Tomas Cardon

Vendég

center>

Keresztnév + Vezetéknév

Ide jön az idézet

Karakter típusa: saját
Teljes név: Tomas Cardon
Becenevek: Tomie
Születési hely, idő:Franciaország
Kor: 26 /1991.01.03.
Lakhely: Staten Island
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: egyedülálló
Csoport: válasz ide
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:[/bismeretlen
Ha dolgozik//Munkabeosztás: bártulajdonos
Ha dolgozik// Munkahely: Vault
Hobbi: válasz helye

A 183 centijével nem tartozik az átlagmagasságú férfiak közé,de sosem zavarta, hogy az emberek feje búbját látja csak. Sőt, kimondottan élvezte
ezt a hétköznapinak mondható hatalmi helyzetet.Amikor elsőre ránézel, tudod, hogy nem töltött órákat a tükör előt, mégis olyan érzések kavarognak benned, mintha stylistok sokasága sürgött-forgott volna körülötte.
Egyébként nincsenek nagy változások,van egy stílusa - bőrdzseki, vagy valamilyen fekete zakó, fehér/szürke/fekete pamutfelső, fekete farmernadrág, egy pár derby vagy oxford, bár ha kevésbé hivatalos akar lenni a vans is tökéletes. A képet teljessé azonban a csak "fuksz"-ként emlegetett
díszítés teszi, a nyakában szinte mindig csüng valami aranyló, többnyire vékony lánc, ami körülbelül a mellkasáig ér. Egyéb nyakbavalót, nyakkörvet - avagy nyakkendőt, csokornyakkendőt- elvből nem visel. Csak akkor ha nagyon csilli-villi emberek közé merészkedik.Bár, akkor is otthonosabban mozog a hanyag eleganciájú, feszes csőnadrágban és kitört, vasalásért kiáltó ingben.
Ingek! Ahogy a nyakkendők, az ingekkel is ősellenségek, de szerintem csak ismétlem magam. Maradjunk annyiban, hogy a pingvin jelmez nem fekszik Tomienak, meg, nyugodtan beismerhetjük, hogy elég botrányosan nézne ki a cingár alakján egy lazább öltöny.
(Ahogy az ősei mondanák, "mint tehénen a gatya Tomiefijjam")A csuklóján kétujjnyi vastagságú, csillogó karóra. De rá sem kell nézned, hogy tudd, nem csak divatból
ketyeg Tomie karján a szerkezet. A finom bőrpánt tökéletesen passzol a csuklójához és megtöri a kövek lányos csillogását, a számlap fénylő strasszai között a fekete mutató szinte eltűnik, ahogy az idő múlásával mozog előre. Az arca? Ha a tömegben sétálna melletted, biztos nem vennéd észre.
Nem jegyeznéd meg, ő is csak egy arc lenne a tömegből. De ha éjnek évadján találkozol vele, nem kell sötét sikátor ahhoz, hogy tudd, jobb ha hátat fordítasz. Az ilyen férfiakra szokták azt mondani, hogy még a szeme se áll jól.
És nem azért mert kancsal, azért, merta kíváncsiság, a pökhendiség/nemtörődőmség, és legmélyebben ott buzog a dühhé alakult fájdalom. Csak ritkán mosolyog, de az a mosoly jobban hasonlít
egy kisfiú ravasz fintorára, mintsem egy férfi vágyakozó/boldog nevetésére. Ha mégis ilyet látnál, fényképezd le! Te leszel Tomie legrosszabb démona! Az ajkai nevetségesen vékonyak, ami azoknak, akik arcról és arcból olvasni tudnak
ez azt jelentheti, hogy egy hajthatatlan teremtés de én ezt, majd a belső leírásánál szeretném kifejteni. A bőre fehér, a borostát és a csupasz-baba-pofit felváltva viseli (avagy nem viseli) az arcszőrzetét. És még valami! Nem mondanád izmos alkatnak igaz? Hadd világosítslak fel, hogy rosszul gondolod.
Talán tényleg nem hasonlít egy gerilla állatra, aki a klubbok előtt szokott kidobóskodni - de nem is kell így kinéznie, hiszen megengedheti magának, hogy fizesse a bodyguardot- de utcai gyerekként, pisztoly nélkül is földre teremt pillanatok alatt.( Ha már ennyire belementem, apróbetűben szeretném még
ehhez a részhez fűzni, hogy a testén több, kissebb/nagyobb heg található. Mindegyiknek saját rövid és-perjel-vagy hosszú története van. A szuicid múltjának darabkái, a szülői,bandaverekedések maradandó, hófehér emlékei)
Most pedig hadd következzen a belső világa. Amire rá fogsz jönni, miközben jobban megismered Tomiet,az az, hogy rengeteg türelem kell hozzá. És nem azért, mert annyi mondandója lenne, sokkal inkább az ellentettje.
A tények embere, minden érve, indítékára rá lehet vágni, hogy "ipso facto". De ha tőle kérdezedmeg, hogy ez mégis mire volt jó? Ne várj semmit. Detényleg.Értetlen tekintet, váll vonógatás, esetleg egy grimasz. Végtelenül nyugodt a természete, szeretné elhitetni az emberekkel,
hogy nem dohányzik/alkoholizál/drogozik, és ez többé kevésbé sikerül is neki. Hogy miért ilyen fontos számára a látszat? Valójában nem is a látszat fontos neki,hanem a kontroll. Nem szereti, sőt egyenesen utálja amikor hagyja, hogy az események úgy történjenek, ahogy történnek.
Persze, ezt csak utólag, az újraélések során bánja meg (és ilyenkor rendkivül depresszív állapotba tud kerülni) mikor történik, akkor sodródik az árral, vággyal. Gondolom az egyértelmű, hogy amikor elengedi a kontrollt, akkor egy másik (nem egy teljesen másik, az mégiscsak abszurd lenne)
Tomieie születik meg, beszédesebb,őszintébb, nyitotabb. A személyes térrel egyébként józanul sincs gondja, a csajozás neki olyan mint a számolás volt alsóban. Nem minha bárkit megkérdezne, hogy akarja-e. Tomie akarja. Probléma megoldva, kérdés eldöntve. Megesik az is, hogy magában beszél.
Ha jól figyelsz, és sokáig maradsz Tomie oldalán akkor rájössz, hogy valójában van egy fanyar humorú, de szórakoztató oldala is. Hogy honnan tudom? Önmagával mindig viccelődik, és ilyenkor leginkább egy őrültre hasonlít, de szórakoztatónak, szórakoztató..

Ide jön az idézet

Nem hiszek a múltban, nem hiszek a jelenben. Azt hiszem, hogy ezek csak eszközök a jövőm fejlesztésére. Tudod, a jövő jó.
És én nem azért mondom, írom ezt, mert egy lennék a menthetetlen álomdozók köréből. Ami azt illeti, nem is hiszek az álmokban.
Nem hiszek senkinek, és semminek. Csak saját -józan- magamnak. A jó vagy rossz megítélése sem a zén dolgom. Teszek valamit,
hát ki az első aki elítél? A társadalom. Én csak cselekszem és várok arra, hogy elítéljenek. Megítéljenek.

Tudod mikor adtam fel önmagamat? Amikor öt éves voltam, az asztal alatt kuporogtam,miközben apám valami k.rvávval hesszelt.
Nem volt rossz élmény, hiszen ismertem a nőt. A szomszédban lakott és akkora tejcsárdái voltak, hogy mai fejjel már nem csodálom a faterom választását.
De mai fejjel tudom azt is, hogy a szigszalag, ami feketén égett a számon nemcsak annak volt a jele, hogy kussban kell maradnom.
Egyszerű billog volt, méghozzá anyám billoga. Akit a faterom megcsalt annál az asztalnál, ahol minden vacsora, és vasárnapi ebéd előtt
imádkoztunk egy istenhez, hogy 'gyanmán légyen mán jobb sorssunk.

Tudod mikor lett jobb sorsunk? Soha. Potyogtak a gyerekek, és a gyerekekért potyogtak a juttatások. De ha strici vagy, méghozzá a legundorítóbb,
kopasz, mustár és sörfoltos hot-dog zabáló strici, akkor nem a gyerkeid sorsára fogod költeni a pénzt. Sőt! Még a saját sorsod se jut eszedbe, csak teljesíteni
akarod a vágyaidat. Mert kell az a szőke k.rva, mert ő új és fiatal és nem ráncosodik a segge. Igen, tizennégy éves voltam és állt a farkam reggelente.
Nem volt szükségem ingyen pornóra, a testem se tudta mi történik. Én meg lázadtam, hazugság volt az egész. Nem volt miben hinni, nem volt azaz imádság, mise, beszéd,
ami elhitette velem, hogy ez a jó. Nem az első eset volt, de ez a szőke csaj...engem is feltüzelt. És láthatóan a fateromat is feltüzelte. De nem csuktam be magam mögött
a szobám ajtaját, ahol egyébként jobb éjszakákon csak négyen nyomorogtunk. Be sem mentem a szobába, ott álltam a küszöbön, és vártam, hogy elővegye a farkát. Hogy a szemem előtt
is csinálja, ne csak a fülem hallatára. És elővette, és a torz vigyor ott világított az arcán. A gyermeki énem, aki különbséget tudott tenni az apja és a saját farka között
rájött, hogy ez nem ő. Tudtam, hogy én nem leszek ilyen. Ha kell vért adok, ha kell vért veszek el. Nem maradok itt. Mondanom sem kell, hogy nem engedte, hogy elmenjek, ott kellett állnom
és néznem. Néznem, ahogy a faterom mélyebbre és mélyebbre süllyed az élvezet útvesztőjében, miközben én fölé emelkedtem. Megértettem a sors lényegét. Megértettem, hogy ez nem a hitről
vagy a könyörgésről szól. Miután a nő elment, az extra fizettségével -amit később nekem kellett kifizetnem-szijjal lettem elverve. És nem mondom azt, hogy a szellemi fájdalom megszűnt számomra
abban a pillanatban, amikor a fateromat magával rántotta az orgazmus állatias gyönyöre. Mert nem ölte ki belőlem az embert, de nem engedtem meg neki és nem engedtem meg magamnak,hogy lássa a fájdalmam.

Tudod, a sorsod csak akkor lesz jobb ha teszel érte. Nem fogadod meg, nem ígérgetsz, nem hitegetsz senkit és nem álmodozol. Nem tervezel. Cselekszel. Valamilyen kódolt ösztönnel. Táncolsz a hídak szélén,
szembe nézel fegyvercsövekkel, és hagyod, hogy a válladat kiüsse a helyéről a fegyver rántása. Azt hiszed viccelek? Biztos nem. Azt hiszed ennyi? Most nevetek rajtad. Most nevetek magamon. Történeteket akarsz rólam?
Ismerni akarsz engem? Nem akarom, hogy felvedd a cipőmet ( meg oda se adnám), nem akarom, hogy belemássz a koponyámba vagy sajnálj. Én csak megindokoltam a tetteimet, amit elkövettem a múltban és el fogok követni a jövőben is.
Nem mentegetőzőm és nem magyarázkodom. Élek (ahogy bárki)./div>