Már csak mosolygok Sky felé, amikor kijelenti, hogy csak ha vészhelyzet van, akkor állít be bárkihez is. Nálam ez nem áll fent, elvégre elég őrzött a hely, a vészhelyzet meg sokkal komolyabb, minthogy ő kelljen hozzá. Nagyon laza és annyira könnyen beszél mindenről, annyira nyitott könyv hozzám képest.
- Jó, segíthetsz zsűrizni őket és ha kérdezik kinek az ötlete volt, majd magadra vállalod. Nem hiányzik, hogy elterjednek a híre, hogy Caitlin Start a testőreit nézegeti és az izmosakkal még szórakozik is. Persze nem úgy, ahogy tovább terjed a hír, de a vége úgyis ez lenne, na azt már nem.
- Én állandóan féltem, de igyekszem azért annyira nem, hogy megfojtsam vele. Én nem kaptam szeretetet meg odafigyelést, amit persze a cicámon élek ki, ami talán a jobbik eset, mintha máson aggódnék ennyire. Annyira kis cuki szőrmók, még a szobámba is beengedem aludni magam mellé, hogy ne legyünk egyedül.
StarCat nagyon jól elvan Alexon, amíg helyet nem foglal, mert onnantól jön a móka és a szórakozás, ami eléggé le is fárasztja a kis fiatal cicust.
- Hűha, nem is tudtam, hogy ilyesmi tényleg létezik, de meglep, hogy a szülők ezt nem orvosoltatták egyből, mert általában az szokott lenni. Milyen szerencsés részben, ő legalább tudja, hogy milyen nőnek meg milyen férfinek lenni és megértem, ha nem akar választani a kettő közül melyik legyen.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nem is kérdezek inkább sokat, mert már így is rengeteget kérdeztem és hát ezt viszonozni kell, ami könnyebben jön most, ahogy belekezdek, mint amúgy. Az, hogy az izmos pasikat is meg kell nézni és ő helyesel és még a száján is végighúzza az ujját. Nos igen, úgy fest nem véletlen van olyan párja, mert ő a jelek szerint félig meleg vagy mi, de a nőket is szereti egy pontig. Engem ez nem zavar, csak még nem találkoztam senkivel, aki pasi és pasikról így beszélhettem volna. 
- Igen, igaz, ezért is félek, mert ha meg nem keresem eleget, mi van ha keres mást,   pedig nincs olyan pillanat, hogy ne jutna eszembe valamiről. Az ölembe is nézek, elvégre a cicám is részben úgy választottam ki, ami hozzá köt, de nem ezért szerettem meg StarCatet, hanem magáért, annyira kis szeretni való és ahogy elaludt az ölemben, olyan cuki. Megsimogatom gyengéden és úgy nézek vissza Sky felé, aki tipikus pasisan ül, most hogy a kis kandúr kikerült a képből.
- Köszi. Nekem még a telefonomon sincs jelszó, mert annyira burokban élek, hogy feleslegesnek tartom, úgyse lép be senki csak úgy a gépembe, az egyetlen, aki megtehetné, az amúgy is Jason, de ő meg nem fog így kutakodni az életemben, van elég baja nélkülem is.
- Hambi, onnan jó lesz, igen. Helyeselek, majd mikor megnyitja és választ magának, addigra eldöntöm, hogy én mit kérek.
- Nekem egy dupla húsos hamburgert kérj és van elég itóka itthon, azt nem kérek, csak sültkrumplit mellé! Remélem nem fog ő is megjegyzést tenni, hogy hová fér el a kaja bennem, de én tényleg sokat eszek és persze mozgok is, mert muszáj alapból is, készülni kell a fellépésekre és a táncórákra is kell a fizikum, hogy túléljem.
- Köszönöm. Már bele sem megyek, hogy tényleg felesleges meg ilyenek, mert tegnap rájöttem, hogy mindegy mit mondok, csak rákontráznak és így zárhatom csak rövidre ezt.
- Várod már a közös munkát a többiekkel? Találkoztál mindenkivel már? Teszem a fel a kérdéseket, mert mikor írtak alá szerződést, akkor csak összefutottak, de még úgy mindenki egy helyen nem volt, mert vannak elintézni valók, de még két nap és ez is megoldódik és meglesz az első próbánk. Mindenki kapott két számot, de igazából egyre kell csak felkészülni, a másodikra meg ha van idejük, akkor foglalkozhatnak azzal is. Én eléggé várom, mert a komponált dallamom gitárra, most felülírhatják és ha kell még hangsávot is válthatunk, csak legyen ütős a számunk. Alex volt az, aki szeretne egy bandában megállapodni és hát mivel közvetlenebb, remélem ő majd összetart minket, mert én nem érzem magam ilyesmire készen. Viking úgy áll hozzám, mint egy sztárhoz és nem úgy, mint egyenlő félhez egy csapatban, ami miatt lehet én sem nyitok felé kellően. De mielőtt kibeszélném ezeket magamból, még kell kis tapasztalat, hogy is állok a többiekkel.

~ ✪ ~

The Star and the Sky

Csak megforgatom a szemem és sóhajtok egyet, mert hát mondhatnám, hogy férfiak... de valójában ez nem feltétlen lenne igaz, mert csak a meleg hajlamúaknak tetszene gondolom ez, meg a nőknek.
- Én is szeretem őt, de a szeretet megfojthat, szóval igyekszem visszafogni magam, mert egész nap csak simogatnám és cirógatnám, de ő nem egy plüss és nem is szeretné ezt szerintem. A sok simogatás sem jó az állatoknak, legalábbis ezt olvastam, de hogy mennyire igaz. Ez a baj a netes portálokkal, hogy nem tudod kinek és mit hihetsz el.
- Ez nagyon jó hozzáállás, sokan nem hagynak lehetőséget ilyenekre. Nagyon érdekel, hogy lehet mind a kettő, de mivel ez már túl intim inkább nem is kérdezek rá.
- Lehet szervezhetnék ide egy bulit, zárt körűt, ahová csak ti meg a barát, barátnő jöhetne el és nem az ideiglenes egy napja ismerem fajta. Azokat nem hívnám fel a lakásomra, de itt minden adott egy jó kis partyra, odakint meg lehet akár cigizni is, mert hát van biztos, aki él ilyen káros szenvedélyeknek is.
- Igazad van, muszáj beszélnem vele és elmondom, hogy nem akarom zaklatni, de hiányzik és fogalmam sincs, hogy milyen gyakran kereshetem meg és ilyenek, de most nagyon kéne beszélnünk. El kell mondanom, miért vagyok Axellel a címlapokon, mint friss párocska kérdőjellel. Persze az asztalon ott is van az újság, nem adnék semmit a nevére, tele van fake hírekkel, de akkor is, olyan borzasztó az egész, mert engem csak M érdekel és bár Viking nyomokban hasonlít rá, de nem annyira, hogy vele boronáljanak össze.
- Egy hete ismerem, hogy vallhatnék neki szerelmet? Végem van. Hátradőlök és beletúrok a hajamba, mert ez kikészít, de tényleg. Azt se tudom, hogy tényleg szerelmes vagyok-e vagy csak az első együttlét utáni vonzódás mindez.
- Közepes krumpli. A kiszállításra nem mondok semmit, mert itt van a közelben a hely és mindig itt kezdik a szállítást, szóval gond egy szál se, tényleg itt lesz húsz perc múlva a kaja.
- Mi a véleményed a többiekről? Érdeklődöm, mert hát valakivel jó lenne kicsit kibeszélni őket és ki is lenne alkalmasabb, mint az a tag, akinek már megnyíltam. Az első benyomás sokat számít és az neki meg nekem is megvolt.
- Én? Várom persze, de félek is, hogy tök gáz lesz, mert nem vagyok olyan társasági ember és amíg így négyszemközt most beszélgetünk, az nem biztos, hogy menne előttük is. Vikingnek meg se tudtam nyílni ennyire. Felállok az ölembe véve a kis kandúrt és nem messzire viszem, ahol letérdelek a földre és a helyére teszem a kis szőrmókot.
- Az biztos, hogy zenében ott leszünk, de fogalmam sincs, hogy álljunk össze csapattá. Gondoltam, hogy mehetnénk csapatépítő valamire, mondjuk szabadulós játék vagy valami hasonló helyre és itt fog kelleni a segítséged, mert te közvetlen vagy és mindenkivel könnyen alakítasz ki kapcsolatot, nem úgy mint én. Ez is tetszett meg benne, meg az, hogy elvállalta, hogy segít és persze, hogy ő is egy csapatot akar, egy bandát, ami nem csak egy turnéra szól, hanem tovább is kitart majd.

~ ✪ ~

The Star and the Sky

Bólintok, mert biztosan tényleg jelzi, csak hát én nem vagyok jó jelek olvasásában, szóval félek kicsit a kandúromtól. Nem lenne jó, ha összekarmolva, mert hiába van beoltva és hiába szobacica.
Szintén csak bólogatok, hogy igen, elég szerencsés a párja, hogy a szülei nem határozták el, nő vagy férfi legyen belőle, de ezzel nem is könnyítették meg a helyzetét, biztos nehéz volt a beilleszkedés mindenhol emiatt.
- Még sose szerveztem se bulit, sem összejövetelt. Erre ott van Jason mondjuk, de nem akarok mindenben tőle függeni és bár nagyon rá van kattanva, hogy dolgoznia kell, azért néha neki is muszáj pihennie és szembe nézni a problémáival.
- Értem és köszönöm. Nem sok ilyen beszélgetésem volt és hát amilyen elkeseredett és tanácstalan vagyok, tényleg bárki véleményére adnék és ha így tennék, talán a saját véleményem is elnyomnám, csak mert azt nem érezném helyesnek. Most legalább már hamarabb rá is készülhetek erre, mivel szólt, hogy ne vegyem komolyan, csak én dönthetek, hogy mi legyen ezzel. Utána felnevet, mert félreértettem és kicsit el is szégyenlem magam, mert kimondtam, hogy alig egy hete ismerem és máris szerelmes vagyok belé, még jó, hogy erre nem tett megjegyzést.
- Nem kibeszélni akarom őket, de szerinted is okésak ugye? Úgy félek, hogy mi van, ha rosszul választottam és valami nem lesz jó, túl hirtelen jött a dolog és még nem kaptam ekkora felelősséget eddig.
- Várom, hogy együtt legyünk és jól szórakozzunk, mindannyian szeretjük a zenét és a sajátunkat remélem még jobban fogjuk szeretni. Én nagyon szeretek énekelni és sokat dolgoztam a számokon is, meg az alap zene komponálásán is, remélem ha mindenki beleviszi az egyéniségét, akkor valami nagyon jó lesz, mert mindannyian belevittetek valami pluszt a számokba, amikor közösen zenéltünk. Ez már csak elég pozitív és jó dolog. Utána meg ahogy beszél zavarba hoz, nem szoktak így beszélni velem és hát megszoktam a  jégkirálynő és acélszív jelzőket, amiért távol tartottam magamtól a sajtót és mindent, ami én vagyok. Ezzel mondjuk, pont a barát lehetőségeket veszítettem el, de hát már annyit csalódtam, hogy nem is nagyon mertem belemenni ilyenekbe.
- De te más vagy, legalább annyira szeretnéd ezt a bandát, mint én és olyan könnyen alkalmazkodsz. Mutatok rá, mert teljes kényelembe helyezte magát, mintha csak otthon lenne, én meg még most is szorongok, hogy normálisan üljek le meg ilyenek.
- Ah, türelmesebbnek kéne lennem meg lazítani kéne, de olyan nehezen megy. Néha úgy érzem megragadtam tizenhat évesnek, aki eddig sodródott az árral, de most majd megkomolyodik, elköltözik saját kecóba, saját bandát alakít és még be is próbál pasizni. Már csengetnek is, amire felpattanok és megyek is ajtót nyitni, a rendelést hozták fel, nem a futár, hanem az egyik testőr adja át, megköszönöm és megyek is vissza a szobába.
- Jó étvágyat. Kipakolom a kaját az asztalra és persze a kis StarCat is felkelt a csengőre, szóval nézi, hogy mi zajlik, majd úgy dönt hátat mutat nekünk inkább és tovább durmol.
- Az új évet már megvan hol töltöd majd? Érdeklődöm két falat között a szám elé tartva  a kezemet, jó lenne valami összejövetelt tartani, de ha már foglalt az sem baj, M-nél is jó lenne tölteni a napot, már ha benne van. Igazából ide is meghívhatnám, de kétlem, hogy eljönne, pedig olyan jó lenne.

~ ✪ ~

The Star and the Sky

- Igazad van, bár már mikor felhívtam a barátnőmet ide aludni, akkor is túlzásba vittem a bevásárlást, van mindenféle üdítő és rágcsálni való is, van glutén mentes chips is, amit azt hiszem majd eladakozok karácsonykor, úgyis valahol ezekre nagyobb szükség van. Zavaromban a hajam kezdem el piszkálni kicsit, mert nagyon izgultam, amikor Jesst elhívtam, pedig nem kellett volna így túlzásba esnem, el sem mertem neki mondani, hogy mennyi, de mennyi minden volt még itt. Még egy ember is mennyi izgalommal járt, lehet nem kéne halmoznom ezeket az élvezeteket egyelőre.
- Hát, hogy nem valami őrült rajongók, akik csak a közelembe akartak kerülni vagy akik csak híresek akarnak válni, mert lett egy lehetőség, de az első adandó alkalomnál tovább állnak majd. Sajnos ez részben rajtam is múlik, ha nem nyitok feléjük, akkor rég vége van, de olyan nehéz, mikor olyan falakba ütközök, hogy de te híres vagy és ezért nem kellene ezt meg azt csinálnom. Nem tudom meddig fogok még ezen pörögni, de ez tényleg fájt Vikingtől.
- Rendben. Olyan kedves velem és csodálom, hogy nem mentem még az agyára a sok aggódásommal meg bizonytalanságommal. Annyira más a színpadon énekelni, mint a való világban élni egy kicsit is.
- Jó? Hol voltál amikor pánik rohamom volt majdnem? Kicsit sem érzem úgy, hogy jól bírnám a stresszt, nagyon kivagyok és bár bírnék, de nem megy, egyszerűen nem törnek elő a zubogó könnyáradatok a szemeimből. Mikor már eljutunk oda, hogy StarCat tudja ki a jó, meg hogy szuperklasszis vagyok, hozzá vágok játékosan egy párnát.
- Jaj hagyjuk már ezt, zavarba hozol! És tényleg, tök kínosan érzem magam most, mert elhiszem amit mond, elvégre miért akarna bárki is könyörögni szinte, hogy higgyek magamban jobban. Belegondolva mindig is meg akartam felelni, a szüleimnek, a menedzseremnek, a közönségnek, a bandámnak, M-nek, de mi van, ha nem kell, mert így is jó vagyok? Áh nem tudom és ismét bizonytalanság veszi át a hatalmat.
- Jó! Szólok még hátra, bár ilyen egyszerű lenne, hogy csak átadom és kész, megszabadultam tőle. Inkább el is engedem és a kajára figyelek, nem is reggeliztem szerintem vagy ha igen nem sokat, szóval ez egy életmenő hambi lesz, aminek neki is látok a földre ülve, mert a dohányzóasztalt, így érem fel a legjobban és ott terveztem enni.
- Tényleg? az jó, kocsival mentek vagy repülővel? Elfelejtettem hol lakik, annyi anyagot olvastam már el, de azt tudom, hogy nem a közelben, bár Drew fogalmam sincs hol lakik.
- Én már sokat rendeltem tőlük, szeretem. Bár a kérdés nem erre irányult, mert nyilván azért volt elmentve a hely, mert szeretem és jók is.
- Amúgy nincs tervem, megkérdezem M-et, hogy ráér-e, hiányzik nagyon. Sóhajtok is, mert semmi másra nem vágyom, minthogy a karjaiban legyek és magához öleljen. Az érzés szívbemarkolóan fáj, hogy ezt nem tehetem meg és még fel sem merem hívni most. 
- Mit szoktatok csinálni karácsonykor? Érdeklődöm, mert nálunk nem olyan, mint a mesékben és filmekben, de szeretem elképzelni, hogy valaha úgy töltöm majd az ünnepet, hogy megtudom, mit jelent szeretetben eltölteni egy napot, ahol nem a pénz mennyisége dominál, hanem az odafigyelés. Miközben hallgatom, hamar elfogy a kaja előlem, a krumplit nem kívánom annyira, de valahogy eltörik bennem a mécses és zsebkendőért nyúlva kifújom az orrom, miközben visszaülök a kanapéra. Még nem sírok, de ha megkérdez, hogy nálam hogy telik, akkor biztos nem tudom tovább visszafogni magam és jó képet vágni ahhoz, hogy másoknak milyen jó. Ha ez bekövetkezne, akkor biztos igénybe veszem Alex vállát és hát van mit kiadni magamból bőven, szóval egy darabig még rajta fogok csüngeni az is biztos, még szerencse, hogy nincs messze a zsebkendős kis doboz, amiből csak kihúzgálni kell a zsepit, mert ha az is idekerül mellénk, akkor legalább a takonytól megkímélem a saját és valamennyire az ő ruháját is.

~ ✪ ~

The Star and the Sky

- Hát, de nem lesz szükség rájuk és nem vagyok biztos benne, hogy egy buliszervezésbe kellene most vágnom, mikor annyifelé kéne szakadnom. Egyetem, tanulás azon kívül, mint a tánc és persze ott lesznek a próbák is és még M-et is bele kell illesztenem, mert őt nem akarom hanyagolni, úgy érzem az életem egy olyan pontja, amiért feladnék mindent, csak vele lehessek. Ám ez korai gondolat és nem is engedné, megijedne és akkor minden hiába volt.
- Nem rég volt egy zaklatóm és amiatt majdnem le kellett mondani egy fellépést, de szerencsére előtte elkapták, de napokig ki sem mehettem a lakásból, nagy szívás volt. Erről persze semelyik lap nem írt, mert titokban tartottam és nem akartam nagy dobra verni, hogy valami elmebeteg vadászik rám, de nyugi, elkaptuk és már biztonságban vagyok a következő megjelenéséig.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ez erősség. Elhúzom a számat is, tényleg nem gondolom annak, csak belém nevelték, hogy mindig erősnek tűnjek. Persze tényleg sírhattam volna látványosan és a pánik is mindenki szeme láttára előtörhetett volna, de nem kell, hogy aggódjanak értem, megvagyok egyedül is. Megvoltam egyedül is, de már nem akarok magányos lenni.
- Az jó, sokat fogsz vezetni vagy felváltva teszitek? Érdeklődöm, mert még mindig jobb téma ő, mint én, rólam sok jó nem mondható el, elég trágya életem volt, amíg befutott énekes nem lettem. A hamburger gyorsan elfogy részemről, gyorsan eszek, azt szoktam meg és hát elég rossz szokás, de ez van, rohanós életem volt mostanában.
- Ez nagyon jól hangzik, mert érdekes is. A szellemes részt annyira nem értem, de szinte látom magam előtt, ahogy táncolnak, zenélnek és jól mulatnak, elvégre a családja zenész és ki ne szeretne táncolni, amikor jó a hangulat? Nagyon is jól hangzott, aztán jött a kérdés, ami eltörte a mécsest és bár ötéves korom óta nem sírtam soha senki előtt, most mégis sikerül és úgy bőgök, mint valami gyerek. A karácsony az az ünnep, amit sose élhettem át, ami sose szólt a szeretetről és amit mindig egyedül töltöttem szinte végig. Igaz most már itt van StarCat, de az mégsem ugyanaz. Mindenki a családjához megy és ezt tiszteletben tartom, nem tartanék senkivel sem, hogy rontsam ott a levegőt, elvégre a féltékenység bizonyára érződne belőlem, hogy másoknak milyen jó és én semmit sem vétettem, amivel kiérdemeltem volna ezt.
Csak úgy lopom a zsepiket és beletelik jó időbe, mire kicsit megnyugszom és olyan fáradtnak érzem magam, de nem akarom még elengedni Alexot, olyan jól esik, hogy megölel és simogatja a hátam. Persze StarCat is felfigyel, hogy valami van és Sky lábához sétál és nyávogva néz fel azzal a morcos fejével, hogy mi folyik ott és miért simogatja a gazdiját, mikor ő a háziállat. Egy leejtett zsepi azonban jobban leköti, hogy elkezdjen azzal játszadozni és lökdösse a mancsával mindenfelé. Mikor végre sikerül megemberelnem magam, akkor húzódok csak el és az orromat törölgetve szép vörösre sírt szemekkel és elfolyt fekete sminkben nézem a cicámat. Annyira nem érdekel, hogy most szörnyen festhetek.
- Én már évek óta egyedül töltöm itthon filmeket nézve, fagyit zabálva az ünnepeket, mert anyámék leráznak vagy elutazhatok hozzájuk, de nem foglalkoznak velem... De már se névnap, se szülinap, semmi. Csak küldenek egy képeslapot és pénzt. Nekem pénzt! Nincs is szükségem rá, nem is értettem miért, de hát náluk ebben mérik a szeretetet és köztudott, hogy a legelső számom az ő házassági évfordulójukra készült és onnantól lettem énekes, hogy ott énekeltem egy saját dalt, saját zenével.
- Csak a tehetségem látták és azért indították el a karrierem, nem tudják, mi az a szeretet, még egy olyan igazi karácsonyom sem volt és félek, hogy Mason se fog ráérni és akkor ismét egyedül maradok. Fel sem tűnik, hogy kimondtam a nevét, annyira el vagyok keseredve és annyira félek, sose kellettem a saját családomnak sem, hát másnak akkor meg miért kellenék? Valahonnan innen ered a megfelelési kényszerem és hogy félek a visszautasítástól is, mert amikor valamit igazán szeretek és az lök el magától, annál rosszabb nincs.

~ ✪ ~

The Star and the Sky

- Ja, hát ő pont nem fogja azt a sok mást valószínűleg elfogyasztani, ezért gondoltam egy bulira, de ah... hátradöntöm a fejem és a hajamba túrok, szenvedek láthatóan, mert semmi se jó, pedig én csak jót akarok, maradok az adományozásnál, az legalább jó helyre kerül.
Kibeszélem a zaklatómat is, aki után ez az egyetemi zaklatós dolog még inkább bosszantó, nem akarok burokban élni és mindenhová testőrrel menni, mert az is olyan sznob szokás kicsit. Utána még kibeszéljük az erősségem is, hogy jól bírom a stresszt állítólag, bár én ebben nem kételkedem és az, hogy nem mások előtt hisztizek, hát néha átok azért, mert jó lenne kiadni magamból, ami felgyülemlett.
- Tényleg? Mégis hagytál engem vezetni? Ó, hát én nem vagyok annyira vezetés mániás, csak a szabadságom az autó adta meg, ennyi és nem több. Persze szeretek a volán mögött ölni és nem vagyok csapnivaló sofőr sem. Viszont sokat jelent, hogy mégis hagyott vezetni, valahogy felértékelődik az amúgy is kedves gesztus. Annyira örülök, hogy őt választottam ki a többiek közül, pedig úgy voltam, hogy mivel híresebbek a szülei és van már jó helye, valaki mást emelek fel magam mellé.
Még hallom, ahogy meglepődik, hogy miért sírom el magam azon, amit mond, mert hát ez olyan természetes számára, nekem meg csak egy álomkép, hogy a családommal együtt szeretetben tölthetek el egy kis időt. Annak ellenére, hogy ők nem szeretnek engem, én szeretem őket és hiányoznak is. Csak úgy patakzik a könnyem, nyálam, taknyom, amit igyekszek letörölni, hogy ne Alex ruháját kenjem össze vele, az túl undi lenne és neki biztosan nem tudok adni csak egy pólót a sajátjaim közül, hogy jó lesz, mert biztos, hogy rá sem menne. Annyira jól esik, hogy valaki itt van és tartja a vállát nekem, na meg a karjaiban tart. Kicsit még az is benne van, hogy Mason is nagyon hiányzik, ha tehetném már ott lennék nála és könyörögnék, hogy szükségem van rá és menjünk fel a lakására, de nem lehet. Hogy én mennyire utálom, hogy híres vagyok.
Mikor elhúzódok, akkor elenged és hálás vagyok, hogy nem engem, hanem StarCatet nézi ő is. Annyira cuki, ahogy a leesett zsebkendővel játszik. Ütögeti, minden oldalról, sőt még hanyatt is esik a saját lábában és úgy is folytatja a dolgot. Kis szerencsétlen, bár tudnék most nevetni rajta, de ehelyett inkább elmesélem, mit is adtam most ki magamból. ki gondolná, hogy ennyi régi fájdalom gyülemlett fel bennem, elvégre mindig a jó oldalam mutatom a kamerának és bár vannak szomorú számaim, de egyik sem szól az elhanyagoltságról. Az ajánlatát hallva megtörlöm az arcom, így már emberibb fejem van és úgy fordulok felé. Nagyon kedves, de nem szeretnék csak úgy berobbanni senki életébe, főleg, hogy alig ismerjük egymást, de azt tudom, hogy ők spontán élnek, na én nem annyira. Amúgy sem hinném, hogy Mason megjelenne velem bárhol, ahol mások is látnak és én sem szívesen mutogatnám őt, félek mit szólnak majd hozzá. Persze tetszeni tuti tetszene mindenkinek, azokat az izmokat mindenki kiszúrja, na meg a szép kék szemei és már látom magam előtt és elolvadtam.
- Ez nagyon kedves tőled, de még nem tudom mi lesz, meg kell kérdeznem M-et mit szeretne karácsonykor és hogy érne rá, már ha ráér. Nem merek én semmibe sem belegondolni, de tényleg fel kéne hívnom végre őt is, meg mindenki mást is, kezdve Jasonnel.
- De nagyon hiányoznak. A kézfejemre húzom a felsőmet, mert én engem sok dolog köt ide, nem utazgathatok csak úgy Európába vagy Ausztráliába, mert úgy van kedvem, ellenben velük, akiknek teljesen mindegy, hogy hol vannak.
- Mindjárt jövök. Felmarkolom a zsepiket és a mosdó felé veszem az irányt, ahol megszabadulok a feltornyosult zsepiáradattól és kicsit felfrissítem magam, megmosom az arcom és csak egy kis alapozót kenek a szemem alá, hogy ne tűnjön olyan vészesnek. Nagyon kimerült vagyok és nagyon karikás a szemem, de így ez legalább nem látszódik. Közben StarCat felugrik az ágyra, vagyis nekicsapódik és lecsúszik a pereméről, mert túl kicsi még, hogy felmásszon magától. Nyávog is ijedtében, hogy mi van és csak néz, hogy miért a földön van. Persze elfogadja a segítséget és dorombol is Skynak, hogy simogassa, amint az ölébe fészkeli magát aludni. Én meg kimegyek és nem szólok érte semmit, a kis kandúr olyan, mint én, vágyik a szeretetre.
- Azt hiszem lassan fel kéne hívnom Jasont meg mindenki mást is. A kezembe veszem a telefonomat az asztalról és csak nézem, nagyon nincs hozzá kedvem, de túl kéne esni rajta.
- De nem akarlak elküldeni, szóval még beszélgethetünk akármiről. Bár nekem nem sok ötletem van miről, de ha neki van, hát én nem fogok nagyon titkolózni, már úgy is sok olyat megtudott rólam, röpke pár óra alatt, amit más öt év alatt sem tudott belőlem kiszedni.

~ ✪ ~

The Star and the Sky

Nagy szívem van és persze én vagyok az egyetlen, akinek ez teljesen természetes amúgy, annak ellenére, hogy milyen sznobbá válthattam volna, ha a szüleim példaképét követem. Ellenben én nem jöttem ki olyan jól a gazdagok világában senkivel, az átlagosak meg gúnyoltak, azért, aminek hittek. Rengetegszer tört össze a mellkasomban dobó érző szív és bár nem esik már olyan nehezemre megnyílni senki előtt, de a félsz ott van, hogy mi lesz, ha egyszer megharagszik és kitálal vagy ki tudja mi történik.
- Annyira rendes vagy. Hálás is vagyok érte, rég találkoztam bárkivel is, aki megértett volna és nem azért mert a sztárok élete olyan rossz, hanem mert a magánéletem egy katasztrófa. 
- Ja, igen igazad van. Már megint kapkodnék, szóval inkább elmegyek, hogy felfrissítsem magam, mert rám fér egy kis friss hideg víz is, egész elálmosodtam a sok sírástól, de annyi még a tennivaló, hogy nem mehetek csak úgy el aludni, nappal, az túl nagy luxus.
StarCat meg közben alkot persze, nem is ő lenne, ha nem vele kellene foglalkozni, nem mintha sajnálnám tőle a figyelmet, csak kicsit meglepődök, hogy Alex ölében alszik, mert még senki ölében nem aludt az enyémen kívül. Ahogy Élodie is mondta, megérzik ki a jó hozzájuk és ő  egy bújós cicus amúgy is.
- Egyem meg, de kis cuki. Jegyzem meg, miközben leülök és már kapok is a mobilomért, hogy telefonáljak, mert nem akarok félreértést, azt meg végképp nem, hogy emiatt M más nőt keressen... Vagy hogy Jason eljöjjön ide, mert nem szereti, ha nem veszem fel a telefont, persze most már nem hívogat, ami jobban zavar. Mi van ha megsértődött vagy felhúzta magát az egészen?
- Nem tudok addig aludni, amíg nem beszéltem legalább Jasonnel vagy írok neki, lehet az jobb, meg akkor írok M-nek is egy üzit. Miközben pötyögök elfojtok egy ásítást, de ahogy elmennek az üzenetek, máris sokkalta jobban érzem magam.
- Tényleg jól esne a pihenés, szóval követem StarCat példáját, annyira hálás vagyok, hogy itt vagy, sokat jelentett ez most nekem. Meg is fogom a kezét, tényleg tök jó és ha nem lenne bandatag, még szó szerint is követném a  macskám példáját és az ölébe fészkelném magam, hogy álomba simogasson, de nem. túl bizarr az egész és amúgy is mást szeretek, már a gondolat miatt is bűntudatom van, pedig csak a fáradtság játszadozik velem.
- Nem szeretnélek feltartani, rád bízom, hogy maradnál-e vagy sem. Itt van minden, amivel lefoglalhatja magát, de persze, haza is mehet a párjához, elvégre az a természetesebb vagy mi. Nem értek az ilyenekhez, de szerencsés Drew, az már biztos.

~ ✪ ~

The Star and the Sky