktól tanulják meg ennek alapjait. Egy emberként vetültek rám a tekintetek azokban a percekben, amíg a döntés bizonytalan talajon állt, én pedig nem ellenkeztem ennek megvalósítása ellen. Az emberek biztonságának megőrzése a cégünknek nyert értelmet és bár a legtöbb ügyfelünk jelentős összegeket csenget ki azért, hogy felbérelje embereink egyikét, mi ezt az egész oktatást pusztán szívjóságunkból tesszük, érdekeink annyiban fűznek csak hozzá, hogy megpróbálunk minimális mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy elkerülhető legyen, miszerint bárki is áldozatául essen a manapság vírusként elterjedő rossznak. A kezünk meglehet nem ér el mindenhova, de ha már egy kis részére is képesek vagyunk hatást gyakorolni, akkor az úgy vélem többnyire könyvelhető el nyereségnek, mintsem tudható be a veszteség számlájára.
Összesen fél óránk maradt még az oktatás kezdéséig, addig pedig az előkészületekre vetek egy pillantást. Éltet, ha az irányítás az én kezeim között van és ennek okán személyesen felügyelek mindig erre a mindösszesen másfél-két órát felkaroló 'kikapcsolódásra', hogy minden zökkenőmentesen menjen. Az embereink már sorakoznak, hogy eleget tegyenek feladataiknak, Rutherford pedig addig a cég ügyleteivel köti le magát a távollétemben. Bizonyára továbbra sem hagyja nyugodni, hogy rájöjjön még mindig azokra a homályos részletekre, amelyek a testőreink beosztását fedik le, de a végén úgyis tudom, hogy saját magára fogja venni az egészet és a figyelmetlenségére. Felmerülhetne a kérdés, hogy az évek alatti ismeretségünk nem jelent elég indokot arra, hogy bizalmat szavazzak Chad felé és beavassam őt mindebbe? Bizonyára egy mértékig elegendő, de azután már inkább elvi kérdéssé változik az egész. Chad a barátom, az üzlettársam, azonban velem ellentétben meglehetősen szűk látásmóddal rendelkezik. Jóllehet az is közrejátszik ebben, hogy nem ösztönzi őt a fején lévő vérdíj arra, hogy több legyen csak egyszerű üzletembernél a sok közül, amit én határozottan elmondhatok magamról. Mellesleg semmi olyat nem teszek, ami ne történne meg idővel, egyszerűen csak felgyorsítom a folyamatot. A testőreink ezáltal is képződnek, a feladatukat végzik és olyan készségeket sajátítanak el, mind fizikai, mind szellemei fronton, amik nem ártanak a mai elgondolások fényében.
Az első pár ember érkezését többen is követik és a megadott időpont elérkeztével már egészen jó csapat gyűlt össze. Ahogyan a többi alkalommal, most is bontott csapatokban dolgozunk majd, ennek meglépése előtt viszont magam köszöntöm a jelenlévőket.
- Üdvözlök mindenkit a GR Global önvédelmi oktatásán. Én Ryder Gillies vagyok, ők pedig Trevor, Daniel és Marcus. Ők lesznek az oktatóik a továbbiakban, de rám is ugyanúgy számíthatnak ilyen téren. - kezdek bele a bevezetőmbe. - Gondolom senkinek nem kell bemutatnom azokat az egyre inkább elnépesedő negatív hatásokat, amelyek a környezetünkben fordulnak elő. Ezek a tréningek segítenek majd abban, hogy az illető felismerje, majd a megtanultak szerint elkerülje a támadást. - összefűzöm ujjaimat és tekintetemet körbefuttatom a jelenlévőkön. - Senkit sem akarok a cégünk adataival untatni, azt viszont megjegyezném, hogy testőreink maximális kiképzést kapnak már évek óta és ezt a tudást ma önök is ugyanúgy megtapasztalhatják. Nem is szaporítanám tovább a szót.. Trevor, Daniel. - adom át a helyet a két férfinek, akik meg is kezdik a csoportokra bontást. Nem különösen tetszelegtem sosem az emberbarát szerepben, jóllehet a munkámat komolyan veszem, ebből következően magam sem zárkózom el attól, hogy a továbbiakban segítségére legyek az ittlévőknek.

.

Nem sokszor volt elmondható rólam, hogy azon emberek táborát erősítettem, akik törődtek a környezetében élőkkel mindenféle hátsószándék nélkül. Jó hallgatóságként könyveltem el magamat és néha még igyekeztem okosat is hozzáfűzni az elhangzottakhoz, de legtöbb esetben, ha éppenséggel nem kedveltem az adott témát, fogtam magamat és faképnél hagytam a beszélgetőpartneremet mindenféle érzékeny búcsúzás nélkül vagy olyan irányba tereltem a beszélgetést, ami számomra is kedvezőnek hatott. Egészen érdekes meglátásaim voltak a világról, azonban megesett, hogy még az én kőből formált szívem is meglágyult néha és érdeklődést mutatott olyan emberek iránt is, akikhez semmilyen haszon vagy érdek nem fűzött. A biztonsági cégem egy olyan pont volt az életemben, amibe szívem-lelkem benne volt. Komolyan és áttekintően álltam hozzá, hiszen olyan emberek kiképzésébe kezdtem bele, akiknek az élete innentől kezdve mások védelmét szolgálja majd - ahogyan az enyém is. Ebből kifolyólag sosem ellenkeztem az ellen, hogy tartsunk önvédelmi órákat és legyünk részesei annak a folyamatnak, ami a civil lakosságot előrelendíti abban, hogy ne essenek áldozatául más emberek mocskos elképzeléseinek. Az egész világot nem fedhetjük le, de ha egy kisebb szeletét igen, már nyert ügyünk van.
Nem ez az első alkalom, hogy megrendezzük mindezt, de örömmel veszem tudomásul, hogy mindig egyre és egyre több érdeklődő néz be és próbálja ki magát a harcművészetek terén. A szokásos csapat már órák óta erre készül, köztük Chad és én is. Társam velem ellentétben a cég többi ügyére fekszik rá és azokat fésüli át, én pedig önmagamhoz híven három társammal együtt fogadom az érkezőket. Lassan a terem megtelik élettel és ezt a pillanatot választom arra, hogy bemutatkozzak, egyben pedig nagyjából összefoglalót adjak mikre lehet itt számítani, jóllehet ez csak jóval a töredéke annak, ami valójában történni fog. Visszaemlékezve azokra az alkalmakra, amiket már a hátunk mögött hagytunk, jóleső nyugalommal tölt el, hogy nem felesleges időhúzások ezek a részünkről, hanem igenis hasznosan töltjük el ezt a másfél-két órát magába foglaló időszakaszt. Ahogyan minden más is, mi is a sikerből építkezünk. Azokból, amit elértünk és amiből tanulhatunk és tovább fejleszthetünk. Ha tudjuk, hogy egy képlet működik, azon haladunk tovább és csak adunk hozzá egy kis pluszt, amitől jobbá válhat.
A szövegem végeztével sok eltérő arckifejést tapasztalok. Árnyalt érzelemként suhan végig rajtuk az izgatottság, a kíváncsiság különös keveréke, de ami őszintén megragad, az annak a hölgynek a reakciója, aki mihelyst a csapatok felosztása megtörténik és belekezdenénk az alapok elsajátításába, úgy dönt, hogy nem kér ebből az egészből. Nem volt még erre példa és talán valahol meglepettség is uralkodik el rajtam ennek hatására, de a kíváncsiságom, ami próbál rájönni a tetteinek miértjére győzedelmeskedik felettem és nem bírja ki, hogy ne szólítsa meg a távozni készülőt és állítsa meg még azelőtt, mielőtt elhagyhatná a termet. Két verzió ver éket gondolataim közé, hogy mégis mi játszódhatott le a fejében és ennek kettősével egyből felhozakodok.
- Netalántán valami rosszat mondtam, hogy ilyen gyorsan elhagyni készül minket? - nem zavartatom magamat, hogy a többiek előtt kérdezek rá, noha megalapozza a hangulatot a teremben, ami végül csend formájában telepszik le a jelenlévők közé. Én ugyan nem emelem fel a hangomat, sokkal inkább higgadtabban beszélek, de az érdeklődés erősen megbújik hangszínem mögött.
- Tudja a visszajelzésekből mi is hasonlóképpen tanulunk, ezért örülnék, ha megosztaná velünk okát, mielőtt távozna. - fűzöm hozzá gyorsan és teszek egy lépést felé, de még is így jelentőségteljes távolság húzódik meg közöttünk. - Vagy rájött, hogy már nem tanulhat itt semmi újat annál, amit eddig is tudott? - más miatt csak nem lépne le ennyire könnyedén és mivel teljesen a szívügyemnek veszek mindent, ami itt történik és ami ezzel kapcsolatos, képtelen vagyok ezt lezáratlanul hagyni. Azonban a második verzió újabb kérdéseket vet fel bennem, ami nem hagyja nyugodni a mindent tudni vágyó énemet.
- Ennek esetén mit szólna ahhoz, hogyha a távozás helyett a partnerem lenne és megosztaná a tudását a többiekkel, akik szeretnének elsajátítani egy-két mozdulatot? Gyakorlás mindkettőnknek, tanulás a többieknek. - a valódi ok még ködös számomra, de bizonyára tőle talán idővel megtudjuk. Mindenesetre nem túlságosan örülök annak, amiért jelenetet rendezett a majdnem megtörténő kiviharzásával és időt vett el a jelenlévőktől. Úgy gondolom egy bizonyos keretig minden átbeszélhető, azon túl viszont vagy az érdeklődésemet vesztem el és nem bonyolódok bele felesleges szócsatákba vagy épp ellenkezőleg, de az általában sosem végződik jól és nem feltétlenül az én számomra. - Könnyen lehet, hogy még tanulunk is egymástól. Kár lenne megfosztani a többieket ettől. - én részemről befejezettnek vélem a beszédet és most csak ő rá várok, hogy mit lép majd ezután. Nem kétlem, hogy akadnak olyanok, akik fizikálisan már eléggé felkészültek a váratlan és nem szerencsés helyzetekre, de azok többségében nem itt ütik el az idejüket. Ő viszont megjelent és a felszereléséből kiindulva nem csak kísérőként, hanem részvevőként próbált elvegyülni a többiek között. Ebből kikövetkeztetve viszont még inkább érdekel az indok, amiért úgy érezte még az elején muszáj magát kimentenie a rá váró helyzet alól.  

.

Mindig is erős megvetést éreztem azon emberek iránt, akik a 'könyvet a borítójáról ítélni' elvet követték egy másik személy esetében. Magam sosem tartoztam közéjük, habár úgy vélem ehhez bőven kellettek az évek során szerzett tapasztalok, miszerint jóval több lakozik a környezetünkben élőkben, mint csak a felszínes máz és hiba lenne bárkit is lebecsülni emiatt. A legjobb is hátba támadhat, elég csak egy fegyvert és egy indokot passzolnod neki és szíves örömest használja ki az adandó alkalmat. Édesanyánk nevelése tanulságosnak bizonyult ebből a szempontból. Nem pátyolgatta a lelkivilágunkat, nem tett felénk dicséreteket és elismerésre is csak akkor leltünk tőle, amikor az akarata végül érvényesült. Kemény nő volt, még súlyosabb elvekkel és úgy egyengette a mi utunkat is, hogy többnek mutatkozzunk annál, mint amilyennek a külsőségek mutatnak minket. Legyünk jó emberismerők és képesek legyünk a kiszámíthatatlanságra, mert csak így maradhatunk felszínen az általa elnevezett rothadó valóságban. Ennél többnek lenni győzelem, ennél kevesebbnek pedig csúfos vereségnek számított nála és bármennyire is bíztunk a családi kötelékek állítólagos erejében, az utóbbit egyikünk sem merte megkockáztatni. Jelentőségteljes évek teltek el azóta, de ezek a szavak és tettek olyan szinten ivódtak bele a hétköznapjaimba, amelyek ösztönzőbben bírtak egy-egy cél elérésének érdekében. Magam sosem váltam kevesebbé, ehhez lojális maradtam és bizonyára maradok is. Éltetett, ha önmagamat fejleszthettem; akár fizikálisan, akár szellemileg. Megannyi harcművészet elemét sajátítottam el és éjszakákat felkaroló edzésekre kényszerítettem egyik-másik testőrömet, hogy a magam gyakorlásából ők is többet nyerjenek. Nem bíztam magamat a sorsra, mert azzal csak az elérhetetlenség jár. Ha többre vágytam, erősebben küzdöttem. Ha valamit akartam, hát megszereztem és úgy forgattam a lapjaimat, hogy azoknak eredményei az én javamat szolgálják majd a nap végén.
Az önvédelmi oktatás merőben kiütközött mindabból a döntés sorozatból, amely rám volt jellemző, épp ezért viszont még különlegesebbre tartottam. Az itt megjelenők tudtam, hogy számítanak ránk és bár már régóta nem vagyok az érzelmek rabja vagy helyezem azokat előtérbe, hogy általuk irányíthatóvá váljak, mások biztonsága mégis elsőbbséget élvezett az elveim fiktív ranglétráján. Eddig azonban egyszer sem merült fel problémaként az, hogy bárki is még a kezdés előtt búcsút intsen nekünk és ez bármennyire is figyelemelterelőnek tűnik, mégis nem engedem el mindenféle hozzáfűzött vélemény nélkül.
Elsőre gyanítom, hogy a szavaim bántották meg őt. Ha akarnám, megtehetném, hogy visszagondolok mit és milyen hanghordozással egyetemben mondtam, de mégsem teszem. Jobb szeretnék az idegen hölgytől bizonyítékra lelni, mintsem magam felesleges találgatásokba bocsátkozni. Jóllehet mégis bővebben kifejtem a meglátásaimat és ha már saját magamat is meggyőztem, hogy én ugyan nem mondtam semmi sértőt, ezért az ő tudása az, ami már nem elégedik meg pusztán csak a kezdők szintjével.
Nem felelek visszakérdezésére, ellenben a kezemmel intek abban az esetben, amikor a visszajelzésére tér rá, hogy a lehetőség az övé, én pedig kellő türelemmel követem a meglátásait. - Ezt mondtam, nemde? Máskülönben meg sem említettem volna.
Várok, mert érdekelnek az indokai és valahogy most jobban le is köt, mint a többiek akik szem és fültanúi lettek kettőnk érdekesbe bonyolódó beszélgetésének.
- Ha jól értem és állítson meg nyugodtan, hogyha tévednék, de azt mondta nincsen ehhez tapasztalata. Akkor ebben az esetben mitől olyan biztos abban, hogy nem tanulhatna bármit is tőlünk? - felvonom a szemöldökömet, érdeklődésem nyilvánvalóságát arckifejezésem tükrözi vissza, ami egyre hangsúlyosabbá válik, amikor a titulusomat említi. Nem feltétlenül értem a kettő közötti összefüggést, de ráhagyom. Daniel lép közelebb hozzám és mivel sejtem, hogy mire akar rákérdezni, ezért csak feltartom a kezemet, ezzel is jelezve, hogy felesleges kikísérnie a hölgyet. Elvégre ezért vagyunk itt mindannyian, hogy a másiktól tanuljunk.
Példájának kapcsán inkább hallgatok és ahelyett, hogy szavakban formálnék véleményt, egyszerűen csak a zakómhoz sétálok és a fegyveremért nyúlok. A tárat a berögzült mozdulatsorokkal az asztalra ürítem és miután összeillesztem annak most már veszélytelen darabjait, a fejemmel Marcus felé intek és átnyújtom neki a fegyvert.
- Az alapoktól terveztem indulni, de a kisasszony egy egészen égető és manapság egyre gyakoribb problémát vázolt fel nekünk, szóval ezt sem árt közelebbről megnézni. - tekintetem végigfut a jelenlévőkön, végül pedig korábbi beszélgetőpartneremen állapodik meg egy másodperc erejéig, mielőtt Marcust a hátam mögé irányíthatnám.
- Egy fegyveres rablás, támadás merőben súlyosabb hangvételű ahhoz képest, mint amikor a két fél egyenlő lehetőségekkel indul és könnyebben is válunk tehetetlenné, fagyunk le általa, elvégre az előny nem a mi javunkat szolgálja. - kezdek bele és most felveszem az elszenvedő szerepét. - Az ilyen eseteket körültekintően kell kivédnünk, egyet viszont jegyezzenek meg; ha a támadó lőni akart volna, már abban az adott másodpercben megtette volna, hogy rálelt kiszemeltjére, ennek ellenében viszont vár valamit cserébe, ezt a várakozási időt pedig az előnyünkre is fordíthatjuk. - nem akarok túl sokat szövegelni, mert nem az én stílusom, de szeretném, ha megértenék a körülményeit ennek az eshetőségnek. - Persze, lehetünk együttműködők, átadhatjuk amire szükségük van, de hol abban a garancia, hogy miután megkapja, amire várt, nem süti el ugyanúgy a fegyvert? A kisasszony korábbi említésével ellenben miszerint ilyen esetekben nem tehetünk semmit, ez ténylegesen egy határozott semmi. - egy mosolyfélét produkálok, melyet néhányan a jelenlévők közül hasonlóan viszonoznak, végül viszont rátérek a mozdulatokra és az egyik módszer bemutatására. Első körben a saját tempóban és Marcus közreműködésével ismertetem a mozdulatsort miképpen védeném ki és szerezném meg a fegyvert a támadótól, mielőtt pontról-pontra vehetnénk annak elemeit a többiekkel. Magamból kiindulva sokat segített a megértés előtt, ha előtte vizuálisan is tanúja lehettem annak, amire készülök. Még egyszer megismételjük, most már kicsit vontatottabban, de a végeredmény után, miután sikerült Marcusra szegeznem a saját fegyverét, a jelenlévők felé fordulok.
- Úgy vélem egyszerűbb lesz megérteni, ha együtt vesszük át, szóval keressenek egy párt maguknak, mielőtt elkezdenénk. - a fegyveremet a helyére rakom, végül elindulok a két lábon járó talány felé, aki miatt most itt tartunk.
- Szabad? - teszem fel merő udvariasságból a kérdést, ám a válaszára már nem várok. Egyszerű mozdulattal kapom el a karját és pörgetem ki úgy, hogy háttal magamhoz vonjam őt. - Nonszensz ilyet feltennem, elvégre élesben sem így megy. Kár lenne hamis illúziókba rángatnom magát, nemde? Azokra amúgy sem vevő. - apró nyomást mérek a hátának egy pontjára, nem durván, pusztán a kezemmel helyettesítem és éreztetem vele a képzeletbeli fegyver jelenlétét.
- Ez egy olyan helyzet lesz, ahol kevesebb megcáfolásra és több odafigyelésre lesz szükség. Képes lesz összeegyeztetni a kettőt egy aktakukac miatt, aki próbálja az életét védeni? - úgy hallatom hangomat, hogy csak ő legyen annak fültanúja, de pusztán addig törődök ezekkel a kitérőkkel, amíg a többiek el nem rendeződtek.

.

Úgy érzem nem sok jó cselekedet írható a számlámra, ellenben ha mégis, annak a legtöbb esetben ára van. Az önvédelmi oktatás számomra egy olyan kikapcsolódást igénylő foglalkozás, ahol nem várok semmit se cserébe és nem is fogok. A megmaradt jószívűségem adománya azon emberek felé, akik nem akarnak és engedhetnek meg maguk mellé egy árnyékként funkcionáló testőrt, ugyanakkor védtelennek se szeretnék érezni magukat. Mégis azokban a percekben, miközben a távozni készülő hölgyet és egyben indokait követem figyelemmel egy perc erejéig meginognak szilárd alapon nyugvó gondolataim, hogy helyüket egy olyasfajta ellenkezésre sarkalló folyamat váltsa el, amelyre más esetben nem pazarolnék időt. Most viszont úgy érzem lényem egy kedves darabját vették támadás alá, ezt pedig képtelen vagyok csak úgy egyszerűen annyiban hagyni.
Érdeklődésemet mutatom irányába és szinte ösztönzöm, hogy avasson be a gondolataiba. Magam is azt vallom, hogy mások által képesek vagyunk fejlődésre. Az észrevételeikből okulhatunk, tanulhatunk és ezért is kockáztatom meg azt, hogy teszek egy már-már percekbe nyúló kitérőt és kikérem a kisasszony tanácsát, mielőtt rátérhetnénk igazán arra, amiért itt vagyunk. Az elégedetlen ügyfelek a csapatunkra nem különösen vetnek jó fényt, ezért sok esetben rá kell feküdnünk arra, hogy elégedettséget váltsunk ki a jelenlévőkből.
Szavaiból leszűrve egyrészt kezdem átlátni az aggodalmát. Az egész fegyverrel szembeni félelmét nem érzem alaptalannak, elvégre nem tenne fel ennyi kérdést vele kapcsolatban vagy tagadna meg mindent, amire itt készülünk, hogyha ne lett volna része sajnálatos módon közelebbről is megismerkedni vele. Azt viszont elkerülöm, hogy mélyebben is érdeklődjek tőle - most itt, mindenki előtt biztosan nem.
- Tegyük fel ez is egy megoldás. Vesz egy fegyvert, de annak használata is órákba, napokba nyúló gyakorlást igényel, ahogyan mi sem varázsütésre válunk Kungfu Pandává. A folyamatot nem odázhatja el. - enyhén oldalra biccentem a fejemet, mintha magam is sajnálnám, hogy nem másodpercek leforgása alatt válunk hétköznapi aktakukacból Superman formánkká. A háttérből enyhe szórakozottság visszhangja köszönt vissza előre, de nem veszek róla tudomást. Jobban leköt, hogy beszélgetőpartneremet kémleljem és dűlőre jussak vele. - És akkor még nem beszéltünk arról a fajta bűntudatról, ami a ravasz meghúzása után telepszik meg az emberben, legyen az áldozat jó vagy rossz. A mi módszerünkkel ez elkerülhető.
Arra viszont már nem térek ki különösebben, hogy a ravasz meghúzásával nem csak másokat sebzel meg, hanem önmagadból is egyenes arányosságban ölsz ki minden egyes olyan érzelmet, ami még a felszínen tartana.
Beszélgetőpartnerem nem olyan nőnek tűnik, akit pusztán csak szavakkal meg lehet győzni, ezért én se húzom tovább sem az időnket, sem pedig a jelenlévők idegeit azzal, hogy tovább várakoztatom őket. A fegyveremet magamhoz veszem és Marcusnak nyújtom át annak érdekében, hogy vizuálisan is felvázoljuk mire is gondoltam az eddig elhangzottak alatt és miről szeretném a kisasszonyt is meggyőzni. Számomra ezek már berögzült mozdulatok, ha álmomból felkeltenének akkor is megtudnám őket pontosan ismételni, de akik itt vannak, ők a részletekre támaszkodnak. Az egymást követő elemekre, melyeket begyakorolhatnak majd egybekapcsolva őket elsajátíthatnak, ha a helyzetük szerencsétlen fordulatot vesz.
Kiadom az első utasításaimat, mégpedig a párba rendeződést, de én már tudom kivel fogom ezt végignavigálni, de előtte még megszabadulok a fegyveremtől, már csak a korábbi felfedezésem miatt is. Nem az a célom, hogy a frászt hozzam rá, hanem, hogy segítsek.
- A statisztika szerint ez a szöveg az esetek 99%-ban nem válik be. Megnyugtatom, a miénkben sem fog. - véleményezem az elengedésére vonatkozó kérését, melyet eszembe sem jutott teljesíteni. Helyette inkább ameddig az oktatásom határai engedik, elhelyezkedek mögötte, hogy a továbbiakban zökkenőmentesen léphessünk tovább.
- Fél tőlem?
Meglepő fordulat. Elvégre még közel sem találkozott a legrosszabb énemmel. - Nincs mitől tartania, itt senki sem fogja bántani. Épp ellenkezőleg. Azért vagyunk, hogy megvédjük. - mint valami elcsépelt szlogen szöveg, de az igazságtartalma attól még valós.
Csendben követem figyelemmel a szavait és már csak azután reagálok, amikor felveszi velem a szemkontaktust. - A félelem valójában bénító, de a túlélési ösztönünk sokkal erősebbnek bizonyul nála. - osztom meg vele véleményemet és most a karjára vezetem kezemet.
- Honnan tudom? Mert mihelyst megtanul a meglepetés erejével élni, onnantól kezdve ösztönből fogja legyőzni a félelmeit. Márpedig ezzel az előnnyel maga is megtanulhat rendelkezni, csak engedje, hogy a segítségére legyek ebben. Ennyire lehetetlent kérek? - a többiekre téved a tekintetem, de egy mosolyt sikerül elfojtanom. - De talán, ha megmutatom, maga is megérti.
És ezek után valójában az oktatásra terelem a figyelmemet és arra, hogy senki se maradjon le.
- Gondolom erős kételkedést váltok ki mindenkiből, ha azt állítom, nem a fegyver a legfőbb, amire koncentrálniuk kell, hanem arról kell elsősorban megbizonyosodnunk egy óvatos hátratekintéssel, hogy a támadónk másik keze nem jelent számunkra fenyegetést, mert csak ennek a tudatában tudunk bármerre is lépni. - a szabad kezemet emelem fel ezzel is jelezve, hogy mire kell figyelnünk, mielőtt áttérhetnénk a következő mozdulatsorra.
- A legfőbb a mi esetünkben, hogy a fegyvert tartó kéz ellentétes irányába fogunk fordulatot tenni, hiszen ez a későbbiekben segít nekünk abban, hogy kitérhessünk a lövés irányából és egyben megakadályozzuk a támadónkat. - magyarázom el és a továbbiakban is lépésről-lépésre teszem meg mindezt, közben pedig a partneremet az elhangzottak szerint irányítom a megfelelő irányba, a megfelelő lépések szerint. - Mihelyst támadónkba realizálódik az, hogy nem vagyunk a fegyvere célkeresztjébe, ösztönszerűen húzza el a a karját, mi pedig ezt az alkalmat fogjuk kihasználni, hogy a fegyvert tartó karját elkapjuk és csuklójánál fogva szorosan a mellkasunkhoz húzzuk, ezzel is fogságba tartva őt bármilyen további próbálkozástól. Eddig világos? - kérdezek rá mihelyst szembekerültem a partneremmel és leginkább neki szól a kérdésem, mintsem a többieknek, bár úgy vettem észre eddig az elhangzottakat szerint cselekedett.

.

Eleinte nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget ennek a nem minden részletében megszokott helyzetnek, mely a menekülésre hajlamos hölgy és közöttem alakult ki, elvégre mint azt már nem egyszer hangoztattam, a külső vélemények fontosak. Formálnak, építenek vagy éppen lerombolnak, ha nem kapcsolunk időbe. Nem vezetem el róla kékjeimet, ellenben túlságosan is elemzővé válok általa. Fejemben gyanakvásra hajlamos gondolatokat szülnek szavai és lázasan kutatom egyetlen szikráját, jelét is annak, hogy beszélgetőpartnerem jelenléte nem csak egy véletlen egybeesés következménye, hanem annál sokkal összetettebb, jóval ártóbb annál, mint aminek elsőre tűnik.
A jelenlévők többségét jobban leköti a mi értekezésünk, mintsem az, aminek okán megjelentek itt, én pedig attól a pillanattól kezdve, hogy partneremre akadtam egy jó kis oda-vissza riposztokat adogató társalgásra, hajthatatlan vagyok annak irányába, miszerint birtokomba kerüljön az utolsó szó joga.
- Feltéve, ha képes lesz abban a pillanatban a támadójára szegezni és használni azt, ha a helyzet megkívánja.
Én szívesen játszom el a lehetőségeivel, örömmel járom körbe a témát több pontjából is, ha szükségesnek érzi azt, jóllehet számára a biztos pontot a fegyver jelenti. Ez pedig már abból a szempontból is érdekessé válik, ami meglehet csak az én fejemben fogalmazódott meg és nyert értelmet, de kimondásra sosem került, miszerint nem véletlen a túl nagy érdeklődése a fegyveres támadások iránt. Nem éppen a korábbról hátramaradt gyanúmat keltették fel ezek a gondolatok, sokkal inkább az vált egyértelművé, hogy a közelmúltban volt köze hozzá. Ebből kifolyólag pedig hiába hangoztatja most bátorsággal telve a saját verzióját, ezzel szemben nehezen lesz majd képes csak kontrollálni a múltban ragadó érzéseit abban a pillanatban, amikor súlyossá válik a helyzet, hiszen pont azzal próbálja elűzni a problémát, ami őt is valószínűleg veszélybe sodorta és rettegésben tartotta. Az ellenérzések olykor nagyobb hatást gyakorolnak elszenvedőjére, mint ahogyan azt kezdetben képes lenne felfogni. - Csak teljesen nem mindegy, hogy magával tart vagy éppenséggel ő az, aki irányítja. Hiszen minél jobban tápláljuk a bűntudatot, annál meghatározóbbá válik.
Egy egyszerű hozzáfűzés ez a részemről, talán tapasztalatból, talán megfigyelések alapján, nem is ez lényeges igazán. Ellenben az érdeklődésem még inkább csak elmélyed a nő iránt és csak még több kérdéssel találom szembe magamat. Ez viszont közel sem csillapítja a bennem felmerültek érzését, helyette elmélyíti azokat és olyan érzésekkel tölt el, amikről tudom, hogy nem hagynak addig egy nyugodt percet sem, amíg bizonyítékkal nem szolgálok irányukba. Egyrészt ezért is esik döntésem amellett, hogy partneremmé avassam őt bemutatónk során, hátha ez a fajta közelség többet árul el róla és szándékairól, mint a közönség előtti megbeszélésünk, ami jelentős időt vett el az eredeti tervekhez képest.
A kijelentése az a pont, melyet képtelen vagyok vélemény nélkül kikerülni. Nem állítom, hogy néha egyszerűen nem könnyebb távolságot tartani másoktól, ha ők is tudják hány lépés távolságra kell létezniük tőlem annak esetében, hogy jóban legyünk egymással. Mai partneremmel viszont más a helyzet és bár szándékaim közel sem voltak ilyen indíttatásúak, mégis úgy látszik felmérte és mérlegelte azokat, ahogyan azt is, hogy hiába létezünk ebben a teremben, egy kisebb társasággal körülvéve, attól függetlenül még olyan eseményre készülünk fel, ami élesben is zokszó nélkül megeshet. - Nem bántottam még senkit sem, aki nem szolgált rá.
Elvégre mégsem vagyok valami vadon élő állat vagy mi.
Sok érzelem nem rajzolódik ki ugyan arcomra mindabból, amik gondolattá formálódtak bennem, ám ehelyett inkább szavakban kívánom megosztani vele mit is gondolok az elhangzottakról. - Játsszunk el egy pillanatra ezzel. Ha ingyen jutnánk mindenhez az életben, semmit sem tudnánk igazán értékelni. Egy idő után belekényelmesednénk a tudatba, hogy ez természeténél fogva jár nekünk, nemde? - kérdezek vissza némiképpen eltérve, de valahol mégsem a témától, aztán elkomolyodok. - Ugyanakkor magának is hasonlóképpen segítek most és nem kérek érte semmit se cserébe. Még. De ez könnyen változhat, ha már ilyen borzalmas embernek tart.
Adom a lovat egy keveset a felhozott téma alá, de nem vagyok hajlandó ennyire mélyen belemenni az egészbe. Egyrészt nem tudom őt hova tenni, bekategorizálni egy olyan közegbe, ami rám rossz hatással is lehetne. Túl sok kérdése van, olykor meglehetősen személyes vonulatúak is és ez olyan, amit nem díjazok egy számomra idegentől. - Pusztán informálódás céljából kérdezem, de a maga fizetségét fejsimogatásban mérik? Mert ebben az esetben teljesen érthető az ellenszenve.
Még a végén kitérünk arra, hogy rossz dolog, ha pénzt fogadunk el a munkáért, ez a téma pedig olyannak ígérkezik, amit már végképp időhúzásnak tartanék tovább boncolgatni.
- Tartom magamat az ígéreteimhez. - futtában még válaszolok a kérdésére, de helyette inkább arra koncentrálok, amiért itt vagyunk és ami már így is túl sokat volt háttérbe szorítva az eredeti kezdéshez képest. Lassan magyarázok, mozdulatról-mozdulatra megmutatva mindent, hogy mindenki számára érthető legyen. Én személy szerint a partneremre koncentrálok, akinek már meglepően félelmetessé vált az együttműködése, de nem kell sokat várnom ahhoz, hogy ennek meglegyen a böjtje. Voltam már jó pár eléggé kedvezőtlen helyzetben és szereztem magamnak sérüléseket, ez nem vitás, de a partneremtől kapott és egyenesen célba érő mozdulat olyan elemi szinten csap le rám, amitől pár másodpercig bizonyára szikrát sem kapok. Élesebben szívom be a levegőt és magamban szitkozódok egy sort, próbálom összeszedni hátramaradt méltóságomat és már csak aztán realizálom a helyzetet, azonban mielőtt megvárhatnám a következő lépését vagy a testőreim közeledését, ösztönszerűen kapom el és ejtem fogságba őt úgy, hogy még esélye se legyen további menekülésre. Ugyan a fájdalom továbbra sem csillapodott, de túlságosan is lefoglal a gyanúm táplálta reagálásom ahhoz, hogy még egy perccel tovább eltűrjem azt a valamit, ami kettőnk között zajlik.
- Megoldom. - tekintek a testőrök felé, akik szinte egyként állnak meg tőlem távolabb és tisztán látszik a tekintetükön a kételkedés, amiből köszönöm, pazarul vagyok, de nem kérek. Nem fogom megadni azt az elégtételt a kisasszonynak, hogy jót szórakozzon rajtam. - Lényegében partnerem megmutatta mennyire egyszerű lefegyverezni a másikat.
A türelmem utolsó cérnaszálába kapaszkodok, miközben igyekszem magamhoz méltóan szólni a jelenlévőkhöz és aligha mutatni jelét annak, hogy éppen egy taposóakna mértékű problémán állok, ami lassacskán de megteszi hatását. - Sétáljunk egyet. - intézem szavaimat a lány felé némileg halkabban és úgy, hogy csak ő lehessen annak fültanúja, mielőtt kezem a hátára simulhatna és kikísérve őt a többiektől egyenesen egy másik félreeső terembe vezethetném. A közelben lévő széket kipörgetem és elé teszem, majd megpaskolom annak támláját.
- Foglaljon helyet és nem fogom még egyszer kérni, szóval most örülnék, ha félretenné ellenkezősebb énjét. - ha eddig bármiféle gyanú is éledezett bennem iránta, most ez a triplájára növekedett. Én addig a bent lévő asztalhoz sétálok és nekitámaszkodok, hogy némiképpen kényelmet szolgáljak magamnak. Nem mintha bárhogy is jó lenne létezni a történtek után.
- Tudja mi eléggé komolyan vesszük a munkánkat és azt, ami itt pörög és zajlik nap, mint nap. Ez a hely és az itt dolgozó emberek az életünk részesei, emiatt pedig képtelenek vagyunk..képtelen vagyok tűrni azt, hogy bárki is megpróbálja tönkretenni azt. - vezetem fel gondolatmenetemet, de nem veszem le róla a tekintetemet. Az az énem kerekedik most felül, aki már a közös kapcsolatokat keresi Ruizzal és a bandája bármelyik tagjával együtt. Jól tudom, hogy nem az összes van rács mögött, de ha rajtam múlik, egytől egyig ott fognak rohadni.
- Eddig visszafogtam magamat, végighallgattam amit közölni akart velem, de most már itt az ideje, hogy beavasson mégis kinek dolgozik. Mit szeretne tőlem hallani, hm? Valami olyat, amivel tönkretehet? Próbálkoztak már angyalom, nem is kevesen, de nem jártak sikerrel. Maga mitől lenne különlegesebb?
Közelebb lépek hozzá, de nem veszem le róla a tekintetemet. Bárki is legyen ő, bármit is akarjon, ennek most a végére járunk.

.

Egy kezemen képes lennék felmutatni mindazokat a dolgokat vagy személyeket, akik/amik fontos tényezőként szerepelnek az életemben és közöttük bizonyára az önvédelmi oktatás is helyet kapna. Nem volt rám különösen jellemző az adakozó szerep, de ebben még én is megtaláltam önmagamat és ahol ez érvényesült, abba a maximumot öltem bele. Ezért sem vagyok különösen boldog azokban a percekben, amikor az oktatás egy váratlan fordulatot vesz és egy olyan beszélgetés közepén találom magamat, amely bőven elegendő ahhoz, hogy a gyanút érzékelő vészjelző bekapcsoljon a fejemben és egyre erősebben ültesse el ott azokat a gondolatokat, amikről tudom jól, hogy nem vezettek és nem is fognak soha semmi jóra vezetni. Felmerülő ellenérzéseimet táplálva fürkészem őt, próbálok rájönni a szándékaira a szavainak tartalma mögött és bármennyire is szeretném figyelmen kívül hagyni, megoldani pusztán annyival a felmerülő problémát, hogy kitessékelem őt a testőreim segítségével, mégsem teszem. Valami leköt ebben a beszélgetésben és bárhogyan is próbálnám kikerülni a válaszadást, úgy érzem képtelen vagyok addig továbbállni, amíg az utolsó szó nem az én birtokomban hever.
Kezdeti kételkedése nem is az, ami megerősíti a gyanúmat, elvégre a felvezetése még logikusnak is tűnhet. Egy fegyveres támadás jóval súlyosabb problémákat feszeget és noha mindaz, amit ezt követően teszek vagy mondok, ellentmond eredeti terveimnek, mégis belemegyek az aggodalmai eloszlatásába és egy rögtönzött bemutató után társammá avatom eddigi beszélgetőpartneremet, hogy a biztonság kedvéért a közelemben tartsam őt, jóllehet meglehetősen kettős gondolatok merülnek fel bennem miatta. Részben őszintének hat ezzel az egész elutasító magatartásával és azzal miképpen kelti fel egyben érdeklődését az, amikor végül bemutatom számára a mozdulatsorokat, kezdetben testőröm társaságában. Ugyanakkor van benne valami, amit nem igazán tudok hova tenni és ez épp elegendő ahhoz, hogy már most jóval nagyobb figyelmet fordítsak felé, mint úgy általában a többiek irányába tenném. Elvégre feje tetejére állította az egész rendszert, amit gondosan felépítettem magamban csak azért, hogy engem és a döntéseimet kérdőjelezze meg.
Érzek egyfajta távolságtartást benne a későbbiekben, ami merőben ellentmond annak a nőnek, aki előszeretettel feleselt nekem percekkel ezelőtt. Mintha a minket elválasztó távolság bátorságot kölcsönözne neki, ellenben mihelyst a kezem a karjára fonódik, a közelség pedig minimálisra csökken közöttünk, valahogy visszafogottabb álarcot öltene magára elődjénél. A félelem számlájára írnám fel mindezt, noha egyetlen okot sem adtam neki arra, hogy igy érezzen és ha szépen játsszuk ezt tovább, nem is fogok.
- Sosem állítottam én ilyet. Ugyanakkor ha elválásunk után történt velünk valami, én mosom kezeimet.
Nyíltan biztosan nem mondtam volna ehhez hasonlót. A földdel egyenlővé tenni valakit csak azért, mert a szeme se állt jól? Erős túlzásnak érezném, ellenben biztosan megvívtuk már jó pár személlyel a saját csatáinkat - általában ők vesztesként, én meg egy újonnan szerzett tapasztalattal, hogy az emberek mai napig nem tudják hol a helyük egy adott helyzetben és elvárják, miszerint én vezessem őket oda.
Érdekes határokat feszeget, de egyelőre még tűröm a dolgot. Talán mert várok, hogy a folytatás árulkodó legyen a felmerülő gondolataim beigazolódásaként és talán azért is, mert elég népes társasággal rendelkezünk. Ő egy egészen más oldalát látja a tetteimnek, de a kettőnk között nem létező ismeretség miatt többet nem is várhatnék tőle. Ettől függetlenül nem válik kevésbé zavaróvá a mondanivalója. - És mégis maga ahelyett, hogy kihasználná ezt az alkalmat és megengedné, hogy segítsek, tovább ellenkezik velem. Szembemegy az elveivel kiváltságosnak lenni?
Direkt használom ugyanazt a szót, mellyel ő is illette a fizetős partnereimet, hátha így ráeszmél, hogy mindazok ellenére milyen lelkesen tiltakozik és szólal fel az én módszereimmel szemben, ő még továbbra is az én partnerem, az én cégemnél és az én oktatásomon. Mindezt pedig mindenféle költségesbe torkolló vonzat nélkül.
- Túl merev a tartása. - fegyverre hajazó kéztartásomat most egy simító mozdulatsor váltja fel, kikényszerítve ezzel testének engedékenyebb reagálását és elégedetten veszem tudomásul, amikor a saját akaratom lép érvénybe. - Uralnia kell a testét, megismerni, hogy mire képes, ha megfelelő irányítás alá kerül. - fűzöm hozzá mellékesen, kezemmel újra éreztetve vele az általunk létrehozott állítólagos veszélyforrást.
- Bizarr ezt a maga szájából hallani, miközben éppen ismeretlenül alkot rólam véleményt. Csak úgy kettőnk között egy jó tanács a későbbiekre. Ne ragaszkodjon naivan az elképzeléseihez másokról, mert nem veszélytelen. Elhiheti, a közelébe se jár, hogy kiismerjen és a helyében már most leállnék a próbálkozással. - ez a gondolat egy alig észrevehető mosoly elfojtására késztet, mielőtt tovább lendíthetnénk magunkat az ittlétünk eredeti okára. - És mielőtt pánikba esne, ne tegye. A tanácsaim még teljesen ingyenesek. - úgy gondolom jobb még időben tisztázni, mielőtt azon törné magát mivel kellene kárpótolnia kapzsi énemet. Már régóta nem a bevételem gyarapítása érdekében teszem az egészet, ezt viszont nem áll módomban pont vele megvitatni. Ugyanakkor elkerülhetetlen magamnak bevallanom, hogy már a puszta gondolata is felcsigáz annak milyen módon tudnám megrengetni életének alappilléreit, ha úgy döntenék elmélyítem kezdeti ismeretségünket.
Figyelmem a következő percekben kétfelé ágazik: egyrészt a jelenlévőket és az általam elmondottak követését veszem szemügyre, másrészt a partnerem sem maradt hátra a koncentrációm centrumától. Kezdetben bizonytalanul ismerkedik a mozdulatokkal, felméri őket, én pedig ugyan nem feltűnően, de segítem őt, hogy átlendítsem gátlásain. Az első bemelegítő kör után a második már rutinszerűbbé válik számára. Eggyé válik a mozdulataival és uralja őket, ez pedig harmadik nekifutásra látszik meg csak igazán, amikor a túl nagy lelkes felindulásának áldozatává én válok. A meglepetés és a fájdalom elfuserált keveréke gyűr le és bizonyára kell egy mélyebb lélegzetvételnyi idő, hogy összeszedjem magamat annyira, amivel elkerülhetővé válhat az ösztönszerűen felszínre törő véleményem azzal kapcsolatban mennyire rettenetesen elégedett is vagyok jelen pillanatban. Másodperceket von csak igénybe a környezetünkben lévő testőrök reagálása, ugyanakkor az is, hogy keresztülhúzva számításaikat kikísérjem partneremet a teremből egy nyugodtabb környezet felé irányítva ahol viszont már képtelen vagyok tovább halogatni az elkerülhetetlent.
- Erre a kérdésre magának kell válaszolnia. Mégis miért?
Vállamat enyhén megvonom, arckifejezésem tanácstalanságról árulkodik, de egy percig se veszem le róla tekintetemet. Nem mondom, hogy nem voltak kreatívak a rosszakaróim, de bizonyára ez a nő tette fel arra a bizonyos i-re a pontot, melynek utóhatásai még most is kellemetlenségeket okoznak, még ha próbálok róla nem tudomást is venni. Ugyanakkor egyáltalán nincs türelmem ehhez az értelmetlenséget színlelő kérdezz-felelekhez, amivel boldogít engem.
- Értékelem, de a bocsánatkérés még nem ér fel a gyógyító hatással. Az csak a mesékben létezik, a mi verziónkban nem.
Elrugaszkodom az asztaltól és teszek pár lépést előtte. Mintha ezzel a megoldás valahol félúton elém keveredne és minél előbb lezárhatnánk ezt.
- Akkor most azt próbálja elhitetni velem, hogy maga természetéből adódóan ennyire idegesítően....kíváncsi? - megállok egy másodpercre, hogy tekintetem ismét végigfusson rajta, de csak egy sóhajtásra futja tőlem.
- Riporter vagy újságíró? - bökök felé ötleteimet hangoztatva, ha már ő továbbra sem akar együttműködni. - Megmagyarázná a sok kérdést, bár a legutóbbi esetük óta beújítottak magával és ezzel az egész kvízes műsorral. Most már nem csak valami információt próbálnak kicsalni belőlem, amivel alám kavarhatnak, hanem a teljes idegrendszeremet támadják. Szép, valóban elismerést igénylő húzás.
Az asztalt támasztom, de az utolsó szavai megmaradnak bennem. Azok, amelyek még számomra is hasonlóképp értelmet nyertek. Lehet, hogy...? Nem, ennyire nem minden csak fekete és fehér és ő is túlságosan belemászott a cégem dolgaiba, még ha a közelükben sem járt. Már éppen újrapróbálkoznék, amikor az ajtó nyitódni kezd és egy ismeretlen nő fut be, egyenesen Daniel társaságában.
- Valóban?
Kérdésemet olyan hangnemben teszem fel, mintha most értékelődött volna át bennem valami, de ehelyett pont az ellenkezője történik. Újabb széket kapok el és egyenesen a hölgytársaságomé mellé helyezem. - Akkor ez esetben csatlakozzon a barátnőjéhez a kisasszony is. Megszakad a szívem ettől a bajtársiasságtól, de még mindig nem kaptam meg azt, amit akartam, szóval üljön vissza szépen, mert nem áll módomban kényszeríteni, Meg, de ha muszáj, megteszem. - felveszem vele a szemkontaktust, direkt említve a korábban rá használt jelzőt és összecsapom két tenyeremet.
- Most, hogy a formaságokon túl vagyunk, fussunk neki újra. Szóval, kik maguk és mi az ittlétük célja? És gondolom azt már említenem sem kell, hogyha nem kapok választ rövid időn belül, én járok utána. Vajon találnék olyat, amit nem szeretnének, hogy napvilágra kerüljön? - elgondolkozásomat hümmögéssel fejezem ki, kezemet pedig államra simítom. - Ami azt illeti, szeretek osztozkodni és biztosan másokat is érdekelnének az ilyen sztorik. Az emberek élnek-halnak a drámáért. Erről tudott Meg vagy ennél a résznél még maga is csak a felszínt kapargatta?

.

Sokat nem kell gürcölnie valakinek azért, hogy elérje nálam azt a szintet, ahol az emberekbe vetett bizalmam valami egészen más irányt vesz. Eleget láttam, eleget tapasztaltam ahhoz, hogy tudatában legyek mikor kell behúznom a kéziféket és körültekintőbbnek, óvatosabbnak lennem, hogy átlássam a körém épült dolgokat. Mindenki a lehető legjobb tudása szerint védi magát, és nekem is megvannak a módszereim. Az évek alatt kialakult egy rendszerem, Remi pedig tett róla, hogy ez csak még hangsúlyosabbá váljon az életemben. Nem voltam figyelmetlen és nem bíztam magamat mások döntéseire, ezért a sajátjaimat érvényesítettem. Én választottam helyszíneket, időpontokat egy találkozás során és már azelőtt bejártam, mielőtt úgy igazából megköthettük volna az egyességet. A saját őrületem rabja lettem, a világom pedig e köré épült fel és bármennyire is igyekeztem levetkőzni ezen szokásomat, rájöttem, hogy már a második bőrömmé fejlődött és túlságosan kényelmes és biztonságos lett ahhoz, hogy más kedvéért megváljak tőle.
Az érdeklődéssel önmagában nincsen problémám. Megválaszolok én bármit egy bizonyos határon belül, elvégre az ember kíváncsi természet, jómagam is az vagyok, de van az a pont, ahol a kérdések nem csupán csak kérdések, hanem valami jóval mélyebb tartalmat hordoznak maguk mögött. A gyanúm nem hagy alább és egyre inkább csak kontroll alá veszi gondolataimat, miközben szerteágazóvá válnak tetteim. Egyrészt a közelemben lévő nőre koncentrálok, másrészt azokra az emberekre, akik önvédelmet akartak tanulni, mégis kaptak helyette két ember értelmetlen szócsatáját olyan dolgokról, amikért bizonyára ki sem keltek volna máskor az ágyból. Bár ezek után is örömmel folytatnám az órát, merülnék el mélyebben az önvédelmi technikák mozdulataiban, de egyéb más tényezők megakadályoznak ebben. Ez pedig épp elegendő indoknak érződik arra, hogy véget vessek ennek az egész tébolynak és külön váljunk a többiektől. Tudnom kell, hogy ki ő..megismerni a szándékait és ez nem fog menni úgy, hogy közben közönségünk is akad. Persze nem azért, mert ne tudnám ezt az egészet levezényelni a többi ember előtt, de az bizonyára kényelmetlen lenne a nő számára.
Kezdetben csak értelmetlen kérdésekkel teli köröket futunk le egymással, és ha már nem lenne így is eget verő értéken a türelmetlenségem az előbbiek miatt, ez még ad hozzá párat. Szerettem a rejtélyeket, a titokzatosságot, az viszont közel sem volt kedvemre, ha valaki kérette magát és már csak azért se adott érthető választ egyetlen kérdésemre sem. Márpedig most nem érzem úgy, mintha tisztábban látnék annál a pillanatnál, mint amikor idekeveredtünk.
Teszek egy pár kört, a gondolataimmal küzdök, mégis egy részem higgadt marad. Bizonyára részben erre vár, hogy valami olyat tegyek, amit felhasználhat ellenem, amivel a földbe döngölhet, ha éppen nem számítanék rá. Én pedig nem fogom neki megadni ezt az elégtételt, ahogyan az előtte lévő összes többinek sem tettem.
- Világos. Én sem próbálkoznék ezzel a helyében, ha jót akarnék magamnak, de megértheti ha biztosra akarok menni. Elvégre, hogyan vezethetnék egy biztonsági céget, ha magunkra se tudok vigyázni?
Abszurd még a felvetés is és bár kedvem lenne egy mosolyt előcsalni arcomra az elhangzottak miatt, mégis túlteszek ezen a gesztuson. Túlságosan cikáznak a gondolataim most ahhoz, hogy még szórakozott is legyek mellette. Sosem volt a stílusom és most sem fogom magamra ölteni senki kedvéért sem.
Szándékosan nem megyek bele a micsodámmal - ahogyan az tőle korábban elhangzott, - témakörbe, ellenben a kérdése elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy a tekintetem megállapodjon rajta. - És maga mindenkit ennyi kérdéssel fáraszt már az első találkozás során vagy csak én vagyok ennyire baromira szerencsés? Sejteni tudom mennyire élvezetesek tudnak lenni a randevúi.
Nem mintha úgy egyébként érdekelnének az ismerkedési vagy párzási szokásai, mert nem rám tartozik, de bármennyire is nem akarok belegondolni ebbe, mégis az elsők között kap helyet, ami felötlik gondolataim között.
Kétlem, hogy bármiféle együttműködést képes lennék kicsalni belőle vagy önként és dalolva történő vallomást, ezért magam válok kezdeményezővé és hozakodok fel két lehetséges alternatívával a foglalkozását illetően. A nemleges választ követően viszont megtámaszkodok a teremben lévő asztalon két tenyeremmel mihelyst azt megkerültem és így fürkészem őt. Tisztes távolságból, noha nem tudom melyikünknek van erre nagyobb szüksége.
- Egyik se vagyok. - ismétlem meg a tőle elhangzottakat és lehetőség szerint még egy egyszerű mosoly is odatéved arcom vonásaira, de a jelentősége abban a pillanatban homályba is vész, ahogyan társaságunk akad. Daniel egy másik lányt kísér magával, pontosabban mintha a testőröm rohanna utána, de mihelyst az ajtó szélesre tárul és beljebb kerülnek, már egyből magyarázkodásba kezd. Egyfajta remény kezd bennem bontakozni, hogy talán most okosabbá válok egy külső segítség által, de csak egy sablon szöveget kapok helyette, ami őszintén szólva teljesen hidegen hagy, hiszen semmi olyat nem tartalmaz, amire úgy összességében kíváncsi lennék.
Őt is hellyel kínálom és esküszöm már úgy érzem magamat, mintha ez lenne a munkám legalább egyik velejárója, ez pedig még végesebbé teszi az amúgy is cérnaszálon függő türelmemet. Újra felteszem a kérdésemet, gondolván egy próbát megér, de bármennyire is igyekeztem félresöpörni eddig azt, hogy túlságosan is önmagam legyek, az könnyedén veszi át szavaim felett az uralmat és burkolt figyelmeztetésbe csomagolja mindazt. Mindenkinek meghagyom azt a lehetőséget, hogy magától legyen adakozó és a közreműködése ne kényszer hatása alatt történjen, de mindegyik belesétál ebbe. Őszintén kezdem unni.
Ami viszont ezután veszi kezdetét egy új szintre emeli az ittlétünket és elegendőnek bizonyul ahhoz is, hogy elrugaszkodva eredeti helyemtől lassan közelítsem meg nagyszájú hölgyeményt, aki úgy tűnik képtelen a megfelelő időben elhallgatni. Vannak olyan dolgok, melyeket nem kellene feszegetni és ő bizony már rég átlépte ennek határait, amikor úgy döntött, hogy beveti ismeretségi körének emlegetését. Egy ideig hallgatok és szinte érzem, hogy Daniel már mozdulna. Benne mintha több feszültség lakozna, mint bennem és ennek meg is van az oka. Alighanem két éve, hogy a csapat részese, de már kiismert. Nem teljes valómban, de tud egyet s mást és ez éppen elég neki a feszültebb magatartásához, amit tanúsít mellettem. Ami viszont belőlem kibukik, az nem a harag egyik formája, hanem a nevetés. Talán sokkot kapott az agyam, meglehet igaza volt a nőnek és megőrültem, de úgy érzem ennek az egész helyzetnek az abszurditása képtelen más reakciót váltani ki belőlem.
- Jól hallottam, hogy most éppen megfenyegettek? Komolyan ez történt? - alábbhagy a szórakozottságom, de a szemeim és arcom is egyaránt jókedvemet tükrözik, miközben egyenesen a lány elé sétálok és minimálisra csökkentem a közöttünk lévő távolságot, ahogyan felveszem vele a szemkontaktust.
- Daniel, kísérd ki a barátnőjét és hagyjanak kettesben a kisasszonnyal. - hangom visszanyeri eredeti valóját és mikor becsukódik a testőröm és társasága mögött az ajtó, csak akkor engedem el kékjeim fogságából a barna íriszeket.
- Szóval vannak kapcsolatai, ez azért eléggé jó dolog tud lenni, de gondolja érni is fognak valamit velem szemben? - egy hümmögés hagyja el ajkaimat kérdésem feltevése után és csak a fejemet ingatom. - Még közel sem állok ahhoz, hogy félelmet keltsek magában és nem is fogom erre pazarolni az időmet. Viszont van itt magának valami.. - mutatok rá, azonban ezután egyből folytatom is. - Én nem vagyok az a személy, aki szereti a lezáratlan ügyeket, márpedig nagyon nem érzem meggyőzve magamat. Ugyanakkor valamilyen beteg módon mégis van egy icipici kétely bennem a sztorijával kapcsolatban, mintha tényleg a maga elviselhetetlenül kacifántos és meggondolatlan módján, de igazat mondana és ez az, ami miatt még mindig csak beszélgetek magával a lehetőségeiről.
Mert azok mindenkinek vannak. Esélyei is egy pár, de nem végtelen. És ha valaki minél többet játszik el belőlük, annál nehezebb lesz visszatalálni a helyes útra. Talán ő neki lesz annyi esze, hogy ne baltázza el. - Alkut ajánlok magának, Meg, mégpedig olyat, ami nem tart a végtelenségig és a helyében még most kihasználnám az alkalmat, hogy lecsapjak rá. - ezzel sokat ugyan nem mondtam számára, de talán mintha nem csak neki, de önmagamnak is hagynék egy kis időt ennek átgondolására.
- Esélyt adok arra, hogy holnap, ugyanitt délután bebizonyítsa az igazát, hogy csak az órákért volt jelen és semmilyen hátsószándék nem volt emögött és többet nem lát engem. Tanulni jött ide, nemde? Én segítek, mert meglehet jó kedvemben talált most vagy éppen a sztorijában ragadt meg valami, ami miatt úgy éreztem adok még egy esélyt a dolognak, nem is fontos. Ha még egy próbát tesz, mi végeztünk egymással. - vezetem fel az alku egyik részét, viszont most jön a másik. - Ellenben ha nem jelenik meg, én úgy veszem a gyanúm beigazolódott magával kapcsolatban és amilyen mélyre csak tudok, olyan mélyre fogok ásni az életében, hogy kiderítsem az igazat és ez alól a barátnője se lesz kivétel. Gyűlölöm, ha megkérdőjeleznek, a visszabeszélés sok esetben még bejön, azt viszont végképp nem viselem el, hogyha fenyegetnek. Ez az egy esélye van, hogy meggyőzzön és úgy gondolom nem kérek túl sokat. - az ajtó felé veszem az irányt és ugyanezzel a lendülettel ki is nyitom azt, majd elállok az útból.
- Elmehet, de azért a helyében megfontolnám az ajánlatomat. Ja és csak úgy jó tanácsként: jó lenne nem belekeverni semmilyen plusz embert, mert akkor kevésbé leszek ennyire türelmes, ugye ezt megérti.
Az én részemről amit akartam, azt elmondtam, a többi viszont teljes mértékben rajta áll. A gyanúmat egyáltalán nem oszlatta el, de bármennyire is próbálok elvonatkoztatni az egész fegyveres támadásról, amit már nem egyszer hangoztatott és amit én a magam józan eszemmel is összeraktam, nem megy és ha tényleg azért volt itt, hogy tegyen ez ellen valamit - külső noszogatással vagy anélkül, - én megadom neki a második esélyt az újrakezdésre. Elvégre az önvédelmi oktatás a szívügyem és bárhogyan is nézem, tartozik nekem az előbbi akciója miatt. Hogy is szokták mondani? Tartsd közel a barátaidat, de még közelebb az ellenségeidet? Kiderül ő melyik csoportba tartozik.

.

Alapjában véve a higgadtság az, ami jellemez. A megfontoltság, a dolgok ezernyi módon való átgondolása, ellenben meglehetősen könnyű engem az érem másik oldalára billenteni, elég csak azon dolgok ellen menni, melyek számomra fontos helyet képeznek az életemben. A cég egy olyan mérföldkő számomra, melyet azzal az emberrel léptem meg még évekkel ezelőtt, aki már önmagában is ritkaságszámba ment a mai felhozatal mellett. Egyetemi éveimtől kezdve ő az, akibe beleöltem minden bizalmamat és ez a mai napig nem változott. Chad olyan személyként írta be magát mások életébe, aki túl jó volt ehhez az önző és romlásnak indult világhoz - ahogyan hozzám is. Nem mindenbe avattam be, amit a háta mögött teszek, de megvolt az okom rá, hogy ne tegyem. Rutherfordba több ártatlanság szorult, mint belém jóakarat és ez abban is megmutatkozott milyen elszántan alakítgatta maga körül akár a munkában nyújtott teljesítményét, akár a magánéletét. Alana már évek óta hű partnere és egy percig se gondolnám úgy, hogy nem a legjobbat fogta ki maga mellé. Mi ketten olyanok voltunk, mint két egymástól eltérő világ, ami külön csak az átlaggal ér fel, együtt viszont egy egészet alkot. Rutherford mindig is azon volt, hogy visszafogjon, ha éppen elhomályosította a köd az ítélőképességemet és bár nem tudom miképpen teszi ezt, de a mai napig ugyanezt műveli. Ő az, aki a cégünkben a biztonságot érzékelteti, én viszont egy egészen más képletet raktam össze a saját ügyleteimmel együtt, ami olyan lépésekre is kényszerít, melyek megtételét ő soha nem helyeselné. Ezért sem szabad róla tudnia, elvégre Chad olyan, mintha az öcsém lenne, tele a maga ártatlan és naiv világképével, mely ha egyszer darabokra hullik, ő abba biztos belepusztul. Ahogyan azt se tudná elviselni, - közöttük én sem, - ha csalódást okoznék neki, mint partnere a cég életében, mint pedig egy olyan barátként felcímkézett egyed, akire maga se tudja miért, de úgy érzi szüksége van. És bármennyire is nem vallanám be neki, ez fordítva sincsen másképp. Ezért is veszek komolyabban minden egyes ki nem mondott fenyegetést vagy gyanús elemet, ami a céget vagy éppen Rutherford elképzeléseit veszélyeztethetné. A háttérből védem őt, menjen az túl bármilyen határon, kockáztassak érte bármit. Tudomása nélkül is olyan emberként létezem, mint egy védelmi vonal, amin káros dolgok nem érhetnek el a legfelsőbb rétekig, elnyelve minden ütést, minden veszélyt, ami csak megkörnyékezi ezt a stabil alapokon álló, de részben törékeny egységet, amit mi alkotunk.
Nem tudok elvonatkoztatni a gyanú által megmérgezett gondolataimtól, ahogyan a számomra még ismeretlen nőt nézem. Előbb még szócsatát vívtunk egymással odakint, most meg kettesben nézünk szembe azzal a valósággal, ami bizonyára nem csak az én fejemben létezik. Mert valamit mindenki akar és bár kevesen kitartóak ahhoz, hogy meg is szerezzék, de az indokok attól még ugyanúgy megmaradnak.
- Tartanék magától? Egy olyantól, aki ennyire ellene van a hamis illúzióknak ez kissé erős kijelentés. Vegye inkább ezt amolyan protokoll miatti megbeszélésnek. Tudja néhányan egyszerűen csak kiváltságosak, magának pedig ez lett a jutalma.
Elvégre bárhogyan is nézem, ha éppen úgy alakulna, miszerint pont személyesen benne valós fenyegetést látnék, már meg se próbálkoznék az értelmes beszélgetéssel. Márpedig mintha éppen arra próbálnám ösztönözni magamat, hogy ne álljak útjába az igazságnak, mely úgy tűnik minél többet vagyunk egymás közelébe, annál inkább várat magára.
- Ha úgy gondolja még mindig az önbizalmam állítólagos földbe tiprásáról van szó, akkor még se annyira érti meg az aggályaimat, mint ahogyan azt korábban állította. Gondolja most annyira szíven ütött, mert nem mutatott felém érdeklődést?
Tekintetemet rávezetem és megállok a nagy járkálások közepette. Őszintén nem hat meg, ha valaki éppenséggel kevésbé esik hasra a szavaimtól, az viszont jobban zavar, amikor olyan témákat is feszegetünk, melyeket nem kellene. Márpedig az önvédelmi oktatás kereteiből a cégünk vezetésének menete és ügyfélköreink jellemzése elhanyagolható lett volna. Ő viszont mégis örömmel sétált bele és taposta végig ezt az ösvényt, nem számolva annak hátulütőivel.
Örömmel csevegnék el a barátnőjével is a későbbiekben, de az állítólagos Meg jobban leköt a másiknál. Már csak azért is, mert egy percig sem tud nyugton maradni anélkül, hogy ne cincálná darabokra az idegeimet valamelyik hozzáfűznivalójával. Kezdem egy kissé elveszíteni a kontrollt magam felett, de még mindig tartom az elveimet és csak az átgondolt elképzeléseimet hozom tudtára, mint például azt az alkut, amit remélhetőleg ugyanilyen okosan fog mérlegelni, mint ahogyan azt, miszerint jó ötlet volt felhozni a kapcsolatait - legyenek az bármilyenek is. Már kevésbé érzem magamat szórakozottnak korábbi állapotomhoz képest és pont emiatt Daniel is enyhe kétkedéssel hagy magunkra, ellenben azt is jól tudja, hogy nem tűrök ellentmondást ilyen esetekben. Kikerülöm a kérdéseit és már csak arra adok választ, amire szükségét is érzem, hogy nyilatkozzak. - Azt majd meglátjuk holnap, hogy mennyit tanult belőle. - ellépek előle és hátamat az ajtófélfának vetem, miközben végignézem távolodó alakját. Bárki is legyen ő, elég fejtörést okozott ahhoz, hogy egy percig se nyugodjak le, amíg rá nem jövök kilétére.

***
Joshua árnyékként követ végig a cég épületén belül és ez kezd enyhén feszültté tenni. Amióta tudatába jutottak a tegnap történtek, azóta azzal gyűri az agyamat, miszerint nem kellene meglépnem ezt a találkozót. Sok esetben hallgatnék is rá, de ez pont nem az. Van bennem valami különös elszántság, melyet nem tudok hova tenni, de úgy érzem, ha már benne vagyok a közepében, képes leszek rájönni mi is táplálja mindezt.
Az órám lapja a megfelelő időpontot jelzi és nem áll módomban elkésni. Joshua ragaszkodott hozzá, hogy kövessen, de inkább rábíztam egy feladatot, mert bármi is történjen most majd kettőnk között, bizonyára képes legyek bébiszitter nélkül is kezelni azt. Amin viszont először megakad a tekintetem - pontosabban a nő megjelenésén - nehezen vagyok csak képes befogadni. Merőben különbözik az én kényelemre szabott és egyszerű fekete póló-szürke nadrág párosításom mellett. Azért egy formális köszönés valamiféle megjegyzéssel tőlem sem marad el. - Meglehetősen másképp értelmeztük a mai programunkat.
Alig hogy elhagyják ezek a szavak a számat, egy ismerős arc tűnik fel a közelben és lassan kezd bennem realizálódni, hogy mire ment ki a játék. Ezzel arányosan pedig a vérnyomásom is pár értéket ugrik és nem éppen a megfelelő tartományba. Chad jelenléte enyhén abszurd, értelmetlen és többnyire felkavaró, akit örömmel távolítanék el ebben a minutumban a helyszínről és bizonyára ezt is teszem.
- Ez pompásan hangzik és bármennyire is örülök az esti telefonos bimbódzó románcotoknak, Chad, nyugodtan magunkra hagyhatsz minket. Nem fogom lenyúlni tőled.
Jelezvén, hogy itt az ideje a takarodónak simítom tenyeremet partnerem hátára, de könnyen kitáncol onnan és úgy néz rám, mint aki menten képes lenne megfojtani. Őszintén? Valahol örülnék is neki, mert amit azután teszek, miután végzünk ezzel az egésszel, abban nem lesz semmi köszönet.
- Igen, megismerkedtünk és hallottam egy-két érdekes dolgot, amit nem ártana megbeszélnünk. Szóval nem megyek sehova, ahogyan te sem. Kövessen, kérem. - Chad következő szavai Meghan felé már udvariasabban hangzanak el, de még felém vet egy pillantást, ajkaival pedig valami olyasmit suttog, hogy: mi a francot műveltél? Erre viszont egy enyhe vállvonás a válasz tőlem, de mihelyst visszafordul a nő felé, azt kívánom, hogy Joshua-t ne küldtem volna el az előbb, mert bármennyire is higgadt és békés voltam eddig, az most Chad láttán a semmibe foszlott.
A tárgyalóba az első egy perc csendesen telik el. Chad középen helyezkedik el, éket verve közénk, én pedig az asztal egyik felére lettem terelve, így viszont sikerült szembekerülni azzal a nőszeméllyel, akit most a hátam közepére se kívánok. Ujjaimmal türelmetlenül dobolgatok az asztal lapján, a székkel pedig féloldalasan ülök és így figyelem inkább a társamat, mintsem oldalra tekintsek a kisasszonyra.
- Szóval..miről is van itt szó pontosan? Mit tartalmazott ez a telefonhívás? - töröm meg én a csendet, ha már egyikük sem hajlandó beszélni és látom Chad arcán, hogy próbálja kellemetlenségéből összeszedni gondolatait. Ha ebből valahogy kimászok, egyenként csinálok ki mindenkit és egy percig sem fogom bánni.
Chad még egy ideig rendezkedik, aztán egy kissé agyon gyűrött papírt halászik elő belső zsebéből, majd gondosan széthajtogatja azt és már csak ezután kezd bele. - Ms. Montilio szerint te megfenyegetted és akarata ellenére is fogva tartottad őt a tegnapi nap folyamán. - megköszörüli a torkát zavarában, de aztán összeszedi magát és felnéz a szemeimbe. Engem viszont jobban leköt a papírja meg az azon lévő cég logója.
- Burger King?
Egyszerűbbnek tűnik kikerülni a kérdést, mert hát tudom, hogy ezzel ki tudom zökkenteni partneremet, hogy ne nyúljon olyan mélyre neki az a karó, ami idegességébe került fel a hátsójába.
- Tegnap késő volt, Alanával éhesek voltunk és gyors megoldás kellett jegyzetelésre...de Ryder, ne tereld a szót, inkább magyarázd meg ezt az egészet. - most már kezd dühösebb lenni és ez épp elegendő figyelmeztetés nekem arra, hogy forduljak egy íveset a székemmel és egyenesen az asztal másik felén lévő nőre vezessem a tekintetemet.
- Ms. Montilio, ha jól értem maga azzal vádol, hogy megfenyegettem önt vagyis jobban kifejtve szavakban utaltam arra, hogy a későbbiekben akár tettlegességig is fajulhat az egész, ami közöttünk zajlott, ahogyan azzal is, hogy fogvatartottam önt, vagyis a székhez kötöztem, láncoltam, egyéb beteges megnyilvánulásokat műveltem, az ajtót pedig bezártam, hogy még esélye se legyen kimenni rajta. Valahogy így értelmezzem ezt? - kérdezek rá, hiszen akkor ez esetben nem ártana egyeztetünk a sztorijainkat, mert én egészen máshogy emlékszem a részletekre. Már most érzem, hogy ez a nap kitűnően fog alakulni és még csak most vette kezdetét.

.

Általában nem horgonyozom le gondolataimat egy embernél, elvégre ritka az olyan alkalom, amikor valaki iránt úgy igazából képes vagyok bármiféle törődést mutatni vagy annál több időt pazarolni rá, mint amennyit esetenként szükségesnek érzek. Hétköznapjaim gondosan beosztott menetrendje során lehetetlennek érzem, hogy belebonyolódjak mások lelkivilágába vagy leüljek velük akár egy percnél is tovább elbeszélgetni az élet által megirt bonyodalmakról. Nem vagyok ez a fajta és ezt az évek alatt létrejött kapcsolataim is alátámasztják. Az elköteleződés nem az én terepem és ennek Camile az elszenvedője, ellenben csak néha várta el, hogy többek legyünk annál, mint amit művelünk úgy egészében. Én nem látom értelmét ezt elmélyiteni, elvégre különös módon, de mérgezzük a másikat. Amig ő szenved a bűntudattól, amit Remi iránt érez és képtelen megszabadulni a félelemtől, mely a hétköznapjaiba ivódott azáltal, hogy exbarátját elárulta és börtönbe juttatta, addig én egyszerűen csak szeretnék olyan perceket eltölteni az életemből, amikor másra sem kell gondolnom csak arra, hogy megszabaduljak az egész nap fojtogató feszültségtől. Mert persze, az én fejemben is ott létezik Remi, mint egy parazita, amitől az ember képtelen megszabadulni, hiába tapossa el, gyújtja fel vagy űzi ki minden lehetséges módon, mert mint egy elfuserált hősszerelmes, állandóan visszamászik eredeti helyére. Ahogyan igenis nálam is léteznek olyan percek, amikor megfordul a fejemben, hogy a több sem elég és megerősitem még ötször ugyanazt a védelmet, újabb módszereket kitalálva annak érdekében, hogy Remi ne érhessen azok közelébe, akik még képesek hatást gyakorolni rám. Chad egy ilyen ember volt az életemben. Azon évek alatt vált részévé komplex világképemnek, amikor még valamennyire hajlandó voltam közelebb engedni magamhoz másokat és hozta magával Alana-t is, aki mostanra már a feleségévé vált, bennem viszont zavaros érzéseket és gondolatokat hagyott hátra. A mai napig nem értem azt az időszakot, amikor elhitettük magunkkal, hogy egy percig is helyes lenne, ha másképp tekintenénk a másikra és tönkretennénk azokat a szorosra fűződött baráti szálakat, amiket az évek tettek még erősebbé. Chad mindkettőnknek fontos volt, de abban a folyamatban, amikor azok a bizonyos határok eltörlődni látszottak, megengedtük magunkat, hogy bűnösen tekintsünk egy a képzelet kreálta világképre, holott Alana is tisztában volt vele mennyire nincsen rám szüksége, ahogyan én is a fordítottjában. Rutherford volt mindannyiunk közül az a fajta személy, akibe az ember bátran kapaszkodhatott, mert biztos pontként cövekelte le magát és elviselt mindent és mindenkit, akit az útjába sodortak. Akkor már Alana is felismerte azt mi a jó neki és bennem is határozottan elültette ezeket a gondolatokat, amikor átnyújtotta a meghívót az eljegyzési bulijukra. Talán ebben a lélegzetvételnyi pár percben leltem igazán önmagamra és ébresztett fel annyira, hogy ne kövessek el olyan hibát, ami egy életre történő változást hozott volna mindannyiunk számára. Bizonyára ez volt az a pont is, ami miatt Chad még a mai napig az életem egyik legfontosabb főszereplője, hiszen megtalálta a másik felét és vele együtt pedig azt a fajta nyugalmat, amely nekem sosem adatott meg, ellenben ő sokszor nyújtott belőle egy szeletet felém, ha éppen készültem átlépni a határokat. Nem sok mindenkivel fűzöm szorosabbra az ismeretséget, de Chad kiérdemelte, hogy ott legyen, ahol és pont emiatt érzem magamat úgy, mint aki képes lenne másodpercek alatt megsemmisülni irodája közepén és magával sodorni mindenkit, amikor Meghan mellett az ismerős vonásokkal megáldott férfi is helyet kap, na meg az engem vizslató érdeklődő tekintete. Egy pillanatra a szivverésem is kihagy és egyáltalán nem túlzok ezzel. Gyűlöltem a meglepetéseket és ezt már előre leszögeztem idebent is, hogy bármennyire is bevállalnék értük mindent, még egy nyamvadt lövést is, ennek ellenére ha bárki is megpróbálkozik a születésnapi zsúrok megrendezésével, személyesen tekerem ki a nyakát és nem egy technikát ismerek arra, hogy megtegyem. Mert a falra tudtam volna mászni, amikor a kezeim közül kicsúszott az irányitás és most, hogy itt állok ezzel a nővel szemben, aki képes volt másfél nap leforgása alatt olyan szintű ideggel megajándékozni, amire már rég nem volt példa, csak még inkább ragaszkodok ezen kikötésemhez.
Örömmel terelném el Rutherfordot a másik irányba, hogy menjen pillangókat kergetni vagy csináljon bármit, amit az ártatlan világképe még befogad, rám pedig csak bízza a nagyszájú kisasszonyt, de hajthatatlan. Említettem már, hogy annak ellenére mennyire előszeretettel képviseli a biztonság bátor szobrát, rettenetesen makacs is? Mert neki mindent, mindig tudnia kell, ami persze jó dolog, én is hasonlóképpen pártolom ezt, de nem most. Nem ebben a nyamvadt másodpercben hozza már könyörgöm a felszínre kíváncsi énjét, amikor úgy érzem képes lennék mindenki létezését eltörölni magam körül. Egyelőre bárhogyan is nézem, képtelen vagyok rendet rakni a fejembe költözött káoszba, ami valahogy nem akar szembesülni a valósággal, miszerint Chad és az én ügyleteim félúton találkoznak. Az egész olyan szürreális és annyira bosszantó, amit képtelen vagyok szavakba önteni, ezért olyan terepre merészkedek, amit én is ismerek, mégpedig a kedvenc mottómmal karöltve, miszerint a legjobb védekezés a támadás.
Meghan csípős nyelve továbbra se hazudtolja meg önmagát és mihelyst felvázolom neki mennyire nem egy lapon vagyunk a tegnap történtekkel kapcsolatban, ő már olyan elnagyzolt lépéseket emleget, amitől egyből magasba szökik a szemöldököm, elvégre már ott tartunk, hogy én túlságosan is belemásztam az intim szférájába. Akár szó szerint.
Veszek egy mélyebb levegőt, tarkómon összefűzöm ujjaimat és miközben egy mosolyfélét erőltetek magamra, fogaim között bizonyára az egymást követő nem, hiszem és el szavak szűrődnek ki, amiatt ami jelenleg zajlik. Mármint mi ennyire nehéz az egészben? Eljön, lejátsszuk a dolgokat, amik már tegnap értek közöttünk és még talán át is beszéljük a félreértéseket. Ő megbizonyosodik arról, hogy nem vagyok én 0-24-ben elfuserált (amúgy de), én meg megnyugtatom háborgó türelmemet és paranoiámat arról, miszerint ő sem akar a földdel egyenlővé tenni, majd mindenki megy a dolgára, mint aki jól végezte azt. Többet nem látjuk egymást és most, hogy mégis itt van előttem, azt kívánom, hogy a találkozásunk bár soha meg se történt volna, mert mindent érzek jelenleg irányába, de pozitívumot biztosan nem. Az pedig nálam sosem jelent jót a másik félre nézve.
- Ugyan, azért van az a határ, amikor az igazság is egy kicsit kezd túlzóvá válni. Meg sem fordult a fejemben, hogy bármilyen módon magához érjek, de mint ahogyan azt az előbb már hangoztattam, még szavakban sem utaltam ilyesmire. Sem akkor, sem mint későbbiekre tartogatott ígéretként. - felveszem vele a szemkontaktust, ám most úgy érzem képtelen vagyok elhallgatni.
- Sejtem ez esetben maga tipikusan egy olyan alkat, aki kitörő örömmel tűri, hogyha felvázolják neki, sőt sértegetik azzal kapcsolatban miképpen ne vezesse a cégét.. - itt tekintetem Chadre siklik. - ..cégünket, majd ugyanilyen mentalitással fogadja azt is, amikor teljesen váratlanul megtámadják, igazam van?
Már nem is adom alá a lovat az egész zaklatás témában, mert bármennyire is töröm a fejemet a tegnap történteken, egyetlen pontját sem találom helytállónak ezzel kapcsolatban. - És gondolja miután ezeken keresztülment, amivel kapcsolatban fogadja őszinte sajnálatomat, az a legjobb módja, hogy az első emberbe beleköt, aki történetesen még segíteni is próbál? Egy biztonsági cég vagyunk Ms. Montilio, nem a helyi óvoda. Az a feladatunk, hogy ne csak fenntartsuk ennek látszatát, de meg is őrizzük azt, amibe nem fér bele az ilyen viselkedés megtűrése, márpedig abban egyáltalán nem hazudok, ha azt mondom, igenis provokálni próbált a tegnapi nap folyamán, amit nem csak én, de a helyemben bármelyik emberünk komolyan vett volna.
Már éppen kitérnék arra, hogy válaszoljak a kérdésére, de ekkor olyasmi zökkent ki ennek a beszélgetésnek a folyamatából, aminek nem kellett volna megtörténnie. Azonnal kapcsolok, ahogyan a fejemben lévő gondolatok is ezzel együtt párhuzamosan, amikor a kezében lévő vízre téved a tekintetem.
- A fenébe..ne igya meg. - kikapom a kezéből az üveget és egyből Chad felé nyújtom, miközben sietősen megkerülöm az asztalt, majd Meghan mögé lépek és előrehajolásra kényszerítve őt mérek pár ütést a hátára a víz kiköpésének érdekében, majd miután ez megtörténik, csak akkor engedem el őt, de akkor is óvatosabban menedzselve mozdulatsoraimat. - Jobban van?
Nem lépek el mellőle, a figyelmem sem hagy alább, ellenben tekintetem egy másodpercre a helyzetet nem túlságosan értő Rutherfordra siklik. Legalább most az egyszer totálisan átérzem, amit ő. Chad időközben kinyitja az ablakot és egy papírtörlővel tér vissza mellénk, én pedig Marie nevét kiáltom, akinek nem telik bele pár másodpercbe, hogy megjelenjen a tárgyalóba, én pedig már csak ekkor nyúlok az üvegért.
- Add át Joshuának és üzend meg neki, hogy vizsgáltassa ki az utolsó cseppig. Szeretném tudni ki járt bent előttünk a tárgyalóba, ahogyan azt is, hogy ki hozta be az üveget. Világos?
A lány bólint és mihelyst becsukódik mögötte az ajtó, az ablakhoz sétálok, ugyanakkor Meghant is arra kérem, hogy csatlakozzon. - Egészen nyugodtan velem tarthat, nem tervezem kilökni rajta, de a friss levegő segít.
Muszáj valahogy lenyugtatnom az idegeimet és rendbe tenni a káoszt a gondolataim közepette. - Nem ivott belőle sokat, ugye? - persze, tudom hogy a jó nagy része az asztalon landolt, de úgy érzem nem árt biztosra menni.
- Úgy gondolod lehetett valami benne? - töri meg most már Chad az eddigi csendes mivoltát, de ő is hasonlóképpen feszült, akárcsak én. Bár magam esetében tudom jól, hogy ez több ok táplálja.
- Nem mi hoztuk magunkkal, hanem már itt volt. Nem bízom a véletlenre. - fűzöm hozzá, de már fejben valahol a felelősöket keresem, még ha a végén kiderül, hogy pusztán csak egy egyszerű víz volt a palackban.

.

Erősen gyanítom, hogyha valaki megakarná ragadni azt a pillanatot az életemből, amikor is az idegeim a plafont verdesik, a türelmem meg jócskán a semmibe foszlás irányába tart, akkor ezt mutatnám fel nekik példaként. Ahogyan tekintetem olykor a nőre kalandozik, aki ezt az egészet leszervezte, sok minden érzés játszódik le bennem és nem, egyáltalán nem tartom pozitívnak egyiket sem. Pedig egy egyszerű oktatást terveztem vele, erre itt ülünk hármasban, mint valami elfuserált romantikus komédia főszereplői és arra próbálunk rájönni a tegnapi nap folyamán ki vétett nagyobbat. Ő, hogy képes volt provokálni annak ellenére is, hogy a cégem vezetésének kivesézése már határozottan nem az ő szerepköre vagy én, hogy nem intettem neki búcsút már az első kérdésének feltevése után. Ideges vagyok, mert Chadnek pont nem itt lenne a helye. Őt igyekeztem kihagyni minden egyes kellemetlenségből, ami a céggel járt, hiszen neki is megvoltak a maga harcai, melyeket gondosan megvívott a hétköznapok során. Neki a számok világa, a jelentésekkel és az emberekkel való bájcsevej volt a szakterülete, én meg pont az ellenkezőjét képviseltem. Engem nem volt nehéz kihozni a sodromból, ellenben magam is megpróbálkoztam a tárgyalások levezénylésével anélkül, hogy a vérnyomásom értékei akár egy keveset is kibillentek volna. Elvégre tettem érte, hogy ne hozzon nyilvánosságra aktuális elmeállapotomat. Nem kevés légzőgyakorlatot gyakoroltam be ennek érdekében és bővítettem ki a tűréshatáromat pont emiatt, hiszen szükség volt a higgadt hozzáállásomra ahhoz, hogy csak és kizárólag a feladatomra való koncentrálás lebegjen lelki szemeim előtt. Most viszont úgy érzem hiábavalónak bizonyultak az évek erőfeszítései, mert ez a nő képes volt másfél nap leforgása alatt olyan szinten kiakasztani, amire már régen nem volt példa.
Szemöldököm a magasba szökik, érdeklődésem pedig egyre inkább esik át a hitetlenkedés horizontján, ahogyan a vádjaival találom szembe magamat. Megfenyegettem volna? Bizonyára tettem említést arra, hogyha ő nem válik együttműködővé, akkor én leszek az, aki megszerzi más úton az információt. Az meg már nem az én hibám, hogy annyira alapos és kifinomult a kutatási módszerünk, amivel akaratlanul is rálelünk olyan dolgokra is, amiket eredetileg talán nem is szerettünk volna megkeresni. De hát ettől működünk úgy, ahogyan azt mások elvárják tőlünk. Mert nem végzünk félmunkát, nem nézünk félre, ha probléma történik, hanem megoldjuk azt és minden egyes alkalommal azt tartjuk szem előtt, ami az ügyfeleinknek a legjobb. Ugyanakkor nem fogjuk nyugodt szívvel azt az embert sem elengedni, aki a cégünk alapjait kérdőjelezi meg, ahogyan ezt én sem tettem Meghan esetében. Az pedig, hogy öt perccel tovább tartottam ott annál, mint amennyi alapból még nem feszegette volna a határokat? Megérthetné, hogy ez a protokoll és ha egy ember kedvéért beintünk neki, akkor a soron következő öt miatt is ugyanezt a lépést kell meghoznunk. Szóval bármit vág a fejemhez, egyszerűen nevetséges, amikor mindezt magának harcolta ki, én meg egyszerűen csak alkalmazkodtam. Példának okán, ha valaki azzal fenyegetőzik a kórházba, hogy a levegőbe röpíti magát, nem fogják őt megjutalmazni, hanem komolyan veszik az elhangzottakat. A mi esetünkben, ha valaki a cégünk ellen megy, történjen az szavakban is, nem fogjuk a fülünk mellett elengedni, hiszen ez azt jelenti, hogy ellenzi mindazt, amit mi teszünk a hétköznapjaink során és egyáltalán nem ért egyet. Más szóval: potenciális veszélyforrás, akivel számolnunk kell a későbbiekben, ha bármilyen támadás is ér minket. És nem, közel sem az egóm sérült meg a kérdéssorozata alatt, hiszen akkor kettesben rendeztük volna le az egészet. Itt a cég a fontos, nem én..ellenben a cég részben velem egyenlő, szóval meglehetősen komplex ez ki sérült jobban a próbálkozásai alatt.
- És én megtettem, nem? Elhittem, hogy csak az önvédelmi oktatásra jött és mivel egyéb okok miatt ez meghiúsult, arra kértem ma pótoljuk be. Erre tessék hol tartunk... - tárom szét karjaimat, majd hátamat a szék támlájának vetem.
- Talán, de csak talán ha kevesebbet időt szánt volna a faggatásomra és többet arra, hogy odafigyeljen az oktatásra, amit próbáltam levezényelni, akkor esetleg a véleménye is megváltozott volna ezzel kapcsolatban. De esélyem se volt bemutatni, mert magára pont az óra elkezdésekor jött rá a késztetés, hogy itt az ideje meglépni, elvégre mikor máskor lett volna alkalmas? Bizonyára előtte vagy utána már nem lett volna annyira figyelemfelkeltő. - a fejemet csóválom, Chad viszont előrébb hajol, mint aki mondani akarna valamit, de én még időben lecsapok a folytatásra. - És tudja kik próbálnak mindenáron a középpontba kerülni? Akik azt akarják, hogy felfigyeljenek rájuk csak azért, hogy utána provokálni tudják a másikat és olyan kérdéseket tegyenek fel, amik már egyáltalán nem tartoznak rájuk. Ezek után hogyan másképp reagálhattam volna?
- Ryder, elég lesz. - szól közbe oldalról egy ismerős hang Chad személyében, amitől egy másodperc erejéig ugyancsak megnyugszom, viszont egyáltalán nem érzem úgy magamat, mint aki végzett volna a véleményének megformálásával.
- Szóval maga így működik? Elmegy valakitől segítséget kérni, majd kiselőadást tart a másiknak arról hogyan kellene azt csinálnia?
Valójában érdekel a válasza, ezért elhallgatok, azonban a folytatás úgy tűnik még várat magára, mert jobban leköt mindaz, ami a palack kibontása után történik. Az események felgyorsulnak és szinte két lépés után ott termek Meghan mellett, hogy minél előbb a víz kiköpésére ösztönözzem őt, némiképp lenyugodni viszont már csak akkor vagyok képes, amikor a víz elkerül a közelünkből és a nő is normálisan levegőhöz jut. Őrjöngeni tudnék és ez még csak az egyszerűbb verzió mindabban, ami lejátszódik bennem jelen pillanatban. Szent meggyőződésem, hogy a víz nem csak egyszerűen a semmiből került oda és igenis tartalmaz olyat, ami akár végzetes lehetett volna a nő számára. Fejben már legalább ötven verzió pörög le miképpen fogom a felelősöket kérdőre vonni és bizonyára egyikkel sem leszek kíméletes.
A friss levegő az én idegeimnek is jót tenne, de ekkor Meghan áll elő azzal a gondolattal, hogy ideje lelépnie és ez épp elegendő Chadnek ahhoz, hogy végre hallassa a hangját, amit eddig olyan gondosan magába fojtott.
- Ms. Montilio, elhiheti, hogy nagyon sajnáljuk a történteket, de ehhez mi nekünk semmi közünk nem volt. Mi csak nyugodtan szerettük volna megbeszélni a tegnap történteket és továbbra is ez a célunk, de megértjük, ha megijedt.
- Persze, hogy nem volt. Ellenkező esetben meg sem próbálkoztam volna segíteni magán. - ellépek az ablaktól, de többnyire az idegesség ami beszél belőlem és nem, ez nem feltétlenül a kisasszony felé irányul.
- Ryder. - rivall rám Chad, majd gyorsan Meghan felé fordul. - Ő úgy értette, ahogyan én is, hogy ez teljesen a mi akaratunkon kívül történt és azon leszünk, hogy megtaláljuk a felelősöket.
- Ahogyan ő mondja. Megtaláljuk és.. - kicsinálom a saját kezemmel, - ...felelősségre vonjuk őket emiatt, hiszen ez elfogadhatatlan. Higgye el ha azt mondom, méltó bánásmódban fognak részesülni akik ezt művelték.
Kezemmel az egyik szék támláját fogom át és így fürkészem a tőlem nem messze álló nő arcvonásait.
- Ryder úgy értette, hogy alaposan utánajárunk a történteknek. Mindannyiunk érdeke, hogy a sérelmeket átbeszéljük felnőttek módjára és úgy hagyjuk el az irodát, hogy nem marad tüske egyikünkben sem. - javít ki Chad, ami elég okot ad arra, hogy most az ő irányába forduljak. Meghan biztosan nem lehetett a célpont, elvégre az ő érkezéséről aligha tudott volna valaki rajtam és Chaden kivül. Én nem jöttem volna be ma ebbe a tárgyalóba, ha nem hívtak volna be ők ketten, de Chad..ő mintha említette volna, hogy Gordonékat fogadja majd itt.
- Teljesen egyetértek. Gondolom ahogyan mi, úgy maga is szeretné ezt az egészet lezárni és lehet, hogy most úgy gondolja mi jelentjük magára a veszélyt, de meg kell értenie, nem volt tudomásunk az üvegről. Én viszont ragaszkodom ahhoz, hogy maradjon egy gyors vizsgálat érdekében, mert nem tudhatjuk biztosan, hogy mi volt a vízben, ha egyáltalán volt is valami. Csak a biztonság kedvéért. - fejtem ki véleményemet bővebben, Chad viszont a tegnapi vádak miatt egyből kap az alkalmon, hogy kijavítson.
- Természetesen, hogyha még ráér és pár percet tud ránk időzni, ez nem kényszer. Mi nem akartunk ártani magának, ezért is éreznénk magunkat nyugodtabbnak, ha kizárhatnánk az egyéb kellemetlenségeket, remélem ezt megérti.
Szép mentés, haver, de azon már cseppet sem fog segíteni, aki ezt művelte, ezt már most megígérhetem minden jelenlévőnek. Jelenleg csak az jár a fejemben, csakis ez táplálja a dühömet, hogy ennek a végére járjak és másra képtelen vagyok most koncentrálni.

.

A munkánk során nem egyszer találkozunk váratlan helyzetekkel, ezért egy idő után minden eshetőségre felkészülünk annak érdekében, hogy az ügyfelünk a teljes biztonság előnyeit élvezhesse. Ezerszer járunk be egy helyszínt, mérjük fel a környék veszélyesebb pontjait és azokat az embereket is figyelembe vesszük, akik többször is megfordulnak arrafelé, hogy kizárjunk minden lehetőséget, ami negatív hatással lehetne ügyfelünkre. A maximalizmusra törekszünk már évek óta azok, akik a részeseivé váltak ennek a munkának, akik pedig most kerültek be csak az egységbe, őket is erre készítjük fel. Arra, hogy a megfelelő még nem egyenlő a tökéletessel, ezért sose érjék be annál kevesebbel, mint amennyit megtehetnek. Elvégre emberi életekről beszélünk és bármennyire is rizikóssá válik a helyzet, mi azért vagyunk ott, hogy a legjobb tudásunk szerint reagáljuk le őket. Ezért sem értem miképpen történhetett ez az egész Meghan és a víz ügyével kapcsolatban, de addig nem lesz egy perc nyugtom sem, amíg a végére nem járok kinek a műve ez. Személyemnek a közelben sem volt tárgyalása, de ha lett is volna, már évek óta azt az elvet követem, hogy magammal hozom a vizet és nem engedem, hogy bárki is elvegye tőlem ezt a szerepkört. Chad viszont ennél sokkal óvatlanabb és nem egyszer szólalkoztunk össze emiatt. A bizalma, a világhoz fűzött naivitása egy olyan tulajdonság, ami a későbbiekben nem kifizetődő. A mi munkánkban biztosan nem. Természetesen az előnyei megvannak ennek is, elvégre elég csak egy tárgyalást lefolytatni Rutherforddal és az ember úgy érzi már attól biztonságban van, hogy ez a férfi megszólal. Én a szöges ellentéte voltam neki mindig is, ezért került ő hatásköre alá a bájcsevej, nekem meg maradt az élesben történő szervezés. Olykor irigyeltem mindezért, máskor átkoztam, mert olyan potenciális veszélyforrások siklottak el felette, amelyek engem az őrületbe kergettek, ő viszont egyszerűen csak betudta őket az újabb paranoiás kirohanásomnak. Nem egyszer hallgattam már tőle végig azt a szentbeszédet, hogy túlságosan is aggódok minden miatt és a rosszat keresem még abban a helyzetben is, aminek csakis pozitív kimenetele van. Ő viszont egyszerűen a sírba tesz a szivárványos világnézetével, de érte még ezt is képes vagyok bevállalni. A teljes idegösszeomlást, az őt támadó baj kivédést csak azért, hogy továbbra is megmaradhasson önmaga.
Ms. Montilio feladta mindkettőnk számára a leckét és bár örömmel hagytam volna ki ebből partneremet, úgy tűnt ez már nem opcionális ebben a helyzetben. Most viszont nyakig ülünk az egész közepében, mert nem csak az engem érő vádak lesznek a beszélgetésünk főszereplői, hanem az egész vizes incidens után az is éket ver a nő gondolatai között, hogy mi egyszerűen csakis a megmérgezése miatt hívtuk őt ide. Ez pedig teljes nagybetűkkel véve is abszurd.
A széket támasztva nézek rá és még egy sóhaj is kibukik belőlem, ahogyan elrugaszkodok eredeti pozíciómtól és úgy mérem végig őt, mintha bármiféle hirtelen mozdulatra készülnék tőle, melyet az irányunkba próbálna lépni. - Egyszerű logika, Ms. Montilio, találkozott már olyannal?
Tőle nem messze állok meg, de nem tervezem a közöttünk lévő távolságot minimálisra csökkenteni, nehogy pont ez legyen számára az ösztönzés arra, hogy abban a minutumban kiforduljon a teremből. - Magam nevében beszélhetek amikor azt mondom én csak reggel szereztem tudomást a maga kis műsorszámáról, a társam pedig csak abban hibázott, hogy nem saját magával hozta az italát, ahogyan arról már legalább ötven alkalommal beszéltünk korábban.
Chad csak sóhajt egyet és egy ne most jelzés fut végig tekintetén, ahogyan felém fordul. Ezt figyelmen kívül hagyva pedig tovább folytatom. - Úgy hiszi a gondolatolvasó képességemmel ide teremtettem magának egy palack mérgezett vizet még az érkezése előtt, hátha előbb végére ugorhatunk ennek az egésznek, amivel úgy tűnik még van türelme szórakoztatni vagy mégis hogyan képzelte el ezt?
Valójában érdekel milyen logikai alapokon nyugszik a feltételezése, hogy mi a fejünkbe vettük volna az ő kiiktatását. Persze, egy másodpercig sem bízom a nőben és a gyanakvásom iránta is csak alábbhagyott, de nem múlt el teljesen, azonban ennyire mélyre még én se süllyednék le. Bemocskolni cégünk jó hírét egy értelmetlen gyilkossággal, ami még indokolt se lenne. Ennél úgy gondolom én stílusosabban oldanám meg a dolgot, ha egyszer mégis elszakadna türelmem utolsó cérnaszála is az illetővel kapcsolatban.
Meghan úgy tűnik hajthatatlan a távozásával kapcsolatban még akkor is, amikor külön felhívom a figyelmét a vizsgálatra. Azt viszont már le se reagálom amikor valami pechszériáról motyog. Úgy gondolom akkor ebben egy csónakban evezünk, mert amióta ő az életembe lépett olyan, mintha sorra átkoznának meg valamivel.
Készülődését és egyben hármunk sehova sem vezető párbeszédét azonban Joshua érkezése szakítja meg, amely olyan információkat vonz maga után, mely közel sem tereli nyugodtabb vizekre jelenlegi állapotomat. A mérgezés már valódi és nem is akármilyen módon próbáltak az életünkre törni. Ugyan fejben végigvezettem melyikünk válhatott volna legesélyesebben célponttá, mégsem voltam hajlandó egy percig is megbarátkozni a kapott eredményekkel. - A felvételeket küld át nekem is és lehetőleg minél kevesebb embert vonj ebbe bele.
Joshua bólint egyet megértése jeleként, Meghan viszont úgy tűnik továbbra is nyugtalan és most már belátom, hogy minden egyes figyelmeztetésünk hiábavalónak bizonyul számára. Arckifejezésemen viszont enyhe érdeklődés suhan át, amikor egy másik módszert választ a menekülésre, amitől Joshua egyszer a nőre néz, egyszer pedig rám. Utóbbi esetében mikor újra visszavezeti rám a tekintetét, kihasználom az alkalmat és fejemmel némán intek, hogy tegyen két lépést hátra, én pedig megközelítem a gyanútlan nőt, majd mihelyst sikerül odaférnem hozzá, egy egyszerű mozdulattal kapom el őt és segítem fel úgy, hogy egy szintben legyünk egymással. - Ennek itt van vége, mára már kiszórakozhatta magát.
Kijelentésem határozottabban cseng, amikor felveszem vele a szemkontaktust és minden egyéb figyelmeztetés nélkül kapom a vállamra, majd Joshua mellett lépek ki a tárgyalóból nem érdekelve mennyien válnak eközben szem-és fültanújává az esetnek.
- Ryder mit művelsz..? - Chad kétségbeesett hangja követ, én viszont megállok egy percre és miközben szorosan tartom Meghant nehogy kiszökjön a kezeim közül, Joshua felé fordulok.
- Dr. Phillipe a vizsgálóban?
Joshua bólint, én pedig elindulok a megfelelő irányba, nyomomba pedig Chad veszi fel sietősebben a tempót. - Ms. Montilio, fogadja őszinte elnézésemet a társam viselkedéséért, de bizonyára hamarosan magyarázattal szolgál mindkettőnk számára arról mit is művel most pontosan.
Égnek emeletem a tekintetemet, de most már kezd a vérnyomásom igazán olyan értékeket megközelíteni, amit nem kellene hagyni, hogy tovább emelkedjen. - Ez fog történni, mihelyst megfogod magad Chad és visszamész a tárgyalóba, ezt pedig hagyod, hogy én intézzem. És ne akard, hogy még egyszer megismételjem.. - direkt nem állok meg és nem is nézek hátra rá, elvégre tudja mennyire nem szeretem a papagáj-üzemmódot. - Nézzétek át az összes felvételt Joshuaval és keressétek meg a felelőst, mielőtt én találom meg és tekerem ki a nyakát. - szólok még vissza, de már nem szólok egy szót sem, amíg be nem érünk a vizsgálóba. Ott a lábammal lököm be az ajtót és ültetem le Meghant az egyik üres ágyra. - Később még megfogja köszönni. - másodpercnyi időre elveszek a haragos íriszekben, majd ellépek tőle, de nem megyek túl messzire. - Dr. Phillipe, ő itt Ms. Montilio és jó lenne, ha kizárhatnánk nála a mérgezés gyanúját. Meglehet az egyik mellékhatása már az enyhén makacssága, de az is lehet ez az alaptermészete neki, de inkább szeretnénk biztosra menni az érdekében. És egy jó tanács doktor, zárja össze a lábait, mert szeret olyan módon menekülni.
- Én a helyében nem ellenkeznék és végigcsinálnám a vizsgálatot, ha továbbra is élni szeretnék. Csak egy kis ösztönzés, mielőtt újra valamilyen őrült ötlet megfordulhatna a fejében.
Alig észrevehető mosolyt ejtek a nő felé, én viszont a közelben maradok, karjaimat mellkasom előtt összefűzve, hogy még véletlenül se próbálkozzon semmivel.

.

Hezitálásom röpke másodpercek erejéig lesz csak úrrá rajtam azzal kapcsolatban, hogy magam tessékelem ki a kisasszonyt, mert kezd úgy igazából az idegeimen játszani ebben az ő általa kreált komikus helyzetben, amiben jelenleg is nyakig vagyunk. Az egyetlen ami visszatart mindettől az a tőlem nem messze lévő feszült magatartású férfi és az a tény, hogy mihelyst Ms. Montilio úgy dönt kinyitja azt a nagy száját és csicseregni kezd bárkinek is arról mi történt közöttünk a tegnapi nap folyamán, az a cégen olyan szintű nyomot hagy, amit az életben nem mosunk le magunkról és amelyre se most, se később nincsen szükségünk. Ezért kitartok türelmem utolsó szárnycsapásai mellett és tűrök, ameddig azt emberileg még normális keretek között lehetséges. Márpedig ez egyre inkább tűnik lehetetlen küldetésnek, mintsem normális gondolatmenetnek a részemről.
Visszafogottabban reagálok, mint ahogyan azt elterveztem elsőre és tartom azt a pár lépés távolságot, ami épp annyira elegendő, hogy Chad ne kapjon a szívéhez amiért újra a határokat feszegetem. Márpedig csak rá kell vezetnem a tekintetemet, hogy észrevegyem mennyire készül arra az eshetőségre, ha éppen kihúznák a lábai alól a talajt következő szavaim nyomán. Ahogyan kapaszkodik az asztal szélében, tekintete pedig hol a kisasszonyon, hol pedig rajtam állapodik meg, melyben a teljes idegesség mellett ott van az a folytonos felkészültség is, amit a vészesebb esetekre hordoz magával, mint valami kabalát, mely szerencsét hoz majd neki a szorult helyzetekben. Márpedig ez pont egy a sok közül, ahol félelemei nem alaptalanok és amelynek következményei miatt bizonyára minden egyes lépésemet képes lesz majd a közeljövőben megkérdőjelezni. Pompás.
Szinte már mosolyt csalna az arcomra az egész eszmefuttatás, amivel Meghan örvendeztet meg, ha nem éppen azzal törődnék mellékágon, hogy a vérnyomásom az eredeti tartomány skálán mozogjon továbbra is. Mármint mennyi nálam a normális? Alap hangulatomban is jóval a rendes felett helyezkedik el és ha ezt még növeljük, kész van a két lábon járó fegyver, ami egy óvatlan pillanatban elpusztít mindent és mindenkit a maga környezetében. - És bizonyára úgy gondolja, hogy nekem a beosztásom mellett van időm még szórakozni ilyenekkel is.
Tekintetem kíváncsian mélyül el az ő íriszeiben, de választ nem várok tőle. Ha már feltételezte a részességemet ebben az egész tébolyban, ami kialakult, akkor nincs mit tovább ezen vitatnunk. Ő a részéről meg van győződve a mi közreműködésünkről, én meg arról, hogyha megtalálom a felelősöket, egytől-egyig fogom őket magam elővenni és azt nem fogják zsebre tenni, amit tőlem kiérdemeltek. Egyébiránt kétlem, hogy ezekben a percekben bármelyikünk is képes lenne meggyőzni Meghant a sztorijának ellenkezőjéről, ezért jómagam nem is törekedek arra, hogy megcáfoljam az esti meséjét. Ahogyan nekem is, úgy neki is bizonyítékokra van szüksége, addig viszont mindketten és metaforikusan is, de megvagyunk lőve.
Joshua érkezése zökkent ki mindannyiunkat ebből a feszültségtől izzó vádaskodásból és olyan információkat tár elénk, ami egyre inkább szétűzi szervezetem minden pontjába az eddig egy részen lehorgonyozott ideget. Értésemet egy bólintással kifejezve konstatálom, hogy a kamerák felvételei már kéznél vannak és megkezdődtek a folyamatok, amivel közelebb juthatunk a tetteshez. A gondolat viszont nem hagy nyugodni, hogy Chad lehetett az, akit kiszemeltek maguknak, márpedig minden jel erre utal. Mi csak a nővel véletlenül keveredtünk ide, a partnerem viszont épp ebben a teremben folytatott volna le egy tárgyalást a mai nap folyamán és bármennyire is nem akarom elfogadni eme változót, egyre inkább úgy tűnik valaki olyan információkat adott ki, aminek nem szabadott volna kiderülnie semmilyen szín alatt. Ez pedig még jobban feléleszti bennem azt a késztetést, hogy a végére járjak a korábban történteknek. Tekintetem egy pillanatra Chadre siklik, ez pedig hibának bizonyul abból a szempontból, hogy Meghan már a szökését tervezi, mégpedig testőröm lábai között. Már éppen tennék egy szellemes megszólalást, de végül kihagyom, hiszen úgy oda lenne a meglepetés ereje, amivel örömmel is élek, mihelyst testőrömnek leadom a jelzést terveimmel kapcsolatban. Örülök, hogy nem kell karmestert játszanom, amíg képbe nem kerül, ezért mielőtt a hölgy bármerre is juthatna, egy kisebb manőverezés után a vállamra kapom őt és így hagyom el vele a termet, teljes figyelmen kívül hagyva a felém intézett követelőző szavait. A fenyegetése kapcsán egyszerűen csak sóhajtok egyet, de ahelyett, hogy teljesítenék bármit is az elhangzottakból, csak még szorosabban fogom őt.
- Inkább tartalékoljon az energiájával és a levegőjével is. A méreg még a szervezetében lehet, szóval nem pazarolnám el az időmet üres fenyegetőzéssel.
Célom, hogy minél előbb eljussunk a vizsgálatra anélkül, hogy bárki is megakadályozná azt, igy mikor elérünk odáig, szinte az ajtó is jön velem a beérkezés alkalmával. Egy gyors összefoglalót tartok csak a dokinak, ezután viszont többnyire csak távolból szemlélem a vizsgálat menetét, ha nem éppen a telefonom képernyőjére vetek egy-két kósza pillantást valami újabb fejlemény iránt kutatva. A helykínálást elutasítom, jobb mindkettőnknek, ha megtartjuk a kényelmes távolságot egymástól, de attól függetlenül még figyelmem az elhangzottakra összpontosul és fejben valahol azon a lehetőségen pörgök, a legrosszabb verzión, hogy mi van ha a nőnek komolyabb baja lett és mindez a cégen belül történt?
Első körben lehetőség szerint nem is jut el úgy igazán a tudatomig, hogy Meghan még további négy órát ebben az épületben fog tölteni, de amikor a doki elindul kifelé, én pedig megköszönöm a segítségét, gyorsan realizálódnak bennem a dolgok. Mielőtt azonban bármilyen véleményt is formálhatnék emiatt, a társaságom az aki úgy dönt, hogy megtöri a csendet és nem is akármilyen szöveggel teszi azt.
- Talán? - szemöldököm a magasba szökik és most veszem a bátorságot, hogy megközelítsem őt, de nem ülök le sehova. A hideg ráz ettől a helytől, valahogy mindig is kerültem pont emiatt. Ennek ellenére Dr. Philippe ragaszkodott a két havonta történő vizsgálatokhoz, tőlem meg még a plusz alkalmakhoz, amikor elodáztam a beütemezett alkalmakat - teljes véletlenségből.
- Talán már korábban is rájöhetett volna erre.. - használom ugyanazt a szót, mint amit ő korábban, azonban a folytatással sem késlekedek - ..de egyet magyarázzon el nekem: mégis honnan vette, hogy megmérgeznénk magát? - a válasz tényleg foglalkoztat, ennek ellenére ugyanazzal a lendülettel tovább is folytatom. - Több évnyi kiképzés és többféle harcművészetet sajátítottunk el az évek során ahhoz, hogy lealacsonyodjunk erre a szintre egy ember kivonását illetően és ha megtennénk, akkor sem cégen belül. Mellesleg jó pár másik módszerrel tudnék előhozakodni, amit már rég bevethettem volna maga ellen, ha annyira akartam volna és még a tárgyalóig se jutottunk volna el, de még mindig itt van és ahogyan hallottam, egy jó ideig még itt is lesz.
Fejben már azon vacillálok kit szervezhetnék be mellé bébicsősznek, de egyelőre nehezen tudnék bárkit is elképzelni, akinek az idegrendszere elviselné ennyi időn keresztül a szeszélyes kisasszony hangulatváltozásait. - Gondolom mondanom sem kell, hogy helyeselném, ha ez a pár óra nem a maga után történő szaladgálással telne el, ellenben ha mégis próbálna meglépni, az én tudomásom nélkül nem hagyhatná el az épületet. Kíméljük meg egymást ezektől a kellemetlenségektől, ha lehet.
Mindkettőnk miatt vezetem ezt fel. Ugyanakkor az ő érdeke is ugyanúgy, hogy a méreg ne tegyen még nagyobb károkat, mint amekkorákat már eddig is okozott. - Átkísérem most az irodámba, az valamennyire elviselhetőbb ennél és közben kerítek maga mellé valakit pluszban, hogy ne maradjon egyedül. - kezembe mintegy melléktevékenységként az asztalon hagyott fonendoszkópot forgatom, amely nekem egészen más célokra is tökéletesen felhasználható, erről viszont nem nyilatkozok hangosan. - Mindannyian szeretnénk ennek a félreértésnek a végére járni minél előbb és tisztában vagyok vele, hogy megvannak a magunk sérelmei, de ha maga képes lesz félretenni erre az időszakra, én sem fogok az ellenkezőjéért küzdeni. Évek óta ezt csinálom Ms. Montilio és biztosíthatom, hogy nem maga volt a célpont. Szóval képes lesz a saját lábain és a társaságomban átsétálni az irodámhoz vagy újra a korábbiakhoz kell folyamodnom?
Kékjeim a nőre siklanak és miközben a kezemből leteszem az eddig forgatott tárgyat, az ajtó felé indulok a vizsgáló elhagyásának érdekében. Nekem mindkettő verzió megfelel, ellenben az idegrendszerem megköszönné, ha az első mellett maradna.

.

Minél tovább időzik el tekintetem annak a nőszemélynek vonásain, aki tegnap óta bőszen arra gyakorol, hogy az idegeimre menjen, képtelen vagyok rájönni a pontos szándékaira. Az egyik percben még túlságosan is érdeklődő, a másikban meg ő az teljes valójában, aki az áldozat szerepét magára ölti és olyan beleéléssel játssza el azt, hogy még a jéghideg páncéllal körbevett szívek is megenyhülnek irányába. Az enyém azonban már régóta van annyira fagyos, hogy ne törjön meg ennyire egyszerűen és aminek következtében nehezen vagyok csak képes elhinni neki bármit is, amivel partneremet szinte a tenyeréből eteti. Ő nem látta és nem hallotta Meghant a tegnapi nap folyamán, ellenben ha mégis, akkor se vette volna ennyire komolyan azokat a szavak mögött megbúvó hátsó szándékokat, amivel a céget próbálta górcső alá venni. Bármelyik oldala is legyen az igazi, én még mindig nem tettem le arról az elképzelésemről, ami már korábban is megfogalmazódott bennem. Veszélyt jelent ránk..arra, amit felépítettünk és még nem tudom miképpen próbálja ezt majd kivitelezni a közeljövőben, de nem áll módomban megadni neki az esélyt arra, hogy sikerrel járjon. Ellenben minden kusza gondolatom hirtelenjében foszlik semmivé, ahogyan az eddig abszurd és egyben nevetséges helyzet, melyet hármunk összeülése teremtett valami egészen más komolyságot ölt magára és egy olyan víz kerül hármunk fura egysége közé, ami majdnem végzetes lapot ad Meghan számára és ami bőven elegendő bizonyíték neki arra, hogy éles fordulatot véve megpróbálja a háta mögött hagyni mindazt, amiért ma eljött idáig - hogy teljes mértékben kicsesszen velem. Mert ha az ember egy olyan eset után, mint a tegnapi, olajágat nyújt béke jeleként, akkor azt jobb elfogadni és nem a másik szeme láttára darabjaira törni, ahogyan ő tette Chad beszervezésével.
Első körben igyekszünk a lelkére hatni - több, kevesebb sikerrel. Chad a maga módszere szerint, én pedig úgy vagyok vele, hogy nem fogom kerülgetni az igazságot, inkább a gondolataim kimondását pártolom. Elvégre hiába próbálnám pátyolgatni a lelkivilágát, ő már a fejébe vette, hogy én vagyok a gonosz a sztoriban, aki megfenyegette, fogságban tartotta és ki tudja még mit művelt vele, szóval ha most még kertelnék, hogy szépen vezessem fel neki mik fognak történni vele, akkor nem mennék vele semmire. Amúgy sem az én módszerem, feleslegesen meg nem fogok hülyét csinálni magamból.
Az eset azonban akkor válik érdekesebbé, amikor Meghan fogja magát és Joshua lába között találja meg a módszert szökésére, ami végképp az utolsó csepp lesz abban a túlcsorduló bizonyos pohárban, ezért mielőtt megvalósulhatnának szándékai, én magam cipelem őt az vizsgálóba, figyelmen kívül hagyva minden egyes ellenkezést vagy üres fenyegetést, amit a vállam irányából vagy éppen a partneremtől kapok, akinek most rohadtul nem kellene beleszólnia abba, ami közöttünk zajlik. Túl messzire ment, túlságosan sokáig táncolt idegszálaim vékony kötelén és nem szeretném elérni azt a pillanatot, amikor végül megadja magát és arcon csap, mert akkor csak még nagyobb problémát kreálunk a másik számára.
Dr. Phillipe már jó ideje erősíti egységünket, ezért teljes mértékben megbízom a szavaiban. Mégis minél többet beszél és mond az öreg, valahol azt kívánom, bár csendben maradna és akkor nem kellene szembesülnöm azzal a ténnyel, miszerint még jó pár órát el kell töltenünk a másik társaságában, amikor is úgy gondolnám, hogy lezárhattuk volna már rég egymással ezt az egész huzavonát, amibe keveredtünk. Persze, érdekel a nő hogyléte, elvégre a cégnek se tenne jót, hogyha az épületen belül történnének ilyesféle tragédiák, de úgy, mint ember teljesen megkérdőjelezhető számomra, noha valahol az egész mérgezéses eset - amit nem neki szántak - enyhítette kezdeti gyanakvásomat, de ahhoz nem tüntette el eléggé, hogy még mindig ne úgy nézzek rá, mint potenciális veszélyforrásra, aki bizonyára csak a megfelelő pillanatra vár.
A doki könnyedén vágja ki magát a közöttünk meghúzódott feszültség ködéből, de miután becsukódik maga mögött az ajtó, egyikünk sem érez egy darabig késztetést arra, hogy a másikhoz szóljon. Végül azonban ő lesz, aki megtöri a csendet és egy olyan témába kezdünk bele, amibe talán nem kellene. Nem itt, nem most, nem ennyire szűk helyen. Koncentrációm megmaradásának érdekében elveszem az első kezem ügyébe akadó tárgyat és azt forgatom, amig próbálok nyitottabb lenni a vele történő beszélgetésre. Arcom vonásai úgy mélyednek el vagy válnak érdeklődőbbé, ahogyan a szavak elhagyják ajkait és bármennyire is nem akarok mögéjük látni, egyszerűen nem megy. Valamivel, valamilyen módon állandóan kiharcolja, hogy ártatlan mivolta ne maradjon a felszinen és mire észbe kapok, két tenyeremmel megtámaszkodok a közöttünk akadályként meghúzódott asztal lapjára, hogy igy vegyem fel vele a szemkontaktust. Nem megyek közelebb hozzá, nem válik a hangom fenyegetővé, mert nem ment el még teljesen az eszem. Ismertette velem korábban mikre készül és ha most még olajat öntenék a tűzre, Chad bizonyára megszorongatná abban a másodpercben a nyakamat. Ellenben a cég egy olyan gyengémnek hat, amivel nem szeretem, ha szórakoznak és most, hogy ő erről az oldalról közelítette meg kettőnk ismeretségének elmélyülését, úgy gondolom egy olyan folyamatot indított el, aminek következményeire még ő sem áll igazán készen.
- Gyerünk, folytassa bátran, ne fogja vissza magát. Az embereim. Ők mégis milyenek a maga elképzelésében?
Nem szakadok el szemeinek világától, de a jelenlegi pozíciómtól annál inkább, a véleményére azonban annál inkább kíváncsi vagyok. Elkapható volt az a pillanat, ahogyan elharapja a mondat végét és bár jó lenne, ha nem kóstolgatna tovább ilyen módon, ellenben azt sem szeretem, ha információkat hallgatnak el előlem vagy ha pofátlanul a képembe hazudnak. Egyébként is a megfélemlítése nem a fő célom jelen helyzetben azzal, hogy elhagyom a helyemet, vele együtt pedig a kezemben tartott játékszeremet is, egyszerűen csak úgy érzem minél előbb kijutunk innen, annál tisztábban tudok majd gondolkozni, amihez naivitás lenne a részemről sok reményt fűzni. A tettes megtalálása és a Meghan elleni gyanakvás közötti szakadékban olyan otthonra leltem jelenleg, amiből rengeteg idegőrlő percek után tudnék csak kimászni. Az a pillanat azonban még elkényelmesedve várat magára.
Az irodám ajtajáig mindenféle ellenkezés nélkül jutunk el és bár magunkon érzem mindenki tekintetét, senki sem meri hangosan kifejteni a véleményét, jóllehet tudom, hogy annyiféle verzióval rendelkeznek. Nem tartom az embereimet minden napos terrorban, de ismernek már annyira és tudják, hogy semmi jóra nem vezetne a részükről ezt meglépni. Legfőképpen akkor nem, amikor a vérnyomásom igy is a plafont verdesi és az idegeim is túlságosan jól érzik magukat a maximumra hangolódva.
A helyiség ajtaját kinyitom Meghan előtt és magam is átlépem annak küszöbét. Fejben jó pár lehetőséggel eljátszottam már kire kellene őt biznom erre a cirka négy órára, de még pontos döntést nem hoztam meg. Erre pedig úgy tűnik Joshua is felhivja a figyelmemet, aki nem sokkal utánunk érkezik meg és olyan információkat hoz magával, ami bőven elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy magára hagyjam a kisasszonyt ebbe az irodába elzárva, vele együtt pedig azt a fajta idegbajt is, ami egy ideje erősen a lényemmé formálódott. Mégis ennek ellenére tekintetem akaratlanul is ő rá terelődik és egy pár másodperc erejéig elidőzik rajta, ahogyan keresi a kényelmét az irodámban lévő kanapén. - És megtudtak valamit a kilétéről?
Fut végig az agyamon az első értelmesnek ható kérdés, Joshua azonban első körben csak a fejét ingatja. - Még dolgozunk rajta, mert direkt kerülte a kamerákat és csak egy szögből látjuk őt. De főnök, nem közülünk való, szóval el fog tartani egy darabig.
A válasz pont az, amire magam is számítottam, ezért nem akadok ki teljesen. Ellenben a kérdésére úgy tűnik még mindig egyenes választ vár, ezért többszöri átgondolás után ki is mondom végül a bennem megfogalmazódott gondolatokat.
- Nem szükséges, vele maradok. - jutok határozott döntésre, amire Joshua egyből szólásra nyitja a száját, azonban mivel látja rajtam a folytatásra kikövetkeztető szándékot, abban a másodpercben le is tesz róla, hogy kifejezze nemtetszését hirtelen döntésemmel kapcsolatban. - Nincs affinitásom kockáztatni mással. Még a végén leszúrná valamelyiküket egy tollal, szóval elhozná nekem a felvételeket, hogy átnézhessem én is őket? Mr. Rutherfordnak pedig üzenem, hogy ezt intézem, ő fogadja helyette az eredeti ügyfelét. És ne engedje meg neki, hogy vizet vigyen be, világos?
Egy bólintás után becsukom testőröm után az ajtót és az asztalomhoz sétálok, de közben a partnerem jár a fejemben. Örömmel kímélném meg őt minden bajforrástól, ahogyan eddig is tettem, de nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ő volt a célpontja ennek az egész mérgezéses mizériának. Emiatt pedig még inkább érzem, hogy nem adnám ki a kezeim közül az irányítást és személyesen fogok utánajárni kinek volt köze ehhez, ha pedig megtalálom, abban bizonyára nem lesz túlságosan sok köszönet. A fiókból egy üres lapot, a tartóból pedig egy tollat szedek elő, amit még ki is próbálok előtte, hogy működik vagy sem, majd csak ezután nyújtom át Meghannak. - Hosszú óráink lesznek idebent. Próbáljuk meg nem tönkretenni a másikat, ha ez lehetséges.
Tartom vele egy másodperc erejéig a szemkontaktust, miközben az asztalom mögé sétálok, de még nem ülök le. Előtte megvárom Joshuat és amúgy is túlságosan ideges vagyok ahhoz, hogy képes legyek egy helyben ücsörögni. Amíg pedig idebent vagyok, nincs esélye a kisasszonynak sem megszökni, szemmel is tudom tartani őt, ugyanakkor nem indulok el egyenként megfojtani senkit sem, amit már nem egyszer és nem kétszer lejátszottam fejben.

.