Braylen && Finn

Friendship... is not something you learn in school. But if you haven`t learned the meaning of friendship, you really haven`t learned anything.

A magam részéről egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy jó ötlet volt ismét egy közös projektet vállani Braylennel. Tény és való, hogy az egyik legtehetségesebb diák lehetne a szakon, de annyira kibaszott lusta, hogy sokkal inkább dolgoznék együtt valaki olyannal, aki hajlamos hibákat véteni, ellenben legalább le lehet vele beszélni azt, hogy megjelenjen délutánonként a koliban, hogy fel tudjunk készülni a vizsgára.
Mivel a Lakóépület tervezés óra keretein belül volt alkalmunk belekóstolni abba, hogy milyen egy mondhatni szimpla egyszerű házat tervezni – sokakkal ellentétben én mondjuk kifejezetten megúszósra vettem a figurát, amiért egy klasszikus kis norvég kunyhó terveit készítettem el, bár mondjuk tökéletesen – így a félév végi vizsgánk kissé bonyolultabban áll majd össze. Gondolok itt arra, hogy már lakóegységet kell csinálnunk párban, és az előre elkészített tervekkel kell elmennünk vizsgázni. Lényegében ez szolgál beugróként, aztán pedig megkapjuk egy másik ház paramétereit, amit szintén együtt, makettel ábrázolva kell megcsinálni, majd a tervekkel kiülni a bizottságunk elé, és bemutatni a saját egységünket... Mondanom sem kell, hogy a dizájnra figyelni kell, ellenben csak akkor kerül az pontozásra, ha a maximum 150 pontos feladatokat, minimum 100 pontra teljesítjük.
Ha őszintének kell lennem... Bíztam Bray képességeiben, ellenben abban szinte biztos voltam, hogy megpróbálja majd rám hárítani az egész feladatot... Ami két ember számára is nehéz. Őt lényegében egyáltalán nem érdekli, hogy mi lesz vele az egyetem után, mert az apja pénzén akár élete végéig tudna élősködni, viszont az, hogy mindezt figyelembe véve még engem is hátráltatna... Egy kicsit rosszul esett. Nem egy alkalommal mondtam neki, hogy szeretem imádom – persze csak ha eleget ittam hozzá – de ettől függetlenül is azt gondolom, hogy lényegében szörnyű vele együtt dolgozni. A pofátlan formája pedig teljességgel leszarva, hogy én vagyok az idősebb, nemes egyszerűséggel csak képen röhögött, ami miatt legszívesebben kupán vertem volna.
Valamilyen oknál fogva viszont hallgat rám, így én a magam részéről úgy döntöttem, hogy egy gyenge kísérletet teszek majd arra, hogy átrugdossam őt a tárgyból... Akár egy hármassal, akár egy kettessel. Az biztos, hogy meg fogom dolgoztatni, mert nem igazán szeretném, ha én lennék egyedül az, aki vért izzad az eredményeiért... Eddig mondjuk jó voltam abban, hogy rávezessem: jó dolog az egyetem, bulizni kell meg minden, de ha már egész évben nem hajlandó szorgalmikat meg hasonlókat csinálni, akkor legalább a vizsgaidőszakban villantson valamit... Mert ötven éves korában is az első diplomájáért fog küzdeni.
Azon már egy kicsit sem lepődtem meg, hogy mint mindig, jó szokása szerint most is késik... Lényegében már nyugodtan táncoltam körbe a szobát egy szál faszban, hiszen úgyis tudtam, hogy ha azt mondja: kettőre itt lesz, az minimum fél órás késést jelent az esetében főleg ha tanulásról van szó. Én mondjuk legalább időben ki tudtam paterolni a saját szobatársamat a házból, illetve tudtam némi kaját rendelni, mert némi sonkán meg kenyéren kívül többet nem tartottam itthon. A fél üveg kólám, amivel rendelkeztem pedig éppen elegendő lesz a mai napra, majd lefutunk egy éjjelnappaliba, ha esetlegesen elfogyna az italunk. Valamennyire igyekeztem összekapkodni  a szobát, levinni a mosást, és unalmamban már a mosogatásnak is nekiálltam. Mivel elég jóban voltam a folyosón mindenkivel, nyugodtan nyitva mertem hagyni az ajtómat, mert akkor legalább ez a balfasz is betalál, ha esetlegesen ideenné a fene végre. És minő meglepetés, hogy ténylegesen a szobámban találtam a srácot, amikor visszaértem a már tisztára mosott tányérokat.
- Szerintem téged átbasztak – szólaltam meg köszönés nélkül, miközben az egyik polcra felhelyeztem tálcával együtt a nedves edényeket – Tuti keveredett beléd valamennyi spanyol vér, mert ilyen pofátlanul késni apám, már művészet.
Ahogy az órámra pillantottam, megállapítottam, hogy pontosan negyvenöt percet veszítettünk a mai napból, és valószínűleg meg kell majd csinálnom neki a pótágyat, mert valószínűleg a számolásokkal és a lakóház paramétereinek tökéletes megtervezésével nem fogunk végezni este tizenegy előtt, illetve az időbe számoltam még némi pihenést illetve csúszást, ami Braylen hisztije miatt fog megtörténni.
- Remélem mindent elhoztál – gondolok itt elsősorban a tervezőpapírokra, a szénceruzákra, sok sok grafitra, legalább három radírgumira, tusfilcre, számológépre, egy teljesen üres füzetre, meg a laptopjára és egyéb eszközökre, amikre most szükségünk lehet a mai alkalommal. Az tuti, hogy az egésszel nem fogunk végezni, mivel egy digitális tervet is le kell adnunk, de van még egy hetünk a felkészülésre... Ha rajtam múlott volna, már jóval előbb elkezdem, de ez a pöcs képtelen volt előbb kitalálni, hogy feltétlenül engem akar maga mellé partnernek.
- Először kajálni akarsz, vagy essünk neki a dolognak, hogy előbb túllegyünk rajta? – teljesen felesleges volt a kérdés, mert amúgy is tudtam mi lesz rá a válasz. Mindesentre reménykedtem benne, hogy ezt a Sátán seggéből kimászott egyedet legalább egyszer be tudom húzni a csőbe, és nem fog lépést tartani velem.


758 || outfit

Braylen && Finn

Friendship... is not something you learn in school. But if you haven`t learned the meaning of friendship, you really haven`t learned anything.

Ami azt illeti, tökéletesen tisztában voltam azzal, hogy az egész eddigi életem legnehezebb napja előtt állok. Talán sokan mindezt túlzásnak éreznék, de ha belegondolunk... Sajnos nem az. És ezt már vagy negyedjére sikerül magamra aggatnom, mert Braylennel lényegében minden egyes vizsgaidőszak borzalmasnak tűnik... És életem legrosszabb időszakának.
Félreértés ne essék, nagyon tehetséges lehetne a srác, ha egy kicsit több energiát fektetne az egészbe. Ötletei vannak, kreatív, és mindig valami olyat akar tervezni, amire kevesen, vagy éppenséggel senki sem gondol. Ilyen volt a tavalyi kétemeletes kocsma makettünk, ami egy füstös kis lepukkant helynek indult, a végére pedig már egy luxusbár lett táncosnőkkel, meg minden... Igen ezt a részét is prezentáltuk, a tanár pedig kifejezetten csodálatra méltónak találta a munkánkat, amiért a rúdak a terhelés során elbírták a falat... Azaz lényegében teljesítettük a feladatot, mert nem dőlt össze a házunk annak ellenére sem, hogy hatszor minimum ötven kiló terhelte a mennyezetet és a földet egyaránt úgy egész éjszaka. Nem beszélve arról, hogy egy elegáns csigalépcsőt is beépítettünk, és az egészet tartópillérek nélkül kiviteleztük... Szóval lényegében az egyik legjobb munkát sikerült leadnunk annak ellenére is, hogy valamennyire meg kellett kerülni a feladatot. Alapjába véve valószínűleg soha az életben nem fogunk egy olyan vastag falakkal megáldott kocsmát felhúzni ide, mint amit mi terveztünk, de ettől függetlenül sem árt ha az ember tudja ezt miként kell megcsinálni... Így lényegében a három éves csúszást sikerült elkerülnünk az előző évben.
Idén ez a veszély már jóval kisebb mértékben fenyegetett minket, ami azt illeti. Mivel a tárgy második felében fogjuk megtanulni a szállodák, felhőkarcolók, és egyéb nagyobb egységek tervezését, így a magam részéről én is éreztem, hogy talán Braylent nehezebb lesz motiválnom. Tudom, hogy hajlamos az elkalandozásra, így nekem kettőnk helyett is résen kell lennem. Ezért is készítettem be még az előző nap annyi energiaitalt a hűtőbe, ami lehetőség szerint a mai estére elegendőnek bizonyulhat... Azaz számszerint vagy hat darabot.
Lényegében nehéz volt kiigazodnom a srácon meg azon, hogy mi az istent akar az élettől. Tény és való, hogy a szülei gazdagok és nem lehet rá azt mondani, hogy szívtelen dög lenne – még ha ezt próbálja is eljátszani néha. Viszont azt kifejezetten hibának tartom, hogy valószínűleg minimális odafigyelést sem kaphatott az alapján, amit mesélt és éppenséggel ezért tud ilyen nyugodtan elkésni most is, amikor nekem már tiszta görcs a gyomrom. Mert én érzem a súlyát annak, hogy mi történhet velünk, ha nem adjuk le időben a munkánkat... Ő pedig még nem.
Igazából mivel eddig minden időszakban – gondolok itt a szorgalmira és a vizsgára is – kifogtunk páros feladatokat, én pedig mindig ugyanazzal a személlyel csináltam őket. Így lényegében volt időm hozzászokni ahhoz, hogy a drága barátomnak nem igazán erénye a pontosság. Egyáltalán nem vágtam magam haptákba azért, mert éppenséggel érkezni készült. Az már más kérdés, hogy nem akartam lebőgni a fél mérnöki kar előtt így kissé aggasztott az, hogy végezni fogunk-e... Még ha titkon tudtam is, hogy nem fogom hagyni, hogy kifollyon az idő a kezeink közül.
Ahogyan visszatértem a szobámba, rögtön hallgatni is kezdtem a hatalmas magyarázatot, mivel időközben a fekete démon betolta a valogát szerény kis lakhelyembe. Igazából ez elsőre sem tudott felidegesíteni benne, mert lényegében már akkor is ismertem annyira, hogy tudjam kezelni a késéseit.
- A két fontos külső tulajdonságot el is hagyhattad volna akár – vigyorogtam rá a srácra, miközben tovább hallgattam a kis sztoriját. Lényegében egyetlen alkalmat sem tudok felidézni, amikor éppenséggel nem a szőke hajú, törékeny alkatú lányokat húzogatta. Tipikusan az a skandináv típus volt az esete, akik számomra talán egy kicsit unalmasnak is tűntek. Viszont tény és való, hogy jómagam egy olyan társadalomban nőtt fel, ahol ez nem számít kifejezetten különlegesnek, Braylen pedig szereti játszani a herceget, így nem is igazán tudnám elképzelni más típussal.
- De ez azt jelenti, hogy igen kellemes éjszakád volt és tele vagy energiával – vigyorodtam el – Mondjuk legközelebb igyekezz józanabb maradni. A csaj ki is pakolhatta volna a szerveidet.
Mert én magam azért igyekszem egy fokkal jobban megválogatni azt, hogy kit dugok meg, mint Braylen. Épp ezért mondhatni végigmentem már az összes említésre méltó gólyán, de ez részletkérdés volt jelenleg.
- Egyébként Dee nekem is megvolt – röhögtem el magam, miközben a kezemet nyújtottam neki egy pacsira – Még tavaly a gólyabálunk után.
A lányok soha nem látták tisztán azt, hogy két srác között a bizonyos csajmegosztás hogyan megy. Mivel egyikünk sem volt együtt az említett hölgyeménnyel, lényegében csak röhögni tudtunk azon, hogy idáig fajult a kapcsolatunk vele.
- Na ne hisztizz – állapodtam meg mellette, miközben taszítottam egyet a vállán – Neked van kocsid. Nehogymár én hurcolkodjak át Queensbe a fos tömegközlekedéssel. De ha gondolod, majd holnap hazafuvarozlak, illetve ha kölcsönadsz egyet a tíz autód közül, akkor legközelebb csinálhatjuk nálatok.
A mondat végén szándékosan megejtettem felé egy kacsintást, miközben pimasz vigyorra húztam az ajkaimat. A következő megjegyzésére a sérvével kapcsolatban pedig jobbnak láttam, hogy ha inkább nem reagálok. Mert ha most elkezdek azon gondolkozni, hogy mit tudtunk volna megcsinálni amíg rá vártam – mondjuk kiszámolni azt, hogy milyen mélyre kéne leásni a kurva alapot – akkor csak nekiállok baszogatni, ő pedig feláll és hazamegy.
- Valami extra kívánság a kajával kapcsolatban? – tettem fel a kérdést neki, miközben a telefonomért nyúltam, hogy az abban levő applikációt felhasználhassuk a rendeléshez – Vagy vannak a hűtőn szórólapok, onnan is tudsz válogatni. És legyen gyereknapod, a vendégem vagy a mai kajára.
Nem mintha ez neki bármit is jelentene tekintve, hogy az apja kártyájával járkál mindenhova. Ettől függetlenül erősen küzdöttem azért, hogy a mai figyelmét 100%-ig megnyerhessem. Így lényegében többet gondolkoztam azon, hogy miként fűzzem be a tanulásra Braylent mint azon, hogy pontos terveket találjak ki fejben a házra... Hogy legalább egy ötletünk legyen. Ettől a részétől nem féltem kifejezetten, mert ha valamiben, akkor ebben kifejezetten jó volt a szaktársam.
- Nem tudom, hány emeletet akarsz? – tettem fel a kérdést neki, miközben saját magamnak megrendeltem egy egész KFC vödröt az app segítségével – Szerintem vegyük megúszósra és négynél többet ne csináljunk, mert felesleges flancolás lenne az egész. Igen aktív vagy egyébként... Van ennek valami oka?
Csak mert én a magam részéről már eléggé ismertem ahhoz a srácot, hogy ne dőljek be ennek ennyire egyszerűen. Tudtam, hogy valamit akar majd, így jobb letisztázni az elején a piszkos kis részleteket ezzel kapcsolatban.



1 021 || outfit

Braylen && Finn

Friendship... is not something you learn in school. But if you haven`t learned the meaning of friendship, you really haven`t learned anything.

Ami azt illeti, ha össze kéne hasonlítanom az előéletemet Braylenével, akkor minden bizonnyal az ő tinédzserkora lenne az eseménydúsabb. Mivel Norvégiában elég drága az alkohol, így nem kifejezetten egyszerű beszerzni azt. Én pedig egy voltam azon családokból, akikre kifejezetten odafigyeltek a szülők, így nem igazán játszott az „anyu apu pénzén bebaszcsizunk a hétvégén” féle terv. Lényegében ha érettségi előtt alkoholhoz akartunk jutni, akkor sokszor kénytelenek voltunk kihajózni a tengerre, hogy olcsóbban hozzájuthassunk az importcikkekhez, illetve szabályosan ismeretségek kellettek ahhoz, hogy az ember rendesen piához juthasson.
Ugyanakkor ott van számunkra a május 17-én ünnepelt Alkotmány napja. Lényegében a norvégok számára ez az egyik legfontosabb ünnep, amikor mindenki előszedi az otthon tárolt norvég népviseletét, a gyerekek korlátlan mennyiségű fagyit és hot-dogot ehetnek, illetve különböző mulatságok vannak az utcákon.
Ugyanakkor ez az egész talán akkor a legszebb, amikor az ember éppenséggel a felnőtt kor és a gyereklét küszöbén áll, ugyanis ilyenkor jön képbe az érettségivel járó Russ időszak. Amikor a diákok buszokat bérelnek, és hangosan bömböltetve a zenét, részegen járnak kelnek az utcán. Eléggé jellemző, hogy ilyenkor a túl sok alkoholt fogyasztott fiatalok nyilvánosan hagyják el a ruháikat, illetve egyáltalán nem ritka az sem, hogy részegen, közterületen szexelnek ilyenkor. Én mondjuk ebből a dologból pont nem vettem ki a részem, mert megelégedtem a busz egyik eldugott kis sarkával is, amikor már a többiek nem voltak ott.
Lényeg a lényeg... Teljesen más alkoholfogyasztási kultúrám van, mert bár egy kifejezetten gazdag családból származom, ettől függetlenül sajnos nem jutottunk túl könnyen piához. Mert minket skandinávokat elég fegyelmezettre nevel a nemzetünk. Persze amikor az államokba jöttem és megláttam, hogy vodkát meg tömény szeszt mennyire könnyen lehet szerezni, lényegében az én életemben is elszabadult a pokol. Viszont ettől függetlenül tisztában vagyok a kötelességeimmel és feladataimmal, ami nem egészen igaz a legjobb barátomra. Persze élvezettel hallgattam, ahogyan a tegnapi afférját ecsetelte nekem, de ettől függetlenül sem lett volna rossz, ha mondjuk időben ideér, és nem kéne azon agyalnom, hogy hány órával tovább kell fennmaradnunk annak érdekében, hogy legalább az alapokat fel tudjuk húzni a tervünkben.
- Csak tudnám mit eszel a sok szőke picsán – ráztam meg a fejem sóhajtva, de az arcomra kiült egy kis szórakozott mosoly – Van egy ismerősöm, akinek talán be kéne mutatnom téged. Bár elvileg most pasija van, szóval ha ez a pletyka igaz, akkor beszoptad barátocskám.
Természetesen az amúgy határozottan gyönyörű Ingridre gondoltam, aki már nem tudom hány éve boldogít minden egy es nyáron... Vagyis jobban mondva boldogítottuk egymást, de sajnos megszakadt közöttünk a kapcsolat, amióta mind a ketten New Yorkban vagyunk. Határozottan amúgy Bray esete lenne, a fehér bőrével, és a hatalmas kék szemeivel, amik első pillantásra talán ártatlanná teszi a lányt... Egészen addig, amíg az ember meg nem tapasztalja, hogy mekkora egy ribanc az ágyban a nő.
- Ja persze, az én kurva anyámat – bólintottam egyet határozottan arra, amit mondott nekem. Lényegében nem szeretem belefolyni az ilyen párharcokba vele, mert minden esetben veszítettem, meg amúgy is szórakoztatóbb volt mind a kettőnk számára nyerni hagyni őt. Engem nem kifejezetten zavart az önelégült vigyora, mert lényegében minden pillanatban olyan volt, mintha én magam is tükörbe néztem volna.
- Azzal pedig gondolom tisztában vagy, hogy a jelenléteddel nem fogom beérni – azért fontosnak éreztem, hogy nyilvánvalóan kimondjam a tényeket. Mert a sátán fattyából lényegében bármit kinézek, így jobb az elején letisztázni a dolgokat – A munkamegosztást komolyan kéne venned ez egyszer. Bár kifejezetten hízelgő, hogy engem nem nézel az apródodnak.
Talán pont ezért lehettünk az elejétől kezdve barátok. Mert már elég korán lefektettem a határokat azzal kapcsolatban, hogy meddig mehet el nálunk, illetve én nem voltam gyenge akaratú, mint a többiek. Ezért több mindent megosztott velem, mint másokkal. Lényegében valahogyan sikerült kivívnom a tiszteletét, amiről néha nem tudom eldönteni, hogy áldás, vagy átok-e a dolog.
- Így is mondhatjuk – jegyeztem hasonló vigyorral az arcomon az övéhez, miközben odasétáltam hozzá, hogy lepacsizhassak vele a korábbiak miatt – Nem beszélve azon előnyökről, hogy a kezei is elég ügyesek, illetve nem használja a fogait.
Nem mintha nagyon megbeszélném ezeket a dolgokat bárkivel, mert alapvetően olyan fajta vagyok, aki nem teregeti ki az egyetem kis kurváit. Viszont azért Braylen elég más kategória, mivel gyakran nézzük ki ugyanazokat a lányokat és szívesen osztjuk meg egymással őket is, az élményekkel együtt.
- Már láttam – bólintottam a kérdésére – Szerintem kicsit sok, de neked meg gondolom pont ezért jön be.
Jogosítványom ugyan volt, de saját kocsit sosem használtam, mert elég drága volt otthon a benzin... Illetve Stavanger nem egyenlő egy Oslo méretű várossal, így a suli maximum harminc perc volt sétálva. Nem igazán volt szükségem arra, hogy kocsival rohangáljak oda, annyira faszagyerek pedig nem vagyok, hogy a szüleim pénzét feleslegesen pazaroljam. Ha talán olyan helyzetben lennénk, mint a Yangok, akkor teljesen máshogy állnék a dologhoz, viszont így értékelem a családom kemény munkáját és nem akarom kihasználni őket.
- Minek neked nyolc autó? Csak addig használod őket, amíg ki nem jön egy újabb, aztán utána rögtön abba leszel belezúgva – nem mintha én máshogy működnék, mondjuk a telefonokkal. Talán túlontúl márkafüggő vagyok, de amint piacra dobták az Iphone 11-et, én rögtön lecseréltem rá a korábban használatos X-emet... Pedig kifejezett baja nem volt, egyszerűen csak a jobb funkciók meggyőztek a mobilnál, a másikat pedig eladtam a koliban valakinek.
- Dupla angus baconnel és pirított hagymával, meg extra adag sajttal? – pakoltam össze magamnak egy saját szendvicset, megtéve számára is az ajánlatot – Krumplit meg valamilyen szószt kérsz hozzá?
Egyáltalán nem zavart, hogy állnom kellett a kajáját. Lényegében néha olyanok voltunk, mint a házasok, így ha arra került sor, simán elaludtunk egy ágyban, megkajáltunk egymás pénzéből – a következő alkalommal pedig a másik állta a menüt – nem jelentett gondot mondjuk pucérkodni a másik előtt. Pont ezért számomra nem is kifejezetten volt nehéz dolog valamennyit áldozni az amúgy is elég vastag a pénztárcám.
- Lakótömbnek nem kevés három emelet? – ráncoltam össze a homlokom – Szerintem csináljuk meg az alapot, aztán majd időközben eldől a dolog. Maximum fasz nélkül megyünk baszni.
A vállamon csak rántottam egyet. Igazából soha nem akartam teljesen tökéletes munkát leadni, szóval már-már módszeresen igyekszem néha elszámolni valamit, vagy hasonló. A jó jegyeket nem engedem el, viszont azt sem szeretném, ha a tanárok a későbbiek során túl nagy felelősséget tennének rám, vagy esetlegesen nem fogadnák el a munkáimat és elkezdenének szopatni minket.
- Semmi más okod nem lenne – forgattam meg a szemeim – Már ismerlek annyira, hogy lényegében tisztában legyek a tényekkel. Nálad mindennek ára van, és ha én nem akarok megbukni semmiből, akkor sajnos le kell paktálnom veled.
Braylen tényleg jó barát, viszont tény és való, hogy nála semmi sincs ingyen. Viszont minden alkalommal valami olyanra akart rávenni, amit nem feltétlenül akarok megtenni. Lényegében mondjuk ez esetben már előre tudtam, hogy mit szeretne, és hát... Ahogy hallgattam a szavait rájöttem, hogy így nem lenne ötösöm a lottón.
- Miért vagy ennyire belepistulva abba a csajba? – ráztam meg a fejem sóhajtva – Mitől annyira különleges számodra? Inkább bemutatlak Ingridnek, tőle legalább remélhetsz is valamit.
Számomra felfoghatatlan volt, hogy miért akarja annyira azt a lányt. Viszont ettől függetlenül tudtam, hogy más választásom nagyon nem lesz választásom a dologban. Ha most ez a heppje és ennyivel beéri a dolgot, akkor talán nekem még jobb is.
- Meg akarod húzni? – tértem inkább a tárgyra, miközben az appon véglegesítettem a rendeléseket – Tudod, még áll a fogadásunk a dologgal kapcsolatban. Egyelőre úgy néz ki, hogy vesztésre állsz.



1 204 || outfit

Braylen && Finn

Friendship... is not something you learn in school. But if you haven`t learned the meaning of friendship, you really haven`t learned anything.

Alapvetően nem mondanám azt, hogy kifejezetten más jellemvonásokkal rendelkezem, mint Bray, viszont voltak olyan dolgok az életben, amiket én jobban tudtam kezelni nála. Itt most nem az autókra vagy a motorjogsira gondolok. Nem is a csajokra bár az is tény, hogy kettőnk közül én voltam az, aki nyitottam volt a barátnő témára. Egyszerűen csak ő akkora jólétben és luxusban él már most, hogy teljesen nyugodtan tud nekem beszélni arról, hogy milyen méregdrága autót akar megvetetni az apjával. Nem mondom, hogy az én szüleimnek nem futna egy teljesen új, legújabb típusú Mercire ha arról lenne szó. Lényegében én elég puritán lettem amióta kollégista vagyok és úgy vagyok vele, hogy jó lesz a metró amíg nem akarok nőzni, mert azért busszal csak nem mehetek egy csajért. Viszont nem tartottam jó dolognak azt, hogy Braylen lényegében képes lett volna az apján élősködni élete végéig csak azért, mert megteheti. Volt egy olyan érzésem, hogy ő ennél büszkébb és talán megbánná a dolgot ezért ugyan kimondatlanul, de próbáltam valamifajta irányt mutatni neki azzal egyidejűleg, hogy nem hagytam magam becsicskítani. Talán éppen ezért is mondhatjuk el egymásról, hogy a campuson mi legjobb barátok vagyunk. Mert soha nem akartam az alattvalója lenni, ugyanakkor beértem azzal a szereppel, hogy a társaságában határozottan béta státuszra cseréltem az alfaságom. Pont ezért volt harmonikus a kapcsolatunk annak ellenére is, hogy gecire felbasz a faszságaival mondjuk most is.
- Nem, nem értem – ráztam meg a fejem – emlékeztetnélek rá, hogy nálunk iszlám származásúak hemzsegnek és szőkenők. Előfordul egy két vörös is, de ennél nagyobb változatosság nem jellemző a lányokra. Norvégia és a skandináv térség számodra minden bizonnyal paradicsom lenne.
Nem állítom, hogy sosem volt szőke barátnőm kék szemekkel. Szimplán csak nem tartottam akkora durranásnak a dolgot, mint ő. Itt is megdugtam esetlegesen az ebbe a kasztba tartozó csajokat, de nem voltam annyira finnyás, hogy csak ezt a kimondott típust „fogyasszam”. Jobban érdekeltek azok a lányok, akik nem hasonlítottak a norvégokhoz. Őket valamilyen oknál fogva érdekesebb volt kipróbálni, mert alapvetően más elvárásaim voltak. Aztán sokszor rájöttem, hogy kifejezett különbség nincsen közöttük, de ez már részletkérdés.
- Te tudod, hogy a srácot nem fogja meghatni a könyörgésed, miszerint „ne az arcodra célozzon” amikor majd beveri az orrod? – húztam fel a szemöldököm, majd elvigyorodtam – Ennyire nem lehetsz kapzsi. Van elég csaj itt, aki széttenné neked a lábait. Persze mondjuk pont az az egy kellene, aki nem csinálja meg... Azt hiszem tényleg szarban vagy.
Miközben mondtam neki a kis monológomat, párszor finoman vállba taszítottam a tenyeremmel, majd a lábaimat nemes egyszerűséggel – csupán kényelmi okokból persze – egyszerűen az ölébe pakoltam és elfeküdtem az ágyon, amit sokszor kissé kényelmetlennek tituláltam. Nem a matraccal volt probléma, egyszerűen csak túl magas vagyok, így ha el akartam nyúlni rajta muszáj volt teljesen elfeküdnöm. Jelen esetben ezért is raktam Braylen ölébe a lábaimat. Még egy méretembeli srácnak is kicsi, nemhogy kettőnek.
- De ne félj cica – emelkedtem meg egy kicsit, hogy rá tudjak pillantani – Én mindig itt leszek neked.
A mosolyog kicsit szélesebb lett, aztán gyorsan ráokéztam a kajarendelésünkre. Ez esetben hajlandó voltam fizetni, mert a pénz amúgy sem volt probléma nálunk, illetve legközelebb tudtam, hogy majd ő fogja megtenni ugyanezt. Valamiért én tudtam vele egyezkedni, ami önmagában jelezte azt, hogy magasabb szinten állok a többi, általa a görög ábécé végéről szedett betűvel illetett fiúknál.
- Ez a beszéd. Majd ha egyszer nem lesz pasija, megadom a számát. Elég közelről ismerem – azt a bizonyos szót egy kicsit jobban megnyomtam, hogy ő maga is tudja, hogy mire gondolok. Tény és való, hogy meg szoktuk beszélni a szexkalandjainkat, de józanul igyekszünk valamennyire szofisztikált jelzőkkel tenni ezt, mégsem állatok vagyunk. Persze olykor ígyis kicsúszik egy két csúnyább kifejezés a szánkon, de nem igazán tudunk olyan lányokat komolyan értékelni, akik hajlandóak lennének egy buliban leszopni minket. Esetlegesen barátság extrákkal kapcsolat esetén lenne más a szituáció... De szimpla ribanckodással mit kéne kezdenie az embernek?
- Mindig is fasisztának vallottam magam – bólintottam egy hatalmasat – Beérem azzal, hogy csak próbálkozok egyeduralmat gyakorolni az akaratod felett, ellenben nem várom el, hogy tiszteld és imádd a személyemet. Te pedig nem próbálkozol feljelentésekkel. Csak mert tudom, hogy képes lennél rá puszta poénból, aztán kiszednél a böriből a hatalmaddal.
Nekem pedig ezt kéne életem végéig hallgatni, tehát ideje lenne ismét alkut kötni az ördöggel. Nem tudom, hogy az én nácizmusra hajazó húzásaim – amiket azért illet ilyen jelzővel, mert pusztán a józan ész diktálja, nem pedig az ösztöneim – vagy az ő démoni mivoltja a rosszabb. Az biztos, hogy határozottan ütős és egyedi páros vagyunk az építészmérnökök között, amit lassan a tervezésben is kiviteleznünk kellene.
- Clary? Ki az a Clary? – vontam össze a szemöldököm, mintha nem lenne teljesen egyértelmű számomra az, hogy pontosan kiről beszél – Én csak Valerie-t ismerem bocsi... Úgy érzem valóban odalehetsz a kocsiért ha ezt mondod.
A fejemet vigyorgás közben csóváltam meg. Elég nyilvánvaló volt, hogy ahhoz a lányhoz foghatót valamiért képtelen találni. Legalábbis értem én, bejön neki meg minden, de az előbb fogalmazta meg azt, hogy Ingrid lényegében nem érdekli ha nem akar tőle semmit. Így ezzel már meg is hazudtolta a Claryhez fűződő érdeklődését meg azt, hogy ne vágyna mániákusan a csajra. Viszont ezt nem nekem kell közölnöm vele, majd viccesebb lesz elnézegetni ahogy végül saját magát ejti arcra. Nekem ebben a szituban annyi a feladatom, hogy ha esetlegesen kibukna akkor figyeljek arra, hogy a pohara ne ürüljön ki.
- Épp ezért szánhatnál meg egy kocsival. Visszaadnám, amikor hazamegyek. Gondolom a BMW már csak porosodni fog a garázsban, legalább ki lenne használva.
Nyilván felesleges eladnia a kocsiját, mivel bármikor vesz egy újat. Lényegében úgy cserélgeti az autóit, mint mondjuk én a telefonjaimat minden alkalommal, ha kijön egy újabb típusú Iphone. Viszont még így is azt gondolom, hogy a kettő teljesen más.
- A barbaque nem mindenhol van jól megcsinálva – vontam meg a vállam – De legyen így, ha te azt kívánod.
Én a magam részéről jóval egészségesebben étkeztem, amíg otthon éltem. A mi kajáink zömében halat és zöldségeket tartalmaznak. Ettől függetlenül ugyanúgy tettünk kiruccanásokat a mekibe, de jócskán elengedtem magam, amióta itt élek és nem anyám főztjén nevelkedek.
- Jó, akkor ezt a részét te fogod elmagyarázni a tanárnak – adtam rögtön át neki a rizikófaktort, viszont a többi ötletét rögtön fontolóra vettem – Viszont a penthouse jó ötlet meg a nyitott terasz is. Ezeket megtartjuk.
Mert legyen már stílusos az, amit kiadunk a kezeink közül. Szerintem egyikünkhöz sem illene egy idétlen narancsszínű kockatömb, tehát határozottan értékeltem, hogy legalább most ezt a részét komolyan veszi és tényleg tervezni szeretne.
- Kellemetlen dolog a tanulmányi átlagommal üzletelni. És te magad is kellemetlen dolgokat kérsz tőlem... Végül persze megkapom amit akarom de az egész folyamat idegesít – vontam meg a vállam. Mind a ketten tudjuk, hogy egyszerűbb lenne mással csinálnom a feladataimat, ugyanakkor azt is, hogy sosem tenném ezt meg. Tehát így patthelyzet van, amiben végül mindig én veszítek. Nekem nem annyira fontos a versenykérdés, neki viszont igen. Boldoggá teszi, ha mások orra alá dörgölheti, hogy mennyire fantasztikus. És ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam, vagy esetlegesen megváltoztassam, amikor a barátomnak vallom a rosszabb napjaimon?
- Ha büszkeségről szól – vontam meg a vállam – Akkor ez esetben szigorítunk a szabályokon. Nem szedheted fel. Meg kell dugnod és otthagyni. Más esetben én nyerek. Benne vagy?
Valahol talán gonosz más lányok szívével játszadozni, de én magam is titkon élveztem ha üzletet köthettem a Sátán fattyával. Illetve kíváncsi voltam a szavai igazságtartalmára, amit csak így tudok kiszedni majd belőle. Máshogy pedig nem lehetek a segítségére anélkül, hogy az kényelmetlen legyen neki.
- Lassan időkeretet fogok kiszabni, mert nem erről volt szó – csóváltam meg a fejem, de ezúttal az arcom komoly maradt. Amúgy pedig csak hülyültem vele ebben is – Legyen. De akkor a teljes figyelmedet megkapom addig, amíg el nem készülünk ezzel a szarban, te pedig visszakapsz engem a szorgalmi időszakban.
Azért nem vagyok annyira szent, mint amennyire ilyenkor annak tettetem magam. Lényegében részegen megyek órára, este pedig újra berúgok, mert most kell élnem meg minden, de azért nem alibiből járok egyetemre sem.
- Akarod a terveket rajzolni, vagy rámbízod őket? Nekem édesmindegy ki csinálja. Ha nincs kedved, majd számolom én a fontosabb dolgokat – nyilván használhatunk bizonyos képleteket és nem kell mindent fejből levágni, de sok dolog a gyakorlások miatt nekem már jobban ment – Illetve várom az egyéb ötleteidet. Kiskutyákat és néniket, illetve bulizó fiatalokat sem akarok tervezni, szóval ne kalandozz el kérlek. De gondolom akkor a Manhattanbe tervezzük az épületet és nincs kilátási jogunk.
Miközben összefoglaltam röviden az eddigi dolgokat, óvatosan készítettem egy jegyzetet az ölemben tartott macbookba. Lényegében egyelőre ez jóval több volt, mint a semmi.
- Mi legyen a jeligénk? Luxus és fényűzés? Drága ingatlant akarsz mi? – vigyorodtam el végül – Mert ez esetben a tetőre feltétlen kell egy helikopter leszállót csinálnunk medencével. És szerintem lehetnének a lakások belülről több szintesek, ami miatt a belmagasságok nagyobbak, így magasabb lesz a három emeletünk.


1 453 || outfit

Braylen && Finn

Friendship... is not something you learn in school. But if you haven`t learned the meaning of friendship, you really haven`t learned anything.

- Elég ismert közhely az a világban, hogy a skandináv lányok bizony szépek – vontam meg a vállam – Ezzel a ténnyel pedig nem tudok vitatkozni.
Alapvetően rengeteg teória terjeng a vonzóságunkról, amit a legtöbben a sok hal és az alapvetően egészségesre beállított étrendünknek tudnak be. Emiatt a skandináv srácok magasra nőnek – élő példája vagyok – illetve a bőrünk sok esetben elég szép tud lenni. Az már csak plusz extra báj lehet, hogy sok fiú vagy szőke marad kék szemekkel, vagy hozzám hasonlóan bebarnulnak, és az időjárás eljövetelével válnak ismét szőkévé a tincseink. Van olyan haverom, aki teljesen sötétbarna az év nagy részében, kivéve nyáron.
- Nem gondoltam volna, hogy egy Stavangerhez hasonló város érdekelne téged – még a kezeimet is feltettem a védekezéshez – De ha így állunk, akkor majd neked is foglalok repülőjegyet az vizsgaidőszak után.
Nyilvánvalóan nem véletlenül voltak nekem nehézségeim, amikor New Yorkba jöttem. Egy elég nyugodt és családias országból származom, ahol hagyományszerűen úgy építjük fel a mindennapjainkat, hogy legelőször magunkra, a családunkra és a saját környezetünkre legyen időnk. Míg a norvégok kifejezetten szeretnek bekuckózni, addig itt mindenki a saját fejét elveszítve rohan, és teljes mértékben rendben van az, ha valamilyen szinten késésben vagyunk úgy mindenhonnan. Felgyorsult világot élünk New Yorkban, ahol elég erős és mély gyökeret vert a kapitalizmus. Hiába éltem az egyik legnépesebb norvég városban, ehhez képest kis elhanyagolható falucskának tűnt. Tekintve, hogy az alkoholfogyasztás még az olyan tehetős családból származó fiatalok számára sem volt egyszerű feladat, mint amilyen én voltam... Ott nem lehet mindent elintézni egy hamis személyivel. Éppen ezért is számítottam arra, hogy Braylen soha az életben nem tudna élvezni a hidegben egy túrát, amire én rendszeresen jártam a családommal... Ugyanakkor örültem annak, hogy kíváncsi az otthonomra, és egyáltalán nem szégyelltem a barátaimat. Tehát összességében szívesen hazavittem volna. Én magam is arra gondoltam, hogy kifejezetten jót tenne neki némi környezetváltozás.
- Viszont ha miattad elkúrjuk a feladatokat, akkor én sem mehetek haza. Tehát akkor jöhetsz, ha jól szerepelsz – egészen szigorú volt a hangom. Nem akartam én neki megszabni, hogy mit csináljon, viszont annak ellenére, hogy még nem volt nálunk, hallott történeteket a családunkról. Tehát tudja, hogy rám azért odafigyelnek és a szüleim jóval szigorúbbak voltak a neveltetésemet illetően, mint sok amerikai, határozottan túlzottan liberálisnak mondható édesanya vagy apuka.
- Nem vagyok egy túl nagy játékos – csak megvontam a vállam, ahogy rápillantottam. Azért a tekintetemben némi arrogancia így is tükröződött – Nem szeretek vadászni, ha amúgy is megkapom a dolgokat. Nekem a drámák elég unalmasak tudnak lenni.
Alapvetően jellemzőek voltak rám ezek a dolgok, és talán pont ebben egészítettük ki a legjobban egymást. Elhallgattam a Braylen által folyamatosan megosztott pletykákat, de annyira már nem érdekeltek, hogy tovább is adjam őket, vagy különösebb figyelmet fordítsak felé. Én a magam részéről minden bosszantó dolgot csak unalmasnak tartottam, éppen ezért nem is nagyon hagyatkoztam a vadászösztönömre. A haverom pedig abban szolidarított felém, hogy mindenek előtt nem baszta fel magát az érdektelenségemen. Talán ez egyfajta deal volt közöttünk. Elfogadtuk egymásban azt, amit alapvetően elcseszettnek tartottunk a másikban, és erről kellene szólnia egy barátságnak. Egyikünk sem annyira nyílt mondjuk, hogy erről bármikor hajlandó legyen beszélni a másiknak, viszont mindentől függetlenül, kimondatlanul is tudjuk, hogy soha nem kell egy jobb arcot mutatnunk magunkról egymás előtt. És ez volt a legkényelmesebb a mi kapcsolatunkban.
- Az már kevésbé lenne mulatságos, ha természetesen teljesen véletlenül elfeledkeznél rólam, és hazaszállítanának – minden bizonnyal nem lenne abból probléma, hogy apa kiszedjen a börtönből, de ettől függetlenül sem akarok úgy a családom elé kerülni. Azt hiszem sokkal rosszabb lenne az, mint amit a szappanért való lehajolás közben tapasztalhatnék meg.
- Szokták mondani, hogy az ember saját magához hasonlókkal szereti körbevenni magát – egészen pimasz vigyor ült ki az arcomra, ahogyan megveregettem a mellettem terpeszkedő srác tarkóját. Ezek az oda-vissza szólogatások közöttünk elég súlytalan dolgok voltak, lényegében csak a beszélgetéseinket színesítették. Ugyanakkor egyszerre volt Bray ellen használható fegyver is, mivel ha az ember eleget foglalkozott vele, akkor egy idő után hajlandó volt beadni a derekát és olyan dolgokra is koncentrálni, amire nem feltétlenül akart. Vagy hát ez így a szó szoros értelmében sosem volt igaz, mivel mindig szükséges az, hogy valamivel megragadjuk a figyelmét... De ha az ember foglalkozott vele, legalább arra hajlandó volt, hogy az ajánlaton elgondolkozzon és üzletbe bocsátkozzon.
- Nincs elég pénzed már így is? – ráztam meg a fejem, aztán halkan felsóhajtottam – Mi lenne, ha én venném meg? Nem kell baráti árral meg egyéb szarral jönnöd nekem.

- Jó hát figyelj, nem szökhetsz meg azzal az indokkal majd, hogy össze fogod magad fosni – jelentettem ki határozottan – Mert már megbeszéltük, hogy dolgozunk ma.
Tehát minden bizonnyal el fogom kísérni a vécére, ha arra lesz szükség. Én ebből az emberből bármit kinézek, mert alapvetően az építészmérnökök krémjénél okosabb és kreatívabb. Az utóbbi például többek között igaz rám is, ezért szeretek egy kicsit dolgozni vele. Minden bizonnyal megvan a negatív oldala annak, hogy nagyon nehéz őt rábírni a vizsgafeladatainkra meg arra, hogy önállóan dolgozzon, de ha teljesen selejtes lenne, akkor hiába vagyunk haverok, inkább megmondanám neki, hogy nézelődjön más szakon, mert sok mindenhez jobban ért a tervezésnél. Esetében ez határozottan nem igaz, tehát egy kicsit ideje lenne összekapnia magát és nem elpazarolni a tehetségét szimpla lustaság miatt.
- Nem az, mert velem dolgozol – vontam meg a vállam – Bár próbált lebeszélni a választásról.
Egyáltalán nem volt titok, hogy Braylen a lustasága miatt nem a tanárok kedvence. És mivel nem egy középiskolába járunk, itt a tanárok már nem harcolnak értünk. Ettől függetlenül nem feltétlenül rossz az, ha jó benyomást teszünk rájuk. Én olyan szempontból határozottan előnyben vagyok, hogy egy skandináv országból származom, ahol az oktatási fejlettség alapvetően is kiemelkedő, illetve elit iskolába is jártam. És ha én magamat fasisztának vallom, akkor a szüleim is minden bizonnyal hasonló helyzetben vannak, mert ugye mindenki hoz bizonyos értékeket otthonról. Sosem ellenkeztem a neveltetésükkel – maximum kis mértékben – és most már a magam részéről is megértettem, hogy miért volt ennyire fontos a bizonyítvány kérdése otthon. Minden bizonnyal én is szigorú leszek a gyerekeimmel majd... Ha egyszer egyáltalán lesznek. Azt tudtam, hogy sok olyan tulajdonságom volt, amit a tanárok is pozitívnak gondoltak, és ezzel talán meg tudjuk változtatni a Yang fiúról kialakult képet is.
- Ez jó, bár gusztustalanul tele van tolva a skandináv értékrenddel – jelentettem ki határozottan, miközben tovább gondolkoztam – Szóval nem feltétlenül fogják azt hinni, hogy a te ötleted volt. Nálunk van túltolva a környezettudatosság téma. Szóval szerintem kellene valami kontraszt a tervbe.

- Volt időm megtanulni azt már melletted, hogy pontosan kell megfogalmazni az alkukat – hogy hivatalossá tegyem az egészet, felé nyújtottam a jobbomat – Ha majd ez vagy az eszembe jut, akkor kitalálok mást.
Bevallom, hogy az elején, amikor még nem ismertem őt annyira, próbálkoztam bizonyos dolgokkal, de egy idő után rájöttem arra, hogy nála nem úgy működnek a dolgok, ahogyan azt én elképzeltem. És mivel egészen kicsi korom óta etetnek olyan elég fura értékekkel, hogy ebben a világban mindenki egyenlő, és legyek elfogadó másokkal, hát... Egyszerűen csak szemet hunytam sok tulajdonsága felett. Ezért cserébe pedig pontosan ugyanezt kaptam, tehát lényegében az első komoly egyezségünket kimondatlanul kötöttük meg... Viszont azt hiszem az eddigi életem során ez volt az, amivel tényleg ki tudtam egyezni rendesen.
- Maximum majd pontosítunk rajta – vontam meg a vállam – Nem hinném, hogy a rajzolás olyan dolog amit el lehetne felejteni.
Maximum az ember készségei kopnak, és ha igaz is, amit Bray mondott, akkor itt vagyok én, aki folyamatosan rajzol. Alapvetően az én készségeim annyira nem jók, mint az övéi, ellenben jobban számolok nála. Ketten csak össze fogunk tudni hozni valami értékelhetőt.
- Akkor mit szólnál valami másmilyen flancoláshoz? – vontam fel a szemöldököm, miközben magam alá húztam a lábaimat – Lakóházat kell tervezni, tehát az a lényeg, hogy emberek be tudjanak költözni, és a szintek ki legyenek alakítva rendesen, anélkül, hogy összeomlana az egész. Három helyett gondolkozzunk két emeletben, meg egy pincében. Kívülről pedig követjük a te környezetbarát ötletedet.
Mindenképpen meg akartam neki adni azt a visszaigazolást, hogy nem vetettem el a tervét, mert tényleg korszerűnek tűnt, ami ráadásul az épület értékét is növelte. Ugyanakkor szerettem volna azt is, ha a mi munkánk kiemelkedik a többi közül.
- Viszont tudod, már tök sok olyan lakóház van, ahol a tulajdonos az alsó részt kialakítja a munkakörnyezetéhez. Tehát mit szólnál, ha az első szintünk egy kávézó és pizzázó lenne, aztán a pincében este tíz után kinyitnánk egy night clubot?
Direkt nem éltem vulgárisabb kifejezéssel, de reménykedtem benne, hogy ettől függetlenül az ötlet el fogja nyerni a tetszését. Lényegében egy olyan ingatlannak az ára, ami egyszerre több funkciót is magába foglal amellett, hogy lakni is lehet benne, hát... Az egekbe menne, tehát a tanár nem szólhat bele, ha normálisan vannak megtervezve az emeletek, és a kialakítás reális.
- Azt, hogy mit akarsz flancolni vele kívülről, teljes mértékben rád bízom – vontam meg a vállam, miközben összeszedtem a számológépem, és a kikészített lapok egyik sarkát letéptem, hogy némi számolásokat el tudjak majd végezni rajta. Csak igényesen ugyebár, majd ha biztosan jó eredmény jön ki, akkor elkezdem lejegyzetelni a dolgokat. Időközben igyekeztem azért fél szemmel követni Braylen rajzának a vonalát is, ami elég sok jó ötletet foglalt magában.
- Szerintem a külső tervezést teljesen rád bíznám, mert eddig semmi kifogásolhatót nem láttam abban, amit elterveztél – megdicsérni nyilván nem fogom, miután folyamatosan eladatja velem a lelkemet azért, hogy átrángassam a féléveken. Nem egyszerű feladat, és eddig azt sem mondhatom el róla, hogy csúszásban van, tehát minden bizonnyal jól végzem a dolgomat – Valamelyik szobában biztos van. Viszont azt el kell mondanom neked, hogy valaki az én szintemen lakik, aki talán érdekelhet téged.
Határozottan nem kellett mélyebb magyarázatokba bocsátkoznom. Biztos voltam benne, hogy nem egy csajt megdugott már a koliból. Valószínűleg többnek is említette a nevét, vagy legalább elmagyarázta, hogy a lányok hogyan nézhettek ki, viszont közülük egyet kifejezetten sokat vett a szájára... Gondolom én azért, mert a szó fizikai értelmében még nem jött össze neki. Ez pedig nyilvánvalóan baszta az agyát.
- Ha eljutunk a feléig a dolognak – ezt minden bizonnyal a későbbiek során meg fogom még bánni – Elmondom a szobájuk számát és megnézheted, hogy itt van-e most. Azt tudom, hogy Bree hazament a hétvégére.
Talán ezt az infót okosabban kellett volna elcsattintanom neki, de azért mégiscsak egy haveromról van szó. Ha a nőket felhasználnám ellene olyan szinten, hogy tartósan a saját magamnak akarjak jót, és ennél nagyobb szívességet kérnék, akkor minden bizonnyal egy kétszínű pöcsnek érezném magam.


1 704 || outfit

Braylen && Finn

Friendship... is not something you learn in school. But if you haven`t learned the meaning of friendship, you really haven`t learned anything.

- Ez így nem teljesen igaz – elég nagypofájúnak tűnhettem Braylen számára, amikor hátra dőltem az ágyamon – Bár a nyelvünkben vannak germán vonások, ettől függetlenül alapvetően nem álltunk velük rokonságban. Skandináv népcsoportnak számítunk, és a legközelebbi rokonaink például a svédek és a dánok.
Elégedetten pislogtam a srácra. Számomra mindez nem volt mérvadó, mert hiába mondta minden turistánk az, hogy a norvég lányok és fiúk legendásan szépek, szerintem minden ott élő lány és srác ezt az egészet kicsit másképp fogta fel. Mivel számunkra semmi újdonság nincs abban, hogy világos a bőrünk a szemünk és a hajunk, sokkal inkább jellemző az, hogy az iszlám vallású fiúk példának okáért sikeresebbek a norvég lányoknál, mint a bentlakók. Én a magam részéről kicsit más voltam. Hamar megfogott a Nap, a szemem egészen zöldesbarnának hatott, illetve a hajam is csak nyáron tűnt egészen szőkésnek. Ugyanakkor engem a hozzám hasonló stílusú lányok sem érdekeltek feltétlenül. Az arab lányokat szépnek gondoltam, de ennek ellenére sem állíthatom azt, hogy otthon sok közöm volt hozzájuk.
- Akkor majd szólok anyának meg apának, hogy hazavinnélek egyszer – finoman megrántottam a vállam – Ez így jó? Ők is szeretnének megismerni.
Nyilvánvaló volt az, hogy mivel én egy összetartó család tagja vagyok, egyáltalán nem gondolom menőnek azt a szintű gengszterkedést, hogy valaki a saját szüleit offolja, ha nincsen rá oka. Apukámmal napi kontaktban voltam, lényegében anyával is, mert ő kicsit jobban aggódott értem. A kishúgom kicsit más téma volt, mert ő 12 éves és éppen átlépte annak a kornak a határát, amikor a nála egy tízessel idősebb bátyja már határozottan cikinek számít. Ezzel én nem tudtam mit kezdeni, édesnek találtam és ennyi. Alapvetően viszont azt már nem tudtam, hogy Braynek mennyire lenne zavaró az a közeg, ahonnan én jövök, de akkor gondolom annyira nem bántaná a dolog. Most, hogy ezt már tudom, azt hiszem nyugodt szívvel haza merem vinni.
- Ne már Bray – pontosan tudtam, hogy mivel lehet motiválni ezt az embert itt mellettem – Ez egyrészt tökéletes módja arra, hogy megtaláld a legjobb csajokat és az összeset kipróbáld. Másrészt pedig egy nagyon jó lehetőség arra, hogy eltávolodj mindentől, amit utálsz.
Sosem beszéltünk a problémáiról, de mindketten tudtuk, hogy vannak neki. Szimplán vele nem feltétlenül egy mély beszélgetés az, ami vígaszt nyújt, hanem egy istenes bebaszás, amikor olyan barátja van mellette, aki vigyáz rá. Nem hiszem, hogy rendelkeznék akkora élettapasztalattal, amennyivel én rendelkezem, jogosan oktatnám ki őt.
- Ha majd így lesz, akkor nem foglak elítélni, amiért jól szórakozol – és ezt komolyan is gondoltam – De erre még sokat kell várnod. Sabrine is odavan értem, pedig pasija van.
Az már teljesen más kérdés volt, hogy talán azzal a déli parasztgyerekkel nem verekedtem volna, és talán egy menet nem ért annyit, hogy utána valaki pasija felfújja magát a dolgon és a végén én igyam meg az egésznek a levét. Nőért verekedni határozottan olyan dolog, amit én nem tartok magamhoz méltónak. Talán ez az egyik kulcsa annak, hogy Braylennel miért is értjük meg egymást olyan jól. Egyébként már a nevem is szexibb. A Finn sokkal jobban hangzik, mint a Troy.
- Nem vagyok hajlandó folyamatosan az egódat simogatni – ha nem róla lenne szó, akkor minden bizonnyal elég megvető lenne a pillantásom, így csak kihívás volt benne. Néhány másodpercnyi szünet után megböktem a combját a nagylábujjammal, aztán folytattam – Így is tudod, hogy te vagy a legjobb haverom, mit akarod folyamatosan a számból hallani? Én már elfogadtam melletted a béta státuszt, szóval kussolj!
Hajlandó voltam megadni Braynek azt a löketet, amit hallani akart. Egyáltalán nem esett nehezemre kimondani ezeket a dolgokat, mert pontosan tudtam, hogy mögötte nem áll egy olyan környezet, mint mögöttem. Valamilyen szinten mindenkit a családja határoz meg, és mivel ismerem őt tudom azt is, hogy nem csak azért – azért is – szereti folyton hallani azt, hogy ő mennyire csodálatos, mert egy nagypofájú fasz lenne, hanem mert valószínűleg hasonlókban nem igazán volt része. És sosem mondták el neki ezeket a dolgokat azok, akik igazán számítottak. Engem pedig valahol mélyen boldoggá tett az, hogy talán egy ilyen valaki lehetek a számára, mert nekem is sokat jelentett, amikor mellém szegődött. Mindezt kimondani persze gáz lenne és buzis, de azt már jóval kevésbé bánom, amikor a ribancának vagy a csajának hív.
- Van otthon más állat is, nem? – pontosan tudta, hogy mire utalok. Az arcomra lassan kiült egy mosoly. Futólag párszor találkoztam azzal a lánnyal, aki bár külsőleg nagyon hasonlított Braylenre, én ettől függetlenül valószínűleg soha nem lettem volna képes két percnél tovább elviselni. Nem biztos, hogy a lány miatt van mindez, sokkal inkább az én habitusom olyan. Unalmasnak találom azt, ha valaki lejáratja magát azzal, hogy pattog vagy éppenséggel úgy viselkedik a másikkal, mintha a valagából rángatta volna elő az illetőt. Az biztos, hogy az én húgom, ha hasonló lesz, akkor el fogom veretni anyával. Ha jelen esetben nő lennék, akkor én magam is megverném, de mivel a húgom, az anyám, sőt öreganyám is nőnek számít, ezért családon belül sem rúghatom fel azt az íratlan szabályt, hogy nem emelek kezet a lányokra.
- Nem mindenben hasonlítunk, de hasonlítunk – némi szemforgatás kíséretében helyesbítettem magamon, ami Brayt minden bizonnyal nagyon élvez. Ő sem egy idióta, tehát minden bizonnyal le tudna tenni többet az asztalra már azzal is, ha csak egy kicsit megerőltetné magát. Sőt, sosem ismerném be a dolgot hangosan, de sokkal kreatívabbnak tartom magamnál, ami miatt jóval tehetségesebb a legtöbb építészmérnöknél. Amit én szorgalommal teszek hozzá, az benne alapból megvan és a lustasága húzza le.
- Nem ezt mondtam, csak tudod, hogy egy faszkalap az, aki a tárgyat tartja – jegyeztem meg határozottan – Bármit kitalálsz, lehet az a világ legjobb ötlete is, akkor sem mondaná, hogy te dolgoztál rajta, mert kinézett magának. Ez egyáltalán nem rólam szól, hanem arról, hogy baszogatni akar téged.
Azt már nem tettem hozzá, hogy véleményem szerint Bray hagyott magán némi támadási felületet. Egyáltalán nem érezném magam jobban, ha ezt a fejéhez vágnám, meg amúgy sem akarom, hogy felálljon és itt hagyjon. Szerintem idővel ő vagy rájön majd arra, hogy fontos neki ez az egész szak vagy pedig egyszerűen otthagyja. Ezt a döntést neki kell meghoznia. Én nem fogom azt mondani, hogy maradjon, ha ő majd állítja, hogy utálja és el akar menni. Így annyi a dolgom, hogy a közös feladatokban tényleg munkára fogjam őt és segítsek ilyen vagy olyan módon, de bent tartani az egyetemen, amíg ő maga nem határozza el azt, hogy lelép. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy valamennyire próbálom rávenni azért arra, hogy a kettesnél valamennyivel többet letegyen az asztalra, mert az épülős tárgyaknál alkalmaznia kell a tudását és meg leszünk baszva, ha ez nem fog menni neki. Vagyis leginkább ő, de ez jelenleg teljes mértékben részletkérdés volt.
- Akkor ezt vegyük ki, igazad van – valahol nekem is be kellett látnom a dolgot. Talán csak én magam sem tudom, hogy mivel lehetne némi lelkesedést verni ebbe a gyerekbe és határozottan túllövök a hülye ötleteimmel a célon. Épp ezért is gondolom azt, hogy kettőnk közül ő lenne a legjobb, ha az ötletekről van szó én pedig szívesebben foglalkozom a dolgok mértani meg számtani részével. Talán a jövőben akkor tudnék érvényesülni, ha közösen nyitnánk vállalatot, ami tervezéssel foglalkozik.
- Szerintem részegen is jobban rajzolsz, mint a szakra járók fele. Ha azt nézzük, hogy mennyien kezdtünk annak idején, akkor beszéljünk a háromnegyedüknél is – ebbe magamat is beleszámoltam. Úgy gondoltam, hogy az én kézügyességem az átlagosnál egy kicsit volt jobb, ami miatt nem szerettem papíron sem tervezni. Gépen egyszerűbb volt, de a kurva Columbiának természetesen mindez nem elég.
- Szerintem pont akkor lennél a legboldogabb – képtelen voltam nem vigyorogni azon, amit mondott – Mert hazamennél, nekem meg kellene csinálnom egyedül mindent, aztán áthívhatnád Dee-t egy második körre.
Nyilván ő azért nem Clary, de a lány annyira mégsem érdekelheti, hogy másokat ne cserkésszen be.
- Inkább vegyünk ki valamit – most rajtam volt a sor azon, hogy megrázzam a fejem – Tartsuk a te ötletedet az elejétől a végéig. Kurvára nincs hangulatom felhőkarcolókat tervezgetni, már jó lenne, ha letudnánk ezt a szart és mehetnénk inni.
Talán ez volt az a pont, ami mind a kettőnk számára nagyobb motivációt tudott adni. Én sem szerettem a félévzárást, mert az egész egy kikúrt szívatás volt. Magam sem tudom, hogy hogyan menekültünk meg a csúszástól eddig, de az tuti, hogy nagyon rá tudnánk baszni, ha nem raknánk oda magunkat. És akkor még csodálkozik mindenki, hogy alkoholisták vagyunk, amikor ezt másképp nem is igazán lehet már bírni.
- Nem volt meg, de nem is az esetem – rántottam meg a vállam – Neked is van olyan lánybarátod, akit nem dugsz, vagy tévednék? Tippekre pedig köszönöm, nincsen szükségem. Én is megoldom, ha arról van szó.


1 411 || outfit